SZEMPONT
A Rovatból

Nem szabad, hogy elnyomják a civil kurázsit

Az egykori híradós ma könyveket ír, weboldalt indított, és mindennap készít magáról egy natúr szelfit egy évig.


- Hogy jött a szelfi-ötlet? Felébredt 40 évesen, és…

- ...és elkattintottam egy képet, kitettem a Facebookra, és egyszer csak lett belőle egy komolyan vett dolog, amit persze szerintem én veszek a legkevésbé komolyan. Van a hivatalos oldalam, és ott láthattak így: tessék, itt egy negyvenéves, a televízióból, magazinok címlapjáról photoshoppolva, kisminkelve megismert nő, ezúttal smink és retus nélkül. Ma van a 69. nap, (a beszélgetéskor, most pedig a 81. - a szerk.) és meglepett, hogy ennyi reakció érkezett az akcióra. Ezek szerint valamit eltaláltam vele. Egyáltalán nem tartom ezt a legfontosabb dolognak a világon, de azt hiszem, az emberek hálásak azért, ha valaki vállalja, hogy nem tökéletes.

dtkselfie81

"Kedves élet! Szeretlek. Üdv, Kriszta ;) no smink, no retus, no filter, 40 éve a Földön - nyolcvanegyedik nap"

- Pozitívak a reakciók?

- Túlnyomó többségben igen, de persze mindig van, akinek nem tetszik. Ez természetes. Ma például végre eljutottam kozmetikushoz, és az az ötletem támadt, hogy ott készítek egy képet, amint épp pakolás van rajtam. Jött is egypár komment, hogy nem kéne ijesztgetnem őket…, pedig ez is része az életnek.

- Mit fejezhet ki a szelfi, mint műfaj?

- Amit ma látunk szelfi címszó alatt, az lassan már a karikatúrája a műfajnak. Az általam nagyra tartott fotóművésszel, Rankinnel értek egyet. Szerinte az agyonszűrőzött szelfi az önmarketing egy formája. Ha megnézed az ismerőseid idővonalát a Facebookon, nem az életüket látod, hanem annak 2.0-ás, idealizált változatát. Amivel nincs nagy baj, egészen addig, amíg az illető nem kezdi azt hinni valóságnak.

Az általunk nézett, olvasott tartalmakból leginkább a valóság hiányzik. Az én natúr képsorozatom egy kicsit a valóság ünneplése.

- Akkor ez egy reflexió a valóság hiányára a virtuális térben?

- Talán fricska, igen. És szerettem volna magamat is egy kihívás elé állítani. Ahogy mondani szokták, „jól tartom magam”, de nekem is vannak rossz napjaim. Például amikor beteg voltam, és a takaró alól se esett jól kibújni - nemhogy natúr fotót posztolni magamról. De ez is én vagyok.

- Mire meglesz a 365 kép, addig ebből Warhol-szerű popkultúra lesz.

- Legfeljebb annyiban, hogy lesz 365 fotóm, amelyeken mind ugyanaz az emberi arc lesz, hasonló képek, de mégis mindegyik más. Mert minden egyes élmény lenyomatot hagy az arcon. Biztosan kezdek majd velük valamit, de még nem tudom mit. Sokkal kevésbé vagyok átgondolt, mint amilyennek kívülről látszom…

- Nádas Péter fotózta le egy éven keresztül ugyanazt a fát…

- És az a fa is csak látszólag volt ugyanolyan minden fotón... Nem tudom még, mi sül ki ebből a kísérletből. Ha valamit megtanultam az elmúlt években, az az, hogy hallgassak az ösztöneimre, és engedjem el azt, hogy mindig mindent meg kell tervezni.

Névjegy

D. Tóth Kriszta (Kaposvár, 1975. február 1. – ) a www.wmn.hu alapító főszerkesztője, író, újságíró, UNICEF Nagykövet.

1989-1993 között a kaposvári Táncsics Mihály Gimnáziumba járt, majd 1993-1999 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának hallgatója volt, elvégezte a média szakot, angol nyelv és irodalomból Master of Arts diplomát szerzett. 1996 márciusától augusztusáig részt vett a Washington Internship programon a University of Missouri School szervezésében.

1995 szeptemberétől 1996 márciusáig újságíró és kutató volt a The Budapest Sunnál. 1996. márciusától augusztusig újságíró gyakornok volt az Instant News Servicenél, Washingtonban. 1996 szeptemberétől 1 évig újságíró volt a Budapest Business Journalnél. 1997 októberétől 1999 júniusáig szerkesztő-riporter volt a TV3 Televízió híradójánál, a Hír3-nál. 1999 júniusától 3 évig szerkesztő-riporter-műsorvezető volt az RTL Klubnál, (Akták, Híradó). 2002 októberétől másfél évig szerkesztő-műsorvezető volt a Magyar Televíziónál. 2004 júniusától 2007 márciusáig a köztévé brüsszeli tudósítója és irodavezetője. 2007 márciusában tér haza Brüsszelből, ekkortól újra a Magyar Televízió Híradójának vezető arca, a Panoráma című külpolitikai magazin műsorvezetője. 2006 és 2011 között a Nők Lapja című hetilap publicistája, 2012-től a bookline.hu oldalon publikál.

2011 márciusától elköszönt a napi híradózástól, de maradt a Magyar Televízió munkatársa. 2011 októberében saját műsora indult DTK - D. Tóth Kriszta Show címmel, amelyet 2013 januárjáig vezetett.

Azóta szabadúszó újságíró, író, UNICEF Nagykövet. Első regénye Jöttem, hadd lássalak címmel 2013. júniusában jelent meg, és az olvasók szavazatai alapján elnyerte a Libri Aranykönyv díjat magyar szépirodalom kategóriában. Második regénye 2014. októberében jelent meg, Húszezer éjszaka címmel.

2014. február 5-én hivatalosan is kinevezték az UNICEF magyarországi Nagykövetévé. jelenleg ő az egyetlen, aki betölti ezt a tisztséget.

A 2015. március 8-án indult életmód és kult magazin, a wmn.hu alapító főszerkesztője.

- De azért a wmn.hu-t megtervezte?

- Kénytelen voltam, mert el kellett indítani az oldalt, kellett egy formátum, és folyamatosan kell rá tartalom. De ez is ösztönből és teljesen természetes érdeklődésből jött. Volt egy kis hiányérzetem, mert azt, ami érdekel engem az interneten rengeteg különböző helyről kellett összeszedegetnem – és van, amit egyáltalán nem találtam meg. Hiányzott nekem egy olyan hely, mint a wmn.hu.

- Hogy határozná meg?

- Nem szeretem kategorizálni…

- Csajos, de…

- Mit jelent az, hogy csajos? Ha a mi témáinkat tartjuk „csajos témáknak” azzal a gondolkodó, modern csajok nevében kiegyezem. Életmód- és kulturális oldal, erős társadalmi tudatossággal, és sokszínű, mint azok, akik alkotják. A gyerekjogoktól az irodalomig, a testkép-problémáktól régi írók szerelmesleveleiig mindenféléről szól. Mi sem értünk mindenben egyet, ha születik egy cikk, akkor két nap múlva jöhet egy másik, amelyik árnyalja egy kicsit a képet. Épp, mint az életünkben.

wmn

Az új weboldal, a wmn.hu

- A kommentek milyenek?

- Meglepően színvonalasak, kicsit vissza is adták a hitem abban, hogy kommentben is lehet értelmes vitát folytatni. És nagyon élvezem, hogy szemben a korábbi közönségélményeimmel, amelyek a televízióhoz kötődtek, itt azonnali a visszacsatolás. Nem szeretek elfutni a kommentelők elől. Jó, trollokkal nem vitatkozom, mert nem érdemes. Ez az én kertem, itt gyomlálok is, ha kell. De aki értelmesen megfogalmazza az egyet nem értését vagy a kritikáját, annak igyekszem válaszolni. Ezen sokan meglepődnek, aztán a dolog kulturált mederben folytatódik.

- Azelőtt volt „a lány, aki csak derékig látszik”, és most van egy hús-vér ember…

- Én azt hiszem, hogy elég sok idő eltelt a tévé óta, és egyre többen ismernek és fogadnak el íróként, szerkesztőként, online publicistaként. Persze vannak, akik szerint nem csinálok semmit, mert nem vagyok a tévében. Ezen csak nevetek. Az olvasók értékelik azt, hogy nem csak egy dolog érdekel, van személyiségem, vannak gondolataim, amelyekkel nem biztos, hogy egyetértenek, de nem is várom el tőlük.

Ha kell, sokszor leírom, hogy párbeszédre van szükség, nem baj, ha nem értünk egyet. Engedjük el azt, hogy csak megmondóemberek és birkák vannak.

- A közösségi tér miben tud ezen változtatni?

- Azokon a felületeken, ahol a tartalom színvonaltalanabb és heccelő, ott a kommentek is azok, és viszont. Látok összefüggést. Ha te kulturált, nyitott vagy, és tiszteled az ellenvéleményt, akkor ezt várhatod a közönségedtől is. Én lehet, hogy gyógyíthatatlanul naiv és romantikus vagyok, de bízom az emberekben.

- A női témák kb. egy éve nagyon futnak, legalábbis ahogy mi a Szeretlek Magyarországnál észleljük a kattintások és a visszajelzések alapján.

- Ez jó. Itt az ideje, hogy ne „csak” blogokban, szaklapokban, hanem mainstream kommunikációs felületeken is kimondjunk olyan dolgokat, amelyek eddig tabunak számítottak, vagy csak felszínesen, finomkodva beszéltünk róluk. Nemcsak a nőjogi témákra gondolok. Egyéni felelősségvállalás, női test és testkép, szexedukáció, vagy annak hiánya, a gyerekek elleni erőszak, és nemcsak a verés, a szexuális erőszak, hanem a verbális, a lelki megfélemlítés, a megalázás, az elhanyagolás.

"
Azért, mert egy gyerek kisebb, nem jár neki kevesebb jog. Épp ellenkezőleg.

Csak akkor várhatjuk el egy gyerektől, hogy a sokat emlegetett kötelességeit ismerje, ha megismertetjük vele a jogait, azok működését és határait. Erről végtelen hosszúságban tudnék beszélni, nemcsak UNICEF nagykövetként, hanem emberként, anyukaként, mindenhogy. Egy szó mint száz, rengeteg téma van, amiről régóta kellene nyíltan beszélni, kiengedni. Rengeteg az elfojtott feszültség. Azt látom, hogy az olvasók nyitottak ezekre a témákra, van véleményük róla.

dtk1

Fotó: Csiszér Goti/Goti Photography

- És ez miért a közösségi térben történt?

- Ma a közösségi médiatér talán a legszabadabb közeg. Ez a legdemokratikusabb alkotói terület a tartalmak létrehozóinak és az olvasóknak is.

- És felnőtt egy új generáció, akik a rendszerváltozás körül vagy után születtek. Lehet, hogy Angliában élnek, de onnan is kommentelnek.

- Igen, bátrabbak, nyitottabbak, és nem fogják be a szájukat, és nem érdeklik őket a fősodor elvárásai. Én ezt nagyon szeretem.

- A férfiak lassabban változnak? Közhely, hogy mácsó társadalom vagyunk…

- Igen. De az is igaz, hogy a környezetemben egyre több feminista férfit látok, és ez jó.

- A nemi erőszakkal kapcsolatos, balul elsült rendőrségi videónál az áldozatot hibáztató kommenteknél azt vettük észre, hogy majdnem annyi ilyet írtak nők, mint férfiak. Mivel magyarázható ez?

- Az áldozathibáztatás és az önigazolás keresése jól körülírható pszichológiai jelenségek. Persze nem tudjuk, milyen személyes történet van egy-egy komment mögött. A rendőrségi videó engem is megmozgatott annak idején, a wmn.hu-n az egyik első cikkünk egy fordítás volt, egy kifordított, szatirikus írás, amely arra szolgál, hogy oldja a feszültséget, és rávilágítson az áldozathibáztató kommunikáció nevetségességére. Voltak, akik nem akarták megérteni.

- Sokszor volt külföldön, volt, hogy több évig. Mi volt a nagy különbség?

- Előrebocsátom, hogy nem hiszek abban, hogy „itthon minden rossz, ott minden jó”. Nem szabad elvonatkoztatni az egyéni motivációtól. Számomra A brüsszeli évek a szabadság évei voltak szakmailag. Az ország uniós csatlakozása után ott dolgozni tudósítóként egy megismételhetetlenül izgalmas feladat volt. Akkor még minden politikai oldal hitt abban, hogy Európában van a helyünk. Azok is, akik most az ellenkezőjét mondják. Jó volt magyar újságíróként Brüsszelben dolgozni, vártak minket, örültek nekünk, segítették a munkánkat a kollégák és az uniós szakemberek is. Komolyan vettek minket. Ráadásul nekem személyesen is felszabadító időszak volt, mert hosszú idő óta azt éreztem, hogy csak az elért eredményeim, a teljesítményem számít. Ha bementem valahova, és jó kérdést tettem fel, akkor elismertek.

Nem azt hallottam, hogy na, itt van a „hírmanöken”, mit keres ez itt ez a bemondó az újságírók között... Itthon azt szokás mondani, hogy a híradós műsorvezetés a szakmai csúcs. Nem, nekem Brüsszel volt az.

- Milyen volt akklimatizálódni a hazatéréskor?

- A férjemmel (D. Tóth Kriszta férje brit állampolgárságú – a szerk.) és a másfél éves lányunkkal jöttem haza, úgyhogy az ő akklimatizációjuk fontosabb volt az enyémnél. Visszamentem híradót vezetni az MTV-hez, jó időszak volt, hagytak minket dolgozni, dolgoztunk is rendesen, huzamosabb ideig egymilliós nézettségünk volt.

- Eljönni nehéz volt?

- Nem szeretek erről beszélni így utólag, abszolút túl vagyok rajta már, és nem is érzem elegánsnak… Inkább a felmondáshoz vezető út volt nehéz. Egyszerűen elég volt, és mással szerettem volna foglalkozni.

- A sok hely közül, ahol dolgozott, hol érezte magát a legjobban?

- Aki annak idején, a kilencvenes évek végén dolgozott a TV3-nál, nagy eséllyel azt fogja mondani, hogy ott. Az Elek János, Baló György-féle csapat tagjának lenni kezdőként csodálatos élmény volt. Ott tanultunk meg tévézni. Megkérdőjelezhetetlen tudású emberek fogták a kezünket, és mondták el, hogy kell híradózni. Igazi műhelymunka és jó csapat volt. Életünk egyik legboldogabb időszaka.

dtk2

Fotó: Csiszér Goti/Goti Photography

- Ott már kapacitálták a képernyőre?

- Még korai lett volna, de a szerkesztők nagyon kapacitáltak mindannyiunkat, hogy próbálgassuk magunkat, jelenjünk meg néhány mondatra a tudósítások végén az arcunkkal is. Képernyőre végül az RTL Klubnál kerültem Krecz Tibor hírigazgató és György Bence szerkesztő kezdeményezésére. Még mindig túl korán. De hát abban az időszakban mindenkivel korán történtek a dolgok a szakmában.

- Félt?

- Ezt így nem mondanám, de ha a testvéremmel hasonlítom össze magam, aki most vezeti az RTL Híradóját, akkor nehezebb dolgom volt. Azt szoktam mondani, hogy András a képernyőre született, teljesen fesztelen, olyan, mint édesanyánk volt, míg én inkább háttérembernek, szerkesztőnek születtem. Nekem a szereplést meg kellett tanulnom. Nevetni fog, de nem vagyok igazán exhibicionista alkat. A Híradóban el tudtam bújni a kiskosztüm és az íróasztal mögé, csak annyit megmutatva magamból, amennyire feltétlenül szükség volt.

- Hogy látja ma Magyarországot?

- Mennyi ideje van? Olyan ez, mint amikor az ember imádja a gyerekét annak ellenére, hogy látja a hibáit, bosszantják a tökéletlenségei. Van hiányérzetem, szomorúságaim. Elszomorít az emberek bizalmatlansága, cinizmusa, borúlátása, az, hogy sokan képtelenek megkérdőjelezni, elemezni, összefüggésekbe helyezni azt, amit mondanak nekik.

Az, hogy a gyerekeink nem tanulják meg az iskolában, hogy minden hatalom azért van, hogy megkérdőjelezzük. És azért van, hogy minket segítsen. Az állam van értünk, nem pedig fordítva. Teljesen rendben van, hogy kérdéseink vannak, és ha nem értünk valamivel egyet, akkor felemeljük a szavunkat.

Szomorú vagyok amiatt, hogy bizonyos kifejezéseket megpróbálnak kiüríteni, hitelteleníteni. Legutóbb épp azt a szót, hogy civil. UNICEF-nagykövetként rálátok olyan országokra is, ahol nemigen működhetnek civil szervezetek. No, ezt nem kívánom Magyarországnak. Mert bizonyos ügyeket csak a civilek képesek hatékonyan képviselni, akkor is, ha adott esetben az állam feladata lenne.

- Egész sokan mondják nekem azt, hogy kifejezetten megkönnyebbülés külföldre utazniuk, akár egy hétre is.

- Ez Pásztory Dórira emlékeztet, a paralimpiai bajnok úszóra, aki Londonba költözött a családjával, és nemrég csatlakozott az oldalunk, a wmn.hu-n szerzői csapatához. Ő azt nyilatkozta nekem, hogy valami nagy-nagy feszültséget, a bőre alatt lakó stresszt engedett el azzal, hogy Londonba költözött a családjával.

"
Mind egy hatalmas feszültséget hordunk magunkban, és adunk át szinte észrevétlenül a következő generációknak.

Amikor megállít a rendőr, amikor közlekedsz, ha felszállsz a BKV járműveire, és még sorolhatnám, összeszorul a gyomrod. Hiába van rendben a papírod, van bérleted, minden oké, és mégis.

- Ez sokunknak ismerős…

- Magyarországon kívül Nagy-Britanniát ismerem legjobban, mert a férjem rokonai ott élnek. És félreértés ne essék, ott sincs kolbászból a kerítés, nincs minden rendben, sok mindent meg lehet és kell kérdőjelezni, csak azt nem, hogy a hatalom van Őfelsége alattvalójáért, és nem fordítva. Ez a fundamentális különbség. Amikor meglátogatjuk a családot, nemcsak az a jó, hogy az anyósom főz, és nem nekem kell, hanem hogy ezt a feszültséget nem érzem. Felszabadult, magabiztos és bátor embereket látok magam körül.

- Megoldás? Beszéltünk a párbeszédről…

- Sokat kell vitázni, és a civil kurázsit nem szabad, hogy elnyomják bennünk, bárki is van hatalmon. Mert akkor mindenünket elveszik, és egy idő után még bólogatni is fogunk hozzá. A civil öntudat fejlesztését és megőrzését pedig az iskolában, vagy talán még korábban, a családban kellene elkezdeni. A magyar iskola most épp nem efelé halad, de ezt nem szabad hagyni.

"
Nem arra kellene berendezkednünk, hogy kiöljük a gyerekeinkből a különbözőségeket, a kérdezés képességét, az önbizalmat.

Nekünk nagy szerencsénk van a lányommal, mert jó a tanító néni. De ennek nem szabad a szerencsén múlnia. És szerintem nem lehet szülőként sem megúszni ezt a munkát. Erősítenünk kell a gyerekeinkben az állampolgári tudatot. Megmutatni nekik, hogy fontos a szolidaritás, felelősségvállalás és megtanítani, hogy működnek a jogok. Ha nekem van, akkor a másik embernek is van. Az enyém ott ér véget, ahol a másiké elkezdődik. Jogok és a kötelességek kéz a kézben járnak.

- Vekerdy Tamás mondta nekünk, hogy a szülőnek ki kell állnia a gyerekéért minden körülmények között. Volt ilyenre példa önnél is?

- Az én életemben is előfordult, hogy egy másik felnőttel szemben egy konfliktushelyzetben döntenem kellett, kinek a pártjára állok. És át kellett lépnem a saját beidegződéseimen, a saját árnyékomon, hogy vállaljam a konfliktust a másik felnőttel. Meg persze az ítéletet, hogy nem nevelem „jól” a gyerekemet. Nem baj. Ezt majd én helyre teszem magamban. A lányomnak viszont tartoztam ennyivel.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Szent-Iványi István: Szijjártó Péter esetében az EU-val szembeni kémkedés, Orbán Viktornál a hatalommal való visszaélés vádja merülhet fel
A külpolitikai szakértő egy interjúban beszélt arról, hogy az Orbán-kormány alatt zajlott ügyeknek milyen büntetőjogi következményei lehetnek. A vitnyédi menekülttábor tervével kapcsolatban azt mondta, teljesen nyilvánvaló, hogy a Fidesz „erkölcstelen politikai eszközként” akarta felhasználni a választási kampányban, és egyúttal kiélezni a viszonyt az Európai Unióval.


A Klikk TV Mélyvíz című műsorában volt vendég Szent-Iványi István külpolitikai szakértő volt, aki a vitnyédi menekülttábor körül kirobbant botrányt és annak politikai következményeit elemezte. Szent-Iványi István szerint a történet nehezen értelmezhető, de az a része, hogy az Orbán-kormány az Európai Uniót akarta átverni, számára teljesen hihető. Úgy véli, az előző kormány úgy akart tenni, mintha teljesítené az Európai Bíróság döntését, amely előírta egy befogadóállomás létrehozását a 2016-ban bezárt táborok helyett. A szakértő szerint a terv az volt, hogy létrehoznak egy létesítményt, amit menekülttábornak lehet nevezni, de mivel az az osztrák határtól mindössze 5 kilométerre van, az odaérkezőket azonnal „át is fogják terelni”.

Szent-Iványi szerint ez a fajta hozzáállás belefér abba a jellemtelenségbe, amit a kormány a témában tanúsított. Azt azonban sokkal felháborítóbbnak tartja, hogy a magyar közvéleményt is megtévesztették, hiszen az utolsó pillanatig tagadták a táborépítés tényét.

Szerinte az egész menekültügyet 2015 óta politikai eszközként használta az Orbán-kormány, hogy megvezesse a magyar állampolgárokat. „Ebben az ügyben gondosan ügyelnek arra, hogy egyetlen igaz mondat ne hangozzék el a részükről, és hát ez is ebbe a körbe tartozik bele” – tette hozzá.

A szakértő úgy látja, a kormány ezzel a trükkel akarta elkerülni a napi egymillió eurós büntetést. A titkos kormányhatározatban szerinte van egy különösen érdekes mondat, amely arról szól, hogy a kabinetnek érdeke kiélezni a migrációs vitát az Unióval a 2026-os választások előtt.

„Teljesen nyilvánvaló itt is, hogy egy erkölcstelen politikai eszközként akarták ezt felhasználni a választási kampányban, kiélezni a viszonyt az Unióval”

– fogalmazott. Ezt a helyzetet ahhoz hasonlította, amikor a Szijjártó Péter és Szergej Lavrov közötti beszélgetések részletei napvilágot láttak. Azt mondta, bár a szoros magyar-orosz kapcsolat ismert volt, a konkrétumok megdöbbentőek voltak.

„Azzal, hogy Szijjártó Péter Lavrovval milyen módon enyeleg és hogyan beszél, az mégiscsak megdöbbentő volt és megrázó” – mondta, hozzátéve, hogy a szervilis és visszataszító mód, ahogy a kommunikáció zajlott, döbbenetes volt.

Szent-Iványi István egyetértett azzal a felvetéssel, hogy kormányváltás nélkül ezek az ügyek sosem derültek volna ki, és a kabinet ugyanúgy folytatta volna a hazudozást. Felidézte, hogy 2022-ben, amikor kiderült, hogy az orosz titkosszolgálat bejutott a Külügyminisztérium informatikai rendszerébe, Szijjártó Péter kampányhazugságnak nevezte a hírt. Amikor később bizonyíték került elő, a miniszter szerinte szemérmetlenül tovább hazudott. A szakértő szerint a Fidesz még a választási vereség után sem nézett szembe a hibáival, ahogy az a párt kongresszusán is látszott.

„Még a vereség után sem változtattak semmin, ott sincs semmi őszinte szembenézés, hát miért változtattak volna, hogyha győznek?” – tette fel a kérdést.

A külpolitikai szakértő szerint bizonyos ügyeknek büntetőjogi következményei is lehetnek. Úgy gondolja, Szijjártó Péter esetében egyértelműen fennáll a felelősség az EU-val szembeni kémkedés és külső erőkkel való együttműködés vádja miatt.

„Ezt Szijjártó Péter tankönyvszerűen megvalósította, és erre ott vannak a bizonyítékok, a beszélgetések. Belső információkat kiadott, dokumentumokat átadott, tehát ez tiszta ügy” – jelentette ki.

Egy másik ilyen ügynek az aranykonvoj-botrányt nevezte, amely szerinte akár Orbán Viktor személyes felelősségét is felvetheti.

„Könnyen lehet, hogy itt például Orbán Viktor személyes felelőssége is felmerül, mert többen ezt mondják, hogy tőle eredt, és ez hatalommal való visszaélés” – állította.

Az interjú kitért a migrációs paktumra is, amelyet a Tisza-kormány a jelenlegi formájában elutasít. Szent-Iványi István ezt úgy értelmezi, hogy a kormány kiutat keres, hasonlóan a lengyelekhez, akik a belarusz határon kialakult helyzet miatt kaptak kivételt. A teljes elutasítást azonban nagyon rossz lépésnek tartaná. „Ennek a megítélése most egyre inkább olyanná válik, hogy ez nem egy egyszerű kötelezettségszegési eljárás” – figyelmeztetett. Elmondása szerint az EU-s szerződés negyedik cikkelye kimondja a tagállamok jóhiszemű és lojális együttműködési kötelezettségét, aminek megsértése akár a költségvetési források teljes megvonásával is járhat.

Úgy látja, a Tisza-kormány a három lehetséges opció – menekültek befogadása, pénzügyi hozzájárulás vagy technikai segítségnyújtás – közül az utóbbit választaná, de félnek attól a kitételtől, hogy ehhez találniuk kell egy olyan országot, amely igényli a segítséget.

Szent-Iványi szerint ettől nem kellene annyira tartani. „Mi magunk is külső ország vagyunk. Ugye Ukrajna és Szerbia vonatkozásában külső határt védünk, tehát önmagában a mi határainknak a védelme is az Európai Unió külső határainak a védelmét jelenti” – érvelt. Felhívta a figyelmet arra, hogy

Magyarország az előző kormány miatt nagyon rossz helyzetbe került, és ha az új kabinet is ugyanazt az utat követi, nehéz lesz elkerülni a súlyos következményeket.

Kiemelte, hogy a kvóta szerinti pénzügyi hozzájárulás is sokkal olcsóbb lenne, mint a jelenlegi büntetés. „Ez sokkal kisebb összeg, mint amit most folyamatosan már levontak tőlünk, tehát el is ment ebből 600 millió” – mondta.

A teljes beszélgetés:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Autósüldözés Rogán Cecíliával,10 ezer eurós tonhal-szusi és Orbán rivalizálása a putyini vagyonnal - Tóth Ildikó újabb részletek osztott meg a NER-luxusról
A Cápák között befektetője újabb elképesztő történeteket osztott meg a NER belső világáról. Azt is elmondta, szerinte feltűnően nem mennek sehová a NER-esek és a NER-feleségek a kormányváltás óta, inkább otthon diskurálnak az ügyvédjeikkel a jövőről.


„Nemcsak jártam NER-es milliárdos ingatlanjában, hanem Tiborczéktól vettünk egy több milliárdos ingatlant az Andrássy úton” – hangzott el Tóth Ildikótól Dull Szabolcs Ötpontban című műsorában.

A luxusingatlan-befektető, akit a közönség az RTL Cápák között című műsorából ismerhet, azt állította, egy cég megbízásából vásárolták meg a 650 négyzetméteres lakást, amit korábban üzemeltetésre használtak. A lakás belső tereiről az üzletasszony részletesen is beszélt.

„Ezen a lakáson is az látszott, hogy itt nincsenek anyagi határok.”

Tóth Ildikó beszámolt arról is, hogy barátainak „oligarcha-túrákat” szokott szervezni, és egy ilyen alkalommal feszült helyzetbe került Rogán Cecília körülbelül tízmilliárdosra becsült háza előtt. Miután lefotózta az ingatlant, elmondása szerint megjelent mellettük Rogán Cecília, majd miután továbbhajtottak, követte őket.

„Beállt mögénk, és elénk vágódott egy nagy Mercedes-dzsip, és elkezdtek belőle kiszállni az emberek, én gázt adtam, mert úgy gondoltam, hogy nincs közös témánk, úgyhogy nem beszélünk meg semmit.”

Az interjúban több más, a NER-luxus világába tartozó történetet is megosztott. Hatvanpusztát egy indokolatlan, 100 szobás, Versailles-i kastély hangulatát idéző birtokként írta le, ami szerinte nem több, mint

„rivalizálás a putyini vagyonnal”.

Beszélt egy titokzatos, olasz Alpokban található villáról is, amelynek felújításakor a megbízó egyetlen utasítása az volt, hogy „teljesen mindegy, hogy mennyit fog költeni, mert a legszebb legyen”. Bár a sajtó ezt az ingatlant Orbán Viktorhoz köti, Tóth csak annyit tud, hogy mivel a villának magyar házvezetőnője van, valószínűleg magyar tulajdonosé.

Mészáros Lőrincről pedig egy erős véleményt fogalmazott meg.

„Ez az ember nem milliárdos, ez az ember egy nagyon megbízható fiú.”

Tóth azt is elmondta, hogy a kormányváltás óta feltűnően rejtőzködnek a NER-oligarchák, pedig korábban olyan felesleges fényűzésre is volt példa, mint a most következő történet:

„A NER-esek és a NER-es feleségek eltűntek mindenhonnan a kormányváltás után. Nincsenek az utcán, nincsenek az éttermekben, nincsenek partik. Régebben rengeteg olyan parti volt, ahol hatalmas bulikat rendeztek a saját villáikban, és ezt feltöltötték a social mediába. Úgy képzeld el, hogy egy 10 ezer eurós tonhalat felszeleteltek szusinak, megérkezett a hatalmas tonhal, jöttek a japán séfek, feldolgozták, videóra vették, és ezt a barátaikkal visszanézhették később” - részletezte az üzletasszony, aki szerint most mindenki otthon ül és a jogászaival beszélget, hogy hogyan tovább.

„Most egy picit elment a kedvük a fotózástól” - jegyezte meg.

Nemrégiben derült ki, hogy Tóth Ildikó volt az, aki saját elmondása szerint 2022 tavaszán elkezdett információkat és fotókat küldeni Hadházy Ákosnak a NER-közeli feleségek fényűző életmódjáról. Az üzletasszony ezt azzal indokolta, hogy a kézzelfogható rongyrázás sokkal jobban megragadja az emberek figyelmét, mint a bonyolult korrupciós ügyek.

A teljes beszélgetést itt lehet megnézni:

Nemrég a HVG-nek adott interjút, ahol kifejezetten a NER-feleségek, köztük Matolcsy Ádám neje, és Rogán Barbara luxizását részletezte:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Borítékban átadott készpénz, ajándékok” – Panyi Szabolcs szerint így is támogatták orosz ügynökök a magyar kormánymédia embereit
Az oknyomozó újságíró szerint a közvetlen anyagi juttatás is része volt annak a támogatási rendszernek, amellyel orosz és kínai hírszerzők segítették a kormánymédia munkatársait.


Panyi Szabolcs oknyomozó újságíró a bejegyzésében nemzetbiztonsági forrásokra hivatkozva arról írt, hogy a magyar hatóságok ismerték a kormányközeli szereplők és külföldi hírszerzők viszonyát.

„Több magyar nemzetbiztonsági forrás is arról beszélt nekem, hogy a magyar szolgálatok az elmúlt években észlelték és feldolgozták számos olyan személy orosz és kínai titkosszolgálati kapcsolatait, akik az Orbán-rezsim ismert propagandistáiként dolgoztak” - írta a közösségi oldalán.

„Ezek a kapcsolatok sokszor tartalmi befolyásolást jelentettek diplomatafedésben dolgozó hírszerzők részéről, sőt olykor közvetlen támogatást is: ajándékokat, szakmai utakat, különféle fizetett megbízásokat, vagy akár borítékban átadott készpénzt.”

Az újságíró szerint ezek az esetek túlléptek egy kritikus határon, amit egy szövetségesi rendszerben lévő ország még elnézhetne. „A kapcsolat túlment azon, amit egy normális EU/NATO tagállamban még tolerálhatónak lehetett volna tekinteni.”

A határozott fellépés mégis elmaradt, aminek Panyi szerint politikai okai voltak. Úgy látja, a szolgálatok azért nem tudtak hatékonyan intézkedni, mert a propagandisták által terjesztett, Moszkva és Peking érdekeit szolgáló tartalmak egybeestek a kormány politikai céljaival.

„Ezek a propagandisták többek között a Magyar Nemzetnél, a Pesti Srácoknál, a Demokratánál, illetve korábban a Magyar Hírlapnál dolgoztak.”

Panyi arra is felhívja a figyelmet, hogy a kormánypárti médiabirodalom közelmúltbeli leépítései után ezek a személyek még szorosabbra fűzhetik a kapcsolatot külföldi megbízóikkal. „Borítékolható, hogy lesznek olyanok, akik pénzügyi és ideológiai okokból továbbra is Moszkva vagy Peking érdekeinek megfelelően próbálják majd befolyásolni a magyar nyilvánosságot – csakhogy már nem a magyar, hanem sokkal direktebb módon az orosz és a kínai állam szárnyai alatt.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Krekó Péter: Ezért nem adhat felmentést a „parancsra tettem” az Orbán-rendszer kiszolgálóinak
A szociálpszichológus szerint az Orbán-kormány nem volt klasszikus autoriter rendszer, így a propagandagépezet működtetői nem hivatkozhatnak kényszerre. A szakértő úgy véli, az államszervezetből fel lehetett volna állni, de ezzel a lehetőséggel az elmúlt 16 évben nagyon kevesen éltek.
F. O. - szmo.hu
2026. június 19.



Két hónappal a kormányváltás után a magyar társadalom még mindig bizonytalan abban, hogyan viszonyuljon az elmúlt 16 évhez, erről beszélt Krekó Péter szociálpszichológus a Telexnek adott interjúban. Szerinte miközben egyesek a feszültségek csillapítását és a jövőre való koncentrálást sürgetik, a kutatások egyértelműen azt mutatják, hogy elsöprő társadalmi igény van az elszámoltatásra és a vagyonvisszaszerzésre, különösen a korrupciós ügyek kapcsán. Úgy véli, erre komoly demokratikus felhatalmazás van, ami nemcsak pragmatikus, de morális megtisztulási szempontból is fontos.

Ugyanakkor hozzátette, hogy a jogi folyamat nem lesz egyszerű, mivel az ügyészség és a Kúria a jelenlegi vezetéssel nem lesz a kormány szövetségese ebben. Krekó szerint a gyűlöletkeltéshez hasonló politikai visszaélések terén is jogos elvárás a felelősségre vonás, különösen, hogy a rendszerváltáskor ez elmaradt. Azt a gondolatot, hogy a „boszorkányüldözés” abbahagyása vezet a békéhez, magasztosnak, de ebben a helyzetben helytelennek tartja. „De a rendszerszintű jogi és politikai normasértések korszakát követően ez azt jelentené, hogy az elit és a társadalom szemet hunyna a bűncselekmények fölött” – fogalmazott.

A szociálpszichológus óvatosságra intett az egyéni politikai traumák társadalmi szintre emelésével kapcsolatban, ugyanakkor megjegyezte, hogy a fél ország valamilyen mértékben traumatizált, és a trauma nem múlik el a hallgatással.

Ezért is tartja fontosnak, hogy a felelősséget ne kenjék el egy üres megbékélésretorika jegyében. „Egy ilyen helyzetben a gyors túllépés alapvetően az elkövetők érdekeit szolgálja” – jelentette ki.

Hozzátette, a gyógyulás nem egy csendes folyamat. „A traumafeldolgozás törvényszerűen hangos, konfliktusos, fájdalmas folyamat, amiben a szenvedés nem öncélú, hanem azt a célt szolgálja, hogy mindez ne történhessen meg újra” – mondta. Krekó Péter kitért arra az új jelenségre is, hogy a rendszer korábbi kiszolgálói egyre gyakrabban szólalnak meg a nyilvánosságban, jellemzően önmentegető módon. Bár az ő perspektívájuk megértése is fontos, szerinte az áldozatokét még nem hallottuk eleget, és határt kellene szabni a nyilvános „gyóntatószékeknek”.

„Nem lenne szerencsés, ha az elkövetők önmentegető narratívái dominálnák a nyilvánosságot – még ha sokszor izgalmasabb is az ő magyarázataikat hallgatni”

– figyelmeztetett.

A korábbi rendszer szereplőinek médianyilvánossága kapcsán Krekó különbséget tett a volt állami vezetők és a kommunikációs gépezet alkalmazottai között. Míg előbbieket szerinte meg kell szólaltatni, és szembesíteni kell őket a döntéseikkel, utóbbiak esetében problémásabbnak látja, ha kevés szembesítés mellett mondhatják el a saját narratívájukat. Úgy véli, ez a cselekedeteiket túl emberinek láttathatja, holott azok amorálisak voltak. A propaganda eltűnésével és a kormánymédia-termékek összeomlásával párhuzamosan szerinte most kedves arcú emberek magyarázzák a bizonyítványukat, ami a gyors megbocsátás felé mutat.

„Mindez a nagyon gyors megbocsátás irányába mutat, pedig szerintem az indulatok szításában és gyűlöletkeltésben aktív szerepet játszó szereplők esetében ez nem indokolt”

– szögezte le. A szociálpszichológus szerint a felelősség megállapításánál nem szabad megállni a legfelsőbb szinten, és csak Rogán Antalra, valamint néhány vezetőre hárítani mindent. „Érdemes elkerülni azt is, hogy minden felelősséget csak a legfelsőbb szintekre vetítünk, és csak Rogán Antalt és néhány köztévés igazgatót nevezünk meg bűnösnek” – mondta. Álláspontja szerint a propagandagépezet közép- és alsóbb szintjein elkövetett tettekről is beszélni kell.

Krekó Péter kifejtette, hogy

az Orbán-rendszer egyfajta információs autokrácia volt, amely az információk rendszerszintű manipulációjával tartotta fenn magát.

Fontosnak tartja megérteni, hogy ez nem volt klasszikus autoriter rendszer. „Senkit nem kényszerítettek arra, hogy a gyűlöletkeltésben részt vegyen, senkinek sem fogtak pisztolyt a fejéhez annak érdekében, hogy a propagandát szolgálja” – hangsúlyozta. Bár voltak kényszerítő eszközök, azok nem a középosztályt sújtották elsősorban.

„Ezért sem adhat felmentést, amire a Harmadik Birodalom bukását követően sokan hivatkoztak: »parancsra tettem«” – vonta le a következtetést.

Szerinte az államszervezet szinte bármely részéből, így a propagandaintézményekből is fel lehetett állni. „Őszintén szólva ezt nagyon kevesen tették meg az elmúlt 16 évben” – tette hozzá.

A „boszorkányüldözés” vádjára reagálva Krekó elmondta, hogy a kormányváltáshoz vezető két legfontosabb érzelem a harag és a remény volt, a harag pedig a változás fontos katalizátora. Bár ennek nem szabad korlátlan utat engedni, a közvélemény morális felháborodásának kifejezését legitim demokratikus eszköznek tartja. A magyar politikára jellemző „törzsi logikai gondolkodás” veszélyére is felhívta a figyelmet, amely a saját oldalon megbocsátó, míg az ellenféllel szemben kíméletlen. „Míg valaki egy normasértést a saját oldalán megbocsáthatónak, sőt kívánatosnak tart, a másik oldallal szemben sokkal kevesebbet enged meg” – magyarázta. Úgy látja, a Fidesz összeomlásával a hatalommal való visszaélés veszélye fennáll, de az új kormány részéről lát olyan gesztusokat, amelyek ez ellen hatnak.

Krekó a Fidesz szembenézésének teljes hiányát látja.

„Egy-két kritikus hangon kívül nem hallottunk érdemi önreflexiót a Fidesz oldaláról, Orbán Viktor továbbra is a globális összeesküvéssel magyarázza a vereségét”

– állapította meg. Ezzel szemben az új kormány tett gesztusokat, például Magyar Péter bocsánatot kért a rendszer bűneiért. Orbán Viktor stratégiája szerinte ennek pont az ellentettje. „Orbán »dolgozatának« üzenete: az irány jó volt, csak nem mentünk elég messzire” – foglalta össze. A szociálpszichológus úgy gondolja, Orbán a saját politikai stílusának foglyává vált, érzéketlen lett a társadalmi hangulatváltozásokra, és a Fidesz népszerűségének zuhanása részben az önreflexió hiányának köszönhető.

Krekó Péter személyes érintettként elmondta, senki nem kért tőle bocsánatot a Covid-járvány alatti lejárató kampány miatt, de ezt nem is várja el. Fontosabbnak tartja a miniszterelnöki bocsánatkérést, bár szerinte az állam név szerint is bocsánatot kérhetett volna a Szuverenitásvédelmi Hivatal által meghurcoltaktól. A rendszer alsóbb szintjein dolgozók felelősségével kapcsolatban konkrét javaslata is van.

„Én elképzelhetőnek tartanék például egy külön szabályozást arra, hogy a gyűlöletkeltésben élen járó közmédia és más médiaorgánumok bizonyos feladatokban részt vevő munkatársai egy ideig ne dolgozhassanak az államigazgatásban vagy a nyilvánosságban”

– vetette fel. Véleménye szerint aki aktívan részt vett az információs hadviselésben, annak szembe kell néznie a következményekkel.

„Aki aktív munkát végzett az ország polgárai elleni információs hadviselésben, és civilek ellen fordította ezeket az információs fegyvereket, az nézzen szembe a következményekkel” – mondta.

A szociálpszichológus szerint az Orbán-rendszerrel való szembenézés elmulasztása illeszkedne a feldolgozatlan magyar traumák sorába, de hangsúlyozta, hogy ez a rendszer morálisan nem eshet egy megítélés alá a gyilkos diktatúrákkal. Úgy látja, a rendszer fenntartásában a magyar társadalomnak is volt felelőssége. „Ezért szerintem a rendszer fenntartásában is volt a magyaroknak társadalmi felelősségük” – jelentette ki, hozzátéve, hogy mindenkinek érdemes elgondolkodnia a saját felelősségén. Timothy Snyder „előzetes behódolás” fogalmát idézve arról beszélt, hogy sokan feleslegesen engedtek a hatalomnak. „Magyarország ennek az előzetes behódolásnak az állapotában volt. Tudom, hogy ez nem egy népszerű nézőpont, mert egyszerűbb a Fidesz túlhatalmára fogni mindent” – mondta.

A jövőre nézve a legfőbb tanulságnak a hatalommal szembeni bátor kiállást tartja. „A tanulság szerintem az, hogy ne próbáljunk megfelelni előre a hatalom akaratának, és ne féljünk kritikusak lenni” – fogalmazott. Szerinte az Orbán-kormány alatt a társadalom megtanulta, hogy lehet hatása az ellenállásnak. Ezt a kritikai attitűdöt a jövőben is meg kell őrizni, mert ez a záloga annak, hogy

az alattvalói mentalitásból egy tudatos polgári mentalitásba lépjünk át.

„Ha ellent merünk mondani a hatalomnak, egy fejlettebb, jobb társadalomban élhetünk” – zárta gondolatait.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk