Az ukránok által elfoglalt orosz területről tudósított a New York Times: „Már ők is érzik, milyen, amikor az ember élete romba dől a háború miatt”
„Csak a romok maradtak egy orosz határállomásból: a szélben csapkodó bádoglemezek, szanaszét heverő vámnyilatkozatok és kóbor kutyák egy »Oroszország« feliratú útjelző tábla alatt” – így írta le a The New York Times hosszú riportjában Andrew E. Kramer. A David Guttenfelder megdöbbentő fotóival illusztrált cikkben az ukrán támadás utáni helyzetet mutatja meg. Leírását az elfoglalt és porig rombolt egykori határátkelőnél kezdi, ahol az ukrán páncélos járművek akadálytalanul robognak át a határon, ahogy a fegyverekkel és katonákkal megrakott konvojok folytatták előrenyomulásukat a második világháború óta legnagyobb külföldi invázió során, amely Oroszország területére történt.
Az invázió első hetének végéhez közeledve, az ukrán hadsereg már több tíz kilométerrel behatolt Oroszország területére, miközben orosz katonák szétszórt lőszerei és eldobott páncélzatai jelezték, hogy a harc nem a Kreml tervei szerint alakult. Ahogy a szerző írta, az ukrán katonák egy része szinte örömmel fogadta a fordulatot:
– mondta egy ukrán katona a The New York Times tudósítójának.
Az orosz válasz azonban nem maradt el: a légicsapások és a bombázások megsemmisítették a környező falvak házait, miközben az ukrán csapatok tovább haladtak előre. Az ukrán offenzívának azonban az a célja, hogy
A kérdés továbbra is nyitott, hogy Ukrajna képes lesz-e megtartani a megszerzett területeket.
A támadás meglepetésszerűen érte az oroszokat. Az ukrán erők először aknamezőket tisztítottak meg, majd páncélos járművek követték őket, amelyek áttörtek a gyenge orosz védelmi vonalon. A Szudzsa határállomáson az ukrán katonák éppen az ott elesett orosz katonákat zsákolták be.
Kramer információi szerint az ukrán támadást titokban készítették elő, és a tisztek még a támadás előtt néhány nappal sem tudták, hogy mi vár rájuk.
– mondta a csak a keresztnevét elárulóArtem ezredes, aki csak a támadás előtt három nappal közölte a hírt a beosztottaival.
– mondta Artem ezredes. Mégis, ahogy a hírek egyre lejjebb szivárogtak a ranglétrán, a hadsereg a katonák diszkréciójában bízott. A tisztek nem gyűjtötték össze a katonák telefonjait, biztosak voltak abban, hogy megtartják a titkot.
Az ezredes szerint az ukrán erők támadása Oroszország területén óriási csapás volt Moszkva tekintélyére.
– mondta Artem ezredes. Az invázió az orosz válaszlépések szétzilálásával egy „pufferzónát” hozott létre az ukrán hadsereg számára.
Az ukrán offenzíva titkossága rendkívül fontos volt. Tavaly, amikor a hónapokig beharangozott déli front elleni támadás végül kudarcot vallott, az ukrán védelmi minisztérium elemző intézete tanulmányozni kezdte a sikeres katonai műveleteket az első és második világháborúból, valamint más konfliktusokból. Arra jutottak, hogy a sikeres műveletek közös vonása a csend volt, a politikai vezetők nem osztottak meg részleteket a nyilvánossággal, amíg a célokat el nem érték.
Az ukrán vezetők most is vártak napokat, mielőtt nyilvánosan elismerték volna, hogy átlépték az orosz határt.
– mondta Ivan Kiricsevszki, a Defense Express ukrán elemző csoport katonai szakértője.
Az offenzíva miatt Ukrajnának gyorsan kellett evakuálnia a határ menti falvak lakóit, mivel az orosz válaszlépések bombázások formájában érkeztek. Mintegy 20 ezer embert evakuáltak a határtól számított hat mérföldes körzetből. A kitelepített lakosok, bár nagy áldozatot hoztak, de támogatták az ukrán hadsereg stratégiáját, remélve, hogy ez a lépés véget vethet a háborúnak.
– mondta Vera Prostatina, egy 65 éves nyugdíjas, aki kénytelen volt elhagyni otthonát.
Az hadművelet nemcsak a háború menetében hozott jelentős fordulatot, hanem a háború megítélésében is. A korábban védekező pozícióba szorult Ukrajna most először kezdeményezett támadó műveletet Oroszország területén, és ezzel sikerült megingatnia azt a képet, amelyet Oroszország a saját lakossága és a világ előtt mutatott: a legyőzhetetlen, mindent ellenőrző birodalom képét. A támadás nyomán Moszkvának szembe kellett néznie azzal, hogy nem minden az ő kezében van, és hogy a saját határain belül sem védett teljesen.
Az ukrán offenzíva váratlanul érte az orosz vezetést, és a válaszlépések összehangolása is nehézségekbe ütközött. A támadás nyomán Moszkva az orosz belbiztonsági szolgálatot, az FSZB-t bízta meg a helyzet kezelésével, ami azt mutatja, hogy
A helyzet a határ menti térségekben továbbra is feszült. Az ukrán hadsereg célja, hogy minél tovább megtartsa az elfoglalt területeket, hogy ezzel nehezítse az orosz erők mozgását és válaszlépéseit. Ugyanakkor a támadásnak stratégiai jelentősége is van:
Az orosz lakosság számára az ukrán támadás egy új, eddig nem látott fejezetet nyitott meg a háborúban. A Kreml propagandagépezete eddig sikeresen elérte, hogy a háború a frontvonalak távoli kérdésének tűnjön, de most, hogy a harcok az orosz földre is átterjedtek, egyre több orosz polgár kénytelen szembesülni a háború valóságával.
Az ukrán vezetés ugyanakkor tisztában van azzal, hogy az orosz válasz nem marad el, és a helyzet bármikor romolhat. A Kreml valószínűleg minden erejét mozgósítani fogja, hogy visszaszerezze az elvesztett területeket, és megbosszulja az ukrán támadást. Ezért az ukrán hadseregnek most az a feladata, hogy megerősítse állásait és felkészüljön az orosz ellentámadásra.
„A világ figyelme most Ukrajnára és Oroszországra irányul. Az ukrán offenzíva új dimenziót adott a konfliktusnak, és világossá tette, hogy a háború még messze van a végétől. Az, hogy ez a támadás elég lesz-e ahhoz, hogy változást hozzon a frontvonalakon vagy a diplomáciai tárgyalások során, egyelőre még kérdéses. De az biztos, hogy az ukrán hadsereg most olyan erőt mutatott, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni” – írja Andrew E. Kramer.
