Elárasztott utcák, pincék és garázsok, kidőlt fák – elképesztő pusztítást okozott országszerte a csütörtök esti özönvíz

Azt hiszem, nincs még egy olyan zenekar a világon, amihez olyan intim viszony fűzne, mint az LGT-hez.

Kapcsolatunk nagyon romantikusan indult. 1990-ben, a taxisblokád idején 14 éves voltam. A szüleim nem engedtek ki a házból, mert nagyon féltek, hogy megismétlődik 56’. Így hát jobb híján egész nap otthon gubbasztottam, és – internetről még nem is hallottunk – tévéztem.

A kerületi kábeltévé véletlenül épp a Sándor Pál által rendezett Locomotiv GT show című filmet adta. Ha van szerelem első látásra, ez az volt. Teljesen magával ragadtak az LGT slágerek.

LGT-rajongásom köztudott volt, olyannyira, hogy gimnáziumban egy fizika felelésem azzal kezdődött, hogy a tanár LGT dalokat sorolt és meg kellett mondanom, melyik albumon van.

Rajongóként egyébként eléggé félénk – van aki úgy fogalmazna: balfasz – tudok lenni. Nem is olyan rég például besétáltam a kormányablakba, ahol ott ücsörgött a várakozók között Karácsony János – és egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy ő az, ezért nem szólítottam meg. Később ráírtam a közösségimédiában és megerősítette, hogy tényleg ő volt.

Mindezt csak azért írom le, mert érzékeltetni szerettem volna, mennyire sokat jelent nekem, hogy eljutottam Presser Gábor koncertjére.

Presser utoljára 2018-ban tartott koncertet az Arénában. Most olyan hamar elkeltek a jegyek a két estére, hogy végül megnyitották a pénteki főpróbát is – szerencsémre.

Az ember persze mindig izgul egy kicsit ilyenkor, nem ritkaság, hogy a fiatalkori bálvány az évek múlásával veszít csillogásából. Nagy csalódás volt például tavaly nyáron John Cleese szereplése, aki persze mindig is a humortörténelem egyik legmeghatározóbb alkotója és előadója marad, de kifejezetten gyenge, megúszós előadást láthattunk tőle.

Presser Gábor azonban nem okozott csalódást. Habár „csak” a főpróbán vettem részt, ez azonban egyáltalán nem érződött.

De ő nem érte be ennyivel. A régi dallamokat újragondolta, áthangszerelte, és körülvette magát tehetséges kollégákkal, akik mind hozzátettek valamit, amitől még különlegesebb élményt kaptunk. A koncert minden egyes pillanatában több munka, ötlet és alázat volt, mint John Cleese egész estés előadásában.

Nekem persze legjobban azok a részei tetszettek a koncertnek, ahol LGT dalok csendültek fel, de ezek sem úgy, ahogy megszokhattuk. Instrumentális kompozíciókká gyúrva, bravúrokkal tűzdelve, bizonyos dalokat csak egy két taktus erejéig felvillantva.

Például amikor a Menni kéne ürügyén felcsendült kicsit az Ezüst nyár, vagy a Hirdetés. Igazi funservice, hiszen ezek a nóták ritkán szerepelnek a rádiók műsorain, csak az igazi rajongók ismerik fel őket pár hangból.

Azt is megtapasztalhattuk – sokadszorra –, hogy Presser nem csak nagyszerű dalszerző, énekes és előadóművész (a kettő nem mindig jár kéz a kézben!), de tehetséges és képzett (szintén nem egyértelmű párosítás) zenész, akinek ráadásul remek humora is van.

Például, a Szeberényi Danival és Holló Auréllel közösen bemutatott „ökörködésükben” (Presser fogalmazott így) mindkét tulajdonságát megcsillogtatta. A Gyere ki a hegyoldalbant adták elő olyan módon, hogy az megállta volna a helyét a világ bármely humorszínpadán is mint zenei paródia. Persze ehhez az is kellett, hogy Dani és Aurél minden tekintetben méltó partnere volt a Mesternek.

A koncertet Novák Péter rendezte. Miután az LGT repertoárjának visszatérő motívuma a cirkusz, adta magát, hogy cirkuszi kavalkádot körítsen Pici bácsi köré a Soharóza és a Fitos Dezső Társulat segítségével.

Ha pedig mindez nem lett volna elég, Presser nagyszerű játszótársakat is hívott. Impozáns névsor: Sena, Rúzsa Magdi, Vitáris Iván érkezett a színpadra néhány dal erejégi. De mind közül kimagaslott Falusi Mariann.

Sokadszorra állapítom meg, hogy Mariann énekesnői kvalitásai sokkal de sokkal többre predesztinálnák, mint a Padödö. Nem csak hangban, technikában, de mélységben is. A Ne szeress engem-et képes volt sajátjává tenni, pedig hát az eredeti előadó, Deák Bill Gyula sem a futottak még-kategória. Ugyancsak megrázóan szép volt amikor Presserrel duettben énekelte a Várlak című dalt. Mariann szereplése mindenképp az est libabőrös pillanatai közé tartozott.

Nem nosztalgiakoncertet láthattunk, hanem minden elemében friss, mai, modern, mégis autentikus zenei élményt kaptunk. Mintha egy új konceptlemez bemutatóján jártunk volna. Sokat megadnék érte, ha készülne belőle album, de tudom, a mai világban ennek kicsi a realitása. Reméljük viszont, hogy Presser Gábor még sok-sok koncertet ad.

Orbán Viktor X-oldalán egy közös fotót alá jegyezte a következőket:

Guess who's back! Congratulations to Robert Fico on his undisputable victory at the Slovak parliamentary elections. Always good to work together with a patriot. Looking forward to it! ???? pic.twitter.com/JHIlYWKX6c

— Orbán Viktor (@PM_ViktorOrban) October 1, 2023

Fico, aki megnyerte a parlamenti választásokat, már vezette Szlovákiát, azonban a nagy port felvert Kuciak-gyilkosság után kénytelen volt lemondani.

„Ott tartunk a XXI. században, hogy bár nincs jogilag szabályozva, hogy egy büntetését letöltött ember nem árulhatja Tokajban a vásárban a termékeit, engem mégis kitiltottak” – mondta a Blikknek Ambrus Attila, aki úgy tudja, a helyi képviselő azt szeretné, ha a szüreti napokon „válogatott társaság” venne részt, így ő a múltjával persona non grata lett.

A viszkis így folytatta: „Hosszú éveken át jártam a Tokaji Szüreti Napokra árulni a portékáimat, ám idén tiltólistára kerültem.

Ambrus Attila úgy érzi, nem tűrheti, hogy ilyen megtörténhessen, hiszen, ahogy mondta, ő élt a Ceaușescu rendszerben, tudja, mi a diktatúra.

„Nem szeretném újra átélni, hogy hátrányos megkülönböztetés ér a származásom vagy az előéletem miatt. A múltamban hibát követtem el, de már megbűnhődtem érte,

Ugyanerre a fesztiválra a felesége kapott engedélyt, azonban Amrus Attilának elvi kérdés, hogy ő árulja a saját munkáit. Úgy döntött, hogy „ezen eset után, hogy ameddig ez a városvezetés van Tokajban, ő sem megy többet oda árulni, sőt, még tokaji bort sem iszunk, pedig nagyon szeretjük!”

Az jó útra tért egykori bankrabló nemcsak kerámikusságból él. Fiataloknak tart előadást saját történetéről, arról, hogyan tudott jó útra térni, valamint tanítja is a korongozást.

A későbbiekben, amikor lejár a közügyektől való eltiltása,

mert hisz benne, hogy képes lenne tenni lakóhelyéért is, a közigazgatásilag Esztergomhoz tartozó Búbánatvölgyért.

A Király utcai K11 Művészeti és Kulturális Központ előadótermében gyűlt össze Belső-Erzsébetváros közel száz lakosa, akik lakossági fórumon kérték számon Niedermüller Péter DK-s polgármestert.

A 444.hu beszámolója szerint a főleg idősekből és néhány vendéglátósból álló közönséget Szikszai Sándor kerületi lakos csődítette össze, aki huszonegy kérdéssel bombázta meg a polgármestert.

A lap szerint a feszült hangulatú lakossági fórumon kisebb bekiabálások és fennakadások között a bulinegyed volt a központi téma.

Szikszai feltette a kérdést a polgármesternek, hogy mit ígér a belső-erzsébetvárosi választóknak az elkövetkezendő évekre, ha polgármesteri pozícióját megtartja 2024-ben.

A bekiabálások és számonkérések közben annyit lehetett megtudni, hogy a következő testületi ülésre,

Az éjféli záróra kérdése sokszor előkerült, és több jelen lévő dühös lakó szerint is ez az, ami mindent megoldana.

– mondta Niedermüller, aki szerint ez egy sokkal összetettebb probléma.

A felszólalók közül többen a randalírozók megbüntetését javasolták. Az is kiderült, hogy bár egy ideje négyszáz euróig büntethetők a szabálysértések, annak a pénznek „sajnos” a jelentős része nem az önkormányzatnál köt ki.

Szóba került az is, hogy volt már egyszer egy terv egy közös budapesti vigalmi koncepcióról, miszerint valahol – feltehetőleg a Hajógyári-szigeten – közösen hozna létre a város egy negyedet, felszabadítva Belső-Erzsébetvárost.

Ennek kapcsán Niedermüller ezt mondta:

A teljes riportot itt lehet elolvasni!