SZEMPONT
A Rovatból

Csernobil az eddigieknél is kísértetiesebb az oroszok kivonulása után – a lezárt övezetben jártunk

A 36 éve felrobbant atomerőmű környékén még százan élnek, többnyire 80 évnél idősebbek. A megszálló orosz katonák nem bántották őket. Elek Krisztián exkluzív helyszíni beszámolója.


Több éve terveztem, hogy Csernobilban fotózok. A 4-es blokk felrobbanása a világ első atomkatasztrófája volt 1986. április 26-án. Jól emlékszem még arra a tavaszra.

A Pápa melletti kis faluban a szüleim győzködtek minket, ne együk meg a hársfavirágot, mert betegek leszünk. Csernobillal magyarázták, de ők sem igazán értették.

Az akkori politikai helyzetben senki sem tudott érdemi információt arról, mi történt, a radioaktív sugárzásról meg pláne semmit.

Idén februárban elindultam Ukrajnába. A közelgő háború miatt Donbaszba készültem, de Csernobil is a tervben volt. Indulásom napján támadták meg Kijevet, ez áthúzta az addigi elképzeléseimet. Két és fél hónapig tudósítottam a háborús helyzetről az ország több pontjáról, de az atomerőmű környéke kimaradt. Miután az oroszok kivonultak Észak-Ukrajnából, most lehetőségem nyílt Csernobilba menni.

Mára egyértelműen kiderült, hogy az orosz kiskatonák sugárfertőzést kaptak, mert a szennyezett földet ásták ki lövészároknak. A környéken is megnőtt a sugárzás emiatt a háború előtti értékhez képest.

A veszélyes helyzet miatt a mindenkinek elérhető túrák jelenleg szünetelnek. Csak újságíróként léphettem be.

Korábban a turisták akár egy hétre is beköltözhettek a lezárt területre. Most viszont nélkülük igazi szellemváros volt Pripjaty, az atomerőműtől 3 kilométerre fekvő kisváros.

Eredetileg a telepesekkel – ahogy ott hívják, szamoszelikkel – akartam találkozni. Körülbelül 1200-an tértek vissza a lezárt zónába az atomkatasztrófa után, ma még úgy 100-an élnek ott. Az orosz megszállás után még kíváncsibb voltam, hogyan telnek a mindennapjaik az a veszélyes zónában.

Csernobil 2600 négyzetkilométeres lezárt terület csak Ukrajnában, de Belorussziába is átnyúlik a tiltott rész. A felrobbant négyes blokktól 10 kilométerre a legerősebb a sugárzás, egyes helyeken életveszélyes, ilyen például a Vörös erdő, ahol a fák színe megváltozott a fertőzéstől. Itt csak autóval szabad áthaladni. A második, a 30 kilométeres sugarú zóna. Ennek egy része már a szomszéd országba lóg át.

Az atomkatasztrófa után az evakuált falusiak jó része vissza akart menni pár ingóságért. Erre végül engedélyt kaptak a szovjet vezetéstől. Sokan kihasználták ezt az időt, és elrejtőztek az erdőkben, aztán illegálisan visszaköltöztek.

Idős koruk és a betegségeik miatt a számuk jelentősen csökkent mostanra. Viszont a közelmúltban sok fiatal is beköltözött a lezárt zónába. A szegénység elől menekültek ide. Már a szovjet vezetés, majd az ukrán kormány is próbálta meggyőzni őket, hogy költözzenek ki, de hajthatatlanok. Így kapták meg féllegális státuszukat, a telepest vagy szamoszelit az 1990-es években.

Tolmáccsal és egy katonai sajtóssal jutottam el a 92 éves Bábuska Maruzsához és a 84 éves Bábuska Hányához. Ők unokatestvérek, szomszédok és

a legnépesebb faluban élnek, ahol 5 lakó van.

A legtöbb telepes csak a rádióból értesült a háború kitöréséről és a fejleményekről, amíg volt adás. Februárban azután az oroszok elfoglalták Csernobilt. Hamar rájöttek, hogy a helyiek többnyire idős, szegény nyugdíjasok. Nincs semmijük, amit elvehetnének tőlük, így békén hagyták őket. Az új, fiatalabb telepesek pedig mélyen az erdőben élnek.

Maruzsa és Hánya azt mondják, baj nélkül átvészelték azt az időszakot, amíg Csernobil az oroszok kezén volt.

De nem mindenki volt ilyen szerencsés. Előfordult, hogy a falu másik feléből betegen támolygott át Maruzsához az egyik férfi, mert nem volt már semmi ennivalója. Megkérte az asszonyt, hogy főzzön neki egy kis levest.

Bábuska Maruzsa a semmiből is gazdag asztalt terít az újságírónak is.

Tört burgonya, olajos hal, ecetes uborka, palacsinta és erdei szamócadzsem a menü. Utóbbit ő készítette az erdőben gyűjtött gyümölcsökből. Mindezt szamagonnal, vagyis házi vodkával öblítjük le. Ezt is maga készítette krumpliból, vízből és cukorból.

Mintha nagymamámat hallanám, egyél csak, egyél még, mert éhen halsz.

Bábuska Maruzsa és Hánya a csernobili sajtóssal

Hányának és Maruzsának van egy kis kertje, ahol krumplit, uborkát termesztenek, meg minden mást, amire szükségük van. A kútból nyert ivóvizüket és a krumplijukat időről-időre laboratóriumba viszik vizsgálatra, hogy alkalmasak-e emberi fogyasztásra. Eddig nem volt baj.

Azt mesélik, régebben háziállataik is voltak, de lemondtak róluk, miután több állat is betegen, két fejjel vagy hat lábbal született.

A gyűjtögetésről azonban még mindig nem tettek le, azt mondják: a sugárzást nem látják, nem is betegek és még mindig élnek.

Maruzsa arra panaszkodik, hogy mostanában nagyon egyedül érzi magát. A háború előtt gyakran jöttek hozzá a családtagok, gondozták a kertet, bevásároltak neki. A legfontosabb mindig a liszt, tészta, só és a cukor volt. Most megváltoztak a belépési szabályok, csak ritkán jöhetnek a gyerekei, unokái.

A háború előtt csak pár rendőr és biztonsági őr volt a zónában, de most rengeteg a katona. Mi is sokukkal találkozunk, amikor a környék egyik látványosságához, a Duga1-radarhoz indulunk.

Út a Duga radarhoz

Ez a hidegháborúban épített monstrum arra szolgált, hogy időben jelezze a Szovjetuniót fenyegető ballisztikus rakéták kilövését, illetve az ellenséges gépek helyzetét.

A létesítményt a térképeken egy úttörőtábornak álcázták. 1976 júliusától 1989 decemberéig üzemelt a Csernobil melletti katonai bázison.

A hatalmas antennarendszer két ernyőből áll. A csernobili vevő-egység 700 méter hosszú és 150 méter magas, míg a Csernyihiv melletti adó 200 méter hosszú és 90 méter magas. Jellegzetesen pattogó hangja miatt az orosz Fakopáncsnak is nevezik.

A Duga bejárata

Duga-1 radar

Duga-1

A radar maradványai után utunk Pripjaty, vagyis az atomerőműtől 3 kilométerre fekvő szellemváros felé vitt.

1970-ben kezdték a várost felhúzni egy kis falu helyén. 1986-ban már több, mint 49 000 ember élt itt, többnyire huszonévesek, akik az atomerőműben dolgoztak. Mára a híres sugárútból már semmi nem maradt. Az elhagyatott épületek közt egy lélek sem jár. Itt-ott graffitik virítanak a falakon.

Csernobilban sétálva úgy éreztem, ilyen lehet a világ, ha az emberiség kihal.

A hidegháborús időszakban tanították a gyerekeknek, hogyan használják a gázmaszkot atomtámadás esetén

A Szovjetunió térképe az elhagyott iskolában

Kommunista falfestmény a kultúrházban

Vidámpark, aminek a felavatása is elmaradt az atomkatasztrófa miatt

A vidámpark, aminek a felavatása elmaradt az atomkatasztrófa miatt

A háború előtt 3500 ember dolgozott a csernobili atomerőműben, de most csak 1500-an vannak. Korábban hetente váltották egymást a munkások, és vonattal jártak haza a közeli Csernyihiv mellé, Belorusszián keresztül. A vasúthálózat még a Szovjetunióban készült és ez volt a legrövidebb út a két város között. Régen csak felmutatták a kártyájukat a határon és mehettek is, most viszont Belorusszia Oroszország szövetségese, így arra nem mehetnek az ukránok.

Így kéthetes váltásokban dolgoznak az erőműben, és 5 órás buszozás után érnek haza, Kijeven keresztül.

A csernobili 4-es blokk új szarkofágja 2016-ban készült el. Alatta még mindig ott van az a beton szarkofág, amit még 1986-ban húztak fel 206 nap alatt. Az előzetes becslések szerint 2023-ig bírhatja, mert rohammunkában készült, így az alátámasztás nem elég tartós.

Az eredeti tervek szerint a régi szarkofág bontását az új elkészülte után kezdték volna el, azonban a háború miatt a munka valószínűleg csúszni fog. Ha viszont végeznek, akkor az új szarkofág újabb 100 évig képes lesz ellenállni a sugárzásnak.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
„Megláttam az árakat, ez nem a magyaroknak szól” - így költöttünk Budapesten augusztus 20-án
Kimentünk a Várkert Bazárhoz, a tömegben kérdeztük az ünnepi rendezvényeken résztvevőket, hogy mit és mennyiért fogyasztanak, vásárolnak. Meglepően különböző válaszokat kaptunk.


Idén tizenötödik alkalommal rendezték meg a Magyar Ízek Utcáját a Várkert Bazárnál, amely mára a Szent István-napi ünnepségek egyik legnagyobb gasztronómiai eseménye lett.

A háromnapos fesztiválon több mint 150 kiállító mutatta be portékáit, az idei év kiemelt tematikája a „Vadat és halat”, a díszvendég pedig Kárpátalja, így a magyarországi vad- és halételek mellett a kárpátaljai konyhával is találkozhattak az érdeklődők.

Stábunk kiment a helyszínre, és megkérdezte az embereket arról, mit vesznek, mit esznek-isznak, és hogy drágának vagy elfogadhatónak találják az árakat:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Tarjányi Péter a Trump-Putyin találkozóról: Amit látunk, az nem béke, hanem egy új játszma kezdete
A biztonságpolitikai szakértő szerint Putyin elérte, amit akart, Trump pedig önmagát tette meg békeszervezőnek. Tarjányi Péter szerint a legnagyobb kérdés jelenleg az, hogy mi van a „tervezetben”, amiről Trump és Putyin tárgyalt.


„A világ figyelt. A háború nem állt meg. És amit látunk, az nem béke, hanem egy új játszma kezdete. Nincs áttörés. Csak egy asztal. A találkozó nem hozott megállapodást. Nincs tűzszünet. Nincs aláírt egyezmény. Van viszont egy tervezet, amit Trump és Putyin kidolgozott, Ukrajna és Európa nélkül. Ez nem béketeremtés. Ez békéről való tárgyalási keret felkínálása, Ukrajna feje felett” - írja a Trump-Putyin csúcstalálkozóról Facebook-oldalán megosztott elemzésében Tarjányi Péter.

A biztonságpolitikai szakértő szerint

„Putyin elérte, amit akart: fogadták hivatalosan az USA-ban, Trump partnerként kezelte, nem született új szankció, nincs tűzszünet, tehát a háború folytatódhat. Ez diplomáciailag óriási előrelépés Moszkvának, anélkül, hogy bármit engedett volna”.

Tarjányi szerint Trump önmagát tette meg békeszervezőnek, ez pedig kampánystratégia is.

„Trump úgy akar visszatérni, mint aki békét tud hozni. De ehhez előbb meg kell teremtenie a háború folytatásának lehetőségét is. És ezt most megtette. Mert jelenleg a harc megy tovább! Ukrajna és Európa a pálya szélén. Zelenszkijt nem hívták meg. Az európai vezetők csak értesítést kapnak, nem tárgyalófelek. A biztonsági garanciák nem NATO-keretűek, tehát nem kollektív védelmet jelentenek, csak Trump által vázolt ígéreteket”

- írta, majd hozzátette:

„Ez egyben stratégiai üzenet is: ha Európa nem egységes és nem lép fel önállóan, nem lesz megoldás.”

A szakértő számára ugyanakkor a legnagyobb kérdés, hogy mi van a „tervezetben”, amiről Trump és Putyin tárgyalt. „Mert erről senki nem mondott semmit. (...) A tervezet létezik, de nem hozták nyilvánosságra. Ez érthető, mert előtte Trump megmutatja Zelenszkijnek és az EU-nak” - fogalmazott a szakértő, aki szerint a tervezetben lehet szó területi kompromisszumról, a Krím elismeréséről, Donbasz orosz védnökségéről és akár Ukrajna NATO-tagságának tiltásáról is.

„Ez a találkozó nem a háború lezárásáról szólt, hanem a hatalmi szerepek újrafelosztásáról. Putyin visszatért a tárgyalóasztalhoz, Trump visszatért a középpontba és Európa, Ukrajna nélkül semmi nem lehet a »békéből«, ami még tűzszünet sem jelenleg. A kérdés mi derül ki az elkövetkező órákban, napokban a tárgyalásról, a konkrét hangulatról, esetleges nyomásgyakorlásról illetve a tervezet tartalmáról...Bizonyos szempontból többet vártam, bizonyos szempontból rosszabbat”

- zárta értékelését.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Hadházy Ákos Hatvanpusztáról: Gondoljon csak bele, hogy valaki odamegy, és ledózerolja a Parlament egy szárnyát
A műemléki védettségű épületegyüttes lerombolása lehet Orbán egyik banánhéja, amin elcsúszhat 2026 után, állítja a független képviselő, akit kedden újabb incidens ért a birtoknál. Arra is gyorsuló ütemben gyűlnek a bizonyítékok, hogy ami ott épül, az nagyon más, mint egy gazdaság.


Hadházy Ákos szép lassan Hatvanpuszta szakértőjévé képezte ki magát. Amit ugyanis a kormányfő majorságnak, édesapja gazdaságának nevez, arról a független képviselő azt állítja, hogy az valójában Orbán Viktor uradalma, kastélya. Minderről a fényképes bizonyítékok mellett, most már hivatalos, földhivatali papírok is vannak: az állítólagos üzemről lakóépületként készült energetikai tanúsítvány.

Hatvanpuszta eredetileg József nádor, Habsburg főherceg mintagazdasága volt, majd fokozatosan romló állaggal állattenyésztés folyt a falak között. A papíron Orbán Győző tulajdonában álló épületegyüttest, mely elvileg műemléki védettség alatt állt,

a tulajdonváltás után földig rombolták, majd újra felépítették, mai építőanyagokkal, technológiával, megváltozott belső kialakítással és funkcióval.

Bár a tulajdonos-építtető az ott dolgozóktól elveszi telefonjaikat, de mégis egyre több olyan fotó kerül ki, melyek a korábbi és mostani drónfelvételekkel egybecsengően egyre inkább megnehezítik Orbán állítását. Ami korábban sejtés volt csak, és szóbeszéd, például a föld alatti hatalmas hűtőkamrák megléte, az mára bizonyított tény. És vajon mikor kerül elő bizonyíték a ma még szintén csak sejtetett szivarszobáról, és moziteremről? Egyáltalán: hogyan kerül egyre több fotó Hadházy Ákoshoz? Erről is kérdeztük a politikust.

– Amióta Hatvanpusztával foglalkozik, egyre könnyebben küldenek Önnek újabbakat. A forrásvédelmet figyelembe véve mennyit tud elárulni arról, hogyan érkeznek Önhöz ezek a képek?

– Például a tüntetés alkalmával is jutott el hozzám kép, amikor valaki személyesen odajött hozzám. Ez csak az első volt, utána továbbiak is érkeztek, amelyeket már ennek hatására küldtek el.

– Korábban ez elképzelhetetlen lett volna?

– Korábban is láttam képeket, sőt videót is bentről, tehát én tudom, hogy mi van ott bent. Csak hát van az, amit én mondok, és van, amikor képekkel tudom alátámasztani. Az utóbbi nyilván sokkal erősebb, bizonyítékként szolgál. A képek persze nem bizonyítanak mindent, például a lakott részek kérdésében. De például azt az információt, hogy egy nagy széfet is beemeltek, egymástól függetlenül többen is állítják. Ez azért mégis hozzátesz valamit ahhoz, hogy el lehessen dönteni: mezőgazdasági épületről van szó, vagy valami másról.

Az információk, amiket közzéteszek, olyanok, amelyeket adott esetben bizonyítani is tudok.

De természetesen vannak olyan dolgok is, amelyeket elmondanak nekem, csak a forrás nem vállalja, hogy ezek nyilvánosságra kerüljenek.

– Tehát ön ennél többet is tud, de a források némelyike nem járul hozzá, hogy ezt nyilvánosságra hozza?

– Igen, ahogy mondtam: láttam olyan videókat, képeket, amelyeket a forrás nem mert átadni. Például az úgynevezett „Tiszti lakban”, ami konkrétan a miniszterelnöki család lakhelye,

egy hatalmas, antiknak tűnő nagy cserépkályha van, illetve olyan intarziás parketta, amit csak a bécsi Burgban lát az ember.

Ezeket el kell hinni, mert a képeket nem kaptam meg, nyilvánosan nem tudom bemutatni. De például az, amiről korábban csak információként beszélhettem, hogy hatalmas hűtőkamrák vannak az egyik épület alatt, ahol több hónapra vagy akár évre is lehet tárolni élelmiszert, most ezekre már van bizonyíték.

– Vannak olyan információk, amelyek megerősítésre várnak még?

– Igen, például az egyik nagy épületben,

amit ők vendégháznak neveznek, és amiről a miniszterelnök azt állítja, hogy mezőgazdasági üzem, ott több szoba van, moziterem, szivarszoba, és hasonlók.

Ezeket egyelőre nem tudom bizonyítani, mert az ezekről készült képeket nem kaptam meg. A széf jelenléte is ilyen: többen, egymástól függetlenül állították, de bizonyítékom egyelőre nincs róla. Viszont arra már tudtam egy nagyon komoly bizonyítékot bemutatni, hogy ez nem üzem, hanem lakóépület: egy honfitársunk hívta fel a figyelmemet arra, hogy nyilvános adatként elérhető az épület energiatanúsítványa, amely szerint az új épület lakóépületként van besorolva.

– Tehát amit eddig Ön állított, azt most papírral is alá tudja támasztani. De azokról a képekről, amelyeket kap, tudja minden kétséget kizáróan állítani, hogy valóban Hatvanpusztán készültek? Hiszen ha látunk egy alagsort páncélajtóval, az akár máshol is lehet.

– Erről láttam videót, amelyen belépnek egy folyosóra, ami ugyanaz a folyosó, amiről aztán képeket kaptam. Így

a videó elején látható külső nézet összeköthető azzal a belső térrel, melyet a publikálható fotókon láthatunk.

– Tehát ez az az eset, amikor egy olyan videóra tud hivatkozni, amit nem tud megosztani, de látott, és így tudja azonosítani a helyszíneket?

– Igen.

– Említette azt is, hogy a dolgozóktól származó információk szerint az egyik boltozott járat kívülről vastag betonnal van megerősítve, míg belül díszes burkolat van. Erről is van bizonyíték?

– Igen, ezt megerősítette egy olyan drónfelvétel, amit magyar fotósok készítettek, amikor fölé repültek. Azokon jól látszik, hogy ezek a járatok valóban vasbetonnal vannak megerősítve.

– Beszéljünk egy kicsit arról, hogyan készülhetnek ezek a képek. Hiszen tudjuk, hogy az ott dolgozóktól elveszik a telefonokat. Vannak, akik kijátszották ezt, becsempésztek készüléket, és kockáztatták a munkájukat?

– Ez nem olyan nehéz. Ha lead egy telefont, de van egy másik (nekem is kettő van), akkor könnyen megoldható. Az egyik forrásom például elmondta, hogy

volt egy régi telefonja, amit csak zenehallgatásra használt, és az nála maradt, azzal készítette a képeket.

Az éberség természetesen csökkenti a lehetőségek számát, de nem zárja ki teljesen.

– Térjünk rá a műemlék-rombolás ügyére. Itt egy nagyon komoly állítást tett: azt mondta, hogy ez lehet Orbán Viktor egyik „banánhéja”. Meg is mutatta, hogy belül itong van, azon vasbeton, és végül apró tégla. Tehát ön szerint egy műemléket gyakorlatilag porig romboltak. Mennyit lehet kapni egy ilyen rombolásért, és hogyan lehet bizonyítani, hogy ki rendelte el?

– Itt nemcsak műemlék-rombolásról van szó, hanem hivatali visszaélésről is. Egyszerűen nem lehetett volna ezt engedélyezni. Végigjártam ezeket a hivatalos utakat, nem volt könnyű, de kaptam válaszokat a kormányhivataltól. Kiderült, hogy megadták az engedélyt. Aki kiadta az engedélyt, az nyilván vádalkuval majd elmondhatja, ki utasította erre. Hadd ne mondjak most konkrét büntetési tételeket, de nagyon súlyos bűncselekményről van szó.

Gondoljon csak bele, hogy valaki odamegy, és ledózerolja a Parlament egy szárnyát.

Hatvanpuszta ledózerolása körülbelül ugyanilyen súlyú ügy, mivel kiemelt műemléki besorolású épület volt.

– Beszéljünk egy kicsit a politikai vetületéről is. Orbán Viktor mostanában beszél is Hatvanpusztáról az úgynevezett interjúiban.

– Igen, valószínűleg azért, mert érzékeli, hogy ez ügyben mondania kell valamit. Nyilván mérik, hogy ez a téma a fideszes szavazókat is zavarba hozza, ezért reagál rá.

– Csakhogy mindig ugyanazt mondja: hogy ez egy majorság, és az édesapjáé, kérdezzük meg az édesapját. Aztán amikor megkérdezik, ő nem válaszol.

– Lehet, hogy ma már úgy gondolja, okosabb lett volna hallgatni. Ha nem mentünk volna oda több ezer emberrel, talán még jó ötletnek is tűnt volna. A propaganda sok mindent el tud hitetni, de én hálás vagyok annak a több ezer embernek, aki eljött, és segített leleplezni ezt az ordas hazugságot.

– Attól nem tart, hogy a most meghirdetett bejárásokkal idővel elkopik a téma?

– Ezeket közkívánatra hirdettem meg, sokan jelezték, hogy a nyári szünet miatt nem tudtak eljönni. Szívesen megmutatom nekik. Persze minden téma előbb-utóbb „elkopik”, de a rendszer lényege épp az, hogy újabb és újabb ügyekkel feledtessék az előzőeket. Ez a téma viszont azért került újra elő, mert maga a miniszterelnök hozta fel, nyilván azért, mert azt mérik, hogy ez még a fideszeseket is zavarba hozza. Ezért ez ellenzéki feladat: ne hagyjuk elcsendesedni ezt a témát.

Az interjú után nem sokkal a képviselő újra Hatvanpusztán járt, ahol a biztonsági örök két autóval jelentek meg, és le akartak szorítani az útról. Végül az egyik autójuk járt pórul, és felborult. Az incidensről kétszer is posztolt Hadházy Ákos, a Szeretlek Magyarországnak pedig ezt mondta:

– Mit gondol, mi volt a céljuk ezzel? Megfélemlítés? Vagy több?

– Ha ezt parancsra csinálta a biztonsági őr, akkor igen, a megfélemlítés miatt adták a parancsot. Ha önszorgalomból, akkor lehetett mögötte egy megfelelési kényszer a főnöke felé, de persze szimpla gyűlölet is felém.

– Mit tervez? Feljelentést tesz? Későbbiekben folytatja-e a birtok felderítését, akár egyedül is, vagy inkább visz magával több embert?

– Én azt hiszem, már mindent felderítettem, amit lehet. De igen, a cél az, hogy minél többen személyesen meggyőződjenek arról , hogy mi folyik ott. Ezért is ajánlom fel, hogy aki augusztus elején lemaradt, de szeretné saját szemével látni, hogy mi folyik ott, azt egy újabb időpontban elviszem - akár több alkalmat is szervezhetünk. De egyedül biztosan nem megyek vissza oda.

– Mi lehet a teendő egy új kormány számára ezzel az ingatlannal? Vannak, akik a megnyitásáról beszélnek. Mi ennek a realitása?

– A kérdés az, hogy a rendszerváltás választáson történik-e, vagy egy elcsalt választás után egy hibrid forradalommal, esetleg forradalommal, ha az kell. A cél nyilván az, hogy az elkövetők ne élvezhessék ezt a lopást. Hogy az épület sorsa mi lesz, az más kérdés. Például meg lehet vizsgálni azokat a számlákat, amelyek alapján az autópálya-építésekhez követ vásároltak. Ezeknek jogi következményei is lehetnek, hiszen

a miniszterelnök apja 30-40%-os haszonnal adja el a követ, míg más bányák 3-4%-os haszonnal dolgoznak. Ez nyilvánvaló hűtlen kezelés, és innen el lehet jutni a kastélyig is.

– Ön szíve szerint milyen funkcióban látná Hatvanpusztát 2026 után?

– Például nagyon szép hely lenne egy szanatórium számára. Nagyon alkalmas lenne rá.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Karikó Katalin: Amerika könyöröghet majd a kínaiaknak vagy Európának, hogy adjanak mRNS-oltásokat
A Nobel-díjas kutató szerint a tudományellenesség erősödése és a támogatások megvonása komoly kockázatot jelenthet. A kutatóbiológus az amerikai egészégügyi miniszter legújabb döntése hosszú távon gyengítheti az ország felkészültségét egy új pandémia esetén.


Karikó Katalin kutatóbiológus szerint az Egyesült Államok komoly veszélybe kerülhet, ha a jövőben új pandémia tör ki. Úgy véli, hogy az mRNS-vakcinák fejlesztésének leállítása jelentős nemzetbiztonsági kockázatot hordoz. „Amikor majd jön a következő pandémia, a fejlesztések leállítása hatalmas nemzetbiztonsági veszélyt fog előidézni. Akkor Amerika könyöröghet majd a kínaiaknak vagy Európának, hogy adjanak mRNS-oltásokat” – fogalmazott a Magyar Hangnak adott interjújában.

Mindezt azután mondta el a Nobel-díjas tudós, hogy az amerikai egészségügyi miniszter, Robert F. Kennedy Jr. nemrég

félmilliárd dollárral csökkentette az mRNS-vakcina kutatások szövetségi támogatását. Karikó szerint Kennedy minden döntését félreértésekre és hazugságokra alapozza, és már régóta ismert oltásellenes nézeteiről.

A kutató arra is kitért, hogy nem érti, hogyan erősödhetett meg ennyire a tudományellenesség az Egyesült Államokban. Megdöbbentőnek tartja, hogy tömegek örülnek annak, ha egy egyetem, például a Harvard, komoly támadások érik.

Felidézte, hogy amikor Magyarországon ellehetetlenítették a munkáját, elhagyta az országot, később pedig az Egyesült Államokból is távozott, miután a Pennsylvaniai Egyetemről elküldték.

Ezután Németországba ment, ahol a Biontechnél kezdett dolgozni – a cégről akkor még csak véletlenül, egy ismerősétől hallott.

Elmondta, hogy az mRNS-vakcinák mellékhatásai nem térnek el a hagyományos oltásokétól. Sokan mégis másképp gondolják, mert egyszerre sok felnőttet és idős embert oltottak be, akik az életkoruk miatt gyakrabban betegednek meg.

Karikó szerint az amerikai támogatások megvonása nem állítja meg a fejlesztéseket. Úgy látja, hogy az amerikai kutatók megtalálják a módját a folytatásnak, miközben Európában és Kínában továbbra is számos kutatás zajlik. Hozzátette, hogy ezeknek a vakcináknak a rákterápiákban is nagy szerepe lehet.

Jelenleg mintegy 150 különböző klinikai vizsgálat folyik világszerte mRNS-vakcinákkal, elsősorban különféle daganatos betegségek ellen. Három éve kezdtek személyre szabott mRNS-alapú oltásokat adni New Yorkban hasnyálmirigy-daganatos betegeknek, és a páciensek fele még ma is él, annak ellenére, hogy ez az egyik legagresszívebb ráktípus.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk