SZEMPONT
A Rovatból

Blokkolhatja-e a megfosztási eljárást, ha Sulyok az Alkotmánybírósághoz fordul? - három ismert alkotmányjogászt kérdeztünk

Halmai Gábor, Kollarics Flóra és Stánicz Péter véleménye eltér a kérdésben. Abban azonban egyetértenek, hogy előbb-utóbb az elnöknek mennie kell. A kérdés csak az: már most megtörténhet-e mindez, vagy hónapokba telik?


Magyar Péter arra számít, hogy Sulyok Tamás már csak néhány napig marad köztársasági elnök, legkésőbb szombatig alá kell írnia a saját megbizatása megszűnéséről is rendelkező 17. alaptörvény-módosítást, amit a parlament kétharmados többséggel fogadott el. Ez egyetlen, indoklás nélküli mondattal vethet véget az államfő mandátumának, amely így szól: „Az Alaptörvény tizenhetedik módosításának hatálybalépését követő napon a hivatalban lévő köztársasági elnök megbízatása megszűnik.” Csakhogy Sulyok világossá tette, hogy szerinte törvénytelenül próbálják elmozdítani, a Fidesz pedig a demokrácia végéről és az önkény kezdetéről beszél.

Három ismert alkotmányjogászt, Halmai Gábort, Kollarics Flórát és Stánicz Pétert kértük meg, hogy segítsenek tisztárni, a miniszterelnöknek vagy az államfőnek van igaza, és fenyegethet-e ez a helyzet alkotmányos válsággal.

Mindhárom alkotmányjogász úgy véli, hogy a köztársasági elnök megbízatásának egyetlen mondattal történő megszüntetése nem a legszerencsésebb megoldás. Ugyanakkor abban is egyetértenek, hogy bár az államfőnek az aláírás előtt joga van az Alkotmánybírósághoz fordulni, de ez a testület 2013 óta csak eljárásjogi, formai szempontból vizsgálhatja felül az Alaptörvény módosításait. Ezt a korlátozást épp a Fidesz állította fel, és azt jelenti, hogy az AB kizárólag akkor akadályozhat meg egy alkotmánymódosítást, ha azt szabálytalan módon fogadták el, például nem a képviselők kétharmadának szavazatával.

Magyar Péter azt mondja, ha Sulyok Tamás nem írja alá a 17. alaptörvény-módosítást, akkor megfosztási eljárást indítanak ellene. Ez azt jelenti, hogy a parlament kétharmadának döntése alapján az Alkotmánybíróság elé kerül a kérdés, megsértette-e Sulyok Tamás az alkotmányt. Ezt a döntést azonban a Tisza nem várná meg. Az eljárás megindítása után ideiglenesen a házelnök, Forsthoffer Ágnes veszi át Sulyok Tamás feladatait, és az első dolga lesz aláírni az alaptörvény-módosítást, ami alapján a megfosztási eljárás eredményétől függetlenül azonnal megszűnne Sulyok mandátuma.

A három általunk megkérdezett alkotmányjogász véleménye jelentősen eltér arról, hogy Sulyok Tamás esetleges alkotmánybírósági beadványa megakadályozhatja-e a megfosztási eljárás megindítását, és arról is, milyen sorrendben kellene átalakítani a legfontosabb közjogi intézményeket.

Jogszerű, de egyikük szerint sem elegáns megoldás

Kollarics Flóra szerint a jog ugyan „az eleganciával nem igazán tud foglalkozni”, de nem ideális, ha egy általános szabályokat megállapító alaptörvényt egyedi politikai döntés végrehajtására használnak. Úgy fogalmaz, „ez biztosan nem a legszebb megoldás”.

Arra emlékeztet, hogy a korábbi köztársasági elnökök idő előtti távozását politikai háttéralkukkal és lemondással oldották meg. Az államfő eltávolításának másik lehetséges útja a megfosztási eljárás lenne, amely szerinte

„formálisan, alkotmányjogilag jobb megoldás is lehetne”, mint egy egyszeri, személyre szabott rendelkezés beillesztése az Alaptörvénybe.

Halmai Gábor szintén úgy véli, hogy lehetett volna megfelelőbb megoldást találni annál, hogy az értelmező vagy záró rendelkezések között kimondják: másnaptól megszűnik a köztársasági elnök megbízatása. Szerinte „tiszta megoldás” lett volna, ha a módosítás érdemben és részletesen megindokolja Sulyok Tamás eltávolítását.

Halmai szerint azt kellett volna kimondani, hogy a köztársasági elnök „számos alkalommal szolgálta egy autokratikus rendszer kiépítését és fenntartását”, ezért megszüntetik a megbízatását. Ezt ugyancsak alaptörvény-módosítással lehetett volna végrehajtani, de nem egy egymondatos rendelkezéssel, hanem „normális indoklással”. Ebben az esetben a kérdés egyértelműen tartalmi jellegű lett volna, ezért az elnök nem küldhette volna az Alkotmánybírósághoz.

Stánicz Péter ugyancsak „nem elegánsnak”, ugyanakkor működőképesnek és legalább formálisan jogszerűnek nevezte a választott megoldást. Érvelése szerint

az Alaptörvény módosítása felett nincs tartalmi kontroll, ezért „formálisan így mindenképp jogszerű” az államfő megbízatásának alkotmánymódosítással történő megszüntetése.

Mindhárom alkotmányjogász kritikusan beszél tehát a Tisza által választott megoldásról. Kollarics elsősorban az egyedi döntések alaptörvényi szintre emelését kifogásolja, Halmai a részletes és érdemi indoklást hiányolja, Stánicz pedig úgy véli, hogy az eljárás esztétikailag vitatható ugyan, de a hatályos szabályok alapján formálisan jogszerű.

Csak eljárási hiba miatt fordulhat az államfő az Alkotmánybírósághoz

Abban mindhárman egyetértenek, hogy Sulyok Tamás csak eljárási kifogásra hivatkozva küldheti az Alkotmánybírósághoz az aláírásra elé kerülő alaptörvény-módosítást

Kollarics Flóra szerint az államfő mozgástere „nagyon szűk”. Csak akkor fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha közjogilag érvénytelennek tartja az eljárást. Ilyen probléma lehetne például, ha nem lenne meg a szükséges kétharmados többség, vagy nem folyt volna megfelelő mennyiségű és minőségű nyilvános vita. Kollarics azonban úgy látja, hogy ezek a körülmények a jelenlegi ügyben nem állnak fenn.

Szerinte ezért egy esetleges beadvány „legfeljebb egy kreált alkotmánybírósághoz fordulás” lehet. Hozzátette ugyanakkor, hogy az elvi lehetőség megvan arra, hogy az elnök eljárási aggályra hivatkozva előzetes alkotmánybírósági kontrollt kérjen.

Halmai Gábor ugyancsak azt mondja, hogy az államfő kétféle kifogást fogalmazhat meg, de csak az egyik alapján járhat el. Ha eljárási hibára hivatkozik, valóban az Alkotmánybírósághoz fordulhat.

Ha viszont tartalmi problémája van a módosítással, ezt nem teheti meg, mert „2013 óta csak eljárási hiba esetén vizsgálódhat az Alkotmánybíróság”.

Halmai szerint elképzelhető, hogy Sulyok Tamás arra hivatkozik majd: „a köztársasági elnököt alkotmánymódosítással nem lehet felmenteni”. Ez azonban Halmai megítélése szerint valójában tartalmi kérdés. Ha az elnök ezt eljárási kifogásként terjeszti elő, az Alkotmánybíróságnak kell eldöntenie, hogy valóban eljárási problémáról vagy tartalmi kifogásról van-e szó.

Stánicz Péter ennél is szűkebbnek látja az államfő lehetőségeit. Azt mondja, sem a szavazatszám, sem az előterjesztés módja kapcsán nem merül fel formai probléma, ezért nem látja, „milyen okból lehetne megküldeni az Alkotmánybíróságnak” a módosítást.

Szerinte Sulyok Tamás esetleg azzal próbálkozhat, hogy a módosítás valójában nem tekinthető alaptörvény-módosításnak. Stánicz azonban hangsúlyozta, hogy az Alkotmánybíróság korábbi gyakorlata szerint a testület „nem teremthet magának hatáskört”.

A beadvány ezért nem tartalmazhat „formai okba bújtatott tartalmi ellenőrzés” iránti kérelmet.

Megakaszthatja-e a beadvány a megfosztási eljárást?

Ebben a kérdésben már lényeges különbség mutatkozik Halmai Gábor és Stánicz Péter álláspontja között.

Halmai szerint ha a köztársasági elnök eljárási hibára hivatkozva küldi meg a módosítást az Alkotmánybíróságnak, addig nem lehet jogszerűen megindítani vele szemben a megfosztási eljárást. Így fogalmaz: „a kérdés tartalmi vagy eljárási jellegéről csak az AB dönthet. Ha megállapítanák, hogy tartalmi a kérdés és nem válaszolhatják meg, akkor nyilvánvaló az alkotmánysértés az elnök részéről, indulhat a megfosztás”. Szerinte tehát akkor is lehet időt nyerni, ha a formailag eljárási hibára hivatkozó kifogás mögött valójában tartalmi probléma áll. Ebben az esetben

az elnök „húzta az időt”, és az Alkotmánybíróság feladata eldönteni, hogy a beadvány valóban a hatáskörébe tartozik-e.

Kollarics Flóra azt emeli ki, hogy az Alkotmánybíróság előzetes kontrollra vonatkozó eljárása nem húzható a végtelenségig. A testületnek szűk határidői vannak, így „15–30 napról beszélhetünk”. Az augusztus 20-ig tartó ítélkezési szünet ugyan okozhat további késedelmet, de szerinte „nem fél évekről beszélünk”, mint egy alkotmányjogi panasz esetén.

Stánicz ezzel szemben úgy véli, hogy a megfosztási eljárás akkor is megindítható, ha az államfő beadványa már az Alkotmánybíróság előtt van.

„A köztársasági elnök az Alaptörvény szerint köteles eljárni. Ő csak akkor küldheti meg az Alkotmánybíróságnak ezt az Alaptörvény-módosítást, ha valós eljárásjogi aggály merül fel, hiszen az Alaptörvény csak ezt teszi lehetővé. Ha egyéb tartalmi kérdések felülvizsgálatát kéri, akkor nem az Alaptörvény szerint jár el, és nem kizárt a megfosztási eljárás megindítása” - fogalmaz.

Ki gyakorolja az államfő jogköreit a megfosztási eljárás alatt?

Kollarics Flóra és Stánicz Péter egyetért abban, hogy amint az Országgyűlés dönt a megfosztási eljárás megindításáról, a köztársasági elnök az eljárás lezárultáig nem gyakorolhatja a jogköreit.

Kollarics szerint az államfő akadályoztatása esetén az Országgyűlés elnöke helyettesíti az államfőt. „A köztársasági elnök bármilyen akadályoztatása esetén, ha például beteg és két hónapra kórházba kerül, az Országgyűlés elnöke a helyettes. Ebben az esetben is ez van. Az Alaptörvény kimondja, hogy amint az Országgyűlés dönt a megfosztási eljárás megindításáról, annak lezárultáig a köztársasági elnök nem gyakorolhatja a jogköreit. Akkor valakinek be kell ugrania helyette, és ez a Ház elnöke lesz.”

Stánicz azt is hangsúlyozza, hogy a házelnök ebben az időszakban teljeskörűen gyakorolhatja a köztársasági elnök jogköreit.

„A rendszerben ez úgy néz ki, hogy az országgyűlési képviselők egyötöde kezdeményezi, hogy döntsön a megfosztási eljárásról az Országgyűlés, amelynek kétharmaddal kell döntenie a megindításról. Onnantól majd az Alkotmánybíróság fogja kimondani a végén, hogy a köztársasági elnök sértett-e alaptörvényt vagy sem. De amíg ez az eljárás lefut, addig a házelnök gyakorolja teljeskörűen a köztársasági elnök jogkörét. Semmilyen korlátozás nincs. Az alaptörvény-módosítást is aláírhatja a házelnök.”

Vagyis szerinte megvalósulhat az a forgatókönyv, amire Magyar Péter utalt.

Milyen más módon lehetett volna eltávolítani Sulyok Tamást?

Kollarics Flóra és Halmai Gábor egyaránt a megfosztási eljárást tartotta volna a jelenleginél jobban védhető megoldásnak, de eltérően fogalmazzák meg annak lehetséges alapját.

Kollarics szerint megfosztási eljárás akkor indítható, ha bizonyítható, hogy a köztársasági elnök szándékosan megsértette az Alaptörvényt vagy valamely más törvényt. Úgy véli,

meg kellett volna vizsgálni, található-e olyan elnöki magatartás, amely miatt Sulyok Tamás számonkérhető.

Lehetséges indokként említi, hogy az államfő nem lépett fel „a köztársaság és a demokrácia legfőbb őreként” a jogállamiság védelmében bizonyos kormányzati intézkedésekkel szemben. Azt is elképzelhetőnek tartja, hogy egy konkrét mulasztás, például az 5 napos aláírási határidő be nem tartása alapján kezdeményezzenek eljárást. Elismeri, hogy ezek „fiktív esetek”, de úgy gondolja, hogy „egy jogászi háttérstáb, ha lehetőséget kap, talál fogást”.

Halmai két lehetséges utat vázolt fel.

Az egyik szerinte egy részletesen megindokolt alaptörvény-módosítás lett volna, amely nyíltan kimondja, miért szüntetik meg Sulyok Tamás megbízatását.

„Tiszta megoldás lett volna, ha azt mondják: ez a köztársasági elnök számos alkalommal szolgálta egy autokratikus rendszer kiépítését és fenntartását, ezért megfosztjuk a megbízatásától. Ezt egy normális indoklással, ugyancsak egy alaptörvény-módosítással, de nem a zárórendelkezések között, hanem érdemi indoklással alapozták volna meg. Ez járható út lett volna, és mindenki el is fogadhatta volna” - fogalmaz. Szerinte ebben az esetben Sulyok Tamás nem fordulhatott volna az AB-hét, mert egyértelmű lett volna, hogy ez nem eljárási, hanem tartalmi kérdés.

A másik megoldás szerinte a megfosztási eljárás közvetlen megindítása lehetett volna, az Alaptörvény és más törvények elnök által elkövetett megsértéseinek felsorolásával.

Halmai szerint ennek az útnak az volt a politikai kockázata, hogy az Alkotmánybíróságnak kétharmados többséggel kellett volna döntenie a megfosztásról. „Ez rizikós, senki sem tudja, hogy a jelenlegi Alkotmánybíróság kétharmada mit gondol erről” – fogalmaz. Szerinte valószínűleg ezért nem ezt a megoldást választották.

Veszélyes precedenst teremthet-e az egyedi alkotmánymódosítás?

Kollarics Flóra egyetért azzal, hogy a mostani eljárás veszélyes precedenst teremthet. Szerinte ha nem épülnek be megfelelő jogi garanciák, akkor egy későbbi, kétharmados felhatalmazással rendelkező politikai erő is megteheti, hogy egy kurzusváltáskor úgy lép fel: „radírozzunk le mindenkit a térképről”. Felidézi, hogy 2010 után a Kúria elnökét is „egy nem túl elegáns húzással” távolították el. A strasbourgi bíróság később megállapította az egyezménysértést, de ez nem vezetett ahhoz, hogy a korábbi elnök visszakerüljön a tisztségébe. Szerinte megfelelő alkotmányos garanciák nélkül hasonló eljárás egy következő politikai fordulat után is előfordulhat.

Emlékeztet, a rendszerváltás idején az Alkotmánybíróság már kimondta, hogy „jogállamot nem építünk jogállammal szembe menő eszközökkel”. Kollarics szerint most ezen a „vékony mezsgyén” egyensúlyoznak. Megérti az igényt a korábbi rendszer által kinevezett személyek leváltására, de azt szeretné, ha minél kevesebb „politikailag indokolható, de jogilag nehezen védhető” eszközt alkalmaznának.

Halmai Gábor szintén azt mondja, hogy a célok és a választott módszerek különválasztandók. Álláspontja szerint

a kormány céljai legitimek, a módszerek azonban különböző okokból „nem szerencsések”.

Halmai szerint fel kell vállalni, hogy Sulyok Tamás „nem az alkotmányosságot védő köztársasági elnök”, ezért el kell távolítani, de ezt „normális jogállami keretek között” kell megtenni. Úgy vélte, Magyarországnak jelenleg „egy autokratikus alaptörvénye és egy autokratikus módon megválasztott köztársasági elnöke van”, és ebből a helyzetből kell kiindulni.

Stánicz Péter szerint a legfontosabb garancia annak deklarálása lenne, hogy a mostani csak „rövid távú, rövid ideig tartó megoldás”. Az újonnan megválasztott köztársasági elnök csak az új alkotmány elfogadásáig maradna hivatalban, az új alkotmánynak pedig széles körű társadalmi átgondoláson kellene alapulnia.

Stánicz a közjogi méltóságok kiválasztásánál különösen fontosnak nevezi, hogy konszenzusos személyeket válasszanak. A mostani helyzet kapcsán ugyanakkor megjegyezi: azokat a szabályokat, amelyek alapján a módosítás formálisan végrehajtható, „az a hatalom hozta létre, aki most tiltakozik a formális jogszerűség ellen”.

Illegitim lesz-e az új köztársasági elnök?

A Fidesz az elmúlt napokban többször érvelt úgy, hogy az állafő ilyen módon történő leváltása miatt a következő elnök összes döntése megkérdőjelezhető lesz.

Kollarics Flóra emlékeztet rá, hogy voltak, akik korábban az Alaptörvény legitimitását is kétségbe vonták. Formáljogi értelemben azonban nem lesz érvénytelen az a törvény, amelyet az új köztársasági elnök ír alá.

„Politikailag persze ez egy jól hangzó állítás” – mondja. Szerinte biztosan lesznek, akik ragaszkodnak ehhez, jogi értelemben azonban az új államfő által aláírt törvények érvényesek maradnak.

Halmai Gábor szerint annak megítélése, hogy kialakul-e alkotmányos válság, „politikai kategória”. A jelenlegi helyzetet szerinte eleve az határozza meg, hogy az ország autokratikus alaptörvénnyel, köztársasági elnökkel és egy Fideszhez lojális Alkotmánybírósággal rendelkezik. Úgy látja, ezt az állapotot meg kell változtatni, de nem egymondatos rendelkezéssel, hanem jogállami körülmények között.

Először az Alkotmánybíróságot kellett volna átalakítani?

Ebben a kérdésben Kollarics Flóra és Halmai Gábor eltérő álláspontot képvisel.

Halmai határozottan úgy véli, hogy először az Alkotmánybíróságot kellett volna lecserélni. „Szerintem itt is azt a módszert kellett volna választani, mint a köztársasági elnöknél. Azt mondani, hogy ezek az alkotmánybírák egyetlen párt által kijelölt és megválasztott személyek, tehát tőlük nem várható el, hogy egy valóban jogállami alkotmány értékeit védjék. Ők a Fidesz alkotmányát fogják védeni. Ezért azt kellett volna mondani, hogy ez a testület úgy, ahogy van, kicserélendő.”

Halmai Gábor szerint ezt követően egy független testület, „nem a TISZA-párthoz lojális, hanem egy független Alkotmánybíróság”  dönthette volna el, hogy indokolt-e a köztársasági elnök megfosztása. Halmai szerint így el lehetett volna kerülni azt a gyanút is, hogy az alkotmánybírókat azért tartják hivatalban, hogy az új kormány számára megfelelő döntéseket hozzanak.

Kollarics szerint azonban „minden mindennel összefügg”.

Az Alkotmánybíróság átalakításához is alaptörvény-módosítás szükséges, amely a köztársasági elnök elé kerül. Ha az elnök nem írja alá, ismét felmerül a megfosztási eljárás.

Kollarics hangsúlyozta, hogy az államfő nemcsak reprezentatív szerepet tölt be, „a köztársasági elnök mindenhol ott van: a legfőbb közjogi tisztségek javaslatánál, kinevezésénél, és minden jogalkotás rajta megy keresztül..” Szerinte ezért lényegében mindegy, melyik intézménnyel kezdik, mert valamennyi lépés hatással van a többire. Úgy véli, valószínűleg azért sem került még előtérbe a legfőbb ügyész vagy a Kúria elnökének helyzete, mert előbb a köztársasági elnök ügyét kell „rendbe tenni”.

A 70 éves alkotmánybírói korhatár és a 12 éves képviselői mandátumkorlát

A 17. alaptörvény-módosítás nemcsak Sulyok Tamás megbizatásáról megszűnéséről rendelkezik, hanem például arról is, hogy az Alkotmánybíróságon visszaállítják a 70 éves korhatárt, és ez a jelenlegi alkotmánybírákra is vonatkozik, amivel automatikusan megszűnik Polt Péter jelenlegi AB-elnök megbizatása.

Kollarics Flóra szerint önmagában nem idegen a jogrendszertől, hogy felső életkori korlátokat állapítsanak meg. A problémát inkább abban látja, hogy az új szabályt nemcsak a jövőben megválasztott alkotmánybírókra, hanem a már hivatalban lévőkre is alkalmaznák.

Úgy véli, mind az életkori határ, mind a képviselői mandátumkorlát gyors, kellően át nem gondolt elfogadása alkotmányossági problémákat okozhat. Ha azonban a rendelkezések bekerülnek az Alaptörvénybe, azok tartalmát már senki nem tudja felülvizsgálni.

Halmai Gábor sem magát a 70 éves korhatárt kifogásolja. Szerinte ez „egy helyes korhatár”, amely korábban is része volt a szabályozásnak. A problémát abban látja, hogy ezzel csak három, az év végéig esetleg négy alkotmánybírót lehet eltávolítani, miközben szerinte az egész testületet le kellene cserélni.

Úgy fogalmaz, nem szabad „szemezgetni a 70 évet betöltött bírákkal”. Szerinte mind a 15 jelenlegi alkotmánybírót el kellene küldeni, majd új, független tagokat kellene választani. Halmai szerint a mostani alkotmánybírák „egyetlen párt által kijelölt és megválasztott személyek”, ezért nem várható el tőlük, hogy egy jogállami alkotmány értékeit védjék.

Stánicz Péter arra hívja fel a figyelmet, hogy a bírák nyugdíjkorhatárának módosítása nem példa nélküli. A 70 éves határ szerinte egy korábbi szabály visszavezetése. Úgy fogalmaz, ezt a korlátozást korábban azért vették ki a rendszerből, hogy „szabadon lehessen jelölni olyan személyt, akit kívántak”. A mostani változtatás részben hasonló személyi kör eltávolítását érinti.

A három általunk megkérdezett alkotmányjogász a képviselői mandátum három ciklusra korlátozásáról is eltérően vélekedik, ami szintén benne van a mostani alaptörvény-módosításban.

Kollarics Flóra szerint szólnak érvek a mandátumkorlát mellett, mert „a végtelenített pozícióbetöltés hathat a korrupció irányába”. Ugyanakkor problémásnak tartja, hogy egy egyéni választókerület képviselőjét akkor sem választhatnák meg negyedszer, ha a választói elégedettek vele. Szerinte ez a szabály „talán finomhangolásra szorulna”.

Halmai Gábor egyértelműen kijelenti: „Én ezzel nem értek egyet.” Arra hívja fel a figyelmet, hogy

parlamentáris rendszerekben sem az egyéni, sem a listás képviselőknél nem szokás ilyen korlátozást alkalmazni.

A szabályt ugyanakkor nem nevezné az alkotmányos elvek különösen súlyos sérelmének. Úgy fogalmaz, „nem szerencsés megoldás”, ő maga biztosan nem választotta volna, de alapvetően politikai döntésnek tekinti.

Stánicz Péter abból indul ki, hogy a választhatóság, vagyis a passzív választójog nem korlátozhatatlan alapjog. Az alapjogok szükséges és arányos mértékben korlátozhatók, ezért szerinte azt kell megvizsgálni, hogy a tizenkét éves korlátozás megfelel-e ezeknek a feltételeknek. Stánicz szerint a kérdésről „mindenképpen társadalmi párbeszéd szükséges”, és az új alkotmánynak az ennek során kialakult társadalmi konszenzust kell tükröznie.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Jámbor András: Nincs szükség a Fidesz-oligarchák volt kommunikációsaira az új közmédiában
A kommunikációs szakember nyíltan bírálta Hajdú Gábor kinevezését az M1 Híradó főszerkesztői pozíciójára. Szerinte elfogadhatatlan, hogy egy Mészáros Lőrinchez köthető szakember kapjon kulcspozíciót a köztévé új híradójában.
DKA - szmo.hu
2026. augusztus 04.



Jámbor András a Facebookon reagált arra a hírre, hogy Hajdú Gábor lesz a közmédia híradójának új főszerkesztője. Ahogy megírtuk, Hajdú korábban a Mészáros-csoporthoz tartozó Talentis Groupnál dolgozott kommunikációs szakemberként, és kommunikációs specialista is volt a Mészáros-csoportnál.

„Nincs szükség a Fidesz-oligarchák volt kommunikációsaira az új közmédiában!”

– jelentette ki a jelenleg Pikó András józsefvárosi polgármester tanácsadójaként dolgozó Jámbor.

Bár hozzáteszi, nem gondolja, hogy senki, aki valaha kapcsolatba került a Fidesszel, ne kaphatna fontos pozíciót, de szerinte „az talán egy kicsit erős”, hogy Mészáros Lőrinc cégének egy nemrég még aktív kommunikációs szakembere kerüljön a köztévé híradójának élére. A képviselő felidézi korábbi álláspontját, miszerint azok, akik például 2015-ben szálltak ki a Fidesz-propagandából és utána független sajtót csináltak, megérdemlik a megbocsátást. Hajdú Gáborral kapcsolatban azonban máshogy vélekedik:

„Nem hiszem, hogy egy olyan embernek kéne ezt a fontos posztot megkapnia, aki vígan keresett és jól élt a korrupt oligarchák kiszolgálásából, miközben a kollégáit támadta, megalázta és ellehetetleníteni akarta a rendszer. Nem láttunk ettől a Hajdútól egyetlen mondatot sem arról, mit gondol a közmédiát propagandaszócsőként használó előző rendszerről. Amely rendszerben az őt alkalmazó cégeket is kiszolgálta a közmédia.”

Megjegyzi, hogy nem véletlenül nem ír posztot minden fideszes kötődésű emberről, aki feltűnik az új rendszerben, de szerinte ez annyira kirívó eset, hogy meg kellett szólalnia. Szerinte lenne kikből válogatni, és több nevet is említ, akik megérdemelnék a feladatot: „Bakos Piroskától Krizsó Szilviáig számtalan olyan volt MTVA-s van, aki még baloldalinak sem mondható, mégis jól végezte anno a munkáját”. Hozzáteszi még Benyó Rita és Mészáros Antónia nevét is.

A kommunikációs szakember elismeri, hogy politikailag nehéz a helyzet, mivel „a Tisza nem szólhat bele ebbe a kinevezésbe, ha komolyan gondoljuk a független közmédiát”. Ennek ellenére úgy véli, jó lenne „egy erkölcsi határvonalat húzni, hogy legalább az előző rendszer legegyértelműbb kiszolgálói ne kerülhessenek pozícióba”.

Bejegyzése végén Jámbor megjegyezte, hogy „Magyar Péter a kinevezésről szóló Telex-cikk alatt azt kommentelte: »Nem hinném«”, amivel arra utalhatottt, hogy szerinte vissza fogják vonni a kinevezést.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Panyi Szabolcs: A Külügyi Intézetnél súlyos nemzetbiztonsági aggályok merültek fel az Orbán-korszakban - döbbenetes dolgokat állít
Az újságíró szerint a Külügyi Intézet korábbi amerikai vezetőjének nemzetbiztonsági átvilágítását az Orbán-kormányból siettették. Azt is állítja, Orbán Balázs politikai felügyelete mellett orosz lehallgató-berendezések közelébe költöztették az Orbán Viktornak anyagokat készítő intézményt.


Panyi Szabolcs oknyomozó újságíró annak kapcsán mesélte el korábbi értesüléseit, hogy új vezetők kerültek a Magyar Külügyi Intézet élére. Szerinte a váltás komoly nemzetbiztonsági aggályok után történt.

Panyi Szabolcs szerint „kiváló magyar külpolitikai szakértők, Feledy Botond és András Rácz kerültek a Magyar Külügyi Intézet élére”.

Panyi azt írta,

„Mindegyik jelző fontos, ugyanis az intézet előző vezetője, Gladden Pappin se magyar nem volt, se külpolitikai szakértő – annál inkább JD Vance amerikai alelnök egyik közeli ismerőse, illetve Orbán Balázs bizalmasa.”

Szerinte Pappin irányítása alatt „az intézet vezetése – az orbáni propagandamédia saját állítása szerint – a korábbiaknál több minősített információhoz, vagyis magyar államtitokhoz férhetett hozzá.”

A posztban egy korábban nem publikált információt is közölt, miszerint „egy magas rangú magyar titkosszolga azt is elárulta nekem, hogy Pappin nemzetbiztonsági átvilágítása úgy zajlott, hogy az Orbán-kormányból letelefonáltak az Alkotmányvédelmi Hivatalnak: gyorsan le kell zavarni az ellenőrzését és meg kell adni neki az engedélyt” - állítja.

Panyi megjegyezte, „Mindez azokban az években történt, amikor ugyanez az Orbán-kormány független újságírókat és civil szervezeteket amerikai ügynöközött.”

Az újságíró szerint más nemzetbiztonsági aggályok is felmerültek. Állítása szerint az intézet Orbán Balázs politikai felügyelete alatt a Bajza utcába költözött, az orosz nagykövetséggel szemközti épületbe. „Az orosz diplomáciai épületek pedig más orosz külképviseletekhez hasonlóan jelfelderítési (SIGINT) csomópontok is, tele megfigyelő- és lehallgató berendezésekkel.”

Mivel az intézet egyes munkatársai közvetlenül Orbán Viktornak készítettek anyagokat, ezért „ha valaki őket megfigyelte-lehallgatta, azzal közvetlen rálátásuk lehetett a legfelső döntéshozatalra.” A poszt szerint az orosz fenyegetés nem csak elméleti volt: Magyarország a választás után csendben kiutasította Artur Sushkovot, az orosz külső hírszerzés fedett tisztjét, aki állítása szerint információit részben a Külügyi Intézethez fűződő kapcsolatain keresztül szerezte.

„Egyik hírigénye például nem más volt, mint a Külügyi Intézet belső wifihálózatának jelszava, annak megszerzése.”

Az intézet az akkori cikkére annyit ismert el, hogy Sushkovról a jelenléti ívek alapján be tudták azonosítani, hogy részt vett két rendezvényükön. Panyi szerint az orosz és amerikai befolyás mellett „Kína irányába is komoly kitettsége lett az intézmények”. Úgy zárta bejegyzését:

„Feledy Botond és Rácz András előtt nagyon komoly kihívások állnak tehát”.

Szent-Iványi István volt külügyi államtitkár már pénteken arról beszélt, hogy menesztették Gladden Pappint az intézet éléről. A volt diplomata akkor súlyos vádakat fogalmazott meg, azt állítva, hogy Pappin és helyettese „rettegésben tartották” a munkatársakat. Szent-Iványi már ekkor megnevezte Feledy Botondot mint lehetséges új vezetőt, akivel szerinte „végre jó kezekbe kerül az Intézet”. A személyi döntés egy nagyobb szervezeti átalakítás része, miután Orbán Anita külügyminiszter május 11-én bejelentette, hogy a korábban a Miniszterelnöki Kabinetiroda alá tartozó intézmény visszakerül a Külgazdasági és Külügyminisztérium felügyelete alá.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Nem térdeltünk le a Bayer előtt” – Zugló polgármestere szerint miattuk bukhatja el a NER-es cég a 300 milliárdos üzletet
Rózsa András, Zugló polgármestere szerint a Bosnyák téri irodakomplexum-beruházás egy túlárazott „ingatlanmutyi” volt. A polgármester állítja, a Bayer Construct nem állapodott meg a kerülettel, ezért a kormány jogszerűen állhat el a 300 milliárdos üzlettől.
F. O. - szmo.hu
2026. augusztus 05.



Rózsa András, Zugló polgármestere az ATV Egyenes Beszéd című műsorában beszélt a Bosnyák téri irodakomplexum körüli helyzetről, miután Magyar Péter kormánya bejelentette, hogy eláll a vásárlástól és visszaköveteli a 300 milliárd forintos vételárat. A polgármester szerint az épületek teljesen készen állnak, de üresen fognak maradni.

„Készen vannak, be vannak rendezve az oda érkező állami hivatalok részére. Úgy tudom, hogy konkrétan a növények, a fogas, minden be van téve. Kulcsra kész az egész” – mondta Rózsa András, aki hozzátette, hogy az épületeket jelenleg is őrzik és a környezetét gondozzák. A polgármester kiemelte, hogy a kerületnek semmi köze a fenntartási költségekhez, mivel az önkormányzatot a nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházás minden fázisából kizárták.

Szerinte „Zugló és a zuglóiak abszolút elszenvedői ezeknek a NER-es projekteknek, elsősorban ennek a gigaberuházásnak.”

Rózsa András felidézte, hogy az állam és a beruházó Bayer Construct közötti elővásárlási szerződésben eredetileg szerepelt egy kitétel, miszerint a cégnek meg kell állapodnia a zuglói önkormányzattal. Ez a feltétel azonban Rózsa állítása szerint később kikerült a dokumentumból, ami szerinte lényegében lenullázta a kerület tárgyalási pozícióját. A polgármester elmondta, hogy tárgyalt a céggel a kerület kompenzációjáról, mivel a beruházás túlépítettsége minden helyi szabályozást áthágott.

„Egy nagyon nem gáláns ajánlatot adott a Bayer Construct, amit tavaly decemberben elutasított a képviselőtestület, én magam is leszavaztam, és ezt javasoltam a képviselőtestületnek: nem térdelünk le a Bayer előtt, nem adtuk el magunkat fillérekért, hanem fenntartjuk azt, hogy Zuglónak jár a kárpótlás, a zuglóiaknak jár a jóvátétel” – fogalmazott.

A beruházás a kerület mindennapi életére is komoly terhet rótt volna Rózsa András szerint, mivel a közlekedési és parkolási infrastruktúra fejlesztése elmaradt.

A polgármester szerint a helyzetet jól példázza egy általa abszurdnak nevezett eset.

„A pofátlanság tetőfoka volt, amikor az egyik állami hivatal, amely ide költözött volna, írásban megkereste a zuglói önkormányzatot, hogy tudunk-e nekik parkolóhelyeket biztosítani. Úgy építették meg ezt az irodakomplexumot, hogy pontosan tudták, óriási közlekedési és parkolási terhelés lesz a környéken, és nem biztosítottak megfelelő számú parkolóhelyet”

– mondta a polgármester.

Úgy véli, ez a projekt „az abszolút koronája annak a szörnyűségnek, amit a Fidesz és a NER vitt véghez Zuglóval”. Rózsa András élesen bírálta a beruházás hátterét, szerinte az nem szólt másról, mint a profit maximalizálásáról.

„Ez egy ingatlanmutyi. Az egész történet egy hatalmas nagy ingatlanmutyi. Itt arról szólt a történet, hogy a mi becsléseink alapján nagyjából százmilliárd forintot akartak kivenni ebből” – jelentette ki.

Hozzátette, hogy a kormány döntése helyes volt, de felelősséggel is jár, mivel foglalkozniuk kell az épületek sorsával és Zugló kárpótlásával.

A polgármester szkeptikus azzal kapcsolatban, hogy a Bayer Construct visszafizeti a 300 milliárd forintot.

„Úgy számolom, hogy a projekt felépítése körülbelül 150 milliárd forintba kerülhetett, ennyit ténylegesen ráköltöttek munkabérre, anyagra. Ez a pénz már nincs meg”

– magyarázta. Úgy látja, elhúzódó pereskedésre kell számítani.

Az épületek jövőbeli hasznosításával kapcsolatban felmerült a diákszállás vagy kollégium lehetősége. „Ilyen mennyiségű irodára szerintem senkinek nincs szüksége” – tette még hozzá.

A polgármester kifejtette, mi ad szilárd jogi alapot a kormánynak a szerződés felbontására.

„A magyar állam eláll a vásárlástól. Leginkább azért, mert a zuglói önkormányzat nem tudott megállapodni a Bayer Construct-tal, mert nem adtuk meg magunkat könnyen, és így az elővásárlási jogunk fennmaradt, ez pedig egy súlyos hiba volt a Bayer Construct részéről” – mondta.

Minden más szerződéses pontot szerinte lehet vitatni, de „az elővásárlási jog az kőkemény”. Úgy véli, a Bayer Construct részéről hiba volt, hogy nem egyeztek meg időben a kerülettel, és hozzátette: „pici mohóak voltak.”

A Dürer Park beruházása a polgármester szerint már lefutott ügy, hiszen oda beköltöztek az állami szervek. A Bosnyák tér esetében azonban még lát lehetőséget a kerület számára. Reményét fejezte ki, hogy az ügyletből visszaszerzett pénzből megvalósulhatna a 4-es metró régóta ígért meghosszabbítása a Bosnyák térig. „Erre voltak tervek is, tehát ezek készen vannak, és tovább kell tervezni Újpalotáig a 4-es metró meghosszabbítását. Ez egy olyan kompenzáció lenne a kerületnek, ami tényleg jár.”

A teljes beszélgetés:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Vona Gábor: Magyar Pétert csak egyvalaki tudja megállítani
A politikus szerint sem az ellenzék, sem a sajtó nem képes megállítani a kétharmados többséggel kormányzó Magyar Pétert. Úgy véli, egyedül a Tisza Párt saját szavazóbázisa tudná korlátok közé szorítani a miniszterelnököt, ha jeleznék elégedetlenségüket.
F. O. - szmo.hu
2026. augusztus 05.



A Médiapiac című műsorban fejtette ki véleményét Vona Gábor, a Második Reformkor Párt elnöke, aki eredetileg a halál témájáról beszélt volna, de a közelmúlt eseményei miatt inkább az aktuálpolitikára terelődött a szó. A politikus a beszélgetés elején azonnal reagált arra a hírre, hogy visszavonták az M1 Híradó újonnan kinevezett főszerkesztőjének és műsorvezetőjének megbízatását, miután Magyar Péter miniszterelnök egy kommentben fejezte ki nemtetszését.

Vona szerint már a két név, Hajdú Gábor és Borsa Miklós felmerülése is hiba volt a közmédia megújítása kapcsán. Úgy véli, a másik, talán még súlyosabb hiba, hogy a miniszterelnök kommentje kellett a döntés visszavonásához.

„A miniszterelnök ezek szerint lényegében kézi vezérléssel, bemondásra tud beavatkozni a kommentben, még csak nem is egy hivatalos levélben vagy egy magántelefonhívásban, hanem kommentben, nyilvánosan teszi helyre, »a közszolgálati tévét«” – fogalmazott.

Szerinte ez a lépés nem a demokratikus érzésünket erősíti. „ Magyar Péter miniszterelnökként mindent kézben akar tartani, és mindent ő akar irányítani és korrigálni, ha szükséges” – mondta.

Mélyebb, rendszerszintű gondot lát az ügyben.

„Itt az igazi, súlyos probléma most nemcsak az, hogy kommunikációsan ez egy rosszul kezelt konfliktus, hanem egy működési elv, egy antidemokratikus működési elv jelenik meg így a szőnyeg alól”

– jelentette ki. Szerinte ha ez a fajta „kommentben kormányzás” lesz a norma, az hosszabb távon komoly problémákat vet fel.

A Tisza Párt fejlődési ívét is kritikával illette, mondván, a párt nem kormányzásra, hanem egy rendszer leváltására kapott kétharmados felhatalmazást. Szerinte egy semmiből jött, tapasztalatlan politikusokból álló pártnak két év alatt nem lehet felkészülni egy kétharmados kormányzásra.

„Nincs meg az a szamárlétra sem, hogy elindulsz, kialakítod a saját értékrendedet, programodat, bejutsz az Országgyűlésbe, növekedsz, kudarcokkal szembesülsz, hanem lényegében egyből, szinte a semmiből. És szerintem ez a fajta unorthodox szervezetfejlődés, vagy közösségfejlődés, előbb-utóbb benyújtja a számlát” – magyarázta.

A kialakult vízválság kapcsán a politikai egység hiányát emelte ki. Felvetette, hogy a pártok frakcióvezetői közös sajtótájékoztatót is tarthattak volna, hogy a nemzeti egység képét mutassák. „Mi lett volna, hogyha ebben a helyzetben a parlamenti pártok frakcióvezetői azt mondják, hogy ez most egy olyan helyzet, hogy tudjuk, mindannyiunk »hardcore« szavazóinak nem fog tetszeni, hogy itt áll mellettem a másik, de most egy olyan helyzet van, hogy ezt be kell nyelnie a saját szavazóbázisunknak, és mi itt most közösen vagyunk” – vázolta fel a lehetőséget. Véleménye szerint ezek az „out of the box” kilépések hiányoznak a magyar politikából.

Élesen bírálta a jelenlegi politikai kultúrát, amelyet „keresleti politikának” nevezett, ahol a pártok azt nézik, mit akarnak hallani az emberek, ahelyett, hogy „kínálati politikát” folytatnának, azaz valódi programokkal és értékrenddel állnának elő. Szerinte a miniszterelnököt egyedül a saját szavazóbázisa állíthatná meg, ha jeleznék, hogy bizonyos lépések már nem elfogadhatók számukra.

„Most Magyar Pétert én nem tudom megállítani, te se, a sajtó se, senki nem tudja, kétharmada van. Egyvalaki tudja megállítani: a Tisza szavazóbázisa. Nekik kellene ilyenkor jelezni, hogy ez nem oké” – mondta.
A teljes beszélgetés:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk