SZFE-rektorhelyettes: „Ez a gólyacsapat nem most jött le a falvédőről, nehéz lesz nekik újat mondani”
Nem egy szokásos köszöntőbeszédet mondott a Színház- és Filmművészeti Egyetem rektorhelyettese kedden az intézmény évnyitóján.
Mint azt megírtuk, a folyamatos tiltakozás és a tüntetések ellenére megkezdődött a tanév az egyetemen. A hallgatók és a tanárok úgynevezett kísérleti tanköztársaságot hirdettek, aminek a tevékenységébe beleférnek a hagyományosnak számító oktatási egységek, zárt és nyitott kurzusok és az egyetem helyzetére reflektáló akciók.
Upor László távozó rektorhelyettes beszédét az elsőéves egyetemistákhoz az SZFE Facebook-oldalán is közzétették. Mi is változatlanul közöljük:
"Kizökkent az idő, ki tagadhatná?
Upor László rektorhelyettes beszéde az SzFE évnyitóján,
2020. szeptember 15.
Szokatlan ez: nem kell szép lassan, óvatosan bevezetni nyitott köreinkbe a frissen felvetteket. Idén úgy köszöntjük az újoncokat, hogy sokuk már nemhogy a tűzkeresztségen van túl, de máris többet tapasztalt-vállalt az egyetemi közösség életéből-gondjaiból-harcaiból, mint más (szerencsésebb?) hallgatók egy teljes képzési ciklusban, fél évtized során. A nem vágyott bőség zavara. Mindenesetre nyugodtan mondhatjuk,
ez a gólyacsapat nem most jött le a falvédőről, nem ma érkezett a hathúszassal; nehéz lesz nekik újat mondani.
Köszöntő-invitáló beszédben derűsnek-bizakodónak illik lenni, mosolygósan felvázolni a közös jövő szép, rózsaszín horizontját. Szívesen tenném, de csak részben volnék hiteles. Nem ígérhetek könnyed csevejt, hátradőlést, gondtalan diákéveket, boldog búslakodást patinás romkocsmákban. Lesz persze az is nyilván. De ami rátok vár, az ennél sűrűbb-izgalmasabb-katartikusabb, és egyvalamit biztos nem süthetünk majd rá: langymeleg, unalmas rutinpercek peregnek monoton, végtelen sorban.
Ha választott pályátok felől nézzük a dolgot, termékeny, gazdag pillanatban csatlakoztatok hozzánk. A téma az utcán hever, ahogy mondani szokás. Bár ilyen sűrűségben talán túlzás is, néha megelégednénk kevesebbel. Film, színház és média most az egész világ, és színész, látványtervező, „fizikus”, drámainstruktor stb. benne minden férfi és nő. Fellép és lelép s mindenkit sok szerep vár életében. (Ferdített idézet vége.)
De játsszunk akár hőst, akár intrikust vagy áldozatot, a legfontosabb – és létfontosságú, hogy ez így is maradjon –, hogy a Rákóczi út-Vas utca-Szentkirályi utca varázsháromszögében egy nagy társulat vagyunk, a közösség egy.
Nem abban az értelemben, hogy négyszázvalahány hallgatónak és félannyi oktatónak, dolgozónak egyöntetű az ízlése, a véleménye vagy akár csak az érdeklődése – dehogy! –, hanem abban az értelemben, hogy a keresésben vagyunk egyek: egyöntetűen a kutatásban, a kérdezésben vagyunk érdekeltek, abban lelünk élvezetet. Ez olyan hely, olyan közeg, ahol bizony kérdéseket szokás feltenni – pedig ez valamiért egyre kevésbé szokás különben.
