Ha ő lett volna az ellenzék államfőjelöltje, Iványi Gábor megkérdezte volna Orbánéktól, hogy „nem szégyellik-e magukat”
Sokáig Iványi Gábor, a Magyar Evangéliumi Testvérközösség elnöke tűnt a legesélyesebbnek arra, hogy az ellenzéki szövetség köztársaságielnök-jelöltje legyen, végül azonban Róna Péter közgazdászt jelölték erre a posztra. A hírek szerint Márki-Zay Péter miniszterelnök-jelölt és a hatból öt párt támogatta volna Iványi jelölését, ám a Jobbik ebbe nem ment bele, ezért választották Rónát.
Iványi az Indexnek adott interjújában elmondta, Dobrev Klára felhívta őt azzal, hogy "nagyon sajnálja a dolgot, de olyan helyzetben vannak, hogy csak konszenzussal megválasztott személyt tudnak indítani, hiszen negyven ajánlásra van szükség a jelöltséghez". A lelkész szerint a Jobbik egyik kifogása az volt, hogy Iványi pártkatona, ezt azonban cáfolta. Állítása szerint soha nem volt párttag, mert az a gondolkodásától idegen.
És akkor engem egyáltalán nem zavar, sőt megelégedéssel tölt el, hogy nem bennem látja azt a személyt, aki köztársasági elnöki feladatokat elláthatna. Mert a köztársasági elnök mindenkinek szolgál, mindenkinek segítségére van abban, hogy el ne tántorodjék azoktól a közös elvektől, amelyek – mindegy, hogy a jobboldalon vagy a baloldalon, de – közösséggé kovácsolnak bennünket. És én azt gondolom, hogy van egy olyan minimum szociális kérdésekben, erkölcsi kérdésekben, ami független attól, hogy melyik oldalhoz tartozunk" - mondta.
Arra a kérdésre, hogy mit mondott volna az Országgyűlésben, ha ő lehetett volna a hatpárti ellenzék választottja a posztra, ezt válaszolta:
"Egy jeremiáda, egy Tiborcz panasza lett volna a felszólalásom. Szembesíteni akartam őket azzal, amit 1989–1990-ben reméltünk.
Beszéltem volna arról, hogy vannak, akik saját erőből, támogatás nélkül valóban nem képesek a mindennapi élet legegyszerűbb dolgait se megtartani és helyesen megoldani. Hogy magukra vannak hagyva ezek az emberek, mert az, hogy négyévente egyszer, a választások előtt kapnak egy kis segélyt, nem ugyanaz, mintha közösen ki tudnánk találni, hogy a vidéki Magyarország miként tudna lépést tartani az élettel."
Emlékeztett rá, hogy 2700 olyan település van az országban, ahol ezernél kevesebben élnek. A lelkész szerint "valamit tenni kellene annak érdekében, hogy ezek az emberek ne feledjék, a politika értük van, és hogy a hatalom önmagában mit sem ér".
Azt is mondta, hogy kész lett volna törvényeket is kezdeményezni "annak kockázatával is, hogy az Országgyűlés napirendjére se veszi az olyan ügyeket, amelyek tényleg az emberek minimális jólétéhez, jó közérzetéhez tartoznak".
Mint mondta, erre mintaként szolgálhatnak olyan népek, például a finnek, a norvégok vagy az izraeliek, amelyek nem nagyobbak, mint a magyar, az adottságaik sem jobbak
"Ugyanakkora népek birkóztak meg a feladattal, rosszabb körülmények között, mint amilyen a miénk. És jólétet tudtak teremteni, amivel az emberek elégedettek. Miért van az, hogy mi vezetünk a depresszióban, a kétségbeesésben?" - tette fel a kérdést a lelkész.
