Időutazás Bugacpusztán: a régi pásztorélettől a lovas bemutatóig
Bugacról a puszta, a lovak, a csárda, a régi pásztorélet, a betyárvilág jut először az eszünkbe. De mit is nyújt ez a különös világ?
Akár családdal, akár barátokkal, de mindenképpen érdemes ellátogatni egyszer a Kiskunsági Nemzeti Park területén lévő Bugacpusztára. Bár a neve alapján egy nagy síkságot várunk, a pusztában rengeteg program, érdekesség fogad. Itt fél éven át
mindent megtesznek azért, hogy az idelátogatóknak megidézzék a csikós életet, bemutassák őseink életét, és persze szórakoztassanak, tanítsanak, de közben gondoskodnak a finom falatokról és a kikapcsolódásról is.
Utunkat mi is stílusosan egy lovas szekéren kezdtük meg. A rekkenő melegben, a virágokkal teli mezőségen áthaladva érkeztünk meg a múzeumhoz, onnan már csak át kellett sétálni a csárda mellett található állatparkhoz, majd következett a csikósok bemutatója. A látványos előadás után jól esett a Karikás csárda hűs teraszán megebédelni, majd visszakocsikázva még útba ejtettük a régi pásztoréletet bemutató kis szabadtéri kiállítást is.
Bugac
Bugac a kiskunsági homokhátságon helyezkedik el, Bács-Kiskun megye középső-keleti részén, Kecskeméttől úgy 40 km-re. A nevének eredetéről azt tartják, hogy a kun kódex szerint a „Buga” szó bikát jelent, így a Bugac („Bugacs”) szó a bikával foglalkozó egyént. Az első írásos említése több mint 600 esztendős, egy 1391. február 4-én kelt okmányban szerepel.
A kirándulók már az 1930-as években felfedezték a hely különlegességét és népszerűsége azóta is töretlen.
Bugacpuszta
Az egyik legismertebb magyar puszta a látványosságok mellett ma is az őshonos magyar háziállattartás egyik fő központja. Emellett a még érintetlen homok- és szikes puszták, a homoki erdők, a mocsarak, lápok számos védett növény- és állatfajnak adnak otthont.
A vidéken őrzik az ősi foglalkozások tárgyi emlékeit, valamint élőben láthatod a ménest, a szürkemarhákat, a rackákat, a szárnyasokat, malacokat, de még szamarat is. Itt kiderül az is, miért különleges a kisbéri félvér ló. A nyugodtabb, nagy munkakészségű hátaslovak régen annyira népszerűek voltak Európában, hogy sokan rajongtak értük. A 2. világháborúban például 80 lovat az Egyesült Államokba vittek el hadizsákmányként.
A Pásztormúzeum
Egy régi szárazmalom formájára épület fel 1975-ben a nomád pásztoréletet bemutató múzeum, ahol megismerkedhetsz az állattartók régi eszközeivel, a hétköznapi teendőikkel, a szálláshelyeikkel, a vidék jellegzetes állataival.
Az is kiderül itt, hogy miért volt fontos a gémeskút, az itatás. Tudtad például, hogy a ló nyáron naponta akár 11-szer is iszik egy keveset? Vagy a marha 4-5-ször, míg a juh bírja a legjobban, neki elég a napi két itatás. A kút rendben tartása is napi feladat volt, mert a pangó víz megbüdösödhetett, ezért folyamatosan tisztították a vályút is. A vízmérés pedig kemény munka volt, akár több százszor is le kellett engedni az edényt a kút mélyére.
A pásztoroknak a gondozáson kívül a gyógyításhoz is érteniük kellett. Kisebb műtéteket is el tudtak végezni, de hittek a babonákban és használták a népi gyógymódokat is. Hogy miképp védekeztek a nyüvekkel szemben, vagy mi volt a mezőmétely, ez is kiderül a kiállításon.
