Holoda Attila: A piac mindenre pánikkal reagál, az oroszok meg röhögnek a markukba
– Miközben egyre kaotikusabb az energiahelyzet, az Európai Bizottság részéről olyan nyilatkozatok hangzanak el, hogy „letörnék az energiaárakat”, bármit is jelentsen ez. Hogyan tudja egy politikus megparancsolni az áraknak, hogy csökkenjenek?
– Az a baj, hogy a piac nem képes önmagát szabályozni. És amikor a piac nem tudja szabályozni magát, a politikai döntéshozók részéről megjelennek az ilyesféle szándékok, hogy kivegyék valahogyan az adott területet, jelen esetben a gáz- és árampiacot a piaci szabályzás alól. De túl sok eszközük nincsen. Azt tudják tenni például, hogy nagy beruházásokat indít megújuló energiatermelésre, és így azok aránya növekedhet az áramtermelésben, vagy újabb beszerzési forrásokat talál és kiépít egy vezetéket. De ezeket nem lehet egyik napról a másikra megoldani. Nem tudunk hipp-hopp vezetéket építeni Azerbajdzsánból, mert az azért időbe telik. Ám jelenleg valóban ott tartunk, hogy a piac mindenre pánikkal reagál, az oroszok meg röhögnek a markukba.
De a beavatkozás a piaci folyamatokba nagyon veszélyes fegyver, visszájára is elsülhet. Például megeshet, hogy valamelyik piaci szereplőt teszik tönkre, ahogy Magyarországon láthattuk, mi történt az üzemanyag kiskereskedőkkel. De korábban, ugyancsak magyar példa, nehéz helyzetbe hozták a nagy közműszolgáltatókat is, a klasszikus rezsicsökkentéssel. Ugyanakkor átmeneti intézkedésként még elfogadható. Az európai politikusok sem azt mondták, hogy „na ezt megoldottuk”. Ez azért sokkal bonyolultabb ez a feladat.
– Szó van a villamos energia és a földgáz árának szétválasztásáról. Most, ha az egyik emelkedik, emelkedik a másik is.
– Azért határozza meg a földgáz ára a villamosenergia árát, mert a földgáz az az azonnal bevethető energiahordozó, amivel azonnal ki lehet egyenlíteni a például időjárásfüggő energiatermelők termelésében bekövetkező egyenetlenségeket. Gondolok elsősorban a szél vagy naperőművekre, de egy aszály esetén a vízerőművek is kieshetnek, ahogy idén nyáron meg is történt.
De például, ha hazamegy mindenki délután ötkor és felkapcsolja a lámpát vagy a klímát, akkor ezt a hirtelen megugró energiaigényt nem lehet máshogyan szabályozni, csak földgázzal. Emiatt változik a földgáz árával összhangban a villamos energia ára. És mivel az oroszok folyamatosan lebegtetik a földgázellátás további korlátozását, erre a piac hisztérikusan reagál. Először ez a földgáz oldalán jelenik meg, de szinte azonnal követi ezt a villamos áram árának változása is.
– Ebből számomra az következik, hogy nem lehetséges szétválasztani ezeket az árakat jelenleg.
– Rendeletileg mindent lehet. A gond azonban az, hogy a rendeleti beavatkozások, mint az ársapka is, csak tüneti kezelések, és nem hoznak valódi megoldást a problémára. Főleg ebben az esetben, amikor az európai piac ennyire kiszolgáltatott az orosz gáznak. És az oroszok ezt látják. Nemcsak látják, de ki is használják az ebben rejlő zsarolási potenciált. Leállítják az Északi Áramlatot, majd lebegtetik, hogy újraindítják, vagy csökkentik az átadott gázmennyiséget, vagy inkább elégetik fáklyán, de nem adják nekünk. Ez megy.
Innen nézve, tüneti kezelésként működhet egy ársapka, de nagyon óvatosan kell vele bánni, mert minél később vezetik ki, annál fájdalmasabb lesz.
– Jó. És akkor mi az, ami nem tüneti kezelés?
– Keresni kell az alternatív energiaforrásokat, egyrészt a gáz pótlására, a villamosenergia termelésben növelni kell a megújuló energiákat, megkeresni az alternatív gázforrásokat, ahhoz kiépíteni a behozatali csatornákat, vezetékeket, LNG terminálokat telepíteni, új LNG termelőket Európába csábítani. Ugyanakkor az is lényeges, hogy csökkentsük a felhasznált energiamennyiséget is.
Ebből következően spóroljunk az energiával. Figyeljünk oda, hogy mennyi energiát fogyasztunk, legyenek szigeteltek a házaink, korszerűek az energia fogyasztó készülékeink, ha van lehetőségünk, cseréljük hatékonyabbra azokat. Legyen alternatíva az energiafogyasztásban, ne az legyen, hogy, ha elmegy az áram, akkor mivel fűtünk, vagy, ha elmegy a gáz, mivel fűtök. Tehát a tüneti kezelés mellett ezek a valódi megoldás felé vezető lépések. Mindezek részei a REPowerEU programnak, amit az Unió is elindított.
– Ez viszont nem kevés idő...
– Igen. Tehát látni kell, hogy a villamosenergia árának gázról való leválasztása nem olyan program, ami úgy történik, hogy összeül az Európai Bizottság és kimondja, hogy holnaptól ez így lesz. Ennél a kérdés bonyolultabb. Persze Orbán Viktor tavasszal tett már erre javaslatot, de a mikéntjére ő sem tett, mert ő sem tudja, hogy lehet ezt megoldani.
– Az biztos, hogy fontos lenne megnyugtatni a piacokat, mert amit Ön is mondott, jelenleg irracionálisan reagál a piac a történésekre. Ha csak annyi történik, hogy az EU perspektívát kínál a megoldásra, lehűtheti a félelmeket?
– Mindenképpen. Csak az ársapka belengetése is ilyen hatással volt.
Tehát látszik, hogy már az a szándék, hogy a politikusok hozzányúlnak a dolgokhoz és nem csak egyik napról a másikra próbálnak megoldani eseményeket, például úgy, ahogy Magyarország teszi, hogy a külügyminiszter havonta kijár az oroszokhoz gázt venni. Az ember mindig rácsodálkozik, hogy miközben egész Európa azon dolgozik, hogy függetlenítse magát az orosz gáztól, nálunk az a legnagyobb bejelentés, hogy sikerült az oroszoktól megint gázt venni. Hát gratulálok hozzá.
De ha egy hosszú távú energiastratégia mellett tesszük le a voksunkat és ehhez igazodunk, akkor a piac is ahhoz igazodik és aszerint áraz. Ebből az következik, hogy ha az európai vezetők leülnek és megállapodnak abban, hogy innen ide akarunk eljutni hosszú távon, de úgy, hogy nem csak arról beszélnek, hogy majd mi lesz mondjuk 2050-ben, mert ennél több kell. Konkrét lépések kellenek. Egy világos terv az eljutás mikéntjére. Hogy hogyan lehet ezt például úgy végigvinni, hogy a lakosság mellett az ipar se menjen tönkre, mert jelenleg az ipari vállalatok is sorra jutnak a működésképtelenség szélére az energiaárak miatt.
– Beszéljünk akkor konkrétumokról. Ahogy korábban mondta, jelenleg a gáz azért megkerülhetetlen, mert a legrugalmasabban bevethető energiaforrás. Ha változtatni akarunk, folynak-e konkrét kutatások ennek kiváltására? Tehát van a láthatáron egy ugyanilyen flexibilis energiahordozó, ami beléphet a gáz helyére majd?
– Fordítsuk meg. A flexibilitás irányába folyik az útkeresés, és ez nem más, mint a tárolás. A földgáz esetén ismert a séma: kitermelik, szállítják, de adott esetben eltárolható addig, amíg nekünk arra rugalmasan éppen szükségünk van. A villamos energia esetében mindenkinek az akkumulátorok ugranak be, mint az energia tárolásának eszközei. Mert a villamos energiát is nagy mennyiségben kellene tudnunk tárolni.
Ha valamilyen más módon nem tudjuk megoldani a villamos energia tárolását, akkor a fosszilis erőművek még sokáig benne maradnak a rendszerben. Versenyfutás folyik, a fosszilis rendszerek és az energiatárolási megoldások között. Jelenleg azonban nem látom azt a technológiát, ami meg tudná oldani azt a feladatot, hogy magát a megtermelt villamos energiát el tudjuk tárolni, és akkor tudjuk elővenni, amikor arra szükségünk van. A szakemberek jelenleg vakarják a fejüket. Azt kimondani, hogy a hidrogén mindent megold, egyelőre nem realitás.
Több módon lehetséges, egyik módja az, amikor a vízből állítjuk elő. Itt gond lehet a szükséges vízmennyiség is, és nagyon sok villamos energiára van szükség. Elő lehet állítani fosszilis energiából is, ez a „barna” vagy „szürke” hidrogén. Ebben az esetben viszont ott vagyunk, ahol voltunk, nem szabadultunk meg a fosszilis tüzelőanyagoktól. Tehát, ha nem komplexen kezeljük a kérdést, nem oldottunk meg semmit.
– Hogyan lehet ezt komplexen kezelni?
– Azzal, hogy valaki kijelenti, hogy ez a megoldás, és így kell csinálni, nem tudjuk a különböző országok problémáit megoldani. Ez olyan, mint amikor az egyik ország azt mondja, hogy zárd be az összes nukleáris erőművedet, például Ausztria, mert ugye neki ott van a sok nagy esésű folyó, kiválóan tudja működtetni a vízerőműveket. Mit mondtak a németek? Leállítják az atomerőműveiket, mert majd gázzal pótolják.
Erre a franciák azt mondták, hogy tessék, lám, sokkal jobbak mégiscsak az atomerőművek, mert úgy nem függenek az orosz gáztól. Igen ám, de eljött a nyár és az aszály, és az atomerőműveket is le kellett állítani, mert azokat meg vízzel kellene hűteni, de nem volt víz!
De akkor ugye a németek meg azt mondják, hogy lám, az atom sem jó. Szóval mehet az adok-kapok, de ez nem vezet sehová. De ebből is csak az látszik, hogy egy energiarendszer csak akkor működik hosszú távon kiszámíthatóan, ha abban egymást helyettesítő alternatívák megfelelően helyet kapnak. Tehát legyen benne minden típusú energia, közben azért a kibocsátási értékekre is figyeljünk oda. Tehát meg kell alkotni egy ilyen rendszert. De akkor bejön a piac, és azt mondja, jó, én csinálok neked egy gázos erőművet és te akkor használhatod, amikor neked kell. De akkor ez hogyan térül meg? Ilyenkor kell belépni az államoknak, vagy a közösségnek, hogy azt mondja, besegítek neked abba, hogy megtérüljön a beruházásod.
Tehát például amikor a tőke és a klímavédelem szempontjai ütköznek, ilyenkor van szerepe a központi beavatkozásnak, hogy a gazdaság se omoljon össze, de az emberiség élőhelye is megmaradjon.
