„Maga szerint fel lehetne lázítani a cigányokat?” - L. Ritók Nóra szerint egy évig lehallgatta, zaklatta őt a titkosszolgálat, és ilyen kérdésekkel bombázták
L. Ritók Nóra, az Igazgyöngy Alapítvány vezetője a Partizánnak adott interjúban beszélt először arról a nyomásgyakorlásról, amit állítása szerint a 2010-es évek közepén a magyar állam részéről kellett elszenvednie.
L. Ritók Nóra elmondta, a zaklatások mellett Balog Zoltán, az akkori emberi erőforrás miniszter is nyomást gyakorolt rá, miközben egy MNB-alapítványon keresztül titokban intézett nekik támogatást, amiről a nyilvánosság előtt nem beszélhettek.
Az interjú elején a civil szervezet vezetője arról beszélt, miért vonult vissza a közéleti szerepvállalástól az elmúlt tíz évben. Állítása szerint a 2010-es évek elején a rendszerben látott hibák és alapjogsértések miatt volt dühös és hangos, de hamar rájött, hogy a folyamatos kritikával a helyi intézményrendszert nem partnerré, hanem ellenséggé teszi. Egy helyi figyelmeztetés is elhangzott felé: „miért nem tudod-e befogni a szádat és csendben rajzolgatni a cigány gyerekekkel.”
Az igazi töréspontot a Norvég Civil Alap körüli, 2014-es botrány hozta el. L. Ritók elmondása szerint nem sokkal az Ökotárs Alapítványnál tartott rendőrségi razzia után egy titkos telefonszámról keresték meg az Alkotmányvédelmi Hivataltól, és közölték vele, hogy másnap meglátogatják Berettyóújfaluban. Bár eleinte azt hitte, ez egy általános megfélemlítési akció a norvég támogatásban részesülő szervezetek ellen, a helyzet hamar komolyra fordult.
A kérdések között pedig olyan is elhangzott, hogy
Mivel nem vette komolyan az egészet, azt mondta „Persze. Én is fel tudnám, ha ez lenne a célom”. Amire csak később jött rá, hogy ez nem volt egy jó kijelentés.
A látogatások állítása szerint egy éven keresztül, 2015 őszéig folytatódtak, havonta-kéthavonta. A hivatal munkatársai azzal indokolták a rendszeres találkozókat, hogy tanulni szeretnének tőle, de L. Ritók szerint a feltett kérdésekre a válaszok nyilvánosan is elérhetőek voltak. A beszélgetések során egyre rosszabbul érezte magát, a mélypontot pedig az antiszegregációs kerekasztalról szóló kérdés jelentette. Mikor megkérték, hogy sorolja fel a tagokat, és ő visszakérdezett, miért van erre szükség, hiszen a névsor nyilvános, azt a választ kapta: „mert nem mindegy, milyen sorrendben mondja”.
Ezzel párhuzamosan az Igazgyöngy Alapítvány egy bankcsőd miatt a működésképtelenség szélére került. L. Ritók elmondása szerint ekkor Balog Zoltán miniszter hívta fel, és számonkérte, miért a sajtóhoz fordul. A miniszter felajánlotta a segítségét, és egy MNB-alapítványon keresztül intézett 30 millió forintos támogatást a szervezetnek. Az ügyletet azonban teljes titoktartás övezte.
A támogatás elszámolása körül is problémák adódtak, az alapítvány visszamenőleg akarta módosítani a szerződést, amit az Igazgyöngy nem fogadott el, az ügyet pedig azóta sem zárták le. L. Ritók Nóra szerint Balog Zoltán miniszterként többször is megpróbált nyomást gyakorolni rá. A miniszter állítólag nehezményezte, hogy kivel és melyik sajtóorgánumnak nyilatkozik, és konkrétan megnevezte Ónodi-Molnár Dórát, mint akivel nem kellene beszélnie. Egy másik konfliktus egy HVG-ben megjelent cikke miatt robbant ki, amelyben a „szeretetteljes szegregáció” kifejezést Balog Zoltán nevéhez kötötte. Emiatt államtitkárok és a Fidesz kommunikációs vezetője is felszólították a cikk visszavonására és bocsánatkérésre, sajtóperrel fenyegették. Miután a blogján is megírta a nyomásgyakorlás történetét, a kommunikációs szakember dühösen hívta fel.
Hozzátette, hogy 2016 után valóban nem nyertek egyetlen, a kormányon keresztül folyósított uniós pályázaton sem. Az Alkotmányvédelmi Hivatal látogatásai 2015 őszén értek véget, miután többször jelezte, hogy nem kívánja folytatni a találkozókat. Az utolsó beszélgetés végén az AH munkatársa L. Ritók állítása szerint így búcsúzott: „egy percig se gondoljam, hogy ezután könnyebb lesz nekem”. A civil vezető szerint ez a fenyegetés is bevált, a pályázati források elapadása mellett a helyi önkormányzatok részéről is tapasztaltak kicsinyes „betartásokat”.
Az interjúban szó esett a Felzárkózó Települések programról is, amelyben az Igazgyöngy Alapítvány sokáig az egyetlen nem egyházi szereplő volt. L. Ritók Nóra kritikusan értékelte a programot, szerinte az egy különálló segítő rendszert épített fel az állami ellátórendszer mellett, de érintetlenül hagyta azokat a rendszerszintű problémákat, amelyek az esélykiegyenlítést szolgálnák.
A választásokkal kapcsolatban elmondta, a Tisza Párt áttörését a térségükben a személyes jelenlétnek tulajdonítja. Míg korábban a Fideszen kívül más párt nem járt a legszegényebb településeken, a Tisza aktivistái és jelöltjei most elmentek hozzájuk, ami szerinte megváltoztatta az emberek hozzáállását. Arról is beszélt, hogy egy esetleges kormányváltás után szakértőként, tanácsadóként szívesen segítené a szociális terület munkáját, de minisztériumi alkalmazott nem lenne. Zárásként hangsúlyozta, a legfontosabb feladat a kettészakadt ország mentális megerősítése és a mélyszegénységben élők munkaerőpiaci integrációja lenne, ami a lakhatási szegénység felszámolásának is a kulcsa.