KÖZÖSSÉG
A Rovatból

Egy édesanya vallomása, miután 7 hónapos gyermeke meghalt a kiságyában

Kisfia élete tragikusan ért véget: magára húzott egy pokrócot, amiből nem tudott kiszabadulni, és megfulladt.


Jordan DeRosier július 3-án találta meg 7 hónapos kisfia kihűlt testét a rácsos ágyában, a tragédiát követően pedig úgy döntött, hogy megszólal, mert egy hétköznapi dolog miatt hunyt el gyermeke.

jordan-derosier-6

Kép: Pinterest

jordan-derosier-1

Az édesanya. Kép: Pinterest

DeRosier aznap este is, csakúgy, mint mindennap, lefektette kisfiát a rácsos ágyába, és két kis pokróccal takarta be. Az egyiket még ükanyja készítette, a másikat pedig Sloan születésekor vette.

Július 2-ának éjjelén fia valahogyan áthúzta a takarót a kiságy rácsain, és belegabalyodott a pokrócba. Másnapra virradóan az anya ellilulva, kék ajkakkal találta meg a fiát.

"
Óriási bűntudatom van. Mit tehettem volna jobban? Meg tudtam volna menteni? Sohasem fogom tudni elfelejteni azt, hogy valamit tehettem volna azért, hogy megelőzzem a halálát.

– idézi a 30 éves anya szavait a People magazin.

DeRosier 32 éves férjével, Justinnal és 3 éves gyermekükkel, Rowannal él Washington államban. A gyászoló anyuka azt is elmesélte, hogy a tragédia feldolgozásában sok ismeretlen is segít nekik.

"
Több ezer üzenetet kaptunk szülőktől, akik a történetünk hallatán úgy döntöttek, kiveszik a takarókat gyermekük mellől.

Sloan haláláról édesanyja a Facebook-oldalán írt, amit egy szívszorító fotóval töltött fel. A bejegyzésében leírta, milyen érzés volt fiát a szíve alatt hordania, de először nem mesélte el a tragédia részleteit a közösségi oldalon. Csak azután döntött úgy, hogy megírja, mi történt pontosan, miután több üzenetet is kapott aggódó szülőktől.

„Én találtam meg Sloant. Bementem, hogy kivegyem a kiságyából. 9 óra 38 perckor kinyitottam az ajtót, és megláttam, hogy a hasán fekszik a kedvenc kis pokrócával a fején. Lehúztam róla, és megérintettem a hátát, éreztem, hogy jéghideg. Megfordítottam, és egy óriási sikoly hallatán rohant a segítségemre Justin. Az arca és a mellkasa teljesen lila volt az egyik oldalán. Az ajkai kékek. A szemei csukva. Justin futva jött a szobába, és odaadtam neki Sloant. Emlékszem az állatias “nem” üvöltésekre, amik elhagyták Justin száját. Emlékszem, ahogy Sloant a konyhapultra fektette, és megpróbálta újraéleszteni, miközben a mentőkkel beszélt. Én még mindig üvöltöttem.

Próbáltam megfogni Sloan élettelen kezét, de annyira megdermedt, hogy már nem tudtam az ujjacskáit kinyitni.

Akkor eljött az idő. Megcsókoltuk, és könnyekkel áztattuk, alig kaptunk levegőt, amikor kivették a vonakodó karjaimból. Levetkőztették, és odaadták nekem a nevével jelzett takarót. Majd egy csecsemő méretű hullazsákot kezdtek el kihajtogatni.”

A család úgy érzi, sosem fogják tudni elfelejteni a megrázó perceket. Az édesanya minden pillanatát újból és újból átéli a tragédiának, mikor becsukja a szemét, ezért nem is tud már egyedül maradni.

"
Annyira friss még az emlék, hogy bármikor becsukom a szemem, ezt látom – őt, ahogyan ott fekszik.

DeRosier úgy érzi, hogy a július 3-i reggeli eseményei minden jó közös emléket beárnyékolnak, de reméli, hogy eljön az az idő, mikor a kisfia életének boldog pillanataira fog majd visszaemlékezni.

A szülők azt mesélik, kisfiuk a világ legboldogabb babája volt: mindig mosolygott, és nagyon ügyes is volt. Ebben a korban már olyanokra volt képes, mint az egyévesek, és olyan nagyra is nőtt, mint ők. Nagyobb termete és ügyessége miatt gondolta úgy az anya, hogy már biztonságosan tud takaróval is aludni.

"
Ez egy szürke terület, nem is nagyon beszéltünk róla. Azt gondolom, hogy az egyik legfontosabb része az üzenetnek, amit szeretnék átadni, az, hogy ez bármilyen korban megtörténhet.

Az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia előző évben hozta nyilvánosságra, hogy az USA-ban évente 3500 kisgyermek veszti életét alvással kapcsolatos incidensek során, és a következőket ajánlják a szülőknek, a lehető legbiztonságosabb alvás érdekében:

- a babát hátára, kemény felületre kell fektetni, például rácsoságyba vagy mózeskosárba

- nem ajánlják a puha ágytakarók használatát, az ágynak csupasznak kell lennie

- ajánlott közös szobában aludniuk a szülőkkel, lehetőleg a gyermek első életéve során végig, de nem ugyanazon az ágyon legalább 6 hónapos korig

- ajánlott a csecsemőt a dohányfüsttől, alkoholtól és tudatmódosító szerektől távol tartani

A házaspár úgy döntött, hogy nem tartanak Sloan emlékére semmiféle ceremóniát, mert túl fájdalmas lenne, és szűk családi körben fognak megemlékezni a kisfiúról.

A DeRoseir család segítséget fog kapni Sloan halálának feldolgozásában. A szülőket is nagyon megrázta mindaz, ami történt, de 3 éves fiuk, Rowan is ott volt azon a reggelen.

"
Rowan érti, hogy a kistestvére elhunyt, de azt nem érti, hogy hol van most. Ott volt, mikor Sloant megtaláltuk, és látott mindent, ezért szeretnénk, ha a lehető legmegfelelőbb módon tudná ezt feldolgozni. Együtt, családként kell csinálnunk.

A család nagyon hálás mindenkinek, akik segítik őket ebben a nehéz helyzetben. Örülnek annak, hogy meg tudják osztani mindezt a világgal, és így akár gyermekek életét menthetik meg.

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Annyit vártunk erre, és most itt van” – Leírhatatlan boldogságban él új családjában a kisfiú, aki születésétől kezdve évekig egy kórházi ágyban lakott
A pár második hete viszi bölcsibe, utána minden nap a játszótéren kötnek ki, mielőtt hazamennek Komlóra. Az ügyvéd közben az örökbefogadás lezárását várja.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. november 12.



Reggel bölcsi, aztán irány a közeli játszótér Komlón: Melinda és Jani második hete ezzel kezdik a napot a kisfiúval. A hinta a kedvenc, minden ülésre fel kell ülni. A bölcsiben is hintázott, ott Zsófi lökte, derül ki a Házon kívül riportjából, amit arról a kisfiúról készítettek, aki születésétől kezdve egy kórházi ágyban élt, majd újdonsült nevelőszülei hosszú küzdelem után fogadhatták örökbe.

A játszótéren találkoznak az ügyvéddel is, aki hónapok óta mellettük áll. Azt mondja, várják az örökbefogadási ügy lezárását és az illesztést, hogy a határozat kézhezvétele után a gyermeket családként magukhoz vehessék. Arról is beszél, hogy sok ember összefogása után nyitottabb lett a gyermekvédelem: megkérdezik a szakmai civil szervezeteket, az örökbefogadókat és a nevelőszülőket, és bevonják őket a gyakorlat alakításába.

Hazafelé a kocsiban Melinda felidézi, hogy minden egy puszival kezdődött a pécsi kórház gyermekosztályán. Éjszakás volt, játszottak, a kisfiú odahajolt, puszit akart adni. Az osztályon ez nem szokás, de ő sem bírta ki, és „szétpuszilgatta”. Ahogy ránézett, megfogta az arcát, egy pillanat alatt eldőlt benne: hazaviszi.

Ma már azon kapják magukat, hogy a hátsó ülésen ott szuszog valaki. Otthon a legapróbb dolgok is új élménynek számítanak. Este Melinda tízpercenként benéz a szobába, figyeli a gyerek nyugodt alvását.

Előfordul, hogy a kocsiban alszik el, mire hazaérnek. A ház új terep. Felfedezi az emeletet, megnézi a polcokat is. Az egyik polc azóta készült el, mióta utoljára járt itt.

„Amikor szomorú vagyok, vagy rossz napom volt, belegondolok, hogy mindjárt hazamegyek, és átölelhetem végre. Azt látom anyuékon, hogy boldogok nagyon” - mondja Nóri, a kisfiú új testvére.

A kisfiú még csak egy-egy szó mond, de gyorsan tanul. Mindent mond új családtagjai után, nincs olyan szó, amit ne próbálna kimondani, és szépen meg is jegyzi. Az étvágya is megjött, azonban sírni még nem tud. A kórházban hagyott gyerekek egy idő után nem sírnak. Ő több mint három évig lakott egy kórházi szobában. Most már azonban van kiktől várni a vigasztalást.

„Ha valamit nem lehet, legörbül a szája, főleg ha Nórihoz vagy Olivérhez szeretne felmenni és nem szabad, látszik az arcán, de nem sír. Tényleg meg kell tanulnia sírni tulajdonképpen” - mondja Melinda.

„Annyit vártunk erre, és most itt van. Megvan. Itt van, igen. Ez leírhatatlan boldogság”

– teszi hozzá az anyuka.

Jani az idősebb gyerekek nevelőapja. Arra a kérdésre, hogy ez a kisfiú a közös gyerekük lesz-e, a válasz: igen, igen. Szerintük meg volt írva, hogy oda kell menni dolgozni, meg kell ismerni a kisfiút, és haza kell hozni egy kicsit hétvégére. Sorsszerűnek látják, hogy ennek így kellett lennie.

A Házon kívül teljes riportját itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KÖZÖSSÉG
A Rovatból
100 nap után hazamehetett egy 690 grammal született baba a Honvédkórházból
Alexa 23 hét 4 napra született, több mint három hónapot töltött a koraszülött intenzív osztályon. Most végre eljött a nagy nap, amikor édesanyjával együtt hazatérhetett a családjához.


Örömteli hírről számoltak be a Honvédkórház Facebook-oldalán: több mint három hónap után hazaengedtek egy koraszülött csecsemőt.

A kis Alexa 23 hét 4 napos várandósság után 690 grammal született meg a kórházban. Édesanyjával kereken 100 napot töltött a Perinatális Intenzív Centrum (PIC) osztályon, ahonnan 2975 grammal mehetett haza.

A bejegyzés szerint szülei mellett két nővére is várta otthon a babát. A kórház jó egészséget és sok boldogságot kívánt a családnak.

A kislányról születéskori és mostani fotókat is megosztottak, így jól látható a fejlődése.

Az Észak-pesti Centrumkórház – Honvédkórház Perinatális Intenzív Centruma (PIC) a legmagasabb, 3-as progresszivitási szinten látja el a legkisebb, az életképesség határán született újszülötteket is. A kórház struktúrájához szervezetten kapcsolódik a koraszülött-utógondozás és a fejlődésneurológiai követés is, amely a hazaadást követően támogatja a családot.

Via 24.hu


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Egy tanyán találták meg a 7 éves kisfiút, akit több száz önkéntes keresett Lajosmizsén
Drónokkal és kutyákkal is kutattak az autista gyermek után. A helyi rendőrség a Facebookon mondott köszönetet mindazoknak, akik valamilyen módon segítették a keresést.


Épségben előkerült az a 7 éves kisfiú, aki csütörtök délután tűnt el Lajozsmizsén. A Bács-Kiskun Vármegyei Rendőr-főkapitányság korábbi tájékoztatása szerint az autista gyerek egy tanyasi házból szaladt el 15 óra körül. A szülők bejelentése után a rendőrök nagy erőkkel, önkéntesek segítségével kezdték el keresni. Kutyákkal, hőkamerás drónnal is próbáltak a nyomára bukkanni.

Az összefogásnak meg is lett az eredménye: pár órával később már azt közölte a rendőrség, hogy épen, egészségesen előkerült a kisfiú.

A Bács-Kiskun Vármegyei Rendőr-főkapitányság pénteken a Facebookon számolt be a keresés részleteiről. A posztban, amit „Egy kisfiú eltűnésének margójára” címmel tettek közzé, megköszönték „a civilek, civil szervezetek, társszervek és szolgálaton kívüli kollégák azonnali segítségnyújtását.”

A rendőrség közlése szerint „a gyermek a lajosmizsei otthonából tűnt el pillanatok alatt, annak ellenére, hogy szerető szülei minden pillanatban vigyáznak rá.” A bejelentés után azonnal megkezdték a keresést, amihez segítséget kértek „a jó szándékú emberektől”.

A felhívásukra érkezett reakciókról azt írták: „Segítségkérő Facebook-posztunkra rövid időn belül több százan reagáltak: civilek, civil szervezetek, önkéntesek, kutyás keresőcsapatok és hőkamerás drónokkal érkező segítők indultak útnak az ország különböző pontjairól.” Hozzáteszik, hogy „akik pedig nem tudtak személyesen részt venni, bátorító, támogató üzenetekkel, megosztásokkal segítették a keresést”, amely végül sikerrel zárult.

„A kisfiú szerencsére néhány órán belül épségben előkerült; egy közeli tanyán találták meg, és jól van”

– írták a posztban, amelyben köszönetet mondtak mindazoknak, akik segítették a munkájukat.

Hosszú listában sorolták fel a keresésben részt vevők segítségét, melyek között polgárőrök, tűzoltók, családsegítők, önkormányzati dolgozók, vadásztársaság tagjai és különböző mentő egyesületek képviselői is vannak.

„Számunkra, rendőrök számára felemelő és megható volt átélni ezt a példátlan összefogást, és azt gondoljuk mindenki ugyanígy érzett. Az összefogásnak valóban teremtő ereje van. Hálásan köszönjük mindenkinek – annak a legalább 300-400 önkéntesnek, szervezetnek – a segítséget”.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Új szerepet vállalt a „nyugdíjas” Zacher Gábor
Az ország toxikológusa ugyan már elérte a nyugdíjkorhatárt, de továbbra is dolgozik, sőt, most újabb feladatot vállalt el. Jószolgálati nagykövetként fogja segíteni az Országos Mentőszolgálat Alapítvány munkáját.


Nemrég írtunk arról, hogy Zacher Gábor, az ismert toxikológus elérte a nyugdíjkorhatárt, ebből az alkalomból pedig a mentős kollégák megható meglepetéssel köszöntötték. Egy álriasztással csalták a kedvenc kávézójába, ahol bajtársai és Csató Gábor, az Országos Mentőszolgálat főigazgatója várták.

Zacher Gábor azonban még hallani sem akar a visszavonulásról. Mivel további szolgálatteljesítésének egészségügyi akadálya nincs, a mentőszolgálat engedélyével továbbra is gyakorolhatja hivatását a Központi Mentőállomás rohamkocsiján. A mentőorvos korábban már tisztázta a félreértéseket, és jelezte, hogy csupán papíron lett nyugdíjas, de a munkát nem hagyja abba.

„Abszolút minden megy tovább, csak nyugdíjasként. El nem tudnám képzelni, hogy otthon legyek heti hét napot. Egyelőre szellemileg és fizikálisan is bírom a történetet”

– mondta a Blikknek.

Ezt a szándékát a tettei is igazolták: egy október végi interjúban elmondta, hogy a hatvani kórház sürgősségi osztályán továbbra is vállal havi négy műszakot, és mentőorvosként is dolgozik. „Én nem ismerem a 8-tól fél 5-ig tartó munkaidőt, fiatal orvos koromban volt, hogy bementem péntek reggel és hétfőn jöttem csak haza” – jellemezte a munkabírását.

Most az is kiderült, hogy az orvos újabb feladatot is vállalt: ő lett az Országos Mentőszolgálat Alapítvány jószolgálati nagykövete.

Dr. Czakler Éva, az OMSZA alelnöke szerint Zacher Gábor hitelesen képviseli az egészségügyi témákat. Nagykövetként a jövőben az egészségtudatosság népszerűsítését, a lakosság tájékoztatását és a támogatók bevonását segíti. Az első közös akciójuk egy adventi jótékonysági kampány lesz, amellyel a mentők áldozatos munkájára hívják fel a figyelmet.

„Számomra nem is volt kérdés, hogy elfogadom-e a felkérést”

– mondta az új megbízatásáról.

Zacher Gábor emellett hamarosan új könyvvel is jelentkezik: november végén jelenik meg a Kálmán Norberttel közösen írt, Zacher 3.0 – Az én mentőszolgálatom című kötete, amely a mentőmunka hétköznapjait mutatja be az 1980-as évektől napjainkig.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk