SZEMPONT
A Rovatból

„Ez egy vicc, nem gazdaságpolitika” - a benzin ára továbbra is politikai termék, állítja a a Független Benzinkutak Szövetsége

Hiába szűnt meg papíron a védett ár, a MOL mesterségesen alacsonyan tartja a kutakon a benzin árát, hogy jó pontokat szerezzen a kormánynál, állítják a kisbenzinkutasok. Ők azonban emiatt tönkremennek, és szerintük az ellátásbiztonság is súlyos veszélybe kerül.


Hungarikumnak nevezte Balogh József energetikai szakértő lapunkban, hogy a kutakon olcsóbban adják a benzint, mint amennyi a nagykereskedelmi ár. Magyar Péter a múlt heti kormányinfón büszként mutatta meg a táblázatot, ami alapján az üzemanyag nálunk a legolcsóbb a környező országokhoz képest, és még mindig a védett ár közelében van. Ez azonban a Független Benzinkutak Szövetsége szerint csak azt mutatja, hogy az árazás továbbra sem piaci alapon történik, emiatt viszont egyre több kisbenzinkút megy tönkre. Hétfőn egyeztettek egymással az ügyben a kormány és az olajipar szereplői.

Mi történt a kormány és az olajcégek zárt ajtós megbeszélésén? Hogyan lehet még mindig politikai termék a magyar benzinár? Mi történne az országgal, ha a független kutak lehúznák a rolót? Erről beszélgettünk a Gépész Lászlóval, a Független Benzinkutak Szövetségének (FBSZ) elnökével.

– Mi történt a kormány illetékeseivel folytatott egyeztetésen?

– Röviden összefoglalva: semmi. Összegyűlt a szakma apraja-nagyja. Jelen volt a MOL, az OMV, a Shell, az Orlen, a Magyar Ásványolaj Szövetség, a Magyar Szénhidrogén Készletező Szövetség, valamint mi, a Független Benzinkutak Szövetsége. A kormányt egy államtitkár képviselte a helyettesével és két osztályvezetővel. Kapitány úr nem volt ott az egyeztetésen. A kormány képviselői annyit mondtak, hogy vannak nagyon jó ötleteik, dolgoznak a megvalósításukon, de ehhez időre van szükségük. Arról azonban egyetlen konkrétumot sem árultak el, hogy mik lennének ezek az ötletek.

Mi elmondtuk, hogy a jelenlegi rendszer működésképtelen, mert a kutak beszerzési ára magasabb annál, mint amennyiért eladhatják az üzemanyagot.

Megkérdeztük a nagy nemzetközi hálózatok képviselőit is, hogyan viselik ezt a veszteséget. Az árakról azonban nem beszélhettünk, mert az felvethette volna a kartell gyanúját. Általánosságban annyit mondtak, hogy úgy áraznak, ahogy áraznak. Ennél többre ezen a megbeszélésen nem jutottunk.

– A kutakon tapasztalható alacsony benzinár tehát egy manipulált adat?

— Hát persze. Olyan értelemben nem manipulált, hogy tényszerűen annyi. De miért annyi? Azért, mert valaki kitalálta, hogy ennyi legyen, és pont.

Ha most odamennénk a pékekhez, és azt mondanánk, hogy a kenyér 600 forint, akkor annyi lenne. Ja, hogy tönkremennek a pékek? Az más kérdés.

Ez nem egy gazdasági számítás, hogy most éppen 595 legyen a benzin. Valaki a hasára ütött, és azt mondta, legyen ennyi. Utána már nem érdekel senkit, hogy változik a piac, az olajár, a tőzsdei jegyzés. Annak annyinak kell lennie. Hát ez egy vicc. Ez nem gazdaságpolitika.

– De ilyen rendelet most nincs érvényben. Mégis hogyan működhet ez? Odaszólnak a forgalmazó cégnek, hogy adja olcsóban az üzemanyagot?

— Én nem ülök ott, és nem hallgatom ezeket a telefonokat, de az eléggé egyértelmű, mert elégszer elmondták, hogy a kormányzatnak az az elvárása, hogy a Fidesz által kitalált védett árat ne haladja meg az üzemanyagár. Aztán látjuk, hogy az irányadó árakat diktáló legnagyobb és domináns olajvállalat ennek szellemében cselekedve nem emeli fel a kiskereskedelmi árakat. Persze a saját hasznát azt alaposan bebiztosítja, mert közben meg a nagykereskedelmi árait felemeli, és a finomítói ár a világgazdasági folyamatok következtében csillagászatira megnövekedett. Tehát ő mindenképpen jól jön ki a dologból.

Egy kicsit veszít a kiskereskedelmen, viszont a kormány jóindulatát elnyeri.

Az, hogy a többiekkel mi lesz, meg nem érdekes, úgy látszik. Mindezt úgy, hogy Magyarország nem olajnagyhatalom, viszont különadó-nagyhatalom. Tehát ezek az alacsony benzinárak egy csomó olyan adót tartalmaznak, ami a többi országban nincs. Ez egész helyzet katasztrofális, és megint arról van szó, hogy ennek semmiféle gazdasági alapja nincs, tiszta politika az egész.

– A mostani árazás a kicsiknek és a nagyoknak is veszteséget jelent. Miért különösen kiszolgáltatottak a független benzinkutak?

– Nem az a probléma, hogy alacsony az üzemanyag ára. Minél alacsonyabb lenne, annál jobb. Egy benzinkút, különösen egy kisebb kút azonban kereskedelmi egység. Nem állít elő terméket, nem finomít, hanem megveszi és eladja az üzemanyagot.

Ha drágábban tudja megvenni, mint amennyiért eladhatja, nincs olyan kereskedő a világon, aki ne menne tönkre.

Ha azt mondanánk a pékeknek, hogy a liszt árát a kétszeresére emeljük, de a kenyér ára nem változhat, mekkora lázadás törne ki? Most pontosan ez történik a benzinkutakkal.

— Mit jelent ez a számokban, hogyan áraznak?

— A nagykerárakhoz hozzá kell adni a 27 százalékos áfát és a szállításí díjat. És akkor kezdődik a különleges hungarikum, hogy az így megkapott árhoz még hozzá kell adni 3 százalékot az árbevételből, tehát nem a nyerességből, az árbevételből kiskereskedelmi adó címen, ami egyébként pontosan húszszorosa minden más termék kiskereskedelmi adójának, és nem tudjuk, hogy milyen alapon terhelik pont az üzemanyagokat ennyivel. Azonkívül hozzá kell adni az úgynevezett energiahatékonysági kötelezettségi hozzájárulást, amit szintén minden liter után meg kell fizetni, függetlenül attól, hogy nyerességgel vagy vesztességgel adjuk el. Ez elérheti akár a 12-15 forintot is literenként. Ha ekkor megnézzük a bekerülési árat, már ez bőségesen fölötte van a védett árnak. És akkor

körbenéz a kutas, és azt látja, hogy a szomszéd MOL kúton bizony a védett áron vagy az alatt van az üzemanyag. Emiatt ő sem tudja felemelni az árát, mert akkor elmennek a vevői.

Három dolgot tehet. Lehúzza a redőnyt. Nem vásárol drága üzemanyagot, és addig értékesít, amíg van készlete. Vagy beosztja a készletét, és korlátozza az eladást, hátha időközben rendeződik a helyzet. Van egy negyedik lehetőség is: hazamegy, elkéri az asszonytól a kosztpénzt, és abból vesz drága üzemanyagot, hogy utána olcsóbban adhassa el.

Ez bolondok háza. Egyáltalán nem lepne meg, ha ezek után egy csomó benzinkút úgy döntene, hogy addig, amíg ez a dolog nem rendeződik, addig bezár.

Amíg magasabb a beszerzési ár, mint az eladási, addig senki nem kényszerítheti ezeket a kutakat arra, hogy dolgozzanak. Csak az a probléma, hogy nemcsak benzinkutak mennek tönkre, hanem az ország ellátási biztonsága is tönkremegy. Emberek tízezrei, százezrei kerülhetnek olyan helyzetbe, hogy egyszerűen nem tudnak majd hol tankolni. Nagyon elkeserítő a helyzet.

— Mit történne, ha holnap nem nyitnának ki a független kutak?

— Nagyon egyszerű, elég megnézni, hogy hány olyan község van, vagy kisebb város, ahol csak független kutak vannak, Nagyságrendileg három és fél millió ember maradna ellátás nélkül, és kereshetne magának máshol benzinkutat, ami esetleg 10-20 kilométerrel arrébb van. És most ne csak személyautóban gondolkodjunk, a mezőgazdaságban dolgozó traktor hogy megy el 20 kilométerrel arrébb tankolni?

És itt nemcsak benzinkutak mehetnek tönkre, hanem az ország ellátásbiztonsága is veszélybe kerülhet.

Magyarország nemcsak nem olajnagyhatalom, hanem önellátásra sem képes. A magyar olajipar nem tudja teljes egészében kiszolgálni a hazai igényeket. Ha a Mol teljes kapacitással működik, akkor is csak az ország szükségletének körülbelül 70 százalékát képes biztosítani, jelenleg pedig nagyjából 50 százalékos kapacitással dolgozik. A fennmaradó mennyiséget importból kell fedezni.

Ha mesterségesen alacsonyan tartjuk az árakat, nem lesz import. Senki nem fog behozni egy 800 forintos üzemanyagot azért, hogy 700 forintért adja el.

Amikor egész Európában hiány van, miért éppen Magyarországra hoznák olcsón?

– Ilyenkor fel lehet használni a stratégiai készleteket?

– Fel lehet, de azokat később vissza kell pótolni, mégpedig a magasabb piaci áron. Az árkülönbözetet valakinek ki kell fizetnie. Végül az állam fizeti ki az adóbevételekből. Vagyis az üzemanyag költségeit az is viseli, aki nem használ autót. Ez sem tekinthető normális piaci folyamatnak.

– A hétfői egyeztetésen kaptak érdemi választ a kormánytól a felvetéseikre?

– Megkérdeztük, miért kizárólag Magyarországon kerültek elviselhetetlen helyzetbe a független benzinkutak a huszonhét uniós tagállam közül.

Azt is megkérdeztük, nem gondolják-e, hogy esetleg valamit rosszul csinálnak?

Konkrét választ azonban semmire sem kaptunk. Minden felvetésünkre azt mondták, hogy nem tudják csökkenteni az áfát, holott mi ezt nem is kértük. Emellett azt ismételték, hogy vannak ötleteik, gondolkodnak a megoldáson, és írjunk mi is javaslatokat.

– De önök már korábban is tettek javaslatokat.

– Számtalan alkalommal. Ha erre van szükség, leírjuk őket ismét. Ezen már nem fog múlni. A papír mindent elbír.

– Mondtak határidőt arra, hogy mikor ismertetik a saját elképzeléseiket?

– Nem. Azt mondták, látnunk kell, hogy a döntéshozatal már nem úgy működik, mint az előző kormányzati ciklusban. Nem lehet egyik napról a másikra intézkedéseket hozni, mert azokat át kell vinni a parlamenten. Én erre felvetettem, hogy egy miniszteri rendelethez nincs szükség parlamenti döntésre, azt akár azonnal is meg lehet alkotni. Erre nem kaptam választ.

– Miben értettek egyet a résztvevők?

– Abban egyetértettünk, hogy a védett ár nagyon rossz megoldás, és abban is, hogy a stratégiai készletekhez nem szabad hozzányúlni. Az államtitkár szerint a miniszterelnök pontos útmutatást adott, amikor azt mondta, hogy a magyar üzemanyagárakat a környező országok áraival kell összehasonlítani. Mi erre azt válaszoltuk, hogy ez az összehasonlítás sántít, mert

a magyar árat számos olyan, általunk „hungarikumnak” nevezett adó terheli, amely eltorzítja a képet.

Ilyen a már említett kiskereskedelmi adó, az energiahatékonysági kötelezettségi rendszer, a helyi iparűzési adó, a tranzakciós illeték és a Robin Hood-adó. Ezek hatását ki kellene venni az árból, hogy egyáltalán összehasonlítható legyen a magyarországi helyzet más országokéval. Akkor kiderülne, hogy Magyarországon azért ennyire alacsony az üzemanyagár, mert közben tönkreteszik a kisebb kutakat.

– Mi lenne a megoldás?

– A különadók kivezetése legalább lehetővé tenné, hogy érdemben hasonlítsuk össze a magyar árakat azoknak az országoknak az áraival, ahol ilyen terhek nincsenek. Akkor láthatnánk, valójában hol áll a magyar üzemanyagár. Emellett

fel kellene hagyni azzal a politikával, amely megpróbálja kizárni a piaci folyamatokat az országból. Ez már Kádárnak sem sikerült.

Magyarország túl kicsi ahhoz, hogy meghatározza a világpiaci árakat. Ezt el kell fogadni. Ha a magas árak bizonyos társadalmi csoportoknak vagy gazdasági ágazatoknak elviselhetetlen terhet jelentenek, akkor ezeket célzottan kell támogatni. Ez lenne a kormány feladata: a magasabb árak után beszedett többletadókból támogatási rendszert kialakítani.

– Milyen konkrét gyakorlati javaslataik vannak?

– A megoldás kidolgozása elsősorban a kormány feladata, hiszen ez az ő hatásköre, de természetesen vannak javaslataink.

Hozzá kellene nyúlni az adózási rendszerhez, és az üzemanyagokra vonatkozó új adótörvényekből el kellene törölni a félresikerült rendelkezéseket.

Magyarországon van egy ártörvény, amely meghatározza, hogyan kell hatósági árat képezni, és garanciális szabályokat is tartalmaz. Ezt úgy módosították, hogy ezek a garanciák az üzemanyagokra ne vonatkozzanak. Ennek nincs értelme, ezt a kivételt meg kellene szüntetni. Ugyancsak ki kellene venni a kiskereskedelmi adóról szóló törvényből azt a rendelkezést, amely az üzemanyagokat minden más termékhez képest hússzoros adóval terheli.

– A végső cél tehát a tiszta piaci viszonyok helyreállítása lenne?

– Mindenképpen. A piaci folyamatokat nem lehet politikai döntéssel megszüntetni. Az árak mesterséges leszorítása nem oldja meg a problémát, csak a benzinkutakra, az importőrökre, az államra, végső soron pedig az adófizetőkre hárítja át a költségeket.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
„Annyit értenek a nukleáris energiához, mint ló a mozijegyhez” – a Paksi Atomerőmű fideszes vezetését bírálta a volt MVM-főnök
Mártha Imre, a Magyar Villamos Művek egykori vezérigazgatója élesen bírálta a paksi atomerőmű jelenlegi vezetését. Szerinte a menedzsment szakmai felkészültsége nem megfelelő, a létesítményt valójában a kétezer fős szakmai stáb működteti.


Mártha Imre, a Magyar Villamos Művek korábbi vezérigazgatója az ATV Egyenes Beszéd című műsorában beszélt arról a 2018-as leveléről, amelyben már akkor a paksi atomerőmű hűtési problémáira és a Paks II projekt aggályaira hívta fel a figyelmet. A volt MVM-vezér szerint a 2018-as figyelmeztetései bejöttek. Azt mondta, nem örül ennek. A Süli János akkori miniszternek írt levelében két kulcsmondat szerepel, az egyik, hogy „jelenleg üzemelő Paks I végletekig kihasználja a Duna folyóvíz adta hűtési lehetőségeket”, a másik pedig, hogy „egyszerűen nincs és nem is lesz megfelelő mennyiségű víz a Dunában.”

Mártha szerint „az a baj, hogy szerintem most sokkal nagyobb a gond, mint amit a levélben leírtam.”

Kifejtette, hogy a Paks I atomerőmű jelenleg a nyolc turbinából eggyel, a négy reaktorból pedig egy csökkentett teljesítményűvel üzemel, ami egyáltalán nem felel meg a tervezett működési állapotnak. Bár az orosz gépkönyvek említik ezt a lehetőséget, de nem heteken vagy hónapokon át tartó üzemre tervezték. A helyzetet egy hasonlattal írta le:

„Ez olyan, mintha egy Forma 1-es autóval a budapesti belvárosban döcögnénk, megállással indulva, 5 km/órás sebességgel.”

A paksi szakemberek munkáját zseniálisnak nevezte, akik ebben a helyzetben is képesek működtetni az erőművet. Ugyanakkor élesen bírálta az atomerőmű jelenlegi vezetését.

Úgy fogalmazott, az erőmű egy félkatonai szervezet, amelynek élén jelenleg „egy bukott fideszes energiahivatali elnök [Horváth Péter Jánosra gondol - a szerk.] ül, és a felügyelő bizottság élén pedig egy Fidesz által indított országgyűlési képviselő, aki úgy tudom, hogy nem nyerte meg a körzetét [itt pedig Steiner Attilára].”

„Ők ketten szerintem annyit értenek a nukleáris energetikához, mint ló a mozijegyhez. Nem ők viszik a művet. Az a kétezer ember viszi, aki ott éjjel-nappal azon dolgozik, hogy ez az egy turbina és az a fél reaktor terhelés működjön.”

Mártha szerint a kormányzati kommunikáció is ezt tükrözi, mivel a miniszterelnök helyszíni látogatásai során nem a felsővezetőkkel, hanem a műszaki vezérhelyettessel mutatkozik. Úgy véli, egy atomerőmű esetében nem szerencsés, ha törések vannak a menedzsment és a szakszemélyzet között.

A jelenlegi, csökkentett teljesítményű üzemmód fenntarthatóságával kapcsolatban bizonytalanságát fejezte ki. Azt mondta, a blokkvezérlő mérnökök bravúrja, hogy a rendszer így is működik, de abban nem biztos, hogy ez hetekig vagy hónapokig tartható.

A legnagyobb veszélynek azt tartja, ha az utolsó blokk is leállna. „Ha ne adj isten Paks leáll, mert elfogy a víz, akkor egy 2000 megawattos termelőberendezés átfordul az ország egyik legnagyobb fogyasztójává.”

Míg egy működő blokk képes „megfűteni” a másikat az újraindításhoz, a teljes leállás és kihűlés utáni újraindítás rendkívül nehézkes lenne. Egy régi példát említett: „Ez utoljára több mint 40 éve ezelőtt indult el hideg állapotból, ahhoz külön kazánparkot építettek a szovjetek, és arról a kazánparkról fűtötték meg az első reaktort.” Hozzátette, hogy ezt a kazánparkot már évtizedekkel ezelőtt lebontották.

A jelenlegi helyzetet, amikor a Duna vízszintje centikre van a leállástól, „hajmeresztő pillanatnak” nevezte.

A reaktorok élettartamára is káros a gyakori leállítás és újraindítás. Az orosz tervek szerint ezeket a blokkokat folyamatos, teljes terhelésű üzemre tervezték, a le- és felterhelés fogyasztja az élettartamukat. Emlékeztetett, hogy a románok a cernavodai atomerőműnél hasonló problémákkal küzdenek, és négy uszályt süllyesztettek el a Dunában, hogy egy mesterséges küszöbbel megemeljék a vízszintet.

Mártha Imre beszélt egy lehetséges megoldási javaslatról is, amelyen a budapesti közüzemek a Műszaki Egyetemmel közösen dolgoznak.

A projekt célja egy 120 kilométeres távvezeték kiépítése Paks és Budapest között, a Duna nyomvonalán, amellyel az atomerőmű hulladékhőjét lehetne eljuttatni Budapestre és az útba eső városokba távfűtési célra.

Ez szerinte Pakson is segítene, mert a jelenleg a Dunába engedett hőt hasznosítani lehetne. Konkrét becslést is mondott: „A mi számításaink szerint, ami még nagyon előzetes, egy ilyen 150-200 megawatt hőt, teljesítményt ilyenkor is el lehetne hozni, ami most egyébként az élethalál közötti különbség.” Hangsúlyozta, hogy ez egy többéves projekt.

A Paks II beruházás kapcsán megismételte korábbi aggályait. Szerinte a jelenlegi helyzetben a Dunába már egyetlen megawattnyi plusz hőteljesítményt sem lehetne beengedni, ezért Paks II esetében elkerülhetetlen lesz hűtőtornyok építése. Ez a Heller-Forgó-féle technológia ismert és működő, de megépítése az egész projekt újratervezését, újraengedélyeztetését és jelentős költségnövekedést vonna maga után.

A nagyméretű atomerőművek építését mára elavult koncepciónak tartja, a Paks II projektet egy kihalásra ítélt mamuthoz hasonlította.

Felidézte, hogy már évekkel ezelőtt megjósolta, hogy az Európai Unió a tiltott állami támogatás és a szabványok miatt sem fogja engedélyezni a projektet az eredeti formájában.

„Most olyan érdekes, hogy én ezt megmondtam, csak senki nem hitte el.”

Ehelyett a Paks I blokkok üzemidejének meghosszabbítását tartaná a legfontosabbnak, akár 80 éves korig, ahogy arra amerikai példák is vannak. Kritizálta a kormány korábbi „szélerőmű frászát”, mondván, ha az elmúlt 16 évben épültek volna szélerőművek, azok most jelentősen kiegészíthetnék a napelemparkokat, és könnyebb helyzetben lenne az ország.

Teljes interjú:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Szél Bernadett: A szakma tudta, és figyelmeztette a kormányt, hogy nem fogja bírni a Duna, de a Fidesz egy ponton túl masszívan a klímacélok ellen harcolt
Szél Bernadett volt országgyűlési képviselő a Fidesz-kormányok felelősségét firtatja a jelenlegi energiaválságban. Szerinte a Duna rekordalacsony vízállása és a paksi atomerőmű leterhelése előre látható volt, de a figyelmeztetéseket lesöpörték.
M.M. / Fotó: - szmo.hu
2026. augusztus 06.



Szél Bernadett volt országgyűlési képviselő szerint a mostani hőség, aszály és a Duna rekordalacsony vízállása miatti energia- és vízellátási válság nem az elmúlt hetek, hanem az elmúlt tizenhat év kormányzati mulasztásainak az eredménye.

Posztjában úgy fogalmaz, a Fidesznek „tizenhat éve volt” felkészíteni az országot, méghozzá „kétharmaddal, rendeleti kormányzással, ezermilliárdnyi uniós forrással és gyakorlatilag korlátlan politikai hatalommal”.

Írását azzal kezdi, hogy miközben „az ellenzéki Fidesz épp négy hetet kér számon Magyar Péteren”, ő „tizenhat évet” kér számon a Fideszen. Hangsúlyozza, hogy nem utólag okoskodik, hiszen parlamenti dokumentumok és bírósági ítéletek sora bizonyítja, hogy időben jelezte a veszélyeket.

Úgy látja, a Fidesz-kormányok mindenben válságot láttak – a migrációtól a genderkérdésig –, „csak az egyetlen valós problémával nem voltak hajlandók foglalkozni: az elkerülhetetlenül begyűrűző klímaválsággal és a szükséges alkalmazkodással!”.

A jelenlegi helyzetet úgy írja le, hogy „a hőség, az aszály, a Duna katasztrofálisan alacsony vízállása és túlmelegedése, valamint az energia- és vízellátási gondok egyszerre omlanak rá Magyarországra”. Felidézi a fideszes politikusok nyilatkozatait: Bóka János szerint „erre fel kellett volna készülni”, amire Szél azt javasolja, „írja fel szépen magának a tükörre”. Németh Balázs megjegyzésére, miszerint már nyár elején lehetett látni hogy baj lesz, azt írja: „Nem 2010 lehetett látni, hogy baj lesz.”

Rétvári Bence felvetésére pedig, miszerint a kormánynak négy hete volt cselekedni, úgy reagál: „Nem, az előző kormánynak 16 éve és RENGETEG PÉNZE lett volna cselekedni.”

A volt képviselő felidézi, hogy már 2014-ben felhívta a figyelmet a paksi bővítés hűtővízigényével és a Duna alacsony vízállásával járó kockázatokra. Szerinte

„A SZAKMA TUDTA, és FIGYELMEZTETTE A KORMÁNYT, hogy nem fogja bírni a Duna; ők is tudták.”

A kormány válasza erre szerinte nem egy nyílt vita volt, hanem a szerződések titkosítása és az adatok elzárása. Emlékeztetett, hogy Orbán Viktor „az évszázad üzletének”, Lázár János pedig „az elmúlt negyven év legjobb bizniszének” nevezte Paks II-t.

Szél kitér arra is, hogy a szakma egy diverzifikált energiamixet javasolt. 2015-ben törvényjavaslatot nyújtott be a napelemekre és szélerőművekre kivetett környezetvédelmi termékdíj eltörléséért, mivel abszurdnak tartotta, hogy a kormány „környezetszennyező termékként” adóztatja a tiszta energiát. A Fidesz ezt lesöpörte.

Később képviselőtársaival együtt tízmilliárdokat javasoltak a környezetvédelmi és vízügyi rendszer megerősítésére, de ezeket a módosításokat is elutasították, sőt, „hangosan falkában röhögték ki” a javaslattevőket.

Írt a lakossági energetikai korszerűsítések elmaradásáról is: egy 150 milliárd forintos uniós programból hárommillió háztartás újulhatott volna meg, de Lázár János közölte, a forrásokat inkább állami épületekre fordítják.

Ezzel a Fidesz szerinte „nemcsak támogatást vett el a családoktól. Elvette annak lehetőségét is, hogy Magyarország kevesebb energiát fogyasztó, válságállóbb ország legyen.”

A szélerőműveket szerinte „gyakorlatilag betiltották”, és megemlíti, hogy 2019-ben hiába kérdezett rá a Nemzeti Energia- és Klímatervvel kapcsolatban a hálózatfejlesztés szükségességére, amiről a kormány is tudta, hogy elengedhetetlen lenne. „Vagyis pontosan tudták, mit kellene megcsinálni. Mégsem csinálták meg.”

Szóba hozta a Mátrai Erőmű 2020-as állami megvásárlását is, ami miatt feljelentést tett. Úgy látja, „egy pénzügyileg kivéreztetett, veszteséges, jelentős környezetvédelmi kötelezettségekkel terhelt erőművet vettünk vissza az adófizetők pénzéből”.

A volt képviselő szerint a Fidesz nemcsak nem foglalkozott a problémával, de egy ponton túl „masszívan a klímacélok ellen harcolt”.

Felidézi, amikor Orbán Viktor 2019-ben megvétózta az EU 2050-es klímasemlegességi célját, Gulyás Gergely válasza az volt: „Nincs ok a sietségre”, egy fideszes bizottsági elnök pedig úgy reagált: „Nem kerget bennünket a tatár.”

Szél bírósághoz fordult a vétó előkészítő anyagainak kiadásáért, és első fokon nyert is. Amikor pedig azt kérte, Orbán Viktor számoljon be a vétóról a parlamentben, „Kövér László segítségével inkább átírták a törvényt”, és megszüntették a miniszterelnök beszámolási kötelezettségét. A Fidesz–KDNP képviselői a klímaválságról kezdeményezett rendkívüli parlamenti ülést is bojkottálták.

Szél szerint a Fidesz „leépítette azt az intézményrendszert is, amelynek az országot fel kellett volna készítenie”, például megszüntették az önálló környezetvédelmi minisztériumot. A 2010-ben még 400 fős tárca kapacitása egy 70 fős államtitkárságra olvadt.

Még Áder Jánost is kérte, hogy lépjen közbe, de szerinte „elnök úr inkább Kék Bolygózott a Kossuth rádióban; a pénzt köszöni, ennyike.”

Posztját azzal zárja, hogy az autokrácia „elveszi az állam tanulási képességét is”.

Szerinte a Fidesz tizenhat év alatt „nem felkészítette, hanem kiszolgáltatottabbá tette Magyarországot”. Úgy véli, most úgy tesznek, mintha az ország története négy hete kezdődött volna. „Nem, nem és nem” – írja, majd hozzáteszi: „Itt vagyok, ott voltam, emlékszem és esélyük sincs arra, hogy elfelejtsük.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Vona Gábor: Magyar Pétert csak egyvalaki tudja megállítani
A politikus szerint sem az ellenzék, sem a sajtó nem képes megállítani a kétharmados többséggel kormányzó Magyar Pétert. Úgy véli, egyedül a Tisza Párt saját szavazóbázisa tudná korlátok közé szorítani a miniszterelnököt, ha jeleznék elégedetlenségüket.
F. O. - szmo.hu
2026. augusztus 05.



A Médiapiac című műsorban fejtette ki véleményét Vona Gábor, a Második Reformkor Párt elnöke, aki eredetileg a halál témájáról beszélt volna, de a közelmúlt eseményei miatt inkább az aktuálpolitikára terelődött a szó. A politikus a beszélgetés elején azonnal reagált arra a hírre, hogy visszavonták az M1 Híradó újonnan kinevezett főszerkesztőjének és műsorvezetőjének megbízatását, miután Magyar Péter miniszterelnök egy kommentben fejezte ki nemtetszését.

Vona szerint már a két név, Hajdú Gábor és Borsa Miklós felmerülése is hiba volt a közmédia megújítása kapcsán. Úgy véli, a másik, talán még súlyosabb hiba, hogy a miniszterelnök kommentje kellett a döntés visszavonásához.

„A miniszterelnök ezek szerint lényegében kézi vezérléssel, bemondásra tud beavatkozni a kommentben, még csak nem is egy hivatalos levélben vagy egy magántelefonhívásban, hanem kommentben, nyilvánosan teszi helyre, »a közszolgálati tévét«” – fogalmazott.

Szerinte ez a lépés nem a demokratikus érzésünket erősíti. „ Magyar Péter miniszterelnökként mindent kézben akar tartani, és mindent ő akar irányítani és korrigálni, ha szükséges” – mondta.

Mélyebb, rendszerszintű gondot lát az ügyben.

„Itt az igazi, súlyos probléma most nemcsak az, hogy kommunikációsan ez egy rosszul kezelt konfliktus, hanem egy működési elv, egy antidemokratikus működési elv jelenik meg így a szőnyeg alól”

– jelentette ki. Szerinte ha ez a fajta „kommentben kormányzás” lesz a norma, az hosszabb távon komoly problémákat vet fel.

A Tisza Párt fejlődési ívét is kritikával illette, mondván, a párt nem kormányzásra, hanem egy rendszer leváltására kapott kétharmados felhatalmazást. Szerinte egy semmiből jött, tapasztalatlan politikusokból álló pártnak két év alatt nem lehet felkészülni egy kétharmados kormányzásra.

„Nincs meg az a szamárlétra sem, hogy elindulsz, kialakítod a saját értékrendedet, programodat, bejutsz az Országgyűlésbe, növekedsz, kudarcokkal szembesülsz, hanem lényegében egyből, szinte a semmiből. És szerintem ez a fajta unorthodox szervezetfejlődés, vagy közösségfejlődés, előbb-utóbb benyújtja a számlát” – magyarázta.

A kialakult vízválság kapcsán a politikai egység hiányát emelte ki. Felvetette, hogy a pártok frakcióvezetői közös sajtótájékoztatót is tarthattak volna, hogy a nemzeti egység képét mutassák. „Mi lett volna, hogyha ebben a helyzetben a parlamenti pártok frakcióvezetői azt mondják, hogy ez most egy olyan helyzet, hogy tudjuk, mindannyiunk »hardcore« szavazóinak nem fog tetszeni, hogy itt áll mellettem a másik, de most egy olyan helyzet van, hogy ezt be kell nyelnie a saját szavazóbázisunknak, és mi itt most közösen vagyunk” – vázolta fel a lehetőséget. Véleménye szerint ezek az „out of the box” kilépések hiányoznak a magyar politikából.

Élesen bírálta a jelenlegi politikai kultúrát, amelyet „keresleti politikának” nevezett, ahol a pártok azt nézik, mit akarnak hallani az emberek, ahelyett, hogy „kínálati politikát” folytatnának, azaz valódi programokkal és értékrenddel állnának elő. Szerinte a miniszterelnököt egyedül a saját szavazóbázisa állíthatná meg, ha jeleznék, hogy bizonyos lépések már nem elfogadhatók számukra.

„Most Magyar Pétert én nem tudom megállítani, te se, a sajtó se, senki nem tudja, kétharmada van. Egyvalaki tudja megállítani: a Tisza szavazóbázisa. Nekik kellene ilyenkor jelezni, hogy ez nem oké” – mondta.
A teljes beszélgetés:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Takács Péter: Majka áldozatpózba vágta magát, miután tengerparti képpel hergelte azokat, akiknek nem tetszett a hétvégi energiazabáló nagykoncertje
A fideszes politikus odaszúrt a rappernek, aki egy fenyegető üzenet miatt lemondta egy erdélyi koncertjét. Takács arra is kitért, hogy szerinte „Magyar Péter napi szintű hergeléséből, uszításából milyen indulatok fakadnak.”
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. augusztus 05.



„Bele kéne lőni a fideszeseket a Dunába” – ezzel a kommenttel illusztrálta Takács Péter fideszes országgyűlési képviselő egy Facebook-posztban, hogy szerinte milyen indulatokat kelt Magyar Péter kommunikációja.

A képviselő a bejegyzés végén feltette a kérdést: „Ez már Szeretetország, tessék mondani?”

A poszt elején Majka életveszélyes megfenyegetéséről ír, ami miatt a rapper lemondta egy erdélyi koncertjét.

Takács szerint szerint Majka „áldozatpózba vágta magát, miután tengerparti képpel hergelte azokat, akiknek nem tetszett a hétvégi energiazabáló nagykoncertje.”

Úgy látja, ilyenkor „gyorsan el kell játszani az áldozatot és be kell mutatni, hogy bizony az őt joggal kritizálók képesek lennének akár gyilkolni is, hát ki hallgatná meg a véleményüket.”

Leszögezte, hogy „persze, fenyegetni bárkit is, az nem elfogadható dolog”, majd áttért a saját oldalán tapasztaltakra. Állítása szerint egy kommentelő „remek ötlettel” állt elő az egyik posztja alatt a Duna vízszintjének megemelésére.

A képviselő idézte is a szerinte „briliáns” megoldást: „Bele kéne lőni a fideszeseket a Dunába, hogy a belőlük képződött medergát emelje a vízszintet.”

Takács szerint „ez csak egyetlen példa arra, hogy Magyar Péter napi szintű hergeléséből, uszításából milyen indulatok fakadnak.”

Hozzátette, mások ennél tovább is mennének: „Egyesek csak sárga csillaggal jelölnék a fideszesek lakását, más nem állna meg itt.”

Majka lemondott koncertjéről itt írtunk részletesebben:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk