„Azt álmodom, hogy a családomat megölik vagy túszul ejtik az oroszok” – Az ukrán gyerekek egész életét meghatározzák majd a háború borzalmai
Inna és Evhen Ryabukon fia, Elisei Ryabukon májusban lett volna 14 éves. Alig több mint egy hónappal azután vettek tőle végső búcsút a Kijev keleti részén található Brovai város templomában, hogy orosz katonák megölték őt egy lövöldözésben – írja a BBC.
Inna, kisebbik fia és Elisei Peremohában ragadtak a harcok kezdetekor, és egy konvojjal kezdtek menekülni, amikor március 11-én engedélyt kaptak a távozásra.
- mondta az édesanya.
Elisei a második autóban ült, amelyben senki nem élte túl a támadást.
„Kúsztam a mezőn, és úgy mentettem meg a hároméves fiamat, hogy a kabátja kapucnijánál fogva vonszoltam. Tiszta szerencse, hogy bármelyikünk élve kijutott” – mondta Inna, akinek kisebb gyermeke az egyetlen ok, amiért képes továbblépni.
Feljelentést tett a rendőrségen, mert igazságot akar Elisei meggyilkolása miatt, hogy a világ tudjon ezekről a bűnökről, minden áldozatot számon tartsanak, és Oroszországot felelősségre vonják a gyilkosságokért.
Az Ohmatdyt kórházban a harcokban megsebesült gyerekeket fogadják. A hatéves Daniil Avdeenkot az északi Csernyihiv városából hozták ide, amit az orosz erők körbezártak és egészen április elejéig bombáztak.
A robbanás miatt mindannyian a földre kerültek. Az apa, Olekszandr látta, hogy felesége lába erősen vérzik. Táskájának pántjával szorította el a vérzést, így mentette meg a lábát az amputációtól.
A család mindhárom tagja különböző kórházba került. Az első négy napban nem tudták, ki él, és ki nem, ráadásul kisfiuk nevét sem regisztrálták az ellátás alatt. A családot végül együtt szállították Kijevbe kezelésre.
Édesapja elmondása szerint Daniil minden részletre emlékszik, és magát hibáztatja a történtekért, amiért nem ment le a pincébe az anyjával, apja utasítása ellenére sem.
Egy humanitárius folyosón keresztül sikerült távozniuk, amit márciusban nyitottak meg a civilek evakuálására. Családja jelenleg egy lepusztult kijevi kormányzati épület szobájában él.
- mondja Ilja.
Útban a menedék felé a fiú és családja égő épületekkel, megsemmisült tankokkal és holttestekkel találkoztak. Mint mondja, nem tud nem gondolni arra, hogy még mindig tart a háború, rémálmok is gyötrik éjszakánként.
Nagynénje, Valentina Szolokova, akinek családját Iljáékkal együtt evakuálták, úgy fogalmaz, az a legnehezebb, hogy meg kellett értetnie a gyerekkel, hogy korábban egy olyan életet éltek, ahol mindenük megvolt, iskolába jártak és játszottak, most pedig meg kell tanulniuk mindezek nélkül élni.
– mondja.
Az ENSZ becslése szerint 7,8 millió ukrán gyerek van kitéve a háború borzalmainak, és körülbelül kétharmaduknak kellett elhagynia az addig biztonságot jelentő otthont és megszokott életet. Az ukrán kormány információi szerint eddig több mint kétszáz gyermeket öltek meg a háborúban, és több százan sérültek meg közülük.