„Ez egy vicc, nem gazdaságpolitika” - a benzin ára továbbra is politikai termék, állítja a a Független Benzinkutak Szövetsége
Hungarikumnak nevezte Balogh József energetikai szakértő lapunkban, hogy a kutakon olcsóbban adják a benzint, mint amennyi a nagykereskedelmi ár. Magyar Péter a múlt heti kormányinfón büszként mutatta meg a táblázatot, ami alapján az üzemanyag nálunk a legolcsóbb a környező országokhoz képest, és még mindig a védett ár közelében van. Ez azonban a Független Benzinkutak Szövetsége szerint csak azt mutatja, hogy az árazás továbbra sem piaci alapon történik, emiatt viszont egyre több kisbenzinkút megy tönkre. Hétfőn egyeztettek egymással az ügyben a kormány és az olajipar szereplői.
Mi történt a kormány és az olajcégek zárt ajtós megbeszélésén? Hogyan lehet még mindig politikai termék a magyar benzinár? Mi történne az országgal, ha a független kutak lehúznák a rolót? Erről beszélgettünk a Gépész Lászlóval, a Független Benzinkutak Szövetségének (FBSZ) elnökével.
– Mi történt a kormány illetékeseivel folytatott egyeztetésen?
– Röviden összefoglalva: semmi. Összegyűlt a szakma apraja-nagyja. Jelen volt a MOL, az OMV, a Shell, az Orlen, a Magyar Ásványolaj Szövetség, a Magyar Szénhidrogén Készletező Szövetség, valamint mi, a Független Benzinkutak Szövetsége. A kormányt egy államtitkár képviselte a helyettesével és két osztályvezetővel. Kapitány úr nem volt ott az egyeztetésen. A kormány képviselői annyit mondtak, hogy vannak nagyon jó ötleteik, dolgoznak a megvalósításukon, de ehhez időre van szükségük. Arról azonban egyetlen konkrétumot sem árultak el, hogy mik lennének ezek az ötletek.
Megkérdeztük a nagy nemzetközi hálózatok képviselőit is, hogyan viselik ezt a veszteséget. Az árakról azonban nem beszélhettünk, mert az felvethette volna a kartell gyanúját. Általánosságban annyit mondtak, hogy úgy áraznak, ahogy áraznak. Ennél többre ezen a megbeszélésen nem jutottunk.
– A kutakon tapasztalható alacsony benzinár tehát egy manipulált adat?
— Hát persze. Olyan értelemben nem manipulált, hogy tényszerűen annyi. De miért annyi? Azért, mert valaki kitalálta, hogy ennyi legyen, és pont.
Ez nem egy gazdasági számítás, hogy most éppen 595 legyen a benzin. Valaki a hasára ütött, és azt mondta, legyen ennyi. Utána már nem érdekel senkit, hogy változik a piac, az olajár, a tőzsdei jegyzés. Annak annyinak kell lennie. Hát ez egy vicc. Ez nem gazdaságpolitika.
– De ilyen rendelet most nincs érvényben. Mégis hogyan működhet ez? Odaszólnak a forgalmazó cégnek, hogy adja olcsóban az üzemanyagot?
— Én nem ülök ott, és nem hallgatom ezeket a telefonokat, de az eléggé egyértelmű, mert elégszer elmondták, hogy a kormányzatnak az az elvárása, hogy a Fidesz által kitalált védett árat ne haladja meg az üzemanyagár. Aztán látjuk, hogy az irányadó árakat diktáló legnagyobb és domináns olajvállalat ennek szellemében cselekedve nem emeli fel a kiskereskedelmi árakat. Persze a saját hasznát azt alaposan bebiztosítja, mert közben meg a nagykereskedelmi árait felemeli, és a finomítói ár a világgazdasági folyamatok következtében csillagászatira megnövekedett. Tehát ő mindenképpen jól jön ki a dologból.
Az, hogy a többiekkel mi lesz, meg nem érdekes, úgy látszik. Mindezt úgy, hogy Magyarország nem olajnagyhatalom, viszont különadó-nagyhatalom. Tehát ezek az alacsony benzinárak egy csomó olyan adót tartalmaznak, ami a többi országban nincs. Ez egész helyzet katasztrofális, és megint arról van szó, hogy ennek semmiféle gazdasági alapja nincs, tiszta politika az egész.
– A mostani árazás a kicsiknek és a nagyoknak is veszteséget jelent. Miért különösen kiszolgáltatottak a független benzinkutak?
– Nem az a probléma, hogy alacsony az üzemanyag ára. Minél alacsonyabb lenne, annál jobb. Egy benzinkút, különösen egy kisebb kút azonban kereskedelmi egység. Nem állít elő terméket, nem finomít, hanem megveszi és eladja az üzemanyagot.
Ha azt mondanánk a pékeknek, hogy a liszt árát a kétszeresére emeljük, de a kenyér ára nem változhat, mekkora lázadás törne ki? Most pontosan ez történik a benzinkutakkal.
— Mit jelent ez a számokban, hogyan áraznak?
— A nagykerárakhoz hozzá kell adni a 27 százalékos áfát és a szállításí díjat. És akkor kezdődik a különleges hungarikum, hogy az így megkapott árhoz még hozzá kell adni 3 százalékot az árbevételből, tehát nem a nyerességből, az árbevételből kiskereskedelmi adó címen, ami egyébként pontosan húszszorosa minden más termék kiskereskedelmi adójának, és nem tudjuk, hogy milyen alapon terhelik pont az üzemanyagokat ennyivel. Azonkívül hozzá kell adni az úgynevezett energiahatékonysági kötelezettségi hozzájárulást, amit szintén minden liter után meg kell fizetni, függetlenül attól, hogy nyerességgel vagy vesztességgel adjuk el. Ez elérheti akár a 12-15 forintot is literenként. Ha ekkor megnézzük a bekerülési árat, már ez bőségesen fölötte van a védett árnak. És akkor
Három dolgot tehet. Lehúzza a redőnyt. Nem vásárol drága üzemanyagot, és addig értékesít, amíg van készlete. Vagy beosztja a készletét, és korlátozza az eladást, hátha időközben rendeződik a helyzet. Van egy negyedik lehetőség is: hazamegy, elkéri az asszonytól a kosztpénzt, és abból vesz drága üzemanyagot, hogy utána olcsóbban adhassa el.
Amíg magasabb a beszerzési ár, mint az eladási, addig senki nem kényszerítheti ezeket a kutakat arra, hogy dolgozzanak. Csak az a probléma, hogy nemcsak benzinkutak mennek tönkre, hanem az ország ellátási biztonsága is tönkremegy. Emberek tízezrei, százezrei kerülhetnek olyan helyzetbe, hogy egyszerűen nem tudnak majd hol tankolni. Nagyon elkeserítő a helyzet.
— Mit történne, ha holnap nem nyitnának ki a független kutak?
— Nagyon egyszerű, elég megnézni, hogy hány olyan község van, vagy kisebb város, ahol csak független kutak vannak, Nagyságrendileg három és fél millió ember maradna ellátás nélkül, és kereshetne magának máshol benzinkutat, ami esetleg 10-20 kilométerrel arrébb van. És most ne csak személyautóban gondolkodjunk, a mezőgazdaságban dolgozó traktor hogy megy el 20 kilométerrel arrébb tankolni?
Magyarország nemcsak nem olajnagyhatalom, hanem önellátásra sem képes. A magyar olajipar nem tudja teljes egészében kiszolgálni a hazai igényeket. Ha a Mol teljes kapacitással működik, akkor is csak az ország szükségletének körülbelül 70 százalékát képes biztosítani, jelenleg pedig nagyjából 50 százalékos kapacitással dolgozik. A fennmaradó mennyiséget importból kell fedezni.
Amikor egész Európában hiány van, miért éppen Magyarországra hoznák olcsón?
– Ilyenkor fel lehet használni a stratégiai készleteket?
– Fel lehet, de azokat később vissza kell pótolni, mégpedig a magasabb piaci áron. Az árkülönbözetet valakinek ki kell fizetnie. Végül az állam fizeti ki az adóbevételekből. Vagyis az üzemanyag költségeit az is viseli, aki nem használ autót. Ez sem tekinthető normális piaci folyamatnak.
– A hétfői egyeztetésen kaptak érdemi választ a kormánytól a felvetéseikre?
– Megkérdeztük, miért kizárólag Magyarországon kerültek elviselhetetlen helyzetbe a független benzinkutak a huszonhét uniós tagállam közül.
Konkrét választ azonban semmire sem kaptunk. Minden felvetésünkre azt mondták, hogy nem tudják csökkenteni az áfát, holott mi ezt nem is kértük. Emellett azt ismételték, hogy vannak ötleteik, gondolkodnak a megoldáson, és írjunk mi is javaslatokat.
– De önök már korábban is tettek javaslatokat.
– Számtalan alkalommal. Ha erre van szükség, leírjuk őket ismét. Ezen már nem fog múlni. A papír mindent elbír.
– Mondtak határidőt arra, hogy mikor ismertetik a saját elképzeléseiket?
– Nem. Azt mondták, látnunk kell, hogy a döntéshozatal már nem úgy működik, mint az előző kormányzati ciklusban. Nem lehet egyik napról a másikra intézkedéseket hozni, mert azokat át kell vinni a parlamenten. Én erre felvetettem, hogy egy miniszteri rendelethez nincs szükség parlamenti döntésre, azt akár azonnal is meg lehet alkotni. Erre nem kaptam választ.
– Miben értettek egyet a résztvevők?
– Abban egyetértettünk, hogy a védett ár nagyon rossz megoldás, és abban is, hogy a stratégiai készletekhez nem szabad hozzányúlni. Az államtitkár szerint a miniszterelnök pontos útmutatást adott, amikor azt mondta, hogy a magyar üzemanyagárakat a környező országok áraival kell összehasonlítani. Mi erre azt válaszoltuk, hogy ez az összehasonlítás sántít, mert
Ilyen a már említett kiskereskedelmi adó, az energiahatékonysági kötelezettségi rendszer, a helyi iparűzési adó, a tranzakciós illeték és a Robin Hood-adó. Ezek hatását ki kellene venni az árból, hogy egyáltalán összehasonlítható legyen a magyarországi helyzet más országokéval. Akkor kiderülne, hogy Magyarországon azért ennyire alacsony az üzemanyagár, mert közben tönkreteszik a kisebb kutakat.
– Mi lenne a megoldás?
– A különadók kivezetése legalább lehetővé tenné, hogy érdemben hasonlítsuk össze a magyar árakat azoknak az országoknak az áraival, ahol ilyen terhek nincsenek. Akkor láthatnánk, valójában hol áll a magyar üzemanyagár. Emellett
Magyarország túl kicsi ahhoz, hogy meghatározza a világpiaci árakat. Ezt el kell fogadni. Ha a magas árak bizonyos társadalmi csoportoknak vagy gazdasági ágazatoknak elviselhetetlen terhet jelentenek, akkor ezeket célzottan kell támogatni. Ez lenne a kormány feladata: a magasabb árak után beszedett többletadókból támogatási rendszert kialakítani.
– Milyen konkrét gyakorlati javaslataik vannak?
– A megoldás kidolgozása elsősorban a kormány feladata, hiszen ez az ő hatásköre, de természetesen vannak javaslataink.
Magyarországon van egy ártörvény, amely meghatározza, hogyan kell hatósági árat képezni, és garanciális szabályokat is tartalmaz. Ezt úgy módosították, hogy ezek a garanciák az üzemanyagokra ne vonatkozzanak. Ennek nincs értelme, ezt a kivételt meg kellene szüntetni. Ugyancsak ki kellene venni a kiskereskedelmi adóról szóló törvényből azt a rendelkezést, amely az üzemanyagokat minden más termékhez képest hússzoros adóval terheli.
– A végső cél tehát a tiszta piaci viszonyok helyreállítása lenne?
– Mindenképpen. A piaci folyamatokat nem lehet politikai döntéssel megszüntetni. Az árak mesterséges leszorítása nem oldja meg a problémát, csak a benzinkutakra, az importőrökre, az államra, végső soron pedig az adófizetőkre hárítja át a költségeket.