Gondold át, mit posztolsz a gyerekedről a Facebookon!
Érdemes alaposan átgondolni, mit és hogyan osztotok meg a gyerekeitekről a Facebookon. szélsebesen terjed a neten Dr. Gyurkó Szilvia gyerekjogász ezzel kapcsolatos cikke, amely eredetileg a WMN.hu portálon jelent meg - engedélyükkel közöljük. Olvassátok el, és fontoljátok meg azokat a dolgokat, amelyekre felhívja a figyelmet. A szakértő 10 pontban össze is gyűjtötte a legfontosabb tanácsokat.
Digitális lábnyomok
A rólunk készült fotó, videó, hangfelvétel a saját személyes adatunk, a magánéletünk része. Hétköznapi emberként jogunk van eldönteni, hogy ki mit tegyen rólunk közzé vagy hozzon nyilvánosságra. Hozzájárulhatunk, eltűrhetjük de tiltakozhatunk is egy-egy megjelenés ellen. Mindezt azért, mert a képmásunk, a hangunk a személyiségünk lenyomata, ezért különleges védelem illeti meg.
Így kellene lennie ennek a gyerekek esetében is, akiknél a szülő az, akinek ezt a védelmet elsődlegesen biztosítania kell – ezért is nehéz, ha a szülő nem gondolja végig alaposan egy-egy megosztás következményeit, hatásait vagy éppen fontosabbnak tartja a saját érdekét, mint a gyerek szükségleteit, jogait.
Gondoljunk bele: nekünk, felnőttként a beleegyezésünket kell kérni ahhoz, hogy közzétegyenek rólunk valamit – vagy tiltakozhatunk az ellen, ha ez akarunk ellenére megtörténik. De tesz-e ilyet egy gyerek?
A gyerek vagy nincs abban a helyzetben, hogy tiltakozzon (mert pici még, mert nem tudja, hogy szabad neki ilyet csinálni, vagy mert fel sem merül benne, hogy ami történik az nem OK); vagy mert senki nem gondolja, hogy ez az ő története is. Miközben a következmények rá hullanak vissza. Ő lesz az, aki 13 éves kora előtt (tehát még mielőtt legálisan saját Facebook profilja lehetne) már egy igen masszív digitális lábnyommal rendelkezik a szülei és más felnőttek révén. Úgy, hogy erről nem is tud, vagy legalábbis nem kérték a hozzájárulását, nem kérdezték meg a véleményét.
Magyar adatunk ugyan nincsen, de egy amerikai kutatás szerint az anyák 63%-a használja a Facebookot, és az ő 97%-uk posztolt már képet a gyerekéről. Szeretjük vagy utáljuk, használjuk vagy elutasítjuk,
a Facebook, vagy az Instagram és más közösségi oldalak részeivé váltak az életünknek. Egy okostelefonnal pedig egy mozdulat csak megörökíteni a múló pillanatot, majd azt megosztani a barátainkkal.
Ez a gyorsaság pedig sokszor nagyon nehézzé teszi, hogy végiggondoljuk egy-egy poszt lehetséges következményeit vagy veszélyeit.
Szülő a Facebookon
Ha a szülő oldaláról nézem, a Facebook nagyon jó arra, hogy régi kedves ismerősök, távoli rokonok, barátok is láthassák a gyereket és a fejlődését, és így részesei lehessenek a család életének – legalább ilyen szinten.
Vannak szülők, akiknek a Facebook egy olyan felület, ahol a saját anyai (apai) szerepüket is megélhetik, megmutathatják, és gondoskodhatnak arról, hogy a barátaik, akiktől az élet fizikailag távolabb sodorta őket, ne kerüljenek érzelmileg is messze. Kérdés persze, hogy tényleg azok látják-e ezeket a történeteket, képeket, sztorikat, akiknek szánjuk, és akiket ezek az információk, képek tényleg megilletnek.
Gyerek a Facebookon
Ha a gyerek oldaláról nézem, akkor igazából két alapvető kérdés van: a beleegyezés és a biztonság. A veszélyeket számba véve alapvető, hogy a gyerek születési helyét, idejét, a gyerek teljes nevét, a helyet, ahova iskolába, óvodába jár, vagy ahol élünk nem osztjuk meg, nem tesszük közzé. Tisztában kell lennünk vele, hogy nem csak a fotók lehetnek veszélyesek.
Ha valaki közel akar kerülni egy gyerekhez, és a bizalmába akar férkőzni, könnyen megteheti ha a szülő ehhez információval látja el egy közösségi oldalon.
Például így: "Panna farsangkor Hófehérkének öltözött. Ő a kedvenc mesehőse." "Megint mogyorókrémes palacsinta volt vacsorára. Mert Panna azt szereti legjobban." "Indulunk úszni. Minden pénteken az uszodában vagyunk, és Pannának van a legszebb piros fürdőruhája." Ilyen információkkal a birtokában bárki játszi könnyedséggel egy gyerek bizalmába tud férkőzni.
Nem minden kép veszélyes, de vannak olyanok, amik azok. Ha most odafigyelünk arra, hogy mit teszünk közzé, az egyfajta befektetés a jövőbe. Mert bár nehéz megmondani hol lesz a Facebook 10 vagy 15 év múlva (...) az azért jól sejthető, hogy az információ 10 év múlva is hatalmat fog jelenteni.
Már ma is intenzíven gyűjtik a közösségi oldalak a személyes adatainkat, hogy a reklámok a lehető legjobb célcsoportokat találják meg. Vagy gondoljunk az arcfelismerésre, ami már most is egy működő technológia, és joggal feltételezhetjük, hogy mire a mai kisgyerekekből felnőttek lesznek, sokkal kifinomultabb módokon lehet majd a rájuk vonatkozó adatokat gyűjteni, tárolni, megtalálni. Sejthető, hogy a jövő az adatok egyre nagyobb arányú összekapcsolódását fogja hozni. A magam részéről biztosan nem akarom, hogy a gyerekem magánélete és biztonsága veszélyeztetve legyen majd 10 év múlva, azért amiket most kiposztolok róla.
Ezért aztán
figyeljünk oda, hogyan bánunk azzal a kinccsel, amit a gyerekünk személyes adatai jelentenek (ideértve az őt ábrázoló fotókat is). Ezzel pedig már most sokat tehetünk a gyerekünk jövőbeni digitális személyazonosságának és érdekeinek védelméért.
A biztonság mellett a másik fontos kérdés a beleegyezés. Minden gyereknek joga van véleményt nyilvánítani az őt érintő ügyekben, és nekünk szülőként az a feladatunk, hogy a gyereket (és a jogait) tiszteletben tartva neveljük őket. A gyerek véleményét (a jogszabályok szerint) életkorának és belátási képességének megfelelően kell figyelembe venni. Különösen nehéz a helyzet akkor, ha a gyerek olyan pici, hogy teljesen ránk van utalva, ha úgy tetszik ki van szolgáltatva a mi döntéseinknek, tudatosságunknak, védelmünknek és gondoskodásunknak.
Vannak szülők, akik emiatt úgy döntenek, hogy egyáltalán nem tesznek ki semmiféle képet a gyerekükről. Vannak, akik arra figyelnek oda, hogy a gyerek arca ne legyen látható, felismerhető a képeken. Létező szülői taktika az is, hogy biztosítjuk a gyerekeinket arról, hogy felnőve letörölhetik majd azokat a tartalmakat amiket 18 éves koruk előtt töltöttek fel róluk. Ami ugyan eső után köpönyeg, mert "az internet nem felejt", de legalább megadja azt az érzést a gyereknek, hogy ez az ő ügye, a saját képmása felett ő rendelkezik.
Minden gyereknek joga van biztonságban lenni az interneten, és persze joguk van ahhoz is, hogy felkészítsük őket az internet használatára, hogy biztonságosan és jól tudjanak élni a technikai fejlődés adta lehetőségekkel.
Jó beállításokkal (például hogy csak az láthassa a képeket aki tényleg a családhoz tartozik), tudatos megosztásokkal, és a gyerek biztonságának szem előtt tartásával, később pedig a gyerek partnerként való kezelésével elég jó szülőként fogunk tudni működni a digitális világban is."
1. Ne posztolj más gyerekéről készült képet!
2. A saját gyerekedről ne posztolj meztelen, a gyereket bántó, megalázó, őt kiszolgáltatott, sérülékeny helyzetben ábrázoló fotót!
3. Mielőtt kiteszel egy fotót a gyerekedről a Facebookra, gondold végig: pár év múlva, ha majd nagyobb lesz, és meglátja ezt a képet, vajon mit fog szólni hozzá?
4. Kérdezd meg a gyereket, hogy hozzájárul-e a róla készült fotó (és a hozzá írt szöveg) kiposztolásához. A gyereknek joga van véleményt nyilvánítani a rá vonatkozó ügyekben – és ez bizony ilyen ügynek számít. (Azt nem is kell külön hozzátenni, hogy a gyerek véleményét aztán tiszteletben is kell tartani!)
5. Mindig tedd föl magadnak posztolás előtt a kérdést: Kiről is fog szólni ez a kép? Rólam vagy a gyerekről? Azt mutatja meg, hogy én milyen szülő vagyok, vagy a gyereket? Azt akarom, hogy minél több lájkot kapjon a bejegyzésem? Ha az egész inkább rólam szól, akkor nekem kellene rajta lenni, nem a gyereknek.
6. Lehet, hogy elég egy vicces, kedves történetet leírni. Nem is kell hozzá a kép.
7. Minden posztolási és egyéb facebookos szokásod mintaként fog szolgálni a saját gyerekednek. Nem leszel hiteles akkor, amikor megtiltod a gyereknek, hogy bulikon készült képeket töltsön föl, ha előtte te magad is ezt tetted (teszed).
9. Minden posztolást gondolj végig! Ha bizonytalan vagy abban, hogy valamit kitegyél-e, inkább aludj rá egyet, vagy kérdezz meg egy barátot (és persze a gyereket), szerinte OK-e a kép.
9. Sok gyerekfotó lakásban készül, és olyan részletek is lehetnek rajta, amelyek a rossz szándékú felhasználókat segíthetik abban, hogy többet megtudjanak például a lakásotok biztonságáról vagy szokásaitokról. (Elég csak olyan posztokra gondolni: „Minden délután kimegyünk a játszótérre. Csak a cica vigyáz a házra. Ugye milyen helyes Pistike és Mici cica együtt?”)
10. Gondold végig, hogy kivel szeretnéd megosztani a képet: a családdal, legjobb barátokkal, ismerősökkel? A gyerekről készült intim képek, portrék csak a családra tartoznak, alakíts ki számukra titkos csoportot és a személyes felvételeket csak ott oszd meg. Állítsd be gondosan a fiókodat – akár a posztokat is egyenként -, és légy mindig naprakész az adatvédelmi lehetőségekről!
A gyerekjogász írásaira sokan reagáltak. A szülők és nem-szülők kommentekben osztották meg véleményüket. Volt olyan, akit letiltott egyik ismerőse, mikor hasonló dolog miatt figyelmeztette:
"Amikor egy volt osztálytársnőm a kisfiáról tett ki meztelen képet, ahogy pancsol egy gumimedencében és én privát üzenetben megírtam neki, hogy nem csak jó szándékú emberek vannak az FB-on, vigyázzon ezzel, és mellesleg a FB szabályzata tiltja az ilyen fotók közzétételét, akkor közölte, hogy de miért ő KISFIÚ és amúgy is, mit szólok bele. Tény, nem az én dolgom. Gondoltam én megpróbáltam tenni valamit, ennyiben hagytam. Később dühösen közölte, hogy törölte az admin a képet, és biztos én jelentettem, mert én ki akartam tolni vele. Azzal a lendülettel le is tiltott.
Sokan nem fogják fel, hogy amit feltöltenek, ahhoz sok esetben BÁRKI hozzáfér, le tudja tölteni magának és felhasználni olyan célokra amilyenre csak akarja."
Volt olyan is, aki konkrétan megfogalmazta a gyerekekről posztolás veszélyeit:
"Nagyon jó, hogy megjelent ez az írás. Én rövid leszek: PEDOFÍLIA és VAGYON ELLENI BŰNCSELEKMÉNYEK - csak ez a két szó legyen MINDIG észben tartva, kedves szülők !!!"
Akadt azonban olyan is, aki pozitívabb hozzáállásra sarkall:
"Elkeserítő. A cikk jogos veszélyre figyelmeztet - de kissé erre a negatív oldalra billen. Számomra öröm a technika "bevonulása" az emberi kapcsolatok ápolásába, odafigyelésre mások örömeire... Főleg, ha ezek a kapcsolatok távoliak/tanítvány, volt szomszéd, ismerős.. Kevés forma adódik róluk információt kapni. Ha nyitottak vagyunk a világra, másokra-nekünk is "lélekerősítő" lehet. Remélem az optimista szemléletünkkel többen vagyunk-és hisszük a társasági oldalak pozitív oldalában is!
"Az ötlet az enyém, régi álmom volt létrehozni egy olyan felületet, ahol olyasmiről írunk, ami minket érdekel. Szabadon, bátran, higgadtan, ha kell tabuk ledöntésével.
Egy olyan life&kult profilú blogot-magazint szerettem volna, amely megmutatja, hogy egy nő (és a férfi is) sokféle, sokszínű, egyszerre érdekli az irodalom és a popkultúra, a társadalmi ügyek és a trendek, a szerelem és az életmód, a test és a lélek. Judi Dench Oscar díjas angol színésznő szavaival, magunkat nem vesszük túlságosan komolyan, a munkánkat annál inkább.
A wmn.hu a saját projektem, a saját lelkesedésemet, munkámat, szaktudásomat és pénzemet fektettem bele. És a munka oroszlánrészét is én végzem, írok, szerkesztek, cikkeket töltök föl, témákat találok ki, hirdetőkkel tárgyalok, stb. Az alkotótársak között van humorista, életmód-tanácsadó, grafikus, gyerekjogász, pszichológus és író, a saját szakterületükön mind kiválóak, jó stílusuk van és nem mellesleg vagány csajok. Egyelőre home office rendszerben működünk. Az oldal három hete indult, és engem is meglep a sikere. Már most olyan látogatottsági számokat mutat, amelyek évek óta működő, nagy kiadói háttérrel rendelkező női online magazinokra jellemzőek a piacon. Ami persze még több munkát és felelősséget jelent. De nem panaszkodom, örülök."
D. Tóth Kriszta
Forrás: WMN
Ha érdekesnek találtad a cikket, nyomj egy lájkot!
