Tényleg teljesen veszélytelen dolog Csernobil környékén turistáskodni?
Amióta egyre népszerűbb az urbex, és úgy általában a romos, elhagyott házak és települések fotózása, a csernobili erőmű környéke, pontosabban a közeli Pripjaty városa is egyre felkapottabb lett. Turista látványossággá vált.
Menő lett Pripjatyba utazni, és fotókat posztolni róla a közösségi oldalakon. Tavaly körülbelül 50 ezren jártak a területen.
Szervezett és illegális túrákat is szerveznek oda, az utóbbiakat a "bátor kalandorok" rendszerint mindenféle védőfelszerelés nélkül teszik meg, és a legvakmerőbbek jó időben valamelyik elhagyott épületben vernek tanyát, és ott piknikeznek.
Tényleg teljesen veszélytelen dolog Pripjatyban szelfizni? Vagy csúnyán ráfázhattok?
Legnépszerűbb
Először is vegyük sorra, mi történt ott. Az 1986. április 26-án bekövetkezett nukleáris baleset után első napokban olyan magas volt a sugárzás szintje, hogy az elhárítási munkálatokban részt vevő egyik dolgozónak barnáról kékre változott a szeme színe. Nem sokkal később meg is halt.
Ez volt minden idők egyik legnagyobb nukleáris balesete, ez volt minden idők egyik legdurvább sugárszennyezése.
A katasztrófa után a sugárzás miatt Pripjaty lakóit evakuálták, de semmit nem vihettek magukal, a háziállataikat sem, mert az állatok szőre radioaktív porral lehetett szennyezve. A reaktor 30 kilométeres sugarú köréből az összes embert kitelepítették, és ez lett a tiltott zóna.
Nagyon sokan állítják azt, és nyugtatják azzal az oda látogató turistákat, hogy
az 1986-os sugárzási szintnek már csak elenyésző mértékét lehet mérni a környéken.
Az is mondják, hogy biztonságosan látogatható Pripjaty, és a sugárzás a környéken ma már nem is veszélyes az emberi szervezetre nézve. Hasonlítgatják röntgenvizsgálathoz vagy repülőgépes utazáshoz is a jelenlegi sugárzás mértékét.
A Greenpeace szakembereinek erről azonan más a véleménye.
A tanulmányukban azt fogalmazzák meg, hogy a 30 kilométeres veszélyzóna még jó ideig tiltott terület marad. Hatalmas mennyiségű, hosszú felezési idejű izotóp szóródott szét, és a szakértők szerint
több tízezer évbe is beletelhet, mire emberi lakhatásra alkalmas lesz a terület. Sőt: a sugárterhelés azokra nézve is veszélyes lehet, akik csak néhány órát töltenek ott, turistaként.
És van, aki azt mondja, hogy attól, hogy a levegő már tiszta, a tárgyak, a növények még mindig sugárszennyezettek lehetnek – nem véletlenül tilos bármit elvinni szellemvárossá lett Pripjatyból. A tiltott zónát felügyelő katonák ellenőrzik azokat, akik belépnek a zónába.
A sugárzásban az a veszélyes és sunyi, hogy nem érzed, nem látod, nincsen szaga. Sokan ezért sem érzik a veszélyt, és ezért szerveznek a katonák éberségét átverve gerillatúrákat a tiltott területre, mit sem törődve azzal, hogy még mindig magas a többek közt daganatos betegségeket okozó háttérsugárzás. Ráadásul ez a betegség sok esetben lassan alakul ki, évek alatt.
A csernobili atomerőmű-baleset 30 éve történt. Hatására 150 000 km²-nyi földterület vált sugárszennyezetté, ahol 8 millió ember élt. Életük és életterük még hosszú éveken át magán viseli a katasztrófa nyomait: genetikai mutációk növényekben, állatokban; fogyatékosság, depresszió és rákos megbetegedések az emberek esetében. A romok eltakarítására máig nincs megoldás.
Három évtizeddel a baleset után kimutatható, hogy a sugárzás hatására megemelkedett a pajzsmirigy-, emlőrákos megbetegedések és a fogyatékosságok aránya, valamint nőtt a halálozások száma. A túlélők közül rengetegen szenvednek mentális és neuropszichiátriai betegségekben. A csernobili baleset az élővilágra is hatással volt. A szennyezett területeken csökkent a madarak agymérete, és megnövekedett körükben a rákos megbetegedések és az albinizmus gyakorisága.
A katasztrófa óta eltelt 30 év, és továbbra sem látszik, hogy valaha fel fogják-e tudni számolni a baleset által hátrahagyott, veszélyesen sugárzó romokat.
Mindenki maga dönti el, elutazik-e a csernobili zónához, ezt helyettetek nem dönthetjük el. Amit tanácsolhatunk, az az, hogy kizárólag megbízható, leinformálható cégen keresztül utazzatok ki. Minden biztonsági előírást szigorúan tartsatok be. Soha ne térjetek le a túravezető által megadott útvonalról. Ne fogdossátok össze az otthagyott tárgyakat, és ne hozzatok el onnan semmit, egy fűszálat se.
