KULT
A Rovatból

Chris Evans mindent belead, de gyorsan elhasal a film a béna CGI-on és a gyengécske forgatókönyvön – Ghosted-kritika

2023-ban egy romantikus, akcióvígjátékot készíteni nagy bátorságra vall. Nem is sikerült a lécet megugrani az AppleTV+ legújabb dobásának sem.
B. M.; képek forrása: RottenTomatoes és YouTube - szmo.hu
2023. április 22.



Az AppleTV+ általában a minőséget képviseli a streaming világában. Látszik, hogy nem sajnálják a pénzt a tartalmaikra, átgondolják a stratégiájukat, és általánosságban elmondható, hogy figyelnek, mi kerül fel a kínálatukba. Legalábbis eddig így volt.

A Ghosted reméljük, csak egy véletlen mellényúlás,

mert ha ők is elindulnak a Netflix által kitaposott ösvényen: a közepes, felfújt költségvetésű, béna CGI-al ellátott blődségeket gyártani, akkor le is lehet mondani az előfizetést.

A történet rém egyszerű: Cole Turner (Chris Evans) egy farmer, aki a termelői piacon megismerkedik egy érdekes hölggyel, Sadievel (Ana de Armas), gyorsan egymásba gabalyodnak, majd egy együtt töltött csodálatos nap után Sadie ghostingolja Cole-t.

Akik nem hallották még ezt a kifejezést, a ghosting az a szituáció, amikor valakit szellemnek néznek, nem válaszolnak az üzeneteire, nem foglalkoznak vele, teljesen ignorálják.

Cole úgy dönt, meglepi Sadie-t, és jön a nagy csavar: szerintem SPOILER, de az előzetesben és minden marketinganyagban elkotyogják: Saide titkosügynök egy szuper veszélyes küldetésen, és főhősünk besétált az akció kellős közepébe. Többet nem szeretnék elárulni, de Cole és Sadie nemzetközi kalandjai végigsodorják őket Londontól Pakisztánon át egészen egy egzotikus lakatlan szigetig.

Mi a baj a filmmel? Gagyi.

A legeslegnagyobb problémám az egésszel, hogy nem csak érzésre olyan, mint a 2010-es Kéjjel-nappal, Tom Cruise-zal és Cameron Diazzal, de kinézetre is nagyon hasonló. Annyi kivétellel, hogy a Ghostedben minden akciót követhetetlenül vágtak meg, vagy 100% CGI. Több nagyszabású akciójelenet is van a filmben, és hiába van mindegyikben valami kis ötlet, vagy apró pozitívum, egyszerűen leesnek a vizuális effektek a tévé képernyőjéről. Még streaming-szinten is béna, amit látunk.

A másik hatalmas probléma pedig a két színész közötti kémia hiánya.

Amikor vitatkoznak egymással, a film egyik „nagy poénja”, hogy a körülöttük lévő karakterek sorra mondják nekik, hogy olyan erős a szexuális feszültség köztük, hogy menjenek szobára. A hiba csupán annyi, hogy egyáltalán nincs közöttük semmilyen szikra. Pedig Chris Evans ugyanolyan imádnivaló, mint mindig, Ana de Armas pedig még sose volt szebb, de előbb elhiszem, hogy Armas szuperkém, minthogy ők ketten egy pár. Annyira nem működnek, hogy valami díj járna ezért a szereplőválogatóknak.

Miután az akció gyenge, a romantika béna, vajon a komédia része rendben van? Nem. Nagyon szomorú a válasz, de maximum gyenge mosolyokat kényszerít ki a nézőkből, esetleg egy-egy kósza kacajt. Jót mosolyogtam a vendégszereplőkön, találkozunk orosz Tim Blake Nelsonnal, francia Adrien Brodyval, vagy az élőszereplős Aladdin Jafarjával, Marwan Kenzarival egy jópofa szerepben.

A színészek kihozzák az alapanyagból, amit tudnak, de egyértelműen a vár és a fekália hasonlata jutott eszembe róla.

Van még egy jó pár nagy név, akikkel találkozunk, de mivel ennyi humor van az egész filmben összesen, ezért nem lövöm le, kik azok. Az egy rövid etapban sorban feltűnő cameókat még humorosnak is nevezném talán, de csak a színészek miatt, ez nem az íróknak, vagy a rendezésnek köszönhető.

Pedig nem akárkik vannak írói kreditként megnevezve: a Deadpool 1-2 és a legújabb Pókember-filmek írói fogtak össze, és négyen hozták el nekünk ezt a semmilyen Titanic-koktélt (jég vízzel…). Rhett Reese, Paul Wernick, Chis McKenna és Erik Sommers ennél sokkal jobb írók, nem értem, mi történhetett. Az egész egy áttetsző, szagtalan, íztelen folyadék, ami mintha átfolyna a nézőn, és már el is felejtünk.

Még a rendezőt se lehet igazán hibáztatni, Dexter Fletcher jó rendezőnek minősíthető.

Ő fejezte be a 2018-as Bohém rapszódiát, amit otthagyott Bryan Singer a #metoo botránya környékén, neki köszönhetjük az alapvetően szórakoztató Rocketmant, vagy az Eddie a sast is, és ha minden jól megy, ő fogja rendezni a már Guy Ritchie nélkül készülő Sherlock Holmes 3-at. Nos, nem a Ghosteddel fogja reklámozni magát. A színészeket rosszul vezetik, a történet gyenge, és szinte mindenben kudarcot vall a film, amit célként kitűzött maga elé.

A film nem nagyszabású minőségi szórakoztatás, nem ezért fogunk előfizetni az AppleTV+-ra, az biztos. Még délutáni limonádénak is túl hosszú egy vasárnapi ebéd után, mert hangos, és mindenki kiabál benne. A legjobb jelző, ami eszembe jut a Ghostedre, hogy valamennyire látványos, a fényképezés általában ügyes, az operatőrre nem lehet panasz, ő megtett mindent, amit tudott, hogy nézhető legyen ez az összevisszaság. Nem is egyértelműen a Kéjjel-nappalhoz hasonlítanám, mert az ehhez képest remekmű, hanem a netflixes Különösen veszélyes bűnözők lehet a legjobb példa. Egy nagyszabású semmi, amiben Ryan Reynolds a legjobb, az unalomig ismételt nagyszájú hülyegyerek szerepében, akit már mindenki megunt. A Ghosted ugyanez a kategória,

látványos, de sok a CGI, vicces próbál lenni, de inkább kellemetlen, vannak jó pillanatai, de azonnal feledteti azokat blődségekkel.

Nem tudom sajnos senkinek jó szívvel ajánlani, talán csak azoknak, akik odáig vannak Chris Evansért, esetleg Ana de Armasért. Ők jól fognak szórakozni, mert látják a kedvenceiket, de akik filmet is szeretnének nézni, azok kerüljék az AppleTV+ legújabb nézőcsalogatóját.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Elhunyt Simor András
Vasárnap, 88 éves korában meghalt Simor András költő, író és pedagógus. Életműve a spanyol és latin-amerikai líra magyarországi megismertetésében, valamint a magyar klasszikusok spanyolra ültetésében is kulcsfontosságú volt.


Életének 88. évében, vasárnap elhunyt Simor András költő, író, műfordító és pedagógus, a magyar–hispán irodalmi kapcsolatok egyik legfontosabb alakja – írta a Szombat Online. Munkássága a hazai kulturális élet és a folyóirat-kiadás több területén is meghatározó volt.

Simor András 1938. július 5-én született Budapesten.

Irodalmi pályája az 1960-as évek elején, a Tűz-tánc-antológiában indult, első verseskötete pedig 1962-ben jelent meg Tereld a felhőket címmel. Terjedelmes költői életműve mellett számos tanulmányt és esszét is írt, időnként pedig a szépirodalmi prózával is kísérletezett.

Pályájának későbbi szakaszaiban a szatírikus költészet nagymesterévé vált, amit a Z-füzetek sorozatában és önálló versesköteteiben publikált művei is bizonyítanak.

Irodalomszervező tevékenységének csúcsa az Ezredvég című folyóirat volt, amelynek főszerkesztőjeként szellemi műhelyt és publikációs felületet biztosított mind az idősebb, mind a pályakezdő írógenerációnak. A lapot mindvégig a kritikus, társadalomközpontú szellemiség jellemezte.

Kulcsszerepet játszott abban, hogy a magyar olvasók megismerhessék a spanyol nyelvű költészetet, de hatalmas munkát fektetett abba is, hogy a magyar klasszikusok verseit spanyolra ültesse át.

Műfordítóként a spanyol klasszikusok, valamint a huszadik századi spanyol és latin-amerikai líra egyik legjelentősebb hazai tolmácsolója volt. Kétirányú kultúraközvetítő tevékenységét nemzetközileg is elismerték, többek között a Kubai Írószövetség érdemrendjével, valamint a Venezuelai Köztársaság rangos érdemrendjével is kitüntették.

Pedagógusként több mint négy évtizeden át tanított spanyol nyelvet: 1962-től 1977-ig a Szinyei Merse Pál Gimnázium és Általános Iskolában, majd 2004-es nyugdíjba vonulásáig a Táncsics Mihály Gimnáziumban. Tankönyvírói munkássága, köztük a korszakos jelentőségű Spanyol nyelvkönyv, generációk számára számított alapműnek.

Gazdag életművét számos díjjal ismerték el. Megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet, a Táncsics-gyűrűt, a Nagy Lajos irodalmi díjat és az MSZOSZ-díjat is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
„Kicsit olyan, mintha a szádba hánynál” – Anya-fia csók csattant el a Sárkányok házában, még a főszereplők szerint is sokkoló a jelenet
A nézők igencsak kiakadtak a Sárkányok háza harmadik évadának premierjében látott jeleneten. Az Aemondot alakító színész, Ewan Mitchell és az Alicent karakterét megformáló Olivia Cooke is elmondta, mit gondolnak a polgárpukkasztó anya-fia csókról.


„Kicsit olyan érzést kelt, mintha a szádba hánynál” – így jellemezte az Aemond Targaryent alakító Ewan Mitchell azt a jelenetet a Sárkányok háza 3. évadának premierjében, amelyben karaktere szájon csókolja az édesanyját, Alicentet. A főszereplők a People magazin exkluzív interjújában reagáltak, miután a nézők igencsak kiakadtak a sorozat eddigi legmerészebb jelenetén.

A sorozat harmadik évadának vasárnapi amerikai premierjében Aegon király eltűnése utáni káoszban Aemond egy feszült beszélgetés során csókolja meg anyját. Mitchell szerint a jelenet „elég sokkoló” volt, ugyanakkor lehetőséget adott arra, hogy karakterét új oldaláról mutassa meg.

„Elég nehéz falat, nem? Szájon csókolni az anyádat, pláne így” – mondta a színész.

Úgy véli, Aemond torz szeretetkifejezése a gyermekkori elhanyagoltságban gyökerezik.

Az Alicentet alakító Olivia Cooke szerint a jelenetnek „ödipuszi aláfestése” van, amiről karaktere, Alicent mit sem sejt. A színésznő szerint a helyzet rendkívül veszélyes, mivel Aemond kiszámíthatatlan.

„Tudja, hogy egy rossz arckifejezés, egy vélt elutasítás az életébe kerülhet. Úgyhogy nagyon-nagyon óvatosan próbál lépkedni” – mondta Cooke.

Ewan Mitchell szerint Aemond anyja iránti rendíthetetlen hűsége az első évad egyik kulcsjelenetére vezethető vissza, amikor a fiú elvesztette a szemét, és egyedül Alicent állt ki mellette. „Azt a pillanatot biztosan soha nem fogja elfelejteni. Örökre hozzá van kötve” – fogalmazott a színész.

A sorozat ezzel a jelenettel rögtön beváltotta a korábbinál is kegyetlenebb évadra vonatkozó ígéreteket. Az események lassú építkezése nem új, hiszen már az első évadot is sokan egy hosszúra nyúlt bevezetőnek tartották. A történetet jegyző George R. R. Martin korábban úgy nyilatkozott, a teljes cselekmény elmeséléséhez legalább négy évadra lenne szükség.

A Sárkányok háza új részei Magyarországon hétfőtől láthatók az HBO-n és a Max streaming-szolgáltatón.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt a Jóbarátok rendezője, megható sorokkal búcsúzik tőle Ross és Joey
James Burrows, a legendás sitcom-rendező 85 éves korában elhunyt. A stábtagok, köztük David Schwimmer és Matt LeBlanc is, személyes hangvételű posztokban emlékeztek a pilotot is jegyző szakemberre.


Elhunyt James „Jimmy” Burrows, a 85 éves rendező, aki a Jóbarátok pilot epizódját is a pályára állította. A hírre a sorozat több főszereplője is reagált. A Ross-t játszó David Schwimmer egy apafiguraként emlékezett a rendezőre, aki mellett a stáb biztonságban érezhette magát.

„Melegség, alázat, nagylelkűség jellemezte. Biztonságban éreztük magunkat körülötte, mintha egy család lennénk” – írta Schwimmer.

Joey karakterét megformáló Matt LeBlanc az Instagramon köszönt el tőle. „Jimmy, szavakkal nem lehet kifejezni, mekkora hatással voltál ránk és mindenki másra, akit az a szerencse ért, hogy ismerhetett. Igazi ikon vagy, oly sok téren. Hiányozni fogsz. Isten áldjon.” Lisa Kudrow (Phoebe szerepében láthattuk) egy közös fotóval emlékezett egykori kollégájára az Instagramon – írta az Associated Press.

Burrows szerepe a sorozat indulásánál kulcsfontosságú volt. Ő rendezte a pilot epizódot, és a stábtagok szerint neki volt köszönhető az a tempó és kémia, ami a Jóbarátokat a kezdetektől sikeressé tette. A többkamerás sitcom-formátum mesterének számított, ami biztonságot adott a fiatal színészeknek.

A rendező családja a People magazinnak adott közleményében azt írta, Burrows pénteken, szerettei körében, békésen távozott.

Kiemelték, hogy ritka képessége volt arra, hogy mindenkit jobbá tegyen, és a stáb minden tagját névről ismerte.

Burrows a Cheers társalkotójaként írta be magát a tévétörténelembe, de a nevéhez fűződik a Taxi, a Frasier és a Will & Grace számos epizódja is. Pályafutása során több mint ezer sorozatrészt rendezett, munkáját tizenegy Emmy-díjjal ismerték el. 2016-ban az NBC külön gálaműsorral tisztelgett életműve előtt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Több mint 1400 világító selyemlámpás költözött Budapestre – ingyenesen látogatható a különleges koreai kiállítás
A lenyűgöző fényinstallációkon keresztül a látogatók megismerhetik a dél-koreai Csindzsu városának selyemkultúráját és világhírű lámpásfesztiválját.


A fénynek története van, a selyemnek pedig emlékezete. Legalábbis Dél-Korea egyik legismertebb kulturális városában, Csindzsuban, ahol évszázadok óta összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások különleges világa. Ennek az örökségnek egy látványos szelete érkezett most Budapestre: a „Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai” című kiállítás június 19. és szeptember 4. között várja a látogatókat a Koreai Kulturális Központban.

Egy dél-koreai város, amelyet a selyem és a fény tett híressé

Csindzsu Dél-Korea egyik legfontosabb kulturális központja, ahol évszázadok óta szorosan összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások világa. A most Budapestre érkezett kiállítás ezt az örökséget mutatja be látványos, kortárs formában.

A tárlat középpontjában olyan különleges installációk állnak, amelyek fényből és selyemből készültek.

Ezek az alkotások egy több mint ezeréves kulturális hagyományt fordítanak le a mai vizuális nyelvre, miközben megőrzik annak eredeti jelentését és hangulatát.

A kiállítótérben több mint 1400 selyemlámpás kapott helyet, amelyek szinte teljesen átalakítják a teret. A színes, világító alkotások között sétálva könnyű úgy érezni, mintha az ember egyszerre járna egy művészeti installációban és egy távoli koreai fesztiválon. A látvány különösen azok számára lehet emlékezetes, akik szeretik az olyan kiállításokat, ahol nemcsak nézni, hanem átélni is lehet a műveket.

Egy több száz éves történet, amely ma is él

A csindzsui lámpások története egészen az 1592-es Imdzsin-háborúig vezethető vissza.

A korabeli feljegyzések szerint a Nam folyón lebegő fényeket kommunikációs célokra használták, ugyanakkor reményt és üzeneteket is közvetítettek azok számára, akik a háború nehézségeivel néztek szembe.

Az évszázadok során a lámpások jelentése fokozatosan átalakult. Ma már a közösséghez tartozás, az emlékezés és a béke szimbólumaiként tekintenek rájuk. Ez a hagyomány ma is élő része Csindzsu mindennapjainak: a város minden évben megrendezi a világhírű Csindzsui Lebegő Lámpások Fesztiválját, amelynek idején több tízezer fény ragyogja be az utcákat és a folyópartot.

Ahol a selyem több mint textil

A kiállítás másik főszereplője a selyem. Csindzsu a világ egyik meghatározó selyemközpontjának számít, ahol több mint száz éve készülnek kiemelkedő minőségű selyemtermékek. A város azonban ma már nem csupán textilipari központként tekint önmagára.

A selymet a design, a képzőművészet és a városi identitás részeként értelmezik újra, így a hagyományos alapanyag kortárs kulturális eszközzé válik. A budapesti tárlat pontosan ezt a szemléletet mutatja meg: hogyan lehet egy történelmi örökséget úgy megőrizni, hogy közben a jelenhez is szóljon.

A világ több pontja után Budapestre érkezett

A kiállítás a KOFICE Traveling Korean Arts nemzetközi program részeként valósul meg, amely a koreai művészetet és kultúrát mutatja be a világ különböző országaiban.

A tárlat már Délkelet-Ázsiában és Németországban is sikeresen bemutatkozott, most pedig a magyar közönség is megtapasztalhatja ezt a különleges kulturális utazást.

A látogatók nemcsak a fényinstallációkat csodálhatják meg, hanem közelebb kerülhetnek Csindzsu történetéhez, selyemkultúrájához és ikonikus fényfesztiváljához is. A kiállítás egyszerre szól a múltról és a jelenről, a hagyományról és az innovációról, miközben olyan atmoszférát teremt, amelyből nehéz egyetlen fotóval visszaadni az élményt.

A Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai nemcsak azoknak lehet érdekes, akik rajonganak az ázsiai kultúráért, hanem mindenkinek, aki szeretne néhány órára egy másik világba csöppenni. Egy olyan világba, ahol a fény emlékeket őriz, a selyem történeteket mesél, és ahol a több száz éves hagyomány a jelenben talál új formát.

Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai

Koreai Kulturális Központ (1023 Budapest, Frankel Leó út 30–34.)

2026. június 19. – szeptember 4.

A belépés ingyenes, a Koreai Kulturális Központ nyitvatartási idejében.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk