SZEMPONT
A Rovatból

Jobban érdekelte a határőrt, hogy van-e nálunk petárda, mint a PCR-teszt a szlovák határon

Először olyan bonyolultnak tűnt karácsonyra hazautazni a Felvidékre, mintha a Holdra akarnánk menni. Aztán minden másképp alakult, mint ahogy számítottunk rá.


Az idei karácsony sok szempontból volt teljesen más, mint az eddigiek: a határon túliak számára az ünnepi készülődés kisebbrészt az ajándékvásárlásokban, nagyobbrészt a PCR-tesztekben, hivatalos tájékoztatók böngészésében és az utazási stratégia kidolgozásában merült ki.

Ugyan pontos adatok nincsenek arról, hány felvidéki magyar él jelenleg életvitelszerűen Magyarországon, elég sokan vagyunk. A koronavírus-járvány sokakat szakított el a családjuktól, ám azt a sok felvidékit, akinek a rokonai a határon túl élnek, elég drasztikusan: itt még az olyan vészmegoldások sem működnek, mint a szigorúan mamabiztos erkélyes beszélgetések, vagy a szabadtéren, biztonságos távolságból megejtett találkozók. Utoljára augusztusban volt nyitva a határ, tehát négy hónapja nem lehetett csak úgy átruccanni Szlovákiába, amely a karácsony közeledtével egyre fájóbb ténynek bizonyult.

Lezárt határok ide vagy oda, fertőzés ide vagy oda, a karácsonyt az ember a családjával akarja tölteni még akkor is, ha ez 2020-ban közel lehetetlen küldetéssel volt határos – legalábbis első blikkre annak tűnt.

Persze akadtak sokan, akik idős rokon vagy a félelem miatt inkább nem kockáztatták meg a hazautat, ám jellemzően azért igyekeztek megoldani az emberek, hogy ne Zoomon keresztül kelljen enni a rántott halat.

A korlátozásokat és a szabályokat böngészve előbb elszörnyedtem, majd a hasonló cipőben járó ismerősök határátlépős sztorijait hallva megzavarodtam:

most akkor melyik működik? A soktesztes szigor vagy a kreatív, ám veszélyes és valljuk be, felelőtlen trükközés?

Úgy döntöttem, hogy megnézem magam, miközben megpróbálok a testvéremmel hazajutni karácsonyra a lehető legtörvényesebb módon - hogy aztán azzal szembesüljek, nehéz ebben a káoszban betartani a szabályokat, főleg, ha senki sem tudja igazán, melyek azok.

A Nagy Határátlépő Hadművelet

Annak a felvidékinek, aki Magyarországról szeretne hazaruccanni, majd vissza, annak két bürokráciai útvesztőbe is be kell zavarnia magát: a magyarba és a szlovákba.

Az sem könnyíti meg a szerencsétlen hazalátogató dolgát, hogy a szabályok nagyon gyorsan változnak, és a helyzetet látva úgy fest, hogy ember nincs a világon, aki minden kérdésre választ tudna adni.

Ezt támasztotta alá az előzetes kérdezősködésem ismerős körökben: jóformán senki sem tudta biztosan, mit kell csinálni. Amolyan vak vezet világtalant stílusban lefolytatott diskurzusok után megtettem, amit el akartam kerülni: elmerültem az interneten található hivatalos tájékoztatókban.

Nem mintha ettől aztán okosabb lettem volna.

Nem egyszerű kibogozni a gyorsan változó szabályok közül, hogy mikor melyik kire vonatkozik, így hát oda mentem, ahol úgy gondoltam, biztosan a hivatalos információval szembesülök: a szlovák állam koronavírusbibliájára, a koronavirus.gov.sk-ra.

Nem mintha ettől is sokkal okosabb lettem volna. A honlapon a beutazás menüpont alatt az első fontos lépés a regisztráció volt. Az Ehranica, azaz ehatár aloldalon belül ugyanis kiderült, hogy amennyiben az illető rizikósnak minősített országból érkezik - Magyarország is ilyen -, akkor regisztrálnia kell magát egy online adatlapon keresztül. A regisztráció gyors és fájdalommentes, a személyes adatok mellett olyan kérdésekre kell válaszolni, hol tölti az illető a karantént. Ez eddig nem is olyan bonyolult, gondoltam naivan, majd küldtem a bátyámnak az infót a regisztrációról, hogy aztán egy gyanútlanul visszaküldött linkkel minden addigi bizonyosság felboruljon, és újra kiderüljön, hogy még a hivatalos honlap sem ért egyet saját magával.

A szlovák oldalon az utazáskor, decemberben – ahogy most is – 11 olyan ország volt feltüntetve, ahonnan érkezve nem kell regisztráció. A honlapnak azonban van egy magyar változata is, ahol már teljesen másokat írnak: ott sokkal több ország van felsorolva a regisztrációra nem köteles államoknál – köztük Magyarország is.

Ugyannanak a hivatalos oldalnak a szlovák és magyar változata tehát lényeges kérdésben ad eltérő információt.

Így döntse tehát el az ember, hogy most akkor kell-e regisztrálni avagy mégsem, mondjuk az felkeltheti az ember gyanúját a magyar oldalon, hogy még az Egyesült Királyság is szerepel a listán, ahonnan meg ugye mostanság egy szem tökmag sem igazán juthat ki, nemhogy regisztráció nélküli ember. Arról nem is beszélve, hogy a regisztráció megléte a hatóságok által nem ellenőrizhető, az általam megkérdezettek körében pedig nemhogy senki nem regisztrált, de azt sem tudták, hogy létezik ilyen oldal.

Ha pedig átküzdöttük magunkat az elvi és nyelvi ellentmondásokon, eldöntöttük, melyiknek hiszünk, akkor a regisztráció után aztán jön is az email: a szlovák állam köszöni, hogy felelősen viselkedem. És aztán, kis idővel később jön még egy, ami szintén egy teljesen új, eddig sehol sem látott információt közöl: öt nappal később szeretettel várnak egy Covid-tesztre. A meglepő tényt szintén végigfuttatom a határátlépésben jártas ismerősök közt, de ők sem igazán tudják mire vélni. Végül némi keresgélés után találom meg, mi is ez:

a szlovák állam a belépéstől számított ötödik naptól kezdve tesztelésre küldi a belépőket.

És bár az emailben megvan a pontos időpont, helyszín, sőt az ún. Covid-19-passom száma is, nem derült ki például, hogy ez antigén vagy PCR-teszt-e, ahogy az sem, hogy ingyenes vagy fizetnem kell-e érte. Az utóbbira aztán a kormányhonlapon találtam választ: a rizikós országokból érkezőknek az állam ingyenesen biztosítja a tesztet. Arra, hogy milyen jellegű tesztről van szó már nem adott választ az internet, kőkorszaki módon értesültem róla: a helyszínen a PCR-feliratokat látva derült ki a teszt jellege.

Belépés Szlovákiába (hivatalos tájékoztatás)

Az országba belépést követően 10 napos karanténba kell vonulnia az illetőnek, amennyiben rizikósnak ítélt országból jön. Rizikós jóformán az egész Föld bolygó néhány kivétellel (Ausztrália, Kína, Finnország, Írország, Izland, Japán, Dél-Korea, Norvégia, Új-Zéland, Szingapúr). A karantén akkor jár le, ha az illető negatív PCR-tesztet produkál, vagy ha 10 nap után tünetmentes. Természetesen vannak felmentő körülmények: a biztonságos országokból nem kell sem teszt, sem karantén, de rizikós országból érkezve is meg lehet úszni 72 óránál nem régebbi PCR teszttel, vagy 72 óránál nem régebbi olyan antigén teszttel, amit Ausztriában vagy Csehországban készítettek.

Ekkor már közel biztos voltam benne, hogy az olyan egyszerű folyamat, mint a határátlépéssel fűszerezett családlátogatás nagyjából olyannyira lesz macerás, mintha legalább a Holdra készülnék.

A bátyámmal mindketten teszteltettük magunkat a hazaút előtt, ennek elsősorban nem a szabálykövetés volt az oka, hanem az az egyszerű tény, hogy nem akartunk a karácsonyi ajándékok mellé egy kis Covidot is hazavinni meglepetésként a fa alá. A rengetegféle információ már a tesztelésnél is kiütközött: míg december közepén a Szlovákiába való belépéshez elég volt az antigénteszt – egy budapesti tesztelőhely például ezzel promózta az antigéntesztjeiket -, sőt ismerősök elbeszélései alapján is kiváltható volt a karantén, addig karácsonyra már csak a cseh és osztrák teszteket fogadták el.

És bár az eredmény negatív lett, tehát a család miatt megnyugodhattam, nehéz volt minden szorongás nélkül végigülni a határig tartó utat. Átengednek? Nem engednek? Kirángatnak a kocsiból és az antigéntesztesek börtönébe zavarnak?

A teszteredményt idegesen gyűrögetve érkeztünk aztán a vámosszabadi határátkelőhöz, ami maximálisan a békeidőket idézte: egyetlen lélek nem volt a határ semelyik oldalán. Ebben közrejátszhatott, hogy már este fél 8 volt, mindenesetre a lincselésre felkészült paranoid lelkem perverz módon kicsit csalódott volt, hogy bármiféle ellenőrzés nélkül jutottunk át.

Az otthonlét alatt semmilyen formában nem ellenőrizték a karantént, de nem is voltak illúziók ezzel kapcsolatban.

Szlovákiában nem kapsz vörös plecsnit az ajtódra, és a tavasszal bejelentett okoskarantén ötlete sem igazán valósult meg – úgy tűnt, hogy a karantén inkább pszichológiai tiltás, minthogy maradéktalanul ellenőrzött és szankcionált dolog.

A tesztelés maga viszont meglepően gördülékeny és korrekt volt, pedig a szlovák médiát is elárasztották azok a képek, amelyeken az utcákon kígyóztak a sorok. Néhány perces fegyelmezett sorban állás után mindkét orrlyukból és a torokból vettek mintát, majd azt ígérték, SMS-ben érkezik az eredmény 96 órán belül.

Ingyenes PCR-tesztállomás a dunaszerdahelyi városi kórház előtt:

A magyar egészségügyön edződött időérzékem azt mondatta velem, hogy akkor ez egy hét lesz, ám meglepő módon másfél nap múlva jött is az üzenet emailben és SMS-ben: továbbra sem vagyok covidos.

Remek, akkor már csak vissza kell jutni Budapestre, ami manapság szintén nem olyan egyszerű feladat, főleg, ha elképzelem, hogy egy szlovák nyelvű SMS-t lóbálva próbálom bizonygatni a magyar határőrnek, hogy nem vagyok fertőzött.

Mondanám, hogy ugyanolyan feszült tervezgetéssel vetettem bele magam a visszaút kifundálásába, ám nem így volt: a fontosabb küldetés már egyébként is teljesült, 4 hónap múlva újra együtt volt a család, ráadásul a teljesen üres határátkelő is elaltatta bennem az ezzel kapcsolatos kételyeket. Azért persze utánanéztem a dolgoknak, bár itt sem volt olyan egyszerű dolgom. A szabályok alapján Magyarországra nem léphet be külföldi állampolgár – azaz a magamhoz hasonlóan nagyrészt szlovák állampolgárral rendelkező felvidéki sorstársaim fájdalmasan szisszenhetnének fel, ám szerencsére egy sor enyhítő körülmény van, amely alapján még állampolgárság nélkül is ugyanazok vonatkoznak az illetőre, mint a magyar állampolgárokra.

Belépés Magyarországra (hivatalos tájékoztatás)

A Magyar Közlönyben megjelent rendeletek alapján Magyarországra nem léphet be külföldi állampolgár, ám akad néhány kivétel: lakcímkártya, tartózkodási engedély vagy sportengedély birtokában ugyanaz vonatkozik rá, mint a magyar állampolgárokra. Akinek nincs egyik sem ezek közül, az még mindig jöhet egy sor kivétel miatt, ám akkor már kérelmet kell benyújtania a belépés helye szerint illetékes helyi rendőri szervhez.

Az országba érkezés után kötelező 10 napos karantén következik, ám ez alól itt is lehet mentesülni: 2 darab 5 napon belül és 48 óra különbséggel elvégzett negatív PCR teszteredmény szükséges.

Tavasszal és a második hullám alatt még októberben is hatályban volt az operatív törzs által bejelentett könnyítés a V4-országok számára, amely szerint Csehország, Lengyelország és Szlovákia esetében a kettő helyett elegendő az egy darab negatív PCR-teszt. Parasztlogikával tehát azt gondolhattuk, hogy V4-országból is jövünk és teszteredményünk is van, mi baj lehet. Az, hogy valóban mi baj lehetett volna ebből, szerencsére nem a határon derült ki. Rendkívül csalódott lettem volna, ha visszafelé sem áll senki a határon, de már az ismerősök beszámolói alapján is sejthető volt, hogy Magyarország jobban ellenőrzi határait. Így is lett, visszafelé Vámosszabadin már nem csúsztunk át úgy. Az ismerősök beszámolói kiterjedtek több kétes eredetű tanácsra: többek közt olyanokra, hogy néha-néha az úti céllal kapcsolatos bizonyos füllentéssel átenged a rendőr. A bennem élő paranoid kalandor kipróbálta volna ezeket, ám szerencsére testvéremben győzött végül az igazságérzet – meg a beismerés, miszerint nagyon rosszul hazudik -, így kerek-perec megmondta a határőrnek: Budapesten dolgozunk mindketten, oda megyünk.

Ezt nyomatékosítandó még az összehajtott munkaszerződést is nyújtotta a határőrnek, aki köszönte szépen, elég volt a személyi, egyébként is sokkal jobban érdekelte, hogy van-e nálunk tűzijáték vagy petárda – mindez még szilveszter előtt történt -, mert az ugye tilos.

Nem volt, tehát jó utat kívánt. Tesztet nem kért, hiába volt friss negatív PCR-eredményünk, de valószínűleg nehéz is lett volna egy szlovák nyelven írt nyúlfarknyi SMS-sel bizonyítani mindezt. És ha még sikerült is volna, utólag kiderült, hogy a szabályok értelmében ez sem lett volna elég. Az egész internetet feltúrva sem találtam arra vonatkozó konkrét leírást, hogy a V4-eket érintő szabállyal mi a helyzet, a válaszért utolsó mentőövként végül a Nemzeti Népegészségügyi Központ ingyenesen hívható zöld száma után nyúltam, ahol az ügyintéző elmondta: jelenleg nincs ilyen kivétel, tehát a Szlovákiából érkezőknek is két PCR-teszt kell.

Összegezve tehát: papíron, a szabályokat szigorúan betartva időigényes, költséges és bonyolult egy többnapos családlátogatás a Magyarországon élő felvidékiek számára, hisz hivatalosan 3 negatív PCR-teszt, egy regisztráció és néhány napnyi (a teszteredmények megérkezésétől függően) karantén. A saját tapasztalat azonban azt mutatta, hogy a rendkívüli helyzethez még távolról nem alkalmazkodott egyik ország sem annyira, hogy rutin és valódi ellenőrzés alakuljon ki. Elég csak rápillantani arra az óriási káoszra, amely van nemcsak az emberek fejében, de a hivatalos csatornákon is van azzal kapcsolatban mi, merre, hány méter.

Nagyon komoly utánajárás szükségeltetik ahhoz, ha minden szabállyal tisztába akarunk kerülni a határátlépéskor, hogy aztán azt tapasztaljuk: olykor mégsem működnek olyan olajozottan a dolgok, és egyelőre több a kiskapu, mint a kerítés.

Ennek ellenére persze inkább az a legbölcsebb és leginkább felelős döntés, ha a második hullám hajrájában mindenki otthon marad a fenekén, és sem tesztekkel, sem azok nélkül trükközve nem utazik, ha nem muszáj.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
„Megláttam az árakat, ez nem a magyaroknak szól” - így költöttünk Budapesten augusztus 20-án
Kimentünk a Várkert Bazárhoz, a tömegben kérdeztük az ünnepi rendezvényeken résztvevőket, hogy mit és mennyiért fogyasztanak, vásárolnak. Meglepően különböző válaszokat kaptunk.


Idén tizenötödik alkalommal rendezték meg a Magyar Ízek Utcáját a Várkert Bazárnál, amely mára a Szent István-napi ünnepségek egyik legnagyobb gasztronómiai eseménye lett.

A háromnapos fesztiválon több mint 150 kiállító mutatta be portékáit, az idei év kiemelt tematikája a „Vadat és halat”, a díszvendég pedig Kárpátalja, így a magyarországi vad- és halételek mellett a kárpátaljai konyhával is találkozhattak az érdeklődők.

Stábunk kiment a helyszínre, és megkérdezte az embereket arról, mit vesznek, mit esznek-isznak, és hogy drágának vagy elfogadhatónak találják az árakat:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Tarjányi Péter a Trump-Putyin találkozóról: Amit látunk, az nem béke, hanem egy új játszma kezdete
A biztonságpolitikai szakértő szerint Putyin elérte, amit akart, Trump pedig önmagát tette meg békeszervezőnek. Tarjányi Péter szerint a legnagyobb kérdés jelenleg az, hogy mi van a „tervezetben”, amiről Trump és Putyin tárgyalt.


„A világ figyelt. A háború nem állt meg. És amit látunk, az nem béke, hanem egy új játszma kezdete. Nincs áttörés. Csak egy asztal. A találkozó nem hozott megállapodást. Nincs tűzszünet. Nincs aláírt egyezmény. Van viszont egy tervezet, amit Trump és Putyin kidolgozott, Ukrajna és Európa nélkül. Ez nem béketeremtés. Ez békéről való tárgyalási keret felkínálása, Ukrajna feje felett” - írja a Trump-Putyin csúcstalálkozóról Facebook-oldalán megosztott elemzésében Tarjányi Péter.

A biztonságpolitikai szakértő szerint

„Putyin elérte, amit akart: fogadták hivatalosan az USA-ban, Trump partnerként kezelte, nem született új szankció, nincs tűzszünet, tehát a háború folytatódhat. Ez diplomáciailag óriási előrelépés Moszkvának, anélkül, hogy bármit engedett volna”.

Tarjányi szerint Trump önmagát tette meg békeszervezőnek, ez pedig kampánystratégia is.

„Trump úgy akar visszatérni, mint aki békét tud hozni. De ehhez előbb meg kell teremtenie a háború folytatásának lehetőségét is. És ezt most megtette. Mert jelenleg a harc megy tovább! Ukrajna és Európa a pálya szélén. Zelenszkijt nem hívták meg. Az európai vezetők csak értesítést kapnak, nem tárgyalófelek. A biztonsági garanciák nem NATO-keretűek, tehát nem kollektív védelmet jelentenek, csak Trump által vázolt ígéreteket”

- írta, majd hozzátette:

„Ez egyben stratégiai üzenet is: ha Európa nem egységes és nem lép fel önállóan, nem lesz megoldás.”

A szakértő számára ugyanakkor a legnagyobb kérdés, hogy mi van a „tervezetben”, amiről Trump és Putyin tárgyalt. „Mert erről senki nem mondott semmit. (...) A tervezet létezik, de nem hozták nyilvánosságra. Ez érthető, mert előtte Trump megmutatja Zelenszkijnek és az EU-nak” - fogalmazott a szakértő, aki szerint a tervezetben lehet szó területi kompromisszumról, a Krím elismeréséről, Donbasz orosz védnökségéről és akár Ukrajna NATO-tagságának tiltásáról is.

„Ez a találkozó nem a háború lezárásáról szólt, hanem a hatalmi szerepek újrafelosztásáról. Putyin visszatért a tárgyalóasztalhoz, Trump visszatért a középpontba és Európa, Ukrajna nélkül semmi nem lehet a »békéből«, ami még tűzszünet sem jelenleg. A kérdés mi derül ki az elkövetkező órákban, napokban a tárgyalásról, a konkrét hangulatról, esetleges nyomásgyakorlásról illetve a tervezet tartalmáról...Bizonyos szempontból többet vártam, bizonyos szempontból rosszabbat”

- zárta értékelését.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Hadházy Ákos Hatvanpusztáról: Gondoljon csak bele, hogy valaki odamegy, és ledózerolja a Parlament egy szárnyát
A műemléki védettségű épületegyüttes lerombolása lehet Orbán egyik banánhéja, amin elcsúszhat 2026 után, állítja a független képviselő, akit kedden újabb incidens ért a birtoknál. Arra is gyorsuló ütemben gyűlnek a bizonyítékok, hogy ami ott épül, az nagyon más, mint egy gazdaság.


Hadházy Ákos szép lassan Hatvanpuszta szakértőjévé képezte ki magát. Amit ugyanis a kormányfő majorságnak, édesapja gazdaságának nevez, arról a független képviselő azt állítja, hogy az valójában Orbán Viktor uradalma, kastélya. Minderről a fényképes bizonyítékok mellett, most már hivatalos, földhivatali papírok is vannak: az állítólagos üzemről lakóépületként készült energetikai tanúsítvány.

Hatvanpuszta eredetileg József nádor, Habsburg főherceg mintagazdasága volt, majd fokozatosan romló állaggal állattenyésztés folyt a falak között. A papíron Orbán Győző tulajdonában álló épületegyüttest, mely elvileg műemléki védettség alatt állt,

a tulajdonváltás után földig rombolták, majd újra felépítették, mai építőanyagokkal, technológiával, megváltozott belső kialakítással és funkcióval.

Bár a tulajdonos-építtető az ott dolgozóktól elveszi telefonjaikat, de mégis egyre több olyan fotó kerül ki, melyek a korábbi és mostani drónfelvételekkel egybecsengően egyre inkább megnehezítik Orbán állítását. Ami korábban sejtés volt csak, és szóbeszéd, például a föld alatti hatalmas hűtőkamrák megléte, az mára bizonyított tény. És vajon mikor kerül elő bizonyíték a ma még szintén csak sejtetett szivarszobáról, és moziteremről? Egyáltalán: hogyan kerül egyre több fotó Hadházy Ákoshoz? Erről is kérdeztük a politikust.

– Amióta Hatvanpusztával foglalkozik, egyre könnyebben küldenek Önnek újabbakat. A forrásvédelmet figyelembe véve mennyit tud elárulni arról, hogyan érkeznek Önhöz ezek a képek?

– Például a tüntetés alkalmával is jutott el hozzám kép, amikor valaki személyesen odajött hozzám. Ez csak az első volt, utána továbbiak is érkeztek, amelyeket már ennek hatására küldtek el.

– Korábban ez elképzelhetetlen lett volna?

– Korábban is láttam képeket, sőt videót is bentről, tehát én tudom, hogy mi van ott bent. Csak hát van az, amit én mondok, és van, amikor képekkel tudom alátámasztani. Az utóbbi nyilván sokkal erősebb, bizonyítékként szolgál. A képek persze nem bizonyítanak mindent, például a lakott részek kérdésében. De például azt az információt, hogy egy nagy széfet is beemeltek, egymástól függetlenül többen is állítják. Ez azért mégis hozzátesz valamit ahhoz, hogy el lehessen dönteni: mezőgazdasági épületről van szó, vagy valami másról.

Az információk, amiket közzéteszek, olyanok, amelyeket adott esetben bizonyítani is tudok.

De természetesen vannak olyan dolgok is, amelyeket elmondanak nekem, csak a forrás nem vállalja, hogy ezek nyilvánosságra kerüljenek.

– Tehát ön ennél többet is tud, de a források némelyike nem járul hozzá, hogy ezt nyilvánosságra hozza?

– Igen, ahogy mondtam: láttam olyan videókat, képeket, amelyeket a forrás nem mert átadni. Például az úgynevezett „Tiszti lakban”, ami konkrétan a miniszterelnöki család lakhelye,

egy hatalmas, antiknak tűnő nagy cserépkályha van, illetve olyan intarziás parketta, amit csak a bécsi Burgban lát az ember.

Ezeket el kell hinni, mert a képeket nem kaptam meg, nyilvánosan nem tudom bemutatni. De például az, amiről korábban csak információként beszélhettem, hogy hatalmas hűtőkamrák vannak az egyik épület alatt, ahol több hónapra vagy akár évre is lehet tárolni élelmiszert, most ezekre már van bizonyíték.

– Vannak olyan információk, amelyek megerősítésre várnak még?

– Igen, például az egyik nagy épületben,

amit ők vendégháznak neveznek, és amiről a miniszterelnök azt állítja, hogy mezőgazdasági üzem, ott több szoba van, moziterem, szivarszoba, és hasonlók.

Ezeket egyelőre nem tudom bizonyítani, mert az ezekről készült képeket nem kaptam meg. A széf jelenléte is ilyen: többen, egymástól függetlenül állították, de bizonyítékom egyelőre nincs róla. Viszont arra már tudtam egy nagyon komoly bizonyítékot bemutatni, hogy ez nem üzem, hanem lakóépület: egy honfitársunk hívta fel a figyelmemet arra, hogy nyilvános adatként elérhető az épület energiatanúsítványa, amely szerint az új épület lakóépületként van besorolva.

– Tehát amit eddig Ön állított, azt most papírral is alá tudja támasztani. De azokról a képekről, amelyeket kap, tudja minden kétséget kizáróan állítani, hogy valóban Hatvanpusztán készültek? Hiszen ha látunk egy alagsort páncélajtóval, az akár máshol is lehet.

– Erről láttam videót, amelyen belépnek egy folyosóra, ami ugyanaz a folyosó, amiről aztán képeket kaptam. Így

a videó elején látható külső nézet összeköthető azzal a belső térrel, melyet a publikálható fotókon láthatunk.

– Tehát ez az az eset, amikor egy olyan videóra tud hivatkozni, amit nem tud megosztani, de látott, és így tudja azonosítani a helyszíneket?

– Igen.

– Említette azt is, hogy a dolgozóktól származó információk szerint az egyik boltozott járat kívülről vastag betonnal van megerősítve, míg belül díszes burkolat van. Erről is van bizonyíték?

– Igen, ezt megerősítette egy olyan drónfelvétel, amit magyar fotósok készítettek, amikor fölé repültek. Azokon jól látszik, hogy ezek a járatok valóban vasbetonnal vannak megerősítve.

– Beszéljünk egy kicsit arról, hogyan készülhetnek ezek a képek. Hiszen tudjuk, hogy az ott dolgozóktól elveszik a telefonokat. Vannak, akik kijátszották ezt, becsempésztek készüléket, és kockáztatták a munkájukat?

– Ez nem olyan nehéz. Ha lead egy telefont, de van egy másik (nekem is kettő van), akkor könnyen megoldható. Az egyik forrásom például elmondta, hogy

volt egy régi telefonja, amit csak zenehallgatásra használt, és az nála maradt, azzal készítette a képeket.

Az éberség természetesen csökkenti a lehetőségek számát, de nem zárja ki teljesen.

– Térjünk rá a műemlék-rombolás ügyére. Itt egy nagyon komoly állítást tett: azt mondta, hogy ez lehet Orbán Viktor egyik „banánhéja”. Meg is mutatta, hogy belül itong van, azon vasbeton, és végül apró tégla. Tehát ön szerint egy műemléket gyakorlatilag porig romboltak. Mennyit lehet kapni egy ilyen rombolásért, és hogyan lehet bizonyítani, hogy ki rendelte el?

– Itt nemcsak műemlék-rombolásról van szó, hanem hivatali visszaélésről is. Egyszerűen nem lehetett volna ezt engedélyezni. Végigjártam ezeket a hivatalos utakat, nem volt könnyű, de kaptam válaszokat a kormányhivataltól. Kiderült, hogy megadták az engedélyt. Aki kiadta az engedélyt, az nyilván vádalkuval majd elmondhatja, ki utasította erre. Hadd ne mondjak most konkrét büntetési tételeket, de nagyon súlyos bűncselekményről van szó.

Gondoljon csak bele, hogy valaki odamegy, és ledózerolja a Parlament egy szárnyát.

Hatvanpuszta ledózerolása körülbelül ugyanilyen súlyú ügy, mivel kiemelt műemléki besorolású épület volt.

– Beszéljünk egy kicsit a politikai vetületéről is. Orbán Viktor mostanában beszél is Hatvanpusztáról az úgynevezett interjúiban.

– Igen, valószínűleg azért, mert érzékeli, hogy ez ügyben mondania kell valamit. Nyilván mérik, hogy ez a téma a fideszes szavazókat is zavarba hozza, ezért reagál rá.

– Csakhogy mindig ugyanazt mondja: hogy ez egy majorság, és az édesapjáé, kérdezzük meg az édesapját. Aztán amikor megkérdezik, ő nem válaszol.

– Lehet, hogy ma már úgy gondolja, okosabb lett volna hallgatni. Ha nem mentünk volna oda több ezer emberrel, talán még jó ötletnek is tűnt volna. A propaganda sok mindent el tud hitetni, de én hálás vagyok annak a több ezer embernek, aki eljött, és segített leleplezni ezt az ordas hazugságot.

– Attól nem tart, hogy a most meghirdetett bejárásokkal idővel elkopik a téma?

– Ezeket közkívánatra hirdettem meg, sokan jelezték, hogy a nyári szünet miatt nem tudtak eljönni. Szívesen megmutatom nekik. Persze minden téma előbb-utóbb „elkopik”, de a rendszer lényege épp az, hogy újabb és újabb ügyekkel feledtessék az előzőeket. Ez a téma viszont azért került újra elő, mert maga a miniszterelnök hozta fel, nyilván azért, mert azt mérik, hogy ez még a fideszeseket is zavarba hozza. Ezért ez ellenzéki feladat: ne hagyjuk elcsendesedni ezt a témát.

Az interjú után nem sokkal a képviselő újra Hatvanpusztán járt, ahol a biztonsági örök két autóval jelentek meg, és le akartak szorítani az útról. Végül az egyik autójuk járt pórul, és felborult. Az incidensről kétszer is posztolt Hadházy Ákos, a Szeretlek Magyarországnak pedig ezt mondta:

– Mit gondol, mi volt a céljuk ezzel? Megfélemlítés? Vagy több?

– Ha ezt parancsra csinálta a biztonsági őr, akkor igen, a megfélemlítés miatt adták a parancsot. Ha önszorgalomból, akkor lehetett mögötte egy megfelelési kényszer a főnöke felé, de persze szimpla gyűlölet is felém.

– Mit tervez? Feljelentést tesz? Későbbiekben folytatja-e a birtok felderítését, akár egyedül is, vagy inkább visz magával több embert?

– Én azt hiszem, már mindent felderítettem, amit lehet. De igen, a cél az, hogy minél többen személyesen meggyőződjenek arról , hogy mi folyik ott. Ezért is ajánlom fel, hogy aki augusztus elején lemaradt, de szeretné saját szemével látni, hogy mi folyik ott, azt egy újabb időpontban elviszem - akár több alkalmat is szervezhetünk. De egyedül biztosan nem megyek vissza oda.

– Mi lehet a teendő egy új kormány számára ezzel az ingatlannal? Vannak, akik a megnyitásáról beszélnek. Mi ennek a realitása?

– A kérdés az, hogy a rendszerváltás választáson történik-e, vagy egy elcsalt választás után egy hibrid forradalommal, esetleg forradalommal, ha az kell. A cél nyilván az, hogy az elkövetők ne élvezhessék ezt a lopást. Hogy az épület sorsa mi lesz, az más kérdés. Például meg lehet vizsgálni azokat a számlákat, amelyek alapján az autópálya-építésekhez követ vásároltak. Ezeknek jogi következményei is lehetnek, hiszen

a miniszterelnök apja 30-40%-os haszonnal adja el a követ, míg más bányák 3-4%-os haszonnal dolgoznak. Ez nyilvánvaló hűtlen kezelés, és innen el lehet jutni a kastélyig is.

– Ön szíve szerint milyen funkcióban látná Hatvanpusztát 2026 után?

– Például nagyon szép hely lenne egy szanatórium számára. Nagyon alkalmas lenne rá.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Karikó Katalin: Amerika könyöröghet majd a kínaiaknak vagy Európának, hogy adjanak mRNS-oltásokat
A Nobel-díjas kutató szerint a tudományellenesség erősödése és a támogatások megvonása komoly kockázatot jelenthet. A kutatóbiológus az amerikai egészégügyi miniszter legújabb döntése hosszú távon gyengítheti az ország felkészültségét egy új pandémia esetén.


Karikó Katalin kutatóbiológus szerint az Egyesült Államok komoly veszélybe kerülhet, ha a jövőben új pandémia tör ki. Úgy véli, hogy az mRNS-vakcinák fejlesztésének leállítása jelentős nemzetbiztonsági kockázatot hordoz. „Amikor majd jön a következő pandémia, a fejlesztések leállítása hatalmas nemzetbiztonsági veszélyt fog előidézni. Akkor Amerika könyöröghet majd a kínaiaknak vagy Európának, hogy adjanak mRNS-oltásokat” – fogalmazott a Magyar Hangnak adott interjújában.

Mindezt azután mondta el a Nobel-díjas tudós, hogy az amerikai egészségügyi miniszter, Robert F. Kennedy Jr. nemrég

félmilliárd dollárral csökkentette az mRNS-vakcina kutatások szövetségi támogatását. Karikó szerint Kennedy minden döntését félreértésekre és hazugságokra alapozza, és már régóta ismert oltásellenes nézeteiről.

A kutató arra is kitért, hogy nem érti, hogyan erősödhetett meg ennyire a tudományellenesség az Egyesült Államokban. Megdöbbentőnek tartja, hogy tömegek örülnek annak, ha egy egyetem, például a Harvard, komoly támadások érik.

Felidézte, hogy amikor Magyarországon ellehetetlenítették a munkáját, elhagyta az országot, később pedig az Egyesült Államokból is távozott, miután a Pennsylvaniai Egyetemről elküldték.

Ezután Németországba ment, ahol a Biontechnél kezdett dolgozni – a cégről akkor még csak véletlenül, egy ismerősétől hallott.

Elmondta, hogy az mRNS-vakcinák mellékhatásai nem térnek el a hagyományos oltásokétól. Sokan mégis másképp gondolják, mert egyszerre sok felnőttet és idős embert oltottak be, akik az életkoruk miatt gyakrabban betegednek meg.

Karikó szerint az amerikai támogatások megvonása nem állítja meg a fejlesztéseket. Úgy látja, hogy az amerikai kutatók megtalálják a módját a folytatásnak, miközben Európában és Kínában továbbra is számos kutatás zajlik. Hozzátette, hogy ezeknek a vakcináknak a rákterápiákban is nagy szerepe lehet.

Jelenleg mintegy 150 különböző klinikai vizsgálat folyik világszerte mRNS-vakcinákkal, elsősorban különféle daganatos betegségek ellen. Három éve kezdtek személyre szabott mRNS-alapú oltásokat adni New Yorkban hasnyálmirigy-daganatos betegeknek, és a páciensek fele még ma is él, annak ellenére, hogy ez az egyik legagresszívebb ráktípus.


Link másolása
KÖVESS MINKET: