Barátságosabbak lesznek a csimpánzok, ha együtt nézik a tévét
A Duke University és a Max Planck Institute for Evolutionary Anthropology felfedezték, hogy két hozzánk közel álló majomfajta, a csimpánz és a bonobo ugyanúgy erősítik társadalmi kötelékeiket, amikor együtt nézik a képernyőt, mint az emberek. A tanulmányhoz, amelyet a Proceedings of the Royal Society B. közölt, fogságban, a lipcsei állatkert Wolfgang Kohler főemlős-kutató központban élő állatokkal kísérleteztek.
„Az emberi lények – írták a szerzők, Wouter Wolf és Michael Tomasello – közös társadalmi tevékenységeken keresztül erősítik meg kapcsolataikat, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy összehangolják gondolataikat és lelkiállapotukat külső ingerek nyomán, mint amilyen a tánc, a játék, vagy akár a közös filmnézés.”
Eddig azonban a tudósok nem sejtették, hogy ez nemcsak az emberekre jellemző. Wolf és Tomasello 19 csimpánzt és hét bonobót vetett alá egy kísérletnek, amely során párosával ültették le őket egy képernyő előtt, amelyen filmek peregtek. Ezek a filmek szintén majmokat mutattak, amint játszottak, ettek vagy aludtak. A tv előtt ülők nem csupán érdeklődést mutattak a látvány iránt – még akkor is, ha kezdetben némelyiket „motiválni” kellett némi gyümölcslével – hanem láthatóan közelebb kerültek egymáshoz, mint a kontrollcsoport tagjai. Innentől kezdve több időt töltöttek együtt, közelebb maradtak egymáshoz és gyakrabban megérintették egymást, mint a többiek.
Ugyanezt a jelenséget figyelték meg akkor, amikor a kísérletet csimpánzokkal és emberekkel ismételték meg: a majmok inkább azokhoz az emberekhez vonzódtak, akikkel megosztották a tv-nézés örömét.
„Eredményeink az mutatják, hogy a nagy majmok is, mint én, erősebben kötődnek egymáshoz, ha megosztják életük érzelmileg nagy hatású pillanatait. Ez a jelenség azt sugallja, hogy az ilyen típusú társas kötődések mélyebben gyökereznek az evolúcióban, mint azt gondoltuk volna. És emlékeztet bennünket, embereket is e megosztás fontosságára: ha nem lennének közös cselekedeteink, sokat veszítenénk társadalmi képességeinkből” – mondják a szerzők.
Frans de Waal primatológus, aki nem vett részt a kísérletben, a a Guardian nyilatkozva arra hívta fel a figyelmet, hogy a viselkedések szinkronizálása nagyon ősi, velünk született empátia-mechanizmus. Az azonban szerinte nem biztos, hogy a nagy majmok meg is értik a közös élményt, és nem valószínű, hogy ezt könnyű lesz kimutatni.
