Belehalnak a helyiek az oxigénhiányba a világ legmagasabban fekvő városában
ypoxia city címmel írt cikket egy perui városról a Sciencemag.org. A hypoxia vagy oxigénhiányos állapot a szervezet kóros állapota, amikor a test, vagy annak egy része meg van fosztva a megfelelő oxigénellátástól. A települést azért hívják így, mert 5100 méterrel a tengerszint felett fekszik. Az aranybányászatból élő város jó hely annak tanulmányozására, hogy az élet rendkívül alacsony oxigénszint mellett elpusztítja a testet - írja a portál.
A gondolat nem a szerző túlzó hatásvadászatának következménye, tudósok is vizsgálták a helyieket, és kiderült: valóban káros ennyire magasan élni.
Becslések szerint 50 000–70 000 ember él La Rinconada-ban, akik rettenetes körülmények között próbálnak meggazdagodni.
A városban nincs folyóvíz, nem megoldott a szennyvíz-elvezetés és a hulladékot sem szállítják el. Súlyosan szennyezett higannyal, amelyet az arany kinyerésére használnak. A szabályozások nélkül működő bányákban végzett munka káros és veszélyes. Az alkoholfogyasztás, a prostitúció és az erőszak gyakori. A fagypont környéki hőmérséklet és az intenzív ultraibolya-sugárzás tovább növeli a nehézségeket.
A La Rinconada levegője sem éppen optimális. Minden itt vett lélegzet feleannyi oxigént tartalmaz, mint a tengerszint környékén. A folyamatos oxigénhiány krónikus hegyibetegségnek (CMS) nevezett szindrómát okozhat, amelynek jellemzője a vörösvértestek túlzott szaporodása. A tünetek között szerepelhet szédülés, fejfájás, fülcsengés, alvási problémák, légszomj, szívdobogás, fáradtság és cianózis, mely az ajkakat, az ínyt és a kezét kékre színezi.
A CMS hosszú távon szívelégtelenséghez és halálhoz vezethet.
A betegségnek nincs gyógymódja, kivéve az alacsonyabb szintekre történő áttelepítést - bár a károk némelyike tartós lehet.
A CMS sürgető egészségügyi veszélyt jelent az egész világon mintegy 140 millió ember számára, akik 2500 méter fölött élnek. Bolívia fővárosában, La Pazban, amely "csak" 3600 méter magasan helyezkedik el, a lakosok becslések szerint 6–8% -ának - legfeljebb 63 000 embernek - van CMS-e. Peru néhány városában az arány eléri a 20% -ot. La Rinconada a CMS globális fővárosa; a kutatók becslése szerint minden negyedik lakos szenved a betegségtől.
"Peruban elhanyagolt a betegség, annak ellenére, hogy a lakosság egyharmada 2500 méter felett él" - mondja Francisco Villafuerte, aki egy helyi egyetemen a CMS-t tanulmányozza.
[#2]
"A CMS mélyebb megértése segíthetne a szív- és érrendszeri betegeken is, akik szintén oxigénhiányban szenvednek"
- fűzte hozzá Gianfranco Parati, olasz kardiológus.
Stéphane Doutreleau francia kardiológus szívvizsgálatot végzett Ermilio Sucasaire-nál, egy helyi aranybányásznál, ami azért nagy lépés, mert eddig soha senki sem végzett tanulmányt a La Rinconada magasságában élőkkel.
Egy Sucasaire nevű férfi is jelentkezett, aki azt remélte, hogy orvosi vizsgálatot és esetleg kezelést kaphatnak.
"Fájnak és duzzadtak a lábaim. Nem tudok sétálni a lejtőn, nem tudok felmenni a lépcsőn. Remélem, hogy az orvosok segíthetnek" - panaszkodott a férfi.
A szakemberek szerint a magasan élő csoportok genetikailag is alkalmazkodnak az alacsony oxigénszinthez, de a gyakorlatban is van néhány trükk, amivel szervezetüket segítik.
A tibetiek például gyakrabban lélegeznek és mélyebben vesznek levegőt.
Egy 1998-as tanulmány szerint a magas tengerszint felett élő tibetiek CMS-szintje mindössze 1,2% volt. Az etióp hegyvidéki államokban végzett néhány tanulmányban a kutatók nem találtak CMS-t.
[#3]
"Az oxigén hiánya miatt kialakuló betegségre flebotomia, a vérleadás az egyik Peruban alkalmazott gyógymód; pár hónapra enyhíti a tüneteket" - mondja Villafuerte. De az eljárás nehézkes, és szintén elveszi az oxigént a testtől - ami - kontraproduktív módon - még gyorsabban ösztönözheti a vörösvértestek képződését. E mellett gyógyszerek is tudnak segíteni a helyiek állapotán.
"Néhány kollégám fiatalon, 50, 48, 45 éves korában halt meg"
- mondta egy helyi lakos a portálnak. A robbanások és az alagút összeomlása halálos események gyakoriak a bányászatból élő közösségben.
"Nincs érvényben semmilyen biztonsági szabályozás" - mondja César Ipenza, limai székhelyű környezetvédelmi ügyvéd. "Ezért vannak balesetek szinte folyamatosan" - teszi hozzá.
A legtöbb bányatulajdonos nem ad fizetést a munkavállalóknak, ehelyett havonta egy, vagy több napon megengedik nekik, hogy vigyenek haza mindent, amit találnak. Ez, a "cachorreo"-nak nevezett rendszer óriási lottóvá változtatja az életet.
Ipenza "rabszolgaság egyik formájának" nevezi.
A nőket nem engedik be a La Rinconada aranybányáiba, ám sokan megpróbálnak abból élni, hogy apró aranyrögöket keresnek a kidobott sziklákban. A bányászok zsákmányaikat a város számos kis üzletének egyikébe iszik, amelyek megvásárolják tőlük az aznapi "fogást".
Peru kormánya tervezi az illegális bányászat „szabályozását”, ami javíthatja a munkakörülményeket. Eddig azonban nem sok minden történt.
Itt nézhetsz meg egy rövid angol nyelvű videót a városról:
