SZEMPONT
A Rovatból

Balogh László: Ha nagy számban kerül piacra új lakás megfizethető áron, az fékezheti az őrületes lakásdrágulás tempóját

Akár évi tízezer új lakással is több épülhet a lakhatási tőkeprogram segítségével - mondja a szakértő. Arról is beszélgettünk, reális-e a Tiborcz Isván által emlegetett cél, hogy 1,1 -1,2 millió forintos négyzetméteráron is lehessen új lakáshoz jutni Budapesten.


Orbán Viktor már tavaly ősszel azt ígérte, a kormány megteremti a megfizethető lakhatás lehetőségét, Budapesten ugyanis a miniszterelnök szerint súlyos gazdasági válság van. Tény, hogy az Eurostat adatai szerint 2010 és 2024 között Magyarországon növekedtek a második legnagyobb mértékben a lakóingatlanok árai Európában. A kormány lakhatási tőkeprogramot hirdetett, ami azt jelenti, hogy 300 milliárd forinttal támogatja a új lakások megépítését. Március harmadikán végre kiderült, hogy a lakhatási tőkeprogramban szereplő pénzre március 17. és 24. között pályázhatnak majd alapkezelők.

Talán teljesen véletlenül ugyanezen a napon a Mandinernek adott interjújában Tiborcz István többek között arról beszélt, szerinte milyen négyzetméterár kívánatos egy új építésű budapesti lakás esetében, illetve azt is elmondta, hogy szerinte a rozsdaövezetek helyén kellene nagyszabású lakásépítéseket kezdeni. A programról, annak remélt hatásairól és az esetleges buktatókról Balogh Lászlóval, az ingatlan.com vezető gazdasági szakértőjével beszélgettünk.

– Hogyan lesz a támogatásból új lakás?

– Erre már régen készültek kormányzati részről, hiszen azt mindenki látta, hogy a kereslet növekedése és a kínálat bővülésének elmaradása miatt egyre drágábbá váltak a lakások, egyre nehezebben megfizethetőek egyre többeknek. Ez leginkább az új lakáspiacon érzékelhető, ahol a beruházók előszeretettel hagyják magukat sodorni az árral, azaz ha el tudják adni az új építésű lakásokat egyre drágábban, hát megteszik.

Ezt a folyamatot csak egy nagyobb kínálattal lehet megtörni, mert az ingatlanpiacon is a kereslet és a kínálat egyensúlya határozza meg az árakat.

Ebből a meggondolásból indult el a lakhatási tőkeprogram, eredetileg 200 milliárd forinttal, majd ezt az elmúlt hetekben kibővítették 300 milliárdra. Hétfő óta ismertek a részletek. Erre a 300 milliárd forintra ingatlanalapok tudnak pályázni. Ezek olyan alapok, amelyek főként lakóingatlanokat tudnak építeni ebből a pénzből. Legalább 30%-kal kell kiegészíteni az állami támogatást, tehát az állam által finanszírozott rész az ingatlanalapokban maximum 70%-ot tehet ki. Mi arra számítunk egyébként, hogy inkább fele-fele arányban száll be a saját tőke az állami pénzek mellé. Erre a 300 milliárd forintra pályázni lehet, és nyilván a pályázatok tartalma alapján bírálja el az állam részéről eljáró MFB Invest, hogy kinek a pályázatát támogatja, és kiét nem.

– Ez a 300 milliárd forint vissza nem térítendő támogatás?

– Ez technikailag úgy néz ki, hogy a 300 milliárd forintot az állam beteszi a befektetési alapokba, ahol piaci alapú megtérülést vár el. Ez azt jelenti, hogy ha mondjuk egy olyan ingatlanalapba száll be az állam, ahol 5-6%-os a hozam, akkor ugyanezt a hozamot kell biztosítani az államnak is.

– Tehát az állam tőkéstársként száll be ezekbe a projektekbe 300 milliárd forint erejéig.

– Igen. A várakozásaink szerint a 300 milliárd forint állami támogatás ugyanannyi vállalkozói tőkével kiegészülve már 600 milliárd forint. Ez a befektetési alap számára tőke lesz, vagyis ha beruházások szempontjából nézzük, akkor ez azt jelenti, hogy hitelt is fel tudnak rá venni, akár az állami részre jutó összegre is. Tehát a számolható hitelekkel együtt ez az összeg nagyjából 1000 milliárd forintra duzzadhat.

Ha azt is figyelembe vesszük, hogy a tőkeprogramban kiosztott pénzek futamideje maximum 7 év lehet, akkor ez azt jelenti, hogy ennyi idő alatt már kétszer is meg tud fordulni ez az összeg az ingatlanfejlesztésben, lakásépítésben, így akár 2000 milliárd forint is megmozdulhat lakásépítések terén.

Egy átlagos lakásmérettel kalkulálva mi úgy számolunk, hogy ez hét év alatt 50-60 ezer lakás megépítésére is elegendő lehet, ami azt jelenti, hogy éves viszonylatban 10 ezerrel több lakás épülhet a program keretében, mint ami anélkül megépülne. Persze lehet, hogy sokan már eleve ezzel a programmal számolva csinálják meg a terveiket, de ez mindenképpen szemmel látható bővülést jelenthet a kínálati oldalon. Ami fontos, hogy ennek a pénznek 100%-át Magyarországon kell elkölteni, tehát ebből nem lehet külföldön lakást építeni, viszont a fejlesztés célja 90%-ban lakóingatlant ír elő, ami lehet eladási célú lakásfejlesztés, lehet bérlakásépítés, és lehet kollégiumépítés is. A fennmaradó 10% az, amit egyéb célra, például kereskedelmi ingatlanfejlesztésre vagy irodaépítésre lehet felhasználni. Ami szintén fontos, hogy a megvalósuló lakásfejlesztéseket legalább 90%-ban természetes személyeknek kell megvásárolniuk vagy bérbe venniük. Ezért is fontos kérdés, hogy milyen árszínvonalon kerülnek az ingatlanok piacra.

Ha nagy számban kerül piacra új lakás megfizethető áron, akkor az fékezheti az őrületes lakásdrágulás tempóját is, amit most látunk az ingatlanpiacon.

A másik kérdés, hogy hol épülnek majd ezek a lakások, mert például Budapesten és az ipari fejlesztéseken átesett nagyvárosokban elképesztő igény van épülő új lakásokra. A fővárosban 1 millió 160 ezer forint a használt lakások négyzetméterára, az újaké pedig közelíti az 1,6 millió forintot. Debrecenben, ami az elmúlt években szintén az ipari fejlesztések kapcsán került fókuszba, az átlagos négyzetméterár megközelíti a 900 ezer forintot. Az új lakásoké pedig meghaladja az 1,1 milliót. Szinte csak egy hajszállal vannak lemaradva a debreceni ingatlanárak a budapestiektől, és ez részben annak is köszönhető, hogy nem épültek új lakások, annak ellenére, hogy sejthető volt, hogy a lakhatási igények növekedni fognak Hajdú-Bihar megye székhelyén.

Ahol ipari fejlesztések vannak, ott nem csak az a fontos, hogy maguk a munkahelyek megépüljenek. Ha nincs megfelelő lakáskínálat, akkor végső soron az is megtörténhet, hogy nem jönnek a munkavállalók, mert nem tudnak hol lakni.

Tehát mindenképpen fontos, hogy ott épüljenek lakások, ahol valóban szükség van azokra. Nem véletlen, hogy a pályázati dokumentációban külön jelölni kell, hogy milyen arányban építenének Budapesten, és milyen arányban vidéken.

– És az ingatlanalapok kikkel építtetnek? Miután megnyerték a pályázatot, akkor ők megkeresik azokat, akikkel építtetik ezeket a lakásokat?

– Igen, de valahol ez fordítva működik, tehát vannak olyan nagy beruházók, akiknek vannak ingatlanalapjaik.

– Milyen árral lehet számolni, ha elindul a fejlesztés?

– Bár a pályázati kiírásban nem szerepel ilyen kikötés, de korábban a Nemzetgazdasági Minisztérium azt mondta, hogy az 1,2 milliós négyzetméterár az új lakáspiacon elfogadható árszint lehet a nagyvárosok árait nézve. Budapest ezt már messze meghaladta az 1,6 millió forinttal, ezért nagy kérdés, hogy milyen áron kerülnek piacra ezek az ingatlanok. Én abban bízom, hogy az MFB Invest, amikor érdemben elbírálja ezeket a pályázatokat, akkor hangsúlyos szempont lesz, hogy milyen áron szeretnék piacra dobni ezeket a lakásokat, amelyeket az állami támogatás segítségével megépítenének.

– A pályázati elbírálásnak megvannak a szempontjai? Ezek nyilvánosak?

– Nem, ezt még nem ismerjük. Van egy viszonylag egyszerű formai követelményrendszer, aminek a pályázatoknak meg kell felelniük, de a formai elbíráláson túl az MFB az érdemi bírálatot is végzi majd.

– Tiborcz István nyilatkozott a minap arról, hogy szerinte Budapesten célszerű lenne a bruttó 1,1-1,2 millió forintos négyzetméterár. Ez reális?

– Abból a szempontból nem irreális, hogy néhány hónappal ezelőtt még árultak Budapesten metró közelében, a X. kerületben 950 ezer forintos négyzetméteráron lakást.

– Új építésűt?

– Új építésűt, igen. Tehát nem irreális. Valószínűleg ez a 300 milliárd forint elég hamar gazdára talál majd, mert ez nem egy feneketlen összeg, ha az építőipar volumenét vesszük alapul. Az egyes alapok maximum 30 milliárd forintra pályázhatnak.

Az a kérdés, hogy tud-e olyan nagy mennyiségben lakás piacra kerülni, ami befolyásolja az árakat.

Ha azt vesszük alapul, hogy egy új építésű projekt onnantól kezdve, hogy kipattan egy építőipari vállalkozó fejéből, addig, hogy átadja az utolsó lakást is, 4-5 év is lehet. Például most Budapesten 3000 eladó új építésű lakást hirdetnek az ingatlan.com-on. Nyilván ezeknek az átadási időpontja eltérő, van, amit 2025-ben terveznek átadni, de van, amit 2026-ban. Tehát itt már néhány száz olcsóbb lakás is számottevő versenyt tud generálni, mert nagyon szűk a piac.

– Ha én most új építésű lakást szeretnék venni, akkor várjak két évet, amikorra esetleg esnek az árak, vagy addig úgyis csak ahhoz képest lesznek valamivel olcsóbbak a lakások, amennyivel akkorra drágábbak lettek volna egyébként?

– Ha valaki új építésű lakást szeretne venni saját célra, akkor azt mondom, hogy nincs értelme várni, mert ha most lát olyan lakást, amit meg szeretne vásárolni az adott helyen, ahova amúgy szívesen költözne, egyáltalán nem biztos, hogy ott, azon a környéken két év múlva talál jobb áron másik új építésűt.

– Tiborcz még azt is nyilatkozta, hogy szerinte ezeket a lakásokat tömegesen a fővárosi rozsdaövezetekben kellene építeni, mert hogy ott van infrastruktúra, telek, lehetőség stb. Ez életképesnek tűnik? Annyira, hogy erről szól Rákosrendező fejlesztése, a főváros is ezt képzeli most el, hogy lakásokat épít a rákosrendezői rozsdaövezet helyére. És akkor már adódik a kérdés, hogy például a főváros indulhat-e, próbálhat-e pályázni ide, vagy bevonható-e Rákosrendező rehabilitációja ebbe a programba?

– Nem kizárt adott esetben, ha van egy olyan ingatlanalap, amely bevonja ezt a rákosrendezői területet ebbe a projektbe. Nyilván az ilyen volumenű fejlesztéseket simán elbírhatják a rozsdaövezetek.

– Mit kell tudnia annak, aki erre pályázik? Tehát például, ha én holnap létrehozok egy céget, mert én ebben bizniszt látok, az lehetséges? Vagy kell valamilyen referencia, valamilyen szakmai múlt?

– Ha valakinek nincs ingatlanalapja, amellyel pályázna, akkor az valószínűleg nem is fog sikerrel járni, mert egy ilyen ingatlanalapot létre kell hozni. Valószínűleg

itt a nagyobb beruházók azok, akik most labdába rúghatnak,

most nem a néhány lakásos társasházi beruházások lesznek azok, amelyek szerepet kapnak, hanem nagyobb volumenű építkezések.

– Az lehetséges, hogy egy beruházó több ingatlanalapot is létrehoz, majd mindegyikkel pályázik?

– Maximalizálva van, hogy egy beruházó hány ingatlanalappal tud indulni. Olyan van, hogy egy alapkezelő több alappal is pályázhat, de van egy felső korlát, ami azt jelenti, hogy ha egy alapkezelő több alappal is pályázik, akkor sem kaphat összesen több támogatást 30 milliárd forintnál.

– És tulajdonosi oldalról van-e valami megkötés? Mert egy tulajdonosnak lehet több cége is, nem? Tehát megtörténhet az is, hogy néhányan elviszik az egészet okosba? Láttunk már ilyesmit...

– Arra nincs.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Szél Bernadett: A szakma tudta, és figyelmeztette a kormányt, hogy nem fogja bírni a Duna, de a Fidesz egy ponton túl masszívan a klímacélok ellen harcolt
Szél Bernadett volt országgyűlési képviselő a Fidesz-kormányok felelősségét firtatja a jelenlegi energiaválságban. Szerinte a Duna rekordalacsony vízállása és a paksi atomerőmű leterhelése előre látható volt, de a figyelmeztetéseket lesöpörték.
M.M. / Fotó: - szmo.hu
2026. augusztus 06.



Szél Bernadett volt országgyűlési képviselő szerint a mostani hőség, aszály és a Duna rekordalacsony vízállása miatti energia- és vízellátási válság nem az elmúlt hetek, hanem az elmúlt tizenhat év kormányzati mulasztásainak az eredménye.

Posztjában úgy fogalmaz, a Fidesznek „tizenhat éve volt” felkészíteni az országot, méghozzá „kétharmaddal, rendeleti kormányzással, ezermilliárdnyi uniós forrással és gyakorlatilag korlátlan politikai hatalommal”.

Írását azzal kezdi, hogy miközben „az ellenzéki Fidesz épp négy hetet kér számon Magyar Péteren”, ő „tizenhat évet” kér számon a Fideszen. Hangsúlyozza, hogy nem utólag okoskodik, hiszen parlamenti dokumentumok és bírósági ítéletek sora bizonyítja, hogy időben jelezte a veszélyeket.

Úgy látja, a Fidesz-kormányok mindenben válságot láttak – a migrációtól a genderkérdésig –, „csak az egyetlen valós problémával nem voltak hajlandók foglalkozni: az elkerülhetetlenül begyűrűző klímaválsággal és a szükséges alkalmazkodással!”.

A jelenlegi helyzetet úgy írja le, hogy „a hőség, az aszály, a Duna katasztrofálisan alacsony vízállása és túlmelegedése, valamint az energia- és vízellátási gondok egyszerre omlanak rá Magyarországra”. Felidézi a fideszes politikusok nyilatkozatait: Bóka János szerint „erre fel kellett volna készülni”, amire Szél azt javasolja, „írja fel szépen magának a tükörre”. Németh Balázs megjegyzésére, miszerint már nyár elején lehetett látni hogy baj lesz, azt írja: „Nem 2010 lehetett látni, hogy baj lesz.”

Rétvári Bence felvetésére pedig, miszerint a kormánynak négy hete volt cselekedni, úgy reagál: „Nem, az előző kormánynak 16 éve és RENGETEG PÉNZE lett volna cselekedni.”

A volt képviselő felidézi, hogy már 2014-ben felhívta a figyelmet a paksi bővítés hűtővízigényével és a Duna alacsony vízállásával járó kockázatokra. Szerinte

„A SZAKMA TUDTA, és FIGYELMEZTETTE A KORMÁNYT, hogy nem fogja bírni a Duna; ők is tudták.”

A kormány válasza erre szerinte nem egy nyílt vita volt, hanem a szerződések titkosítása és az adatok elzárása. Emlékeztetett, hogy Orbán Viktor „az évszázad üzletének”, Lázár János pedig „az elmúlt negyven év legjobb bizniszének” nevezte Paks II-t.

Szél kitér arra is, hogy a szakma egy diverzifikált energiamixet javasolt. 2015-ben törvényjavaslatot nyújtott be a napelemekre és szélerőművekre kivetett környezetvédelmi termékdíj eltörléséért, mivel abszurdnak tartotta, hogy a kormány „környezetszennyező termékként” adóztatja a tiszta energiát. A Fidesz ezt lesöpörte.

Később képviselőtársaival együtt tízmilliárdokat javasoltak a környezetvédelmi és vízügyi rendszer megerősítésére, de ezeket a módosításokat is elutasították, sőt, „hangosan falkában röhögték ki” a javaslattevőket.

Írt a lakossági energetikai korszerűsítések elmaradásáról is: egy 150 milliárd forintos uniós programból hárommillió háztartás újulhatott volna meg, de Lázár János közölte, a forrásokat inkább állami épületekre fordítják.

Ezzel a Fidesz szerinte „nemcsak támogatást vett el a családoktól. Elvette annak lehetőségét is, hogy Magyarország kevesebb energiát fogyasztó, válságállóbb ország legyen.”

A szélerőműveket szerinte „gyakorlatilag betiltották”, és megemlíti, hogy 2019-ben hiába kérdezett rá a Nemzeti Energia- és Klímatervvel kapcsolatban a hálózatfejlesztés szükségességére, amiről a kormány is tudta, hogy elengedhetetlen lenne. „Vagyis pontosan tudták, mit kellene megcsinálni. Mégsem csinálták meg.”

Szóba hozta a Mátrai Erőmű 2020-as állami megvásárlását is, ami miatt feljelentést tett. Úgy látja, „egy pénzügyileg kivéreztetett, veszteséges, jelentős környezetvédelmi kötelezettségekkel terhelt erőművet vettünk vissza az adófizetők pénzéből”.

A volt képviselő szerint a Fidesz nemcsak nem foglalkozott a problémával, de egy ponton túl „masszívan a klímacélok ellen harcolt”.

Felidézi, amikor Orbán Viktor 2019-ben megvétózta az EU 2050-es klímasemlegességi célját, Gulyás Gergely válasza az volt: „Nincs ok a sietségre”, egy fideszes bizottsági elnök pedig úgy reagált: „Nem kerget bennünket a tatár.”

Szél bírósághoz fordult a vétó előkészítő anyagainak kiadásáért, és első fokon nyert is. Amikor pedig azt kérte, Orbán Viktor számoljon be a vétóról a parlamentben, „Kövér László segítségével inkább átírták a törvényt”, és megszüntették a miniszterelnök beszámolási kötelezettségét. A Fidesz–KDNP képviselői a klímaválságról kezdeményezett rendkívüli parlamenti ülést is bojkottálták.

Szél szerint a Fidesz „leépítette azt az intézményrendszert is, amelynek az országot fel kellett volna készítenie”, például megszüntették az önálló környezetvédelmi minisztériumot. A 2010-ben még 400 fős tárca kapacitása egy 70 fős államtitkárságra olvadt.

Még Áder Jánost is kérte, hogy lépjen közbe, de szerinte „elnök úr inkább Kék Bolygózott a Kossuth rádióban; a pénzt köszöni, ennyike.”

Posztját azzal zárja, hogy az autokrácia „elveszi az állam tanulási képességét is”.

Szerinte a Fidesz tizenhat év alatt „nem felkészítette, hanem kiszolgáltatottabbá tette Magyarországot”. Úgy véli, most úgy tesznek, mintha az ország története négy hete kezdődött volna. „Nem, nem és nem” – írja, majd hozzáteszi: „Itt vagyok, ott voltam, emlékszem és esélyük sincs arra, hogy elfelejtsük.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Vona Gábor: Magyar Pétert csak egyvalaki tudja megállítani
A politikus szerint sem az ellenzék, sem a sajtó nem képes megállítani a kétharmados többséggel kormányzó Magyar Pétert. Úgy véli, egyedül a Tisza Párt saját szavazóbázisa tudná korlátok közé szorítani a miniszterelnököt, ha jeleznék elégedetlenségüket.
F. O. - szmo.hu
2026. augusztus 05.



A Médiapiac című műsorban fejtette ki véleményét Vona Gábor, a Második Reformkor Párt elnöke, aki eredetileg a halál témájáról beszélt volna, de a közelmúlt eseményei miatt inkább az aktuálpolitikára terelődött a szó. A politikus a beszélgetés elején azonnal reagált arra a hírre, hogy visszavonták az M1 Híradó újonnan kinevezett főszerkesztőjének és műsorvezetőjének megbízatását, miután Magyar Péter miniszterelnök egy kommentben fejezte ki nemtetszését.

Vona szerint már a két név, Hajdú Gábor és Borsa Miklós felmerülése is hiba volt a közmédia megújítása kapcsán. Úgy véli, a másik, talán még súlyosabb hiba, hogy a miniszterelnök kommentje kellett a döntés visszavonásához.

„A miniszterelnök ezek szerint lényegében kézi vezérléssel, bemondásra tud beavatkozni a kommentben, még csak nem is egy hivatalos levélben vagy egy magántelefonhívásban, hanem kommentben, nyilvánosan teszi helyre, »a közszolgálati tévét«” – fogalmazott.

Szerinte ez a lépés nem a demokratikus érzésünket erősíti. „ Magyar Péter miniszterelnökként mindent kézben akar tartani, és mindent ő akar irányítani és korrigálni, ha szükséges” – mondta.

Mélyebb, rendszerszintű gondot lát az ügyben.

„Itt az igazi, súlyos probléma most nemcsak az, hogy kommunikációsan ez egy rosszul kezelt konfliktus, hanem egy működési elv, egy antidemokratikus működési elv jelenik meg így a szőnyeg alól”

– jelentette ki. Szerinte ha ez a fajta „kommentben kormányzás” lesz a norma, az hosszabb távon komoly problémákat vet fel.

A Tisza Párt fejlődési ívét is kritikával illette, mondván, a párt nem kormányzásra, hanem egy rendszer leváltására kapott kétharmados felhatalmazást. Szerinte egy semmiből jött, tapasztalatlan politikusokból álló pártnak két év alatt nem lehet felkészülni egy kétharmados kormányzásra.

„Nincs meg az a szamárlétra sem, hogy elindulsz, kialakítod a saját értékrendedet, programodat, bejutsz az Országgyűlésbe, növekedsz, kudarcokkal szembesülsz, hanem lényegében egyből, szinte a semmiből. És szerintem ez a fajta unorthodox szervezetfejlődés, vagy közösségfejlődés, előbb-utóbb benyújtja a számlát” – magyarázta.

A kialakult vízválság kapcsán a politikai egység hiányát emelte ki. Felvetette, hogy a pártok frakcióvezetői közös sajtótájékoztatót is tarthattak volna, hogy a nemzeti egység képét mutassák. „Mi lett volna, hogyha ebben a helyzetben a parlamenti pártok frakcióvezetői azt mondják, hogy ez most egy olyan helyzet, hogy tudjuk, mindannyiunk »hardcore« szavazóinak nem fog tetszeni, hogy itt áll mellettem a másik, de most egy olyan helyzet van, hogy ezt be kell nyelnie a saját szavazóbázisunknak, és mi itt most közösen vagyunk” – vázolta fel a lehetőséget. Véleménye szerint ezek az „out of the box” kilépések hiányoznak a magyar politikából.

Élesen bírálta a jelenlegi politikai kultúrát, amelyet „keresleti politikának” nevezett, ahol a pártok azt nézik, mit akarnak hallani az emberek, ahelyett, hogy „kínálati politikát” folytatnának, azaz valódi programokkal és értékrenddel állnának elő. Szerinte a miniszterelnököt egyedül a saját szavazóbázisa állíthatná meg, ha jeleznék, hogy bizonyos lépések már nem elfogadhatók számukra.

„Most Magyar Pétert én nem tudom megállítani, te se, a sajtó se, senki nem tudja, kétharmada van. Egyvalaki tudja megállítani: a Tisza szavazóbázisa. Nekik kellene ilyenkor jelezni, hogy ez nem oké” – mondta.
A teljes beszélgetés:

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Annyit értenek a nukleáris energiához, mint ló a mozijegyhez” – a Paksi Atomerőmű fideszes vezetését bírálta a volt MVM-főnök
Mártha Imre, a Magyar Villamos Művek egykori vezérigazgatója élesen bírálta a paksi atomerőmű jelenlegi vezetését. Szerinte a menedzsment szakmai felkészültsége nem megfelelő, a létesítményt valójában a kétezer fős szakmai stáb működteti.


Mártha Imre, a Magyar Villamos Művek korábbi vezérigazgatója az ATV Egyenes Beszéd című műsorában beszélt arról a 2018-as leveléről, amelyben már akkor a paksi atomerőmű hűtési problémáira és a Paks II projekt aggályaira hívta fel a figyelmet. A volt MVM-vezér szerint a 2018-as figyelmeztetései bejöttek. Azt mondta, nem örül ennek. A Süli János akkori miniszternek írt levelében két kulcsmondat szerepel, az egyik, hogy „jelenleg üzemelő Paks I végletekig kihasználja a Duna folyóvíz adta hűtési lehetőségeket”, a másik pedig, hogy „egyszerűen nincs és nem is lesz megfelelő mennyiségű víz a Dunában.”

Mártha szerint „az a baj, hogy szerintem most sokkal nagyobb a gond, mint amit a levélben leírtam.”

Kifejtette, hogy a Paks I atomerőmű jelenleg a nyolc turbinából eggyel, a négy reaktorból pedig egy csökkentett teljesítményűvel üzemel, ami egyáltalán nem felel meg a tervezett működési állapotnak. Bár az orosz gépkönyvek említik ezt a lehetőséget, de nem heteken vagy hónapokon át tartó üzemre tervezték. A helyzetet egy hasonlattal írta le:

„Ez olyan, mintha egy Forma 1-es autóval a budapesti belvárosban döcögnénk, megállással indulva, 5 km/órás sebességgel.”

A paksi szakemberek munkáját zseniálisnak nevezte, akik ebben a helyzetben is képesek működtetni az erőművet. Ugyanakkor élesen bírálta az atomerőmű jelenlegi vezetését.

Úgy fogalmazott, az erőmű egy félkatonai szervezet, amelynek élén jelenleg „egy bukott fideszes energiahivatali elnök [Horváth Péter Jánosra gondol - a szerk.] ül, és a felügyelő bizottság élén pedig egy Fidesz által indított országgyűlési képviselő, aki úgy tudom, hogy nem nyerte meg a körzetét [itt pedig Steiner Attilára].”

„Ők ketten szerintem annyit értenek a nukleáris energetikához, mint ló a mozijegyhez. Nem ők viszik a művet. Az a kétezer ember viszi, aki ott éjjel-nappal azon dolgozik, hogy ez az egy turbina és az a fél reaktor terhelés működjön.”

Mártha szerint a kormányzati kommunikáció is ezt tükrözi, mivel a miniszterelnök helyszíni látogatásai során nem a felsővezetőkkel, hanem a műszaki vezérhelyettessel mutatkozik. Úgy véli, egy atomerőmű esetében nem szerencsés, ha törések vannak a menedzsment és a szakszemélyzet között.

A jelenlegi, csökkentett teljesítményű üzemmód fenntarthatóságával kapcsolatban bizonytalanságát fejezte ki. Azt mondta, a blokkvezérlő mérnökök bravúrja, hogy a rendszer így is működik, de abban nem biztos, hogy ez hetekig vagy hónapokig tartható.

A legnagyobb veszélynek azt tartja, ha az utolsó blokk is leállna. „Ha ne adj isten Paks leáll, mert elfogy a víz, akkor egy 2000 megawattos termelőberendezés átfordul az ország egyik legnagyobb fogyasztójává.”

Míg egy működő blokk képes „megfűteni” a másikat az újraindításhoz, a teljes leállás és kihűlés utáni újraindítás rendkívül nehézkes lenne. Egy régi példát említett: „Ez utoljára több mint 40 éve ezelőtt indult el hideg állapotból, ahhoz külön kazánparkot építettek a szovjetek, és arról a kazánparkról fűtötték meg az első reaktort.” Hozzátette, hogy ezt a kazánparkot már évtizedekkel ezelőtt lebontották.

A jelenlegi helyzetet, amikor a Duna vízszintje centikre van a leállástól, „hajmeresztő pillanatnak” nevezte.

A reaktorok élettartamára is káros a gyakori leállítás és újraindítás. Az orosz tervek szerint ezeket a blokkokat folyamatos, teljes terhelésű üzemre tervezték, a le- és felterhelés fogyasztja az élettartamukat. Emlékeztetett, hogy a románok a cernavodai atomerőműnél hasonló problémákkal küzdenek, és négy uszályt süllyesztettek el a Dunában, hogy egy mesterséges küszöbbel megemeljék a vízszintet.

Mártha Imre beszélt egy lehetséges megoldási javaslatról is, amelyen a budapesti közüzemek a Műszaki Egyetemmel közösen dolgoznak.

A projekt célja egy 120 kilométeres távvezeték kiépítése Paks és Budapest között, a Duna nyomvonalán, amellyel az atomerőmű hulladékhőjét lehetne eljuttatni Budapestre és az útba eső városokba távfűtési célra.

Ez szerinte Pakson is segítene, mert a jelenleg a Dunába engedett hőt hasznosítani lehetne. Konkrét becslést is mondott: „A mi számításaink szerint, ami még nagyon előzetes, egy ilyen 150-200 megawatt hőt, teljesítményt ilyenkor is el lehetne hozni, ami most egyébként az élethalál közötti különbség.” Hangsúlyozta, hogy ez egy többéves projekt.

A Paks II beruházás kapcsán megismételte korábbi aggályait. Szerinte a jelenlegi helyzetben a Dunába már egyetlen megawattnyi plusz hőteljesítményt sem lehetne beengedni, ezért Paks II esetében elkerülhetetlen lesz hűtőtornyok építése. Ez a Heller-Forgó-féle technológia ismert és működő, de megépítése az egész projekt újratervezését, újraengedélyeztetését és jelentős költségnövekedést vonna maga után.

A nagyméretű atomerőművek építését mára elavult koncepciónak tartja, a Paks II projektet egy kihalásra ítélt mamuthoz hasonlította.

Felidézte, hogy már évekkel ezelőtt megjósolta, hogy az Európai Unió a tiltott állami támogatás és a szabványok miatt sem fogja engedélyezni a projektet az eredeti formájában.

„Most olyan érdekes, hogy én ezt megmondtam, csak senki nem hitte el.”

Ehelyett a Paks I blokkok üzemidejének meghosszabbítását tartaná a legfontosabbnak, akár 80 éves korig, ahogy arra amerikai példák is vannak. Kritizálta a kormány korábbi „szélerőmű frászát”, mondván, ha az elmúlt 16 évben épültek volna szélerőművek, azok most jelentősen kiegészíthetnék a napelemparkokat, és könnyebb helyzetben lenne az ország.

Teljes interjú:

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Takács Péter: Majka áldozatpózba vágta magát, miután tengerparti képpel hergelte azokat, akiknek nem tetszett a hétvégi energiazabáló nagykoncertje
A fideszes politikus odaszúrt a rappernek, aki egy fenyegető üzenet miatt lemondta egy erdélyi koncertjét. Takács arra is kitért, hogy szerinte „Magyar Péter napi szintű hergeléséből, uszításából milyen indulatok fakadnak.”
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. augusztus 05.



„Bele kéne lőni a fideszeseket a Dunába” – ezzel a kommenttel illusztrálta Takács Péter fideszes országgyűlési képviselő egy Facebook-posztban, hogy szerinte milyen indulatokat kelt Magyar Péter kommunikációja.

A képviselő a bejegyzés végén feltette a kérdést: „Ez már Szeretetország, tessék mondani?”

A poszt elején Majka életveszélyes megfenyegetéséről ír, ami miatt a rapper lemondta egy erdélyi koncertjét.

Takács szerint szerint Majka „áldozatpózba vágta magát, miután tengerparti képpel hergelte azokat, akiknek nem tetszett a hétvégi energiazabáló nagykoncertje.”

Úgy látja, ilyenkor „gyorsan el kell játszani az áldozatot és be kell mutatni, hogy bizony az őt joggal kritizálók képesek lennének akár gyilkolni is, hát ki hallgatná meg a véleményüket.”

Leszögezte, hogy „persze, fenyegetni bárkit is, az nem elfogadható dolog”, majd áttért a saját oldalán tapasztaltakra. Állítása szerint egy kommentelő „remek ötlettel” állt elő az egyik posztja alatt a Duna vízszintjének megemelésére.

A képviselő idézte is a szerinte „briliáns” megoldást: „Bele kéne lőni a fideszeseket a Dunába, hogy a belőlük képződött medergát emelje a vízszintet.”

Takács szerint „ez csak egyetlen példa arra, hogy Magyar Péter napi szintű hergeléséből, uszításából milyen indulatok fakadnak.”

Hozzátette, mások ennél tovább is mennének: „Egyesek csak sárga csillaggal jelölnék a fideszesek lakását, más nem állna meg itt.”

Majka lemondott koncertjéről itt írtunk részletesebben:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk