Gorsiumban egy régi tűznek köszönhetjük, hogy bepillanthatunk az ókori lakomaterem mindennapjaiba
Tácon járva a Gorsium kihagyhatatlan látnivaló. Már meséltünk múltjáról és fontosságáról, hiszen a régvolt település - Gorsium-Herculia - Pannónia egyik leggazdagabb városa volt.
A máig feltárt romok, a földből előkerült tárgyak, leletek egyre több érdekességet mutatnak meg a valaha itt élt emberek hétköznapi és ünnepi életéről.
A városban azonban nem csak munka folyt, adtak a kikapcsolódásnak, szórakozásnak is.
Ennek felfedezésére érdemes betárni a régi lakomaterembe és pincéjébe, melyet ókori mintára rekonstruáltak. A leírás szerint az étkezés helyéül szolgáló eredeti épület Kr. u. II. század közepén pusztult el a markomann háborúk idején (Kr. u. 167-180 között). Ekkor leégett és nem építették fel újra. A tűz miatt a felső szint padlója leszakadt, de ennek köszönhető, hogy az alatta raktárként használt pince megőrizte a főzésre, tárolásra, tálalásra használt edényeket, eszközöket. Az eredeti helyükről - elszenesedett fapolcok maradványai közül - előkerült leletek között vannak lábasok, fedők, dörzstálak, kancsók,tányérok, korsók. Emellett a régi fal gránátalmával díszített festményeit is feltárták.
A dörzstálak és a mozsár fontos eszközük volt, ebben készültek a fűszerek, pástétomok, szószok. A pincében megtaláltak egy korabeli "melegentartó" lapot is, és egy vasrostélyt, amit a főzéshez használtak.
A szakemberektől pedig azt is megtudhatjuk, hogy az ókoriak mit ettek.
Az itt készült ennivaló eltért a nyugaton jellemző étkektől. Sokféle gyümölcsöt, zöldséget, gabonát fogyasztottak nyersen vagy párolva. A húsokat - főleg szárnyasokat - is inkább párolták, grillezték, és mediterrán fűszerekkel ízesítették. Ismerték a rozmaringot, koriandert, a borsot, bazsalikomot, fokhagymát, fahéjat és oregánót is.
A rómaiak is foglalkoztak a tartósítással. Sós vízben vagy ecetben tárolták a romlandó élelmiszert - például az olajbogyót, hagymát -, de a szárítást és a füstölést is használták. A gabonát nagy edényekben, míg a mézet kisfülű edényekbe rakták. A bort fahordókban vagy agyaghordókban szállították, tárolták.
Mivel folyóvíz nem volt a lakomateremnél, ezért a vizet nagy, kétfülű korsókban vitték a város közkútjairól.
A kiállításon azt is megtudhatjuk, hogy
Reggelire inkább könnyebb falatokat választottak: kenyér, sajt, gyümölcs, víz volt. Ebédre is lazább étkek jártak: egy tál melegétel, főzelék, vagy gomba, tojás, hal vagy hús, hozzá kenyér, olajbogyó, gyümölcs járt. A vacsora volt a fő étkezésük, ami akár három fogásból is állt: előételnek zöldség, saláta, kagyló, hal mártásokkal. A főétel különféle húsokból állt, majd desszert, sütemény, gyümölcs zárta a lakomát. Az étkezés végén pedig jöhetett a bor, amit míves kancsókból töltöttek díszes poharakba.
És hogy mivel sózták az ételt, miért kellett a sok mártás, vagy hogy hogyan főztek borral, ez is kiderül, ha ellátogatsz Gorsiumba. Sőt, ha figyelmesen olvasol, akkor megtudhatod, mi a hosszú élet titka (annyit elárulunk, hogy kellett hozzá mézes bor belülre és olaj kívülre).