SZEMPONT
A Rovatból

Czutor Zoltán: Halálos döfést kapott a popzene

Mi a baj a tehetségkutató műsorokkal? Mi az oka a Budapest-vidék ellentétnek? És mitől lehetne jobb hely Magyarország?


Névjegy

Czutor Zoltán zeneszerző, szövegíró, előadó, tanár. 1983-ban kezdett zenélni Szegeden Volent Zsolttal és Miklós Tiborral, az együttes neve Ropi volt. Ez a felállás lett az 1989-ben alakult Nyers magja.

A Nyers első albuma 1995-ben jelent meg Elmúltak a buta zenék címmel. A következő évben jelent meg a Béna című album, Zoltán pedig az Egyesült Államokban próbált stúdiózenészként dolgozni. Visszatérése után folytatta a munkát a Nyerssel. Hiába voltak sikeresek és népszerűek, "feloldhatatlan ellentétek" miatt a zenekar 2005-ben feloszlott - azóta csak egy-egy kiviételes alkalomra állnak újra össze.

Zoltán a Nyers feloszlása után új együttest alapított. A Belmondo zenekarhoz olyan tagokat toborzott, akik "szerettek volna valami mást, valami újat kipróbálni; jó értelemben vett popzenét játszani, ami után még tükörbe lehet nézni." 2009-től felsőoktatási intézményekben és magániskolákban tanít. 2011-ben lett az Artisjus vezetőségi tagja.

- Milyen érzés volt az egri Beatles Múzeum májusi megnyitóján zenélni?

- Nagyon fontos volt. Eleve nekem bármikor jó Beatlest játszani. Olyan szinten meghatározta a zenei fejlődésemet, a szocializációmat, ízlésemet, olyan szinten befolyásolta a könnyűzenéhez való hozzáállásomat, ami kikerülhetetlen. Szeretem visszaadni a Beatles számaiból áradó érzést. Annyira fontosak számomra, hogy például ezért nem jártam még soha Angliában. Sokáig emiatt nem mentem el Paul McCartney-koncertre sem, pedig lett volna rá lehetőségem. Tudom, hogy komikusan hangzik, de nem akarok azzal szembesülni, hogy mi nem vagyunk haverok a még élő Beatles tagokkal.

Nagyon kedves zenész barátaim meghívására mégis eljutottam tavalyelőtt Bécsbe, egy Paul McCartney-fellépésre. Szíven ütött, lenyűgözött. A mellettem állók mondták, hogy koncert elejétől a végéig sírtam. Tényleg az van ezzel a csávóval, meg az összes Beatles-taggal, amit gondolok: kikerülhetetlenek és meghatározók, 6-8 év alatt olyan életművet dobtak össze, amelyet azóta sem tud senki felülmúlni.

- Volt más ennyire meghatározó az életedben?

- Megközelítőleg sem. Pedig a szüleim nem csak Beatlest hallgattak, hanem sok mást is: Rolling Stonest, Led Zeppelint, Pink Floydot, Dire Straits-et, vagy éppen a korabeli tánczenéket, diszkót is.

Belmondo - You've Got To Hide Your Love Away (The Beatles cover)

- A szüleid hatására kezdtél el zenélni?

- Valószínűleg igen, bár sem az apám, sem az anyám nem zenész. Ettől függetlenül nagyon muzikális család a miénk, gyakran hallottam például otthon kétszólamú éneklést, és remek zenéket hallgattunk. Ez az örökség egyszerre áldás és átok. Ebben a világban erős zenei esztétikai igényességgel bírni nem jelent túl jó kilátásokat az elfogadottság szempontjából. Gyakorlatilag dagonyázunk a bunkóságban,

"
sokkal egyszerűbb annak, aki mondjuk italodiszkón vagy a 3+2 együttesen nőtt fel, mert érzi, hogy mi kell a tömegeknek.

Mindig a játékot kerestem, a popzenében is, és soha nem gondoltam, hogy nem akarok popzenét játszani, soha nem gondoltam, hogy ne akarnék szórakoztatni, extázist kiváltani, sőt, pontosan ezt akartam azzal, amit bármikor írtam és csináltam, a Nyerssel és a Belmondóval, vagy önállóan is.

- Hogyan gondolsz vissza az indulásra, a nyolcvanas évekre, a Nyersre?

- A Nyers előtt már két másik zenekarban játszottam, a Ropiban és a Steal Hillben – utóbbi azért érdekes, mert félórás metal opusokat írtunk, majd sehol sem léptünk fel. Aztán jött a Nyers, és elkezdtünk játszani: összeraktuk a metált funky elemekkel, groove-okkal. Egyéb zenei motívumokkal, vokálokkal kísérleteztünk, szövegekkel játszottunk, elképesztő elmebetegségeink voltak. Nekünk akkor úgy tűnt, ez a popzene.

- Jobb, izgalmasabb volt a rendszerváltozás környékén játszani?

- Technikai szempontból sokkal rosszabb. Egy elektromos gitárnak vagy egy dobfelszerelésnek ettől függetlenül hatalmas nimbusza volt, csodálatos dolognak számított, mivel ilyen eszközökhöz nehezebben lehetett hozzájutni.

Mi volt jobb? Olyan idők jártak, hogy ha tudtad, hogy valahol koncert van, különösebb hirdetés nélkül összeverődött 200-300 ember. Még Ropi néven toltuk, 14 évesek voltunk, és az első koncert, amit a szegedi Vasutas Művházban, a Kapcában tartottunk, teltházas volt.

Nyers - Bármi a divat

- Gondoltátok, hogy a Nyerssel országosan ismertek lesztek?

- Annyira naivak voltunk, hogy azt gondoltuk, simán világsztárok is lehetnénk. Az ember általában azért kezd kiskamasz korában rock&rollt játszani, hogy sikeres világsztár legyen. Olyan, mint amikor az ember a születendő gyermekét várja, és van egy elképzelése arról, hogy milyen lesz, de nyilván mindenben más, az ember mégis sokkal jobban szereti, mint azt, akit várt előtte. Így alakult a zenekar karrierje is: nagyon más lett, mint amit elterveztünk, de nagyon jó érzéssel gondolunk vissza rá, és nagyon szeretjük a mai napig.

Érzékletesen fejezi ki egy zenész barátom mondása mai állapotokat: ha minden van, akkor semmi nincs. Most minden van. Előveszed a telefonodat, bármire azonnal rá tudsz keresni, de nem tudsz nagyot durrantani semmivel sem. Zenével legalábbis biztosan nem. A zene elvesztette ezt a fajta titokzatosságát és a progresszív, előremutató, komoly ideológiai meghatározó jellegét, amellyel az 1950-es, 1960-as évektől az 1990-es évek elejéig, közepéig bírt. A kilencvenes évek végére ez már teljesen eltűnt.

- Mire gondolsz, milyen most a popzene?

- Ügyek vannak, amik bevonzanak néhány száz vagy ezer embert. Életérzések, amelyek persze korábban is voltak, de ezek egészen felszínesek, közhelyesek. A mai zenék a menekülést, az elbújást, az önáltatást erősítik: buli van! Azt látom, talán a nyolcvanas, kilencvenes évektől vált általánossá, hogy a zeneipar pénzemberei és megmondói már nem a létező, alulról kinőtt zenei produkciókból válogattak, nem azt karolták fel, és nem azok mögé tettek apparátust, hanem

statisztikák és grafikonok alapján kezdték összerakni a produkciókat, mesterséges formációkat kreáltak piaci elvárások alapján. Kábé ott kapott halálos döfést a popzene és rockzene.

- Ezért nem szereted a tehetségkutatókat?

- Már bocsánat, de milyen tehetségeket keresünk? Az, hogy valakinek jó énekhangja van, az tényleg egyféle tehetség, de körülbelül ennyi. Ezek a tehetségkutatók erről szólnak, megállnak az eszköznél. Hol vannak a művek, amelyeket előadnak? Hol a mondanivaló? A jelenkori tehetségkutatók úgy működnek, mint amikor valaki a hangszerboltban válogat, megtalálja a legjobb gitárt, azután kifizeti és hazaviszi. De a zene nem lehet csupán attól jó, mert találtunk egy jó gitárt és azon játszunk.

czutor1

- Szerinted léteznek megélhetési zenészek?

- Határozottan, és egyre több ilyet látok. Zenész körökben is az egzisztenciálisan sikeres zenészek a véleményvezérek,

"
egyfajta látványos szellemi eltunyulást tapasztalok.

Én több évtizeden át abban a tudatban voltam, hogy a zenészség intellektuális foglalkozás. 2015 Magyarországán én erről már egyáltalán nem vagyok meggyőződve. De ez nem zenei, hanem összkulturális kérdés.

- Ebből milyen kiút lehet? Az Artisjusnál te, mint vezetőségi tag, tudsz valamit tenni?

- Az Artisjus feladata ebben nem túl sok, maximum annyi, hogy megpróbáljuk erősíteni azt a jogi keretrendszert, amely a művészeket segíti, hogy minél több kultúrára fordítható összeg legyen, és a jogdíjakból minél kevesebb pénzt vegyenek el adó vagy más levonás formájában.

Csak felülről lehet a jelenlegi helyzeten változtatni, ám ehhez a média és a politika közös akarata kell. Ahhoz, hogy a zene cool legyen, nem jó út, hogy a heti két ének-zene órából csak egy maradjon az iskolákban, és azon is köpőcsövezzenek a diákok, mert érvénytelen, őket nem érdeklő, anakronisztikus dolgokkal foglalkoznak ahelyett, ami a zenében igazán érdekes. Valahogy kapcsolatot kellene találni a zene, az éneklés, a muzsika és a mindennapi élet között. Legalább olyan kapcsolatot, amilyen más, fejlettebb popkultúrájú európai országokban van.

- Mit lehetne tenni a zenei kultúra erősödéséért?

- Magyarországon a lakosság kb. 2 százaléka állítja magáról, hogy tud valamilyen hangszeren játszani, míg a skandináv országokban ez az arány a 40 százalékot is elérheti. Óriási különbség! Ott eleve úgy nőnek fel, hogy az óvodában, iskolában a hangszeres tanítás mellett a próbalehetőség is adott. Minden évben kötelező hangszerválasztás van. A testnevelés óra sem azért van, hogy mindenkiből olimpiai bajnok legyen, de legalább sport- és egészségszerető emberekké válhatnak a gyerekek. A zenét sem azért kell oktatni, hogy mindenkiből művész, hanem hogy legalább zeneértő, zeneszerető közönség legyen.

A zene olyan atavisztikus kulturális elem, amely semmi mással nem hasonlítható össze. A zene sok mindent jelent az ember életében: lelki kielégülést, az öröm és a bánat megélését, szórakozást, intellektuális élményt, katarzist.

"
A zene a legbunkóbb ember életének is része.

Az intellektust, az emberi fantáziát, a játékosságot és az adni akarást kellene olyan pozícióba helyezni a közvélekedésben, amely nálunk sosem volt igazán a helyén. Ez lehetne a jövő útja Magyarországon.

Belmondo - Rocksztár

- Mit értesz ezen?

- Montpellier-ben, Franciaországban például elképesztően pezsgő a kulturális élet. Nem csinálnak ügyet abból, hogy odaadjanak egy villamost vagy egy tűzfalat a képzőművészeknek, hogy tessék, fessék tele. Minden érdekes és minden fontos számukra a köztéri szobroktól a játszóterekig. Minden héten fiesta van a belvárosban, a főtéren, mindenki kihozza magával a kis elemózsiáját, az egész város táncol, nevet, haverkodik. Ilyen itt valamiért elképzelhetetlen.

És akkor rájössz, hogy nincs értelme külön a francia konyháról beszélgetni, mert inkább francia hozzáállás van, és ez az élet minden területét átszövi. Ezért nincs értelme arról beszélgetni, hogy támogassuk a zenét, ennél sokkal általánosabb értékeket kellene felemelni ahhoz, hogy a zenéről szóló közvélekedés is megváltozzon.

- Zenészek, írók képesek befolyásolni ezeket a folyamatokat és megváltoztatni a tendenciát?

- Semmiképpen sem úgy, hogy közben a kereskedelmi média képviselői és a politikusok gátlástalannak, műveletlennek és tájékozatlannak bizonyulnak. Jó kérdés, hogy ezt számon kérhetjük-e?

- Erre azt mondhatja, aki a kereskedelmi médiában dolgozik, hogy adott a távirányító vagy a tévé kapcsolója, ki lehet kapcsolni.

- Ez azért álságos, mert az utóbbi 20 évben, aki szórakozni akart, nem nagyon nézett mást, mint a Magyar Televízió adásait és RTL Klubot. Nyilván nem fogsz egész nap National Geographicot nézni.

Létezik egy elemi, minimálisan elvárható morális felelősség, amit nem lehet lerázni azzal, hogy "az emberek ezt akarják". Ha ezt az elfogadhatatlan gondolatmenetet követjük, elég gyorsan eljutnánk oda, hogy akkor legyen pornó a tévében, mert ez a legnépszerűbb, és nyilvános kivégzés élőben, mert azt úgyis sokan megnéznék. Vannak elemi ösztönök, amelyeket nem szolgálunk ki, mert azzal beláthatatlan károkat okozunk.

- Akadt feladat, amelyet morális indokkal utasítottál vissza?

- Természetesen, például szövegírást, vagy valamilyen ügyben való részvételt. Annak, hogy először a zeneszerzők egyesületébe, később az Artisjus elnökségébe beválasztottak, az egyik oka az lehetett, hogy nem megyek bele olyan szituációkba, amelyeket a felfogásommal összeegyeztethetetlennek tartok.

Belmondo - Nőj már fel!

- Ki lehet most is törni vidékről ebben a Budapest-centrikus országban?

"
- Szerintem az elmaradottságot a vidék köszönheti magának.

Nem a fővárost hibáztatom azért, hogy szegediként ide költöztem. Budapest soha nem követeli meg magának ezt a pozíciót. A vidék mond le erről a lehetőségről. Hiába indítanál mozgalmat, elhal, mert – néhány örömteli kivételtől eltekintve – Budapesttől távolabb egyszerűen nincs rá igény.

Száz évvel ezelőtt, a békebeli időkben feltűnően prosperált a vidék, és olyan városok, mint Hódmezővásárhely vagy Szabadka, vagy akár Nagyvárad, meghatározó kulturális központok lehettek a zenében, irodalomban, képzőművészetben is.

- Mitől lehetne jobb hely Magyarország?

- Szeressük magunkat. Ez nyilván evidens. De akkor olyat mondok, ami tőlem lehet, hogy kicsit furcsa lesz, mert olyan szlogent érzek magaménak, amely egy számomra nem túl szimpatikus párt jelmondata volt – Széchenyi István nyomán. "Merjünk nagyok lenni, merjünk nagyot álmodni." Széchenyi Istvánnak igaza volt. És ha a Fidesz ezt képviselné most, én lennék a legnagyobb fideszes.

"
Ennek az országnak ez hiányzik: merjünk nagyok lenni.

- Mi mindenben kellene nagyoknak lennünk nekünk, magyaroknak?

Merjünk bocsánatot kérni, ha hibáztunk, ha valakit megbántottunk, ha szabálytalanságot követtünk el például a közlekedésben! Merjünk udvariasak lenni, merjünk adni magunkból és ne csak elvárjunk – akár anyagiakról, akár az időnkről vagy a figyelmünkről van szó!

Merjünk szeretni, és ne keményítsük meg a szívünket! A férfiaknak pedig azt üzenném, hogy merjenek családot alapítani, megnősülni, gyermeket vállalni és maradandót alkotni!

Ha tetszett az interjú, nyomj egy lájkot!

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Tarjányi Péter a Trump-Putyin találkozóról: Amit látunk, az nem béke, hanem egy új játszma kezdete
A biztonságpolitikai szakértő szerint Putyin elérte, amit akart, Trump pedig önmagát tette meg békeszervezőnek. Tarjányi Péter szerint a legnagyobb kérdés jelenleg az, hogy mi van a „tervezetben”, amiről Trump és Putyin tárgyalt.


„A világ figyelt. A háború nem állt meg. És amit látunk, az nem béke, hanem egy új játszma kezdete. Nincs áttörés. Csak egy asztal. A találkozó nem hozott megállapodást. Nincs tűzszünet. Nincs aláírt egyezmény. Van viszont egy tervezet, amit Trump és Putyin kidolgozott, Ukrajna és Európa nélkül. Ez nem béketeremtés. Ez békéről való tárgyalási keret felkínálása, Ukrajna feje felett” - írja a Trump-Putyin csúcstalálkozóról Facebook-oldalán megosztott elemzésében Tarjányi Péter.

A biztonságpolitikai szakértő szerint

„Putyin elérte, amit akart: fogadták hivatalosan az USA-ban, Trump partnerként kezelte, nem született új szankció, nincs tűzszünet, tehát a háború folytatódhat. Ez diplomáciailag óriási előrelépés Moszkvának, anélkül, hogy bármit engedett volna”.

Tarjányi szerint Trump önmagát tette meg békeszervezőnek, ez pedig kampánystratégia is.

„Trump úgy akar visszatérni, mint aki békét tud hozni. De ehhez előbb meg kell teremtenie a háború folytatásának lehetőségét is. És ezt most megtette. Mert jelenleg a harc megy tovább! Ukrajna és Európa a pálya szélén. Zelenszkijt nem hívták meg. Az európai vezetők csak értesítést kapnak, nem tárgyalófelek. A biztonsági garanciák nem NATO-keretűek, tehát nem kollektív védelmet jelentenek, csak Trump által vázolt ígéreteket”

- írta, majd hozzátette:

„Ez egyben stratégiai üzenet is: ha Európa nem egységes és nem lép fel önállóan, nem lesz megoldás.”

A szakértő számára ugyanakkor a legnagyobb kérdés, hogy mi van a „tervezetben”, amiről Trump és Putyin tárgyalt. „Mert erről senki nem mondott semmit. (...) A tervezet létezik, de nem hozták nyilvánosságra. Ez érthető, mert előtte Trump megmutatja Zelenszkijnek és az EU-nak” - fogalmazott a szakértő, aki szerint a tervezetben lehet szó területi kompromisszumról, a Krím elismeréséről, Donbasz orosz védnökségéről és akár Ukrajna NATO-tagságának tiltásáról is.

„Ez a találkozó nem a háború lezárásáról szólt, hanem a hatalmi szerepek újrafelosztásáról. Putyin visszatért a tárgyalóasztalhoz, Trump visszatért a középpontba és Európa, Ukrajna nélkül semmi nem lehet a »békéből«, ami még tűzszünet sem jelenleg. A kérdés mi derül ki az elkövetkező órákban, napokban a tárgyalásról, a konkrét hangulatról, esetleges nyomásgyakorlásról illetve a tervezet tartalmáról...Bizonyos szempontból többet vártam, bizonyos szempontból rosszabbat”

- zárta értékelését.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Karikó Katalin: Amerika könyöröghet majd a kínaiaknak vagy Európának, hogy adjanak mRNS-oltásokat
A Nobel-díjas kutató szerint a tudományellenesség erősödése és a támogatások megvonása komoly kockázatot jelenthet. A kutatóbiológus az amerikai egészégügyi miniszter legújabb döntése hosszú távon gyengítheti az ország felkészültségét egy új pandémia esetén.


Karikó Katalin kutatóbiológus szerint az Egyesült Államok komoly veszélybe kerülhet, ha a jövőben új pandémia tör ki. Úgy véli, hogy az mRNS-vakcinák fejlesztésének leállítása jelentős nemzetbiztonsági kockázatot hordoz. „Amikor majd jön a következő pandémia, a fejlesztések leállítása hatalmas nemzetbiztonsági veszélyt fog előidézni. Akkor Amerika könyöröghet majd a kínaiaknak vagy Európának, hogy adjanak mRNS-oltásokat” – fogalmazott a Magyar Hangnak adott interjújában.

Mindezt azután mondta el a Nobel-díjas tudós, hogy az amerikai egészségügyi miniszter, Robert F. Kennedy Jr. nemrég

félmilliárd dollárral csökkentette az mRNS-vakcina kutatások szövetségi támogatását. Karikó szerint Kennedy minden döntését félreértésekre és hazugságokra alapozza, és már régóta ismert oltásellenes nézeteiről.

A kutató arra is kitért, hogy nem érti, hogyan erősödhetett meg ennyire a tudományellenesség az Egyesült Államokban. Megdöbbentőnek tartja, hogy tömegek örülnek annak, ha egy egyetem, például a Harvard, komoly támadások érik.

Felidézte, hogy amikor Magyarországon ellehetetlenítették a munkáját, elhagyta az országot, később pedig az Egyesült Államokból is távozott, miután a Pennsylvaniai Egyetemről elküldték.

Ezután Németországba ment, ahol a Biontechnél kezdett dolgozni – a cégről akkor még csak véletlenül, egy ismerősétől hallott.

Elmondta, hogy az mRNS-vakcinák mellékhatásai nem térnek el a hagyományos oltásokétól. Sokan mégis másképp gondolják, mert egyszerre sok felnőttet és idős embert oltottak be, akik az életkoruk miatt gyakrabban betegednek meg.

Karikó szerint az amerikai támogatások megvonása nem állítja meg a fejlesztéseket. Úgy látja, hogy az amerikai kutatók megtalálják a módját a folytatásnak, miközben Európában és Kínában továbbra is számos kutatás zajlik. Hozzátette, hogy ezeknek a vakcináknak a rákterápiákban is nagy szerepe lehet.

Jelenleg mintegy 150 különböző klinikai vizsgálat folyik világszerte mRNS-vakcinákkal, elsősorban különféle daganatos betegségek ellen. Három éve kezdtek személyre szabott mRNS-alapú oltásokat adni New Yorkban hasnyálmirigy-daganatos betegeknek, és a páciensek fele még ma is él, annak ellenére, hogy ez az egyik legagresszívebb ráktípus.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Hadházy Ákos Hatvanpusztáról: Gondoljon csak bele, hogy valaki odamegy, és ledózerolja a Parlament egy szárnyát
A műemléki védettségű épületegyüttes lerombolása lehet Orbán egyik banánhéja, amin elcsúszhat 2026 után, állítja a független képviselő, akit kedden újabb incidens ért a birtoknál. Arra is gyorsuló ütemben gyűlnek a bizonyítékok, hogy ami ott épül, az nagyon más, mint egy gazdaság.


Hadházy Ákos szép lassan Hatvanpuszta szakértőjévé képezte ki magát. Amit ugyanis a kormányfő majorságnak, édesapja gazdaságának nevez, arról a független képviselő azt állítja, hogy az valójában Orbán Viktor uradalma, kastélya. Minderről a fényképes bizonyítékok mellett, most már hivatalos, földhivatali papírok is vannak: az állítólagos üzemről lakóépületként készült energetikai tanúsítvány.

Hatvanpuszta eredetileg József nádor, Habsburg főherceg mintagazdasága volt, majd fokozatosan romló állaggal állattenyésztés folyt a falak között. A papíron Orbán Győző tulajdonában álló épületegyüttest, mely elvileg műemléki védettség alatt állt,

a tulajdonváltás után földig rombolták, majd újra felépítették, mai építőanyagokkal, technológiával, megváltozott belső kialakítással és funkcióval.

Bár a tulajdonos-építtető az ott dolgozóktól elveszi telefonjaikat, de mégis egyre több olyan fotó kerül ki, melyek a korábbi és mostani drónfelvételekkel egybecsengően egyre inkább megnehezítik Orbán állítását. Ami korábban sejtés volt csak, és szóbeszéd, például a föld alatti hatalmas hűtőkamrák megléte, az mára bizonyított tény. És vajon mikor kerül elő bizonyíték a ma még szintén csak sejtetett szivarszobáról, és moziteremről? Egyáltalán: hogyan kerül egyre több fotó Hadházy Ákoshoz? Erről is kérdeztük a politikust.

– Amióta Hatvanpusztával foglalkozik, egyre könnyebben küldenek Önnek újabbakat. A forrásvédelmet figyelembe véve mennyit tud elárulni arról, hogyan érkeznek Önhöz ezek a képek?

– Például a tüntetés alkalmával is jutott el hozzám kép, amikor valaki személyesen odajött hozzám. Ez csak az első volt, utána továbbiak is érkeztek, amelyeket már ennek hatására küldtek el.

– Korábban ez elképzelhetetlen lett volna?

– Korábban is láttam képeket, sőt videót is bentről, tehát én tudom, hogy mi van ott bent. Csak hát van az, amit én mondok, és van, amikor képekkel tudom alátámasztani. Az utóbbi nyilván sokkal erősebb, bizonyítékként szolgál. A képek persze nem bizonyítanak mindent, például a lakott részek kérdésében. De például azt az információt, hogy egy nagy széfet is beemeltek, egymástól függetlenül többen is állítják. Ez azért mégis hozzátesz valamit ahhoz, hogy el lehessen dönteni: mezőgazdasági épületről van szó, vagy valami másról.

Az információk, amiket közzéteszek, olyanok, amelyeket adott esetben bizonyítani is tudok.

De természetesen vannak olyan dolgok is, amelyeket elmondanak nekem, csak a forrás nem vállalja, hogy ezek nyilvánosságra kerüljenek.

– Tehát ön ennél többet is tud, de a források némelyike nem járul hozzá, hogy ezt nyilvánosságra hozza?

– Igen, ahogy mondtam: láttam olyan videókat, képeket, amelyeket a forrás nem mert átadni. Például az úgynevezett „Tiszti lakban”, ami konkrétan a miniszterelnöki család lakhelye,

egy hatalmas, antiknak tűnő nagy cserépkályha van, illetve olyan intarziás parketta, amit csak a bécsi Burgban lát az ember.

Ezeket el kell hinni, mert a képeket nem kaptam meg, nyilvánosan nem tudom bemutatni. De például az, amiről korábban csak információként beszélhettem, hogy hatalmas hűtőkamrák vannak az egyik épület alatt, ahol több hónapra vagy akár évre is lehet tárolni élelmiszert, most ezekre már van bizonyíték.

– Vannak olyan információk, amelyek megerősítésre várnak még?

– Igen, például az egyik nagy épületben,

amit ők vendégháznak neveznek, és amiről a miniszterelnök azt állítja, hogy mezőgazdasági üzem, ott több szoba van, moziterem, szivarszoba, és hasonlók.

Ezeket egyelőre nem tudom bizonyítani, mert az ezekről készült képeket nem kaptam meg. A széf jelenléte is ilyen: többen, egymástól függetlenül állították, de bizonyítékom egyelőre nincs róla. Viszont arra már tudtam egy nagyon komoly bizonyítékot bemutatni, hogy ez nem üzem, hanem lakóépület: egy honfitársunk hívta fel a figyelmemet arra, hogy nyilvános adatként elérhető az épület energiatanúsítványa, amely szerint az új épület lakóépületként van besorolva.

– Tehát amit eddig Ön állított, azt most papírral is alá tudja támasztani. De azokról a képekről, amelyeket kap, tudja minden kétséget kizáróan állítani, hogy valóban Hatvanpusztán készültek? Hiszen ha látunk egy alagsort páncélajtóval, az akár máshol is lehet.

– Erről láttam videót, amelyen belépnek egy folyosóra, ami ugyanaz a folyosó, amiről aztán képeket kaptam. Így

a videó elején látható külső nézet összeköthető azzal a belső térrel, melyet a publikálható fotókon láthatunk.

– Tehát ez az az eset, amikor egy olyan videóra tud hivatkozni, amit nem tud megosztani, de látott, és így tudja azonosítani a helyszíneket?

– Igen.

– Említette azt is, hogy a dolgozóktól származó információk szerint az egyik boltozott járat kívülről vastag betonnal van megerősítve, míg belül díszes burkolat van. Erről is van bizonyíték?

– Igen, ezt megerősítette egy olyan drónfelvétel, amit magyar fotósok készítettek, amikor fölé repültek. Azokon jól látszik, hogy ezek a járatok valóban vasbetonnal vannak megerősítve.

– Beszéljünk egy kicsit arról, hogyan készülhetnek ezek a képek. Hiszen tudjuk, hogy az ott dolgozóktól elveszik a telefonokat. Vannak, akik kijátszották ezt, becsempésztek készüléket, és kockáztatták a munkájukat?

– Ez nem olyan nehéz. Ha lead egy telefont, de van egy másik (nekem is kettő van), akkor könnyen megoldható. Az egyik forrásom például elmondta, hogy

volt egy régi telefonja, amit csak zenehallgatásra használt, és az nála maradt, azzal készítette a képeket.

Az éberség természetesen csökkenti a lehetőségek számát, de nem zárja ki teljesen.

– Térjünk rá a műemlék-rombolás ügyére. Itt egy nagyon komoly állítást tett: azt mondta, hogy ez lehet Orbán Viktor egyik „banánhéja”. Meg is mutatta, hogy belül itong van, azon vasbeton, és végül apró tégla. Tehát ön szerint egy műemléket gyakorlatilag porig romboltak. Mennyit lehet kapni egy ilyen rombolásért, és hogyan lehet bizonyítani, hogy ki rendelte el?

– Itt nemcsak műemlék-rombolásról van szó, hanem hivatali visszaélésről is. Egyszerűen nem lehetett volna ezt engedélyezni. Végigjártam ezeket a hivatalos utakat, nem volt könnyű, de kaptam válaszokat a kormányhivataltól. Kiderült, hogy megadták az engedélyt. Aki kiadta az engedélyt, az nyilván vádalkuval majd elmondhatja, ki utasította erre. Hadd ne mondjak most konkrét büntetési tételeket, de nagyon súlyos bűncselekményről van szó.

Gondoljon csak bele, hogy valaki odamegy, és ledózerolja a Parlament egy szárnyát.

Hatvanpuszta ledózerolása körülbelül ugyanilyen súlyú ügy, mivel kiemelt műemléki besorolású épület volt.

– Beszéljünk egy kicsit a politikai vetületéről is. Orbán Viktor mostanában beszél is Hatvanpusztáról az úgynevezett interjúiban.

– Igen, valószínűleg azért, mert érzékeli, hogy ez ügyben mondania kell valamit. Nyilván mérik, hogy ez a téma a fideszes szavazókat is zavarba hozza, ezért reagál rá.

– Csakhogy mindig ugyanazt mondja: hogy ez egy majorság, és az édesapjáé, kérdezzük meg az édesapját. Aztán amikor megkérdezik, ő nem válaszol.

– Lehet, hogy ma már úgy gondolja, okosabb lett volna hallgatni. Ha nem mentünk volna oda több ezer emberrel, talán még jó ötletnek is tűnt volna. A propaganda sok mindent el tud hitetni, de én hálás vagyok annak a több ezer embernek, aki eljött, és segített leleplezni ezt az ordas hazugságot.

– Attól nem tart, hogy a most meghirdetett bejárásokkal idővel elkopik a téma?

– Ezeket közkívánatra hirdettem meg, sokan jelezték, hogy a nyári szünet miatt nem tudtak eljönni. Szívesen megmutatom nekik. Persze minden téma előbb-utóbb „elkopik”, de a rendszer lényege épp az, hogy újabb és újabb ügyekkel feledtessék az előzőeket. Ez a téma viszont azért került újra elő, mert maga a miniszterelnök hozta fel, nyilván azért, mert azt mérik, hogy ez még a fideszeseket is zavarba hozza. Ezért ez ellenzéki feladat: ne hagyjuk elcsendesedni ezt a témát.

Az interjú után nem sokkal a képviselő újra Hatvanpusztán járt, ahol a biztonsági örök két autóval jelentek meg, és le akartak szorítani az útról. Végül az egyik autójuk járt pórul, és felborult. Az incidensről kétszer is posztolt Hadházy Ákos, a Szeretlek Magyarországnak pedig ezt mondta:

– Mit gondol, mi volt a céljuk ezzel? Megfélemlítés? Vagy több?

– Ha ezt parancsra csinálta a biztonsági őr, akkor igen, a megfélemlítés miatt adták a parancsot. Ha önszorgalomból, akkor lehetett mögötte egy megfelelési kényszer a főnöke felé, de persze szimpla gyűlölet is felém.

– Mit tervez? Feljelentést tesz? Későbbiekben folytatja-e a birtok felderítését, akár egyedül is, vagy inkább visz magával több embert?

– Én azt hiszem, már mindent felderítettem, amit lehet. De igen, a cél az, hogy minél többen személyesen meggyőződjenek arról , hogy mi folyik ott. Ezért is ajánlom fel, hogy aki augusztus elején lemaradt, de szeretné saját szemével látni, hogy mi folyik ott, azt egy újabb időpontban elviszem - akár több alkalmat is szervezhetünk. De egyedül biztosan nem megyek vissza oda.

– Mi lehet a teendő egy új kormány számára ezzel az ingatlannal? Vannak, akik a megnyitásáról beszélnek. Mi ennek a realitása?

– A kérdés az, hogy a rendszerváltás választáson történik-e, vagy egy elcsalt választás után egy hibrid forradalommal, esetleg forradalommal, ha az kell. A cél nyilván az, hogy az elkövetők ne élvezhessék ezt a lopást. Hogy az épület sorsa mi lesz, az más kérdés. Például meg lehet vizsgálni azokat a számlákat, amelyek alapján az autópálya-építésekhez követ vásároltak. Ezeknek jogi következményei is lehetnek, hiszen

a miniszterelnök apja 30-40%-os haszonnal adja el a követ, míg más bányák 3-4%-os haszonnal dolgoznak. Ez nyilvánvaló hűtlen kezelés, és innen el lehet jutni a kastélyig is.

– Ön szíve szerint milyen funkcióban látná Hatvanpusztát 2026 után?

– Például nagyon szép hely lenne egy szanatórium számára. Nagyon alkalmas lenne rá.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
„Ha innen is kiszorulnak a legszegényebbek, akkor végképp földönfutóvá válnak” - az Utcából Lakásba Egyesület az önazonossági törvényről
Kistelepülések sora szűrné ezentúl a beköltözőket, például büntetlen előélethez, érettségihez, szakképesítéshez kötnék, hogy valaki ingatlant vehessen náluk. Kovács Vera szerint mindez elsősorban a szegénységben élőket, azokon belül is a romákat sújthatja.


Van ahol érettségihez vagy szakképesítéshez kötnék a betelepülést, máshol a büntetett előéletűeknek tiltanák meg, hogy ingatlant vegyenek, vagy épp néhány tízezer forintot kérnének el, de olyan település is van, ahol minden egyes kívülről érkező ingatlanvásárlót előzetesen meghallgatna a képviselőtestület.

Mindezeket a helyi önazonosság védelméről szóló új törvényre hivatkozva vezetnék be az önkormányzatok, ami a hivatalos indoklás szerint elsősorban azt akadályozná meg, hogy újabb beköltözők tegyék élhetetlenné a már amúgy is túl sűrűn lakott budapesti agglomerációt vagy a Balaton környékét. A szigorításokat eddig azonban olyan települések tervezik bevezetni, mint Taktaharkány, Újlengyel vagy Vámosszabadi. Az Utcáról Lakásba Egyesület alapító-társelnökével, Kovács Verával arról beszélgettünk, milyen hatással lehet mindez a szegénységben élőkre.

– Feltételezhetjük, hogy a jogalkotó nem gondolt minden következményre.

– Feltételezem, hogy nem. De szerintem ez inkább egy gesztus a szélsőjobbnak, lehetőséget adva arra, hogy a települések kirekesszék az általuk nem kívánatosnak tartott beköltözőket, különösen a szegénységben élőket, ezen belül is a roma embereket. Az a gond, hogy azok a települések védekeznek leginkább ezek ellen a családok ellen, amelyeknek már csak ezek a települések lehetnének éppen megfizethetőek. Így csapdahelyzet jön létre: senki nem akar a legelmaradottabb településekre költözni, hiszen azok hátrányos helyzetűek. Oda azok mehetnének, akiknek nincs más lehetőségük.

Ha innen is kiszorulnak a legszegényebbek, akkor végképp földönfutóvá válnak.

Előfordult, hogy roma családok, teljesen függetlenül anyagi helyzetüktől, nem tudtak házat venni egy településen pusztán etnikai hovatartozásuk miatt.

– Felmerül a másik kérdés, hogyan kerülje el egy eleve szegény település a további gettósodást, ami szociálpolitikai szempontból sem kívánatos.

– Igen, de ezt nem kirekesztéssel, hanem felzárkóztatással kell kezelni. Többféle megoldás lehetséges. A már szegregálódott településeken fontos a munkahelyteremtés, a közműfejlesztés, a célok világos meghatározása. Egyes esetekben, például a Miskolc környéki szegregátumoknál az segíthet, ha ezeket a területeket bekapcsolják a város életébe.

Más esetekben viszont kívánatos lehet a szegregátumok megszüntetése, a lakók integrált környezetbe költöztetése, ahol munka, iskola és infrastruktúra is elérhető.

De minden település más: a földrajzi elhelyezkedés, a lakosságszám, a helyi adottságok meghatározzák, hogy hol melyik beavatkozás a leghatékonyabb. A jó programok azok, amelyekben helyi megvalósítók vesznek részt, és a valódi helyi igényekre reagálnak. Valahol a munkahelyteremtés a kulcs, máshol a szegregált lakóterület teljes felszámolása.

– Egy generációk óta mélyszegénységben élő családnál nem elég a költöztetés vagy a munkahelyteremtés. Szükség van szociális beillesztésre, mentorációra is, hogy valódi esélyt kapjanak.

– Valóban, a helyi igényeket ismerő szervezeteknek kellene ezeket megvalósítani szociális munkával. Ez a munka nagyon összetett. Nem gyámkodni kell felettük, hanem a lehetőségeket kell biztosítani számukra, amelyektől akár generációk óta el vannak zárva, és a részvétel módját is segíteni kell. Például

ha egy gyerek úgy nő fel, hogy a szülei sosem dolgoztak bejelentett állásban, csak napszámban, az teljesen kilátástalan helyzetet teremt. Ilyenkor egyszerre kell foglalkozni a szülőkkel és a gyerekekkel: meg kell tanítani, mit jelent rendszeresen munkába járni, havi fizetést kapni, és a tanulás értékét is meg kell mutatni.

Ez nehéz, mert az eredmények sokszor csak a gyerekeknél vagy unokáknál jelentkeznek.

– Megvan-e ehhez az állami vagy önkormányzati intézményrendszer, illetve a megfelelő civil szervezeti háttér?

– A tudás megvan, de az emberi erőforrás nincs. Állami szinten a legnagyobb ilyen program jelenleg a „Felzárkózó kistelepülések”, melynek a fő pályázója a Máltai Szeretetszolgálat. Ez kívülről nem tűnik átütő sikernek, de a kormány és a Máltaiak nem adnak nyilvánosan adatokat. Ugyanakkor számos civil szervezet, például az Igazgyöngy Alapítvány, vagy a Van Helyed Alapítvány, képes több generációval párhuzamosan dolgozni. Bátonyterenye térségében, Bonyhád környékén és másutt is vannak jó gyakorlatok, amelyeket országos szintre lehetne emelni.

– De ez az intézményesítés még nem történt meg.

– Így van. Ezek jellemzően helyi civil kezdeményezések, legfeljebb néhány településen dolgoznak. A Máltai Szeretetszolgálat „jelenlét” típusú programjai a legkiterjedtebbek, de egységes, országos rendszer nincs.


Link másolása
KÖVESS MINKET: