Hoffmann Tamás: Az Unió fekete bárányai eddig nem értek el ilyen szintet, az Európai Uniónak meg kell húznia egy határt
Totális háborút indított a civil társadalom ellen a kormány – mondta Tineke Strik, a magyar jogállamiságról szóló EP-jelentés felelőse, miután Halász János fideszes képviselő kedden éjfél előtt benyújtotta a „közélet átláthatóságáról” szóló törvényjavaslatot. Strik szerint a törvény „hadüzenet az EU ellen is”, mivel minden olyan támogatást külföldi beavatkozásnak minősít, ami nem a kormánynál landol. Az EP-képviselő szerint a jogszabály „nagy lépés az autokrácia bebetonozása felé”.
Karácsony Gergely szerdán Brüsszelbe utazott, hogy azt kérje, a jogszabály elfogadása után az Európai Bizottság azonnal forduljon az Európai Bírósághoz. Kérje, hogy függesszék fel a törvény alkalmazását, különben szerinte tönkremehetnek a független szerkesztőségek és a civil szervezeteket. De mit tehet az Unió? Hoffmann Tamás nemzetközi jogásszal beszélgettünk.
– Van-e valami lehetősége az Európai Uniónak megakadályozni, hogy ez a törvény életbe lépjen?
– Sajnos úgy látom, hogy az Európai Unió intézményrendszerében először be kell következnie a jogsértésnek, hogy erre a Bizottság, és aztán esetleg később a Bíróság reagálni tudjon. Tudom, hogy Karácsony Gergely most megpróbál egy meglehetősen kreatív jogi megoldást találni azzal, hogy egy már folyamatban lévő ügyhöz köti ezt, de én az eddigi gyakorlat alapján nem tartom valószínűnek, hogy ez sikerrel jár. Erre szoktam azt mondani, hogy
hanem arra, hogy olyan államokkal szemben járjon el, amelyek esetleg véletlenszerűen szegik meg az európai uniós jogot, és akkor kapnak egy visszajelzést arra, hogy ezt ne tegyék meg. Az a jelenség, hogy vannak államok, amelyek szándékosan, ismétlődően és visszatérően megszegik az uniós jogot, nem volt betervezve eredetileg, erre külön új megoldások kellenének.
– Amikor szóba került a listázás, felkaptam a fejemet, mert annak idején a civil törvényben is volt ilyen, azt végül is elkaszálták. Ilyenkor nem keletkezik precedens?
– Amit a magyar kormány csinál, azt én egy korábbi cikkemben jogi fogócskának hívtam, még a migrációs szabályozás kapcsán. Elfogadnak egy olyan szabályozást, ami teljesen egyértelműen jogsértő, de amíg az Unió meg nem állapítja ezt a jogsértést, addig tudják alkalmazni. Amikor megállapítják a jogsértést, akkor meg hoznak egy újabb jogszabályt, ami szintén jogsértő, csak máshogyan, és akkor kezdődik ez az egész elölről.
Tehát az Unió Bírósága azt teszi, hogy egy idő után megállapítja, itt szisztematikus és visszatérő jogsértés van, és ennek kapcsán sokkal súlyosabb szankciót szab ki, mint amit egyébként kivetne. De mindeközben természetesen az, amire az adott jogsértő szabályozást kitalálták, bevégeztetik.
– A keményebb büntetéseken túl semmilyen szankció nem lehetséges?
– Azt lehet csinálni, hogy felfüggesztik az európai uniós támogatásokat, ezt látjuk jelen pillanatban, és próbálnak olyan jogi megoldásokat találni, amivel végső soron majd az uniós jogi döntéshozatalban való részvétel teljesen ellehetetlenül Magyarország részéről. A végén ott leszünk, hogy formálisan az Európai Unió tagjai vagyunk, de semmilyen előnyét nem élvezhetjük.
Vannak, akik szerint a kormány végső soron ki akar lépni az Európai Unióból, én nem gondolom ezt. De
De ez jelen pillanatban tényleg csak spekuláció.
– Egy esetleges kormányváltásnál milyen törvényhozási hullámnak kell ahhoz történnie, hogy visszaigazítsák az országot egy olyan jogi állapotba, ami újra kompatibilis lesz az európai jogrenddel?
– Az a baj, hogy alkotmányozó többség kell ahhoz, hogy teljesen helyre lehessen állítani az uniós joggal és általában a nemzetközi és emberi jogi normákkal való kompatibilitást. Tehát az Alaptörvény is tartalmaz olyan szabályokat, amelyek nagyon nehezen kompatibilisek az uniós jogrenddel. Tényleg csak egy kétharmados alkotmányozó többség kell, amelyik vagy egy teljesen új alkotmányt fogad el, vagy adott esetben radikálisan megváltoztatja a jelenleg hatályban lévőt. Itt igazából azokra a módosításokra kell gondolni, amelyeket az Alaptörvény elfogadása után vezettek be. Még a 2011-es Alaptörvényre azt lehetett mondani, hogy nagyjából-egészében kompatibilis volt az uniós jogrenddel, de az azóta elfogadott módosítások folyamatosan és egyre jobban eltávolították a jogállamiság eszméjétől a magyar alapvető jogi szabályozást.
– Szóba került néhány helyen az is, hogy egyszerűen feloszlatják és újraalakítják az Európai Uniót Magyarország nélkül.
– Csakhogy mindig felmerül annak a gyanúja is, hogy esetleg bizonyos államok,
A klasszikus európai uniós államok nem biztos, hogy minden később csatlakozott állammal teljes mértékben elégedettek. Tehát ki tudja, hogy mondjuk teljes lenne-e a támogatása Görögország felvételének. Vagy a balkáni térség, úgy általában. Az az igazság, hogy már elmúlt az az eufória, az a támogatás, ami az Európai Unió kiterjesztését kísérte. Szerintem ez egy teljesen utópisztikus ötlet, ami nem az Európai Unió újjászervezéséhez, hanem a teljes megszűnéséhez vezetne, legfeljebb megint létrejönne egy mag-Európa. Visszatérnénk az 50-es, 60-as, 70-es évekbe.
– Azt mondta, hogy véget ért az eufória. Igazából nem az van, hogy bele kell nyugodni, hogy az Európai Unió tényleg nem a hetedik mennyország, és ennek az Uniónak időről időre vannak ügyeletes fekete bárányai?
– Igen, vannak, csak ezek a fekete bárányok eddig nem értek el ilyen szintet. Ha belegondolunk, kik voltak az Unió korábbi fekete bárányai: volt olyan idő, amikor már az is fekete báránnyá tett egy országot, hogy egy szélsőjobboldali párt kormánykoalícióra tudott lépni. Vicces belegondolni abba, hogy mi számított akkor fekete báránynak, mivel azóta a szélsőjobboldali erők tömegével kerültek hatalomra különböző európai uniós tagállamokban.
És ha ez is elviselhető, akkor a határok tovább lazulnak, tovább tágulnak, és ki tudja, hogy mi lesz még elképzelhető később. Tehát azt gondolom, hogy az Európai Uniónak meg kell húznia egy határt. Ez a határmeghúzás csak úgy lehetséges, ha átalakul a jelenleg létező jogi intézményrendszer, és az Unió képessé válik hatékony és időben kiszabott szankciók meghozatalára.
– Ezek a történések nem azt mutatják, hogy maga az Európai Unió, úgy, ahogy van, egy koraszülött intézmény?
– Nehéz megmondani. Abban biztos vagyok, hogy az az optimizmus, ami még a 2000-es években volt, amikor még európai alkotmányszerződést szerettek volna létrehozni, megalapozatlan volt. De az, hogy az Európai Uniónak legyenek közös értékei, olyan ügyek, amelyek mellett kiáll, és amelyeknek a támogatását elvárja a tagállamaitól, az nem hiszem, hogy utópisztikus dolog lenne.
és rá tudja kényszeríteni azokat a tagállamokat, akik nem akarják ezeket az értékeket támogatni, hogy válasszanak: az Unión belül vagy az Unión kívül szeretnék tovább folytatni a tevékenységüket.
– Eezekhez az elvárásokhoz még több jogkörnek kellene uniós szintre kerülnie, nem?
– Igen, és azt gondolom, hogy ennek a kialakulása folyamatban van. Azt látjuk az Unió intézményfejlődésének történetében, hogy folyamatosan alakulnak ki ezek az eszközök, és folyamatosan erősödnek azok a hatáskörök, kompetenciák, amelyek az uniós intézmények rendelkezésére állnak. Gondoljunk mondjuk a közös külpolitikára, ami 20–30 évvel ezelőtt még egyáltalán nem létezett, most viszont már van egy jogi kötelezettsége is az államoknak, hogy az Unió közös külpolitikai álláspontját képviseljék. Például itt jelentős változás volt, de ez lépésről lépésre következett be. Az ilyen krízisek, mint amelyeket most Magyarország kapcsán megfigyelhetünk, felgyorsítják ezt a fejlődést, mert egyértelműen megmutatják azt, hogy milyen következményekhez vezethet az, ha az Európai Uniónak nincsenek hatékony eszközök a kezében.
