SZEMPONT
A Rovatból

Minden városinak infúzióban írnék fel egy nyári hetet falun

’Van egy hely, ahol senki nem tudja a nevemet, mégis mindenki ismer. Csak annyit mondok: én vagyok a Farkas Ernő unokája. És szélesre nyílnak a mosolyok: a Juditkaaaaaa!’ Szerzőnk beszámolója egy szívmelengető hétről az ő kis falujában.

Link másolása

Kitártam a spalettákat. Összesen hatot, minden szobában kettőt. Aki esetleg nem ismeri: a spaletta az ablak elsötétítésére szolgáló szerkezet. Fából van, úgy nyitható-csukható, mint egy harmonika, mediterrán országokban sokat látni, csak ott általában rácsos. A nagyszüleim házában nem az. A napfény úgy öntötte el a hajópadlós, sötét szobákat, mintha telezúdítottam volna őket akácmézzel. Egy hétre jöttem, ahogy minden nyáron, amióta mama meghalt. Gyerekkorom vakációinak helyszínéről, az egyszerre varázsos és poros Duna menti faluról röviden csak annyit tudok mondani:

ez a hely a fél életem. Ennyi.

De ezen nincs sok idő elmélkedni, mert a konyhából már szűrődik is be a hahota meg a zsivaj: megjött az első látogató. Mivel papa, a falu legöregebbje (ő 98, a második legidősebbet, egy 96 éves nénit tegnapelőtt temették) szintén velünk jött, máris megindult a „népvándorlás”, ahogy anyámmal hívjuk. A vendégek most egy hétig egymásnak fogják adni a kilincset, mindenki őt, azaz Ernő bácsit akarja látni. Imádják, mindig is imádták. Szóval a konyhában egy vörösboros pohár mellett már ott ül Feribá, akit körbepuszilok, és lejátsszuk a szokásos párbeszédet: „Te szebb vagy, mint asszonykorodba, te lány!” (Falun a „te lány” megszólítás minden ötven alatti nőnemű személynek dukál). Mire én: „Aztán mikor nősülsz már meg, Feribá?” - „Ó, lányom, azt a pénzt én is el tudom költeni.” Az érvelés előtt meghajlok, mint mindig, Feribá meg már tolja is elém, amit hozott: tepertő meg disznósajt. Előre is elnézést a vegánoktól, de nem tudtam annyi évet leélni Pesten, hogy ne folyjon még mindig disznózsír az ereimben.

Ha elém raknak egy rakás tepertőt, lilahagymával meg fehér kenyérrel, nincs az a mennyiség, amit ne tudnék elpusztítani belőle.

Feribá, papa és anyám élénk diskurzusba kezdenek, természetesen arról, hogy az elmúlt évben ki halt meg (MINDIG ez az első téma, Feribá a falu mind az 1600 lakójának születési és halálozási dátumát fejből tudja), meg arról, hogy augusztustól jön az új pap. Kiperdülök a verandára, a papucsom éppúgy klaffog a kapu felé vezető betonjárdán, mint gyerekkoromban a nagymamámé. A szőlőlugas alatt beleszaladok egy új érkezőbe, az egyik nagybátyámba, aki épp akkor zavart le egy nem éppen baráti találkozót 50 kilós kutyánkkal, Jamie-vel, így elhaló hangon csak annyit vet oda nekem: „Na lányom, akkor most adjatok egy tiszta alsógatyát.” Nagyon röhögök, a kutyát rendreutasítom, a nagybácsit megölelgetem, és már megyek is csatangolni, ahogy mindig is teszem a faluban, amelynek minden zegzugát ismerem, és ahol minden megszagolt rózsával, fáról elmajszolt ringlóval, és minden szippantásnyi Duna-illattal visszazúdul rám a gyerekkorom.

Azt hiszem, a városi embereknek évente fel kéne írni receptre - vagy legalább infúzióban - egy nyári hetet falun. Alaposan helyrerázza ám az értékrendet. Amikor először fogom a kezembe a padlásról lehozott mosószappant (régi paraszti szokás szerint disznózsírból főzik, négy órán át, forró vízben, aztán dróttal darabokra szelik, megszárad, és tisztább lesz tőle a bőröm meg a ruha, mint a patyolat), valahogy elfelejtem a micellás arclemosómat meg a szemkörnyékápolót meg a keratinos hajbalzsamot.

Nézek az esővizes hordóba, és azon gondolkodom: a nagymamám fiatal korában csak a mosószappant ismerte, mégis a legszebb nő volt, akit valaha láttam. Nyolcvanöt évesen úgy halt meg, hogy egy ránc nem volt az arcán. Később, amikor az ábécébe menet sétálok az utcán, összefutok Kávéval, Feribá pöttyöslabda méretű kutyájával, akin nincs póráz meg internetről rendelt, dögös kutya-overall, valószínűleg veszettségen kívül az égegyadta világon semmi ellen nincs beoltva, csak csatangol a faluban, aztán egyszer hazamegy, mégis a legegészségesebb és legbarátságosabb kutya, akit valaha ismertem.

És ahogy telik a hét, kerülnek elém sorban az emberi sorsok is. Találkozom papa egyik legjobb barátjával, aki 62 év házasság után veszítette el a feleségét. Miután mindkét gyereküket is elgyászolták, fiatalon. Látom a szomszédot, aki süldő gyerek kora óta hajnali háromkor kel, megy a földekre, napszámba, aztán még jön a saját föld meg a háztáji. Látom az öreg házaspárt, akik egy másfél szobás kalyibában imádattal nevelik velem egykorú, magába fordult, nagybeteg lányukat. A télen kétszer rabolták ki őket, a zsák paprikájukat, hagymájukat meg a nyugdíjukat vitték el. Soha nem lett meg a tettes. És ezek az emberek - mind! - hajnaltól késő estig dolgoznak (a fiatalabbja sajnos már jórészt külföldön, de ez egy másik történet), a kertjük tele van muskátlival meg petúniával meg „szipikével” (nem tudom a rendes nevét), és most, hogy itt vagyunk, sorra hozzák nekünk az ennivalót, a házi grillázstortát - tudják, hogy az a kedvencem - meg a darált kávét. Sztorizgatnak, nevetgélnek a verandán, és nem panaszkodnak. Soha.

„Soha ettől rosszabb sorunk ne legyen” – mondogatják, az idősebbek meg mosolyogva legyintenek, ha a mai nehéz idők meg a szegénység kerül szóba: „Gyerekeim, mit tudjátok ti, mi az a szegénység.”

Én meg félreteszem az okostelefonomat és a smink-neszesszeremet. Legjobb tudásom szerint megmetszem mama rózsabokrait (már csak kettő maradt, egy bordó meg egy rózsaszín), ücsörgök a Dunapart éles kövein, nézem a vizet, ahol egykor, már húsz évvel ezelőtt (úristen!), komp járt. Hajat mosok a hordóból kimert esővízben, megszárítom a napon, és olykor elmormolok egy imát a tényleg gyönyörűen felújított templomban, ahová pici koromban a dédnagymamámmal jártam, a legszebb ünneplő ruhámban, a kezemben merevre keményített, hófehér vászonzsebkendővel, amibe mama pirossal belehímezte a nevem kezdőbetűjét.

Mire letelik az egy hét, és utoljára sétálok át a levendulaszagú templomkerten, aztán ismét rácsukom a spalettákat a hűs szobákra, sajog a szívem. Mert nem tudom, jövőre is jöhetek-e még. Lesz-e még ház (próbáljuk eladni, nem éri meg ilyen messziről fenntartani), kószálhatok-e a poros Dunatöltésen meg a kukoricaföldeken. Az egykor nyüzsgő, élettel teli falu néptelenedik, az öregek kihalnak, a fiatalok elmennek, százötven üres házat kínálnak eladásra már most.

Tünedezik egy életforma, és én nem tudom, meddig fogok még nyaranta találkozni ezekkel a fantasztikus falusi emberekkel, akik tudnak valamit, amit az én korosztályom valószínűleg már soha nem fog.

Akik ha egyszer elmennek, egy világ megy el velük. És egy darab - egy nagyon meghatározó, soha el nem felejthető, örökre a zsigereimbe égett - darab az én világomból is.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Magyar Péter: A fideszeseket Mr. Nobodynak, Senki úrnak hívják az Európai Parlamentben
A politikus szerint a Fidesz képviselői csak felveszik a pár száz milliós fizetést, és egyébként semmit nem csinálnak. Azt mondja, érdemes összehasonlítani, milyen emberek vannak pártja EP-listáján, és kik alkotják a Fideszét.
Maier Vilmos - szmo.hu
2024. április 18.


Link másolása

Magyar Péter szerint március 15-én és április 6-án már bebizonyította mozgalma, hogy vannak vidéki támogatói és nem csak egy „belpesti médiahekkről” van szó. Szerinte a vidéken élőket többek között őszinteséggel lehet megszólítani, nem pedig „lejönni dzsippel és megmondani, hogyan kellene élni”.

A politikustól megtudtuk, hogy 538 jelentkezőből választották ki másfél nap alatt azokat, akik az internetes szavazás után pártja EP-képviselőjelöltjei lehetnek majd.

„Van olyan, aki hat nyelven beszél. (...) Egyedül több nyelven beszél, mint a Fidesz-frakció húsz év alatt az Európai Parlamentben. Ami nem nehéz persze: százszor nulla az nulla, hiszen tudjuk, hogy a legtöbb semmilyen nyelven nem beszél.

Mr. Nobodynak, Senki úrnak hívják őket az Európai Parlamentben, akik felveszik a pár száz milliós fizetést évente és egyébként semmit nem csinálnak.”

Magyar szerint figyeltek a nők arányára, a jelentkezők életkora is fontos szempont volt, ahogy az is, hogy legyen víziójuk.

„Össze kell hasonlítani a Fidesz EP-listáját Deutsch Tamással az élen, meg a mi EP-listánkat. Szerintem ha nem is a pártokról beszélünk, akkor elég könnyű eldönteni, hogy az ember kire szavaz”

– tette hozzá Magyar Péter.

A teljes beszélgetést és a békési országjáróról készült beszámolót itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Magyar Péter Kocsis Mátéról: Nem sok időt tölt munkával, délutánonként pezsgőzik és borozik
Az országjárásra induló politikus szerint a Fidesz frakcióvezetője nem mondott igazat arról, hogy 8 millió forintos fizetése lett volna egy állami vállalatnál.

Link másolása

„Napjainak a nagy részét, főleg a délutánokat pezsgőzéssel és borozással tölti a Várban, különböző haveri cégeknél és éttermekben”

– mondta Magyar Péter a Telexnek Gyulán. A Fidesz frakcióvezetője egy nappal korábban azt mondta: szerinte Magyar Péter államközeli megbízásait a volt felesége, Varga Judit intézhette, hiszen Magyar nem a végzettségének megfelelő megbízásokat kapott a kormánytól.

Magyar szerint Kocsis nem mondott igazat azzal, hogy neki 8 millió forint lett volna a fizetése.

„Én arra emlékszem, hogy amikor a jogi egyetemre jártunk, és Gulyás Gergellyel relatíve könnyen vettük a jogi egyetemet, akkor Kocsis Mátét leginkább kocsmákban lehetett látni, valamint a MIÉP-nél, aminek az ifjúsági tagozatát vezette. És hát nagy nehezen tudta csak letenni a vizsgáit, nem is tudom, hogy van-e egyébként szakvizsgája, valószínűleg arra már nem mert elmenni” - mondta a lapnak országjárása első állomásán a Tisza Párt politikusa.

Szerinte Kocsis csak megijedhetett attól, amit mondott, vagyis hogy Magyar Pétert a felesége pozíciója miatt nevezték ki állami cégek vezetésébe, azzal hivatali visszaéléssel vádolta a kormányt és a saját kollégáit. Magyar emiatt egyébként várja is, hogy Kocsis kijelentései miatt valaki feljelentse a kormányt hivatali visszaélésért, és az ügyészség ezt kivizsgálja.

„Én ezt sose tagadtam. Nyilván Kocsis Máté letagadja, de a Fideszre nagyon is jellemző a nepotizmus, a feudalizmus, helyi szinten vagy máshol is. De ennek fogunk véget vetni.”

Magyar azt is elmondta Kocsisról, hogy a fideszes politikus nem tölt sok időt munkával, a pezsgőzések és borozások idején nem is nehéz megtalálni a Lovarda környékén vagy a Batthyány Lajos Alapítvány felújított kastélyánál. A kastély díszterme Magyar Péter szerint „úgy néz ki, mint egy angol klub. Ott szoktak az urak ingyen fogyasztani. Kocsis szerintem többet tartózkodik ott, mint az irodájában.”

A teljes beszélgetést itt lehet meghallgatni:

A Fidesz frakcióvezetője ezt a választ küldte a megjelentekre:

"Csúnya, alaptalan dolgokat állít rólam PszichoPeti, de jobban jártam, mint a felesége, mert engem csak szóban bántalmaz. Csak elő ne kerüljön a nadrágszíj"

Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Magyar Péter: Eljön az ember közéjük és nem lejön egy dzsippel, és megmondja, hogyan kéne élni
Elkísértük Magyar Pétert vidékre, az országjárása első állomására. Egy résztvevő azt mondta, utoljára ilyen zizegés a rendszerváltás környékén volt Békés megyében.
Maier Vilmos - szmo.hu
2024. április 18.


Link másolása

„Olyan bebetonozott dolgok vannak az országban, amit egy úgymond friss erőnek kell valamilyen szinten megoldani” – mondta lapunknak Magyar Péter Békés megyei országjáró rendezvényének egyik résztvevője. A férfi szerint két éve az ellenzéki összefogás nem működött.

Két másik résztvevő ezt úgy fogalmazta meg, hogy „teljesen elkopott az ellenzék”. Szerintük „utoljára ilyen zizegés a rendszerváltáskor volt itt Békésben”.

„Én MZP-s vagyok, de mindenki szimpatikus, aki Orbánt le akarja váltani” – mondta a rendezvényre lányával érkező nő. A tinédzser lapunknak úgy fogalmazott: nagyon reménykedik abban, hogy Magyar változást tud hozni az országnak.

„Meggyőzött minket. Aki itt van, szerintem annak a nagy részét meggyőzte”

– jelentette ki a gyűlés végén egy férfi.

A politikus orzságjárásának első állomásáról készült beszámolónkat itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
„Amióta eszemet tudom, én ebben a rendszerben éltem, de most végre látni esélyt némi változásra” - íme a Magyar Péterhez csatlakozó önkéntesek érvei
Fiatalok és idősek, fővárosiak és vidékiek, itthon és már külföldön élők egyaránt vannak azok között, akik felajánlották segítségüket Magyar Péternek. Le is írták, miért. Ezekből az indokokból válogattunk.

Link másolása

A hét elején még csak néhány száz, ma már több mint 16 ezer tagja van Magyar Péterék Discord csatornájának, ahol élénk viták folynak arról, mi mindennek is kellene megváltoznia Magyarországon, és nagyon sokan ajánlják fel a segítségüket. Meghirdettek számos önkéntes pozíciót is: Event Managert, moderátort, HR-est, digitálismédia-szakértőt, tartalomírót és szerkesztőt is kerestek az elmúlt napokban. A jelentkezés annyira transzparensen zajlik, hogy teljesen nyilvános.

A bemutatkozásokból, motivációs sorokból sok minden kiderül arról, kit mi érintett meg a Magyar Péter-jelenségből, miért szeretne aktívan is részt venni a munkában.

Vannak, akik már szereztek tapasztalatokat más politikai erőknél, például a Momentumnál, a Kétfarkúaknál vagy Puzsér Róbert kampányában, mások viszont még sohasem szavaztak, vagy épp rég kiábrándultak. Olyanok is szép számmal akadnak, akik külföldre költöztek, de most hazajönnének.

Az általuk írt mondatokat idézzük:

21 éves vagyok, jelenleg Amerikában tanulok, de Budapestre járok haza. Eddig innen, Amerikából tehetetlenül, néha könnyes szemmel néztem az otthon folyó eseményeket. Amióta eszemet tudom, én ebben a rendszerben éltem, de most végre látni esélyt némi változásra. Szeretném a lehető legtöbbet tenni azért, hogy legyen hová hazamenni még számtalan sorstársamnak egy szép napon.

Tenni akarok azért, hogy nekem se kelljen 2026 után azon agyalnom, melyik országban nem fogom magam idegennek érezni. Itthon ugyanis idegen és kirekesztett vagyok pusztán azért, mert értelmes, kitartó, őszinte és gyermektelen nőként élem az életem.

64 éves informatikus vagyok. 1990-ben reménykedtem egy jobb jövőben, sajnos megtapasztaltam, hogy a reményeim nem teljesültek. Azóta már a gyermekeim jövőjét is reménytelennek látom. Nagyobbik fiam Spanyolországban él, nyugodtabb körülmények között. Szeretném, ha az unokáim élete jobb lenne, ezért szeretném ezt a korrupt rendszert megszűntetni.

24 éves általános iskolai tanár vagyok. Ugyanazon okokból lettem tanár, amiért ide is szeretnék csatlakozni, és minél aktívabban tenni a közösség fejlődéséért. Segíteni akarok a környezetemen, és jobbá tenni a társadalmat.

17 éve marketinggel és rendezvényszervezéssel foglalkozom. Sok éve már, hogy kiábrándultam a politikából, szavazni sem voltam az elmúlt két alkalommal. Most végre úgy érzem, van egy kis remény arra, hogy talán engem is meghallgatnak, másoknak is elég volt már, ami itthon történik, és gyűlölködés helyett végre összefogás lehet.

Feleségemmel és lányunkkal egy kis faluban élünk már 15 éve. Azt látom, hogy most van rá lehetőség, hogy változtassunk az elmúlt 30 év politikai berendezkedésén, és én részt akarok benne venni.

Szoftvermérnökként dolgozom egy kiberbiztonsági cégnél. Az elmúlt években (évtizedekben?) még nem voltam annyira lelkes, mint mostanság.

Politikailag aktív vagyok annak ellenére, hogy külföldön élek, mivel családom nagy része (szüleim és testvéreim) még otthon élnek, és fontosnak tartom, hogy ők milyen körülmények között éljenek.

23 éves vagyok. Tegnap esti-ma hajnali beszélgetés alatt úgy tűnt, hogy itt olyan közösség épülhet ki, akiket megéri szolgálni, segíteni. Némiképp visszaadtátok a hitemet a magyarokban.

28 éves vagyok, két gyerekem van, akiknek szeretném, ha könnyebb lenne elindulniuk az élet rögös útján, mint nekem. Amióta szavazóképes korban vagyok, mindig a Fidesz nyer, én pedig minden alkalommal egy hétig sírok utána, hogy ezt az országot el kell hagyni, innen nincs menekvés. Szeretném, ha ezt soha többet nem kellene éreznem, a gyerekeimnek pedig soha nem kellene átélniük, milyen egy zsarnok, hazug párt kormányzása alatt élni.

Mindig is aktív voltam a közösségekben, ahová tartozom. Viszont ez az elmúlt 6-7 évben teljesen eltűnt, köszönhetően a jelen megosztottságnak. Belefáradtam az állandó hadakozásba, de most látom, vannak velem/velünk mások is.

57 éves vagyok, szofterfejlesztő cégnél dolgozom. Nagyon szeretném, ha megszűnne a regnáló kormány. Ellenzék nincs. A legfőbb motivációm, ha sikerülne a fenti célt elérni, az 5 éve külföldön élő és dolgozó lányom hazaköltözhetne.

20 éves jogi hallgatóként szeretnék egy olyan közösség része lenni, amivel a változást el lehet hozni.

Mivel nagyon rég nem érzem azt, hogy a politikában motivált lennék, így szavazni sem mentem szinte soha. Most azt gondolom, hogy veletek valami nagyon fontosnak és értékesnek lehetek a részese.

20 éves egyetemista vagyok. Eddig különösebben nem foglalkoztam politikával, viszont Magyar Péter többek között ezen is változtatott. Minden gondolatával tudok azonosulni, az értelmiségi baráti köröm szintén.

Én azért szeretnék tenni, hogy ne kelljen elhagynom a hazámat, mert a menyasszonyomra ráomlik a kórház, ahová dolgozni megy, és leendő gyermekeimet ne kelljen kimenekítenek majd egy dán iskolába, hogy elfogadható oktatáshoz jussanak.


Link másolása
KÖVESS MINKET: