KULT
A Rovatból

Hol a határ a tanári bizalmaskodás és egy diáklány zaklatása között? - megnéztük az Oleannát a Centrál Színházban

Az amerikai David Mamet drámája egy fura tanár-diák kapcsolatról szól, és olyan máig fontos kérdéseket boncolgat, hogy honnantól zaklatás a zaklatás, hogy szűrődik be észrevétlenül életünkbe a szexizmus és az elitizmus, és milyen kevésen múlhat egy élet.


A cikk spoilereket tartalmaz!

Ritkán fordul elő egy dráma, különösen egy kortárs darab esetében, hogy néhány éven belül két magyar színház is műsorára tűzze. Márpedig David Mamet 1992-ben bemutatott Oleannájával ez történt. Előbb a Thália Színház mutatta be a Télikertben 2-3 évvel ezelőtt Egy jobb világ címen Valló Péter rendezésében, Totth Benedek fordításában. Ott Zayzon Zsolt és Mentes Júlia Virgil játszották John az egyetemi tanár és Carol, a tanítvány szerepét. Bár színvonalas előadás volt, nem futott túl sokáig.

Most a Centrál Színházban láthatjuk ugyanezt a darabot Szabó Kimmel Tamás és Hermányi Mariann előadásában.

A darab érdekessége, hogy bár 1992-ben mutatták be eredetileg - film is készült belőle -, a témája nagyon frissnek hat, hiszen a #meetoo mozgalom aktuálissá teszi. A darabban egy sajátos zaklatási történetet láthatunk, ahol Carol azért keresi fel egyetemi professzorát, Johnt, hogy tisztázza vele, miért lett rossz a szemináriumi dolgozata

Johnnak imponál a szituáció, Higgins professzor szerepében tetszeleg akinek lehetősége nyílik felemelnie a pallérozatlan, kicsit talán autisztikus Eliza Doolittle-jét, Carolt. Fölényes szónoklatokkal igyekszik csillogtatni tudását, szellemességét.

Olyan lózungokkal próbálja elkápráztatni, hogy a felsőoktatás fölösleges, csupán egy hosszú beavatási szertartás.

Végül gálánsan felajánlja a lánynak, hogy ha néhány alkalommal felkeresi őt a szobájában, hogy újból átvegyék együtt a tananyagot, megadja neki az ötöst.

John élete csúcsán van, bármelyik percben véglegesíthetik az egyetemen, mint professzort, ami nem csak presztizzsel, de magasabb fizetéssel is jár. Annyira zsebében érzi a kinevezést, hogy lefoglalóz egy házat, ahová feleségével és kisfiával készül beköltözni. Joggal érzi úgy, hogy ő az élet császára.

Ám az események nem várt fordulatot vesznek, amikor Carol panaszt tesz a tanára ellen zaklatásért. Hirtelen a tanár-diák kapcsolatot oldó bizalmaskodás, a rossz hangulatot megtörni hivatott anekdota, a csítítónak szánt érintés mind-mind más értelmet nyer. John értetlenül áll a történtek előtt, hisz benne nem volt semmi ártó szándék. De vajon elég ez?

Mi nyom többet a latban, hogy milyen szándékkal közeledünk valakihez, vagy hogy az az illető minek látja ezt a közeledést?

John minél jobban kapálódzik, hogy kikerüljön az örvényből, amibe került, annál mélyebbre süllyed és a szerepek szép lassan megfordulnak. A tanár válik kiszolgáltatottá és a diák kezébe kerül a hatalom miközben végig meg van győződve róla, hogy ő az igazságot képviselve szembeszállt egy szörnyeteggel.

Puskás Samu rendező jól tette, hogy egyben tartotta az előadást - a Tháliában két részben játszották -, így sokkal feszesebb a történet. Az áttűnéseket kísérő vészjósló effektek ugyan kicsit szájbarágósnak tűntek, de tényleg ez az egyetlen, amibe bele tudok kötni.

Pontosabban volna itt még valami. A rendező-fordító, Puskás Samu megtartotta az eredeti címet. Az Oleanna egy 19. századi norvég népdalra utal, amely angolra fordítva lett népszerű, és egy utópisztikus, szép világ utáni sóvárgásról szól. Miután a dal nálunk ismeretlen, így nem képes ugyanazokat az asszociációkat elindítani a magyar nézőben, mint az amerikaiban.

A cím egy nagy kérdőjel, amit az előadás semmilyen formában nem magyaráz meg, szerencsésebb lett volna megváltoztatni.

Hermányi Mariann érzékenyen játssza az értetlen diákból vélt vagy valós felelőssége és hatalma tudatába kerülő Carolt. Szabó Kimmel Tamás számomra új arcát mutatta, bizonyítva, hogy egyike legsokoldalúbb színészeinknek.

A darabbal kapcsolatban viszont zavarban vagyok. A tháliás és a mostani változattal kapcsolatban is ugyanazok a benyomásaim támadtak, ezért hajlok rá, hogy amit problémának érzek, az a darabba van kódolva. Adott két ember, akik nagyon hasonlóak. Mindketten sziklaszilárdan biztosak a saját gondolkodásuk és értékítéleteik helyességében. Mindkettőjüknek vannak igazságai, van amikor tévednek, és olyan is, amikor kifejezetten rosszul cselekszenek.

Mert lehet mondani, hogy Johnnak esze ágában sincs szexistán viselkednie, de mégis lekezelően, atyáskodva bánik a diáklánnyal, az egyetemi szabályzattal ellentétes engedményeket kész adni neki csak mert “kedveli”, ahogy fogalmaz, és atyaian megsimogatja a fejét. Az óráin kedveskedő megjegyzéseket tesz a diáklányoknak, amiről tényleg csak megítélés kérdése, hogy átlépi-e a flörtölés határát vagy sem. És annyira öntelt, hogy bár még nincs aláírva a kinevezése, ő már előre elszórja a még nem létező anyagi és erkölcsi tőkéjét.

Carol pedig kicsit olyan, mint Othello. A velencei mór attól fogva, hogy Jago meggyőzi, Desdemona megcsalja, mindenben ennek az igazolását látja.

Carolban kialakul a meggyőződés, hogy a tanára egy ragadozó szörnyeteg, és ezen a szemüvegen keresztül nézve valóban a legbanálisabb apróság is felértékelődik és perdöntő bizonyítékká válik.

Sokkal izgalmasabb lenne, ha a dráma nem akarná eldönteni, hogy ki itt a bűnösebb. De a színházban nem éreztem ezt a kiegyenlítettséget, az előadásban számomra egyértelműen arra billent a mérleg, hogy van egy talán gyarló, de jószándékú ember, aki egy humortalan, korlátolt gondolkodású személy áldozatául esik, és John az őt ért méltatlanságok hatására válik aztán mégis azzá az erőszakos szörnyeteggé, akinek a diákja tartja, mint egy önbeteljesítő jóslatban.

Ezek persze az én benyomásaim, mindenkit biztatok, hogy nézze meg az Oleannát, mert egy színvonalas, súlyos témákat feszegető előadás, amely arra ösztönöz, hogy tegyük helyre a saját értékrendünket.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Vecsei H. Miklós az SZFE-s tanáráról: Büszke voltam rá, hogy az én farkamat fogja
A színész az Ördögkatlanon beszélt a színházi közeg visszaéléseiről vagy családja megosztottságáról. Az interjúban arról is beszélt, miért utasított vissza egy állami díjat.


Vecsei H. Miklós az Ördögkatlan fesztiválon beszélgetett Veiszer Alindával, az interjú Veiszer Patreon-oldalán jelent meg, amelyet a Telex szemlézett. A színész-rendező többek között a Nemzeti Színházhoz való szerződéséről, a családja megosztottságáról, az SZFE-s éveiről és egy visszautasított állami díjról is beszélt.

Elmondta, hogy mesterei és szakmabeli barátai közül senki nem beszélte le arról, hogy elfogadja Vidnyánszky Attila ajánlatát. A döntés előtt kikérte Jordán Tamás, Molnár Piroska, ifj. Vidnyánszky Attila és gyimesi nagymamája véleményét is. Hozzátette, hogy közülük csak

nagymamája nevezhető Orbán Viktor „véres szájú hívének”. Vecsei hangsúlyozta: ő a Nemzeti Színházban hisz, nem valamelyik igazgatójában.

A beszélgetésben arról is szó esett, hogy mennyire megosztottnak látja Magyarországot. Vecsei úgy fogalmazott: imádja az országot, de sírnia kell, milyen állapotban van. Példaként említette, hogy

a családja egyik része a Pride-on van, a másik fele pedig a nagymamájánál nézi a csíksomlyói búcsút.

Az interjúban felidézte az SZFE-n töltött éveit is. Azt mondta, hogy öt évig volt ott hallgató, és teljesen természetesnek számított, hogy egy hatvanas férfi tanár fogdosta őt, miközben instruálta. Szavai szerint:

„Sőt, még büszke is voltam rá, hogy az én farkamat fogja, és nem a másokét, mert akkor engem akar instruálni.”

Vecsei arról is beszélt, hogy az SZFE modellváltásával nem értett egyet. Éppen ebben az időszakban kapta volna meg a kormánytól a Fiatalok a Polgári Magyarországért Díjat. Írt egy levelet az akkor még államtitkár Novák Katalinnak, amelyben jelezte: a kitüntetést csak akkor veszi át, ha beszélhet vele az ügyről. „Nem válaszolt nekem Novák Katalin. És nem is fogadott. És akkor én sem fogadtam el ezt a díjat” – mondta.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Ez a férfi tényleg egy félisten élőben is – megvadult nőstényhordák ellenére is elsöprő volt Jason Momoa koncertje
A hisztérikus követelőzések ellenére sem vetkőzött, viszont felszabadultan zenélt Jason Momoa a bandájával a budapesti Akváriumban. A meglepetés-fellépő a 16 éves fia volt, aki szintén nagyon átélte a teltházas bulit.


Amióta megláttam a Trónok Harcában Khal Drogóként belovagolni Jason Momoát (akiről valljuk be, nők millióinak szintúgy a lovaglás jut eszébe), híresen elfogult lettem. Úgyhogy amikor kiderült, hogy Budapesten koncertezik a nyelvbotlásnak vagy dadaizmusnak is beillő, Öof Tatatá nevű bandájával, fél órán belül öten küldték el nekem a hírt.

2019-ben már voltam olyan koncerten, amelyen ő is ott volt, ugyanis pont a Dűne első részének budapesti forgatása alatt turnézott utoljára a Slayer. De Momoa akkor sajnos nem a küzdőtéren pogózott, mint nemrég Ozzy búcsúbuliján a Pantera riffjeire, hanem a színpad mellől élvezte a show-t.

Jól tettem, hogy fénysebességgel lecsaptam egy jegyre, mert egy nap alatt 80%-ban el is fogytak a jegyek, és utána hamar teltházas lett a buli. Nyilván rengetegen úgy voltak vele – kétségkívül én is –, hogy kit érdekel, Jason milyen zenét játszik, ha az Old McDonalds had a farm dallamára olvassa fel a telefonkönyvet, akkor is izgalmas lesz látni, hogy milyen a kisugárzása ennek a tesztoszteron-hegynek.

Amikor rákerestem a 2024-ben alakult Öof Tatatá-ra, annyit tudtam meg elöljáróban, hogy Mike Hayes énekes-gitáros és Kenny Dale dobos a két zenésztársa, és többek közt Metallica, Black Sabbath, Led Zeppelin és Jimi Hendrix feldolgozásokat adnak elő.

Erre mondjuk nekem, mint rock-metal fanatikusnak extrán fel is csillant a szemem, a műfajt nem kedvelő gruppie-k meg majd elvonatkoztatnak a zenétől, úgysem azért lesznek ott.

A késő esti klubkoncertet illetően arra számítottam, hogy csipketangákat csúzlizó csajok lepik majd el az Akvárium területét, és lesz pár Temu-köpenyes Aquaman, aki így próbál majd a helyszínen csajozni. Sokat nem tévedtem. Két órával a 22.30-ra kiírt koncert előtt már beengedték a sorokban kígyózó keménymagot: valóban volt köztük egy nagydarab kamu-Momoa, számtalan rocker, néhány Momoa-pólós rajongó, szuperhős-fan srácok, és persze zömében állig felnyomott dekoltázsú, kikent-kifent, elszánt lányok, illetve idősebb nők egyaránt. Volt, aki a párjával érkezett, de a többség csapatostul, hiú reményekkel telve portyázott.

Az Akvárium nagytermébe lejutva végtelenítetve vetíteni kezdték – az első sorokat rögtön elfoglaló rajongótábornak – a színész vodkareklámját. Amely elsőre szexinek hatott, ezredszerre már vallatásnak. Az pedig még inkább, hogy ennyi ideig kellett felfokozott hangerővel ovuláló hölgyek locsi-fecsijét hallgatnom, akik már attól önkívületben sikítottak, ha egy road bement letenni egy setilstet a földre.

Amikor végre elkezdődött a koncert, egyébként a kiírt időben, én instant hormonsokkot kaptam a belépő Jason Momoától, mert ez a férfi tényleg egy félisten élőben is. Huncut mosolygások, magabiztos közvetlenség, laza haj- és fenékrázás, gyakori közönséghez dumálás és karizmatikusság (nos, a karizma sem utolsó).

Aki pedig a – nemrég a forgatás miatt történt – szakrális szakálltalanítás miatt izgult, annak jelentem, hogy azóta kellemes borostája nőtt, amely remekül áll neki.

Maga a koncert számomra kifejezetten hangulatos és élvezetes volt, mintha egy blueskocsmában lettem volna, ahol a régi haverok előadják a kedvenc rock-metál slágereiket. Kenny jól dobolt, Mike pedig ugyan nem a legjobb énekes, viszont igazán kiváló gitáros, valamint egy tüneményes és szerethető figura. A trió néha kibővült Nakoa-Wolffal, Momoa 16 éves fiával, aki szintén az apjával együtt forgat nálunk. A srác nem csupán a szülei vonásait örökölte (bár lágyabb kivitelben, puttó angyalkás fürtökkel), hanem az apja zenei tehetségét is, mert már most jól gitározott, és látványosan élvezte a reflektorfényt, szinte fürdőzött a sikerben.

Az apja-fia páros még vokálozott is egyet közös mikrofonba a Rebel Yell alatt. A közönség láthatóan nem tudta értékelni a jammelős blues-részeket és a keményebb metálszekciót sem, csak a populárisabb slágerekre indult be az éneklés, mint amilyen a Red Hot-féle Can’t stop meg a Zombie vagy a Purple Rain.

A buli közben azonban egyre inkább szégyelltem, hogy nő vagyok, annyi lealjasodást láttam és hallottam. Ennyi malacvisítás konkrétan a vágóhídon nincs. Hol hörögve skandálták a családjuktól elszabadult asszonyok, hogy „Shirt off! Shirt off!”, hol magyarul vinnyogták, hogy „Rajtad van a póló, mi van veled?!" vagy "Aquaman gyere ide!". Volt momoás felnőttszínező is valaki kezében (na jó, az nekem is megvan), és egy molinón az első sorban a "Can I have a dickpic?" állt.

A koncert közepén majdnem agyontaposott-rúgott két ittas hölgyemény, hogy egy méterrel közelebb lássák az idoljukat. A (velem is) durván verekedő, megvadult egyedet végül a szekus szedte ki a sorból. Mintha egy nagyszabású lánybúcsún lettem volna – nem csoda, hogy Momoa végül nem vette le a trikóját, becsültem is érte, hiszen nem chippendale műsorral érkezett.

Az éjjel fénypontjaként még a dobverőt is elkaptam a végén, pedig én nem is nyúltam utána, mint száz másik kéz, csak hallottam, hogy a földön koppan, és pont be tudtam slisszolni a lábak közé, hogy felvegyem.

És az a harci helyzet, hogy Momoa és az egész bandája rendkívül szimpatikus és megnyerő volt a műsor alatt. Pedig én tényleg szerettem volna fogást találni ezen a pasin. De nem sikerült - sajnos semmilyen értelemben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Tóth Gabi: kimegyek mindjárt, azt kint valakit agyonverek – A Megasztár előzetese szerint bőven lesz feszültség a tehetségkutatóban
Herceg Erika könnyeit törli, Curtis kiakad és káromkodik, Marics Peti pedig kiabálni kezd.


Hamarosan érkezik a Megasztár idei évada. A csatorna egy előzetest is megosztott, melyből kiderül, hogy bőven lesznek megint feszültségek, sértődések, könnyek.

A műsorban új mesterek is érkeznek. A zsűri tagjai: Tóth Gabi, Herceg Erika, Curtis és Marics Peti. Ördög Nóra pedig új társat kap a műsorvezetéshez, Till Attila helyett Szépréthy Roland lesz a partnere.

VIDEÓ: A Megasztár beharangozója


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Fotók: Káprázatos légi parádéval ünnepelte a honvédség augusztus 20-át
A bemutatón nemcsak a jól ismert régi helikopterek, hanem vadonatúj harci és szállító gépek is feltűntek, amelyek most először repültek a főváros felett.


Budapest felett idén is látványos légi parádéval ünnepelte Szent István napját a Magyar Honvédség. A programban minden olyan repülő eszköz bemutatkozott, amely a honvédség birtokában van, köztük vadonatúj harci és szállító gépek is, amelyek most először tűntek fel a főváros felett.

Az érdeklődők a bemutatón láthatták

a már jól ismert MI–17 és MI–24 helikoptereket, de a legújabb H145M és H225M típusok is feltűntek.

Az eseményen készült fotóinkat itt tudjátok megnézni (kattintás után galéria nyílik):


Link másolása
KÖVESS MINKET: