J-Lo-nak beszólt a Chat GPT – pont Atlast nem sikerült senkinek se elvinnie a hátán
Brad Peyton neve nem lehet ismeretlen az agyatlan látványfilmek rajongói számára. Az író-rendező a kommersz katasztrófafilmek legújabb Roland Emmerichének tűnik. Első nagyobb projektje, amivel kitűnt a hollywoodi átlagból, a rettenetes Kutyák és macskák: A rusnya macska bosszúja volt 2010-ben, ami annyira jól sikerülhetett, hogy 2012-ben megkapta az Utazás a rejtélyes szigetre 3D-s Verne Gyula-adaptációt, amely már annyira gáz volt, hogy Brendan Fraser el se vállalta a főszerepet (ő játszott az előző részben).
A Törésvonal és a Rampage: Tombolás filmet is együtt készítették, egyik produkciót sem nevezhetjük filmtörténeti klasszikusnak, ám mindkét mozi kellően szórakoztató B-film hangulatát keltette. Ezután rendezőnk még készített egy közepes horrorfilmet Aaron Eckharttal, hogy aztán most megkoronázza rendezői filmográfiáját az Atlasnak nevezett netflixes celluloid hulladékkal.
Lehet kicsit túl kemény vagyok a filmmel, mert annyira buta, hogy megérdemli, de ugyanakkor néha meglepően szórakoztató és látványos. Tipikus Brad Peyton produkció. Történetünk szerint, a jövőben járunk – nagyon divatosan – a mesterséges intelligencia fellázadt! Rövid időn belül több millió embert megöltek a gépek, ám az emberek felvették a kesztyűt, és nagy nehezen felülkerekedtek az alkotók. A robotok vezetője Harlan (Simu Liu), elmenekült a bolygóról, bosszút ígérve.
Eltelik 28 év, és Atlas Shepherd (Jennifer Lopez) állami ügynök azon dolgozik, hogy megtalálják Harlant. Nagy nehezen a nyomára is bukkannak, ám ekkor minden balul sül el. Így J-Lo egyedül marad egy két lábon járó tankban – a sci-fi világában ezeket mecheknek nevezzük – és innentől egy túlélő akciófilmé válik az egész, amit eddig tudományos fantasztikumnak csúfoltunk.
Rengeteg kérdés felmerül, ám semmire nem kapok értelmes választ. A „miérteket és hogyanokat” olyan szinten ignorálták a forgatókönyvírók, mint jó amerikai a salátát a hamburger mellett. Ennyire bugyuta, mégis intelligensnek beállított főszereplőt nagyon régen nem láttam képernyőn. Mindenki mondja, hogy milyen okos J-Lo, de sorra követi el a butábbnál butább hibákat, és nem olyanokat, amiket el lehet mismásolni. Szinte az összes probléma, ami a filmben történik, közvetlenül visszavezethető a „zseni” rossz döntéseihez.
Mert néha kimondottan jól szórakoztam. Tetszett ez a felületes, meseszerű sci-fi világ, csilli-villi CGI-jal nyakon öntve. Annyi hiba van benne, hogy a végén már csak nevetgéltem az értelmetlen párbeszédeken és a teljesen logikátlan eseményeken.
A színészek teljesen el vannak vesztegetve. J-Lo az egyetlen, akit folyamatosan követünk, ő és a mechje Smith, akik végig beszélgetnek. Ha párhuzamot kellene vonnom, olyan a film, mint a nem is oly régi, Maga a pokol, amiben Liam Hemsworth és Russel Crowe beszélgetnek csak rádión keresztül, és közben Hemsworth akciózott. Itt is ez történik, csak Atlas egy CGI-háttér előtt csinálja ugyanezt.
Szenvedni kellett, és butaságokat össze-vissza hordani. De rajta kívül találkozunk még egy rövid szerep erejéig Mark Stronggal, Sterling K. Brown-nal és Simu Liuval is. Senkinek nem adnak értelmes gondolatokat a szájába, pedig az említett színészek mind képesek elvinni filmeket a hátukon. Érdekes, hogy pont Atlast nem sikerült senkinek se elbírnia.
Egy biztos, Bred Peyton ért a szórakoztató, látványos katasztrófafilmekhez. Az Atlas is egy ilyen lett, csak nem úgy, ahogy a alkotók szerették volna. Nagyon látványos, de katasztrofálisan rossz. Biztos hiányzott Dwayne Johnson a rendező terveiből.
Ki nevez el egy mesterséges intelligenciát Harlannak? Aki láthatóan élvezi az egészet, az a mech eredeti hangja, Gergory James Cohan megnyugtató hangján káromkodást hallani humorosan hat. De az egész film gyenge lábakon áll, még ha nagyon látványos is.
A harcjelenetek működnek, bár ennyi erővel animációs filmet is nézhetnénk. J-Lo-ból túl sokat kapunk, a forgatókönyvet poháralátétnek se használnám, az AI lázadás egy vicc, és több kérdés van, mint válasz. Az effektek és az akció talán, ami elviszi az egészet hátán, a humor inkább abból adódik, mennyire buta itt mindenki.
Ha belegondolunk, nemcsak a színészeket vesztegették el, hanem az időnket is egy kicsit. Semmit nem adott ez a film, amivel kiemelkedne a streaming posványából. Mindenkinek csak saját felelősségre ajánlom az Atlast.
