KÖZÖSSÉG
A Rovatból

Ilyen szövegekkel alázzák a nőket az utcán nap mint nap

Egy Facebook-csoport arra kérte a magyar nőket, hogy egy készülő kampányhoz küldjék el a beszólásokat, amiket az utcán kapnak. A végeredmény döbbenetes.


Ezt a cikket történetesen egy férfi írta. Én azok közé a férfiak közé tartozom, akik nem szeretnek beszólni a nőknek nyilvános helyeken. Sosem gondoltam ezt olyan nagyon végig ezidáig, de tény, hogy valahogy akkor sem éreztem magam igazán jól, ha egy ismerősöm vagy egy barátom csinálta ezt, amikor én ott voltam. Arra pedig végképp nem gondoltam, mit érezhet ilyenkor egy nő.

A Nem tehetsz róla, tehetsz ellene Facebook-oldal most kampányt hirdetett a nőket sújtó verbális provokációk, nyilvános helyeken elhangzó megalázó mondatok, vagyis a férfiak részéről jelentkező utcai zaklatás ellen.

A #temitkapsz hashtaggel futó kampányban arra kérnek téged is, hogy kommentben vagy üzenetben írd meg nekik, milyen beszólásokat, kurjantásokat, megjegyzéseket, odaasziszegett mondatokat kaptál már az utcán sétálva, színházba menet, vagy a boltból hazafelé.

zak1

Ami engem illet, én ledöbbentem azokat a kommenteket olvasva, amiket a poszt alá írtak. Főleg azon, hogy milyen sok nőt érint ez a jelenség, egyáltalán nem tűnik elszigeteltnek. Most következzen néhány hozzászólás, a teljesség igénye nélkül:

"Helló kislány, de jól nézel ki! Nem hallod? Csini vagy! Halló, nem hallasz vagy mi bajod? Hozzád beszélek csajszi! Nézz már ide...!" Ekkorra már ordított, de én csak mentem tovább, rá se hederítve. Egy darabig még követett s ordított (a nyílt utcán, teszem hozzá, fényes nappal), de én csak mentem tovább. Aztán lemaradt. Ja és persze senki nem tett semmit, még rám néztek nagy szemekkel mintha valamit rosszul csinálnék..

"Megbasználak, cica!" "De kiny@lnálak."

"Ezek a combok.... mikor nyitnak? De kiny@lnál@k a bugyidból."

Amúgy nekem mindig csak akkor szólnak be, ha ők ketten v többen vannak, én meg egyedül. aztán meg meglepődnek, ha visszapofázom. vagy kiröhögnek

"Mi az? nem ezért jártok bulizni csajok?" - egy férfi az utcán, miután megfogta a fenekemet.

"De nagy melled van, hány ital után foghatom meg?" "Mit szórakozol velem, tök sokszor meghívtalak ez a minimum" - azóta nem hagyom meghívatni magamat, mert félek, hogy erre megy ki.

Kutyasétáltatás közben olyan 14 éves koromban: "De aranyos, megsimogathatom a szőrét? És a kutyát?"

Tegnap éjszakai buszra vártam, amikor egy magas, nagydarab, erősen illuminált állapotban lévő férfi az arcomba mászva megkérdezte: "Mit csinálsz te ilyenkor egyedül, kislány?" Nem válaszoltam, és arrébb léptem kettőt, mire utánam jött, és azt mondta: "Tudod mit, majd én hazakísérlek és TELEl.V.M A S...D A GE..MMEL." Rajtunk kívül még három férfi állt a megállóban, mindenki szobornak tettette magát. Annyi volt a szerencsém, hogy jött rögtön a busz, és nem szállt fel utánam a faszi.

"Véresre b...m az összes lyukad" - ezt mondta röhögve, miközben a karomat szorította a haverjai körében a tömött buszmegállóban. Senki sem avatkozott közbe. Beért a busz, amivel mentem volna, és ők is. Elengedett, odavetette, hogy annyira nem vagyok jó csaj, hogy miattam késse le a buszt. Én eggyel későbbivel mertem csak hazamenni.

12 éves voltam, az apám egyik barátja mondta, hogy ledugná a nyelvét a torkomig. Elmondtam apámnak (aki egy beteg állat), aki csak hümmögött, hogy "áááá, csak viccelt". Előtte és utána mindig k.rvának nevezett (apám), mert a vacak ruháimban is látszottak a domborulataim.

Sötét volt már, eltévedtem és megszólítottam egy pasast, hogy "Tudna segíteni? Ezt és ezt az utcát keresem." Szépen elmagyarázta, hogy merre kell mennem, aztán megkérdezte, hogy "És maga tudna nekem segíteni?" - csak akkor vettem észre, hogy amíg lejegyzeteltem az irányt, elôvette a f@rkât.

27 év körül lehettem, kétliteres kolaval a kezemben sétálva: "Bár az én f...omat markolnád ilyen jól!" 22-23 lehettem, mikor is: "B...nálak, míg megérted, milyen jó" - nyilván megértettem volna... Két éve, a 30. szülinapom előtt, 40 fokban fagyit eszegetve kaptam: "De jó a melled, b...d, az én fagyimat is nyalhatnád!" - utóbbi úriember az egyetemről jött ki éppen... És ez csak 3 a vagy 103-ból...

Babakocsiban pár hetes fiam tolom, utánam szól egy fickó: "Csinálnék neked még egyet". Hajnali busszal járok dolgozni, két éve minden reggel ott volt egy pasi a megállóban. Nagyjából egy időben ért ki velem. Nem csinált semmit, nem szólt soha, csak állt és bámult. A frász tört ki tőle. A buszra sosem szállt fel, velem csak állt és nézte, ahogy elmegyek. Egy hét után már rettegtem. Végül megkértem a férjemet, hogy kísérjen ki, azután kopott le, majd átszoktam a másik megállóra. Azóta is bennem van a félsz miatta. :(

Még télen térdig gipszben, mankóval bicegtem, 30 körüli véglény utánam ordít: "Megb...nálak még így is, te nyomorék!"

zaklat1

Fotó: Wikipédia

A beszólásokból klip készül, amiben "szuper színészemberek" mondják majd fel az utcán hallott mondatokat. További hozzászólásokért katt az eredeti posztra!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Ma éjjel már a családnál aludhat a három éve kórházi rácsos ágyban élő kisfiú
Az RTL riportja után országos ügy lett a sorsa, a miniszteri biztos is belépett. Az eljárás még folyik, de a gyám már rábólintott a családnál töltött napokra.


Ma éjjel fordulat jön Danika életében: a gyám engedélyével a három éve kórházi rácsos ágyban élő kisfiú a leendő családjánál alhat, miközben az örökbefogadási eljárás még folyamatban van – számolt be róla az RTL Híradó. A pécsi kórházban ápolt, veleszületett rendellenességgel élő kisfiú több műtéten is átesett, a család 11 hónapja küzd érte, külön szobát is kialakítottak.

„Ez lesz az ő ágya…” – hangzott el a felvételen. A család közben végigjárta a hivatalos utat: elvégezték az örökbefogadói tanfolyamot, átmentek a pszichológiai vizsgálatokon, mégis falakba ütköztek. „Elejétől kezdve nem értjük. Megkérdezték, mi a motivációnk, mi meg azt kérdeztük: sorban állnak ezért a gyerekért” – mondta a család. A kórházban dolgozó ápoló így emlékezett a kezdetekre: „Nagyon hamar belopta magát a szívembe. Elkezdtem beszélni róla otthon, és így ismerte meg őt a család” – mondta a klinika ápolója.

Az ügy országos üggyé nőtt, a petíciót már több mint 250 ezren írták alá. „Ez a petíció most falakat döntött le” – fogalmazott egy megszólaló. Tapasztó Orsi, a kezdeményező így összegzett:

„Egyértelmű, hogy itt hiba történt. Ez a család 11 hónapja harcol ezért a gyerekért; itt egy hónapnak sem kellett volna eltelnie úgy, hogy az a gyerek abban a rácsos ágyban tölti az idejét. Nagyon kedves nővérek között van, de ezt nem lehet összehasonlítani egy családdal: itt hibázott a rendszer. A közvélemény, az emberek figyelme nélkül nem gondolom, hogy bármi történt volna”

– mondta Tapasztó Orsi, mentálhigiénés szakember, influenszer.

A minisztérium képviselője szerint közel a megoldás. „Rengeteg akadály, papír, ügyintézés, de nem adtuk fel. És most megtörtént az első csoda: a kórház most egészségügyileg felkészíti Danikát, így ő már a héten végre a családba kerülhet” – mondta Kardosné Gyurkó Katalin, a Kulturális és Innovációs Minisztérium miniszteri biztosa. Korábban jelezték: új, független szakértői véleményt is kérnek az ügyben.

A jogi folyamat azonban még nem zárult le. „Az örökbefogadási ügyben a határozathozatal még folyamatban van, idő kell, amíg végleges döntéshozatal születik, viszont a gyám engedélyével a gyermek az idejét mostantól töltheti a családnál, és csak bizakodni tudunk abban, hogy az örökbefogadási ügyben is mielőbb megszületik a végleges döntéshozatal, és véglegessé válik a gyermek elhelyezése” – közölte Fehér Hajnalka, a család ügyvédje.

AZ RTL riportja Danika életének fordulatáról

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Éber kómába került a családapa egy injekció után – a család Svájcban reménykedik a gyógyulásban
A 36 éves László augusztus 20. óta van éber kómában. Családja és barátai összefogtak, hogy esélyt kapjon a gyógyulásra egy drága svájci klinikán, amihez segítséget is kérnek.


Egy budapesti család élete egyik pillanatról a másikra teljesen megváltozott. A 36 éves László, aki hangtechnikusként dolgozott, augusztus 20. óta éber kómában van, miután szervezete rosszul reagált egy izomlazító injekcióra. A férfi nyaka egy hosszabb autóút után beállt, ezért orvoshoz fordult, ám a kezelés során allergiás sokkot kapott.

Légzése és keringése leállt, és csak hosszú újraélesztéssel sikerült stabilizálni az állapotát

– számolt be a Blikk.

Jelenleg Magyarországon csak egyetlen kómaosztály működik, ahol azonban Lászlót a jelenlegi állapotában nem tudják fogadni. A család ezért Svájcba utazott, ahol egy különleges klinikán kezdődhet meg a férfi rehabilitációja.

„A svájci orvosok azt mondták, egyértelműen van tudata a férjemnek, ezért nagyon jó eséllyel vághatunk bele a rehabilitációba. Nyilván megígérni nem tudnak semmit azzal kapcsolatban, hogy milyen szintig tudják rehabilitálni, ez a következő hetek, hónapok során dől majd el”

– mondta Zsófia, László felesége.

A három hónapos terápiás kezelés naponta 2200 svájci frankba, vagyis körülbelül 927 ezer forintba kerül. A család számára ez hatalmas kiadás lett volna, ezért Zsófia gyűjtést indított, és rövid idő alatt sikerült összegyűjteni a szükséges összeget.

„Hatalmas összefogást értünk el, szerencsére négy nap alatt összegyűlt a háromhavi kezeléshez szükséges összeg. Hihetetlenül sok ember mozdult meg. Rengetegen ismerik a férjemet, a munkahelyén is sokra tartják, több együttesnek hangosít, nagyra becsülik, úgyhogy sokan segítenek” – mesélte az óvónőként dolgozó édesanya.

Zsófiáék korábban már szembenéztek hasonlóan nehéz helyzettel, és akkor is sikerült csodát tenniük.

„Nyolc évvel ezelőtt a kisfiunk rácáfolt az orvosi jóslatokra, és bebizonyította, hogy az emberi agy milyen csodákra képes” – idézte fel az édesanya. „Boti az agyat érintő rendellenességgel született, ma mégis teljes életet élhet a modern technikának köszönhetően. Rendkívül okos kisfiú, vívni jár, imád focizni, és nagyon jól viseli mindazt, ami az apukájával történt.”

A nyolcéves Boti is örökölte édesapja Fradi iránti szeretetét. Az FTC is jelezte, hogy támogatni szeretné a családot: egy dedikált mezt ajánlottak fel árverésre.

Amennyiben te is támogatnád Lászlót és családját, itt teheted meg:

A Don Bosco Barátai Alapítvány adószáma: 19335238-1-41

A szervezet címe: 1032 Budapest, Bécsi út 173.

Bankszámlaszám: 11734004-20476535

Közlemény: DL gyógykezelésére


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Több száz tonna svéd halászháló védi az ukránokat az orosz drónoktól
„Sok halász számára megnyugtató érzés, hogy az ukrán frontvonalra küldik a halászhálóikat. Úgy érzik, hogy ők is tehettek valamit azért, hogy az ukránok megvédhessék hazájukat.”


Svéd halászok leselejtezett hálói mentenek életeket Ukrajnában: ezekkel korábban heringet és tőkehalat fogtak a Balti-tengeren, most viszont a drónok ellen védik meg az ukránokat – olvasható a Szabad Európa cikkében.

Az Operation Change nonprofit szervezet partnerei eddig mintegy 400 tonna halászhálót vittek az országba. Ludvig Ramestam, a szervezet társalapítója közvetlenül azután küldte el az első adagot, hogy Oroszország megtámadta Kijevet. Nem sokkal később újabb csomagot kértek tőlük. „Nem értettük” – meséli Ramestam a Szabad Európának – „mert 16 köbméternyi hálót küldtünk, és egy jó időbe beletelik, amíg abból álcákat csinálnak. Ehhez képest máris többet kértek”.

Kiderült, hogy a hálók az állások vagy a fegyverek álcázására, hanem az FPV drónok elleni védekezésre kellenek. Ramestam egy konkrét esetről is beszélt.

„Volt egy autó, ami köré felszereltük az adományozott hálókat. Néhány nappal később az autót megtámadta egy orosz FPV drón. Az volt a szerencse, hogy a kocsitól körülbelül egy méterre lévő fémrudakra kerültek körben a hálók, amelyek így jelentősen csökkentették a robbanást, és az autóban lévő emberek túlélték. A köszönőlevélben kifejezetten azt írták, hogy ezek a hálók mentették meg az életüket”.

Irina Ribakova, az ukrán 93. gépesített dandár sajtósa szerint a drónok elleni hálókat „mostanában mindenhol felszerelik a donyecki régió útjain”. Mint mondta, „a hálók nem csodaszerek, csak a védelem egy eleme, ami nem biztos, hogy működik. Számos példa van arra, hogy egy drón berepült a háló lyukába, és megvárt egy autót. A mi drónpilótáink ugyanezt teszik”.

Azonban nem minden háló felel meg a feladatra: a nejlonból készült és a mezőgazdasági hálók tűzveszélyesek. A legideálisabb anyag a drótkerítés lenne, de „ez nyilvánvalóan drága és nehéz telepíteni”.

A svéd adományok hátterében változó szabályok állnak. Szigorodtak az uniós környezetvédelmi előírások, 2021-ben a Balti-tengeren teljesen betiltották a tőkehalhalászatot. Sok halász korábban értékes hálója így eredeti céljára használhatatlanná vált, ezért többen elővették a raktárból, és felajánlották az ukrán csapatoknak.

„Svédországban sokan támogatják Ukrajnát az oroszok ellen vívott harcukban” – mondja Ramestam. „Tehát sok halász számára megnyugtató érzés, hogy az ukrán frontvonalra küldik a halászhálóikat. Úgy érzik, hogy ők is tehettek valamit azért, hogy az ukránok megvédhessék hazájukat”.

Finnország svéd nyelvűek által lakott területén, Aland-szigeteken különösen erős ez a hozzáállás. Egy ottani önkéntes, Minnie Regland felidézte, egy 70-es éveiben járó nő elmesélte neki, milyen félelmek kísértették Finnországot évekkel az 1939-es szovjet invázió után.

„Elmondta, hogy amikor hét–nyolc éves volt, a tanára bejött az iskolába, és bejelentette, hogy »jönnek az oroszok!«. Mindenki pánikba esett. Az apja akkoriban éppen kint volt a tengeren”. Meg is tanította a nőt arra, hogyan kell kezelni a halászhálókat, ám ő végül nem ezt a munkát választotta.

„Bár nem folytatta a halászatot, soha nem tudott megválni apja hálóitól. De most azt mondta, szerinte apja is örülne, ha tudná, milyen célt fog a hálójuk szolgálni”

– mondta az önkéntes a Szabad Európának.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Megszólalt a kórházban élő kisfiút örökbefogadó ápoló: „Életünk legnehezebb 11 hónapja volt ez”
Bár az örökbefogadási folyamat még zajlik, Dani már új családjával lehet. Az anya most köszönetet mondott mindazoknak, akik segítettek elérni a céljukat.


Kedden érkezett a jó hír, hogy a három éve kórházi rácsos ágyban élő kisfiú, Dani már a leendő családjánál alhat. A veleszületett rendellenességgel élő gyereket – akiről szülei lemondtak – a pécsi klinikán dolgozó egyik ápoló fogadja örökbe. A család 11 hónapja küzd érte, külön szobát is kialakítottak neki az otthonukban. Az örökbefogadási eljárás még folyamatban van, de a gyám engedélyével Dani már új családjával lehet.

A család küzdelme a kisfiúért országos üggyé nőtt, amikor Tapasztó Orsolya petíciót indított az érdekükben, amelyet több mint 250 ezren írtak alá. A mentálhigiénés szakember a Facebook-oldalán tette közzé a Danit örökbefogadó anya, Melinda üzenetét:

„Életünk legnehezebb tizenegy hónapja volt ez. Sokszor éreztem úgy, hogy azért kapunk ennyi akadályt, mert talán nem ez a mi utunk, és a mi családunknak négytagúnak kell maradnia. Mégis, amíg csak egy cseppnyi esélyt éreztem, nem tudtam feladni a harcot. A gyerekek nagyon sok erőt adtak: ők egy percig sem kételkedtek abban, hogy a testvérük haza fog érni. A férjem pedig a higgadtságával és hitével volt a bástyánk végig.

Rengeteg üzenetet kaptunk az elmúlt hetekben — olyanoktól is, akikkel évek óta nem tartottuk a kapcsolatot, és most újra felbukkantak támogatásukkal. Ők is, és az ismeretlen emberek szeretete is, kimondhatatlanul sokat jelentett.

Semmi nem lett volna ebből az ügyből jogi képviselőnk, Fehér Hajnalka nélkül. Ő nem ismer lehetetlent, nincs az a szikla, amit ne mozdított volna meg értünk. Mára sokkal több ő nekünk, mint egy jogi képviselő. Köszönet a Házon Kívül stábjának és Moskovics Juditnak, amiért empátiával és kitüntetett figyelemmel karolták fel és foglalkoztak folyamatosan ügyünkkel. Köszönöm, Orsi, hogy a petícióval százezrek figyelmét irányítottad a pécsi kórházra és arra a rácsos ágyra, amiben a fiunk élt. Ezzel végre sikerült áttörni azokat a falakat, amelyeket a jogi úton írt levelek nem tudtak áttörni.

Hálával tartozunk mindenkinek, aki bármilyen formában mellénk állt. Ezt a hálát szavakkal kifejezni nem lehet. Bár az örökbefogadási folyamat még zajlik, ma már úgy térünk nyugovóra, hogy a gyermekünk hazaért és öttagú család lettünk. Reméljük, ez másoknak is reményt ad — és hogy a mi ügyünk precedensértékű lesz sok, hasonló helyzetben élő gyermek számára.”

Link másolása
KÖVESS MINKET: