„Egy gyakorlat akkor jó, ha nem sikerül” - meglepő kijelentéssel nyitott a leendő vezérkari főnök
A Honvédelmi és Rendvédelmi Bizottság meghallgatásán Ruszin-Szendi Romulusz honvédelmi miniszter azzal indokolta a korábbi vezérkari főnök, Böröndi Gábor leváltását, hogy a magyar katonák morálja a mélyponton van. Szerinte Böröndi vezetési stílusa nem egyezett az általa képviselttel, nem tudta megakadályozni a katonai morál csökkenéséhez vezető jogalkotási változásokat, valamint az ország fegyveres védelmi tervével kapcsolatban sem vallottak azonos nézeteket.
Hozzátette, Böröndi vezérezredes nem fog úgy járni, mint ahogy korábban velük elbántak, és a diplomáciában vagy a védelmi iparban talál majd helyet magának.
A miniszter szerint Sándor Zsolt altábornagy a legalkalmasabb személy a posztra, akivel közösen „újra egy emelkedő pályára tudják állítani a Magyar Honvédséget”.
A minisztérium feladatát a célok meghatározásában, a feltételrendszer biztosításában és az ellenőrzésben látja, míg a „hogyan” megvalósítása Sándor Zsolt feladata lesz.
Sándor Zsolt altábornagy, a Honvéd Vezérkar főnökének jelöltje bemutatkozásában elmondta, rendkívüli megtiszteltetésnek, lehetőségnek és felelősségnek tartja a jelölést.
Negyvenéves pályafutását végigtekintve beszélt a kezdetekről, a sivatagi hadosztálytól a különleges műveleti egységeken át a dandárparancsnoki beosztásig. Kiemelte a 88-as könnyűvegyes ezrednél töltött időszakot, ahol elmondása szerint olyan feladatokat hajtottak végre, amilyeneket senki más az országban. Részletesen beszélt a vörösiszap-katasztrófa, az árvízi és a hóhelyzeti védekezés során szerzett tapasztalatairól, amikor a tatai dandár parancsnoka volt.
Az is kiderült, van egy ikertestvére, Sándor Tamás vezérőrnagy, aki jelenleg Brüsszelben szolgál.
Katonadiplomáciai és nagyköveti múltját is érintette, valamint a koronavírus-járvány idején betöltött szerepét, amikor a honvédség összes Covid-elleni műveletéért ő felelt.
Szerinte a professzionális átalakítás még nem valósult meg, ezért nemcsak a technikai eszközöket, hanem az emberek gondolkodásmódját is modernizálni kell.
A kiképzés reformját szorgalmazta, mondván, a jelenlegi, ismétlődő ciklusok demoralizálóak. Úgy véli, a kötelékek építésére és az intenzitás növelésére kell helyezni a hangsúlyt. „Kimennek a gyakorlótérre azzal, amijük van, és 30 nap múlva bejönnek koszosan, büdösen, kialvatlanul, és többnek fogják magukat érezni” - fogalmazott.
Szerinte „egy gyakorlat akkor jó, ha nem sikerül a feladat végrehajtása. Tehát addig kell nyomást helyezni az állományra, vezetőre, végrehajtóra, amíg nem hibázik” – mondta, hozzátéve, hogy így derülnek ki a rendszer gyengeségei.
Hangsúlyozta a katonai pályakép fontosságát is, mondván, nem tartható, hogy mindenki 65 éves koráig a rendszerben maradjon, mert ez a végrehajtói állomány rovására menő, „gigantikus méretű törzseket” eredményez.
A képviselői kérdésekre válaszolva a külföldi missziókkal kapcsolatban úgy foglalt állást, hogy a tapasztalatszerzés elengedhetetlen. Azt az analógiát használta, hogy mindenki ahhoz az autószerelőhöz vinné szívesen a Mercedesét, aki nemcsak Ladát, hanem Mercedest is szerelt már. Szerinte azoknak, akik nem vállalnak nemzetközi szolgálatot, nem lehet hosszútávú karrierképük, mert a haderőnek szüksége van a NATO-erőkkel való együttműködésre képes szakemberekre.
A leszerelési hullámmal kapcsolatban nem számít tömeges távozásokra, úgy véli, sokan kivártak, hogy milyen irányt vesz a honvédség. A haderő létszámát egyelőre nem növelné, a meglévő keret feltöltését tartja elsődlegesnek.
Egyértelművé tette, hogy a sajtóban nem szerepel majd gyakran. „Én nem vagyok egy jó kommunikátor, ezért lesz majd egy kommunikációs szakember mellettem. Kérem, nézzék el nekem, én nem szeretnék különösebben nyilatkozni semmiről sem.”
A „fiatalításként” elhíresült leépítésekkel kapcsolatban azt mondta, magával az elvvel egyetért, mert a haderő feladatrendszeréből fakad, hogy nem lehet mindenkit 65 éves koráig szolgálatban tartani. A megvalósítás módjával azonban nem értett egyet, és a méltányos, felkészítéssel egybekötött kiválási rendszer megteremtését sürgette.
A koronavírus elleni oltásokkal kapcsolatos eljárást megvédte. Egy elhunyt kollégája tragédiájára emlékeztetett.
A vezérkarfőnöki rezidencia kérdését nagyon alacsony prioritásúnak nevezte, de megvédte a személyes kapcsolatépítés fontosságát, példaként a kabuli mentőakciót hozva fel, ahol egy személyes telefonhívás segített kimenekíteni 120 embert.
A bizottság végül 7 igen szavazattal, 1 tartózkodás mellett támogatta Sándor Zsolt altábornagy kinevezését a Honvéd Vezérkar élére.