Chris Evans mindent belead, de gyorsan elhasal a film a béna CGI-on és a gyengécske forgatókönyvön – Ghosted-kritika
Az AppleTV+ általában a minőséget képviseli a streaming világában. Látszik, hogy nem sajnálják a pénzt a tartalmaikra, átgondolják a stratégiájukat, és általánosságban elmondható, hogy figyelnek, mi kerül fel a kínálatukba. Legalábbis eddig így volt.
mert ha ők is elindulnak a Netflix által kitaposott ösvényen: a közepes, felfújt költségvetésű, béna CGI-al ellátott blődségeket gyártani, akkor le is lehet mondani az előfizetést.
A történet rém egyszerű: Cole Turner (Chris Evans) egy farmer, aki a termelői piacon megismerkedik egy érdekes hölggyel, Sadievel (Ana de Armas), gyorsan egymásba gabalyodnak, majd egy együtt töltött csodálatos nap után Sadie ghostingolja Cole-t.
Cole úgy dönt, meglepi Sadie-t, és jön a nagy csavar: szerintem SPOILER, de az előzetesben és minden marketinganyagban elkotyogják: Saide titkosügynök egy szuper veszélyes küldetésen, és főhősünk besétált az akció kellős közepébe. Többet nem szeretnék elárulni, de Cole és Sadie nemzetközi kalandjai végigsodorják őket Londontól Pakisztánon át egészen egy egzotikus lakatlan szigetig.
Mi a baj a filmmel? Gagyi.
A legeslegnagyobb problémám az egésszel, hogy nem csak érzésre olyan, mint a 2010-es Kéjjel-nappal, Tom Cruise-zal és Cameron Diazzal, de kinézetre is nagyon hasonló. Annyi kivétellel, hogy a Ghostedben minden akciót követhetetlenül vágtak meg, vagy 100% CGI. Több nagyszabású akciójelenet is van a filmben, és hiába van mindegyikben valami kis ötlet, vagy apró pozitívum, egyszerűen leesnek a vizuális effektek a tévé képernyőjéről. Még streaming-szinten is béna, amit látunk.
Amikor vitatkoznak egymással, a film egyik „nagy poénja”, hogy a körülöttük lévő karakterek sorra mondják nekik, hogy olyan erős a szexuális feszültség köztük, hogy menjenek szobára. A hiba csupán annyi, hogy egyáltalán nincs közöttük semmilyen szikra. Pedig Chris Evans ugyanolyan imádnivaló, mint mindig, Ana de Armas pedig még sose volt szebb, de előbb elhiszem, hogy Armas szuperkém, minthogy ők ketten egy pár. Annyira nem működnek, hogy valami díj járna ezért a szereplőválogatóknak.
Miután az akció gyenge, a romantika béna, vajon a komédia része rendben van? Nem. Nagyon szomorú a válasz, de maximum gyenge mosolyokat kényszerít ki a nézőkből, esetleg egy-egy kósza kacajt. Jót mosolyogtam a vendégszereplőkön, találkozunk orosz Tim Blake Nelsonnal, francia Adrien Brodyval, vagy az élőszereplős Aladdin Jafarjával, Marwan Kenzarival egy jópofa szerepben.
Van még egy jó pár nagy név, akikkel találkozunk, de mivel ennyi humor van az egész filmben összesen, ezért nem lövöm le, kik azok. Az egy rövid etapban sorban feltűnő cameókat még humorosnak is nevezném talán, de csak a színészek miatt, ez nem az íróknak, vagy a rendezésnek köszönhető.
Pedig nem akárkik vannak írói kreditként megnevezve: a Deadpool 1-2 és a legújabb Pókember-filmek írói fogtak össze, és négyen hozták el nekünk ezt a semmilyen Titanic-koktélt (jég vízzel…). Rhett Reese, Paul Wernick, Chis McKenna és Erik Sommers ennél sokkal jobb írók, nem értem, mi történhetett. Az egész egy áttetsző, szagtalan, íztelen folyadék, ami mintha átfolyna a nézőn, és már el is felejtünk.
Ő fejezte be a 2018-as Bohém rapszódiát, amit otthagyott Bryan Singer a #metoo botránya környékén, neki köszönhetjük az alapvetően szórakoztató Rocketmant, vagy az Eddie a sast is, és ha minden jól megy, ő fogja rendezni a már Guy Ritchie nélkül készülő Sherlock Holmes 3-at. Nos, nem a Ghosteddel fogja reklámozni magát. A színészeket rosszul vezetik, a történet gyenge, és szinte mindenben kudarcot vall a film, amit célként kitűzött maga elé.
A film nem nagyszabású minőségi szórakoztatás, nem ezért fogunk előfizetni az AppleTV+-ra, az biztos. Még délutáni limonádénak is túl hosszú egy vasárnapi ebéd után, mert hangos, és mindenki kiabál benne. A legjobb jelző, ami eszembe jut a Ghostedre, hogy valamennyire látványos, a fényképezés általában ügyes, az operatőrre nem lehet panasz, ő megtett mindent, amit tudott, hogy nézhető legyen ez az összevisszaság. Nem is egyértelműen a Kéjjel-nappalhoz hasonlítanám, mert az ehhez képest remekmű, hanem a netflixes Különösen veszélyes bűnözők lehet a legjobb példa. Egy nagyszabású semmi, amiben Ryan Reynolds a legjobb, az unalomig ismételt nagyszájú hülyegyerek szerepében, akit már mindenki megunt. A Ghosted ugyanez a kategória,
Nem tudom sajnos senkinek jó szívvel ajánlani, talán csak azoknak, akik odáig vannak Chris Evansért, esetleg Ana de Armasért. Ők jól fognak szórakozni, mert látják a kedvenceiket, de akik filmet is szeretnének nézni, azok kerüljék az AppleTV+ legújabb nézőcsalogatóját.
