Az internet szexuális ragadozói – hogyan kerülhet veszélybe egy gyerek, és mit tehet a szülő?

A mai 30-as, 40-es szülők még egy olyan korban nőttek fel, ahol nemhogy Internet, de még mobiltelefon sem igen létezett kamasz vagy fiatal felnőtt éveikig. Az ő gyerekeiknek, akik már digitális bennszülöttként jöttek a világra, természetes, hogy bármilyen kapcsolat vagy tartalom másodpercek alatt kialakítható vagy elérhető. Ha körbe kérdezünk a szülők között, nagyrészük úgy gondolja, hogy képben van az Internet aktuálisan kínált közösségi lehetőségeivel, miközben legtöbben a Facebook és az Instagram használatán túl nemigen jutottak.

Azt a folyamatot, amelyben a mai kor gyermekei virtuális téren tájékozottabbak és lényegében felvilágosítják a szüleiket az Internet lehetőségeiről, fordított szocializációnak nevezzük. A jelenségnek természetesen nem csak negatív aspektusai vannak, de világosan látni kell, hogy az életkor, a szülő-gyerek kapcsolat minősége és, hogy a gyerek mennyire felvilágosítva kerül be ebbe a kontrollálhatatlan világba, nagyon különböző kimenetelekhez vezethet.

A kutatások azt mutatják, hogy a gyerekek és a serdülők online zaklatókkal jellemzően chatszobákban, blogokon és üzenetküldő (messenger) rendszereken keresztül kerülnek kapcsolatba. És mielőtt azt gondolnánk, hogy elenyésző kisebbségről beszélhetünk, a számok másról árulkodnak:

* egy 1200 fős 9 és 19 éveseket vizsgáló angol kutatásban a fiatalok 33%-a számolt be chatszobákban vagy messengeren történt zaklatásról.

* egy kanadai vizsgálatban a 12-13 évesek 54%-a volt már internetes bántalmazás áldozata.

* egy majdnem 300 fős török vizsgálatban a fiatalok több, mint 30 %-a számolt be online zaklatásról.

A gyerekek az interneten háromféle veszélyforrással találkozhatnak:

* a kereskedelmi rizikó, amelyben személyes adatokat vagy a szülők hitelkártyája által nagy összegeket csalnak ki a gyerekekből.

* tartalom rizikó: amikor hamis vagy nem az életkorának megfelelő tartalommal szembesül a gyerek.

* kontaktus rizikó: cyber bullying, személyes adatok felhasználása és szexuális zaklatás.

Technophilia

A technophilia kifejezés azokra az egyénekre utal, akik arra használják a számítógépet/Internetet, hogy gyermekekkel kapcsolatos szexuális devianciájukat kiéljék. Meglehetősen sokan vannak azok, akik chatszobák anonimitásába burkolódzva próbálnak gyerekektől és serdülőktől szexuális tartalmakat kicsikarni. A gyerekek megközelítése szép lassan, óvatos puhatolózással kezdődik, ahonnan apró lépésekkel férkőznek az áldozat bizalmába. Sokszor a szégyen és a bűntudat az, ami igazán izolálja a gyereket, aki egy ponton túl nem meri bevallani szüleinek, hogy milyen viszonyba került az Interneten.

A kutatást végző McLaughlin kiemeli egyébként, hogy a zaklatóknak gyakorlatilag bármilyen háttere lehet. Lehet egyedülálló, de ugyanúgy házas is, sőt akár lehetnek gyerekei is. Amikor azt vizsgálták, hogy a zaklatók milyen munkát végeznek civil életükben, szintén megdöbbentően sokszínű képet kaptak: ápolók , IT-sok, tanárok, gyárimunkások, mérnökök és még számtalan szakma képviselői. Nem volt olyan háttér, ami valószínűbbé tette volna, hogy valakiből internetes szexuális zaklató legyen, és olyan sem, ami ezt kizárná. Az internet adta anonimitás lehetővé teszi, hogy elmosódjon a civil háttér és bárki bármilyen szerepet felvegyen.

A kutatók vizsgálatuk alapján négy szexuális zaklatói típust különböztetnek meg:

* A gyűjtögetők: ők lényegében a „kezdő” elkövetők. Eleinte csak álprofillal társalognak a gyerekekkel, majd szép lassan kezdenek el pornográf képeket kicsalni a gyerekektől, amelyeket saját felhasználászra kinyomtatnak. Feltehetően úgy kerülnek bele ebbe a világba, hogy úgy érzik, annak zártsága védi őket attól, hogy mindenki megismerje perverziójukat. Amikor a pornográf tartalmak már nem nyújtanak számukra elég izgalmat, tovább lépnek a következő szintre.

* Az utazók: ők azért társalognak gyerekekkel, hogy manipulálva őket elérjenek egy szexuális tartalmú személyes találkozót. Ők is gyűjtögetik a pornográf képeket. Sokan először kortárs csevegésbe kezdenek a gyerekekkel, hogy kialakuljon a bizalom, utána személyes adatokat szereznek meg, és ezzel már sakkban tudják tartani az áldozatot és kikövetelni egy személyes találkozót.

* Gyártók: ők maguk hoznak létre pornográf tartalmakat, amelyeket elérhetővé tesznek a világhálón. Előfordul, hogy gyerekekről közösségi zuhanyzókban (pl. uszoda) készítenek felvételeket, vagy kicsalnak gyerekektől félmeztelen vagy szexuális tartalmú felvételeket. Közöttük már vannak gyermekmolesztálók is.

* Csevegők: ők általában nem foglalkoznak gyermek pornográfiával és még az is lehet, hogy felhívják a gyereknek a figyelmét az ilyen típusú veszélyekre, mert azt az érzetet akarják kelteni a gyerekben, hogy ők megbízható felnőttek. Úgy adják elő magukat, mint akitől a gyerek nyugodtan kérdezhet, akár a szexről is, mert az erről való beszélgetés szexuálisan izgató számukra. Ezek a beszélgetések számukra szexuálisan izgatóak. Ez a fajta chatelés átválhat telefonszexre is. Ha az ilyen típusú zaklató megérzi a gyerek nyitottságát, akkor jellemzően nehezen engedi el áldozatát.

Mit tehet a szülő?

* Közös felfedezés: beszéljük meg gyerekünkkel, hogy mutassa meg, milyen felületeket szokott használni, milyen játékokkal játszik, egyáltalán, miket csinál az interneten. Mi az, amit szeret, és mit nem? Hol tartja a kapcsolatot a barátaival? Milyen lehetőségeket kínálnak az egyes felületek? Legyünk érdeklődek akkor is, ha sok mindent nem értünk elsőre és idegen világnak tűnik. Sokkal több esélyünk van észrevenni, hogy baj van, ha képben vagyunk azzal, hogy mit csinál a gyerekünk és hol koborol az online térben.

* Felvilágosítás és kommunikáció: itt egyrészt az Internet veszélyeivel kapcsolatos felvilágosításról is szó van, illetve arról, hogy mik azok a dolgok, amik a ő privát szférájához tartoznak. Nem arról van szó, hogy halálra kell ijeszteni a gyereket, de igenis tudnia kell, hogy léteznek rossz emberek, jó álarc mögé bújva és kell, hogy legyen benne egy minimális gyanakvás. Nyugodtan lehet mondani, hogy nincs rendben, ha valaki ruha nélkül kér róla képeket vagy csücsörítős szexi selfie-t, ahogy az sem, ha olyan dolgokra kérdez rá, hogy éppen mit visel, vagy hallotta-e egy ilyen-olyan celeb szexuális szokásairól. Azt is emeljük ki, hogy az sem ok, ha egy idegen a személyes adatairól faggatja. Ilyen például, hogy hova jár iskolába, hol lakik, kik a szülei, milyen jelszavakat használ, stb.

A beszélgetést már akkor érdemes elkezdeni, amikor a gyerek a szülő mellett elkezd valamit böngészni az interneten, így később magától is eszébe fog jutni, hogy mire kell odafigyelnie netezés közben. Nagyon fontos, hogy mindig biztosítsuk gyerekünket, hogy, ha valami furcsát, provokatívat észlel valamelyik beszélgetőpartnerénél, nyugodtan szóljon valamelyik szülőjének, idősebb testvérének. Nincs olyan, hogy rosszkor vagy feleslegesen szól!

* Szabályok: a felvilágosításhoz szorosan kapcsolódik bizonyos szabályok lefektetése. Onnantól kezdve, hogy a gyerek hány éves kortól és mennyi ideig netezhet, azon keresztül, hogy milyen tartalmakat nézhet meg és miket nem, és ide tartozik, hogy ne küldjön magáról intim fotókat, ne adjon meg személyes adatokat, és akármilyen szimpatikusnak tűnik valaki, ne beszéljen meg személyes találkozót a szülei tudta nélkül. Ha pedig mégis megtörtént, szóljon róla a szüleinek és beszéljenek róla, hogy ez miért lehet veszélyes.

* Nyílt szülő gyerek-kapcsolat: mindig legyünk nyitottak arra, ha gyerekünk mesélni akar nekünk, beszélni szeretne velünk. Érezze azt, hogy hozzánk bármikor fordulhat, és bármit is mondjon, mindig szeretni fogjuk. Akármilyen butaságot csinált, ott vagyunk neki, hogy segítsünk. Ezt az utolsó pontot természetesen mindig tartsuk szem előtt.