MÚLT
A Rovatból

Egy srác, aki hülyét csinált a Szovjetunióból

Mathias Rust mindössze 19 éves volt, amikor egy Cessna repülőgéppel landolt a moszkvai Vörös téren. Mindez a peresztrojka idején történt, 1987-ben.
Forrás: Hogyan történt? blog - szmo.hu
2017. október 26.


Link másolása

A Hogyan történt? blog egy történelmi magazin, ahol a szerzők közérthetően és olvasmányosan írják meg az elmúlt századok érdekességeit, rejtélyeit és eseményeit. Mindezt pedig olyan fotókkal, videókkal illusztrálják, amik szinte már elvesztek a történelem süllyesztőjében.

Aki tudja, mit jelentett a hidegháború időszakában engedély nélkül belépni a Szovjetunió területére, az érti igazán, hogy mekkora lehetett a világ megdöbbenése, amikor egy Cessna sportrepülő szállt le 1987. május 28-án a moszkvai Vörös téren, fedélzetén az akkor mindössze 19 éves nyugatnémet Mathias Rusttal. A tinédzser történelmi repülésével a gorbacsovi peresztrojka folyamatát akarta felgyorsítani, így közelítve egymáshoz a keleti és a nyugati hatalmakat.

Alig két héttel korábban bérelte ki a kisgépet Rust, hogy észak-európai utazást tegyen vele. Mindössze ötven órányi addig levegőben töltött idejével igencsak kezdőnek számított, mégis megkapta az extra üzemanyagtartályokkal felturbózott, hosszútávú repülésre átalakított Cessnát. Repülési terve szerint először meglátogatta volna a Feröer-szigeteket és Izlandot, majd Norvégia és Finnország érintésével tért volna vissza az NSZK-ba egy stockholmi landolással.rust9

Ám 1987. május 28-án Rust megtankolta gépét a helsinki-malmi reptéren és 12:21-kor felszállt. A toronynak jelezte, hogy Stockholm felé tart, ám ezután azonnal keletnek fordult és kikapcsolta a kommunikációs eszközeit. Ezután a finn légiirányítás hiába próbálta felvenni vele a kapcsolatot.

14:29-kor elérte a Balti-tenger partvonalát az Észt SZSZK felett, és belépett a szovjet szárazföld feletti légtérbe. Húsz percen belül Gdov térségében két elfogó vadász érkezett, egyikük olyan közel repült, hogy Rust látta a vörös csillagot az oldalán. Eszébe sem jutott, hogy rálőnek, azt gondolta, hogy talán megkísérlik földre kényszeríteni. A vadász engedélyt kért a beavatkozásra, de ezt megtagadták. Ezután kíséret nélkül repült még vagy 550 kilométert Moszkváig.

A nagyvárosban simán megtalálta a Vörös teret. Először a Kreml falai között akart leszállni, de később eszébe jutott, hogy jobb lenne, ha sok szemtanúja lenne a landolásnak, nehogy a néptelen téren a KGB egyszerűen “eltüntesse” az egészet. A Vörös tér egy rendezvény miatt zsúfolt volt (határőrség napját ünnepelték – milyen ironikus!). Rust nem merte megkockáztatni, hogy valaki megsérül, ezért néptelenebb helyet keresett, miközben tett még egy kört a térség felett, kb. 10 méteres magasságban.

Ekkor látta meg, hogy a térre vezető Balsoj Moszkvoretszkij-híd hirtelen elnéptelenedett. Ide irányította hát gépét és leszállt. Ezután mintegy 100 métert gurulva elért a Vörös térre.

A híd elnéptelenedése nem volt véletlen. A hídőr meglátva az alacsonyan szálló gépet, filmforgatásra gyanakodott és egy balesetet megelőzendő zárta le a hidat. Ezért az eseményt követő perben őt is megvádolták, hogy összejátszott az ellenséges "kémmel".

A landolásról nem készült felvétel (vagy nem került nyilvánosságra).

Az alábbi képek valószínűleg a Vörös tér fölé történt első berepülésről készültek:rust1rust2rust3

rust4

Rust a tanácstalan rendőri szervekkel, majdhogynem magára hagyva

"Akkoriban tele voltam álmokkal, és azt hittem, minden lehetséges. A repüléssel azt akartam elérni, hogy valamiféle képzeletbeli híd jöjjön létre kelet és nyugat között" – fogalmazott később Rust.

A landolás után kíváncsi emberek verődtek köré, a helyiek – látván, hogy nem beszél oroszul – inkább a gépét nézegették. Egy amerikai turista kérdezte angolul Rustot, aki elmondta, hogy Németországból jött a béke követeként. "Az NDK-ból?" – kérdezték, mondta, hogy nem, hanem nyugatról. Szinte hihetetlen, de egy óra is eltelt, mire a rendőrség megérkezett. Hosszas egyezkedés után aztán – mintegy két órával a landolása után – letartóztatták.

A vád ellene a szovjet légtérbe történt engedély nélküli belépés, a légiközlekedési előírások megsértése és garázdaság (??). A per 1987 szeptember 2-án kezdődött meg Moszkvában. A vádbeszédben arra mutattak rá, hogy Rust csak világhírű akart lenni és az egész békemissziót csak kitalálta, hogy enyhíthesse a büntetés mértékét. Végül 4 év munkatáborban letöltendő börtönbüntetésre ítélték, ami sokkolta a fiatalt. A következő hónapokban az enyhülés időszaka következett a nagyhatalmi politikában. Reagan amerikai elnök és Gorbacsov megállapodott a közepes hatótávolságú nukleáris rakéták leszereléséről. A fiú kegyelmi kérvényt nyújtott be az akkori főtitkárhoz, így 14 hónap után szabadulhatott. 1988. augusztus 3-án lépett ki a börtön kapuján és még aznap hazatért az NSZK-ba. A frankfurti repülőtéren több száz újságíró várta.

rust5

Az ügy igazi vesztese Szergej Szokolov védelmi miniszter és Alekszander Koldunov, a légierő parancsnoka volt, akik belebuktak az ügybe, mindkettejüket menesztették hivatalukból és leszerelték

rust6

Szokolov 101 évesen, négy éve halt meg

rust7

Koldunovnak, az egykori szovjet ász pilótának nem ez volt az első baklövése. 1944-ben három amerikai P-38-ast lőtt le tévedésből Belgrád felett

VIDEÓ: az eseményről szóló összefoglaló, eredeti felvételekkel

Rust későbbi élete zavarosan alakult. Nem vagyok szakember – és bocsánat a szubjektivitásomért -, de szerintem nincs minden rendben vele, ami utólag akár meg is magyarázhatja egykori tettét, amit egyszerűen akkoriban csak egy naiv fiú vakmerő tettének tudott be a világ.

Hazatérése után civil katonai szolgálatra osztották be, ahol beleszeretett egy kórházi nővérbe. Miután a lány kikosarazta, Rust egyszerűen megkéselte. Áldozata alig élte túl a támadást. Az eszét vesztett szerelmest két és fél évre ítélték, de 15 hónap után ismét kedvezménnyel szabadult. A Karib-tenger térségébe költözött, ahol egy élelmiszer-kereskedelmi céget alapított, és egy helyi nőt vett el. 1996-ban hindu hitre tért át és eljegyezte egy indiai teakereskedő lányát. Később – újra Németországban – egy értékes pulóver ellopásáért 10 000 márka büntetést kapott, de 600 márkára mérsékelték az ítéletét. Négy évvel később, 2005-ben árucsalásért 1500 eurós pénzbüntetésre ítélték. Egy 2009-ben vele készült interjúban profi pókerjátékosként mutatkozott be, 2012-ben pedig már egy svájci bank befektetési analizátoraként aposztrofálta magát.

Mi lett a kisrepülővel? Rust hazahozatta Oroszországból, és a japánok vették meg. 2008-ban a németek visszavásárolták. Jelenleg a Német Technikai Múzeumban (Deutsches Technikmuseum) látható, Berlinben.rust8

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


MÚLT
A Rovatból
Így nézne ki Petőfi Sándor ma a mesterséges intelligencia szerint
Az 1848-as forradalom hős költőjéről csak egy hitelesnek mondott kép maradt fenn, annak alapján készültek el a mai, modern Petőfi-portrék.

Link másolása

Milyen lenne Petőfi Sándor, ha ma sétálna Budapesten? Az Énbudapestem a mesterséges intelligencia segítségével rekonstruálta az 1848-as forradalom hősének portréját.

A képek alapja az egyetlen hitelesnek tartott dagerrotípia volt.

A lap még hozzáteszi, hogy Sass Imre orvos 1879-ben azt írta a költőről: "alig is fogunk hozzá teljesen hasonló arczképet leírni, mert — akik mint jól ismertük őt — kedélyének végtelenszerű csapongásai szerint a naponkénti találkozás, összejövetel s kedélyes mulatságaink közben is akárhányszor más alakba szedődtek vonásai".

Egressy Gábor(?): Petőfi Sándor portréja (dagerrotípia, 1844 vagy 1845) Escher Károly fotográfus kémiai úton regenerált és az eredeti dagerrotípiához képest oldalfordított (vélhetően a valós helyzetbe került) reprodukciója - Forrás: Wikipédia
Képek: Midjourney/Énbudapestem


Link másolása
KÖVESS MINKET:

MÚLT
A Rovatból
Csak egy pillanatra engedte el kétéves kisfia kezét a bevásárlóközpontban, soha többé nem látta élve
Bár az eset 31 éve történt, máig az egyik legnagyobb közfelháborodást kiváltó ügy marad Nagy-Britanniában. Az elkövető két tízéves fiú volt, akik brutális kegyetlenséggel gyilkoltak – máig nem tudni, miért.

Link másolása

1993. február 12-én a kétéves James Bulger eltűnt édesanyja mellől egy népes bevásárlóközpontban, a nagy-britanniai Bootle-ban. Pár nappal később vonatsíneken bukkantak kettévágott holttestére, de az világos volt, hogy a halálát nem gázolás okozta.

Pokolban köttetett barátság

Robert Thompson és Jon Venerables 1993-ban mindössze tíz évesek voltak. Ugyanabba a liverpooli iskolába jártak, és hasonlítottak abban, hogy nem volt példamutató a magatartásuk, de kisebb bolti lopásoknál nem merészkedtek messzebb. Csak a balhé kedvéért loptak, mert az elemelt tárgyakat gyakran még az üzletben behajították a liftaknába.

Egyiküknek sem volt otthon szerető családja: Thompsont és hat testvérét az anyjuk egyedül nevelte, aki depressziós volt, és gyakran nyúlt az üveg után. Venables-t is elhagyta az apja, az anyja pedig durván bánt a fiával, és számtalan férfi fordult meg náluk.

Thompson és Venables a gyilkosság napján – mint annyiszor máskor – az iskolakerülés mellett döntött. Szokás szerint a bootle-i bevásárlóközpontban ütötték el az időt, ám ezúttal valami újat terveztek.

Mint utólag kiderült, nem a későbbi áldozatuk volt az első, akit aznap megpróbáltak elcsábítani és magukkal vinni. Egy anyuka felfigyelt rá, hogy két fiú megpróbálja felhívni magára a gyerekei figyelmét. Pár pillanattal később hároméves kislányának és kétéves kisfiának nyoma veszett. Az anyuka gyorsan megtalálta az egyiket, aki azt mondta, hogy az öccse kiment egy fiúval. Az anya kiszaladt, és meg is találta őt Thompson és Venables társaságában, akik gyorsan eltűntek a színről.

Aztán addig lődörögtek tovább, amíg meg nem látták James Bulgert. Bár az anyukája fogta a kezét, csak egy pillanatra, amíg fizetett, elengedte. Mire ismét lenézett, a fiának már hűlt helye volt. Később azt mondta:

„Nem kellett volna elengednem a kezét. Ez volt a legnagyobb hiba, amit valaha elkövettem.”

A biztonsági kamerák rögzítették, amint a három gyerek 3 óra 42 perckor elhagyja a bevásárlóközpontot. Akkorra már az édesanya értesítette a biztonsági szolgálatot, és számtalanszor bemondták a hangosbemondón, hogy eltűnt egy gyerek. 4 óra 15-re világossá vált, hogy értesíteni kell a rendőrséget.

Festéket öntöttek a szemébe

Eközben Thompson és Venables messzire vitték prédájukat, egy másik város felé. Akik látták őket az utcán, azt hitték róluk, hogy testvérek, de volt, akinek feltűnt a két idősebb agresszív viselkedése.

Utólag jelentkeztek a hatóságoknál szemtanúk, akik szerint Thompson és Venables durván bántak a gyerekkel, rángatták és ütötték. Néhányan meg is állították és kérdőre vonták őket, de aztán abban a hiszemben engedték őket tovább, hogy a kicsit hazaviszik, de volt, akinek azt mondták, hogy a rendőrségre. A járókelők közül később sokan mélységesen bánták, hogy nem avatkoztak közbe.

Thompson és Venables Waltonba, egy vasúti sín közelébe terelte az áldozatát.

Kék festéket öntöttek a szemébe, hogy megvakítsák. Téglákkal és kövekkel ütötték, rugdosták, a szájába elemeket tömtek. Végül egy tízkilós vasrúddal fejbe vágták.

Csak ettől az ütéstől tíz helyen repedt meg a koponyája. James Bulger összességében 42 súlyos sérülést szenvedett. Utolsó szavaival az anyukáját hívta.

A gyilkosság után a kisfiú testét a vonatsínre fektették, mert azt hitték, hogy ezzel balesetnek álcázzák. Egy vonat valóban kettévágta az apró holttestet, de világos volt, hogy nem ez okozta a halálát. Két nap múltán talált rá egy csapat környéken játszó tinédzser.

Névtelen telefonáló és utóélet

A biztonsági kamera felvétele alapján a rendőrök eleinte 13-14 éves elkövetőket kerestek, de elkezdtek utánajárni annak is, hogy aznap ki hiányzott a közeli iskolákból. Végül egy névtelen bejelentőnek köszönhetően bukkantak nyomra. A telefonáló megnevezte Thompsont és Venables-t, akinek ugyanaz a kék festék maradt a kabátján, amit Bulger kínzásához használtak. A nyomozók nemcsak a lopott kék festéket találták meg, hanem Thompson cipőjén vérnyomokra is felfigyeltek.

A két fiút február 18-án vették őrizetbe. Thompson eleinte mindent tagadott, de Venables rövid idő elteltével vallomást tett. „Én öltem meg. Megmondanák az anyukájának, hogy sajnálom?” – kérdezte. A kihallgatást végző nyomozó, Phil Roberts utólag azt mondta: „azon a napon magával az ördöggel néztem szembe, a barátságuk a pokolban köttetett”.

A szakértők a tárgyaláson úgy nyilatkoztak, hogy mindkét gyerek különbséget tudott tenni jó és rossz között, és egyikük sem szociopata. A pszichiáterek azonban a motivációjukat nem tudták megnevezni, és

a mai napig nem derült ki, mi vitte rá a fiúkat arra, hogy gyilkoljanak.

Thompson és Venables lett a legfiatalabb gyilkosságért elítélt elkövető a modern brit történelemben. Javítóintézetbe kerültek, az elzárást 18 éves korukban lehetett felülvizsgálni.

2001-ben ki is szabadultak, és az országos felháborodás miatt, amely az ügyüket övezte, új személyazonossággal kezdhettek új életet. Bár mindig is Thompsont sejtették a gyilkosság értelmi szerzőjének, neki többé nem volt dolga a törvénnyel. Venables azonban ma is rács mögött ül. Többször is pedofil képek és gyermekbántalmazásról készült felvételek birtoklásáért ítélték el. Utoljára tavaly decemberben vizsgálták felül kegyelmi kérvényét, és elutasították azt.

(Forrás: ATII, Guardian)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

MÚLT
A Rovatból
Ferdinand Porsche egy magyartól lopta a bogárhátú terveit
Barényi Bélának, a magyar-osztrák mérnöknek bő 2500 találmánya volt, többek között az autós fejtámla és a biztonsági kormánykerék, illetve ő vezette be az első töréstesztet a Mercedesnél.

Link másolása

Uraim, Önök mindent rosszul csinálnak!” – ezzel a mondattal kezdte állásinterjúját a Mercedes-Benznél a magyar származású Barényi Béla, de utána olyan jól érvelt, hogy mégis felvették. Ez az autógyártó cég talán legjobb döntésének bizonyult később, de hogy jutott el egyáltalán a Mercedesig? Az osztrák Hirtenbergben született 1907-ben, és a közeli Bécsi Műszaki Főiskolán végzett gépészmérnökként dicsérettel, és már a tanulmányai alatt elkezdett dolgozni vízióján, a Volkswagenen, azaz az olcsó „népautón”. Diplomája után publikálta a központi csöves alvázú, az utasok biztonsága érdekében az első tengely mögé helyezett kormányművű autót, de mivel nem kavart nagy port a szakmában, nem is szabadalmaztatta az ötletét.

Több autógyárnak is dolgozott, Ferdinand Porsche azonban nem vette fel. Az ötletét azonban elvette, ugyanis mint kiderült, nem csupán lemásolták a Porsche-gyárban az öt évvel korábban publikált találmányát, hanem el is kezdték nagy sikerrel a Bogár sorozatgyártását, csakhogy kihagyták belőle többek közt a kéttengelyes pedálokat, amelyeket direkt azért tervezett úgy, hogy védjék az utasok lábait. Sokkal később állt csak neki pereskedni, miután két könyvben is hazudtak vele kapcsolatban, de szerencsére a pert végül meg is nyerte, és a Volkswagen fizetett – jelképesen egy márkát, amennyit az ötletgazda kért.

A 30’-as évek végén Barényi egy olyan „cellajárművet” tervezett, amelynél az utastér erősebb anyagból készül, mint az autó többi része, ezzel feltalálta a gyűrődési zónát. Ennek ellenére először nem vette fel a Mercedes-Benz, de amikor egy volt kollégája ajánlólevelével érkezett, mégis meghallgatták. Ekkor bár két percet kapott a vezérigazgatótól, huszonkét percen keresztül kritizálta a jelenlegi rendszert, méghozzá olyan alapossággal, hogy adtak neki egy esélyt – valamint saját műhelyt, szabad kezet, és forrást is a kísérleteihez. Bele is vetette magát a tervekbe, és a második világháború után olyan fontos ötleteket valósított meg a gyakorlatban, mint a frontális és oldalirányú ütközésnél is összecsukódó kormányoszlop, vagy a nyugalmi állapotban rejtett, biztonságosabb és kedvezőbb légellenállású ablaktörlő.

Az első legyártott biztonsági megoldása az oldalütközések ellen is védő alváz volt az 1953-es Ponton Mercedesben (W120), az első olyan autó pedig, amit biztonságos jelzővel illettek, az 1959-ben debütáló W110 lett, amely az S osztály elődjének számít. Ennek az volt a lényege, hogy ütközés esetén a jármű első és hátsó részénél a kocsi deformálódása irányított, és a karosszéria elvezeti az ütközési energiát, miközben az utasok egy stabil és biztonságos utascellában érezhették magukat. Sőt, ebben volt először biztonsági kormánykerék is, amely később minden Mercedesben megjelent.

Ekkoriban szinte kaszkadőri munkának is számított a töréstesztelés, mivel nem voltak tesztbábuk: a mérnökök védőruhában próbálgatták a különféle szituációkat. A gőzrakétákkal kilőtt autókat hol egymásnak, hol a falnak, hol a levegőbe navigálták, vagy éppen több tonnát tettek az autó tetejére, hogy mit bír el. Úgyhogy lényegében a Mercedes Bélának köszönheti, hogy a márkát a biztonsággal azonosították.

Barényi Béla élete végéig nekik dolgozott: hosszú évtizedekig volt főosztályvezető, de nyugdíjba vonulása után is tanácsadóként alkalmazták. Ezalatt bő 2500 szabadalmat tulajdonítottak neki, például a puha műszerfalat süllyesztett és rugalmas gombokkal, a könnyen letörő visszapillantókat, a fejtámlákat, a gyalogosok védelme érdekében elhajló Mercedes-csillagot, a megerősített üléseket, és az erős, kiesést megakadályozó biztonsági zárat az ajtókon. A W 113-as SL-ek kupéváltozatainak pagoda alakú teteje is a nevéhez köthető, amelyről a sorozat a becenevét kapta.

A passzív biztonság atyja 90 évet élt, és még életében bekerült az autózás meghatározó ikonjait felsorakoztató, genfi European Automotive Hall of Fame tagjai közé. Megkapta a szakmájában legtekintélyesebb elismerést, a Rudolf Diesel aranyérmet, valamint az aacheni Nemzetközi Károly-díjat, és több országban utcát is elneveztek róla – jó kérdés, hogy Magyarországon miért nem övezi általános ismertség. Utolsó interjújában arra a kérdésre, hogy hogyan volt képes ennyi minden feltalálni, Barényi így reagált: „Egész életemben csak racionálisan próbáltam gondolkozni!

Források: 1,2,3

Link másolása
KÖVESS MINKET:


MÚLT
A Rovatból
Még egy ebédszünet is belefért a forradalomba 1848 március 15-én - hogyan is zajlott a valóságban ez a nap?
A hős forradalmárok a Nemzeti Múzeumnál sem tudtak egyből a lépcsőkre jutni, mert marhavásár volt a környező területen. Így aztán előbb teheneket tereltek. A többi érdekes részlet is kiderül a videóból.

Link másolása

Még egy ebédszünet is belefért a forradalomba 1848 március 15-én - hogyan is zajlott a valóságban ez a nap? A Szeretlek Magyarország Tik-Tok videójában ennek járt utána.

Az 1848-as forradalom a legbékésebb forradalom volt Európában, hiszen nem folyt vér. A magyarok leginkább egy kicsit szabadabb életet szerettek volna, nem a függetlenségre törekedtek. Az elején még a jelszavuk is ezt tükrözte. Hogy mi volt ez? Kiderül a videóból.

Ahogy az is, hogy Petőfi Sándor a leírt versét otthon felejtette, ezért soronként kellett lediktálnia. A hosszas folyamat miatt az utcán várakozó több ezer embert emiatt Jókai hazaküldte ebédszünetre.

A hős forradalmárok a Nemzeti Múzeumnál sem tudtak egyből a lépcsőkre jutni, mert marhavásár volt a környező területen. Így aztán előbb teheneket tereltek. Petőfi itt nem szavalta el a versét, hanem beszédet mondott, a verset pedig egy ifjú színész szavalta el.

A videóból az is kiderül, hogyan jutottak fegyverhez, és mi történt Táncsics Mihállyal a kiszabadítása után.

VIDEÓ: Hogy zajlott március 15.?

@szeretlekmagyarorszag.hu Te ismerted ezeket a történéseket a forradalmunkról? Az 1848-as március 15-i események nem teljesen úgy zajlottak, ahogy az a köztudatban is benne van. #forradalom #március15 #szeretlekmagyarorszag #petőfi #nekedbe #magyartiktok ♬ eredeti hang – Szeretlek Magyarország.hu - Szeretlek Magyarország.hu

Link másolása
KÖVESS MINKET: