KULT
A Rovatból

Itt az indián szuperhős! Bár az Echo csak visszhangja igazi Önmagának

Újabb év, újabb tartalom a Disney+-on. Most egy kevésbé sikeres sorozatuk mellékszereplője kapott egy saját sorozatot. A felvetése izgalmas, a megvalósítása kettes alá. Szódával elmegy, de ne ettől várjuk az MCU feltámadását.


A Marvel nem tanul semmiből. Volt egy jól működő, realista világuk, amikor visszakapták a Netflixtől a Daredevil sorozat jogait. Nem egy tökéletes képregényvilág, de megvolt a saját varázsa, egyedisége.

Egy földhözragadt, erősen 18-as korhatárú, akcióorientált dráma, jó karakterekkel.

Mikor megláttam, hogy sorozatot kap Echo karaktere – Maya Lopez a Hawkeye-sorozatból – én nagyon örültem. Ő volt a legjobb a Sólyomszem-szériában, és láttam benne a lehetőséget, hogy egy kemény akciósorozatot építenek köré, mint anno a netflixes szériák esetében.

Elindítottam, és jött is az első jó hír, a főcím előtt kapunk egy figyelmeztetést, hogy ez bizony egy felnőtt, véres sorozat lesz és nem gyerekeknek való. A probléma csak az, hogy az Echo maximum egy Disney-rajzfilmhez képest számít kemény tartalomnak. Egy Gumimacik mellett természetesen érezni a „felnőtt” vonulatot, de összehasonlítva korábbi Marvel-sorozatokkal, kimondottan visszafogott, 12-es karikás cukormáz. Rögtön az első rész történése úgy indul, mintha egy steak-vacsora után összeálmodnék mindenfélét. Aminek se füle, se farka.

Mire is gondolok pontosan?

Egy fura, pszichedelikus, sci-fikre jellemző bevezetés, ahol azt látjuk, mintha egy őslakos indián törzs egy idegen, nem evilági fajtól származna.

Gondoltam én naivan, ez csak valami metafora. Az első rész cselekménye egész pozitív szájízzel indul, sőt a folytatás sem lett rossz. Megismerjük Maya múltját, ami gyakorlatilag egy összefoglaló azoknak, akik nem látták a Sólyomszemet, illetve kis pluszinfó az MCU-ban jártasabbaknak. Még Daredevil is megjelenik egy rövid cameo erejéig.

Innentől viszont csak lefelé megyünk a lejtőn. A második résznél sikerült összeraknom, mit szerettek volna az őslakos/UFÓ szállal, nem akarok spoilerezni, de elég szánalmasra sikerült. A gondolat nem rossz, de annyira a néző arcába tolják a woke-ságot és az egyértelmű üzenetét, hogy még azoknak is ellenszenvesek lesznek ezek a témák, akiknek amúgy semleges vagy poziítv a dolog. Ezek a gondolatok a Mulan-rajzfilm óta klisések, hát még ha megkapjuk őket tisztán az arcunkba.

Erős női szuperhős, aki siketnéma, őslakos és mozgássérült, de semmi hátrányát nem érzi.

Daredevil is hasonlóan működött, de neki voltak gyengeségei, hiszen minden szuperhősnek van gyenge pontja – nos Mayának semmi nincs. Sőt Ms. Lopez öröksége a csaktó őseitől még egy szupererő is, ami most aktiválódik. Klisé klisét követ, és bumm, így lesz a Marvelnek egy újabb Marvel kapitány szintű woke-sorozata.

Legjobban az bánt, hogy ez megint egy elfecsérelt lehetőség. Ha megmaradtak volna a földhözragadtabb, kemény akciósorozatnál, és elhagyták volna ezt a pszichedelikus-ufó-őslakos, szellemvilág „miújságot”, kicsit feljebb tekerik a brutalitást, és reálisabbá tették volna az akciójeleneteket, akkor egy tök jó sorozatot nézhetnénk most. Az összes verekedés az Echoban túl steril, megkoreografált, túlstilizált és nem elég mocskos. Mindenhol digitális vérfröccenések, a kameramozgás próbálja kelteni az „egysnittes” hatást, de tele van rejtett vágásokkal, amik még zavaróak is.

Maya mozgása érthető okokból (egy lába van) kissé fura, de amikor verekedni kell, akkor a kaszkadőrének hirtelen kettő lesz, és mozgékonyabbá válik, mint egy gepárd.

Kiábrándító. Építhettek volna a testi adottságaira, és ügyes forgatókönyvvel megoldhatták volna, hogy ne csak menőn nézzen ki főszereplőnk, hanem tényleg maradandó karakterré váljon az MCU-ban.

Ha már forgatókönyv. Van egy elméletem, miszerint a mostani filmek és sorozatok forgatókönyveit AI segítségével fejezték be az írósztrájk alatt. Nem hiszem el, hogy ennyire ostoba itt mindenki. A féllábú főhőst a műlábánál fogva kötik fel a plafonra a rosszfiúk?! Majd csodálkoznak, hogy leesik a protézis? Majd megkötözik, és amikor kiszabadul, akkor csak kifutnak és rácsukják az ajtót? Rendben, nem akarják megölni, de ha lábon lőnék, attól még nem halna meg. Olyan érzés, mintha tényleg egy mesterséges intelligencia dobálta volna össze a karaktereket egy helyszínre, és adott a szájukba hülyeségeket, miközben úgy viselkednek, mint Dumb és Dumber együttvéve.

De főhőseink is hasonlóan illogikus lépéseket tesznek.

Maya nem beszél gyerekkori legjobb barátjával és unokatestvérével, mert fél félti, hogy a bűnöző élete miatt bajba kerülne. Ezután visszatér otthonába, ahol az unokatestvére él, és ki akar robbantani egy bandaháborút, hogy ő legyen az alvilág királynője, és csodálkozik, hogy unokatestvére veszélybe kerül. Nem ragozom spoilerekkel, a forgatókönyv több sebből is vérzik, nem jó érzés nézni a buta szereplők rossz döntéseit. Nem álltam messze nagymamáimtól, akik kiabáltak a tévés Rosalindával, hogy mit tegyen.

Legalább színészek terén legalább nincs szégyellnivaló. Az amerikai őslakos színészek krémje szerepel az Echoban. Látjuk Graham Greene-t, Tantoo Cardinalt, Cody Lightningot, Devery Jacobsot, Chaske Spencert, akiknek a neve nagy eséllyel nem ismerős, de amint meglátjuk őket rögtön be fog ugrani, hogy ezekkel a karakterszínészekkel bizony már rengeteg filmben, sorozatban találkozhattunk.

A címszereplőt alakító Alaqua Cox tehetséges, és ahhoz képest, hogy a siketnéma színész a Sólyomszem előtt csak városi színdarabokban szerepelt, meglepően ügyes.

Nagyon karizmatikus, menő karakter, amit a színésznő is remekül hoz, és itt jön a kötelező: de. Ez is kiábrándító, hogy az alkotóknak lett volna lehetősége egy erős, autentikus, őslakos karaktert írni, de ez lett a végeredmény? Vincent D’Onofrio immár sokadjára tér vissza mint Wilson Fisk, kisujjból hozza a szimpatikus maffiavezér óriást. Még egy fontos információ: aki csak háttérben szereti nézni ezeket a műveket, azoknak kellemetlen hír, hogy nagyon sok jelbeszéd van benne (érthető okokból), tehát itt mindenki feliratot fog olvasni.

Nagyon csalódott vagyok, reményt adtak az első résszel, és egy teljesen közepes, már-már béna sorozatot kaptunk a végére. Annyifelé lehetett volna vinni a történetet: Fisk és Maya kapcsolatát, Maya őslakos múltját kifejteni, kisvárosi bandaháborúkat szíttani (a Reacher első évadjában működött), de valahogy egyiket se sikerült értelmesen összerakni. Pedig néha felvillan a kreativitás, a 3. epizód nyitánya kimondottan stílusos, a némafilmes korszakba vezet vissza. Sajnos csak stílusában kellemes felüdülés, tartalmában legalább annyira taszítóan szájbarágós, hogy már előre látom, hogy az internet szét fogja trollkodni az egész produktumot az ilyenek miatt.

Egy szerencséje lehet a Disney-nek, hogy már senkit sem érdekelnek a Disney+-os Marvel sorozatok.

A Loki második szezonja se volt már az igazi, de nézettség szempontjából rosszabbnál rosszabb eredményeket produkálnak az egeres cég streaming tartalmai. Itt nem lesz változás, amíg nem jön valami egyedi, valami új, vagy legalább valami értelmes. Megterhelő volt ezt nézni, és nem tudom ajánlani senkinek. Az Echo első – és egyben remélhetőleg utolsó – évada megtekinthető magyar szinkronnal és némi felirattal a Disney+ streaming-szolgáltató kínálatában.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Szerető családapa, rejtőzködő szörnyeteg – az Apám, a BTK gyilkos bepillantást enged a gonosz otthonába
A gyilkos, akit mindenki szeretett: a cserkészvezető, gyülekezeti vezető, aki éjjel igazi szörnyeteg volt. Lánya most szembenéz az örökségével. A Netflix legújabb dokumentumfilmje felfedi, milyen életet él az, aki csak utólag jön rá, hogy az apja Amerika egyik leghírhedtebb sorozatgyilkosa.
B.M.; Fotók: youtube.com - szmo.hu
2025. október 13.



Skye Borgman legújabb dokumentumfilmje, Apám, a BTK gyilkos a Netflix jól bevált true crime-formuláját követi, mégis valami egészen másról szól, mint amit elsőre várnánk. A néző nem pusztán egy hírhedt sorozatgyilkos történetét kapja, hanem egy család széthullásának, egy identitásválsággal küzdő nő lelki útjának intim, néhol kényelmetlenül személyes lenyomatát. Borgman rendezése az ismert BTK-gyilkos, Dennis Rader életét és tetteit idézi fel, de csak felszínesen, mert valójában az áldozatok közül egy különlegeset helyez a középpontba: a gyilkos lányát, Kerri Rawson-t.

A film témája eleve hátborzongató. A „BTK” rövidítés a „Bind, Torture, Kill”, azaz „Megkötöz, Megkínoz, Megöl”. Az egyik legrettegettebb név lett az amerikai bűnügyi történelemben.

Rader a hetvenes évektől kezdve Wichita városát tartotta rettegésben, miközben a külvilág számára átlagos, sőt példás polgárnak tűnt: cserkészvezető, felekezeti vezető, lakóközösségi egyesületi ellenőr, szerető családapa. A kettősség döbbenetes és éppen ez a kontraszt teszi a történetet annyira megrázóvá. A rendőrség évtizedeken át képtelen volt kézre keríteni, miközben a gyilkos nyíltan üzengetett nekik az újságokon keresztül, cinikusan játszadozva a hatóságokkal. Aztán a ’80-as évekre hirtelen csak eltűnt, hogy 2004-ben újra felbukkanjon, ám ekkor már a technológia fejlődése, a DNS-vizsgálatok és a számítógépes nyomozás véget vetett rémuralmának. Végül 2005-ben elfogták, és Rader, mindenki megdöbbenésére, azonnal beismerte a gyilkosságokat, rideg részletességgel mesélve el szörnyű tetteit.

Borgman nem a bűncselekmények rekonstrukcióját helyezi előtérbe. A film sokkal inkább a következményekkel foglalkozik: hogyan éli meg egy család, ha egyik pillanatról a másikra rájön, hogy az apa, akit szeretett, egy szadista sorozatgyilkos? Kerri Rawson visszaemlékezései ennek az ellentmondásnak a fájdalmát tárják fel. Ő az, aki szó szerint egész életét újraépíti abból, amit apja öröksége lerombolt. A generációs trauma, amit Kerriék kaptak a gyilkos apjuktól kegyetlen terhet ró az egész családra. A filmben Kerri kendőzetlenül beszél gyerekkoráról, az apjához fűződő kapcsolatáról, arról a pillanatról, amikor megtudta az igazságot, és arról is, hogyan próbálta feldolgozni a feldolgozhatatlant. A fura az egészben, hogy Kerri nyíltan kimondja, hogy elhidegült a családjától, akik egyébként nem kívántak részt venni a projektben, sőt még az arcuk mutatását se vállalták.

Így kicsit furcsa a helyzet, hogy a lány önmagát állítja a központba, miközben testvére és édesanyja véleményét nem hallhatjuk.

Borgman kamerája türelmes, de nem ítélkezik. Mégis, nézőként nehéz nem érezni bizonyos feszültséget Kerri szerepében. Egyrészt mélyen átérezzük a fájdalmát és a traumáját, másrészt viszont zavarba ejtő, hogy immár több dokumentumfilm és interjú is épül az ő történetére és maga is előadóként, tanácsadóként dolgozik olyan áldozatokkal, akik hasonló helyzetbe kerültek. Ez a kettősség, vagyis a "karitatív munka, ami igazából megélhetés is” egy érdekes kérdéskör, mely finoman, de érezhetően végigvonul a filmen. Mintha Borgman is ezzel a dilemmával küzdene: meddig lehet együttérezni valakivel, aki mégis a hírhedt gyilkos révén vált ismertté és ez definiálta az életét.

A film szerkezete klasszikus netflixes ritmusban építkezik: visszaemlékezések, archív felvételek, interjúk és gondosan megkomponált dramatizált jelenetek váltják egymást. Mindez lendületet ad, ugyanakkor néha kizökkenti a nézőt. A narratíva időnként megbicsaklik, mintha a rendező sem tudná eldönteni, krimit, családi drámát vagy pszichológiai portrét szeretne készíteni. Mindez azonban nem csökkenti a téma erejét: Rader kettős élete, a hétköznapiság és a szörnyűség közötti éles kontraszt olyan kérdéseket vet fel, amelyek túlmutatnak egyetlen dokumentumfilm keretein.

Különösen izgalmas, hogy a film új fényt vet az amerikai sorozatgyilkos-mítoszra is.

Magyar szemmel nézve Dennis Rader neve kevéssé ismert, noha az amerikai popkultúrában mély nyomot hagyott. Aki látta a Mindhunter sorozatot, talán emlékszik rá: BTK volt az a rejtélyes figura, aki a sorozat részeinek elején, vagy végén egy-egy rövid jelenetben feltűnt, mint egyfajta árnyék, akit a néző sosem ismerhet meg teljesen. Sőt, a 2018-as kiemelkedően jó és méltatlanul elfeledett The Clovehitch Killer című film is erősen merített Rader történetéből, nem teljesen, de tekinthető adaptációnak is valamennyire. Hogyan élhet együtt egy család a „jó apa” illúziójával, miközben az valójában szörnyeteg.

Borgman tehát nemcsak a sorozatgyilkosságokat dolgozza fel, hanem egy kulturális jelenséget is boncolgat: mi az oka annak, hogy ennyire vonzódunk a gonosz történeteihez? Miért nézzük újra és újra ezeket a filmeket, miközben elborzadunk? A válasz valószínűleg abban rejlik, hogy a true crime tartalmak biztonságos távolságból engednek bepillantást az emberi természet legsötétebb zugaiba és a Netflix pontosan tudja, hogyan adagolja ezt az élményt. Elképesztő rajongóbázist épített ki magának a valós bűnügyi történeteken alapuló „szórakoztató” zsáner.

Mindezek ellenére az Apám, a BTK gyilkos nem tartozik Borgman legerősebb munkái közé.

A téma megrázó, a történet lebilincselő, mégis hiányzik belőle az a fajta érzelmi vagy stiláris kohézió, ami igazán emlékezetessé tehetné. A film sokkal inkább egy alapos, jól megszerkesztett, de kissé személytelen riport, mintsem egy mélyre hatoló, lélektani tanulmány. Talán épp ez a visszafogottság teszi valamennyire felejthetővé is.

Összességében az Apám, a BTK gyilkos egy megrendítő, de kissé ellentmondásos dokumentumfilm.

Erőssége a témaválasztás és Kerri őszintesége, gyengesége viszont a formanyelv, a rohanás és az érzelmi tompultság. Mégis, ha valaki érdeklődik a true crime műfaj iránt, és kíváncsi arra, hogyan hat a bűn egy család életére generációkon át, ez a film megéri a figyelmet, még akkor is, ha nem hagy maga után katarzist, csak egy kellemetlenül őszinte kérdést: mennyire ismerhetjük valójában azokat, akik köztünk élnek és szeretünk?


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Kiszáll a külföldi tulajdonos a Szigetből, Gerendai Károly mentheti meg a fesztivált
A jelenlegi tulajdonos a 2026-tól esedékes területfoglalási engedélyük megszüntetését kérte. Gerendai mindeközben hajlandónak mutatkozik a világhírű fesztivál hóna alá nyúlni.


Ahogy arról korábban írtunk, Karácsony Gergely főpolgármester hétfő reggel egy Facebook-posztban osztotta meg, hogy bizonytalanná vált a Sziget Fesztivál jövője. Mint írta, a fesztivál vezérigazgatója arról tájékoztatta, hogy kezdeményezni fogja a fővárossal kötött megállapodás felmondását.

A Sziget sajtóosztálya szerint ez nem jelenti a rendezvény végét. Bíznak abban, hogy a fesztivál egy új, magyar tulajdonosi háttérrel még sikeresebb lehet a jövőben.

A szervezők valóban azzal a kéréssel fordultak a Fővárosi Önkormányzathoz, hogy a 2026-tól esedékes területfoglalási engedélyüket közös megegyezéssel szüntessék meg. Ennek okáról azt írták: „A fesztivál külföldi tulajdonosa – annak ellenére, hogy korábban egy hosszabb távú fejlesztési programban gondolkodott – úgy döntött, hogy a jelenlegi struktúrában nem vállal további kockázatot Magyarországon” – írja a Telex.

A döntés hátterében az is szerepet játszik, hogy

„mivel a Fővárosi Közgyűléssel kötött területhasználati megállapodásunk határozott időre szól és a fizetési kötelezettség még jövőre is fennállna, akkor is, ha nem lenne rendezvény, ezért vagyunk kénytelenek a megállapodást ebben a formában felmondani”.

A Sziget ugyanakkor hangsúlyozta, hogy ez nem a fesztivál történetének lezárása. „Ezen döntéssel párhuzamosan – a hazai menedzsment javaslatára – a Sziget Zrt. tulajdonosai felvették a kapcsolatot a fesztivál alapítójával, Gerendai Károllyal, lehetőséget kínálva arra, hogy a rendezvény ismét vele folytathassa működését” – írták.

Az egyeztetések még zajlanak, ezért a szervezők nem kívántak további részleteket elárulni. Közleményükben úgy fogalmaztak: „Mi, a Sziget szervező csapata, őszintén bízunk abban, hogy a fesztivál egy új, független, magyar tulajdonosi háttérrel az eddigieknél is sikeresebb lehetne, hiszen a változás egyszerre nyújt lehetőséget a fejlődésre és a megújulásra, valamint a Sziget klasszikus értékeinek és szellemiségének az újbóli megerősítésére.”

Azt is remélik, hogy számíthatnak a közönség támogatására, a „szakmai partnereikkel ápolt kiváló kapcsolatukra”, valamint a „Főváros megértő együttműködésére is”. Hozzátették: „Hiszünk benne, hogy a Sziget léte nemcsak az abban közvetlenül érdekelteknek, hanem az egész ország számára fontos, közös ügy.”

A Sziget Zrt. tulajdonosai a hazai menedzsment javaslatára keresték meg újra Gerendai Károlyt, aki 2022-ben szállt ki a fesztivál életéből. A Sziget-iroda közölte: „Mivel az egyeztetések jelenleg is folynak a felek között, ezzel kapcsolatban még nem áll módunkban további információkat megosztani.”

Gerendai Károly sem kívánt részleteket megosztani, amíg nincs konkrét megállapodás, de a Forbesnak annyit elárult:

„Bár nemrég még nagyon nem így képzeltem el az elkövetkező éveimet, de a jelen helyzetben határozott célom megoldást találni a Sziget létének hosszú távú biztosítására.”

Az egykori főszervező az elmúlt években főként a Costes csoporthoz tartozó gasztronómiai vállalkozásaira koncentrált, szabadidejének jelentős részét pedig utazással töltötte. Most abban bízik, hogy akár már októberben létrejöhet egy olyan új tulajdonosi struktúra, ami szakmailag és pénzügyileg is biztosíthatja a fesztivál jövőjét.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Színészlegendák és legendás szerepek kísérték Diane Keaton életét – galéria
A 79 éves korában elhunyt színésznő a szakma krémjével dolgozott együtt. Néhány munkakapcsolata párkapcsolattá is alakult, bár sosem ment férjhez. Egy élet és karrier képekben.


Ahogy arról korábban beszámoltunk, szombaton Los Angelesben elhunyt Diane Keaton amerikai színész, rendező és producer.

Az Oscar- és Golden Globe-díjas művész pályafutása során olyan nagy sztárokkal dolgozott számos filmben, mint Woody Allen, Al Pacino, Richard Gere, Warren Beatty, Jack Nicholson, Mia Farrow vagy Jane Fonda.

Megannyi filmes szerepéből olykor romantikus kapcsolat is szövődött kollégáival, bár férjhez soha nem ment. Két örökbe fogadott gyereke Dexter (1996) és Duke (2000).

Filmes szerepeiből, pár- és munkakapcsolataiból készítettünk válogatást (a képekre kattintva galéria nyílik):


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Gerendai Károly: Néhány hetünk maradt a Sziget megmentésére
A Sziget alapítója szerint két fő feladatuk van, az első és legfontosabb a biztos finanszírozást előteremteni.


Hétfőn érkezett a hír, hogy veszélyben lehet a Sziget Fesztivál jövője: Karácsony Gergely főpolgármester egy Facebook-posztban osztotta meg, hogy a fesztivál vezérigazgatója arról tájékoztatta, hogy

kezdeményezni fogja a fővárossal kötött megállapodás, pontosabban a 2026-tól esedékes területfoglalási engedélyük felmondását.

A Sziget sajtóosztálya szerint ez nem jelenti a rendezvény végét. Bíznak abban, hogy a fesztivál egy új, magyar tulajdonosi háttérrel még sikeresebb lehet a jövőben. Éppen ezért a Sziget Zrt. tulajdonosai felvették a kapcsolatot a fesztivál alapítójával, Gerendai Károllyal, lehetőséget kínálva arra, hogy a rendezvény ismét vele folytathassa működését.

Gerendai Károly nyolc év után térhet vissza a fesztivál élére. Az Indexnek elmondta, hogy most nagyon új neki ez a helyzet, hiszen nyolc évig kimaradt a fesztiválszervező világból. Amikor kiszállt, úgy érezte, nem ért már eléggé ehhez, nem ismeri eléggé a mai fiatalok gondolkodását, ízlését. Erre viszont nincs sok ideje, hiszen gyorsan kell cselekedni, hogy megmentsék a jövő évi fesztivált. Mint mondta, sok embert megkeresett már a környezetében, sokan pedig őt találták meg a hírek hatására, hogy felajánlják segítségüket.

Első lépésként a nemzetközi trendeket és a hazai piac állapotát nézi át. Felméri, voltak-e stratégiailag hibás döntések az elmúlt években, és ha kell, korrigálna. Azt is vizsgálja, mennyire lehet a régi Sziget hagyományaira építeni, mi maradt értékes, és mit kell újragondolni. Kérdés számára az is, mire van igénye a mai fiataloknak, érdemes-e kizárólag rájuk építeni, vagy vissza kell-e hozni a korábbi közönséget is.

„Még csak keresem az ezzel kapcsolatos válaszokat, de nagyon rövid időn belül döntéseket kell hozni, hiszen az, hogy még mindig nincsenek árusítva a jegyek, nincsenek lekötve fellépők, nem zajlanak azok a folyamatok, amelyeknek ilyenkor már rég zajlania kéne, olyan probléma, amit nem lehet sokáig fenntartani. Mert ha még sokáig gondolkodunk, akkor hiába az a szándékom, hogy folytassuk, egyszerűen kicsúszunk az időből. Erre most néhány hetünk van maximum”

– mondta a Sziget alapítója.

Azt is elmondta, melyek most a legfőbb feladatai: „Az egyik, összerakni azt a finanszírozást, ami biztosítja azt, hogy folytatható legyen a Sziget a következő időszakban, hiszen sajnos komoly veszteségek képződtek az elmúlt években, és ahhoz, hogy ezt egyáltalán legyen esély megvalósítani, kell egy kockázatvállaló befektetői háttér. Másrészt pedig kell egy olyan vízió, amiről azt gondoljuk, hogy jobb lesz, hiszen az a cél, hogy ne legyenek a későbbiekben már ilyen veszteségek.

Tehát ez a két fő feladat van, egyrészt a jelenlegi biztos finanszírozást előteremteni, a másik pedig megtalálni a megoldást arra, hogy hosszú távon ne kelljen finanszírozni.”

Gerendai úgy látja, a hosszabb kihagyás miatt frissebb szemmel néz a folyamatokra. „Akik benne vannak egy adott szakmában, azok sokszor már nem látják a fától az erdőt, kevésbé érzékelik a nagy képet vagy a tágabb összefüggéseket” – mondta. Az elmúlt napokban szakmai anyagokat olvasott és sokakkal egyeztetett.

„Tegnap is szinte egész nap kint voltam a Sziget-irodában, és a volt kollégáimmal azt próbáltuk elemezgetni, hogy miket látunk hibának az elmúlt időszakban, és miket látunk jó iránynak. Miben kéne erősíteni, mit kéne megváltoztatni, miben kellene visszatérni inkább az alapokhoz, miben kellene kifejezetten megújulni.

Most egyszerre kell megteremtenünk egy stabil hátteret, miközben ez esély arra, hogy jó irányba mozduljanak el a dolgok, mert ez a számok alapján egyértelműen szükségesnek látszik”

– fogalmazott.

Az ötletelés mellett már tárgyal a lehetséges befektetőkkel is. Alapvetően magyar partnerekről beszélt, részleteket azonban nem árult el. Azt is mondta, úgy érzi,

a fesztivál az édes gyermeke, és mindent meg kell tennie azért, hogy megmentse.

Gerendai szerint ez a főváros és az ország érdeke is, ezért arra számít, hogy ebben pozitív lesz mindenkinek a hozzáállása. „Ez egy komoly szakmai kihívás, ami engem még inspirál is, hogy meg tudjuk-e találni a választ” – mondta.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk