Az Isten pénze nem elég karácsonykor, muszáj ennyit költeni?
Gyerekek, segítsetek: ti hogy csináljátok? Hogy csináljátok azt, hogy karácsonyra tip-top rendben a lakás, masnival-vicces csomagolóban élre vasaltan állnak az ajándékok és nyolcvanfélét főztök? Miközben áll a fátok, fel van díszítve és az ajándékok között mindenki megkapja azt, amire vágyik? Nem is a rendrakás meg a főzés a fő nyekergésem:
egész egyszerűen feneketlen tónak érzem a karácsonyi költekezést.

Ma már kifakadtam, hogy tényleg az Isten pénze sem elég és még az a szerencse, hogy raktunk félre karácsonyra, de könyörgöm, más hogy oldja meg? Egy napon át kerengtünk a városban egy konkrét listát követve, hogy mindenkinek a családban meglegyen az ajándéka. Ici-pici a családunk, mi négyen, meg még négyen és még hárman: négy közeli családtag, négy rokon és még három távoli rokon (amolyan "illik neki is ajándékot adni karácsonykor" típus).
Ez tényleg nem sok, ugye? Tizenhét üzletben totyorogtunk nyolc órán keresztül, a dédit persze kihagytuk, aztán a nagylánynak nem lett méretben az, ami, majd a sógor fiának nem lett olyan, amilyenre vágyott - de eltelt egy nap és este forralt borral koccintottunk, majd felpolcolt lábakkal igyekeztük túlélni, hogy lezsibbadt a talpunk is. Nem mertem ránézni a számlámra, mennyi pénz folyt ki így, de az ajándékok hellyel közzel meglettek.
Aztán következett egy nap a kaják bevásárlásának. Az egyik családtag nem eszik halat - de halat kell - mit szólsz a csirkéhez? - karácsonykor csirkét? Kell üdítő is? Minek? Sosem iszunk. De karácsonykor kell. Milyen üdítő. Szénsavas, szénsavmentes. Rostos. Meg sör. Meg valami tömény is. Meg azért kell a pezsgő is. Majd szilveszterkor is veszünk. Meg ropogtatni való. Minek? Mert miért ne? Meg csoki. Minek? Lesz süti! Nem baj, legyen.

Most úgy néz ki a hűtőm, mint egy atomtámadás.
A nő a családban én vagyok, ergo én fogok főzni, de szerintem ennyi kaját nem fogunk egész januárban sem enni. Hogy nem tudunk mértéket tartani? Az bizony, így karácsony környékén igaz lehet. Elnéztem mások bevásárló kosarát: nasik, üdítők, rekeszben sörök, négyes zsugorban kóla, tizesével banán meg narancs. Három doboz szaloncukor, amit idén aranyárban mérnek, mert a Pistike nem szereti a marcipánost, ami a Papa kedvence, a Béla meg esküszik a zselésre.
Én pedig nem győzöm azon nyugtatni magam, hogy ez tulajdonképpen három napnyi ünnep. Amikor zabálunk. Amikor megajándékozzuk talán azokat is, akikkel év közben egy szót sem váltunk. És iszunk üdítőt.
Hogy aztán januárban maradjon egy kis száraz kenyér, meg a laptévé törlesztő részletének első csekkje.