SZEMPONT
A Rovatból

Csak a szokásos fejetlenség – kivégzésére vár a magyar napelemes piac

Miben lelki társak Gulyás Gergely, és a keletnémet pármunkás, Günther Schabowski? Abban, hogy mindketten a fejetlenség és a kapkodás eleven szimbólumaivá váltak. Vélemény.


Amikor Gulyás Gergely szombaton bejelentette, hogy aki még október 31-ig beadja a jelentkezését napelem telepítésére, az benne maradhat a visszatáplálásos rendszerben, a bejelentése több kérdést hagyott megválaszolatlanul, mint amennyi bizonyosságot teremtett. Érezhette ő is, mivel hozzátette, hogy hétfőn, vagyis október 24-én kijön a Magyar Közlöny, és abban minden részletesen le lesz írva.

Röviden arról van szó, hogy a napelemekkel megtermelt felesleges energiát az elektromos hálózat átveszi. Ez jó a napelem tulajdonosának, mert valamilyen elszámolási formában haszna van belőle, de ugyanennyire jó a magyar gazdaságnak, mert olcsón, itthon termelt villamos energiát táplál a rendszerbe. Márpedig, amit itthon előállítunk, azt nem kell importálni. Ez a lehetőség szűnik tehát meg most.

Tegnap, ameddig csak ébren voltam, rendszeresen frissítettem a Magyar Közlöny oldalát, de sokáig semmi sem jelent meg. Majd ami megjelent, abban leginkább a honvédelem, polgári védelem kérdéseit szabályozták, illetve a végén egy főispáni kinevezés örvendeztette meg a lelkünket.

Nyilván, még fogalmazzák a rendelkezéseket. Amelyek nem kevesebbet kell formába öntsenek, mint azt, hogy a magyar állam milyen módon lövi ünnepélyesen lábon magát, hogy klasszikust idézzek.

Mert persze lényeges kérdés, hogy mit jelent a jelentkezés, elég-e egy szolgáltatónál jelentkezni, vagy szerződéssel kell-e bírni, esetleg a jelentkezés előfeltétele-e a három fázis megléte, vagy ha az is, kivételt tesznek-e most, a kivételes helyzetre való tekintettel. De ezek a részletek. Ami a lényeg, az nem kevesebb, mint az, hogy energiaválság van, és miközben az európai országok mindent elkövetnek az energiafüggetlenség megteremtése érdekében, a rendeletileg kormányzott Magyarországon, melynek immáron papírja is van róla, hogy nem demokrácia, újfent bármiféle szakmai egyeztetés nélkül ellehetetlenítenek egy iparágat. Persze, még az is lehet, hogy volt szakmai egyeztetés a Bábaszövetséggel.

Ami most van, ezer sebből vérzik. Nézzük sorban.

A kapkodás

1989 novemberében, midőn az egykori NDK-ban már Egon Krenz vette át a méltán elfeledett Erich Honecker nevű aggastyán kommunista vezető helyét, a keletnémet társadalom napról napra erősebb tiltakozásait egy utazási rendelettel akarták lecsillapítani. Ez volt az az este, amikor egy tökéletesen szürke pártbürokrata előtt megnyílt a történelem főbejárata, és ő be is masírozott rajta. Nem kevesebbet cselekedett, mint ledöntötte a berlini falat – tévedésből. A nagy kapkodásban ugyanis a cédulára felfirkantott hírt, tudniillik az utazási könnyítéseket, minden háttérinformáció nélkül volt kénytelen elmondani a keletnémet Kormányinfón. De sajnos a sajtó képes volt kérdésekkel provokálni, és hát arra a keresztkérdésre, hogy mindez mikor lép életbe, annyit válaszolt, nyilván nem alaposan átgondolva, hogy „azonnal”. A többi már történelem.

Apparatcsik, aki nem tud semmit, régen

Mindezt azért írtam ide, mert nekem egy ideje egyfolytában Günther Schabowski, a fent emlegetett apparatcsik jut eszembe, amikor a fideszkormány kétségbeesett rögtönzéseit látom. Ha most eltekintünk attól, amit akár a KATA, akár a rezsicsökkentés körül műveltek (nehéz eltekinteni), akkor is tisztán látszik, hogy itt olyan mértékű rögtönzés és kapkodás folyik, hogy az lassan már az első német munkás-paraszt állam végnapjait idézi.

A megújuló energiákkal egyébként is folyamatosan mellélő a kormány. Emlékezetes, hogy egy szellemesen szövegezett „szabályozással” praktikusan lehetetlenné tették a szélturbinák létesítését Magyarországon, nyilván azért, mert nem fúj a szél mifelénk sosem. A napelemekről azt találta mondani L. Simon László még 2014-ben, hogy „azért nem lehet nap- és szélerőművekre alapozni, mert áramra éjszaka is szükség van, valamint akkor is, amikor nem fúj a szél”. Nyilván az egész világ ostoba, csak mi nem.

Emlékezetes az is, hogy a lassan egy éve beadásra került 100%-os támogatású energetikai pályázatokat mind a mai napig nem sikerült megvalósítnai, ami persze nem kis részben köszönhető annak is, hogy az annak forrásául szánt összeg még mindig a „brüsszeli” széfekben pihen.

Tetszett volna Orbánnak jogállamot csinálni, már talán az utolsó napelemtábla is felkerülhetett volna a jogosultak házára.

De hát nem tetszett, és mivel minden kis lépés, amivel a fideszes államot az önkényuralom lazítása felé terelgeti olyan fájdalmas a hazai hatalomnak, mintha a fogát húznák, az idő csak telik, napelem támogatás sehol. Közben cserébe annyira elszállt az előbb csak sima, majd „háborús”, később „szankciós” infláció, hogy a jellemzően nem is euróért, hanem dollárért importált alkatrészek miatt a telepítendő rendszerek mára milliókkal ez elnyerhető keretösszeg fölé csúsztak.

Csak hát, mivel ez nem egy atlétikai stadion, csak 43 ezer, jellemzően kis jövedelmű család reménye arra, hogy talán könnyebbek lehetnek a rezsiterhei, itt biztosra vehetően nincs keretösszeg-emelés.

Ugyanennek a pályázatnak a második fordulóját egyszer meghirdették ez év őszére, majd elhalasztották jövő tavaszra, majd hirtelen mégis visszahozták ez év őszére, és most újfent elhalasztották.

Még jó, hogy a kormány a helyén van.

Szakmai egyeztetés, a nyilvánosság és a párbeszéd hiánya

Hónapok óta figyelemmel kísérem, ami történik ezen a téren. Nem meglepő, hogy a sok kapkodó döntést nem előzte meg semmilyen szakmai egyeztetés. Több alkalommal, több fordulat kapcsán mindig megkérdeztem, hogy volt-e szakmai egyeztetés, és a válasz mindig az volt, hogy nem. A legjobb esetben is csak annyi, hogy majd, talán leülnek, később, valamikor, valakikkel.

Én magam is, bármikor próbáltam kapcsolatba lépni a kiíró féllel, hogy az olvasók számára tájékoztatást tudjak adni, kérdéseket feltenni, kemény falba ütköztem.

Az állami tisztségviselők nemhogy nem állnak szóba a nyilvánossággal (ezen keresztül az állampolgárokkal), hanem egyenesen elérhetetlenek.

Az úgynevezett sajtókapcsolati e-mail, telefon csupán azért van, hogy azon keresztül küldözgethesse az ember az üzeneteit az internet legsötétebb fekete lyukába. Ha pedig telefonon keresztül próbálom elérni a sajtóst, a portás azt sem tudja, hogy van ilyen a minisztériumnál, nyilván már nem keresi senki telefonon.

Majd amikor odakapcsol nagy nehezen, a sajtós semmit sem tud. Nem tudja, ki az, aki a minisztériumban ezzel foglalkozik.

Megígéri, hogy másnapra kideríti. Másnapi hívásomra ingerülten válaszol, hogy fogalma sincsen (gyanítom, tudja egyébként, csak nem szabad megmondania), majd ezek után soha többet nem elérhető a számomra. Nyilván kérdéseimmel provokáltam.

Mindez azért fontos, mert más esetben, tulajdonképpen minden esetben így kommunikál Orbán állama a sajtóval. És így bánik a szakmai szervezetekkel.

Apparátcsik, aki nem tud semmi, most

Az egyeztetések hiánya a döntések megalapozottságát gyengíti és vezet az előző pontban ismertetett kapkodáshoz, a sajtó ignorálása pedig információhiányhoz vezet, ami egyenes táptalaja a leghajmeresztőbb találgatásoknak (szép számmal olvasok is ilyeneket a kérdéssel foglalkozó facebook-csoportokban).

A terv minden józan számításnak ellentmond

De hát ezt is megszoktuk. Amikor betiltották a villanyoszlopokra erősített hirdetéseket, kivárták, hogy csődbe menjen a cég, majd hirtelen engedélyezték, amikor egyik napról a másikra tiltották be a játékgépeket (amit én mondjuk nem bántam), de amint akadtak jó elvtársak, a kaszinókban hirtelen újra engedélyezték, vagy amikor Simicska Lajos hirdetőoszlopait csak azért kezdte el Tarlós eltávolíttatni, mert érdekes módon pont akkor hoztak egy új szabályozást, amikor az ország ura összeveszett korábbi barátjával, akkor itt nincs jogbiztonság. És ha ilyen esetek szép számmal már eddig is megtörténtek, akkor

okkal gondolhatunk arra, hogy valaki(k)nek fáj a foga a busásan jövedelmező napelemes piacra.

Más okot nem látok ugyanis. A szakma hozzáértő vezetői és résztvevői szerint előfordulhat ugyan, hogy bizonyos területeken technikailag nem hozzáférhető a betáplálás, de országos szinten ez a probléma egyelőre nem áll fenn. Eddig is egyedileg vizsgálták ki az igényeket, ennek a gyakorlatnak a leállítását semmi sem indokolja.

Persze tudjuk, hogy az elmaradt karbantartások és fejlesztések miatt a hazai elektromos hálózaton bőven van mit fejleszteni, de futná talán megtámogatni az ágazatot. Vagy hát hogy is van ez? Nem éppen arról van szó, hogy az olcsón megtermelt hazai áramot közel világpiaci áron értékesítő szolgáltatóktól extra adót vár az állam? Mi lenne, ha otthagyná az adó egy részét a hálózatot üzemeltető cégeknél, hogy ugyan már, fejlesszenek egy kicsit, így talán mindenhol biztonsággal elérhető a napelemes betáplálás a rendszerbe. Ami, már ma is 3400 mW volt idén csak az első félévben.

Mindenesetre, bármi is jelenjen meg a közlönyben, egy biztos: Magyarország ezen a területen is szembe menetel a világgal. S hogy a Közlöny miért jött ki időre? Nyilván még diktálja az, aki diktálni szokott mifelénk.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
„Annyit értenek a nukleáris energiához, mint ló a mozijegyhez” – a Paksi Atomerőmű fideszes vezetését bírálta a volt MVM-főnök
Mártha Imre, a Magyar Villamos Művek egykori vezérigazgatója élesen bírálta a paksi atomerőmű jelenlegi vezetését. Szerinte a menedzsment szakmai felkészültsége nem megfelelő, a létesítményt valójában a kétezer fős szakmai stáb működteti.


Mártha Imre, a Magyar Villamos Művek korábbi vezérigazgatója az ATV Egyenes Beszéd című műsorában beszélt arról a 2018-as leveléről, amelyben már akkor a paksi atomerőmű hűtési problémáira és a Paks II projekt aggályaira hívta fel a figyelmet. A volt MVM-vezér szerint a 2018-as figyelmeztetései bejöttek. Azt mondta, nem örül ennek. A Süli János akkori miniszternek írt levelében két kulcsmondat szerepel, az egyik, hogy „jelenleg üzemelő Paks I végletekig kihasználja a Duna folyóvíz adta hűtési lehetőségeket”, a másik pedig, hogy „egyszerűen nincs és nem is lesz megfelelő mennyiségű víz a Dunában.”

Mártha szerint „az a baj, hogy szerintem most sokkal nagyobb a gond, mint amit a levélben leírtam.”

Kifejtette, hogy a Paks I atomerőmű jelenleg a nyolc turbinából eggyel, a négy reaktorból pedig egy csökkentett teljesítményűvel üzemel, ami egyáltalán nem felel meg a tervezett működési állapotnak. Bár az orosz gépkönyvek említik ezt a lehetőséget, de nem heteken vagy hónapokon át tartó üzemre tervezték. A helyzetet egy hasonlattal írta le:

„Ez olyan, mintha egy Forma 1-es autóval a budapesti belvárosban döcögnénk, megállással indulva, 5 km/órás sebességgel.”

A paksi szakemberek munkáját zseniálisnak nevezte, akik ebben a helyzetben is képesek működtetni az erőművet. Ugyanakkor élesen bírálta az atomerőmű jelenlegi vezetését.

Úgy fogalmazott, az erőmű egy félkatonai szervezet, amelynek élén jelenleg „egy bukott fideszes energiahivatali elnök [Horváth Péter Jánosra gondol - a szerk.] ül, és a felügyelő bizottság élén pedig egy Fidesz által indított országgyűlési képviselő, aki úgy tudom, hogy nem nyerte meg a körzetét [itt pedig Steiner Attilára].”

„Ők ketten szerintem annyit értenek a nukleáris energetikához, mint ló a mozijegyhez. Nem ők viszik a művet. Az a kétezer ember viszi, aki ott éjjel-nappal azon dolgozik, hogy ez az egy turbina és az a fél reaktor terhelés működjön.”

Mártha szerint a kormányzati kommunikáció is ezt tükrözi, mivel a miniszterelnök helyszíni látogatásai során nem a felsővezetőkkel, hanem a műszaki vezérhelyettessel mutatkozik. Úgy véli, egy atomerőmű esetében nem szerencsés, ha törések vannak a menedzsment és a szakszemélyzet között.

A jelenlegi, csökkentett teljesítményű üzemmód fenntarthatóságával kapcsolatban bizonytalanságát fejezte ki. Azt mondta, a blokkvezérlő mérnökök bravúrja, hogy a rendszer így is működik, de abban nem biztos, hogy ez hetekig vagy hónapokig tartható.

A legnagyobb veszélynek azt tartja, ha az utolsó blokk is leállna. „Ha ne adj isten Paks leáll, mert elfogy a víz, akkor egy 2000 megawattos termelőberendezés átfordul az ország egyik legnagyobb fogyasztójává.”

Míg egy működő blokk képes „megfűteni” a másikat az újraindításhoz, a teljes leállás és kihűlés utáni újraindítás rendkívül nehézkes lenne. Egy régi példát említett: „Ez utoljára több mint 40 éve ezelőtt indult el hideg állapotból, ahhoz külön kazánparkot építettek a szovjetek, és arról a kazánparkról fűtötték meg az első reaktort.” Hozzátette, hogy ezt a kazánparkot már évtizedekkel ezelőtt lebontották.

A jelenlegi helyzetet, amikor a Duna vízszintje centikre van a leállástól, „hajmeresztő pillanatnak” nevezte.

A reaktorok élettartamára is káros a gyakori leállítás és újraindítás. Az orosz tervek szerint ezeket a blokkokat folyamatos, teljes terhelésű üzemre tervezték, a le- és felterhelés fogyasztja az élettartamukat. Emlékeztetett, hogy a románok a cernavodai atomerőműnél hasonló problémákkal küzdenek, és négy uszályt süllyesztettek el a Dunában, hogy egy mesterséges küszöbbel megemeljék a vízszintet.

Mártha Imre beszélt egy lehetséges megoldási javaslatról is, amelyen a budapesti közüzemek a Műszaki Egyetemmel közösen dolgoznak.

A projekt célja egy 120 kilométeres távvezeték kiépítése Paks és Budapest között, a Duna nyomvonalán, amellyel az atomerőmű hulladékhőjét lehetne eljuttatni Budapestre és az útba eső városokba távfűtési célra.

Ez szerinte Pakson is segítene, mert a jelenleg a Dunába engedett hőt hasznosítani lehetne. Konkrét becslést is mondott: „A mi számításaink szerint, ami még nagyon előzetes, egy ilyen 150-200 megawatt hőt, teljesítményt ilyenkor is el lehetne hozni, ami most egyébként az élethalál közötti különbség.” Hangsúlyozta, hogy ez egy többéves projekt.

A Paks II beruházás kapcsán megismételte korábbi aggályait. Szerinte a jelenlegi helyzetben a Dunába már egyetlen megawattnyi plusz hőteljesítményt sem lehetne beengedni, ezért Paks II esetében elkerülhetetlen lesz hűtőtornyok építése. Ez a Heller-Forgó-féle technológia ismert és működő, de megépítése az egész projekt újratervezését, újraengedélyeztetését és jelentős költségnövekedést vonna maga után.

A nagyméretű atomerőművek építését mára elavult koncepciónak tartja, a Paks II projektet egy kihalásra ítélt mamuthoz hasonlította.

Felidézte, hogy már évekkel ezelőtt megjósolta, hogy az Európai Unió a tiltott állami támogatás és a szabványok miatt sem fogja engedélyezni a projektet az eredeti formájában.

„Most olyan érdekes, hogy én ezt megmondtam, csak senki nem hitte el.”

Ehelyett a Paks I blokkok üzemidejének meghosszabbítását tartaná a legfontosabbnak, akár 80 éves korig, ahogy arra amerikai példák is vannak. Kritizálta a kormány korábbi „szélerőmű frászát”, mondván, ha az elmúlt 16 évben épültek volna szélerőművek, azok most jelentősen kiegészíthetnék a napelemparkokat, és könnyebb helyzetben lenne az ország.

Teljes interjú:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Szél Bernadett: A szakma tudta, és figyelmeztette a kormányt, hogy nem fogja bírni a Duna, de a Fidesz egy ponton túl masszívan a klímacélok ellen harcolt
Szél Bernadett volt országgyűlési képviselő a Fidesz-kormányok felelősségét firtatja a jelenlegi energiaválságban. Szerinte a Duna rekordalacsony vízállása és a paksi atomerőmű leterhelése előre látható volt, de a figyelmeztetéseket lesöpörték.
M.M. / Fotó: - szmo.hu
2026. augusztus 06.



Szél Bernadett volt országgyűlési képviselő szerint a mostani hőség, aszály és a Duna rekordalacsony vízállása miatti energia- és vízellátási válság nem az elmúlt hetek, hanem az elmúlt tizenhat év kormányzati mulasztásainak az eredménye.

Posztjában úgy fogalmaz, a Fidesznek „tizenhat éve volt” felkészíteni az országot, méghozzá „kétharmaddal, rendeleti kormányzással, ezermilliárdnyi uniós forrással és gyakorlatilag korlátlan politikai hatalommal”.

Írását azzal kezdi, hogy miközben „az ellenzéki Fidesz épp négy hetet kér számon Magyar Péteren”, ő „tizenhat évet” kér számon a Fideszen. Hangsúlyozza, hogy nem utólag okoskodik, hiszen parlamenti dokumentumok és bírósági ítéletek sora bizonyítja, hogy időben jelezte a veszélyeket.

Úgy látja, a Fidesz-kormányok mindenben válságot láttak – a migrációtól a genderkérdésig –, „csak az egyetlen valós problémával nem voltak hajlandók foglalkozni: az elkerülhetetlenül begyűrűző klímaválsággal és a szükséges alkalmazkodással!”.

A jelenlegi helyzetet úgy írja le, hogy „a hőség, az aszály, a Duna katasztrofálisan alacsony vízállása és túlmelegedése, valamint az energia- és vízellátási gondok egyszerre omlanak rá Magyarországra”. Felidézi a fideszes politikusok nyilatkozatait: Bóka János szerint „erre fel kellett volna készülni”, amire Szél azt javasolja, „írja fel szépen magának a tükörre”. Németh Balázs megjegyzésére, miszerint már nyár elején lehetett látni hogy baj lesz, azt írja: „Nem 2010 lehetett látni, hogy baj lesz.”

Rétvári Bence felvetésére pedig, miszerint a kormánynak négy hete volt cselekedni, úgy reagál: „Nem, az előző kormánynak 16 éve és RENGETEG PÉNZE lett volna cselekedni.”

A volt képviselő felidézi, hogy már 2014-ben felhívta a figyelmet a paksi bővítés hűtővízigényével és a Duna alacsony vízállásával járó kockázatokra. Szerinte

„A SZAKMA TUDTA, és FIGYELMEZTETTE A KORMÁNYT, hogy nem fogja bírni a Duna; ők is tudták.”

A kormány válasza erre szerinte nem egy nyílt vita volt, hanem a szerződések titkosítása és az adatok elzárása. Emlékeztetett, hogy Orbán Viktor „az évszázad üzletének”, Lázár János pedig „az elmúlt negyven év legjobb bizniszének” nevezte Paks II-t.

Szél kitér arra is, hogy a szakma egy diverzifikált energiamixet javasolt. 2015-ben törvényjavaslatot nyújtott be a napelemekre és szélerőművekre kivetett környezetvédelmi termékdíj eltörléséért, mivel abszurdnak tartotta, hogy a kormány „környezetszennyező termékként” adóztatja a tiszta energiát. A Fidesz ezt lesöpörte.

Később képviselőtársaival együtt tízmilliárdokat javasoltak a környezetvédelmi és vízügyi rendszer megerősítésére, de ezeket a módosításokat is elutasították, sőt, „hangosan falkában röhögték ki” a javaslattevőket.

Írt a lakossági energetikai korszerűsítések elmaradásáról is: egy 150 milliárd forintos uniós programból hárommillió háztartás újulhatott volna meg, de Lázár János közölte, a forrásokat inkább állami épületekre fordítják.

Ezzel a Fidesz szerinte „nemcsak támogatást vett el a családoktól. Elvette annak lehetőségét is, hogy Magyarország kevesebb energiát fogyasztó, válságállóbb ország legyen.”

A szélerőműveket szerinte „gyakorlatilag betiltották”, és megemlíti, hogy 2019-ben hiába kérdezett rá a Nemzeti Energia- és Klímatervvel kapcsolatban a hálózatfejlesztés szükségességére, amiről a kormány is tudta, hogy elengedhetetlen lenne. „Vagyis pontosan tudták, mit kellene megcsinálni. Mégsem csinálták meg.”

Szóba hozta a Mátrai Erőmű 2020-as állami megvásárlását is, ami miatt feljelentést tett. Úgy látja, „egy pénzügyileg kivéreztetett, veszteséges, jelentős környezetvédelmi kötelezettségekkel terhelt erőművet vettünk vissza az adófizetők pénzéből”.

A volt képviselő szerint a Fidesz nemcsak nem foglalkozott a problémával, de egy ponton túl „masszívan a klímacélok ellen harcolt”.

Felidézi, amikor Orbán Viktor 2019-ben megvétózta az EU 2050-es klímasemlegességi célját, Gulyás Gergely válasza az volt: „Nincs ok a sietségre”, egy fideszes bizottsági elnök pedig úgy reagált: „Nem kerget bennünket a tatár.”

Szél bírósághoz fordult a vétó előkészítő anyagainak kiadásáért, és első fokon nyert is. Amikor pedig azt kérte, Orbán Viktor számoljon be a vétóról a parlamentben, „Kövér László segítségével inkább átírták a törvényt”, és megszüntették a miniszterelnök beszámolási kötelezettségét. A Fidesz–KDNP képviselői a klímaválságról kezdeményezett rendkívüli parlamenti ülést is bojkottálták.

Szél szerint a Fidesz „leépítette azt az intézményrendszert is, amelynek az országot fel kellett volna készítenie”, például megszüntették az önálló környezetvédelmi minisztériumot. A 2010-ben még 400 fős tárca kapacitása egy 70 fős államtitkárságra olvadt.

Még Áder Jánost is kérte, hogy lépjen közbe, de szerinte „elnök úr inkább Kék Bolygózott a Kossuth rádióban; a pénzt köszöni, ennyike.”

Posztját azzal zárja, hogy az autokrácia „elveszi az állam tanulási képességét is”.

Szerinte a Fidesz tizenhat év alatt „nem felkészítette, hanem kiszolgáltatottabbá tette Magyarországot”. Úgy véli, most úgy tesznek, mintha az ország története négy hete kezdődött volna. „Nem, nem és nem” – írja, majd hozzáteszi: „Itt vagyok, ott voltam, emlékszem és esélyük sincs arra, hogy elfelejtsük.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Vona Gábor: Magyar Pétert csak egyvalaki tudja megállítani
A politikus szerint sem az ellenzék, sem a sajtó nem képes megállítani a kétharmados többséggel kormányzó Magyar Pétert. Úgy véli, egyedül a Tisza Párt saját szavazóbázisa tudná korlátok közé szorítani a miniszterelnököt, ha jeleznék elégedetlenségüket.
F. O. - szmo.hu
2026. augusztus 05.



A Médiapiac című műsorban fejtette ki véleményét Vona Gábor, a Második Reformkor Párt elnöke, aki eredetileg a halál témájáról beszélt volna, de a közelmúlt eseményei miatt inkább az aktuálpolitikára terelődött a szó. A politikus a beszélgetés elején azonnal reagált arra a hírre, hogy visszavonták az M1 Híradó újonnan kinevezett főszerkesztőjének és műsorvezetőjének megbízatását, miután Magyar Péter miniszterelnök egy kommentben fejezte ki nemtetszését.

Vona szerint már a két név, Hajdú Gábor és Borsa Miklós felmerülése is hiba volt a közmédia megújítása kapcsán. Úgy véli, a másik, talán még súlyosabb hiba, hogy a miniszterelnök kommentje kellett a döntés visszavonásához.

„A miniszterelnök ezek szerint lényegében kézi vezérléssel, bemondásra tud beavatkozni a kommentben, még csak nem is egy hivatalos levélben vagy egy magántelefonhívásban, hanem kommentben, nyilvánosan teszi helyre, »a közszolgálati tévét«” – fogalmazott.

Szerinte ez a lépés nem a demokratikus érzésünket erősíti. „ Magyar Péter miniszterelnökként mindent kézben akar tartani, és mindent ő akar irányítani és korrigálni, ha szükséges” – mondta.

Mélyebb, rendszerszintű gondot lát az ügyben.

„Itt az igazi, súlyos probléma most nemcsak az, hogy kommunikációsan ez egy rosszul kezelt konfliktus, hanem egy működési elv, egy antidemokratikus működési elv jelenik meg így a szőnyeg alól”

– jelentette ki. Szerinte ha ez a fajta „kommentben kormányzás” lesz a norma, az hosszabb távon komoly problémákat vet fel.

A Tisza Párt fejlődési ívét is kritikával illette, mondván, a párt nem kormányzásra, hanem egy rendszer leváltására kapott kétharmados felhatalmazást. Szerinte egy semmiből jött, tapasztalatlan politikusokból álló pártnak két év alatt nem lehet felkészülni egy kétharmados kormányzásra.

„Nincs meg az a szamárlétra sem, hogy elindulsz, kialakítod a saját értékrendedet, programodat, bejutsz az Országgyűlésbe, növekedsz, kudarcokkal szembesülsz, hanem lényegében egyből, szinte a semmiből. És szerintem ez a fajta unorthodox szervezetfejlődés, vagy közösségfejlődés, előbb-utóbb benyújtja a számlát” – magyarázta.

A kialakult vízválság kapcsán a politikai egység hiányát emelte ki. Felvetette, hogy a pártok frakcióvezetői közös sajtótájékoztatót is tarthattak volna, hogy a nemzeti egység képét mutassák. „Mi lett volna, hogyha ebben a helyzetben a parlamenti pártok frakcióvezetői azt mondják, hogy ez most egy olyan helyzet, hogy tudjuk, mindannyiunk »hardcore« szavazóinak nem fog tetszeni, hogy itt áll mellettem a másik, de most egy olyan helyzet van, hogy ezt be kell nyelnie a saját szavazóbázisunknak, és mi itt most közösen vagyunk” – vázolta fel a lehetőséget. Véleménye szerint ezek az „out of the box” kilépések hiányoznak a magyar politikából.

Élesen bírálta a jelenlegi politikai kultúrát, amelyet „keresleti politikának” nevezett, ahol a pártok azt nézik, mit akarnak hallani az emberek, ahelyett, hogy „kínálati politikát” folytatnának, azaz valódi programokkal és értékrenddel állnának elő. Szerinte a miniszterelnököt egyedül a saját szavazóbázisa állíthatná meg, ha jeleznék, hogy bizonyos lépések már nem elfogadhatók számukra.

„Most Magyar Pétert én nem tudom megállítani, te se, a sajtó se, senki nem tudja, kétharmada van. Egyvalaki tudja megállítani: a Tisza szavazóbázisa. Nekik kellene ilyenkor jelezni, hogy ez nem oké” – mondta.
A teljes beszélgetés:

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Takács Péter: Majka áldozatpózba vágta magát, miután tengerparti képpel hergelte azokat, akiknek nem tetszett a hétvégi energiazabáló nagykoncertje
A fideszes politikus odaszúrt a rappernek, aki egy fenyegető üzenet miatt lemondta egy erdélyi koncertjét. Takács arra is kitért, hogy szerinte „Magyar Péter napi szintű hergeléséből, uszításából milyen indulatok fakadnak.”
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. augusztus 05.



„Bele kéne lőni a fideszeseket a Dunába” – ezzel a kommenttel illusztrálta Takács Péter fideszes országgyűlési képviselő egy Facebook-posztban, hogy szerinte milyen indulatokat kelt Magyar Péter kommunikációja.

A képviselő a bejegyzés végén feltette a kérdést: „Ez már Szeretetország, tessék mondani?”

A poszt elején Majka életveszélyes megfenyegetéséről ír, ami miatt a rapper lemondta egy erdélyi koncertjét.

Takács szerint szerint Majka „áldozatpózba vágta magát, miután tengerparti képpel hergelte azokat, akiknek nem tetszett a hétvégi energiazabáló nagykoncertje.”

Úgy látja, ilyenkor „gyorsan el kell játszani az áldozatot és be kell mutatni, hogy bizony az őt joggal kritizálók képesek lennének akár gyilkolni is, hát ki hallgatná meg a véleményüket.”

Leszögezte, hogy „persze, fenyegetni bárkit is, az nem elfogadható dolog”, majd áttért a saját oldalán tapasztaltakra. Állítása szerint egy kommentelő „remek ötlettel” állt elő az egyik posztja alatt a Duna vízszintjének megemelésére.

A képviselő idézte is a szerinte „briliáns” megoldást: „Bele kéne lőni a fideszeseket a Dunába, hogy a belőlük képződött medergát emelje a vízszintet.”

Takács szerint „ez csak egyetlen példa arra, hogy Magyar Péter napi szintű hergeléséből, uszításából milyen indulatok fakadnak.”

Hozzátette, mások ennél tovább is mennének: „Egyesek csak sárga csillaggal jelölnék a fideszesek lakását, más nem állna meg itt.”

Majka lemondott koncertjéről itt írtunk részletesebben:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk