SZEMPONT
A Rovatból

„És akkor az orvos közölte, hogy most csak a hatvan év alattiakkal foglalkozunk” – mondja egy rezidens

Az első hullám még könnyű volt, a második hullámban a szervezetlenség volt a fő probléma, a harmadik hullám viszont nagyon durva volt, mondja interjúalanyom, akit az egészségügyi reformról is kérdeztem.


A hurráoptimista propaganda, a vírustagadók és a vészmadarak között nehéz józanul megítélni, mi is történik az egészségügyben, ezért kapva kaptam  az alkalmon, hogy megkérdezhetek egy egészségügyi dolgozót arról, ő hogy élte meg az elmúlt egy évet. Interjúalanyom rezidens. Személyazonosságát nem szeretné felfedni.

- Először is megkérem, segítsen tisztázni, mit is jelent az, ha valaki rezidens, mert mint látjuk, ez még a legmagasabb szinteken sem egyértelmű.

- Ahhoz, hogy rezidensként elkezdhessek dolgozni, hat évet jártam az orvosira. Bár az egyetemen is voltak gyakorlatok, de egyszer sem volt rajtunk orvosi felelősség. Miután megkaptam a pecsétet és a doktort a nevem mellé, rezidensként, még mindig más orvosok felügyelete alatt, de már valamennyi önálló felelősséggel dolgozom. A szakosodás szakmától függően további 3-5 év.

- Egyébként, amikor volt a miniszterelnöknek ez az „inasozó” beszólása, hogy vették?

- Mindenki röhögött rajta. Legalábbis akivel én találkoztam. Mindenütt szörnyűségek vettek körbe minket, végre jött valami kis humor. Napokig azon röhögtünk, hogy így inas, úgy inas.

- Akkor nem is vették rossz néven? Betudták egy szerencsétlen szóhasználatnak?

- Természetesen nem esett jól, de könnyebb volt poénra venni.

- Mindenesetre leszögezhetjük, ha valaki rezidens, abban sok év és sok munka van.

- Így van. Persze, egy nulla órás rezidens azért valóban sok olyasmit nem tud még, amit csak élesben, tapasztalati úton lehet elsajátítani. Bármilyen furcsán hangozhat, egy három hónapos rezidens már sokkal többet tud. Az még hozzátartozik, hogy Magyarországon különösen nehéz rezidensnek lenni. Ha az ember 18 évesen elkezd egy egyetemet, általában három és fél évre hoz döntést egy sima Bsc esetén, utána pedig eldöntheti, hogy elmenjen-e Msc-re és melyikre. Ez már rögtön két döntés öt-hat év alatt.

Ha az ember orvosira jelentkezik, az elején aláír egy tanulmányi szerződést nagyon-nagyon sok pénzről...

- Ez a hírhedt röghöz kötés...

- Igen, most is milliók vannak a számlámon, mármint ennyit kellene visszafizetnem, ha elmennék az országból dolgozni. Tehát 18 évesen el kellett dönteni, alá kellett írni, hogy én sok-sok évig mit fogok csinálni és hogyan. Rezidensként ismét meg kellett hoznom azt a döntést, vállalom-e, hogy hosszú évekig nem megyek el. Ez nagyon sok álmatlan éjszakát okozott a három hónapos próbaidőszakban.

- Tehát elkezdte a rezidensképzést. Nyilván volt valami előzetes elképzelése, hogy nagyjából mivel fog telni ez az időszak. Ezt mennyiben húzta keresztbe a pandémia, milyen változást hozott?

- Személyesen rettentően megrendített már olyan 2020. február-márciusa körül, amikor látszott, hogy tényleg világjárványról van szó. Rezidensként viszont az első hullámban még nem volt nagy változás. Persze azt már márciusban is lehetett tudni, attól kezdve, mikor bejelentették a veszélyhelyzetet, hogy bármikor behívhatnak minket is, ha eldurvul a helyzet.

Voltak kirendelések már akkor is, és a kollégáim tapasztalataiból tudtam, hogy ilyenkor, ha felhívnak, egy-két órán belül ott kell lenned.

Ez minden programomra rányomta a bélyegét. De rám akkor még nem került sor.

- De aztán Ön is a „frontvonalra” került...

- A második hullámban kaptam meg ezt a telefont, amikor közölték, hogy egy órán belül jelenjek meg ebben és ebben a kórházban feladatellátásra. Kirendeltek egy Covid-osztályra, de az még mindig nem volt annyira kemény. Attól tartottak ugyanis, hogy nagyon meg fog nőni a betegek száma, ezért nagyon sok orvost rendeltek ki. Aránytalanul sokan voltunk. Akkor inkább a menedzsment hiánya okozta a problémát. Oda kerültünk mi, külsős orvosok azok mellé, akik egyébként is ott dolgoztak azon az osztályon. Mi nem ismertük a rendszert, a helyiek megcsináltak mindent, de majd beleszakadtak, viszont nem tudták, mit bízzanak ránk, úgyhogy végül

főleg ápolói és orvostanhallgatói feladatokat kaptunk.

Nem tudták, hogy használják ki jól a kapacitást.

- Jött a harmadik hullám.

- A harmadik hullámban a sürgősségin voltam egy ideig kirendelve. Az sokkal keményebb volt. Nagyon nehéz volt például, amikor egy néni nem a Covid miatt jött be, de kiderült, hogy pozitív. Ott ült a betegváróban a többiekkel, akik nem voltak covidosok. Erre nem készültem fel. Meg kellett mondanom neki, hogy covidos. De ha ott mondom meg, azok előtt, akik órák óta ott ülnek mellette, akkor kitör a pánik.

- Laikusként azt hittem, hogy ilyen esetben azonnal letesztelnek mindenkit.

- Erre nem volt sem protokoll, sem kapacitás. Ilyen rövid idő alatt amúgy sem lehet kimutatni a fertőzés tényét. Hivatalosan nem is számítottak kontaktnak, mert maszkban voltak. Végül, mivel a néni kerekesszékben ült, odébb toltam kicsit a folyosón, és ott mondtam meg neki, mi a helyzet. Szegény összeomlott, sírni kezdett, hogy ő most akkor meg fog halni. Hirtelen azt sem tudtam, mivel biztassam, ismerve a halálozási számokat, és tudva, hogy ő hetven év feletti. Mivel a hatvan felettieket akkor is kórházba kell küldeni, ha nincsenek tüneteik, de pozitívak, áttoltam a Covid-osztályra. Emberileg nagyon nehéz volt. A néni kérte, hogy a hozzátartozóitól hadd búcsúzzon el, mert lehet, hogy többé nem látja őket.

Nem lett volna szabad beengedni őket, de végül mégis megtettem, mert annyira meghatott.

- Pszichikailag felkészítették Önöket arra akár az egyetemen, akár konkrétan a Covid kapcsán, hogy hogyan bánjanak a betegekkel? Gondolok itt arra is, hogy ne kötődjetek nagyon minden egyes beteghez.

- A Covid alatt nem volt ilyen. Az egyetemen pedig az ilyet úgy hívják, hogy „implicit” tanterv. Elvileg azzal, hogy ott vagyunk az osztályokon, megtanuljuk.

- Szóval ilyen szempontból ez mélyvíz volt.

- Abszolút.

- Ez lehet az egyik legnehezebb, főleg egy ilyen szituációban, amikor tényleg sokan halnak meg. Az ember nem akar érzéketlen géppé válni, de nyilván az sem megy, hogy minden egyes páciensét megsirassa.

- Nehéz persze. Hiszen foglalkoztam vele, gondoskodtam róla, de el kell engedni, mert például elmegy az osztályról. A Covid-osztályon olyan is volt természetesen, hogy egy betegem meghalt.

- Kellett olyasmit csinálnia, amit nem tanult, vagy ha tanult is, nem hitte, hogy használnia kell?

- Nem nagyon vártak el olyat, amit nem csináltam még sosem. Volt egy durva eset, újraélesztés a Covid-részlegen. Elvileg egy évvel ezelőtt tartottak egy online képzést, hogy hogyan kell covidos beteget újraéleszteni, de nekem már fogalmam sem volt. Pedig én voltam az első észlelő orvos, az ápoló tőlem várta, hogy mi legyen a következő lépés. A beteg végül meghalt, de mint kiderült, nem rajtam múlt. Utólag megbeszéltük a felettesemmel, mi történt, és nem lehetett volna segíteni rajta. Volt egy másik nehéz helyzet. A Covid-osztályon éjjel meghalt egy beteg. A halál orvosi megállapításakor sok vizsgálatot el kell végezni. Ennek egy része, hogy meghallgatom a tüdejét és a szívét, mert a pulzust nem mindig lehet ilyenkor már kitapintani. A Covid-osztályon azonban tilos bevinni a fonendoszkópot, mert akkor adott esetben a covidos fonendoszkópot bedugom a fülembe. Még meleg volt a néni teste.

Úgy éreztem, addig nem tudom leírni jó érzéssel, hogy halott, amíg nem hallgatom meg.

Ez még ősszel volt, még be sem voltam oltva, de végül úgy döntöttem, beviszem a fonendoszkópot, és meghallgatom, mert addig nem tudom elfogadni, hogy halott.

- Sokszor látunk képeket hordágyakon, földön, vagy akár székekben, ülve alvó orvosokról, ápolókról. Önnek volt ilyen helyzete, amikor tényleg öt percei voltak aludni egy kicsit? Hogy kell elképzelni ezt a szituációt?

- Előfordult, hogy éjszaka az asztalra döntöttem a fejemet tíz percre. Tudtam, hogy mindjárt úgyis újra lesz munka, de arra gondoltam, addig is milyen jólesne lecsukni a szememet egy kicsit. Jó lenne, ha éjszakai műszakban minden dolgozónak biztosítanának egy ágyat, mert ha csak tíz-húsz perc van ledőlni, az is segíthet utána jobban koncentrálni és jobb döntést hozni. Persze van, ahol van mindenkinek ágy, de korántsem mindenhol.

- Milyen a katonák jelenléte a kórházakban? Mit csinálnak, és hogy jönnek ki velük?

– Amennyire észrevettem, a betegirányításban vesznek részt, hogy milyen célból hova menjen az érkező beteg, de én alig láttam őket, nem nagyon volt velük kapcsolatom.

- Februárban a hivatalos kommunikáció arról szólt, hogy földre vittük a vírust, mindjárt nyithatunk. Aztán mire kettőt pislogtunk, már nyakig voltunk a harmadik hullámban. Tényleg volt egy időszak, amikor úgy tűnt, hogy kifelé jövünk?

- Szerintem egyáltalán nem volt ilyen időszak.

Én nem dolgoztam végig a Covid-ellátásban, de akikkel beszéltem, azt mondták, hogy volt egy pont a tél vége felé, amikor érződött, hogy sokkal-sokkal több beteg jön a sürgősségire, egyre több a covidos.

- Egyre többet hallani azt, hogy ami most van a Covid-osztályokon, az olyan, vagy még rosszabb, mint egy éve Bergamóban, ami akkor a horror horrorja volt számunkra. Tényleg ennyire szörnyű a helyzet?

- Most a harmadik hullámban, a sürgősségin abszolút ilyen körülményeket tapasztaltam. Nagyon periodikus volt. Amikor bejött egyszerre öt súlyos állapotú beteg, miközben már eleve volt tíz,

bizony előfordult, hogy az épp akkor koordináló szakorvos hangosan közölte: jó, akkor most csak a hatvan év alattiakkal foglalkozunk.

Ez még engem is megdöbbentett. Nem is értettem, vagy nem akartam érteni, hogy ez mit jelent.

- Mi történt a többiekkel?

- A dolog végül rendeződött, és a hatvan éven felüli betegeket is ellátták. Ez csak arra a hirtelen kialakult helyzetre vonatkozott, hogy egyszerre bejött sok súlyos állapotú beteg, akiknek múlhat azon az élete, hogy milyen gyorsan kapnak megfelelő kezelést. Mintha lenne egy tömegbaleset, és kiérne a helyszínre az első mentő: végül mindenkit el fognak látni, de van egy prioritási sorrend. A sürgősségi orvosok sokszor lehetetlen helyzetbe kerültek, de szerintem ezeket is nagy felelősségtudattal és jól kezelték, nem is értem, hogyan csinálják.

- Ha a harmadik hullám nem lett volna elég, közben jött az egészségügyi reform, amikor mintegy ötezren fel is mondtak. Ez hogy csapódott le Önöknél?

- Ez az egész egy folyamat volt. Még 2020 őszén indult az egész. Akkor annak nem volt akkora médiavisszhangja. De az egészségügyi dolgozók körében már október-novemberben elkezdődött. Az első tervezetben már akkor nagyon durva dolgok voltak.

Például, hogy veszélyhelyzettől függetlenül 1+1 évre bárhová kirendelhetnek, ha úgy látják, szükség van valahol rád. Az elején még én is fontolgattam, hogy nem írom alá, annak ellenére, hogy akkor több mint egymillió forintot vissza kellett volna fizetnem a magyar államnak. De az egészségügyi szervek lobbizásnak köszönhetően nagyon sokat puhult a törvény, és így már szerintem nem olyan furcsa, hogy a legtöbben aláírták.

Az például nekem kifejezetten tetszik, hogy a hálapénzt büntethetővé tették.

Velem is megesett, hogy egy beteg hálapénzt akart adni, és sokszor hiába mondod, hogy nem fogadod el, nem akarják megérteni. Most viszont megmondhattam, hogy tegye el, mert engem és őt is megbüntetik érte. Ettől függetlenül persze nagyon nem jött jókor, hogy ilyen sokan felmondtak.

- Önben megváltozott valami az elmúlt egy év hatására?

- Azt hiszem, változott. Felismertem, mennyire megnehezíti a helyzetet békeidőben is, hát még egy ilyen súlyos szituációban, hogy nincs leírva, mit kell ilyenkor csinálni, kinek mi a feladata. Nincsenek protokollok, az egyik így csinálja, a másik úgy. Szuper lenne, ha ez javulna a magyar egészségügyben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
„Akkor a bandatagon kívül ocsmány áruló is vagyok” – felháborodtak a tüntetők Lázár János minisztériuma előtt
A kormány bűnözőbandának, Bayer Zsolt pedig ocsmány árulóknak nevezte azokat, akik Gyöngyösön tiltakoztak Lázár János wc-kefés kijelentése ellen. Szombat este Lázár minisztériuma elé szerveztek tüntetést, ahol felbukkant Caramel is. Videó.


Lázár János minisztériuma elé hirdetett tüntetést Lakatos Ádám aktivista, miután a miniszter egy lakossági fórumon arról beszélt, hogy ha nincsenek bevándorlók, a vonatok vécéit a cigányoknak kell takarítaniuk. A demonstrációra azután került sor, hogy Lázár egy gyöngyösi fórumán roma tiltakozók jelentek meg, amire a kormányzati kommunikáció úgy reagált: „bandába verődött bűnözőket” küldött rájuk a Tisza Párt.

„Emberölés, rablás, lopás, kényszerítés, szexuális erőszak. Ez van a priuszukban. Akiket a TISZA odaküldött a fideszesekre Gyöngyösön, némelyiknek több bűncselekmény van a rovásán, mint ahány éves” – állította Orbán Viktor, aki szerint a tiltakozókat bandába szervezték. „És még csak 72 napra vagyunk a választástól. Mi lesz itt, emberek?” – tette fel a kérdést.

A tüntetésen többen is reagáltak a vádakra, köztük azokra a kijelentésekre is, amelyeket Bayer Zsolt publicista fogalmazott meg. Bayer ocsmány árulóknak nevezte a tiltakozókat, és azt üzente nekik, hogy csak akkor nyissák ki a szájukat, ha meg akarják köszönni az Orbán-kormánynak az elmúlt 16 év jótéteményeit.

„Akkor ma még a bandatagon kívül ocsmány áruló is vagyok. Köszönöm a kitüntetést!” – reagált szarkasztikusan az egyik résztvevő. Egy másik tiltakozó szerint az egész helyzet „emberi butaság, ez nem méltó a magyar nép viselkedéséhez.”

„Hová süllyedtünk? Hogy egy olyan országban kell élnem, ahol ilyen emberek élnek, akik így ontják magukból a gyűlöletet. Mert bennem is gyűlöletet kelt. Az a legrosszabb, hogy érzem magamban, és ezt nagyon-nagyon szégyellem magam” - mondta egy másik megszólaló.

A kormánypárti megnyilvánulások egy tüntetőt Balog Zoltán egykori miniszter szavaira emlékeztettek. „Azt mondta, hogy rekesszék ki a bűnözőket maguk közül a romák. Ez egy egyértelműen diszkriminatív, stigmatizáló megszólalás volt, és ez beleillik egy hosszú sorozatba, amit a Fidesz csinál” – mondta.

Volt, aki szerint a vita teljesen rossz vágányon zajlik. „Ez egy szóval baromság. Megint nem a lényeggel foglalkoznak, hanem azzal, hogy miket, meg hogyan meg kiket küldtek. Volt valami, egy nagyon fontos dolog, amire reagálni kéne, és nem azzal foglalkozni, hogy milyen embereket küldtek” – vélekedett egy nő.

Molnár Ferenc Caramel is a helyszínen volt, aki szerint a politika eszközei miatt nem lepődik meg a kialakult helyzeten.

„Szerintem pont ezen kellene változtatni, hogy bárki kiáll egy magyar vagy cigány emberért, akkor ne a támadás köszönjön vissza reflexszerűen” – fogalmazott az énekes.

Úgy vélte, a tiltakozók önmaguk miatt mondták el a véleményüket, nem pedig utasításra.

„Ugyanaz, mint a Szőlő utcai gyerekek. Nekem is volt ott ismerősöm, egyetemi tanár gyermeke, mert 14 évesen rosszat lépett. Most le vannak bűnözőzve azok a gyerekek is” – húzott párhuzamot egy másik felszólaló, aki szerint a romáknak sokszor nincs más lehetőségük. „Le lehet bűnözőzni, igen, nyilvánvalóan. De hát az Országházban dolgozók is bűnözők, csak ők még nem kaptak érte semmit.”

A tüntetők szerint Lázár Jánosnak le kell mondania. „Azonnal. Azonnal. Egyértelmű” – jelentette ki egy férfi. „Nem kérdés. Minden normális helyen, minden normális országban már régen nem lenne szabad miniszternek lenni. De nem fog lemondani, ne reménykedjünk” – tette hozzá egy másik.

A legélesebb kritikát egy nő fogalmazta meg, aki szerint az egész kormány felelős. „A kormánynak kellene lemondani, nem Lázár Jánosnak. Lázár János szavaira annyi volt a reakciója, ha jól tudom, Orbán Viktornak, hogy hallgatja a Dankó Rádiót. Ez a reakció.” – mondta felháborodottan.

A teljes riport

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Bárándy Péter: A romák bűnügyi adataihoz még Orbán Viktor sem férhetett volna hozzá, ami történt, valószínűleg bűncselekmény
A volt igazságügyi miniszter szerint a jogtalanság földjén járunk. És nem csak a romák szenzitív adatainak felhasználása mutatja ezt, hanem az is, hogy a kormány a szolidaritási adó ügyében egy rendelettel átvette a bíróságok szerepét, vagyis bármire feljogosítva érzi magát.
Fischer Gábor - szmo.hu
2026. február 05.



Egyre több a kérdőjel a gyöngyösön Lázár János WC-kefés mondatai miatt tiltakozó romák bűnügyi adatainak felhasználásával kapcsolatban. Ezekről elsőként a Magyar Nemzet írt, majd a Fidesz konkrét monogramokkal, életkorral és bűnlajtrommal, az egyes elhomályosított arcokat bekarikázva mutogatta egy videón, ki mit csinálhatott. A videót Lázár János is megosztotta, majd Orbán Viktor is konkrét bűncselekményekről beszélt. Lázár János szerint az adatokat ő és a kormány onnan tudhatta, hogy a helyszínen rendőrök igazoltatták az ellene tiltakozókat, és ennek eredményéről Pintér Sándor beszámolt Orbán Viktornak. Csakhogy a rendőrség közleményben cáfolta, hogy bárkit is igazoltattak volna.

Hogyan juthatott hozzá a Fidesz, Lázár János, vagy akár Orbán Viktor a bűnügyi nyilvántartás adataihoz, és ha ez megtörtént, az felvet-e bűntetőjogi kérdéseket? Erről beszélgettünk Bárándy Péter volt igazságügyi miniszterrel. De szóba került az a veszélyhelyzetre hivatkozással meghozott kormányrendelet is, ami utasította a bíróságokat, hogy szüntessék meg a szolidaritási hozzájárulással kapcsolatos pereket, és megtiltotta az önkormányzatoknak, hogy ebben az ügyben újra bírósághoz forduljanak.

— Mit gondol arról, hogy a Lázár János WC-kefés mondatai miatt Gyöngyösön tilatkozó romák szenzitív bűnügyi adatai a jelek szerint nyilvánosságra kerültek?

— Ennek az ügynek minden eleme jogsértő. Az ilyen adatok, még ha valósak is, hogyan kószálhatnak olyan helyeken, olyan fórumokon, olyan személyek előtt, akiknek a hozzáférése jogszerűen nem lehetséges?

A bűnügyi nyilvántartás adatairól pontos jogi rendelkezés van, hogy ki férhet hozzá: ezek a bűnügyekben eljáró hatóságok, beleértve a bíróságokat és a rendőrséget.

Bizonyos esetekben, mondjuk kegyelmi ügyek előkészítése során, mások is hozzáférhetnek, így például az igazságügyi miniszter, de a jogszabályban leírt jogosultakon kívül senki más. A kormányfő semmi esetre sem jogosult a hozzáférésre.

— Ez szabálysértés vagy bűncselekmény?

— Valószínűleg bűncselekmény, hiszen szenzitív adatokat szereztek meg jogellenesen, és ráadásul közzé is tették, ami büntető tényállásszerű magatartás.

— Ahhoz, hogy részletes adatokat nyerjenek ki a bűnügyi nyilvántartásból, a Belügyminisztériumnak is közre kellett működnie, vagy valakinek, akinek bejárása van oda.

— Ez így van.

— Tehát ahhoz, hogy kikutassák, kinek mi volt a rovásán, állami alkalmazottak dolgoztak?

— Ez egy feltételezés, erre én nem tudok válaszolni, mert önnek sem állnak erre vonatkozóan rendelkezésre adatok, és nekem sem.

— Ha valakinek már nincsen priusza, nem kerülnek törlésre automatikusan a rá vonatkozó információk?

— A nyilvántartásban az elévülési időn túl, jogszabályban meghatározott ideig még szerepelnek a büntető szankciók, amelyeket alkalmaztak egy adott személlyel szemben. De jogilag szabályozott, hogy az elévülési időn túl mennyi ideig szerepelhet valami ebben a nyilvántartásban. Ehhez azonban csak egy esetleges következő büntetőeljárásban eljáró hatóság juthat hozzá, és végső soron a büntetőbíróság.

— Úgy tűnik, a kormánypárt felült erre a „bűnöző vonatra”. A Szőlő utcai javítóintézet kapcsán is arról beszéltek, az ottani fiatalok bűnözők. Van különbség a két eset megítélése között?

— A Szőlő utca tekintetében én nem emlékszem szenzitív adatok megszerzésére és nyilvánosságra hozatalára. Csak arra, hogy kijelentették: ott súlyos bűnök elkövetői, bűnözők vannak fogva tartva, és az intézmény nem más, mint fiatalkorúak börtöne. Ami tényszerűen nem igaz, mert

a javítóintézet nem börtön, ott nem elítéltek vannak.

Vannak ott olyanok, akik eljárás hatálya alatt állnak, és fiatalkorúként a fogvatartásukat oldják meg így, ha az indokolt. De ha el is ítélték őket, a javítóintézeti nevelés egy intézkedés, aminek, ahogy a neve is kifejezi, elsődlegesen a nevelés a célja. A személyiségre és az elkövetett bűncselekményre tekintettel a nevelést a bírói ítélet szerint csak úgy lehet biztosítani, ha az illetőt egy intézetben tartják, elválasztva a külvilágtól, főként annak káros befolyásától. Tehát semmi esetre sem lehet a börtönnel egyenrangú intézményként kezelni a javítóintézetet. Ott inkább ilyenre emlékszem, nem arra, hogy valakire vonatkozóan konkrét adatokat hoztak volna nyilvánosságra. Hazugságnak ez is hazugság volt, csak más típusú.

— A részletes bűnlajstromot monogramokkal, életkorral, a Fidesz egyik videójában tették közzé. Vagyis bűnügyi adatok kerültek a kampányoló kormánypárthoz is. Ez a pártállami rendszert idézi, amikor az állam és az uralkodó párt hatáskörei fedték egymást. Mit tehetnek az érintettek? Ha ez bűncselekmény, az ügyészségnek hivatalból kellene nyomoznia, de ha nem teszi, mi lehet a következő lépés?

— Feljelentést tehetnek, és helyes is, ha megteszik, akik személyükben azonosíthatóak lettek. Ebben az esetben a nyomozó hatóságoknak valahogyan kezelniük kell az eljárást. Ha megszüntetik, akkor azt indokolással kell megtenniük, és el kell mondaniuk, miért nem látják ezt bűncselekménynek, ami egyébként ordítóan az.

Egy feljelentés esetén vagy megindul egy eljárás, vagy pedig egy alaptalan megszüntetés esetén a megszüntető hatóság presztízse erősen csökken.

De csak ilyen eszközök állnak rendelkezésre. Nagyon nehéz ezt kezelni, a párt és az állam erős összefüggése miatt, ami miatt teljes joggal használjuk a pártállam megnevezést, a választás tisztasága is megkérdőjelezhető. A kampány során, ami nálunk négy évig tart, most pedig a finisében vagyunk, olyan módon élnek vissza az állami lehetőségekkel a kormánypárt választási győzelme érdekében, ami nem megengedhető.

— Egy mai hír szerint visszamenőleges rendelettel vették el az önkormányzatoktól, így a fővárostól is, a jogot, hogy a szolidaritási adó miatt bírósághoz forduljanak, sőt, a folyamatban lévő perek megszűntetésére is utasították a bíróságokat. Ez hogy lehetséges?

— Ez a kormányrendelet

egy újabb határátlépés a jogtalanság földjére.

A kormány a különleges jogrendre, a szomszédos országban lévő fegyveres konfliktusra és a humanitárius katasztrófára hivatkozva hozta meg, hogy elhárítsa ezek magyarországi hatásait. Na most ez önmagában nem igaz, mert semmi köze a rendelet tartalmának az ukrajnai orosz agresszióhoz. Ez szépen demonstrálja, hogy Magyarországon már nem különleges jogrend van, hanem rendeleti kormányzás. 2015 óta, tehát lassan tíz éve, különböző jogcímeken és neveken lényegében különleges jogrend van érvényben. Különleges jogrend pedig nem lehet tíz éven keresztül érvényben, mert annak lényegi eleme, hogy csak nagyon rövid ideig lehet hatályban a veszély elhárítására, és a célja a normál alkotmányos rend mihamarabbi visszaállítása. Itt jól látszik, hogy az állam tíz éven át berendezkedett a rendeleti kormányzásra. Ez az első baj ezzel a rendelettel. A következő baj az, hogy az Alkotmánybírósági határozat, amelyre hivatkoznak, és az azt megelőző határozat sem alapozza meg a rendelet tartalmát alkotó következtetés levonását. A következő baj, hogy visszamenőleges hatályú. Ezen túl

a hatalommegosztás tagadásaként a bíróságok munkáját határozza meg, és kötelezi őket az eljárás megszüntetésére.

A bíróságnak kellene mérlegelnie, hogy egy adott jogszabályváltozás megokolja-e egy eljárás megszüntetést, a végrehajtó hatalom nem kötelezheti erre. A következő baj az, hogy az Alkotmánybíróság határozatát egy folyamatban lévő eljárásban a bíróságnak kell értékelnie és értelmeznie, nem a kormánynak. És az már csak egy kiegészítő dolog, hogy a két alkotmánybírósági határozatot hamisan értelmezi. Így első ránézésre csupán ennyi a bajom ezzel a rendelettel.

— Van ezzel szemben jogorvoslat?

— A választások hozhatnak ebben is reparációt. De ha folytatom: van egy állami intézkedés, ami kötelezettségeket ró az önkormányzatokra.

Erre nem lehet azt kimondani, hogy ez nem egy közigazgatási határozat.

Nem lehet úgy értelmezni, ahogy a rendelet teszi: hogy ez a költségvetési törvény végrehajtásának egy intézkedése, ezért nem határozat, nem közigazgatási eljárás része, és ezért nem lehet keresetet benyújtani ellene. Ez sem valós értelmezés, ez sem igaz. Ezzel a rendelettel csak baj van. Azt tükrözi, hogy a kormányzat bármire feljogosítva érzi magát.

— Ha ezt megtehetik, akkor holnap hozhatnak egy olyan rendeletet is a háborús veszélyhelyzetre hivatkozva, minek következtében a személyiségi jogaikban megsértett romák sem perelhetnek?

— Én nem tudok és nem akarok jósolni. Mindenesetre ez egy olyan belerúgás az alkotmányosságba és a tartalmi jogszerűségbe, ami kinyitja a kaput minden egyéb szörnyűségre.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Közvetlen beavatkozás az igazságszolgáltatásba” – kiakadtak a jogászok az új kormányrendeleten
A kormány a szolidaritási hozzájárulás körüli vitát egy veszélyhelyzeti jogszabállyal zárná le, amely visszamenőleg szüntetné meg az önkormányzatok pereit is. Alkotmányjogászok szerint ez az igazságszolgáltatás autonómiáját érinti, és rossz mintát adhat jövőbeli ügyekre.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. február 04.



Egy kedd este megjelent rendelettel a kormány egy tollvonással vetett véget a szolidaritási adó körüli jogvitáknak, kritikusai szerint ezzel a végrehajtó hatalom mond ítéletet a bíróságok helyett. A Magyar Közlönyben kihirdetett, az ukrajnai háborúra hivatkozó veszélyhelyzeti rendelet visszamenőleges hatállyal zárja le az önkormányzatokat sújtó hozzájárulással kapcsolatos ügyeket, és kifejezetten előírja a már folyamatban lévő perek megszüntetését is.

A lépés legérzékenyebben a Fővárosi Önkormányzatot érinti, amely korábban többször is jogvédelmet kapott a bíróságon a kormányzati végrehajtással szemben. A fővárosnak a rendelet melléklete szerint 2023-ra 57,8 milliárd, 2024-re pedig 75,5 milliárd forintot kell fizetnie. Az idei évre már 98 milliárd forintot vár a kormány ezen a címen, aminek az első, 11,7 milliárdos részletét január végén a Magyar Államkincstár már le is emelte a főváros számlájáról.

„Még a sokk hatása alatt vagyok” – fogalmazott a 24.hu-nak Kádár András Kristóf, a Helsinki Bizottság társelnöke, aki szerint a lépés a joggal való visszaélés klasszikus esete. „Ez olyan, mintha egy focimeccs kellős közepén az a csapat, amely vesztésre áll, azt mondja, hogy inkább most fújjuk le a meccset, és legyen az, hogy mi győztünk” – magyarázta az alkotmányjogász.

Az Ügyvédkör elnöke szerint a rendelet veszélyes precedenst teremt. „Ha elfogadjuk, hogy a kormány akár egy rendelettel megszüntethet folyamatokat, kizárhatja a jogorvoslatot, és mindezt visszamenőleg megteheti, akkor a jog nem korlátja, hanem eszköze a hatalomnak” – hívta fel a figyelmet Horváth Lóránt.

„Kifejezetten előírja, hogy a már megindult pereket meg kell szüntetni. Ez nem más, mint a végrehajtó hatalom közvetlen beavatkozása az igazságszolgáltatás működésébe”

– tette hozzá.

A mostani rendelet Alkotmánybírósági döntésekre is hivatkozik, amelyek szerint a szolidaritási hozzájárulás intézménye összhangban áll az Alaptörvénnyel. A kormányzati álláspont szerint a hozzájárulást mindenkinek teljesítenie kell, a főváros pénzügyi gondjai pedig nem az elvonásból, hanem a városvezetés gazdálkodásából fakadnak. A vita előzménye, hogy korábban a Fővárosi Törvényszék, majd a Kúria is a fővárosnak adott igazat egy 28,3 milliárd forintos levonás ügyében, az Alkotmánybíróság ugyanakkor magát a hozzájárulás intézményét nem nyilvánította alaptörvény-ellenesnek.

„Nem is kell ennél nagyobb beismerés a kormányzat részéről arról, hogy a Fővárosi Önkormányzatnak lenne igaza a perekben, vagyis visszajárna a budapestieknek a tőlük elszedett pénz. Mégis dermesztő az egész. Innentől precedens van arra, hogy ha látszik, hogy a bíróság egy perben a kormányzat ellen ítélne, akkor utólag rendelettel elég kimondani, hogy a kormánynak van igaza, a pert pedig meg kell szüntetni” – írta reakciójában Karácsony Gergely főpolgármester. Bejelentette, mivel a bírósági döntések utólagos felülírása szerinte sérti az Európai Unió Alapjogi Chartáját, az igazságszolgáltatás és a bírói függetlenség védelmében az Európai Bizottsághoz fordul. Hazai szinten a jogászok szerint egy bíróság, ha úgy ítéli meg, hogy egy jogszabály alkotmányellenes, felfüggesztheti a pert és az Alkotmánybírósághoz fordulhat.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Tudod, mire kértek nagyon sokan pénzt? Temetésre. Hogy nem tudják eltemetni a halottaikat” – Csézy lett Magyar Péterék új jelöltje, Tállai András ellen indul Mezőkövesden
Alig egyéves kislánya mellett döntött a politikai szerepvállalásról. Most elárulta, miért nem fél a megfélemlítéstől és a környéken tapasztalható nyomástól sem.
KÁ - szmo.hu
2026. január 31.



Csézy, azaz Csézi Erzsébet énekesnő, ruhatervező lett a TISZA Párt országgyűlési képviselőjelöltje a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei 7-es számú választókerületben. A Tiszta Hang podcastban beszélt arról, miért vállalta a politikai szerepet alig egyéves kislánya mellett, milyen állapotokat tapasztal a szülőföldjén, és miért kellett külföldre mennie, hogy gyermeke születhessen.

Az énekesnő elmondása szerint a döntésében nagy szerepet játszott, hogy a Hősök terén tartott kampányzárón úgy érezte, ott a helye, és el kell énekelnie az egyik legszebb, az országról szóló dalát. Állítása szerint akkor már a kislányát várta, ami megerősítette abban, hogy felelősséggel tartozik a jövőért. „Persze a miénkért is, hiszen remélem, még sok szép évünk van hátra, de az ő jövőjük alakulása óriási felelősség” – fogalmazott. A kiállása után – mint mondta – elenyésző számú negatív hozzászólást kapott. Bár jobboldali érzelműnek tartja magát, férje például baloldali, mégis jól megértik egymást, és éppen a társadalmi megosztottság felszámolását tartja a fő céljának.

„Azt szeretném, ha eljutnánk oda, hogy nem is kell tudnunk, kik a miniszterek, mert mindenki teszi a dolgát, és ez egy élhető ország lesz. Lehet, hogy ez vízió, de nekem ez a célom”

– jelentette ki.

Csézy szerint a szülőföldje, Matyóföld adja az identitását, és sosem tudott volna Budapesten élni. Büszke rá, hogy a családja, a Kisjankó család az 1700-as évektől alapozta meg a matyó népművészetet. Ezt a hagyományt viszi tovább a saját ruhakollekciójával is, amelynek darabjait a Nobel-díjas Karikó Katalin is viselte, többek között a díjátadón is. „Óriási büszkeség, hogy az ő ruháit tervezhettem, méltóbb helyen nem is viselhetné őket senki” – mondta.

Az énekesnő azért döntött az indulás mellett, mert úgy látja, nagyon régóta nem volt igazi kihívója a jelenlegi képviselőnek a körzetben. Szerinte a 90-es évek elején volt utoljára helyi, mezőkövesdi induló. Ezzel szeretne erőt adni az otthoniaknak. „Jelenleg borzasztóan le van korlátozva minden, és az embereket megfélemlítik” – állítja. Úgy látja, az emberek hitetlenek lettek, és egyre több fiatal hagyja el a környéket.

„Régebben mindenkinek azt mondtam, hogy maradjon, mert ez a hazája. Az utóbbi időben viszont – és ezt szégyellem – már azt mondtam nekik: menjetek, egy életetek van, vágjatok bele, mert itthon nem láttam a kitörési lehetőséget”

– fogalmazott.

Csézy beszélt a személyes küzdelmeiről is, amelyek rávilágítottak a hazai rendszer hibáira.

„Én nyíltan beszéltem arról, hogy hat évig mindent megtettünk a férjemmel, hogy gyerekünk szülessen, és végül külföldre kellett mennünk, ahol elsőre sikerült”

– mondta el. Szerinte a probléma nem a magyar szakemberekkel van, hanem azzal, hogy az államosított meddőségi intézetek annyira túlterheltek, hogy nincs idő alaposan kivizsgálni a párokat. Kritizálta a szabad orvosválasztás eltörlését is a szülészeteken, ami szerinte óriási rizikót jelent a nőknek. „Ennek eredménye, hogy egy megyei kórházban január 6-án született meg az első gyerek, miközben abban a magánkórházban, amit én is választottam, napi nyolc baba jön a világra. Ez nincs rendben” – jelentette ki.

A helyi viszonyokról szólva elmondta, hogy a mezőkövesdi kórház aktív ellátását megszüntették, és egy elfekvőt csináltak belőle.

„Ezt tényleg nem értem. Éppen akkor készült el a stadion, amikor bezárták a kórházat”

– emelte ki. Hozzátette, hogy a helyi háziorvosi rendelő állapota évtizedek óta változatlan. „Egy 1970-es évekbeli filmet lehetne ott forgatni. A csempe, a függöny, az ablak… ezek nem lennének nagy költségek” – mondta. Sajnálatát fejezte ki a Zsóry Fürdő lemaradása és a mezőkövesdi belváros kiürülése miatt is. Szerinte a megkeseredettség látszik az embereken, mert eltűnt a középosztály.

Az énekesnő és férje, a rákutató dr. Szabó László sokat jótékonykodnak. Csézy elmondta, hogy az utóbbi időben megdöbbentő kérésekkel találkoztak.

„Tudod, mire kértek nagyon sokan pénzt? Temetésre. Hogy nem tudják eltemetni a halottaikat. És több temetést fizettünk ki. És ez egy borzasztó állapot egyébként”

– fogalmazott. Úgy érzi, nem tudja tovább a fotelből nézni a történéseket. „Ha mindenki így állna hozzá, akkor soha nem lenne más” – tette hozzá. Hangsúlyozta, hogy nem politikusnak tartja magát, de pont ezt várják az emberek: hogy valódi, közülük való emberek képviseljék őket, akik már letettek valamit az asztalra a saját területükön. „Én ideállok teljes mellszélességgel, és tényleg majd kérek mindenkit, aki egy picit is azt gondolja, hogy most így már érdemes, akkor segítsen, mert én csak egyetlen egy ember vagyok” – zárta gondolatait.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk