Árvai Péter távozik a Prezi vezérigazgatói posztjáról
Ádámmal, Jimmel és az ezen dolgozó kis csapattal akkor nem gondoltuk, hogy a Prezi Video mennyire rövid idő alatt válik tényezővé. A tavaly novemberben induló, március óta negyvenszeres növekedést produkáló Prezi Videóval a Zoomot és a Slacket is jobbá tettük, hiszen felhasználóbarát megoldásokat nyújtunk a videók létrehozásához, akár élőzésről, akár felvételről van szó.
Következő vezető(i)nk felkutatása
Amikor öt évvel ezelőtt Jimet kértem fel az működési igazgatói pozícióra, azt az embert kerestem, aki bármikor a helyemre léphet. Egyúttal olyan üzlettársat is, aki a legfontosabb támogatóm lehet a Prezi továbbfejlesztésében a vállalat új életszakaszában. Jim meggyőző tapasztalatokat szerzett az Apple-nél, a Microsoftnál és az IBM-nél, neki köszönhetem, hogy cégünk a világ legnagyobb vállalatainak kis kihívójából mára ezeknek a cégeknek a partnere lett. A Prezinél ma olyan cégekkel dolgozunk együtt, mint a Microsoft, a Cisco vagy a Facebook.
Jim nem csupán a partnerekkel tudta szorosabbra fűzni a szálakat: együttes munkánk révén a Prezi-csapat új lendületet kapott. Mivel a Prezi egy mainstream innovatív termék bevezetésére készült, a csúcsmenedzseri csapatba vezetőket igazoltunk a Pixartól, a Google-től, a Revlontól és a Zendesktől. Ennél jobb felállást elképzelni sem tudtam a küldetésünkhöz.
A megértés jelentőségének feltárása a Prezin túl
A mások megértése iránti szenvedélyünk nem csak a Preziben, hanem más területeken is megnyilvánult az elmúlt 12 évben.
Ugorjunk vissza 2008-ba, mielőtt Ádámmal és Péterrel találkoztam volna. A nagybátyám várt a budapesti repülőtéren, majd egy egész estén át sorolta az okokat, amik miatt szerinte semmi értelme egy magyarországi társaságot alapítani. Abban az időben elképzelhetetlennek tűnt egy magyar vállalkozással nemzetközi sikereket elérni, meghódítani a világot. Fájdalmas volt látni, hogy sokak számára elérhetetlenek azok a dolgok, amelyek egyébként egy jól működő gazdaságban az alapokat kellett volna adják. Azért alapítottuk meg Fehér Gyulával (Ustream), Anka Mártonnal (Logmein), Balogh Péterrel (NNG) és a vezérigazgatónak kinevezett Pistyur Veronikával a Bridge Budapestet, hogy megmutassuk, mi, magyarok is képesek vagyunk megcsinálni. Meghonosítottuk a startup kifejezést Magyarországon, évente ötmillió embert értünk el, közben 1000 vállalkozóból álló közösséget toboroztunk, több mint 170 oktatási kezdeményezést karoltunk fel, 100-nál is több fiatal vezetőt támogattunk – összességében mára eljutottunk oda, hogy a fiatalok már elhiszik: itthonról is lehet világsikert elérni.
Fellowship programot indítottunk, hogy a prezisek világszerte tudjanak kapcsolatokat építeni és tanulni a szakterületükön dolgozóktól. Megrendeztük Kelet-Közép-Európa legnagyobb technológiai konferenciáját és a korai prezisek a magyar startupok következő generációit is komoly munícióval látták el. Ahogy a szélesebb értelemben vett technológiai iparág egyre jobban odafigyelt a budapesti tehetségekre, új techcégeknek tudtam tanácsot adni, amikor Magyarországon akartak irodát nyitni. Az olyan elsőgenerációs magyar startupperekenek köszönhetően, mint Fehér Gyula vagy Balogh Péter, nálunk is vannak olyan befektetők, akik első kézből szereztek tapasztalatokat a vállalatépítésről. Néhány héttel ezelőtt a startupközösség meghatározó arcaival közösen, a Google, az IVSZ és a Design Terminal támogatásával, valamint Biás Csongor vezérigazgatóval együtt jelentettük be a StartUp Hungaryt. Ezzel olyan vállalkozókat akarunk támogatni, akikre büszke lehet az ország. Meggyőződésem szerint szilárd alapot teremtettünk ahhoz, hogy a vállalkozói lét jobbá válhasson a jövőben.
Ezen kívül úgy döntöttünk, hogy fellépünk a kétségbeejtő társadalmi igazságtalanságok ellen. Hadd említsek egy példát: már legelső évünkben, karácsonyra, a hétfős csapatunkkal arra az elhatározásra jutottunk, hogy felújítjuk egy roma család otthonát. Az akkori irodavezetőnkkel, Pécsi Julival közösen megkerestük a 8. kerületet, hogy segítsenek felkutatni egy olyan családot, akiknek segíthetünk. Némi győzködést követően belementek a dologba, és a dolog annyira meghatározó élménnyé vált, hogy utána minden évben megismételtük: helyiekkel közösen roma emberek otthonait újítottuk fel. Az elmúlt hét évben volt szerencsénk együtt dolgozni Both Emőke, a Bagázs alapítójával és csapatával. Elkötelezettségüknek hála, Bag roma közössége komoly előrelépést tett, hogy hosszú távon megváltozzon az életük. Amikor először jártunk náluk, 140 felnőtt közül csak ötnek volt munkája – most 25-nek van, 12-en pedig úgy döntöttek, hogy felnőtt fejjel visszaülnek a padba és befejezik az iskolát. Ha a bagi emberek képesek erre, miért ne tudnák ugyanezt megtenni más magyarországi roma települések lakói is? Nem hiszek a varázsütésre érkező, gyors csodákban, de ha egymás megértésére áldozunk, akkor felszámolhatjuk a társadalmi igazságtalanságok sok generációs örökségét.
Amikor melegként Budapestre költöztem 2008-ban, szívszorító volt látni, ahogy az emberek tojásokkal, palackokkal és kövekkel dobálták a budapesti melegfelvonulás ezer résztvevőjét. Éveken keresztül a Prezi volt az egyetlen cég, amelyik logóval csatlakozott a Budapest Pride támogatóihoz. Majd jött Richard Schuster (Google), Bán Miklós (espell), Miklós Melinda ügyvezető, és létrehoztunk egy, a sokszínűséget és az elfogadást támogató honlapot cégeknek. Az első évben 450 vállalat csatlakozott a „Nyitottak vagyunk”-hoz, amelyet Melinda a női egyenjogúság, a romák és a fogyatékossággal élők elfogadását is szolgáló erővé alakított. A közösség ma már több mint ezer tagja pedig összesen kb. 75 000 munkavállalót foglalkoztat. Tavaly 120 vezérigazgató írta alá a Pride támogatását, közben én lettem Kelet-Közép-Európa egyik első nyíltan és vállaltan meleg vezérigazgatója. Tudva azt, hogy nincs olyan család, munkahely vagy politikai párt, ahol ne lennének LMBT+ emberek, remélem, hogy még az életemben elérjük azt, hogy az LMBT+ emberek félelem nélkül tudnak élni Magyarországon.
Új nézőpontok mások jobb megértéséhez
Visszatérve az ‘overview effectre’, amelynek segítségével könnyebben látjuk az összefüggéseket: sok űrhajós tér vissza úgy az első űrutazásból, hogy új értékeket fedeznek fel, amelyeket korábban észre sem vettek. Miki Massimo, Sally Ride, André Kupiers – csak néhány példa olyan emberekre, akik rengeteg energiát tesznek abba, hogy az általuk megismert új értékeket megismertessék a világgal, és azt hangsúlyozzák, jobban oda kell figyelnünk a bolygónkra és egymásra. Hasonló késztetést éreztem az elmúlt 12 évben. Miközben a Preziben dolgoztam és társadalmi munkát is végeztem, megfigyeltem, hogy 195 különböző ország polgárai miként tudnak új értékeket és lehetőségeket együtt felfedezni.
Az emberek közötti megértéssel kapcsolatban viszont még sok a teendő. Rá kellett döbbennem, hogy még mélyebb, személyesebb és szívhez szólóbb élményekre van szükség ahhoz, hogy segíteni tudjunk az embereknek az olyan megosztó témákban, mint a klímaváltozás, a szűnni nem akaró diszkrimináció és a lehetőségek vagy az emberi méltóság hiánya. Most, hogy Jimnek köszönhetően több időm lesz, azzal szeretnék foglalkozni, hogy hogyan tudnám a kizoomolás es társadalmi felelősségvállalásból tanult leckéket arra fordítani hogy a legnehezebb kérdesekben is könnyebben tudjunk hidakat építeni . Ehhez szeretnék eszközöket és élményeket létrehozni.
Köszönetnyilvánítás
Hálával tartozom a volt és jelenlegi preziseknek, valamint a korábban felsorolt összes embernek. Ez nem a búcsú ideje, hanem egy örömteli perc, én pedig alig várom, hogy igazgatótanács elnökeként csatlakozhassak a csapathoz. Ezzel együtt új fejezet nyílik a Prezi életében, ahogy a Jimében és az enyémben is, ezért szeretnék külön köszönetet mondani néhányaknak.
Először Jimnek, akinek örökké hálás leszek, amiért megmutatta nekem, hogy létezik valaki ezen a világon, akiben megbízhatok annyira, hogy életem munkáját a kezébe adjam. Hálás vagyok a kezdeti csapatnak, akik mertek hinni, amikor még termékünk sem volt, es mindenkinek, aki ezután jött: köszönöm, hogy egy kicsi, de mégis fontos módját találtátok meg annak, hogyan lehet hozzásegíteni az embereket ahhoz, hogy jobban értsék egymást.
Köszönöm társalapítóimnak, Ádámnak és Péternek, akik nélkül soha nem kaptam volna meg ezt a lehetőséget. És akik segítettek felfedezni és megismerni magyar gyökereimet.
Hosszú távú befektetőinknek és mentoraimnak, Chris Andersonnak, Christian Jepsennek, Andrew Braccianak és Vic Parkernek – köszönöm az évek során kapott támogatást és a folyamatos bizalmat, akkor is, amikor már csak tanácsadóként leszek a csapat tagja.
Végül, de nem utolsósorban, élettársamnak, Matthew-nak tartozom hálával, aki a legfontosabb, de a legkevésbé látható támogatóm, és aki bármikor kész volt átrendezni családunk életét úgy, ahogyan azt Prezi megkövetelte: köszönet az ezen az úton megtett minden egyes lépésért."
