SZEMPONT
A Rovatból

„És akkor az orvos közölte, hogy most csak a hatvan év alattiakkal foglalkozunk” – mondja egy rezidens

Az első hullám még könnyű volt, a második hullámban a szervezetlenség volt a fő probléma, a harmadik hullám viszont nagyon durva volt, mondja interjúalanyom, akit az egészségügyi reformról is kérdeztem.


A hurráoptimista propaganda, a vírustagadók és a vészmadarak között nehéz józanul megítélni, mi is történik az egészségügyben, ezért kapva kaptam  az alkalmon, hogy megkérdezhetek egy egészségügyi dolgozót arról, ő hogy élte meg az elmúlt egy évet. Interjúalanyom rezidens. Személyazonosságát nem szeretné felfedni.

- Először is megkérem, segítsen tisztázni, mit is jelent az, ha valaki rezidens, mert mint látjuk, ez még a legmagasabb szinteken sem egyértelmű.

- Ahhoz, hogy rezidensként elkezdhessek dolgozni, hat évet jártam az orvosira. Bár az egyetemen is voltak gyakorlatok, de egyszer sem volt rajtunk orvosi felelősség. Miután megkaptam a pecsétet és a doktort a nevem mellé, rezidensként, még mindig más orvosok felügyelete alatt, de már valamennyi önálló felelősséggel dolgozom. A szakosodás szakmától függően további 3-5 év.

- Egyébként, amikor volt a miniszterelnöknek ez az „inasozó” beszólása, hogy vették?

- Mindenki röhögött rajta. Legalábbis akivel én találkoztam. Mindenütt szörnyűségek vettek körbe minket, végre jött valami kis humor. Napokig azon röhögtünk, hogy így inas, úgy inas.

- Akkor nem is vették rossz néven? Betudták egy szerencsétlen szóhasználatnak?

- Természetesen nem esett jól, de könnyebb volt poénra venni.

- Mindenesetre leszögezhetjük, ha valaki rezidens, abban sok év és sok munka van.

- Így van. Persze, egy nulla órás rezidens azért valóban sok olyasmit nem tud még, amit csak élesben, tapasztalati úton lehet elsajátítani. Bármilyen furcsán hangozhat, egy három hónapos rezidens már sokkal többet tud. Az még hozzátartozik, hogy Magyarországon különösen nehéz rezidensnek lenni. Ha az ember 18 évesen elkezd egy egyetemet, általában három és fél évre hoz döntést egy sima Bsc esetén, utána pedig eldöntheti, hogy elmenjen-e Msc-re és melyikre. Ez már rögtön két döntés öt-hat év alatt.

Ha az ember orvosira jelentkezik, az elején aláír egy tanulmányi szerződést nagyon-nagyon sok pénzről...

- Ez a hírhedt röghöz kötés...

- Igen, most is milliók vannak a számlámon, mármint ennyit kellene visszafizetnem, ha elmennék az országból dolgozni. Tehát 18 évesen el kellett dönteni, alá kellett írni, hogy én sok-sok évig mit fogok csinálni és hogyan. Rezidensként ismét meg kellett hoznom azt a döntést, vállalom-e, hogy hosszú évekig nem megyek el. Ez nagyon sok álmatlan éjszakát okozott a három hónapos próbaidőszakban.

- Tehát elkezdte a rezidensképzést. Nyilván volt valami előzetes elképzelése, hogy nagyjából mivel fog telni ez az időszak. Ezt mennyiben húzta keresztbe a pandémia, milyen változást hozott?

- Személyesen rettentően megrendített már olyan 2020. február-márciusa körül, amikor látszott, hogy tényleg világjárványról van szó. Rezidensként viszont az első hullámban még nem volt nagy változás. Persze azt már márciusban is lehetett tudni, attól kezdve, mikor bejelentették a veszélyhelyzetet, hogy bármikor behívhatnak minket is, ha eldurvul a helyzet.

Voltak kirendelések már akkor is, és a kollégáim tapasztalataiból tudtam, hogy ilyenkor, ha felhívnak, egy-két órán belül ott kell lenned.

Ez minden programomra rányomta a bélyegét. De rám akkor még nem került sor.

- De aztán Ön is a „frontvonalra” került...

- A második hullámban kaptam meg ezt a telefont, amikor közölték, hogy egy órán belül jelenjek meg ebben és ebben a kórházban feladatellátásra. Kirendeltek egy Covid-osztályra, de az még mindig nem volt annyira kemény. Attól tartottak ugyanis, hogy nagyon meg fog nőni a betegek száma, ezért nagyon sok orvost rendeltek ki. Aránytalanul sokan voltunk. Akkor inkább a menedzsment hiánya okozta a problémát. Oda kerültünk mi, külsős orvosok azok mellé, akik egyébként is ott dolgoztak azon az osztályon. Mi nem ismertük a rendszert, a helyiek megcsináltak mindent, de majd beleszakadtak, viszont nem tudták, mit bízzanak ránk, úgyhogy végül

főleg ápolói és orvostanhallgatói feladatokat kaptunk.

Nem tudták, hogy használják ki jól a kapacitást.

- Jött a harmadik hullám.

- A harmadik hullámban a sürgősségin voltam egy ideig kirendelve. Az sokkal keményebb volt. Nagyon nehéz volt például, amikor egy néni nem a Covid miatt jött be, de kiderült, hogy pozitív. Ott ült a betegváróban a többiekkel, akik nem voltak covidosok. Erre nem készültem fel. Meg kellett mondanom neki, hogy covidos. De ha ott mondom meg, azok előtt, akik órák óta ott ülnek mellette, akkor kitör a pánik.

- Laikusként azt hittem, hogy ilyen esetben azonnal letesztelnek mindenkit.

- Erre nem volt sem protokoll, sem kapacitás. Ilyen rövid idő alatt amúgy sem lehet kimutatni a fertőzés tényét. Hivatalosan nem is számítottak kontaktnak, mert maszkban voltak. Végül, mivel a néni kerekesszékben ült, odébb toltam kicsit a folyosón, és ott mondtam meg neki, mi a helyzet. Szegény összeomlott, sírni kezdett, hogy ő most akkor meg fog halni. Hirtelen azt sem tudtam, mivel biztassam, ismerve a halálozási számokat, és tudva, hogy ő hetven év feletti. Mivel a hatvan felettieket akkor is kórházba kell küldeni, ha nincsenek tüneteik, de pozitívak, áttoltam a Covid-osztályra. Emberileg nagyon nehéz volt. A néni kérte, hogy a hozzátartozóitól hadd búcsúzzon el, mert lehet, hogy többé nem látja őket.

Nem lett volna szabad beengedni őket, de végül mégis megtettem, mert annyira meghatott.

- Pszichikailag felkészítették Önöket arra akár az egyetemen, akár konkrétan a Covid kapcsán, hogy hogyan bánjanak a betegekkel? Gondolok itt arra is, hogy ne kötődjetek nagyon minden egyes beteghez.

- A Covid alatt nem volt ilyen. Az egyetemen pedig az ilyet úgy hívják, hogy „implicit” tanterv. Elvileg azzal, hogy ott vagyunk az osztályokon, megtanuljuk.

- Szóval ilyen szempontból ez mélyvíz volt.

- Abszolút.

- Ez lehet az egyik legnehezebb, főleg egy ilyen szituációban, amikor tényleg sokan halnak meg. Az ember nem akar érzéketlen géppé válni, de nyilván az sem megy, hogy minden egyes páciensét megsirassa.

- Nehéz persze. Hiszen foglalkoztam vele, gondoskodtam róla, de el kell engedni, mert például elmegy az osztályról. A Covid-osztályon olyan is volt természetesen, hogy egy betegem meghalt.

- Kellett olyasmit csinálnia, amit nem tanult, vagy ha tanult is, nem hitte, hogy használnia kell?

- Nem nagyon vártak el olyat, amit nem csináltam még sosem. Volt egy durva eset, újraélesztés a Covid-részlegen. Elvileg egy évvel ezelőtt tartottak egy online képzést, hogy hogyan kell covidos beteget újraéleszteni, de nekem már fogalmam sem volt. Pedig én voltam az első észlelő orvos, az ápoló tőlem várta, hogy mi legyen a következő lépés. A beteg végül meghalt, de mint kiderült, nem rajtam múlt. Utólag megbeszéltük a felettesemmel, mi történt, és nem lehetett volna segíteni rajta. Volt egy másik nehéz helyzet. A Covid-osztályon éjjel meghalt egy beteg. A halál orvosi megállapításakor sok vizsgálatot el kell végezni. Ennek egy része, hogy meghallgatom a tüdejét és a szívét, mert a pulzust nem mindig lehet ilyenkor már kitapintani. A Covid-osztályon azonban tilos bevinni a fonendoszkópot, mert akkor adott esetben a covidos fonendoszkópot bedugom a fülembe. Még meleg volt a néni teste.

Úgy éreztem, addig nem tudom leírni jó érzéssel, hogy halott, amíg nem hallgatom meg.

Ez még ősszel volt, még be sem voltam oltva, de végül úgy döntöttem, beviszem a fonendoszkópot, és meghallgatom, mert addig nem tudom elfogadni, hogy halott.

- Sokszor látunk képeket hordágyakon, földön, vagy akár székekben, ülve alvó orvosokról, ápolókról. Önnek volt ilyen helyzete, amikor tényleg öt percei voltak aludni egy kicsit? Hogy kell elképzelni ezt a szituációt?

- Előfordult, hogy éjszaka az asztalra döntöttem a fejemet tíz percre. Tudtam, hogy mindjárt úgyis újra lesz munka, de arra gondoltam, addig is milyen jólesne lecsukni a szememet egy kicsit. Jó lenne, ha éjszakai műszakban minden dolgozónak biztosítanának egy ágyat, mert ha csak tíz-húsz perc van ledőlni, az is segíthet utána jobban koncentrálni és jobb döntést hozni. Persze van, ahol van mindenkinek ágy, de korántsem mindenhol.

- Milyen a katonák jelenléte a kórházakban? Mit csinálnak, és hogy jönnek ki velük?

– Amennyire észrevettem, a betegirányításban vesznek részt, hogy milyen célból hova menjen az érkező beteg, de én alig láttam őket, nem nagyon volt velük kapcsolatom.

- Februárban a hivatalos kommunikáció arról szólt, hogy földre vittük a vírust, mindjárt nyithatunk. Aztán mire kettőt pislogtunk, már nyakig voltunk a harmadik hullámban. Tényleg volt egy időszak, amikor úgy tűnt, hogy kifelé jövünk?

- Szerintem egyáltalán nem volt ilyen időszak.

Én nem dolgoztam végig a Covid-ellátásban, de akikkel beszéltem, azt mondták, hogy volt egy pont a tél vége felé, amikor érződött, hogy sokkal-sokkal több beteg jön a sürgősségire, egyre több a covidos.

- Egyre többet hallani azt, hogy ami most van a Covid-osztályokon, az olyan, vagy még rosszabb, mint egy éve Bergamóban, ami akkor a horror horrorja volt számunkra. Tényleg ennyire szörnyű a helyzet?

- Most a harmadik hullámban, a sürgősségin abszolút ilyen körülményeket tapasztaltam. Nagyon periodikus volt. Amikor bejött egyszerre öt súlyos állapotú beteg, miközben már eleve volt tíz,

bizony előfordult, hogy az épp akkor koordináló szakorvos hangosan közölte: jó, akkor most csak a hatvan év alattiakkal foglalkozunk.

Ez még engem is megdöbbentett. Nem is értettem, vagy nem akartam érteni, hogy ez mit jelent.

- Mi történt a többiekkel?

- A dolog végül rendeződött, és a hatvan éven felüli betegeket is ellátták. Ez csak arra a hirtelen kialakult helyzetre vonatkozott, hogy egyszerre bejött sok súlyos állapotú beteg, akiknek múlhat azon az élete, hogy milyen gyorsan kapnak megfelelő kezelést. Mintha lenne egy tömegbaleset, és kiérne a helyszínre az első mentő: végül mindenkit el fognak látni, de van egy prioritási sorrend. A sürgősségi orvosok sokszor lehetetlen helyzetbe kerültek, de szerintem ezeket is nagy felelősségtudattal és jól kezelték, nem is értem, hogyan csinálják.

- Ha a harmadik hullám nem lett volna elég, közben jött az egészségügyi reform, amikor mintegy ötezren fel is mondtak. Ez hogy csapódott le Önöknél?

- Ez az egész egy folyamat volt. Még 2020 őszén indult az egész. Akkor annak nem volt akkora médiavisszhangja. De az egészségügyi dolgozók körében már október-novemberben elkezdődött. Az első tervezetben már akkor nagyon durva dolgok voltak.

Például, hogy veszélyhelyzettől függetlenül 1+1 évre bárhová kirendelhetnek, ha úgy látják, szükség van valahol rád. Az elején még én is fontolgattam, hogy nem írom alá, annak ellenére, hogy akkor több mint egymillió forintot vissza kellett volna fizetnem a magyar államnak. De az egészségügyi szervek lobbizásnak köszönhetően nagyon sokat puhult a törvény, és így már szerintem nem olyan furcsa, hogy a legtöbben aláírták.

Az például nekem kifejezetten tetszik, hogy a hálapénzt büntethetővé tették.

Velem is megesett, hogy egy beteg hálapénzt akart adni, és sokszor hiába mondod, hogy nem fogadod el, nem akarják megérteni. Most viszont megmondhattam, hogy tegye el, mert engem és őt is megbüntetik érte. Ettől függetlenül persze nagyon nem jött jókor, hogy ilyen sokan felmondtak.

- Önben megváltozott valami az elmúlt egy év hatására?

- Azt hiszem, változott. Felismertem, mennyire megnehezíti a helyzetet békeidőben is, hát még egy ilyen súlyos szituációban, hogy nincs leírva, mit kell ilyenkor csinálni, kinek mi a feladata. Nincsenek protokollok, az egyik így csinálja, a másik úgy. Szuper lenne, ha ez javulna a magyar egészségügyben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Somogyi Zoltán: Ennél nagyobb politikai bukás kevés volt Orbán Viktor pályafutásában, mintha már nem lenne ura az államnak
A miniszterelnök szándékosan akart egy olyan szituációt előidézni, amelyben a népakarat ellenében az ő akarata érvényesül, erre válaszoltak a tömegek - mondja a politikai elemző. Óriási a bizalomvesztés a hatalommal szemben.


A szervezők szerint 200 ezer ember is lehetett a betiltott Pride-on. Bár nehéz megbecsülni, igazuk van-e, de az biztos, hogy nemcsak minden idők legnagyobb Pride-ja volt szombaton Budapesten, de az utóbbi évek egyik legnagyobb politikai demonstrációja is. Karácsony Gergely szerint a résztvevők „egy jó nagy fityiszt mutattok a pöffeszkedő és gyűlölködő hatalomnak.”

A hatalom által betiltott, de a budapesti önkormányzat által mégis megszervezett vonuláson ott voltak európai polgármesterek, képviselők, sőt, a spanyol miniszterelnök-helyettes is. A tiltó határozatot meghozó rendőrség pedig biztosította a rendezvényt, és megakadályozta, hogy bármi bajt okozzon a maroknyi szélsőjobboldali ellentüntető. Ezután a Mi Hazánk feljelentette a rendőrséget, mert szerintük nem tartották be a törvényeket. Somogyi Zoltán szociológussal beszélgettünk a nap tanulságairól.

– Orbán Viktor az évértékelőjének egyik leghangsúlyosabb üzenete volt, hogy szerinte idén nem kell bajlódni a Pride megszervezésével, majd az alaptörvényt és a kétharmados gyülekezési törvényt megváltoztatva el is érték, hogy a rendőrség betiltsa a demonstrációt. Idézek egy klasszikust: „de sikerült?”

– Nem sikerült. Nagyon nehéz szavakat találni arra, ami történt, mert ennél nyilvánvalóbb kudarc kevés volt Orbán Viktor számára. Az elmúlt hónapokban voltak más olyan ígéretei, amelyeket nem tudott betartani, de ez, hogy miniszterelnökként kijelenti, kétharmados többség birtokában, rendeleti kormányzás mellett, hogy senki ne készüljön a Pride-ra, mert az be lesz tiltva, és ehhez meg is teszik a megfelelő lépéseket, betiltják, majd mégis létrejön Magyarország történetének talán legnagyobb tüntetése, vagy vonulása, ahol emberek azért mennek el, hogy világossá tegyék: a miniszterelnök nem mondhatja meg nekik, mit tehetnek és mit nem. Ez a tömeg azt bizonyította, hogy a miniszterelnök szava már nem bír akkora súllyal, hogy amit kijelent, azt valóban végre is tudja hajtani.

Ennél nagyobb politikai bukás kevés volt Orbán Viktor pályafutásában.

– Mi történik akkor, amikor egy rezsim eljut oda, hogy az akaratát semmibe veszik a polgárok?

– Felmerül a kérdés: milyen hatalmi viszonyok között élünk, ha a rendőrség egy betiltott tüntetést professzionálisan, dicséretre méltó módon, felelősségteljesen úgy vezényel le, hogy közben hivatalosan azt kommunikálja: a tüntetés illegális, be lett tiltva. A rend fenntartói tudatában vannak annak, hogy hiába a politikai akarat, mely szerint a tüntetésnek nem lenne szabad létrejönnie, százezer feletti embertömeg biztonságát szavatolniuk kell, ez a feladatuk, ezért tartjuk fenn az adóinkból. És

a rendőrség kiváló munkát is végzett, miközben Orbán Viktor rákényszerítette őket, hogy hivatalos közleményeikben hazudozzanak, az állam békés polgáraival szemben fenyegetőleg lépjenek fel.

Ez a kettősség a politikai akarat és az államigazgatási gyakorlat között nagyon beszédes, rámutat az állami irányítás viszonylagos szétesésére. Ma már nem csak az állami szolgáltatás minősége okoz problémát az embereknek, hanem az a látvány is, hogy

mintha a megválasztott vezetőjük, a kormányfő nem lenne ura annak az államnak,

amelyet elméletileg nap mint nap kezelnie kellene.

– Mennyi szerepe lehetett ebben annak, hogy sok európai polgármester, EP-képviselő, sőt még egy miniszterelnök-helyettes is ott volt? Így azért nagyobb tétje lett volna a rendőri fellépésnek...

– Nyilván volt szerepe. Bár felvetem: Orbán Viktort ez mikor érdekelte? De azt is gondolom, hogy a jelen lévő diplomaták nélkül is egy ország rendőrségének így kellene működnie. Nem tudom a pontos számot, hányan voltak a tüntetésen. De sokan. Ha százezer ember együtt mozog a fővárosban, egységes akarattal, teljes nyugalomban, és kiáll valamiért, akkor a diplomaták jelenléte nélkül is csak egy megoldás marad a rend fenntartására: az, amit a rendőrség most is tett. Nem volt igazoltatás, végigvitték a rendezvényt,

felismerték, hogy létezik a népszuverenitás, tehát hogy a nép dönteni akar a saját sorsáról, ezt pedig ki is fejezik.

És ha a nép így döntött, akkor a rendőrség dolga, hogy biztosítsa a rendet. Ez is történt. Csakhogy a rend biztosítása most szembement a politikai akarattal és a politikusok által megteremtett törvényi, jogszabályi háttérrel. Ez a feszültség eddig nem volt része a demokráciánknak. Ez szerintem független volt a diplomaták jelenlététől. Ki kell mondani: Orbán Viktor felelőssége, hogy előállt ez a helyzet.Mert nem lehe t mást feltételezni, mint hogy

a miniszterelnök szándékosan akart egy olyan szituációt előidézni, amelyben a népakarat ellenében az ő akarata érvényesül,

vagyis hogy betiltja a Pride-ot, mert neki ez politikailag így tetszik. Erre válaszoltak a tömegek: vállalták a fenyegetéseket, az esetleges bírságokat, amelyek nem lesznek.

– Nekem végig volt egy „light-os 56-os" érzésem: október 23-án délelőtt is ment a huzavona, hogy be van-e tiltva a délutáni felvonulás vagy sem. Aztán szerencsére az analógia itt véget is ért, mert nyugodtan zajlott le minden.

– Nekem inkább az 1988-as Bős–Nagymaros párhuzam jutott eszembe. Ott is volt egy ügy, amiről azt gondolta a hatalom, hogy senkit nem fog érdekelni, mégis egyre nagyobb tüntetések lettek belőle, amelyek elindították a rendszerváltást. Most is valami hasonló történik:

óriási a bizalomvesztés a hatalommal szemben. Az emberek nem hisznek a miniszterelnöknek és a kormányának. Azt mondják: ha te, Orbán Viktor azt mondod, hogy nem tehetek meg valamit, akkor én csakis ezért már meg fogom tenni.

A kérdés az, hogy ez az attitűd milyen más területekre fog még kihatni. Ez a tegnapi esemény ugyanis nem pusztán csak egy Pride volt. A kormány részéről a következő hetekben nyilván megpróbálják elérni, hogy mindez csak egy Pride-ként maradjon meg az emlékezetben. De ez nem csak az volt. Ott volt természetesen a hagyományos Pride-közönség is, de mellettük megjelent a magyar polgárság tízszeres erővel, sokan közülük életükben először. Nem azért jöttek, mert Pride-on akartak részt venni, hanem mert úgy gondolták: ha valaki Pride-ot akar szervezni, akkor azt nyugodtan megtehesse az Európai Unió egyik fővárosában.

Megvédeni jöttek a Pride-osokat, és ezt igen felemelő volt látni.

Miközben ez a jelenség messze nem független attól, hogy ők Orbán Viktort hibáztatják ezen helyzet fennállásáért, és persze számos más dologért is, amelyet ezzel a tüntetéssel, mert ez az volt, ki tudtak békésen és vidáman fejezni.

– Állított-e ez elő olyan kollektív társadalmi tapasztalatot, ami meggyorsíthat bizonyos folyamatokat? Az emberek e Pride után felvérteződtek a tapasztalással, hogy igenis meg tudjuk csinálni azt, amit akarunk, és ez talán a még apátiában lévőket is felrázhatja?

– Ami biztosan kijelenthető, hogy Budapest hosszú távra elveszett a Fidesz számára. Az viszont továbbra sem látható, hogy mi történik Budapesten kívül. Egyelőre nem lehet ebből a nagy Pride-eseményből országos következtetéseket levonni. Az látszik, hogy országos szinten a Fidesz már elveszítette a többségét. A Medián és az Závecz kutatásai számomra többet jelentenek, mint a Nézőpont Intézeté, amely túlságosan sok kormányzati megrendelést kap, nem is létezne ezek nélkül. Korábban is voltak jelek arra, hogy Budapesten elindult Hankiss Elemér szavaival, egy második polgárosodás, vagy második társadalom kialakulása.

A NER alatt is épül egy tudatos polgárság, amely képes ilyen tettekre, mint amit tegnap láttunk. Azt azonban ettől még nem tudjuk pontosan, mi van a vidéki Magyarországon.

A kutatások azt mutatják, mintha a városok szintjén is elindult volna az átbillenés, a Fidesz elvesztette a bizalmat ezeken a helyeken is. Ha ez igaz, akkor nagyon nehéz lesz megnyernie a következő választást.

– Sokan mondják, hogy a Fidesznek még van egy nagy eszköz a tarsolyában: a választási törvény módosítása. Nem nőtt meg ennek a kockázata Orbán Viktor számára a mai tömeget látva?

– A választási törvényt még lehet módosítani, és én is számítok rá, hogy lesz ilyen próbálkozás. Az a változtatás meg fogja mutatni, hogy Orbán Viktor hogyan is gondolkodik, a 2026-os választásokról, illetve hogy milyen politikai berendezkedésre készül. De ezzel még várnunk kell. Ne felejtsük el azonban azt, hogy

ma újra megerősödött egy politikus: Karácsony Gergely. Ráadásul érdekes módon Karácsony és Magyar Péter most egymást akaratlanul is erősítették.

Magyar Péternek jó volt, hogy nem neki kellett felvállalni ezt a tematikát, hanem megtette helyette egy másik politikus, Karácsony Gergely, ő áll ugyanis Pride-ügyben vitában a kormánnyal. A kormány pedig így nem tudott közvetlenül Magyar Péterrel konfrontálódni Pride-ügyben, pedig ez lett volna az eredeti szándéka. Karácsony nagyon jó pozícióba került azzal, hogy kockáztatott és élére állt ennek az eseménynek. Karácsony győzött. Ez nagy politikai siker neki. Így most az ellenzéki oldalon Magyar Péter mögött már van minimum egy olyan szereplő, aki adott esetben a helyébe tud lépni, ha valami miatt Magyar meggyengülne. Ha az ellenzéki tábor egyben tud maradni, mert felismeri, hogy Orbán Viktort csak egységben lehet legyőzni, akkor mindig lesz olyan politikai vezető, aki képes lesz vezetni ezt a tábort a Fidesszel szemben.

– Még mindig elképzelhető, hogy megpróbálják levenni a tábláról Magyar Pétert?

– Ebben az országban, ismerve a történelmét akár több száz évre visszamenőleg is, sok mindent elképzelhetőnek tartok. Jelenleg csak abból tudunk kiindulni, amit látunk:

Magyar Péter jól csinálja, Karácsony Gergely jól csinálta, és Orbán Viktor pedig egy újabb politikai kudarcot könyvelhet el. 2025 nem az ő éve eddig. ahogy 2024 sem volt az. Az a fajta tévedhetetlenség, ami eddig körüllengte őt, megszűnt.

Szerintem már a saját táborán belül is érzik, hogy a főnök mintha stratégiai homályba került volna.

– Kíváncsiak lehetünk, mit mutatnak majd a következő mérések a Pride után?

– Persze, nagyon is kíváncsiak vagyunk rá, mit fogunk látni. És nem csak arra, hogy a számok mit mutatnak, hanem hogy ez az esemény a lelkekben milyen folyamatokat indít el. Ha csak a közösségi médiát nézzük: már a tüntetés előtt is az emberek az arcukkal vállalták, hogy részt vesznek rajta. A tüntetés alatt is, és utána is kommunikálták, hogy ott voltak. Minimum százezer ember, nyilván családtagjaik, barátaik is vannak, közöttük a politika beszédtéma. Ez óriási erő, főleg úgy, hogy közben

ott volt a fenyegetettség, hogy akár több százezer forintra is megbüntethetik a résztvevőket. És ez sem érdekelte őket.

Orbán Viktornak keresnie kellene, hogyan tudná megfordítani ezeket a rá nézve negatív folyamatokat. Ő ugyanis súlyos stratégiai hibát követett el: kivezényelte magát a politikai centrumból. Végigsétáltam a tüntetésen, és azt láttam, hogy kulturált, középosztálybeli emberek vonulnak, miközben a másik oldalon, elkülönítve, ott állt 15 ember fekete ruhában, akik a Pride ellen tüntettek, olyan üzenetekkel például, hogy „mi vagyunk Spárta, nem Athén”, meg hasonlók. Szomorú volt látni, hogy Orbán Viktor most ezeknek az embereknek az oldalán áll. Velük szemben, vele szemben pedig ott álltak a tömegek.

– Az korábbi Pride-okon alig volt kevesebb ellentüntető, mint most, miközben most erős bátorítást kaptak a kormányzattól.

– Ráadásul hatalmas kampány előzte meg az egészet. Én is azt gondoltam, hogy erős ellentüntető mag lesz. De nem volt. Semmi nem volt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Kuncze Gábor a Pride-ról: A rendőrség meg sem próbál büntetni, akik ezt kitalálták, vereséget szenvedtek
A volt belügyminiszter szerint súlyos tévedés volt Orbán Viktor részéről, hogy egy egyébként problémamentes demonstrációt betiltatott, a rendőrség pedig a jogszabályoknak és feladatkörének megfelelően járt el.


A rendőrség már napok óta hallgat arról, számíthatnak-e büntetésre azok, akik részt vettek a Pride-on, pedig korábban a kormány még a gyülekezési törvényt is megváltoztatta, hogy lehetővé tegye arcfelismerő kamerák bevetését a betiltott rendezvényeken, Tuzson Bence igazságügyi miniszter kijelentette, szabálysértésnek minősül, ha valaki részt vesz a felvonuláson.

Kuncze Gábor 1994 és 1998 között volt Magyarország belügyminisztere. Őt kérdeztük arról, szerinte kell-e bárkinek is büntetéstől tartania, és hogyan értékeli a rendőrség szombati fellépését.

– Miközben a rendőrség folyamatosan azt kommunikálta, hogy a szombati rendezvényt betiltotta, meg sem próbálta feloszlatni a tömeget, ehelyett biztosította az útvonalat. Mi történhetett?

– Ennek a hátterét természetesen nem ismerjük pontosan, de a rendőrség a törvényben foglalt feladatainak megfelelően járt el. Ha elolvassuk a vitában megszólaló jogászokat (nem politikusokat), nekik egyöntetűen az a véleményük, hogy a főváros, vagy bármely önkormányzat a saját területén nem köteles engedélyt kérni rendezvény megtartására. Természetesen, ha közterületet vesznek igénybe, akkor a rendőrségnek jelen kell lennie a rend fenntartása érdekében. Ezen túlmenően a rendőrségnek jelen esetben nem voltak további feladatai.

A rend fenntartását viszont kiválóan ellátták: elterelték a tömeget, és így megelőztek egy spontán összetűzést a szélsőjobboldali tüntetők és a demonstrálók között.

Ez a döntés a rendőrség részéről dicséretes és szakszerű volt.

– Számomra úgy tűnik, mintha a rendőrségnek lenne egy politikai „énje”, amelyik azt kommunikálta, hogy ez egy betiltott rendezvény, miközben engedélyt adott a szélsőjobboldalnak szinte ugyanarra a területre, és van egy szakmai énje, amelyik közben rendben végzi a dolgát.

– Inkább az ön szavaival élve, a rendőrségnek van egy „énje”, és van egy „felettes énje”. Az „énje” az, amelyik ismeri a jogszabályokat és azok szerint cselekszik. Felettesei pedig törvényes felügyeletet gyakorolnak felette, és a dolgok így mennek a maguk útján. Természetesen előfordulnak túlkapások is, láttunk ilyeneket az elmúlt 30 évben bőven, de jelen esetben a rendőrség a jogszabályoknak és feladatkörének megfelelően járt el.

Hogy a korábbi napokban és hetekben milyen politikai handabandák kísérték ezt az egészet, az egy más kérdés.

Valószínűleg a rendőrség az utasításoknak megfelelően kommunikált, de a rendezvény során a törvények szerint végezte a dolgát.

– Akkor nézzük ezt a „felettes ént”, amely most akár ismét előtérbe kerülhet, és azt mondhatja: nosza, kezdjünk el büntetni. Az arcfelismerő rendszer használata kapcsán ez egyáltalán lehetséges? Van rá jogszabály, ezt tudjuk, de technikailag kivitelezhető-e, hogy több tízezer emberrel szemben indítsanak eljárást? Van erre elegendő emberi erőforrás, papír, infrastruktúra?

– A rendőrség jelenleg nem akar büntetni. Természetesen lehet büntetni felvételek alapján, például ha valaki közterületen súlyosan megszegi a közlekedési szabályokat, a rendőrség büntethet, és az meg is áll jogilag. De jelen esetben nincs olyan felvétel. Felhívnám a figyelmet arra is, hogy ha valakinek az volt az ötlete, hogy Budapestet Peking mintájára kamerákkal figyelje meg, az is problémás lenne. Ráadásul maga a rendőrség terelte más útvonalra az embereket. Ha például az Erzsébet hídra terelés ott helyben született döntés volt, akkor utólag nehezen lehetett volna oda kamerákat felszerelni. De ezt nem tudom biztosan.

Viszont, ha a rendőrség mégis ezzel próbálkozna, akkor újra életbe lép a jogállam.

Az ügyek eljutnak a bíróságra, és ott azt vizsgálják majd, hogy a demonstráció törvényes volt-e. Véleményem szerint a bíróság azt fogja megállapítani, hogy az volt, így nincs alapja bírság kiszabásának. Egyébként is, engedély nélküli demonstráción való részvétel miatt büntetni a fővárosi rendezvény résztvevőit, ez teljesen kizárt. Ha a rendőrség önállóan jár el, ebbe bele sem kezd.

– A feljelentéseiről elhíresült Tényi István ezúttal azt javasolta, hogy gyakoroljanak közkegyelmet a Pride-on résztvevőkkel szemben.

– Ez a javaslat körülbelül olyan, mint amikor azt mondták, hogy „Orbán Viktor mesterterve valósult meg”, miszerint ő szándékosan idézte elő ezt a helyzetet, hogy az ellenzéket egy ernyő alá sodorja, ami egyszerűen nevetséges. A közkegyelemre való hivatkozás is hasonló. Ha közkegyelem alapján mindenkit mentesítenének, azzal úgy tüntetnék fel magukat, mint nagyvonalú, megértő szereplők, miközben

valójában elkerülnék azt a vitát, hogy egyáltalán joguk volt-e szankcionálni.

Egyébként közkegyelmet már gyakoroltak korábban. A taxisblokád idején is, majd a 2006-os zavargások résztvevőit részesítette a Fidesz 2010 után, közkegyelemben. De mekkora különbség van a két korábbi eset és a mostani között! A szombati rendezvényen semmilyen atrocitás nem történt, rendben lezajlott, míg 2006-ban súlyos összecsapások voltak. A közkegyelem mostani emlegetése egyszerű kimenekülési kísérlet. A Fidesz így próbálja menteni a menthetőt.

– Van-e annak jogi lehetősége, hogy valaki azt mondja: „én nem kérek közkegyelmet”, és jogi útra tereli az ügyet?

– Ahhoz, hogy jogi útra lehessen terelni az ügyet, előbb valakit konkrétan fel kell jelenteni a részvételéért, névvel, címmel. A trükk éppen az, hogy a közkegyelemre hivatkozva nem indítanak eljárást senki ellen.

– Orbán Viktor eleinte kijelentette, hogy nem lesz Pride, kár is készülni rá. Aztán, ahogy haladtak az események, előálltak azzal, hogy nem fognak beavatkozni, mert „nem szokás Magyarországon bántani egymást”. Majd szombaton minden eddiginél nagyobb Pride-ot rendeztek. Hogyan lehet definiálni egy olyan államhatalmat, amely képtelen érvényt szerezni a saját akaratának?

– Én ezt kissé másként látom. Az állam képes cselekedni, és képes nagyokat hibázni is. Ha hibázik, a legszerencsésebb, ha ezt belátja, és visszavonul. Most ez történt. Súlyos tévedés volt a miniszterelnök részéről, hogy egy egyébként problémamentes demonstrációt betiltatott.

Ez egyértelműen politikai haszonszerzési kísérlet volt, semmilyen más célja nem volt.

Amikor kiderült, hogy ez nem fog működni, nem visszavonultak, hanem fenyegetőzéssel és törvénykezéssel próbálták érvényt szerezni az akaratuknak. Mikor ez sem vált be, kommunikációs trükkökkel próbálják visszavonulásukat győzelemként beállítani. De a valóság az, hogy egy nagyon rossz elképzelés megbukott. Akik ezt kitalálták, vereséget szenvedtek. Ami ennél is fontosabb: a civil társadalom és a jogállam viszont győzött.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Lengyel Tamás a Pride-ról: Zászló, zászló, szív - Ezt még Kapu Tibor is látja
A színész posztja alapján szintén ott sétált a 200 ezresre becsült tömegben. A rövid bejegyzésben kétszer is odaszúrt Orbán Viktornak.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. június 28.



Szombat délutáni bejegyzése alapján Lengyel Tamás is a 200 ezresre becsült tömegben sétált a Pride-on. A színész fotója alapján akkor járhatott a Ferenciek tere magasságában, amikor az emberek már teljesen megtöltötték az Erzsébet hidat.

Lengyel két szivárványos zászló mellé egy piros szívet tett a poszt elején, utalva az Orbán Viktor által életre hívott Harcosok Klubja elhíresült sorvezetőjére.

Ezután ugyancsak a miniszterelnök egyik korábbi, választási győzelem után elmondott győzelmi beszédéhez hasonlóan írta le a tömeg méretét:

„Ezt még Kapu Tibor is látja”

- olvasható a színész bejegyzésében, aki a héten a Nemzetközi Űrállomásra első magyarként eljutó árhajósra célzott.

Lengyel Tamás ezzel Orbán 2022 áprilisában mondott beszédére utalt. Akkor a miniszterelnök a negyedik kétharmados választási győzelem után úgy fogalmazott: „Akkora győzelmet arattunk, hogy még a Holdról is látszik, de Brüsszelből egészen biztosan”.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Havas Henrik: Orbán Viktornál tetten érhető a zavart gondolkodás, a hallucinációk és téveszmék gyors térnyerése
Az újságíró szerint vannak olyan emberek, akik a képzelet és a valóság határán állnak, és nem mindig tudják megkülönböztetni, hogy amit látnak, esetleg hallanak, az valós vagy sem.
F. O. - szmo.hu
2025. június 28.



Havas Henrik Orbán Viktor szerda reggeli, brüsszeli rögtönzött sajtótájékoztatójáról fejtette ki véleményét a közösségi oldalán. A miniszterelnök az Ukrajna uniós csatlakozása ellen indított kormányzati szavazás eredményéről azt mondta: a leadott szavazatok 95 százaléka, vagyis 2 168 431 szavazat nem támogatta Ukrajna európai uniós csatlakozását.

„Vastagabb lett, férfiasabb lett a hangom, végül is több mint kétmillió magyar ember hangján fogom ma azt mondani a tárgyaláskor, hogy Magyarország nem támogatja Ukrajna európai uniós csatlakozását. Ezek a szikár tények” – mondta Orbán Brüsszelben.

„Engem egyetlen egy dolog érdekel ebben a pillanatban: ki volt az az idióta, aki azt mondta a magyar miniszterelnöknek, hogy vastagabb, férfiasabb lett a hangja?

Nem tudok másra gondolni, mint hogy Orbán hormonkezelésen esett át, és már arra készül, hogy egy újabb Voks25-tel megalapozza a halálbüntetés visszaállítását,

és akkor még vastagabb lesz a hangja” – fogalmazott az újságíró a Facebookon, ezután pedig arról írt, hogy megpróbált utánajárni, „mivel magyarázható, hogy Orbán Viktor valóban azt gondolja, hogy nem 26 EU-s tagországnak van igaza, hanem egyedül neki”.

„A szakirodalom szerint vannak olyan emberek, akik a képzelet és a valóság határán állnak, és nem mindig tudják megkülönböztetni, hogy amit látnak, esetleg hallanak, az valós vagy sem.

Miután annak idején 8 hónapig a Lipóton dolgoztam, pontosan tudom, hogy ezek a tünetek hatalmas megterhelést jelentenek a betegek számára, ezért Orbán Viktornál tetten érhető a zavart gondolkodás, a hallucinációk és téveszmék gyors térnyerése.

Ha valaki a fentiek alapján bipoláris zavarra tippel, az téved. Én annak idején a pszichiátrián elég sok skizofréniában szenvedő emberrel találkoztam… Egyáltalán nem tartom lehetetlennek, hogy lesz még nemzeti konzultáció a halálbüntetés visszaállításáról. Ez olyan biztos, mint Orbán Viktornak az az álláspontja, hogy ha nem is értünk mindig egyet egymással, nem szoktuk bántani egymást. 2006-ban sem ostromolta senki a tévészékházat, az csak egy közönségtalálkozó volt” – írta Havas.

(via 24.hu)


Link másolása
KÖVESS MINKET: