Hogyan akarnak élni a mai magyar fiatalok? - őket kérdeztük a terveikről
Olvastam nemrég egy cikket arról, hogy az amerikai fiatalok már nem akarnak úgy élni, mint a szüleik, és sokukat egyáltalán nem érdeklik a klasszikus, nagy, kertvárosi házak. Ők kisebb, városi lakást szeretnének, közösségi tereket, programlehetőségeket, kávézót a sarkon és a többi.
Kíváncsi voltam arra, hogy a magyar fiatalok hogyan szeretnének élni, ám hamar kiderült, hogy egészen mások a problémáik. Még ha nem is mondták ki, a központi kérdés az volt, hogy ki tudnak-e szakadni a mamahotelből, képesek lesznek-e az önállóságuk és függetlenségük megteremtésére, és eljön-e az a pont az életükben, amikor arra kényszerülnek, hogy külföldön próbáljanak szerencsét.
Tinédzserekkel és huszonévesekkel beszélgetve az is kiderült, hogy a kamaszok még lelkesebbek, idealistábbak, az egyetemi éveiket elkezdők vagy épp a tanulmányaik végén lévő fiatalok már borúlátóbbak és aggodalmasabbak.
„Egyelőre arra a kérdésre, hogy városban vagy vidéken laknék-e, nehéz válaszolni, mert mindkettő mellett szólnak érvek és ellenérvek” – mondta a 17 éves Bence, aki egy nagyvárostól 20 kilométerre él a családjával. Minden nap onnan járnak be iskolába, illetve a munkahelyre.
„Most jó így falun, jó a nagy ház és a nagy zöld kert, nyugalom van, nem járnak autók/buszok, de sokszor hiányzik az ami egy városban van. Például, hogy a buszok folyamatosan járnak, nem pedig félóránként, óránként, minden ott van a közelben, akár boltba akarok menni, akár haverokkal találkozni. De szerintem jobban el tudnám magam képzelni Budapesten vagy egy külföldi nagyvárosban a későbbiekben, mint vidéken”.
Bence mindenképpen szeretne sokat utazni, más országokat megismerni és új, izgalmas helyeket felfedezni. Most úgy képzeli el az életét, hogy 15 év múlva már lesz egy biztos munkahelye, lesz lakása, autója és ekkortájt vagy kicsit később már családja is. Szerinte anyagilag is biztos lábakon fog állni, nem luxusban, de nem is lesz eladósodva.
Számára fontos, hogy akkor alapítson családot, amikor már biztosítva vannak a lakhatáshoz és a megélhetéshez szükséges feltételek.
„Nem szeretnék hatalmas lakást, de egy lyukban se szeretnék lakni. Mindenféleképpen tágas lenne, praktikusan és komfortosan felszerelve. Modernebb stílusú lenne, mind bútorozottságban, mint felszereltségében. Meglenne minden ami egy átlagos háztartásban van. Biztos lenne benne egy iroda, hogyha otthonról kellene dolgoznom, vagy valamit elintéznem akkor azt kényelmesen meg tudjam tenni” – magyarázza.
És hogy mivel foglalkozik majd? Bence a humán terület iránt érdeklődik, és egyelőre a hagyományos szakmákban, illetve területekben gondolkodik, nem olyasmiben, mint amit a jövőkutatók prognosztizálnak.
„Pontosan még nem tudom, hogy mivel fogok foglalkozni, csak azt, hogy jogi területen szeretnék elhelyezkedni. Ez attól is függ, hogy hova vesznek fel egyetemre, és hogy az mennyire fog tetszeni. Ha nem jogi területen dolgoznék, akkor pedig a médiában újságnál vagy tévénél.”
A 15 éves Anna kistelepülésen lakik egy megyeszékhelytől nem messze.
„Szívesebben élnék egy viszonylag nagyobb lakásban vagy házban a városközpontban” - árulja el. „Mindenem az adott lakhelyemen, városomba lenne, de ettől függetlenül elmennék világot látni és utazni, sok mindennel megismerkedni. A leendő lakásom mérete miatt biztosan lenne 4 külön szoba: egy háló, egy vendégszoba, egy konditerem és egy dolgozószoba. A nappali és a konyha egybenyílna. 2 fürdő lenne és a vécé külön helyiségben helyezkedne el. Modern és világos lenne, meleg és hideg színekkel egyaránt.
Itt élnék az élettársammal felnőttként, akivel nem házasodunk össze és gyerekeink sem lesznek. Gyerekeim azért nem lesznek, mert nem szeretném a mai társadalom és világ veszélyeinek kitenni,és úgy felnevelni őket, hogy tudom, mik leselkedhetnek rájuk, hogy tudom, rengeteg rossz pillanatuk lehet az élet minden terén.
15 év múlva 30 éves leszek, addigra befejeztem már az egyetemet reményeim szerint és már megkezdtem matematikusi pályám, amelyet még nem tudom pontosan hogy mit is jelent. De mindenesetre ezzel szeretnék majd foglalkozni, mert egy régi tanárom azt mondta, hogy az a legjobb, ha a hobbink a foglalkozásunk és ezzel teljesen egyet kell értenem. Szeretnék minél boldogabban és szabadabban élni, úgy, ahogy azt én szeretném majd.
