A BBC News két történeten keresztül mutatja be, milyen különösen érzékeny és nehéz helyzetbe kerül az, aki orosz állampolgárként él Ukrajnában.

Galina Ukrajnában született. Ukránul beszél, férje az ukrán hadseregben szolgál, és a közép-ukrajnai Vinnicja városától délre fekvő faluban él. De Galina jogilag orosz. Gyermekként került Ukrajnába.

„Amikor megmutatod a dokumentumaidat, az emberek azt hiszik, hogy marslakó vagy” – mondja nekem a konyhájában, ahol sebesült ukrán katonák pólóinak varrásával tölti az idejét. Az ukrán állami migrációs szolgálat ragaszkodik ahhoz, hogy minden külföldinek Ukrajnában egyenlő jogai vannak, és egyetlen nemzetiséget sem diszkriminálnak, azonban néhányan azt állítják, hogy ez nem így van. Az ukrajnai oroszokkal dolgozó ügyvédek például azt mondták a BBC-nek, hogy ügyfeleiknek azzal kell szembenézniük, hogy befagyaszthatják a számláikat.

Miután Oroszország megindította teljes körű invázióját, az ukrán nemzeti bank korlátozta a pénzügyi szolgáltatásokat minden orosz és fehérorosz állampolgár számára, bár állítólag ez a tartózkodási engedéllyel rendelkezőket nem érinti.

Galina azt mondja, hogy az útlevele miatt nem tud munkát találni, és attól tart, hogy bankszámláját is blokkolhatják. Hét hónapos terhes, azonban mivel jogilag nem ukrán,

Amiatt is aggódik, hogy nem tudja majd anyakönyveztetni gyermeke születését: miután feleségül ment ukrán férjéhez, Makszimhoz a templomi esküvőt követően

„Azt mondták: 'Menj haza, ha van útleveled'” – magyarázza Galina. „Nem értik, ki vagyok.” Az ukrán törvények tiltják a kettős állampolgárságot, bár egyesek ennek ellenére kettős állampolgárok.

Elindította az ukrán állampolgárság megszerzését, de nem tudta befejezni a folyamatot Oroszország teljes körű inváziója miatt. Most, hogy Galina ideiglenes ukrán igazolványa lejárt, azt mondja, úgy érzi magát, mint „Oroszország túsza”.

”Az útlevél cseréje már a háború előtt is nehéz volt, de most lehetetlen” - mondja.

Kijev központjában, a Povitroflotszkij sugárúton egy háromszintes fehér épület található, elgazosodott kerttel. Magas, szögesdrót kerítés veszi körül, és a redőnyök le vannak húzva. Tavaly február 23. óta van így, amikor az orosz nagykövetség személyzetét „biztonsági okokból” evakuálták. Egy nappal később Moszkva megindította teljes körű invázióját, és ami még megmaradt a Kijev és Moszkva közötti diplomáciai kapcsolatokból, az is szétesett.

Jelenleg több mint 150 000 orosz rendelkezik állandó tartózkodási engedéllyel Ukrajnában, körülbelül 17 000-nek van ideiglenes papírja.

Ahhoz, hogy sikeresen kérelmezhessék az ukrán útlevelet vagy állampolgárságot, először fizikailag fel kell adniuk orosz állampolgárságukat. Azonban Moszkva ezt jócskán megnehezítette: le kellett adniuk papírjaikat vagy egy külföldi orosz konzulátuson, vagy Oroszországban. Nincs garancia arra, hogy Galinát nem tartóztatják le az eljárás közben, vagy nem reked Ukrajnán kívül.

Amikor Galina gyermekei visszatérnek az iskolából, ott látni a gyötrelmet a szemében. A szorongást, amit megpróbál elrejteni a gyermekei elől. De nem hibáztatja Ukrajnát. Minden felelősséget Oroszországra hárít a helyzetéért, valamint orosz családtagjaira, akik úgy döntöttek, hogy támogatják országukat az úgynevezett „különleges katonai műveletben”.

Miután Galina befejez egy videohívást a férjével, Makszimmal, megkérdezem tőle, mi történne a családjával, ha Makszim elesne a fronton. Kezét a szájára teszi.

„Nagyon ijesztő” – mondja. „Még ha meg is sebesülne,

„A világ többi része számára idegenek vagyunk.”

„Ukrajnát választottam”

Amikor az orosz Anasztaszija Leonova 2015-ben Moszkvából Kijevbe költözött, barátai figyelmeztették, hogy „nem beszélhet oroszul”, és hogy „ott csak nácik vannak”. Az orosz propaganda narratívája bosszantotta, mivel nagybátyjai és unokatestvérei Ukrajnában éltek. Anasztázia azután költözött át, hogy online kritizálta a Krím 2014-es orosz annektálását és a szeparatista milíciák támogatását, miután elvesztette oroszországi állását, és halálos fenyegetéseket kapott.

Tavaly február 24-én, amikor az orosz csapatok Kijev felé vonultak, Anasztázia azt mondta,

„A vérem részben ukrán” – mondja. „Ukrajna részeként születtem. Ukrajnát választottam hazámnak; Nem tudtam elárulni ezt a választást.”

Önként jelentkezett harci orvosnak az ukrán erőknél, mivel azok megvédték a fővárost a saját országának csapataival szemben. Megkérdezem, hogy másképp bánnak-e vele azért, mert orosz.

– mondja mosolyogva. „Az biztos, hogy a kollégáim tudják.” Elismeri, hogy kezdetben nagyon nehéz volt kezelni a sebesült oroszokat amiatt, amit csináltak. De később rájött, hogy a velük való bánásmód „a módja annak, hogy visszaszerezzük népünket, az oroszok által elfogott ukránokat. Amióta az első napomtól idejöttem, arról álmodoztam, hogy ukrán útlevelem lesz” – mondja. „Ezért harcolok. Nemcsak a szabadságért, hanem az útlevelemért is.”

A teljeskörű invázió óta eltelt 18 hónapban mindössze néhány száz orosz kapott ukrán állampolgárságot, szemben az előző évi 1 700-zal. Galinával szemben Anastasia úgy érzi, közelebb van az álmához.

A katonai szolgálatot, az ukránnal kötött házasságot és a tartózkodási időt mind figyelembe veszik az állampolgársági kérelmekben.

Ez a háború több ezer oroszt, például Galinát és Anasztáziát hozott nehéz helyzetbe Ukrajnán belül. Az ukrán Állami Migrációs Szolgálat vezetője, Natalja Naumenko azt mondta, hogy egyetlen állampolgárságot sem diszkriminálnak, amikor állampolgárságot szereznek. Új törvényt dolgoznak ki, amely egyszerűsítené az Ukrajnáért harcolók állampolgársági és tartózkodási kérelmét. Naumenko azonban rámutat, hogy a teljes körű inváziónak köszönhetően a folyamat biztosan nem lesz könnyebb az oroszok számára.

„Már egyszerűsítettük azok számára, akik Ukrajnáért harcolnak” – mondja. „Miért kell Ukrajnának egyszerűsítenie ezt minden orosz számára általában?”