A világ forradalmi változásokon megy keresztül. Az elmúlt 20-30 évben a digitális technológiák gyors fejlődése, és a népességrobbanás teljesen átalakította az életünk összes színterét, főként a gazdasági környezetet. Az iparosított oktatás, ami a megfelelt a 19-20. század igényeinek, ma már elavult, sőt, az igények teljesen átalakultak. Így nem az a megoldás egy rendkívül bizonytalan jövővel szemben, hogy javítunk a régi rendszeren, hanem teljesen másként csináljuk. Hogy mért és hogyan? A kreativitással és innovációval foglalkozó oktatási szakembernek, Sir Ken Robinsonnak van néhány javaslat a tarsolyában, amit meg is oszt a Kreatív iskolák című könyvében.

Szemléletváltás kell, mert a régi módszer nem működik

A standardizáló módszer célja, hogy felkészítse a diákokat a munka világára, ami mára teljesen megváltozott, és az adatok is azt mutatják, hogy ez a cél már nem teljesül. A frissdiplomás-munkanélküliség világszerte rekordokat dönt. A Földön kb. 600 millió 15-24 éves fiatal felnőtt él, akikből 73 millió munkanélküli, és ez a valaha feljegyzett legmagasabb arány.

Már Rubik Ernő is arra buzdított, hogy nem ismeretkonzerveket kellene átadni, hanem az ismeretek megszerzéséhez szükséges eszköztár használatát megtanítani, illetve fejleszteni a képességeket, valamint egyéniségként kezelni a diákokat. A legtöbb országban, ahogy hazánkban is van egy nemzeti tanterv, ami szigorúan előírja az iskoláknak, mit tanítsanak. A tantárgyak hierarchiába vannak rendezve, amelynek csúcsán az írás, olvasás és ma a STEM tantárgyak (Tudomány, a Technológia, a Mérnöktudomány és a Matematika) állnak. Ezután jönnek a humán tárgyak (történelem, földrajz, társadalomtudományok). Mivel a standardizálás az akadémikus tudást részesíti előnyben, így a gyakorlati tárgyak és a puha készségek fejlesztése hátra sorolódik, úgy mint a képzőművészet, dráma, tánc, zene, kommunikáció stb.

A jelenlegi rendszer szkeptikus a kreativitással, az önkifejezéssel, a nonverbális, a nem matematikai munkamódokkal, valamint a felfedezés, a képzelet és a játék általi tanulással szemben. - Sir Ken Robinson oktatási szakember, kreativitás szakértő

Számos országban látszik, hogy ez a standardizáló módszer már nem ér célt, és nem véletlen, hogy a PISA-méréseken legjobban teljesítő országok (Finnország, Kína) már elfordultak tőle és más szemléletet követnek. Tanulóikban inkább azokat a készségeket, képességeket és attitűdöket fejlesztik, amelyet a korábbi rendszer elfojtott, és amelyről alább olvashatsz (8K).

Nem (csak) a tudás, hanem a készség a fontos: kreatív iskolák kellenek

Az elmúlt 3-4 évtizedben az USA cégeinél több mint 1 millió állás tűnt el évente, és több mint 3 millió új munkahelyet hoztak létre. Az új állások betöltéséhez lényegesen más készségek kellettek, mint a régiekhez. Ráadásul felkészülni sem volt könnyű, mivel nem lehetett előre tudni, melyek lesznek ezek az új készségek. Az új állásokat olyan emberek kapták meg, akik már kifejlesztették magukban ezeket a képességeket, valamint olyanok, akik eléggé kreatívak és rugalmasak voltak a szakmai átképzésekhez, pályamódosításhoz.

Manapság a gazdaságok akkor működnek jól, ha az embereknek jó ötleteik vannak, vállalkozókedvük, motiváltak, megvalósítják a terveiket, és mindezzel állásokat teremtenek. Az IBM kezdeményezett 2008-ban egy felmérést, amelyben arról kérdeztek vezetőket, hogy milyen személyiségjegyekkel rendelkező alkalmazottakra van szükségük.

80 ország 1500 vezetőjével készített interjúból kiderül, hogy a két legfontosabb tulajdonság, amit egy alkalmazottól elvárnak a cégek a 21. században: a változásokhoz való rugalmas alkalmazkodás képessége és az új ötletekben megnyilvánuló kreativitás.

Sok diplomásból egyébként ezek a készségek hiányoznak, viszont számos kiváló szakmunkásban megvannak, csak utóbbi csoportot beskatulyázzuk, nem értékeljük tudásukat. Ken Robinson azt mondja, hogy ez az akadémikus/szakmai kasztrendszer az oktatás egyik legrombolóbb hatású problémája. Közösségeink a tehetségek, szerepek és foglalkozások sokféleségétől függenek, és akkor érezhetjük magunkat sikeresnek munkákban, ha kiteljesedhetünk benne és motiváltnak érezzük magunkat, ez pedig nem diploma kérdése!

Szóval radikális szemléletváltásra lenne szüksége oktatás fronton (is), mert az emberek képességeit és személyiségét nem lehet standardizálni. Át kell térni a régi ipari modellről egy teljesen más elveken alapuló módszerre. Íme a “8K” kreatív oktatási módszer.

1. Kíváncsiság: az a képességünk, hogy kérdéseket tegyünk fel, és felfedezzük, hogyan működik a világ.

Mi mással is kezdődnek a felsorolás, mint a kíváncsisággal, amely a Szikra egyik kulcsszava is. A felfedezési vágy már gyermekkorunk óta hajt bennünket, így ismerkedünk a környezetünkkel, értjük meg a világot, tágítjuk a komfortzónánkat. Amikor kíváncsian fordulunk a minket érdeklő dolgok irányába, akkor óriási tudásvágy dolgozik bennünk, nyitottak leszünk és csak isszuk be a tudást mindentől és mindenkitől.

A jó tanárok arra buzdítanak, hogy folyamatosan kérdéseket tegyünk fel és ébren tartják a kíváncsiságunkat. Az iskola feladata lenne táplálni ezt a forrást, hogy ezzel a kiapadhatatlan munícióval előre vigyen minket és a világot.

2. Kreativitás: az a képességünk, hogy új gondolatokat alkossunk és más nézőpontból is lássuk a világot.

A Szikra másik kulcsszava a kreativitás, a kreatív nézőpont, és ennek a készségnek a fontossága Sir Ken Robinsonnál is erőteljesen megjelenik. Mi magunk alkotjuk a saját életünket, és a mi hozzáállásunktól függ, miként értelmezzük a körülöttünk lévő világot. Nézeteink, döntéseink, képességeink, érdeklődéseink határoznak meg bennünket, így nem árt fejlődő szemléletmódból tekinteni az életünkre ahhoz, hogy sikeresnek érezzük magunkat.

Mivel egyre inkább komplexebb feladatokkal kell szembenéznünk, fontos a problémák alternatív meglátásának/megoldásának ösztönzése a kreatív gondolkodás fejlesztésével. Kreatívnak lenni az emberi lét és a kulturális fejlődés feltétele, mégis ezt a készséget egyre inkább kitanítják belőlünk, ideje hát nagyobb teret adni neki. A dán iskolákban már régóta tisztában vannak vele.

3. Kritikai gondolkodás: az a képességünk, hogy elemezzük az információkat, valamint érveljünk és ítéletet alkossunk.

Vekerdy is mondja, hogy a 21. században a két legfontosabb készség a kreatív gondolkodás és a kritikai gondolkodás fejlesztése lesz. Manapság folyamatosan, és minden irányból információ vesz körbe minket, irdatlan mennyiségű hírt és adatot kell megszűrnünk nonstop, amit még tetéz a közösségi kommunikáció látszatvilága. A kritikai érzék tehát fontos, hogy megfelelően tudjuk szűrni az információkat. Az a képességünk, hogy logikusan gondolkodjunk, érvek mentén mérlegeljünk, objektíven szemléljünk, következtetéseket vonjunk le, az emberi intelligencia egyik ismérve.

Használjuk hát aktívan ezt a készséget a 21. században arra, hogy meg tudjuk különböztetni a tényt a véleménytől, az értelmeset az értelmetlentől, az őszinte híreket a “fake news”-tól. Ugye, nem kétség, hogy ennek is alap iskolai tantárgynak kellene lennie? Persze, nem lexikai tudást növel…. az életben való helytállást segíti.

4. Kollaboráció: másokkal való építő jellegű együttműködés.

Az együttműködés készsége elengedhetetlen ahhoz, hogy közösséget alkossunk, sikerre vigyünk projekteket, legyőzzünk akadályokat, merítsünk másokból. A Mi, sokkal nagyobb erő, mint az Én, viszont sokan nehezen tudnak csapatban jól együttműködni. Miért? Mert nem tanultuk meg. Te hány közös projektben vettél részt az általános iskolában és a gimnáziumban? Maximum a felsőoktatásban, de előtte nem nagyon volt rá példa az iskolákban.

Pedig az életben, munkahelyeken az együttműködés fontos kulcs a sikerhez. A csoportmunkán keresztül a fiatalok megtanulnak együtt dolgozni, ösztönözni egymást, proaktívnak lenni, együttműködni a közös célért, erőt meríteni egymásból, egyezséget kötni, konfliktusokat kezelni.

5. Kommunikáció: az a képességünk, hogy világosan, magabiztosan, önazonosan fejezzük ki magunkat.

Tudjuk, hogy a kommunikációnk csupán 7%-a zajlik a szavak mentén, 55% nonverbálisan és 38% vokálisan. Nem csak szavakban fejezzük ki gondolatainkat, érzéseinket, hanem képekben, gesztusokban, hanglejtésben, mozgásban, és mindebből áll össze például a zene, a vizuális művészetek, a tánc, a színház. Az iskolákban a kommunikáció számos területének fejlesztése kiemelt fontosságú lenne, ugyanolyan fontos, mint az írás és olvasás.

6. Közösségvállalás: az a képességünk, hogy együttérezzünk másokkal és ennek megfelelően cselekedjünk.

A másik cipőjébe való belebújás fontos ahhoz, hogy megértsük a gondolatait, tetteit és ennek megfelelően cselekedjünk vele szemben. Az empátia lényege, hogy a másik helyzetébe képzeljük magunkat, így megértjük a mozgatórugóit, valamint megértjük azt az elvet, hogy bánjunk úgy másokkal, ahogyan szeretnénk, hogy mások velünk bánjanak.

Mindehhez pedig az érzelmi intelligenciánk fejlesztése nagyon fontos. A közösségvállalás gyakorlásával szembeszállhatunk a rasszizmus, az erőszak, a bullying, az érzelmi abúzus, a társadalmi kirekesztés ellen, vagy éppen tehetünk a fenntarthatóságért és egy jobb világot építhetünk.

7. Kiegyensúlyozottság: az a képességünk, hogy megismerjük önmagunkat és megteremtsük belső harmóniánkat.

Az önismeret mindennek az alfája és omegája, kiemelten fontos a megelégedett élethez, hogy megtaláljuk a helyünket a világban, ahhoz pedig tudnunk kell, mi mozgat bennünket, milyen célokért küzdünk, milyen mintázatokat hoztunk magunkkal és hogyan tudjuk fejleszteni magunkat. Az pedig, hogy miként látjuk és értjük önmagunkat, befolyásolja a világban való megnyilvánulásunkat is.

A stressz, a szorongás, a depresszió egyre jobban jelen van az életünkben, így az ezekkel való megküzdési képesség, a jelenre való fókuszálás, a lassítás, a tudatos jelenlét, a lelki egyensúlyra való törekvés gyakorlása fontos muníció.

8. Közösségi szellem: az a képességünk, hogy konstruktívan részt vegyünk a társadalmi életben, folyamatokban.

Mi, emberek, közösen alakítjuk a jövőt, és a demokrácia akkor működik, ha a polgárok aktívan részt vesznek benne, gyakorolják szavazati jogaikat, hangot adnak a véleményüknek, felelősséget vállalnak a tetteikért, részt vállalnak a közösségi feladatokból. Ennek a kulturált megvalósításához elengedhetetlen, hogy tisztában legyünk azzal, miként működik a társadalom, az életünket befolyásoló jogi, gazdasági, politikai rendszerek. A kreatív iskolák ezt a készséget is számos módon fejleszthetik.

Azt mondja Sir Ken Robinson, hogy akik magabiztosan sajátítják el ezt a nyolc kompetenciát, az iskola végeztével fel lesznek készülve az életüket érintő különféle helyzetekre, és sikerrel vehetik a 21. század kihívásaival járó akadályokat. Erre készítenek fel a kreatív iskolák! Szerinted milyen megoldások, iskolai tárgyak, feladatok, projektek támogatnák a fenti kompetenciák fejlesztését?