Dobrev Klára: Névvel, arccal vállalta a borzalmakat a Szőlő utcai áldozat
Dobrev Klára, a DK EP-képviselője egy Facebook-bejegyzésben írt a Szőlő utcai gyermekbántalmazási üggyel kapcsolatban. A politikus szerint az egyik fiatalember, Bangó Sándor, aki az első áldozat volt, aki beszélt neki a történtekről, most már névvel és arccal is felvállalta a történetét.
Dobrev Klára azt írja, a fiatalember kérte meg rá, hogy tegye közzé, ő szerepel a korábbi, anonim videóban. A politikus szerint az áldozat korábban félt, ezért a róla készült videóban nem mutatták az arcát és a hangját is elváltoztatták.
– fogalmazott Dobrev Klára. Azt is leírja, amikor kollégáival elkezdtek foglalkozni az üggyel, nem sejtették, milyen mélyre vezet. „Napról napra újabb és újabb részletek kerültek felszínre, és mindegyik sokkolóbb volt az előzőnél. Volt, hogy legszívesebben belekiáltottam volna a világba mindazt, amit megtudtunk — annyira igazságtalannak és elviselhetetlennek tűnt.”
Dobrev Klára állítása szerint féltette a gyerekeket, mert attól tartott, hogy a hatalom bosszút áll rajtuk, ha megszólalnak. „Ők maguk is rettegtek, és nem bíztak senkiben. Nagyon hosszú és nehéz folyamat volt, mire egyáltalán megszólaltak — még úgy is, hogy rejtve maradhattak, torzított hangon beszélhettek. Minden egyes mondatuk mögött ott volt a félelem.” A politikus úgy véli, közben a rendőrség nem tett meg mindent.
A bejegyzés szerint Dobrev Klára mindezek ellenére büszke arra, hogy belevágtak az ügybe. „Hogy nem fordítottuk el a fejünket. Hogy végül sikerült leleplezni Juhász Péter Pál bűntársait.” Hozzátette, arra is büszke, hogy ők tették fel először a kérdést a Parlamentben, hogy ki az a „Zsolti bácsi”.
Azt írja, tudták, hogy ezzel kockázatot vállalnak, és az ő mentelmi jogát is újra kikérték az Európai Parlamenttől. „De vannak pillanatok, amikor egyszerűen nincs választás: ki kell mondani az igazságot.” A politikus szerint most talán van esély a valódi változásra és egyfajta megtisztulásra.
Dobrev Klára szerint mindennek ki kell derülnie, és felelniük kell a „Zsolti bácsiknak” és azoknak is, akik segítették őket, akár a rendőrségen, akár egyházi intézményekben. „Nem maradhatnak titkok. És én addig nem nyugszom, amíg minden részlet napvilágra nem kerül.”
