„Itt a bírói gyakorlat okozott kárt a családoknak, ezért kerültek emberek az utcára, ezért veszítették el az otthonukat, mentek külföldre vagy lettek öngyilkosok”
Másodszor is teljesen semmissé nyilvánított egy devizahitel-szerződést az egyik magyar bíróság az Európai Unió bíróságának májusban meghozott döntése alapján – mondja Bihari Krisztina ügyvéd, aki az első győztest is képviselte.
Elsőként egy inárcsi asszony nyert, aki 2008-ban 7 millió forintot vett fel az MBH Bank jogelődjétől, az Allianz Zrt.-től.
A második nyertes per egy „fordított per”, ott a bank perelte az ügyfelet. A bíróság azonban megállapította, hogy sem kamat, sem költség nem jár a banknak, sőt, az ügyfél túlfizetésben van. Mivel azonban ezt az ítéletet leírt formában még nem vette kézhez Bihari Krisztina, azt nem tudja megmondani, hogy a túlfizetést összegszerűen megállapította-e a bíróság. Mindenesetre az ügyfelével már megállapodott, hogy a túlfizetés visszatérítése érdekében is pert indítanak a pénzintézet ellen.
A két eddigi győzelmet az tette lehetővé, hogy egy 2007-es lízingszerződés kapcsán idén májusban kimondta a luxemburgi bíróság, ha az árfolyamkockázatról adott tájékoztatás nem volt tisztességes, akkor az egész szerződés érvénytelen, és a bankoknak minden, az adósokra jogtalanul hárított többletköltséget vissza kell fizetniük. Kérdés, hogy ez hány embert érinthet abból az egymillióból, akiknek valaha devizahitelük volt.
A 2000-es években a lakosság jelentős része svájci frankban vette fel a lakáshitelét, mert annak kamata jóval alacsonyabb volt, mint a forinthiteleké. A bankok ezeket a konstrukciókat agresszíven hirdették, sok esetben anélkül, hogy valóban figyelmeztették volna az ügyfeleket az árfolyamkockázatokra. Sokan akkor még nem gondolták, hogy egyetlen svájci frankból vett hitel évekkel később akár életre szóló teher lehet.
A 2008-as válság idején azonban minden megváltozott. A forint rohamosan gyengülni kezdett, a svájci frank pedig szinte az égbe szökött. Aki addig 150 forint körüli árfolyamon számolta a havi törlesztőrészletét, hirtelen 250 forint körüli árfolyammal találta szembe magát.
2011-ben a második Orbán-kormány egy radikális lépést tett: bevezették az úgynevezett rögzített árfolyamú végtörlesztést. Ez azt jelentette, hogy a lakosság egyszeri lehetőséget kapott arra, hogy jóval kedvezőbb árfolyamon fizethesse vissza devizahitelét. A svájci frankot például 180 forinton váltották forintra, miközben a piaci árfolyam 250 forint körül járt. A különbözetet nem az adósnak kellett állnia – ezt a bankok viselték. Ez a lehetőség azonban csak azok számára volt valódi opció, akik rendelkeztek elegendő megtakarítással vagy kaptak új forinthitelt a kiváltáshoz. Ez utóbbit a bankok sok esetben nem kínálták fel.
Néhány évvel később, 2014 végén a kormány már törvényben írta elő a lakossági devizahitelek forintosítását. Az átváltás ezúttal nem kedvezményes, hanem az akkori piaci árfolyamhoz közeli szinten történt, de minden hitel automatikusan átalakult. A svájci frankos hiteleket például 256,47 forintos árfolyamon forintosították. Ez a lépés már kötelező érvényű volt.
Az intézkedés révén a lakosság teljes devizakitettsége megszűnt, a devizahitelek pedig eltűntek a magyar háztartások életéből. Ennek ellenére több ezren döntöttek úgy az elmúlt évtizeden, hogy bíróságra viszik az ügyüket. A 2015-ös forintosítás ugyanis nem törölte el a múltbeli sérelmeket. Az csak annyit jelentett, hogy minden élő devizahitelt forinthitelre váltottak át.
A pert indító adósok azt szerették volna elérni, hogy a bíróság mondja ki: amit évekkel korábban aláírtak, az nem volt tisztességes. És ha ezt sikerült bizonyítaniuk, akkor akár az éveken át fizetett többletköltségeket is visszakaphatják.
Ebben a helyzetben robbant óriásit a hír az Európai Bíróság döntéséről. Adódik a kérdés: hogyan változik a döntés következtében a hazai joggyakorlat, kik azok, akik eséllyel perelhetik a bankjukat?
Bihari Krisztina szerint a Kúria úgy értelmezi, hogy az Európai Bíróság döntése csak azokra az ügyekre vonatkozik, ahol maga az úgynevezett kockázatfeltáró nyilatkozat tisztességtelen. Ennek következtében úgy tűnik, vannak bankok, amelyek ellen megnyerhetőek a perek, és vannak, amelyek ellen nem.
Ez azon múlik, hogy a kockázatfeltáró nyilatkozat az adott banknál a Kúria állásfoglalása alapján érvényesnek minősül, vagy sem. Az OTP, az Erste, a K&H, a régi MKB és FHB esetében, főként a jelzálogszerződéseknél a nyilatkozatot érvényesnek tekintik. „Ezeket nem fogja átengedni a Kúria.”
Bihari KrisztinaBihrai Krisztina azt mondja, a kisebb bankok, például a CIB Bank, a régi Budapest Bank, az Aegon, az Argenta, a kis takarékszövetkezetek, az Allianz Bank, vagy az Unicredit esetében lehet nyerni.
Szerinte ugyanezt a tapasztalata a magyar joggyakorlatról annak az ügyvédnek is, aki kiharcolta az Európai Bírósá döntését. „Dr. Marczingós László kollégám is mondja: bemegy egy OTP-s ügy miatt, és ott a bíróság ugyanazt az álláspontot képviseli, mint korábban.”
A kisebb bankoknál jelzáloghitelt felvevők mellett az autók deviza-alapú lízingszerződései azok, amelyek még leginkább érvénytelennek minősülhetnek. Az ügyvéd azt mondja, ezeknél még a szerződésben rögzített 120 hónapos futamidő szerinti törlesztőrészleteket sem kell visszafizetni – csak a folyósított tőkét. A többit vissza kell kapniuk az adósoknak.
Valószínűleg sokakat érdekel, hogy mi a helyzet azokkal, akik korábban nem indítottak pert. Devizahitele a 2015-ös forintosítás után alig valakinek maradt, az viszont már több mint tíz éve volt, és a magyar jog szerint az ilyen perekben az elévülési idő általában öt év. Ez azt jelenti, hogy ha egy hitelt 2015-ben forintosítottak, akkor az abból fakadó polgári igényeket legkésőbb 2020-ig lehetett érvényesíteni.
„Aki 2015–16-ban végtörlesztett, kifizetett mindent: kamatot, költséget, árfolyamot. Pedig világos, hogy csak a tőkét kellett volna visszafizetnie” - mondja Bihari Krisztina. Ő arra számít, hogy a magyar bíróságok újabb uniós ítélet nélkül nem engednek majd az elévülés kérdésében. Csakhogy egy ilyen ügy szintén épp az Európai Bíróságon van, így a helyzet könnyen megváltozhat. Az ügyvédnő azt tanácsolja mindenkinek, várja ki az Európai Bíróság következő döntését, amely tiszta helyzetet teremt majd az elévülést illetően is.
„A kérdés az: az öt év honnan induljon? Szerintem onnan, hogy a fogyasztó tudomást szerzett a jogellenességről. Ha ma tudja meg, hogy neki visszajár pénz, akkor a mai naptól kezdődjön az öt év” - érvel. A bankok és a bíróságok az elévülést mégis számolják, mégpedig az ügyfeleknek kedvezőtlen módon, holott az ügyvédnő szerint még ilyen esetben is csak az eredeti szerződés lejártától lehetne számolni. Azaz valaki hiába fizette ki a bankok által követelt pénzt mondjuk 2018-ban, és azóta hiába telt el több, mint öt év, „ha az eredeti szerződés szerint az utolsó részletet csak 2028-ban kellett volna kifizetnie, csak onnan lehetne számolni az elévülést”. De szerinte arra is lehet hivatkozni, hogy egy semmis szerződésnek elévülési ideje sincs, vagy hogy a forintosított szerződés az előző folytatása. Végső esetben pedig lehet perelni a bíróságokat, arra hivatkozva, hogy kárt okoztak a korábbi döntéseikkel.
Speciális helyzetben vannak azok, akik időben indítottak pert, csakhogy azt elbukták, mert a magyar bíróságok eddig nem úgy értelmezték az európai szabályokat, mint ahogy most az Európai Bíróság.
„Ez azért nagy probléma, mert rengeteg ilyen szerződés van. A korábbi bírói gyakorlat még érvényesnek tekintette például a gépjárműszerződések zömét, tehát sok ügyfelünknek, nemcsak nálam, hanem a kollégáimnál is, teljes egészében ki kellett fizetni mindent: kamatot, költséget, árfolyamkülönbözetet. Most viszont már azt mondják: bocsánat, akkor is érvénytelenek voltak ezek a szerződések, csak korábban rosszul láttuk.”
Bihari Krisztina szerint az Európai Bíróság mostani ítélete egy 1993-as EGK irányelvet értelmez, tehát ezeket a szabályokat már 2004 óta alkalmazni kellett volna, amikor csatlakoztunk az EU-hoz. Úgy látja, a már megszületett jogerős ítéletek közül rengeteg nyilvánvalóan hibás.
„Rengeteg hasonló ügyem van. Több száz családot képviselek, akik évekkel ezelőtt elveszítették a perüket, mert akkor más volt a bírói gyakorlat. Ha ma indítanánk el ezeket a pereket, ugyanolyan szerződések alapján már nyernénk. A jogszabályok nem változtak, csak a bírói gyakorlat igazodott az uniós joghoz.”
„Ha valakit jogerősen elítélnek például emberölésért, majd kiderül, hogy nem ő volt az elkövető, azt rehabilitálják. A polgári jogban miért nem lehet ugyanezt megtenni?” - teszi fel a kérdést. „Nem is feltétlenül perújításként nevezném, de valamilyen módon felül kellene vizsgálni ezeket az ítéleteket.” És ez mindenkire vonatkozik: nemcsak azokra, akiknek még folyamatban levő ügyük van, hanem a régen lezárt ügyekre is, azaz az összes devizahitelesnek visszajár a tőke feletti rész, ahogy, az ártatlan embert is bármikor kiengedik börtönéből, ha ártatlansága kiderült.
Bihari Krisztina szerint más pontokon is folytatni kell a jogi harcot. „Az Európai Unió döntésének komoly jelentősége van. Az út még hosszú, mire a mi Kúriánk is belátja, hogy az OTP-s, Erste-s vagy K&H-s szerződések is érvénytelenek. Ezekért tovább kell küzdeni.” Ő és több másik ügyvéd kitartanak amellett is, hogy 2014 óta az összes fogyasztói szerződés alapból érvénytelen, mert minden bank eladási árfolyamon kérte a törlesztéseket, miközben vételi árfolyamon folyósított, miközben pénzváltásra semmiféle megbízást nem kaptak. Azonban, ha az érvényes EU bírósági ítéletek ellenére sem mozdulnak el az ügyek, Bihari szerint van még egy járható út: a Magyar Államot, vagy a bíróságokat kell beperelni károkozásért. De ez egy teljesen új pereskedési forduló lenne.
„Van olyan ügyem, amelyben még elsőfokú ítélet sincs, pedig 2012-ben kezdődött. Ezeknek a családoknak viszonylag szerencséjük van, mert lehet, hogy mire ítélet születik, már biztosan megnyerik a pert. De vannak olyan családok is, akiket már másodszor, harmadszor vertek át. Olyanok is, akiknél a 2010-es évek végén elárverezték az ingatlant, és most kezdődhet elölről minden. Azt hittem, 8–10 éven belül lecsengenek a devizás ügyek. Nem így lett. Ott tartunk, ahol 2012–2013-ban: visszakerültünk a startvonalra.”
