SZEMPONT
A Rovatból

„Ijesztő, hogy Trump alatt a végrehajtó hatalmat mindenben az elnök akaratának rendelik alá” – Tábor Áron Amerika idei évéről

Egy éve sem iktatták be Trumpot, de ennyi idő is elég volt, hogy gyökeresen átformálja az Egyesült Államokról kialakult képet, és korábban elképzelhetetlennek tartott lépéseket tegyen. Évértékelő sorozatunk következő részében a téma Donald Trump.


Trump második elnöki ciklusa úgy indult, mintha forgószél söpört volna végig az amerikai politikában: fantomszervezetek, rendeleti kormányzás, a „fékek és ellensúlyok” informális részeinek gyors kopása. Kifelé pedig a szövetségesekkel való nyílt konfrontáció, területi igényekre utalgatások, és egy olyan külpolitikai logika, amely egyre inkább a 19. századi reflexeket idézi.

Évértékelő sorozatunk újabb részében Tábor Áron Amerika-szakértővel arról beszéltünk, mi történt az Egyesült Államokban 2025-ben. Szóba került Elon Musk DOGE-ja, a Project 2025 visszhangja, a nemzetbiztonsági stratégia Európát pellengérre állító részei, valamint az a kiszámíthatatlanság, amely a vámrendelkezésektől az orosz–ukrán háborúig mindenre rátelepszik. És persze a nagy kérdés: ha így nézett ki az első év, mit hoz a következő, hiszen félidős választások lesznek 2026-ban, ami átrajzolhatja a belpolitikai térképet Amerikában.

– Jövőre 250 éves lesz az Amerikai Egyesült Államok. Idén viszont Trump második ciklusával az amerikai demokrácia minden eddiginél erősebb kihívás elé került. Nagyon sokak szerint ez egy autoriter fordulat. Elég erős lesz-e ez a lassan 250 éves intézményrendszer ahhoz, hogy ezt megakadályozza, vagy legalább kordában tartsa?

– Erre a kérdésre azért nehéz válaszolni, mert az intézményrendszernek van egy formális és egy informális része. A formális része az amerikai alkotmány, amelyik, ha nem is 250 éves, de közelítőleg annyi idős. A változtatására voltak nyilván fontos példák, mint a rabszolgaság eltörlése vagy a női választójog bevezetése, de ezek kitüntetett pillanatokban, nagy konszenzussal történtek meg. Egy alkotmánymódosításnak olyan intézményi akadályai vannak, mint a kongresszus mindkét házának kétharmados többsége, illetve az államok ratifikációjának a háromnegyede, tehát ez nem fog megtörténni a Trump-érában, ahol még két, viszonylag hasonló erejű oldal áll egymással szemben. A republikánusoknak van többsége mindkét kongresszusi házban, de nagyjából hasonló erőviszonyok mellett zajlik a politikai küzdelem.

A formális intézményrendszer megváltozására nem látok nagy lehetőséget. Viszont az amerikai politika részben informális normákra is épül.

Az intézményrendszer, pont a fékek és ellensúlyok rendszere miatt, rászorul arra, hogy a különböző hatalmi ágak együttműködjenek: hogy a kongresszus két háza és az elnök egyetértsen abban, hogyan néz ki a költségvetés. Szükség van informális egyeztetésekre, legalább informális egyetértésre arról, mik a fő prioritások, és mi a bevett módja a problémák megoldásának. Ezeknek az informális normáknak az erózióját viszont nagyon nagy tempóban észlelhettük az elmúlt hónapokban. Szerintem ebben komoly fenyegetést jelent továbbra is a Trump-kormány.

– Nehéz elhinni, hogy még egy év sem telt el Trump beiktatása óta.

– Az év elején valóban úgy tűnt, hogy elképesztő tempóban indul el az elnökség: a kormányzat átalakítása az Elon Musk által vezetett, DOGE nevű intézmény révén, ami igazából nem valódi kormányzati szerv volt, inkább egy fantomszervezet, nem volt helye a kormányzati hierarchiában, mégis az alkalmazottai lényegében az egész kormányzat működésére ráláttak, és változtatásokat hajthattak végre benne. Emellett az elnöki hatalom rendeletek útján történő kiterjesztése is nagyon nagy tempóban indult. Aztán volt egy pont, a Charlie Kirk-merénylet ideje táján, amikor úgy tűnt, hogy közhangulat is kialakul: az elnöki véleményt meg sem lehet kérdőjelezni, és ha valaki kritikát fogalmaz meg, akkor olyan nyomásgyakorlás indul ellene, mint amit például a Jimmy Kimmel-ügy kapcsán is láttunk. Ez tényleg azt mutatta, hogy

ha nem is teljes az autoriter fordulat, de az amerikai politika működése nagy változások felé megy.

Aztán november tájékán, amikor a republikánusok fontos választásokat elvesztettek, és a párton belül is konfliktusok jelentek meg, az elemzők hirtelen a másik végletbe csaptak át, és olyanokat írtak, hogy Donald Trump akár „béna kacsa” is lehet. Szerintem valahol a kettő között van az igazság.

Biztos, hogy meggyengült bizonyos értelemben a pozíciója, de nagyon széles hatáskörei vannak, pontosan azért, mert az informális intézményrendszer nagy „lukakat” hagy, az elnök saját hatalmának értelmezése a továbbiakban is meghatározó. Nagy hatású intézkedésekre továbbra is számíthatunk.

Az elmúlt napokban is voltak olyan elnöki rendeletek, amelyekkel lényegében a tagállami jogköröket próbálják elvonni, például a mesterséges intelligencia szabályozása kapcsán. A külpolitikában is, például Venezuela ügyében. Tehát akár „béna kacsának” gondoljuk, akár nem, a bevett normák megváltoztatása és az erózió folytatódik.

– A közbiztonságra hivatkozva katonaságot vezényeltek ki elsősorban demokrata vezetésű városokba. Ezeket megszokhattuk kevésbé fejlett demokráciáknál, de az Egyesült Államokban egy ilyen lépés elképzelhetetlennek tűnt. Nem arról van szó, hogy ez a rendszer mégiscsak gyenge?

– Ha az intézményrendszernek olyan sajátosságai vannak, hogy a törvényhozó hatalom gyengül, például mert nagy belső feszültségei vannak, és a többségben lévő párt mindent alárendel az elnök akaratának; illetve ha a bírói hatalom tetején egy olyan Legfelsőbb Bíróság áll, amely fontos kérdésekben aláveti magát az elnöki hatalomnak ideológiai okokból, vagy mert a tagok egy részét ez az elnök jelölte, vagy legalábbis az ő politikai irányzatát vallják, akkor a gyengülés mindenképpen látható. Újdonság az is, hogy a végrehajtó hatalmon belül olyan történt, ami az eddigi amerikai politikai kultúrára nem volt jellemző: szervezetek megszüntetése, bizonyos függetlenségek felszámolása.

Azt, hogy az igazságügyminisztérium vagy a katonaság szakmai szempontokat vesz figyelembe, korábban bevettnek gondoltuk; mostanra viszont láthatóan mindent az elnöki központosításnak rendelnek alá.

Az igazságügyminisztériumból kiszorítják azokat, akik nem akarnak eljárásokat indítani, illetve olyan ügyészeket szorítanak ki, akik nem akarnak politikai ellenfelek ellen eljárásokat indítani. Hogy ezekből az eljárásokból mi lesz, az külön kérdés. James Comey volt FBI-igazgató, illetve a New York-i főügyész ellen is volt ilyen próbálkozás, és ezeket végül dobták: a bíróság nem adott teret, vagy legalábbis, ha jól emlékszem, vádemelésre sem került sor az utóbbi esetben. De látszik, hogy magát a végrehajtó hatalmat mindenben az elnök akaratának rendelik alá.

Ez ijesztő, tekintve, hogy a végrehajtó hatalom alá tartozik a katonai erő is.

A közalkalmazotti, közszférabeli „megtisztítás”, vagy legalábbis a bürokraták kiszorítása, nagyon gyors tempóban haladt. Ezek közül sok ügy még bíróság előtt van, de úgy tűnik, hogy a Legfelsőbb Bíróság nem fogja ezt lényegesen akadályozni. Elfogadhatja, hogy az elnöknek széles hatásköre van abban, hogy a végrehajtó hatalom alá tartozó intézmények közül melyik létezhet és melyik nem. Lényegében úgy alakíthatja a végrehajtó hatalmat, ahogy akarja.

Ez eddig nem volt bevett gyakorlat: korábban létezhettek független intézmények.

A választási kampányban sok szó esett a Project 2025-ről, ami egyfajta kormányzási recept volt a Trump-kormány számára: a második Trump-adminisztrációra felkészülő, a Trump-mozgalomhoz köthető think tankek munkája. Trump egy ponton azt mondta, hogy ehhez semmi köze, próbált távolságot tartani, mert a terv nagy visszhangot váltott ki. Nem akarom azt mondani, hogy pontosan ez valósult meg, de sok minden visszaköszön belőle. Például a bürokrácia politikai jellegű revíziója, „megtisztítása”, politikailag lojális emberekkel. Nyilván a minisztereket, államtitkárokat lecserélik, de egy adott szint alatt stabil apparátus működött eddig. Ez most sokkal mélyebbre ment.

– Sokakat meghökkentett, amikor Trump Grönland és Kanada kapcsán arról beszélt, hogy az Egyesült Államok ezekre a területekre igényt tart. Úgy tűnik, Trump próbálja elhidegíteni az eddigi szövetségeseit, amelyekre pedig támaszkodhatna az amerikai külpolitika.

– Nyilván az ő értelmezésében ezek a szövetségesek nem „megfelelően” szövetségesek, ha az ideológiai vagy személyes érdekeivel nem esnek egybe azok a dolgok, amiket képviselnek. A napokban sok szó esett az új Nemzetbiztonsági Stratégiai Dokumentumról, ami kikerült. Van olyan szakértő, aki úgy idézte, hogy ez komoly fenyegetés Európára, egy korábbi, illetve jelenlegi hivatalos szövetségesre. Nyilván nem ennyire egyszerű a helyzet, de az biztos, hogy lényeges az eltérés ahhoz képest, hogy a korábbi stratégiai dokumentumok, Trump első ciklusa alatt is azt hangsúlyozták, hogy az Egyesült Államoknak partnerei, szövetségesei vannak, akikkel együtt kell dolgoznia. Ehhez képest most konfliktusok vannak a szövetségesekkel, és a szövetségesek belső ügyeibe is be akar avatkozni. A Grönland-téma az első hetekben szimbolikus ügy volt, de egy tágabb jelenséget is mutat.

Abból a globális szuperhatalmi szerepből, amit az Egyesült Államok a hidegháború után felvállalt, egy nyugati féltekére, főleg az amerikai kontinensre, illetve az óceánokra koncentráló nagyhatalom irányába mozdul.

Ez látszik a hangsúlyokból, hogy milyen sorrendben szerepelnek a fenyegetések és a régiók, mennyi szó esik Kínáról, Oroszországról, Ukrajnáról (az új dokumentumban ezekről alig), miközben a nyugati féltekén való politizálás hangsúlyosan megjelenik. Ez részben objektív körülmények változásával is összefügghet, a hidegháború utáni amerikai szerep átértékelésére szükség volt vagy szükség lett volna. De az az irány, amelyik erősen konfrontatív a szövetségesekkel, nem nevezhető egyszerűen visszahúzódásnak. Bizonyos területeken, például az amerikai kontinensen kifejezetten expanzív. Emellett vannak külpolitikai célok, értékek képviselete, a demokrácia védelme, amelyeket teljesen elenged. Nem szükségszerű, hogy ezt az irányt kellett volna választani.

– Ha már itt tartunk: a külpolitikai attitűdben fel lehet fedezni, hogy átlép azokon a normákon, amelyek eddig meghatározták az amerikai és általában a nemzetközi politikai normákat. Akár a vámpolitikát nézzük, akár a „béketeremtések” különböző vízióit, egészen odáig, hogy egy pillanatban ingatlanfejlesztésként emlegette Gázát, vagy ahogy megpróbálja Európa és Ukrajna torkán lenyomni azokat a dealeket, amiket Putyinnal köt. Nem tudok erre jobb szót, mint hogy ez egy imperialista szemléletű külpolitika.

– Van benne ilyen elem. Trumpnál már a beiktatási beszédtől kezdve világos volt, hova helyezi a hangsúlyokat: a 19. század végi, 20. század eleji elnököket idézte meg, McKinleyt, majd Theodore Rooseveltet. Ők valóban mondhatjuk, hogy imperialista külpolitikát folytattak. Ez az időszak az amerikai történelemnek kifejezetten terjeszkedő időszaka volt, például nemcsak a spanyol–amerikai háború után Kubában, hanem a Fülöp-szigetek felett is kontrollt szereztek. Ez az az időszak, amit szimbólumokban is szívesen képvisel. Ha a stratégiai dokumentumot nézzük, a külpolitikai gondolkodásban is szembetűnő, hogy inkább egy olyan világhoz nyúl vissza, ahol a politikai normák, amit a hidegháború után, sőt már az 1945 utáni intézményrendszer legalábbis szavakban képviselt, háttérbe szorulnak. A nemzetközi intézmények szerepe, a területi változások békés elvének hangsúlyozása kevésbé jelenik meg, és

inkább a 19. századi nagyhatalmi logika sejlik fel.

Lényegében kimondja, hogy ez az úgynevezett realista külpolitika. Még akkor is, ha akik magukat realistának tartják, sokszor kritizálják Trumpot. De a gondolkodásmódot előtérbe helyezi: hatalmi egyensúly kell, az állam a legfőbb egység, mások belügyeibe nem „dolgunk” beleszólni; a nagyhatalmak akkor fenyegetnek, ha hegemóniára törnek; egyébként valamiféle érdekszférák logikája jelenik meg, bár ezt így nem írja le, de a gondolat ott van. A dokumentumban szerepel az a gondolat, hogy a Monroe-doktrínának egy Trump-féle kiegészítése

jogot formál arra, hogy Amerika terjeszkedjen, vagy legalábbis befolyásolja, mi történik az amerikai kontinensen: hogy az Egyesült Államok beavatkozik a kontinensen.

A Monroe-doktrína az 1820-as évek elve volt, amely szerint az Egyesült Államok elvárja az európai államoktól, hogy ne avatkozzanak be az amerikai kontinens ügyeibe, defenzív elv volt. Ennek volt egy Roosevelt-féle kiegészítése, és ezt idézi fel Trump is. A Roosevelt-kiegészítés a 20. század elején, 1903 tájékán született meg, érdekes módon éppen Venezuela kapcsán. A „ne avatkozzanak be” elvet átfordította egy pozitív irányba, azaz az USA viszont beavatkozhat, ha úgy gondolja, hogy valami olyan történik Venezuelában, ami az érdekeit sérti. Érdekes, hogy 120 évvel ezelőtt is Venezuela volt a kiindulópont, és most is Venezuela körül látunk ilyen logikát. Ennyiben valóban megjelenik az imperializmus, a birodalmi hagyomány.

– Mi is történt béketeremtés címén? Kezdődött a nagyon rosszul sikerült Zelenszkij–Trump találkozóval a Fehér Házban, ahol gyakorlatilag nem egyenrangú félként kezelték Zelenszkijt. Olyan volt, mint egy rossz szappanopera részlete, ráadásul ezt így, egy az egyben a sajtó felé ki is kiengedték. Innentől meg lehetett figyelni, hogy hullámzott Trump hozzáállása, de egy dolog különösen érdekelte Ukrajnával kapcsolatban: a ritkaföldfémek. Erről gyorsan megállapodást is kötött, és ebbe Ukrajna is belement. Most viszont nem úgy tűnik, hogy ezzel Ukrajnának bármit sikerült volna „megvásárolnia”. Bár most nem megyünk bele magyar belpolitikába, de az Orbánnal való találkozójáról is kiderült, hogy minden másképp volt.

– A magyar példa valóban azt mutatja, hogy a szóbeli megállapodás Trumpnál nem feltétlenül jelent sokat. Nyilván nem tudjuk, mi hangzott el pontosan, de ha nem készült írásos megállapodás, utólag mindenki másképp értelmezheti. Szerintem ez jelentős erózió, ugyanakkor akik Donald Trumpot, akár az Egyesült Államokban, akár azon kívül a „bevett világ” felforgatójának tartják, és ezt helyesnek gondolják, azok azt mondják: ez eszköz, a kiszámíthatatlanság zavarba hozza az ellenfeleket és más szereplőket. Én persze azt gondolom, hogy ez nyilvánvalóan hozzájárul az Egyesült Államok hitelességének csökkenéséhez. Valószínűleg az is a háttérben van, hogy

olyan kérdésekben, mint a vámpolitika vagy az ukrajnai háború, Trumpnak nincs igazán kiforrott véleménye.

Van egy zsigeri hozzáállása, a vámok például régi témája, de hogy ez a valóságban hogyan néz ki, az gyakran reakció: a különféle tanácsadók különféle dolgokat mondanak, és az számít, hogy kinek „áll jobban a szénája”, ki az, aki meggyőzőbb, ki van ott egyáltalán. Amikor például volt egy Kínával kapcsolatos, engedékenyebb fordulat, akkor lényegében tettek arról a közvetlen tanácsadók, hogy Peter Navarro, a legvéresebb szájúbb vámpolitika-párti kereskedelmi tanácsadó ne legyen ott a teremben.

Sok múlik azon, ki ad tanácsot, milyen a hangulat, milyen vélemény kerekedik felül, és Trump arra is érzékeny, milyen kép alakul ki róla.

Az ukrajnai háborúval kapcsolatos ingadozásoknál szerepet játszhatott, hogy amikor Vlagyimir Putyin eljött Alaszkába, egy ideig úgy nézett ki, hogy ez látványos, nagy megállapodás lesz. De amikor az a kép alakult ki, hogy Putyin átverte Trumpot, vagy nem engedett, és Trumpot megalázó helyzetbe hozta, Trump ösztönösen visszafordult Ukrajna felé, támogatóbb lett, de aztán ebben is újabb változás jött.

– Trump esetében nagyon nehéz feltenni azt a kérdést, hogy mit várhatunk tőle jövőre, de az illendőség kedvéért felteszem.

– Jövőre az Egyesült Államokban félidős választások vannak. Ezt egy ponton Trump is, meg a környezete is, a mozgalmához tartozó emberek, például Steve Bannon lényegében élet-halál kérdésként kezelte. Azt mondják: ha a félidős választásokon jól szerepelnek, és a kongresszusban át tudnak vinni dolgokat, akkor hatalmas sikerek lesznek, Amerika új pályára áll, és ők úgy kerülnek be a történelembe, mint az Egyesült Államok „megmentői”. Ha viszont elbuknak, akkor onnantól vizsgálatok jönnek, kongresszusi vizsgálatok, és patthelyzet: állandó viták az elnök és a törvényhozás között. Bannon még olyat is mondott, hogy ha ezt a választást elvesztik, akkor valószínűbb, hogy elvesztik a 2028-as elnökválasztást is, és akkor, egy teremben, ahol kifejezetten a saját mozgalmához tartozó emberek és kormányzati intézményekhez kötődő szereplők ültek, azt mondta:

„sokan, ebben a teremben, magamat is beleértve, börtönben köthetünk ki”.

Tehát ők valóban egzisztenciális fenyegetést látnak abban, hogy mi lesz a félidős választásokon. Demokrata oldalon a félidős választások a reményt jelentik, hogy az amerikai intézményrendszer megmutatja az erejét, és lesz kontroll. Nem akarom úgy beállítani, hogy ha megváltozik a kongresszusi többség, attól Trump kezében ne maradnának széles hatáskörök, például a bevándorlás vagy a külpolitika terén. Ezeken általában nagyon limitált a kongresszusi kontroll. De ennek mégis nagy jelentősége van.

Szerintem tehát 2026 főleg arról fog szólni, hogy Trump és főleg a Trump mögötti mozgalom mindent megtesz, hogy a félidős választásokat megnyerje, vagy legalábbis limitálja a veszteségeit. És van még egy fejlemény: 2028-ban Donald Trump nem indulhat az elnökségért. A félidős választások végére egyre inkább kikristályosodhat, hogy ki akar utódként feltűnni. Jelen pillanatban J. D. Vance alelnök van a legjobb pozícióban, de ha Trump elnöksége inkább kudarcnak tűnik, az Vance-t is magával ránthatja, és akkor más szereplők is megjelenhetnek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Pottyondy Edina: Orbán szegény leeső farkú kis balfék, csacsi Németh Balázsra bízta az ellenállást
Pottyondy Edina új videójában arról beszél, hogy Orbánék egy hónap alatt jutottak olyan mélyre, mint Gyurcsányék két év alatt. Szerinte az ország most olyan lelkes, mint „Gombóc Artúr a fogyókúrás tábor első napján”, de figyelmeztet, hogy az „orbáni zsírpárnák” könnyen visszatérhetnek.


Pottyondy azzal kezdi új videóját, hogy az új kormányzat három hét alatt megállapodott Ukrajnával a magyar kisebbségi jogok biztosításáról, amivel szerinte többet értek el, „mint Orbán Viktor az elmúlt tíz évben”. Két magyarázatot vázol fel: Magyar Péter már most befolyásosabb szereplő a nemzetközi politikában, vagy „Orbán Viktor mindig is köpött a kárpátaljai magyarokra”.

Szerinte

„Az ország most olyan lelkes, mint Gombóc Artúr a fogyókúrás tábor első napján. Megvan az elhatározás, ez volt a kormányváltás. És hogyha lesz elszámoltatás, meg arányos választási rendszer, akkor megszabadul a magyar társadalom a rá nehezedő kilóktól, vagy inkább tonnáktól.”

Pottyondy szerint a „jojó-effektus” és az „orbáni zsírpárnák” visszatérésének elkerüléséhez életmódváltás szükséges, egy olyan Magyarország, ahol a vállalkozók szótárából kikerülnek az „okosba”; és a „hasitasi nem kér számlát” kifejezések, és ahol nem a korrupt vezetőkre mondják elismerően, hogy

„ejj milyen ügyes ez a zsivány”.

A NER egyik „legsötétebb” rendelkezésének nevezi azt a szabályozást, amely megtiltotta a gyermekotthonoknak, hogy adományt fogadjanak el, és amit Magyar Péterék nemrég eltöröltek.

Az óbudai korrupciós botrányról, melyben az előző héten Fideszes, MSZP-s, DK-s és Momentumos politikusokat tartóztattak le, azt mondja:

Orbán Viktor távozott az ország éléről, „a rendőrség meg az ügyészség pedig eddig érinthetetlennek gondolt embereket talál meg. Milyen furcsa egybeesés. Biztos csak véletlen” - jegyzi meg szarkasztikusan.

Orbán egyébként szerinte „átváltott margitszigeti szatír üzemmódba, az ideje nagy részében rejtőzködik, de néha-néha felbukkan és a frászt hozza az emberre”, és

„szegény leeső farkú kis balfék, csacsi Németh Balázsra bízta az ellenállást” a migráns áradattal szemben.

Pottyondy emlékeztet: a Fidesz egy 2024-ben elfogadott uniós jogszabály ellen tiltakozott, és a négy hete hivatalban lévő Magyar Pétert támadta.

Kitér a „szívecske-gate” néven elhíresült esetre is. A Fidesz tüntetését pedig így értékeli:

„Hát úgy belehergelték magukat az ellenzéki létérzésbe, hogy a kormányalakítás után egy hónappal már ott tartanak, ahova Gyurcsány Ferenc körülbelül két év után jutott el. Vagy le. Volt itt terror, diktatúra, AVH, sztálinozás, nemzethalál, minden.”

Pottyondy szerint a Fidesz kommunikációja egy az egyben átvette a 16 évvel ezelőtti ellenzéki mondásokat, hirtelen fontos lett számukra a jogállam, a civil szervezetek és a demokrácia.

Szerinte „ezt az eszelősen görcsös identitászavart látva felértékelődik az ellenzék elmúlt 16 évének roncsderbije”.

A Fidesz ellenzéki szerepéhez képest az előző ellenzék „maga volt a Forma-1. Huth vergődő Gergőhöz képest az ajtónak rohanó Kunhalmi Ágnes egy Niki Lauda”.

Az Integritás Hatóság elnökének interjúját is kommentálja, aki arról beszélt, hogy az előző kormány miniszterei 2024 tavaszán arra kérték, ne végezze a dolgát, és miután ezt megtagadta, koncepciós ügyekkel, házkutatásokkal és a felesége fenyegetésével próbálták megtörni.

Felteszi a költői kérdést, hogy mennyire hihető, hogy hogy az állami vezetők száz- és ezermilliárdos vagyongyarapodása mellett egyedül a hatóság elnökénél „nem nézték el, hogy elbugázik néhány tízmilliót”.

Végül megemlíti Deák Dániel távozását a Megafontól

„Milyen izgalmas lenne kézbe venni a péniszszakértő őszinte önvallomását” aminek szerinte a „faszhegyező” remek cím lehetne.

Jókívánságát fejezte ki Tordai-Lejkó Gábor bajorországi magyar főkonzul házasságkötése alkalmából „hogy a Fidesz bukása után” egy hónappal végre összeköthette az életét a „jóképű bajor legénnyel”.

Pottyondy Edina új videója:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Török Gábor szerint ez volt a Fidesz egyik legnagyobb hibája Magyar Péterrel szemben a kampányban
A politikai elemző úgy véli, Rétvári Bence, a KDNP frakcióvezetője megmutatta, hogy másfajta stratégiát is követhetett volna a Fidesz arra, hogy a Tisza Párt elnökét támadja. A korábbi kormánypárt azonban más taktikát választott, ami a kampány egyik legnagyobb hibája volt Török Gábor szerint.
DKA - szmo.hu
2026. június 09.



Török Gábor politikai elemző Facebook-posztban elemezte röviden a Fidesz–KDNP Magyar Péterrel szembeni kommunikációs stratégiáját. Ennek propóját az adta, hogy Rétvári Bence, a KDNP frakcióvezetője a parlament keddi ülésén ismét arra emlékeztette Magyart, hogy korábban a Fidesz oldalán állt.

„16 évből 14 évig Ön velünk volt, Ön is fideszes volt – mondja most már nem először Rétvári Bence a parlamentben Magyar Péternek. Érdekes lett volna, ha ezt a stratégiát alkalmazza a Fidesz-KDNP 2024 után az új politikai szereplővel szemben” – jegyezte meg a politikai elemző.

A Fidesz ehelyett a folyamatos baloldalizást választotta, ami a kampány egyik legnagyobb hibája volt Török Gábor szerint.

Ugyanis ez a stratégia sokat segített abban, hogy Magyar Péter hiteles szereplővé, egyfajta „kalapáccsá” válhatott az ellenzéki szavazók számára.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Kikérem magamnak, hát menjenek a kurva anyjukba” – Az Integritás Hatóság elnöke szerint Tuzsonék le akarták állítani, a feleségét és a gyerekeit is traumatizálták, hogy megtörjön
Biró Ferenc a De! Akcióközösségnek adott interjújában tálalt ki arról, hogyan próbálták elérni az Orbán-kormány tagjai, hogy távozzon. Elmondása szerint az elmúlt másfél évben „nagyon-nagyon nehéz” lett az életük, az otthonukban tartott házkutatás után a családja már attól is retteg, ha csengetnek, vagy hivatalos iratot kapnak. Az interjúban a rendszerszintű korrupcióról is részletesen beszélt.


Biró Ferenc, az Integritás Hatóság elnöke a De! Akcióközösség csatornájának adott interjút, amelyben rendkívül súlyos állításokat fogalmazott meg a magyarországi korrupció mértékéről és a kormányzati nyomásgyakorlásról.

Az interjú elején elmondta, a versenypiacról érkezve, egy gyenge pillanatában döntött úgy, hogy megpályázza a pozíciót. „Amikor én megpályáztam a hatóság vezetését 2022-ben, (...) eljutottam az életembe arra a pontra, hogy azt gondoltam, hogy én most már, hát hogy mondjam, tudok annyit erről a témáról, hogy azt én szívesen az ország szolgálatába állítanám” – fogalmazott. Szerinte a kormányzat akkor tévedett, amikor őt kiválasztotta. „Ahol szerintem tévedtek, hogy azt gondolták, hogy akkor majd én vagy megvehető vagyok, vagy megfélemlíthető vagyok, vagy majd nem akarok dolgozni” – jelentette ki. Kinevezése után Brüsszelben is bizonyítania kellett függetlenségét. „Elmentem Brüsszelbe, leültem a bizottsággal tárgyalni, (...) az első másfél óra az arról szólt, hogy így forgattak, hogy »ugye, hogy akkor most téged is az Orbán hozott létre«” – idézte fel.

Állítása szerint korábban a családját, a munkáját és az általa felépített hatóságot is féltette, ezért nem beszélt, de a politikai helyzet megváltozása miatt most már szabadabban nyilatkozik. Hangsúlyozta, hogy komolyan vette a közszolgálati esküjét.

Elmondása szerint 2024 májusában az akkori igazságügyi miniszter, Tuzson Bence és az európai ügyekért felelős miniszter, Bóka János egy találkozón egyértelműen arra utasították, hogy ne végezze a munkáját.

A beszélgetésre azután került sor, hogy a hatóság helyszíni szemlét tartott az Országos Kórházi Főigazgatóságnál (OKFŐ), ami Biró szerint komoly negatív visszhangot váltott ki kormányzati körökben. A minisztériumi találkozó légkörét érzékeltetve elmondta, hogy az asztalon két, lehallgatást megakadályozó eszköz volt.

„Felszólított az igazságügyi miniszter, hogy ne végezzem a munkámat. Ez így úgy hangzott, hogy »ne csináljanak ilyeneket«” – idézte fel a miniszter szavait.

Biró állítása szerint erre ösztönösen úgy reagált, hogy biztosította a minisztert, a hatóság minden rendelkezésére álló eszközzel élni fog. Elmondása szerint a legmegdöbbentőbb az volt, hogy a felszólítás mögött nem volt semmilyen érvrendszer. Amikor visszakérdezett, hogy miért ne végezzék a munkájukat, a miniszter nem volt vitaképes, és nem tudott indoklást adni, ami Biró szerint azt mutatta, hogy „a rendszer elszokott attól, hogy indokolnia kelljen”.

A találkozó után szerinte a kormányzat különböző eszközökkel próbálta ellehetetleníteni a hatóság munkáját, például egy rendelettel nehezítették meg az állami intézményekbe való bejutásukat, és megpróbálták visszatartani az információkat.

Biró Ferenc beszélt az ellene és családja ellen indított nyomásgyakorlásról is. Elmondása szerint a feleségének egy megrendezett autóbalesetet szerveztek, amit egy titkosszolgálati műveletnek tart. Az eset után a helyszínre érkező, a hatóság által megbízott biztonsági vezető megzsarolta a feleségét.

„Figyelj Judit, te vagy a Feri gyenge pontja, valld be, hogy te csináltad, akkor téged most börtönbe viszünk, ő abbahagyja, amit csinál, és akkor kiengedünk” – idézte a zsarolás szavait.

Az esetet követően, 2024 januárjában egy összehangolt akció keretében ötvenen – a TEK, a Készenléti Rendőrség, a Nemzeti Nyomozó Iroda és a Központi Nyomozó Főügyészség munkatársai – tartottak házkutatást a hatóság irodájában és az otthonában is. Állítása szerint az akció célja az volt, hogy megtörjék és lemondásra kényszerítsék.

Elmondása szerint 15-18 egyenruhás jelent meg a házuknál, amikor a felesége és két gyerekük volt otthon. Mindhármukat a konyhába állították, majd az akció vezetője némi kérdezésködés után a nő fejére olvasta, hogy bűnsegédként gyanúsított. Mivel elvették a telefonját, és nem is akarták visszaadni neki, így még ügyvédet sem tudott hívni.

„Menjenek ezek a picsába, bocsánat, már elnézést. Hogy létezik az, kikérem magamnak, hát menjenek a kurva anyjukba. Szóval hogy létezik? Hogy létezik?”

– háborgott az interjúban Biró.

A történteket rendkívül súlyosnak ítélte meg. „Képzeljék el azt az eltorzult, szemét, mocskos agyat, ami azt gondolja, hogy aki egyébként jót akar tenni az országnak, és meg akarja fogni a korrupciót, annak a feleségét elvisszük és rabosítjuk. Azért, hogy hagyja abba, amit csinál. Milyen ember az ilyen?” – tette fel a kérdést. A házkutatás szerinte traumatizálta a családját, és az elmúlt másfél évben „nagyon-nagyon nehéz” lett az életük.

„Hát annak azért van egy svungja, amikor azt mondják a rendőrök, hogy anya nem biztos, hogy hazajön”

– fogalmazott, hozzátéve, hogy a történtek óta állandó feszültségben élnek. „Traumatizálták a feleségemet. Ha csönget a postás, akkor így összenéz a család, hogy akkor akkor ki jön és mivel. Ha hivatalos iratot kapunk, akkor mindenkinek görcsben áll a gyomra. Ugye ezt hívták régen csengőfrásznak.”

Biró szerint az ellene indított büntetőeljárás, amelyben hűtlen kezeléssel és más bűncselekményekkel gyanúsítják, teljes mértékben koholt vádakon alapul. Úgy véli, az egész egy előre megtervezett akció volt, aminek az volt a célja, hogy eltávolítsák, és egy engedelmesebb vezetőt ültessenek a helyére.

Arra a kérdésre, hogy ki hozhatta meg a döntést egy ilyen szintű támadásról, Biró azt válaszolta, hogy ezt egyértelműen a legfelsőbb politikai körökből kellett elindítani. Rogán Antal szerepével kapcsolatban feltett kérdésre úgy felelt: „Voldemort. Most így nagyon leegyszerűsítve.” Majd hozzátette: „Az, hogy ez felülről volt vezérelve... én azt gondolom, hogy ezt nem lehetett volna megcsinálni, hogyha nincsen hozzákellő politikai akarat”.

Az interjúban Biró Ferenc a rendszerszintű korrupcióról is beszélt. Bár korábban azt nyilatkozta, nem hisz ebben, most elismerte, hogy ez a kijelentése „nem öregedett olyan jól”, és a köznyelvi értelemben vett korrupciót rendszer szinten űzték Magyarországon.

Konzervatív becslése szerint az elmúlt 16 évben a korrupció miatti kár elérhette a 60 ezer milliárd forintot. Szerinte a korrupciós ügyek felderíthetőek. „Ahol füst van, ott általában tűz is van” – jegyezte meg.

Beszélt a pénzmozgásokról is: „Vannak olyan viszonylag magas rangú politikusok, akiknek komoly készpénzelhelyezési gondjaik vannak.” Több konkrét ügyet is megemlített. Szerinte a lélegeztetőgép-beszerzések során a kormányt előre figyelmeztették egy külföldi partneren keresztül, hogy az egyik beszállító „egy köztudott gengszter”, a szerződést mégis megkötötték. A Gondosóra programot egy ezer milliárdos nagyságrendű problémás ügynek nevezte. Az atlétikai világbajnoksággal kapcsolatban elmondta, hogy az egyik évben 12 700 forintba került egy bíró képzése, míg a következő évben már 640 ezer forintba, és több száz főre volt szükség.

A Nemzeti Kommunikációs Hivatal (NKOH) működését egy olyan rendszerként írta le, amely a teljes állami kommunikációs költést egyetlen cégcsoporthoz, a Balásy Gyula nevével fémjelzett vállalkozásokhoz csatornázta be. Balásyt „végrehajtónak” nevezte, és valószínűtlennek tartotta, hogy Orbán Viktor ne tudott volna a rendszerről.

Mészáros Lőrinc felemelkedését pedig „gyalázatosnak” minősítette, de hozzátette, hogy nem az oligarchákkal van a baj, ha azok tisztességesen működnek.

A rendszer csúcsán lévők mentalitásáról pedig azt mondta: „Teljesen elvesztették a kapcsolatukat a realitással. Amikor valakinek ennyi pénze van, amiért nem biztos, hogy olyan nehezen kellett megdolgozni, (...)  akkor 100 millió forint egy táskáért az abszurdum. Teljes realitásvesztés, teljes talajvesztés.”

Biró Ferenc arról is beszélt, hogy miért nem állt ki korábban a nyilvánosság elé. Szerinte akkoriban ez egy „nem megnyerhető harc” lett volna az egész államgépezettel szemben, és a hatóságot is tönkretették volna. Rámutatott, hogy a hivatalos csatornák is bezárultak előtte: „Az, hogy 2025-ben a Magyar Országgyűlésnek a gazdasági bizottsága nem volt kíváncsi az Integritás Hatóság elnökének a beszámolójára, az nagyon sokat elmond.”

Most azért beszél, mert úgy látja, az ország egy történelmi esélyt kapott, és szembe kell néznie a múltjával.

A teljes beszélgetés:

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
VDSZ: A Tisza vendégmunkás-rendelete a kínai akkumulátor-beruházásokra nem érvényes
Székely Tamás, a Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének elnöke szerint a kormány nem akarta az épülő vagy a termelést éppen elindító gyárak munkaerőproblémáját fokozni. Ugyanakkor azt nem érti, miért pont az a három ország került tiltólistára, amelyeket megneveztek.


Pénteken jelent meg a kormányrendelet, amely szombattól leállította az új vendégmunkás-tartózkodási engedélyek kiadását, és megtiltotta a tömeges beáramlást a Fülöp-szigetekről, Georgiából (Grúziából) és Örményországból.

Székely Tamás Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének (VDSZ) elnöke a Szeretlek Magyarországnak azt mondta, a rendelet egy felemás intézkedés, mivel nem mindenkire vonatkozik. „Az én olvasatom szerint például a kínai és a dél-koreai országokból érkező munkaerőre nem terjed ki” – jelentette ki, hozzátéve, hogy a korlátozások így nem érintik a nagy akkumulátorgyártáshoz kapcsolódó beruházásokat.

„Ez azt jelenti, hogy a CATL esetében, vagy a BYD-nál zajló kínai beruházásoknál ezek a korlátozások nem élnek.”

A kormányzat ezzel a rendelettel szerinte azokat próbálja korlátozni, akik elsősorban ügynökségeken keresztül érkeztek. Csakhogy a BYD és a CATL esetében a Kínából érkező dolgozók nem ügynökségen keresztül jönnek, hanem maguk a gyárak szervezik őket.

A szakszervezeti vezető úgy véli, a kormány a rendelettel szándékosan nem húzta be teljesen a féket. „Én azt látom, hogy a kormányzat nem akarta az épülő vagy a termelést éppen elindító gyárak munkaerőproblémáját fokozni.”

„Itt konkrétan szerintem a BYD és a debreceni beruházásokról van szó, de nemcsak a CATL-ről, hanem például a nyíregyházi Sunwoda is ide sorolható.” Úgy látja, a kormányzat célja az volt, hogy ne akadályozza meg „ezeknek a cégeknek az elindítását és felépítését egyik napról a másikra.”

A VDSZ elnöke  ugyanakkor értetlenül áll a korlátozások alá kerülő országok listája előtt. „Arra azért kíváncsi lennék, hogy milyen megfontolásból választották ki ezt a három országot” – vetette fel. „Lehet, hogy valami sorsolás alapján történt, ezt nem tudom megmondani.”

A döntést azért is furcsállja, mert a munkáltatók a grúz és a kirgiz munkavállalókkal szemben éppen a fülöp-szigetiekről nyilatkoznak a legpozitívabban. „Azt mondják, hogy nagyon precízen dolgoznak és megbízhatóak.”

Az tény, hogy a különböző nemzetiségű munkások társadalmi láthatósága között  különbség van. „A fülöp-szigetiek esetében sok esetben látjuk őket az utcán és egyéb területeken is. Ami viszont a kínai munkaerőt illeti: ők elsősorban az iparon belül, kevésbé látható területeken dolgoznak.” A láthatóbb munkakörökben, például futárként, főleg fülöp-szigeteki és indiai munkavállalók dolgoznak, de utóbbiak az üzemekben is jelen vannak.

Székely Tamás szerinte a mostani egy első, viszonylag logikus lépés volt a kormány részéről, próbáltak gyors intézkedéssel valamit tenni, „ami ebből a szempontból valószínűleg helyes.” Pozitívumként értékelte, hogy a kormány nem egy mindent elsöprő megoldást, „fűnyíróelvet” választott. Másrészt úgy gondolja, lesznek még következő lépések is, mert a mostani, három országra vonatkozó korlátozás nem elégséges a munkanélküli magyarok helyzetbe hozására.

A probléma ugyanakkor bonyolult. Magyarországon súlyos munkaerőhiány van, ami a szakképzettség szintjétől függetlenül jelentkezik. „Nemcsak képzett, hanem képzetlen munkaerőből is hiány van” – fogalmazott Székely. „Például azokon a területeken, ahol ezek a vendégmunkások operátori tevékenységet végeznek, hiányzik a magyar munkaerő.” Éppen ezért a munkáltatók ragaszkodnak a külföldi munkaerőhöz.

A szakszervezeti vezető is úgy látja, hogy hirtelen eltűnésük komoly problémát okozna. Nélkülük komoly bajba kerülne a gazdaság, „akkor leáll a magyar ipar, ami amúgy is elég rossz helyzetben van.”

A munkáltatók „ezért hördültek fel, amikor arról volt szó, hogy június 1-jétől teljes mértékben megszüntetik a vendégmunkások bejövetelét.”

Ugyanakkor Székely Tamás szerint a munkáltatóknak vannak más szempontjaik is. „A vendégmunkások a magyar munkavállalókkal szemben könnyebben túlóráztathatóak, nem dumálnak vissza.”

Azt az érvet sem tartja teljesen igaznak, hogy a nagyberuházásoknál speciális szakképzettségre van szükség „Ezt mondják, igen. Azért nálunk is vannak mérnökök, és valószínűleg azokat a mérnököket, akik Magyarországon vannak, jobban el lehetne helyezni.” Úgy látja, a probléma inkább az elvándorlásban gyökerezik. „Azt látjuk, hogy a magyar mérnökök nem Magyarországon keresik a boldogulásukat, hanem külföldön.”

A további lépések előtt Székely Tamás szerint egyeztetésre lenne szükség. „Először le kéne ülni a szociális partnerekkel, munkáltatókkal, szakszervezetekkel, és végig kellene gondolni egy teljes foglalkoztatási stratégiát a jövőre nézve.”

Szerinte egy ilyen stratégiának több területet kellene átfognia. „Ebben a foglalkoztatáspolitikának és az oktatáspolitikának közös stratégiát kell alkotnia annak érdekében, hogy a magyar gazdaság hosszabb távon stabilan működjön.” Meggyőződése, hogy a kormányzat részéről van egyeztetési szándék, és bízik benne, hogy hamarosan az ipari szereplőkkel is megkezdődnek a tárgyalások.  A VDSZ felkészült erre. „Konkrét elképzeléseink vannak” - jelentette ki.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk