HÍREK
A Rovatból

Hatalmas robbanások rázták meg Luhanszkot, elkezdődött az ukrán ellentámadás

Hiába próbálta az orosz légvédelem leszedni a nyugati rakétákat, nem jártak sikerrel. Az oroszok visszaszorultak Bahmutnál is.

Link másolása

Legalább négy nagy hatótávolságú rakétával mért csapást Ukrajna egy feltételezett orosz katonai bázisra Luhanszkban, írja a The Sun. Az elfoglalt ukrán város egykori mozdonygyárát még 2015-ben fosztották ki az oroszok, majd katonai támaszpontot alakítottak ki a területen, amit elsősorban az orosz hadsereg felszereléseinek javítására használnak.

A korábbi gyárat a hírek szerint legalább négy olyan Storm Shadow rakétával támadták, melyet Nagy-Britannia szállított az ukránoknak. A környéken élők három nagy robbanásról számoltak be, melyeket követően három jókora füstoszlop emelkedett a település fölé. Az orosz légvédelem ugyan megpróbálta a levegőben ártalmatlanítani az alacsonyan szálló rakétákat, de nem jártak sikerrel. Ez a negyedik sikeres támadás az orosz hadsereggel szemben, amit az elmúlt egy hónapban vittek véghez csak Luhanszkban az ukránok.

A levegőből indítható cirkálórakéták akár 1000 km/h sebességgel is képesek haladni, és akár 560 kilométeres távolságból is képesek célba találni maximum 35 percen belül. A Storm Shadow rakéta ára 790 ezer font (340 millió forint), mely tartalmazza a robotrepülőgép fedélzeti irányítórendszerét is, ami képes az ellenség felkutatására.

A sikeres támadás következtében az oroszok egy darabig nem tudják megjavítani az elromlott tanokat és fegyvereket, ami akár döntő előny is lehet Ukrajna számára a tavaly annektált Luhanszk visszaszerzése során.

Könnyen elképzelhető, hogy ez az akció már a régóta beharangozott ellentámadás része. Az ukrán hadsereg a frontvonalak két másik fontos tengelyén is támadásba lendült. Kijev szerint az oroszok emiatt már kénytelenek voltak feladni a Bahmutnál elfoglalt egyes területeket is.

Katonai elemzők szerint az oroszoknak nincs elég katonája, ami arra kényszeríti őket, hogy más kulcsfontosságú állásokból csoportosítsanak át embereket. Jevgenyij Prigozsin, a Wagner-csoport vezetője szerint Moszkvának legalább 200 ezer katonára lenne szüksége ahhoz, hogy feltartóztassa a Bahmutra irányuló offenzívát.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk


KULT
Gut, besser, Presser – koncertkritika
Öt év után adott koncertet a Papp László Sportarénában mindenki Pici bácsija, felejthetetlen élményt nyújtva a rajongóknak.

Link másolása

Azt hiszem, nincs még egy olyan zenekar a világon, amihez olyan intim viszony fűzne, mint az LGT-hez.

Kapcsolatunk nagyon romantikusan indult. 1990-ben, a taxisblokád idején 14 éves voltam. A szüleim nem engedtek ki a házból, mert nagyon féltek, hogy megismétlődik 56’. Így hát jobb híján egész nap otthon gubbasztottam, és – internetről még nem is hallottunk – tévéztem.

A kerületi kábeltévé véletlenül épp a Sándor Pál által rendezett Locomotiv GT show című filmet adta. Ha van szerelem első látásra, ez az volt. Teljesen magával ragadtak az LGT slágerek.

Még épp jókor jött a felismerés, hogy ott lehessek 1991-ben a Nyugati-pályaudvaron, az utólag már megmosolyogtató elnevezésű Búcsúkoncerten, kétszer is.

LGT-rajongásom köztudott volt, olyannyira, hogy gimnáziumban egy fizika felelésem azzal kezdődött, hogy a tanár LGT dalokat sorolt és meg kellett mondanom, melyik albumon van.

Rajongóként egyébként eléggé félénk – van aki úgy fogalmazna: balfasz – tudok lenni. Nem is olyan rég például besétáltam a kormányablakba, ahol ott ücsörgött a várakozók között Karácsony János – és egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy ő az, ezért nem szólítottam meg. Később ráírtam a közösségimédiában és megerősítette, hogy tényleg ő volt.

Mindezt csak azért írom le, mert érzékeltetni szerettem volna, mennyire sokat jelent nekem, hogy eljutottam Presser Gábor koncertjére.

Presser utoljára 2018-ban tartott koncertet az Arénában. Most olyan hamar elkeltek a jegyek a két estére, hogy végül megnyitották a pénteki főpróbát is – szerencsémre.

Az ember persze mindig izgul egy kicsit ilyenkor, nem ritkaság, hogy a fiatalkori bálvány az évek múlásával veszít csillogásából. Nagy csalódás volt például tavaly nyáron John Cleese szereplése, aki persze mindig is a humortörténelem egyik legmeghatározóbb alkotója és előadója marad, de kifejezetten gyenge, megúszós előadást láthattunk tőle.

Presser Gábor azonban nem okozott csalódást. Habár „csak” a főpróbán vettem részt, ez azonban egyáltalán nem érződött.

Pedig ha valaki, ő megengedhetné magának, hogy kimegy a színpadra, eljátssza a népszerű slágereit, aztán a kasszához fárad.

De ő nem érte be ennyivel. A régi dallamokat újragondolta, áthangszerelte, és körülvette magát tehetséges kollégákkal, akik mind hozzátettek valamit, amitől még különlegesebb élményt kaptunk. A koncert minden egyes pillanatában több munka, ötlet és alázat volt, mint John Cleese egész estés előadásában.

Nekem persze legjobban azok a részei tetszettek a koncertnek, ahol LGT dalok csendültek fel, de ezek sem úgy, ahogy megszokhattuk. Instrumentális kompozíciókká gyúrva, bravúrokkal tűzdelve, bizonyos dalokat csak egy két taktus erejéig felvillantva.

Például amikor a Menni kéne ürügyén felcsendült kicsit az Ezüst nyár, vagy a Hirdetés. Igazi funservice, hiszen ezek a nóták ritkán szerepelnek a rádiók műsorain, csak az igazi rajongók ismerik fel őket pár hangból.

Azt is megtapasztalhattuk – sokadszorra –, hogy Presser nem csak nagyszerű dalszerző, énekes és előadóművész (a kettő nem mindig jár kéz a kézben!), de tehetséges és képzett (szintén nem egyértelmű párosítás) zenész, akinek ráadásul remek humora is van.

Például, a Szeberényi Danival és Holló Auréllel közösen bemutatott „ökörködésükben” (Presser fogalmazott így) mindkét tulajdonságát megcsillogtatta. A Gyere ki a hegyoldalbant adták elő olyan módon, hogy az megállta volna a helyét a világ bármely humorszínpadán is mint zenei paródia. Persze ehhez az is kellett, hogy Dani és Aurél minden tekintetben méltó partnere volt a Mesternek.

A koncertet Novák Péter rendezte. Miután az LGT repertoárjának visszatérő motívuma a cirkusz, adta magát, hogy cirkuszi kavalkádot körítsen Pici bácsi köré a Soharóza és a Fitos Dezső Társulat segítségével.

Ha pedig mindez nem lett volna elég, Presser nagyszerű játszótársakat is hívott. Impozáns névsor: Sena, Rúzsa Magdi, Vitáris Iván érkezett a színpadra néhány dal erejégi. De mind közül kimagaslott Falusi Mariann.

Sokadszorra állapítom meg, hogy Mariann énekesnői kvalitásai sokkal de sokkal többre predesztinálnák, mint a Padödö. Nem csak hangban, technikában, de mélységben is. A Ne szeress engem-et képes volt sajátjává tenni, pedig hát az eredeti előadó, Deák Bill Gyula sem a futottak még-kategória. Ugyancsak megrázóan szép volt amikor Presserrel duettben énekelte a Várlak című dalt. Mariann szereplése mindenképp az est libabőrös pillanatai közé tartozott.

Nem nosztalgiakoncertet láthattunk, hanem minden elemében friss, mai, modern, mégis autentikus zenei élményt kaptunk. Mintha egy új konceptlemez bemutatóján jártunk volna. Sokat megadnék érte, ha készülne belőle album, de tudom, a mai világban ennek kicsi a realitása. Reméljük viszont, hogy Presser Gábor még sok-sok koncertet ad.

Menjetek el, mert ő tényleg szereti a közönséget, és ezt csodás zenei ajándékokkal fejezi ki újra és újra.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

HÍREK
A Rovatból
Nemkívánatos személy lett Tokajban Ambrus Attila
A Tokaji Szüreti Napokon árulta volna munkáit, de a múltja miatt nem akarják beengedni. Pedig szabadulása után tisztességes kézműves munkával keresi a kenyerét.

Link másolása

„Ott tartunk a XXI. században, hogy bár nincs jogilag szabályozva, hogy egy büntetését letöltött ember nem árulhatja Tokajban a vásárban a termékeit, engem mégis kitiltottak” – mondta a Blikknek Ambrus Attila, aki úgy tudja, a helyi képviselő azt szeretné, ha a szüreti napokon „válogatott társaság” venne részt, így ő a múltjával persona non grata lett.

A viszkis így folytatta: „Hosszú éveken át jártam a Tokaji Szüreti Napokra árulni a portékáimat, ám idén tiltólistára kerültem.

Nem rabolni mentem volna oda, pénztárcát vagy bármi mást lopni, hanem dolgozni, mint minden tisztességes ember.”

Ambrus Attila úgy érzi, nem tűrheti, hogy ilyen megtörténhessen, hiszen, ahogy mondta, ő élt a Ceaușescu rendszerben, tudja, mi a diktatúra.

„Nem szeretném újra átélni, hogy hátrányos megkülönböztetés ér a származásom vagy az előéletem miatt. A múltamban hibát követtem el, de már megbűnhődtem érte,

miért nem hagynak élni, amikor két kisgyereket kell eltartanom és kerülök mindenféle botrányt?”

Ugyanerre a fesztiválra a felesége kapott engedélyt, azonban Amrus Attilának elvi kérdés, hogy ő árulja a saját munkáit. Úgy döntött, hogy „ezen eset után, hogy ameddig ez a városvezetés van Tokajban, ő sem megy többet oda árulni, sőt, még tokaji bort sem iszunk, pedig nagyon szeretjük!”

Az jó útra tért egykori bankrabló nemcsak kerámikusságból él. Fiataloknak tart előadást saját történetéről, arról, hogyan tudott jó útra térni, valamint tanítja is a korongozást.

A későbbiekben, amikor lejár a közügyektől való eltiltása,

helyi képviselőként is megmérettetné magát,

mert hisz benne, hogy képes lenne tenni lakóhelyéért is, a közigazgatásilag Esztergomhoz tartozó Búbánatvölgyért.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


HÍREK
Orbán Viktor: „Nicsak, ki tért vissza!”
Az elsők között gratulált újdonsült politikai barátjának, a parlamenti választások győztesének.

Link másolása

Orbán Viktor X-oldalán egy közös fotót alá jegyezte a következőket:

„Nicsak, ki tért vissza! Gratulálok Robert Ficónak a vitathatatlan győzelméhez a szlovák parlamenti választásokon. Mindig jó egy hazafival együtt dolgozni. Alig várom!”

Fico, aki megnyerte a parlamenti választásokat, már vezette Szlovákiát, azonban a nagy port felvert Kuciak-gyilkosság után kénytelen volt lemondani.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


HÍREK
A Rovatból
Botrányba fulladt Belső-Erzsébetváros lakossági fóruma szombaton, a helyiek üvöltöztek Niedermüller Péterrel
A bekiabálások és számonkérések közben annyit lehetett megtudni, hogy a következő testületi ülésre, „október 18-ára az önkormányzat elő fog terjeszteni egy komplex csomagot az úgynevezett bulinegyed szabályozásával kapcsolatban”.

Link másolása

A Király utcai K11 Művészeti és Kulturális Központ előadótermében gyűlt össze Belső-Erzsébetváros közel száz lakosa, akik lakossági fórumon kérték számon Niedermüller Péter DK-s polgármestert.

A 444.hu beszámolója szerint a főleg idősekből és néhány vendéglátósból álló közönséget Szikszai Sándor kerületi lakos csődítette össze, aki huszonegy kérdéssel bombázta meg a polgármestert.

A lap szerint a feszült hangulatú lakossági fórumon kisebb bekiabálások és fennakadások között a bulinegyed volt a központi téma.

Többek között szó volt arról, hogy miért nem vezették be még mindig a lassan egy évtizede ígért éjféli zárórát; mire jó és egyátalán betartattják-e a kocsmákra vonatkozó kritériumrendszert, és ki a felelős az utcafront tisztításáért és a randalírozó turistákért.

Szikszai feltette a kérdést a polgármesternek, hogy mit ígér a belső-erzsébetvárosi választóknak az elkövetkezendő évekre, ha polgármesteri pozícióját megtartja 2024-ben.

A bekiabálások és számonkérések közben annyit lehetett megtudni, hogy a következő testületi ülésre,

„október 18-ára az önkormányzat elő fog terjeszteni egy komplex csomagot az úgynevezett bulinegyed szabályozásával kapcsolatban”.

Az éjféli záróra kérdése sokszor előkerült, és több jelen lévő dühös lakó szerint is ez az, ami mindent megoldana.

„Ez egy súlyos és alapvető tévedés. Ha lenne egy egységes záróra, akkor sem szűnne meg semmi. A sok anomália, ami van, tizenkét óra előtt bonyolódna le, és nem utána”

– mondta Niedermüller, aki szerint ez egy sokkal összetettebb probléma.

A felszólalók közül többen a randalírozók megbüntetését javasolták. Az is kiderült, hogy bár egy ideje négyszáz euróig büntethetők a szabálysértések, annak a pénznek „sajnos” a jelentős része nem az önkormányzatnál köt ki.

Szóba került az is, hogy volt már egyszer egy terv egy közös budapesti vigalmi koncepcióról, miszerint valahol – feltehetőleg a Hajógyári-szigeten – közösen hozna létre a város egy negyedet, felszabadítva Belső-Erzsébetvárost.

Ennek kapcsán Niedermüller ezt mondta:

„Azt kell mondanom, hogy itt is ugyanaz van, hogy ezt az országot összességében jellemzi, hogy nincsen semmiféle szolidaritás, nincsen közös teherviselés, nincs az, hogy osszuk meg egymást közt a terheket. Amíg ez így lesz, addig nem fogom tudni megszavaztatni a fővárosi közgyűlésben azt, hogy egyátalán elkezdjünk ezen gondolkozni”

A teljes riportot itt lehet elolvasni!


Link másolása
KÖVESS MINKET: