SZEMPONT
A Rovatból

Kiégés, fáradtság, büszkeség, sikerélmény, veszteség, mosoly és könny – ápolókat kérdeztünk az ápolók napján

Nővérek meséltek a hivatásukról. Több jót reméltünk, de az ápolók többsége elkeseredett – nem csak azok, akik évtizedek után hátat fordítottak az egészségügynek.

Link másolása

Tavaly még a világ minden pontján tapsolták az egészségügyi dolgozókat, de ahogy a járvány nőtt, úgy csökkent a népszerűségük. Pedig a terheik csak szünet nélkül nőttek, egyre erősebben kellett volna tapsolni, de idővel a személyes nehézségek, károk, veszteségek mögött már nem látszódtak azok, akik a mai napig küzdenek a fertőzöttek gyógyulásáért.

Az ápolók nemzetközi napján megkérdeztük őket, mit gondolnak a munkájukról, milyen jó és rossz élményük van nővérként.

Volt cikkünk egy mindenki édesanyjának öröméért küzdő nővérről, aki saját édesanyját elvesztette a járványban, és Hajniról, aki covidosan az intenzíven, amikor megmozdulni sem bírt, azon aggódott, hogy semmit nem tehet a betegekért. Igyekeztük jó emlékeket is felébreszteni bennük és megtudtuk, hogyan jegyezték el egyiküket a covid osztályon.

A jó emlékek között van tökéletes újraélesztés és újra látni olyan beteget, akiért úgy dolgoztak, hogy kevés volt az esély.

„Csodálatos volt egy sztrókos beteggel találkozni, aki kitartott és fél év múlva a saját lábán bejött meghálálni az akkori ápolást és szeretetet” – mondta a debreceni Tisza-Horváth Enikő.

Voltak, akik csak egy-egy szóban mondták el, mit jelent a szakmájuk:

Lelki támasz, segítségnyújtás, kiégés, fáradtság, büszkeség, sikerélmény, veszteség, mosoly és könny.

Egy fővárosi szakrendelő nővére

belebetegedett a járványba. Depressziós lett és csak annyi jut eszébe a munkáról, hogy pokol.

„Amikor elkezdődött az átvezénylés, azt gondoltuk, hogy segédápolónak megyünk covid osztályra. Ehhez képest beraktak minket egy intenzív osztályra, amit én soha életemben nem szerettem volna, és nem szeretnék csinálni. Szorongva, pánikolva dolgozom mindig.”

Egy budapesti nővér gyerekkora óta ápolni akart, csinálja, de egyre több a nehézség. Azt mondja, megváltoztak a betegek és a hozzátartozók.

„Ápoltam magatehetetlen fiatalt, idős beteget, és idővel önzővé, türelmetlenné váltak. Azt mondták, fizetik a tébét, ezért szolgáljuk ki őket. Csak azt felejtették el, hogy nagyon kevesen vagyunk. A hozzátartozó meg azt hiszi, ha pénzt ad, mindenre kapható a nővér. Én sosem fogadtam el borítékot.

Még mindig szeretem csinálni, pedig volt, hogy megütöttek, leköptek, kiabáltak velem.”

Egy műtőben dolgozó budapesti nővér azt mondja, úgy kell bánni a beteggel, ahogy mi szeretnénk, hogy velünk bánjanak.

„Én is feküdtem műtőasztalon, voltam kiszolgáltatott helyzetben. Egy jó szó, érintés ilyenkor mindennél többet ér!”

Villányiné Váry Szilvia szintén egészségügyi dolgozó, gyógytornász. Arra emlékszik, amikor betegként, hozzátartozóként találkozott a legjobb ápolókkal.

„A László kórház Hepatológiáján volt egy csodanővér 8 éve. A nevére nem emlékszem, de minden beteghez volt kedves szava, figyelmes, türelmes, udvarias volt és szakmailag is a topon. Betegként voltam ott, sok feladat nem volt velem, ezért csak megfigyelőként ámultam rajta.

Megmondtam neki, hogy őt klónoztatnám!"

Csobai Kiss Annamari 1992 óta ápoló, de csak hét éve került oda, ahol lenni akart.

"Amikor kiskoromban kórházban voltam, azt mondtam a szüleimnek, hogy ha nagy leszek, olyan néni leszek, aki vigyáz a gyerekekre, ha egyedül maradnak. 1992 óta vagyok ápolónő. 2014-ben a gyermek intenzív osztályon vállaltam munkát. Apa akkor azt mondta: Na most vagy a helyeden! Akkor mesélte el, mi akartam lenni kislányként."

Van, aki a kezdeti nehézségekre emlékszik. Egy budapesti nővér 1981-ben végzett, akkor a legrettenetesebb neki az ágytálmosás volt. Később az okozott gondot, ha több ember feladatát kellett ellátni.

„Volt, amikor egyedül voltam éjszakás nővér, mellette ügyeletet tartottunk.

Nehéz volt az éppen demens beteg nyugtatása és az ügyeleti asszisztálás egyszerre.”

Egy váci nővér szerint évtizedek alatt nagy változáson mennek át az ápolók.

„Olyan leszel, mint a három majom: nem látsz, nem hallasz, és csak akkor beszélsz, amikor kérdeznek, akkor is azt, amit ők akarnak hallani, és így küldenek padlóra nagyon sok dolgozót. 20-30 éve úgy mentek a felvételire, hogy

azt hitték, segíteni akaró angyalok lesznek, és végül rájönnek, hogy csak rabszolgák lettek.”

A borsodi Tóth Erika így foglalta össze 25 évnyi munkáját:

„A pályám elején örömmel töltött el a beteg mosolya. Egész életemben büszke voltam és leszek, hogy nővér voltam. Iszonyatos teher mások szenvedését látni, kísérni szörnyű emberi sorsokat. A családom mindig a második helyre szorult, ők egyfajta hiányként élték meg az én hivatásom; nem volt idő, türelem.

25 év után döntenem kellett, maradok és tovább zsigerelem testem-lelkem vagy esélyt adok önmagamnak, hogy legalább majd nagymamaként helyt tudjak állni. Ez pedig az én veszteségem.”

Nyolc hónapja távozott, lelkiismeretfurdalása van, hogy cserbenhagyta szeretett kollégáit. De úgy érzi, nem lenne szabad hagyni ezt az örökké tartó szenvedést.

„Azt gondolom, hogy hosszú évek óta erre az összetartásra és hivatástudatra építve bukdácsol az egészségügy.”

Egy hajdú-bihari nővér két hónapja hagyta el az egészségügyet több mint húsz év után:

„Amikor kezdtem, imádtam a szakmám, imádtak a betegek és én is őket. Aztán szép lassan minden elhalványodott. Ahogy egyre több munkára egyre kevesebben maradtunk, mi egyre fáradtabbak lettünk testileg és lelkileg is. Elhalványult az is, ami feltöltött bennünket, a betegek szeretete, tisztelete irántunk. Jelenleg mindenkinek joga van mindenhez, kivéve az ápolónőnek, nekünk csak kötelességek jutnak, mondván ezt mi választottuk. Mindenki követelőzik, fenyegetőzik, és mégjobban sárba tiporja a szakmát, ezzel főleg a nővéreket. A covid óta ez még rosszabb lett,

a félelem türelmetlenné és gonosszá tett nagyon sok embert, beteget. Azt gondoltuk, hogy megértik, hogy értük vagyunk és harcolunk. Nem így lett. A kialakult fejetlenségért minket hibáztattak.

Szerinte a kormány véleménye egyértelműen tükröződik róluk a rendeletei alapján.

A nemzet szolgái és lábtörlői lettünk. És sajnos az igazi vesztesek nem mi vagyunk.

Keresem az utam, jól kell válasszak, hogy a következő szakmámat is ugyanolyan jól végezzem, mint ezt, hivatásszerűen és örömmel.”

Nagy Judit, dombóvári szakápoló sokat tanult a szakmájából, leginkább az életet értékelni.

„Nővérként reálisabban látom ezt az egész életet. Tudom, hogy mi vár rám,

tudom, hogy mi lesz az emberből. Tudom, hogy az élet egy kincs az egészséggel együtt, és ki kell használni, amíg lehet!”

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Magyar Péter: A fideszeseket Mr. Nobodynak, Senki úrnak hívják az Európai Parlamentben
A politikus szerint a Fidesz képviselői csak felveszik a pár száz milliós fizetést, és egyébként semmit nem csinálnak. Azt mondja, érdemes összehasonlítani, milyen emberek vannak pártja EP-listáján, és kik alkotják a Fideszét.
Maier Vilmos - szmo.hu
2024. április 18.


Link másolása

Magyar Péter szerint március 15-én és április 6-án már bebizonyította mozgalma, hogy vannak vidéki támogatói és nem csak egy „belpesti médiahekkről” van szó. Szerinte a vidéken élőket többek között őszinteséggel lehet megszólítani, nem pedig „lejönni dzsippel és megmondani, hogyan kellene élni”.

A politikustól megtudtuk, hogy 538 jelentkezőből választották ki másfél nap alatt azokat, akik az internetes szavazás után pártja EP-képviselőjelöltjei lehetnek majd.

„Van olyan, aki hat nyelven beszél. (...) Egyedül több nyelven beszél, mint a Fidesz-frakció húsz év alatt az Európai Parlamentben. Ami nem nehéz persze: százszor nulla az nulla, hiszen tudjuk, hogy a legtöbb semmilyen nyelven nem beszél.

Mr. Nobodynak, Senki úrnak hívják őket az Európai Parlamentben, akik felveszik a pár száz milliós fizetést évente és egyébként semmit nem csinálnak.”

Magyar szerint figyeltek a nők arányára, a jelentkezők életkora is fontos szempont volt, ahogy az is, hogy legyen víziójuk.

„Össze kell hasonlítani a Fidesz EP-listáját Deutsch Tamással az élen, meg a mi EP-listánkat. Szerintem ha nem is a pártokról beszélünk, akkor elég könnyű eldönteni, hogy az ember kire szavaz”

– tette hozzá Magyar Péter.

A teljes beszélgetést és a békési országjáróról készült beszámolót itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Magyar Péter: Eljön az ember közéjük és nem lejön egy dzsippel, és megmondja, hogyan kéne élni
Elkísértük Magyar Pétert vidékre, az országjárása első állomására. Egy résztvevő azt mondta, utoljára ilyen zizegés a rendszerváltás környékén volt Békés megyében.
Maier Vilmos - szmo.hu
2024. április 18.


Link másolása

„Olyan bebetonozott dolgok vannak az országban, amit egy úgymond friss erőnek kell valamilyen szinten megoldani” – mondta lapunknak Magyar Péter Békés megyei országjáró rendezvényének egyik résztvevője. A férfi szerint két éve az ellenzéki összefogás nem működött.

Két másik résztvevő ezt úgy fogalmazta meg, hogy „teljesen elkopott az ellenzék”. Szerintük „utoljára ilyen zizegés a rendszerváltáskor volt itt Békésben”.

„Én MZP-s vagyok, de mindenki szimpatikus, aki Orbánt le akarja váltani” – mondta a rendezvényre lányával érkező nő. A tinédzser lapunknak úgy fogalmazott: nagyon reménykedik abban, hogy Magyar változást tud hozni az országnak.

„Meggyőzött minket. Aki itt van, szerintem annak a nagy részét meggyőzte”

– jelentette ki a gyűlés végén egy férfi.

A politikus orzságjárásának első állomásáról készült beszámolónkat itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Magyar Péter: Tegyenek börtönbe, akkor nem 50%-ot fogunk elérni, hanem 80-at, és akkor nem nekik lesz kétharmaduk, hanem nekünk háromnegyedünk
A TISZA Párt alelnöke bohócnak nevezte a Szuverenitásvédelmi Hivatal vezetőjét, miután Lánczi Tamás azt írta egy posztban Magyarnak: börtönbüntetés jár annak, aki tiltott külföldi támogatást használ fel.

Link másolása

Megalakulása óta az első vizsgálatot indította meg a Szuverenitásvédelmi Hivatal, írja azt rtl.hu. A kormány kezdeményezésére februárban létrehozott intézmény a kormánypárti Magyar Nemzet egyik cikkére hivatkozik. Az állami hírügynökséggel azt közölték: a lap információi alapján felmerül a gyanú, hogy „ugyanaz a külföldi és magyar szereplőkből álló érdekkör” próbál beavatkozni a magyar választásokba, amelyik a 2022-es választás előtt Márki-Zay Péter mozgalmát támogatta.

A hivatal Magyar Péter nevét nem említette, de a Tisza Párt alelnöke tegnap Facebook-posztban reagált. Azt írta, a vizsgálat vele kapcsolatban indult. Azt javasolta Lánczi Tamásnak: kérdezze a Fideszt, „évente hány milliárd forintot költenek 2015 óta az amerikai kampányguruknál, a gyűlölet propaganda mestereinél”.

A Szuverenitásvédelmi Hivatal vezetője erre szintén a közösségi médiában reagált: felhívta Magyar Péter figyelmét arra, hogy „amennyiben egy jelölt vagy jelölő szervezet tiltott külföldi támogatást használ fel, az három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő”.

Magyar Péter ma a Békés megyei Mezőhegyesen kampányolt, innen üzent Lánczinak Tamásnak:

„Innen is üzenem neki, hogy irtó nagy bohóc. Kit akar börtönbe tenni, engem? Vagy a magyar népet? Mit gondol, hogy tényleg azt el fogják fogadni az emberek egy ordas kamu alapján, amit a propaganda állít, majd engem börtönbe rakjanak?

De tegyen börtönbe, szerintem annál jobb lesz, akkor nem 50%-ot fogunk elérni, hanem 80-at. És akkor nem nekik lesz kétharmaduk hanem nekünk háromnegyedünk.”

A Magyar Nemzet csütörtökön azt írta, hogy Magyar Péter mozgalma mögött a Bajnai Gordonhoz köthető DATADAT nevű cégcsoport állhat, erre az egyesület honlapjának adatvédelmi tájékoztatójában találtak nyomokat. A cégcsoport ügyvezetője szerint hazugság, ami a Magyar Nemzetben megjelent.

„Sosem találkoztam velük, sem Magyar Péterrel, sem a hozzá kötődő párttal, sem a hozzá kapcsolódó egyesülettel soha semmilyen viszonyt nem ápoltunk”

- mondta Szigetvári Viktor, aki szerint azért szerepeltek az adatvédelmi tájékoztatóban, mert a Magyar Péter által átvett egyesülettel volt kapcsolatuk régebben.

Szigetvári Viktor azt mondta, nem tartnak a vizsgálattól, és együttműködnek majd a Szuverenitásvédelmi Hivatallal, ha felkeresik őket.

A szervezettel kapcsolatban épp tegnap terjesztett be határozattervezetet az Európai Parlament öt frakciója. Eszerint a Szuverenitásvédelmi Hivatal felállítása és működése sérti a szabad és tisztességes választások elvét. Arra szólítanák fel az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja felül a korábbi döntését és függessze fel a Magyarországnak adott támogatásokat, amíg az összes korábban támasztott feltételt nem teljesíti a kormány. A tervezetről jövő héten szavazhat az Európai Parlament.

Az RTL Híradójának riportját itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
„Majdnem összeverte a dühös tömeg az Emirates alkalmazottait” – Beszámoló egy magyartól, aki 20 órán át a dubaji reptéren ragadt
Egy minden bizonnyal mesterségesen előidézett vihar miatt kaotikus állapotok alakultak ki, teljesen megbénult a közlekedés. Olyanok is akadtak, akik négy napon át vesztegeltek a reptéren, mire felszállt a gépük.
Láng Dávid - szmo.hu
2024. április 19.


Link másolása

Volt kollégánk, Csákvári Péter egy hackerversenyre utazott az Emirátusokba, amit egy jachton rendeztek meg. Az eredetileg tervezett kezdési időpont előtti este viszont nem várt fejlemények történtek.

„A főszervező felső körökből kapott tájékoztatást arról, hogy este 8-kor elkezd esni az eső, és 24 órán keresztül vihar lesz. Ez az illető hozzátette azt is, hogy generált viharról van szó, amit felhővetéses technikával idéznek elő.”

Erre korábban mindig büszkék voltak, most azonban, hogy ekkora káosz lett belőle, Péter szerint már tagadják, hogy bármi közük van hozzá, sőt büntetés is jár érte, ha valaki ezt mondja. „Pedig az intenzitásából ítélve egyértelmű, hogy emberi beavatkozás állt mögötte” – teszi hozzá.

Azzal egyébként alapvetően nem lenne baj, ha esik az eső, az igazi problémát az okozta, hogy nem tudott elfolyni, mert a homokkő nem ereszti át a vizet.

Magát a vihart kollégánk a 62. emeletről nézte végig, elmondása szerint „kegyetlenül durva volt”, az egész felhőkarcoló beázott. És ő még szerencsésnek mondhatta magát, egy másik szállodában lakó ismerőse egy teljes napig áram nélkül volt, el se lehetett őt érni. Végül csónakkal menekítették ki és helyezték át máshová.

Voltak olyan utcák, ahol derékig vagy egyenesen fejmagasságig ért a víz, de mivel Dubajban szinte mindenkinek van legalább egy, vagy inkább több terepjárója, a helyieknek ez pont nem okozott akkora nehézséget. A taxiközlekedés viszont teljesen leállt, a metrók és a villamosok se közlekedtek, tehát a turisták már közel se mondhatták ennyire szerencsésnek magukat.

„A rendezvényt áttették egy nappal későbbre és rendben lement, hiszen eleve vizen volt. Az igazi problémák másnap kezdődtek, amikor realizáltam, hogy még mindig nincs közlekedés, nekem viszont ki kellene jutnom a 30 kilométerre lévő reptérre. Be is pánikoltam teljesen.”

Végül úgy sikerült taxit fognia, hogy a bőröndjére állva kiugrott az autópályára, aminek hatására megállt neki valaki. A sofőr egyébként megnyugtatta, hogy más is csinált már ilyet. A reptérre kiérve aztán kiderült számára, hogy akiket ott ért a vihar, azok azóta is ott vesztegelnek, ekkor már harmadik napja.

„Két gépnyi magyar torlódott fel, elképesztő idegállapotban volt mindenki. Kicsit a Terminál című filmhez hasonlított a helyzet, ráadásul információt se kaptunk senkitől. Amint megjelent valaki Emirates-egyenruhában, azonnal egész tömeg rohanta le, kezdte el rángatni és üvöltözni vele, szóval gyorsan el is tűntek mindig.”

Nagyjából félóránként csúsztatták egyre későbbre a gépek indulási idejét, ez ment 20 órán keresztül. Étel- és italkuponokat ugyan kaptak, de idővel a vendéglátóhelyek készletei is elkezdtek kifogyni.

Egészen szürreális szituációk is adódtak: „Egyszer átírták a gépünket a tel-avivi gépre, majd amikor mindenki felhördült, visszaírták Budapestre. Ekkor viszont az Izraelbe tartók akadtak ki nagyon, úgyhogy végül újra átírták Tel-Avivra, mondván, hogy nagyon kiabáltak, menjenek ők. Ezután viszont a magyarok is majdnem összeverték őket.”

A gépek egyébként rendelkezésre álltak, inkább a személyzet hiányával volt probléma, a fenti esetben is őket rakták át végül a Tel-Avivba tartó járatra. Ezután újabb 6 órán át tartó várakozás következett az éjszaka közepén – aludni a legtöbben egy percet se tudtak –, mígnem ma reggel 8-kor egyszer csak felkiáltott valaki, hogy „B2-es kapu!” Erre már csak szkeptikusan legyintettek, de tényleg ott állt a gép, sőt, személyzet is volt hozzá.

„Amikor megbizonyosodtunk róla, hogy nem viccelnek, mindenki elkezdett tapsolni és ordibálni örömében.”

Végül délután fél 4 körül landoltak Budapesten. Bár időjárás okozta késés esetén általában vis maiorra hivatkozva megtagadják a légitársaságok a kártérítést, Péter szerint ebben az esetben ez az érv aligha fog megállni.

„Nem lehet vis maior egy olyan vihar a sivatag közepén, ami 4 nappal később is megbénítja a közlekedést, szóval mindenképpen rámegyünk egy csoportos perre.”


Link másolása
KÖVESS MINKET: