„Amikor mínusz 10 fok van odakint, és sok pici gyerek van odabent, az egy elég jelentős döntés: elindulok, és akárhonnan is, de szerzek tüzelőt”
Nagyon régen nem volt ilyen tartósan fagypont alatt a hőmérséklet az országban, ráadásul nemcsak egy-két fokkal. Már egy mostanában átlagosnak tekinhető télies időjárásban is komoly krízist jelent a szegényebb családoknak, egyedül élő embereknek a téli időszak, egy ilyen, nálunk már extrém hideg időnek számító időszak azonban még kritikusabb. Amellett, hogy eleve hosszabb fűtési időszakkal kell számolniuk, mivel jellemzően szigeteletlen házakban, rossz nyílászárók mögött kénytelenek átvészelni a telet, még a kormányzati támogatások sem érik el őket, ugyanis a szociális tűzifára szánt keretet a költségvetés, ellentétben a rezsicsökkentésben érintett gázzal vagy árammal, nem az energiatartalom alapján számolják, simán egy összegszerű keretet jelöltek ki, amely annak ellenére nem módosult évek óta, hogy a tűzifa ára jóval magasabb lett. Így a legszegényebbek rezsicsökkentése évről évre kevesebbet ér.
Veress Tamás, az Igazgyöngy Alapítvány közösségfejlesztő munkatársa évek óta foglalkozik a fűtési szegénységben élő családokkal, így első kézből kaphattunk információt arról, milyen kihívásokkal kell most megküzdeniük.
— Ez a hideg idő sok rászoruló családot hozhatott nehéz helyzetbe az elmúlt napokban.
— Sajnos ez így van, a szociális segítő szakmának ez a legnehezebb időszaka. Amikor a fűtési szezon beindul, az mindig egy plusz terhet, egy plusz kiadást jelent a családoknak. Ez időjárástól függően október elején, szeptember végén kezdődik, és április végéig tart. De ebben az időszakban is a legkritikusabb az, amikor a mínuszok jönnek, ha a mínuszokat hó is kíséri, és tartósan megmarad a hideg. Ilyenkor fokozott jelenlétre van szükség,
Fokozottan kell figyelni, hogy van-e olyan család, olyan háztartás, ahol tudjuk, hogy problémát okozhat a mindennapi tüzelő beszerzése. Egyszóval: nagyon fokozott terepi jelenlétre van szükség az év minden időszakában, de ebben az időszakban kiemelten.
— A szegény háztartások mekkora része fűt fával?
— Ezekben a háztartásokban mindenki kályhával fűt, ami azt jelenti, fával tüzelnek. Ugyanakkor most a héten, ahogy az első közösségi foglalkozásunkon is volt azon a településen, ahol dolgozunk, megnéztük, hogy mik azok a dolgok, amik januártól változnak. És hát januárral az áremelkedések időszaka is beköszönt,
— Egy átlagos télen a szociális tűzifaprogram lefedi az igényeket?
— Nem, nem.
— Mennyire nem? Mekkora a hiány?
— Határozottan kijelenthető, hogy a hézag nagy. Amikor kiosztásra kerül a fa, már majdnem fűthető állapotban van, de vannak még rönkök vagy nagyobb darab fák, amelyeket a családoknak kell konyhakésszé tenni. A mostani fűtési időszakban december közepén történt meg ennek a kiosztása. A december közepén kiosztott, háztartásonként nagyságrendileg 10 mázsa tűzifa mostanra elfogyóban van, és lassan más tüzelő után kell nézni. Ebben lehetnek alternatívák, több is van. Van olyan, ami a legális világhoz kapcsolódik.
Így a család kimehet, és ami ott van gyomfa, tűzrevaló, azt el lehet hozni. Ez egy jó pótlóerő, ezzel lehet fűteni. Aztán nálunk az alapítványnál van egy biobrikett program. Mi szalmából készítünk brikettet, aminek a fűtőértéke jó, ugyanakkor picit több munkát ad a házigazdának, mert több az égésterméke, és ez gyakori kormolást igényel, viszont hozzáférhető áron tudjuk kínálni. Egy 40 kilogrammos kiszerelést, zsákkal együtt 1200 forintért adunk a családoknak. Ha a zsákot legközelebb is hozza magával, akkor már csak 1000 forint. Ebben van egy kis edukáció is. Ez jelentős helybeli segítség. De mindezzel együtt is a hézag nagy. A fűtési időszak elkezdődik szeptember végétől, onnantól már enyhe meleget kell biztosítani, pláne az este, amikor fürdésre kerül a sor. Innentől kezdve, amíg meg nem érkezik a szociális tűzifa, mondjuk decemberig, ezt a családoknak kell megoldani, és január közepétől a fűtési időszak végéig is nekik kell gondoskodni erről. Azt gondoljuk, hogy a program a szükséglet talán 20%-ára elegendő, a többi 80%-ot a családoknak kell megoldaniuk.
— Tudja-e, hogy az állami költségvetésből mennyi pénz megy szociális tűzifára?
— Erről nekünk nincsenek pontos adataink. Ezt nehéz is megmondani. Keret van, azt tudjuk, és ez a keretet a tűzifa ára is meghatározza. Azt tudjuk, hogy tavaly a kiosztott mennyiség a mostanival nagyjából megegyező volt. Most, amiről beszámolni tudunk, az egy egyszeri osztás, 10 mázsa körül.
— A programban résztvevőknek most még van tüzelőjük?
— Most ér a végéhez az, amit december elején kiosztottak.
— Viszont úgy tűnik, a héten még sok helyen nagyon hideg lesz.
— Nagyon hideg lesz, ez teljesen biztos, és biztos, hogy szükség lesz tüzelőre. Mi itt a környékünkön nem hallottunk arról, hogy lenne ígéret, vagy tudomásuk lenne a lakóknak arról, hogy bárkitől kaphatnak még tüzelőbeli segítséget.
— És mi történik, ha elfogy a fa? Megfagyni nem opció.
— Nem. Azon a településen, ahol mi jelen vagyunk, ott van alternatív tüzelési lehetőség, a biobrikett. Ezt tudjuk adni a családoknak, ez segítség lehet. Aztán ott van a legális út, hogy ki lehet menni azokra a területekre, amiket a földtulajdonosoktól megkapnak kitisztítani, onnan pedig haza lehet vinni a tüzelőt. A nagyon hideg időszakban előfordul az is, hogy olyan, nem alternatív eredetű, de éghető dolgok kerülnek a kályhába, amivel a meleget tudják biztosítani. Gondolok itt akár műanyag csomagolásra, flakonokra, vagy akár gumi eredetű hulladékra, ami ugyan lehet, hogy ártalmas a környezetre és az egészségre sem túl jó, viszont meleget ad.
És bizony előfordul az is, hogy az illegális útra fog lépni az, akinél már nagyon kimerült a családi kassza, és kilátástalan a helyzet. Ez is egy jelenlévő jelenség. Az illegális útra lépést viszont nagyon erősen bünteti a törvény. A rendőrök ilyenkor fokozottan járják a településeket, és a fa eredetét azonnal ellenőrzik. Ha valakinél ujjnyi átmérőnél nagyobb a tűzifa, és nem tudja igazolni, hogy törvényes úton jutott hozzá, azért pénzbüntetés jár. Ha a pénzbüntetést nem tudja kifizetni, márpedig nem tudja, mert ha a tűzifát sem tudja megvenni, akkor a büntetést sem, akkor az átváltódik letöltendő börtönbüntetéssé.
— Ha ez bíróság elé kerül, nem enyhítő körülmény, hogy egy fagyoskodó családot próbált megmenteni?
— Sajnos nem. Az igazságszolgáltatásban ilyenkor a szociális érzékenység nem jelenik meg. Tudunk olyan településekről itt a környéken, ahol emiatt valakinek börtönbe kellett vonulni, úgyhogy ettől nagyon tart mindenki. Ugyanakkor a szükség nagy úr, és
vagy hagyom, hogy a három gyermekem kihűljön, és tragédiát kockáztatok.
— Gondolom, utána a szülőket gyermek veszélyeztetése miatt is előveszik.
— Igen.
— Tehát nincs jó megoldás. Van arra példa, hogy cégek társadalmi felelősségvállalásként adományozzanak tűzifát, vagy a tevékenységükből származó fahulladékot?
— Igen, tudunk ilyenről, és ez nekünk is nagyon jól alakult most. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat. A nyáron jött egy megkeresés az egyik fővárosi filmstúdiótól, hogy a díszletekből kimaradó fahulladékot örömmel felajánlják nekünk. Ezek állványokból, emelvényekből származó deszkák, lécek voltak. Ebből kaptunk három nagy szállítmányt. Ezek nem csak hulladék anyagok voltak, hanem konyhakész lécek, deszkák. Szorgosan gyűjtöttük, átválogattuk. Kettős volt a felhasználás: egyrészt rengeteg haszonanyag volt benne, amiből tudunk majd olyan dolgokat készíteni, mint például kerti vécé, ahol ez hiányzik, vagy kis kapu a kerítéshez és még sok minden mást. Ami pedig már nem volt hasznosítható, azt kalodáztuk és szétosztottuk a családoknak. Ezzel a segítséggel, a szociális tűzifával és az általunk kínált biobrikettel azt gondoljuk, hogy azon a településen, ahol dolgozunk, most egyelőre megnyugtatónak mondhatjuk a családok fűtési lehetőségeit.
— Ha az elmúlt évtizedeket nézzük, mondjuk 2000-től, több vagy kevesebb család él ma fűtési szegénységben?
— Lényegesen több. Elég csak megnézni azokat a családokat, akik közfoglalkoztatásból vagy minimálbérből élnek.
Azt tapasztaljuk, hogy nagyságrendileg több családnak jelent ez sokszor megoldhatatlan helyzetet.
— Van erről valamilyen kimutatás, hogy mondjuk 2000 és 2020 között mennyivel nőtt a számuk?
— Ilyen kimutatásunk nincsen, nincs erről adatbázisunk, de nem érezzük azt, hogy ebben pozitív előrelépés lenne. A krízishelyzetek számának növekedésével folyamatosan azt tapasztaljuk, hogy egyre kevesebb ideig elég az a pénz, amit a megélhetéshez szükséges dolgokra, így például a tüzelőre is tudnak fordítani. Az áremelkedések miatt pedig egyre kevesebb mennyiségű tűzifát kapnak abból a pénzből, ami a rendelkezésükre áll. Azt látjuk, hogy a generációs szegénységben élő családoknál az élettér folyamatosan szűkül.
— Szokták mondani, hogy nem halat kell adni, hanem hálót. Hogyan lehetne eljutni oda, hogy ne a segélyből kapott tűzifa jelentse a tél túlélését?
— Ez borzasztóan nehéz, és nagyon messzire kellene a probléma megoldásához visszamenni. Nem elegendő csak azt mondani, hogy tegyünk félre nyáron, és akkor majd lesz télen. Fontos, hogy a tudatosságot is próbáljuk erősíteni, de ha megnézzük, milyen jövedelmekből kell, gazdálkodjanak a mélyszegénységben élő családoknak, akkor azokból borzasztóan nehéz túlélési stratégiákat építeni. A probléma komplex és bonyolult. Jó lenne, ha lennének munkahelyek, ahol a családok el tudnak helyezkedni, rendes béralapú jövedelmük lenne és túlnyomórészt nem csak szociális ellátásuk.
Hogy a felnövő gyereknek lehessen olyan szakmája, munkája és ez által jövedelme, amiből először is tisztességesen meg tudnak élni és biztosítottak legyenek az alapszükségleteik, másrészt pedig tudjanak tervezni. Nem egyik napról a másikra, hanem egyik hónapról a másikra, vagy egyik évszakról a másikra. Hiába beszélünk arról, hogy milyen jó lenne nyáron megvásárolni a tűzifát, hogy télire kiszáradjon. Ettől és a viszonyulástól még sok tényező miatt messze vagyunk.
— Amit önök és sok más civil szervezet csinál, az lényegében tűzoltás. Lát esélyt arra, hogy az ezekben a családokban felnövő gyerekek olyan iskolai végzettséget szerezzenek, ami kiemelheti őket ebből a helyzetből?
— Ha ebben nem hinnénk, nem csinálnánk ezt a munkát. Hiszünk abban, hogy a mostani szülői generációt partnerként bevonva tudjuk a gyerekeket úgy segíteni az oktatásban, hogy eljuttassuk őket a szakmaszerzésig. Ha egy gyerek szakmát szerez, már másként tekint majd a jövőre. Onnantól már az kell, hogy legyen olyan munkahely, ahol érvényesíteni tudja a megszerzett tudást. Erre törekszünk, ebben van a reményünk. Vannak biztató eredményeink, olyan gyerekek, akik már kikerültek a kapcsolatrendszerünkből, szakmát szereztek, és megállják a helyüket. Azért dolgozunk, hogy a következő generációnak már könnyebb legyen. Azt is szoktuk mondani, hogy
A munkánk első időszakában az volt a cél, hogy az általános iskola befejezéséig segítsük a gyerekeket, most már az, hogy a középiskola befejezéséig, és egy más élettervezési stratégiát tudjunk számukra körvonalazni. Ebben hiszünk, ezért csináljuk. Ennek elengedhetetlen része, hogy a legnagyobb krízisek kezelésében segítsünk, de nem úgy, hogy folyamatosan kríziseket kezelünk, hiszen azzal csak a tanult tehetetlenséget erősítenénk a családban. Fejlesztve segítjük őket, hangsúlyozva, hogy a tanulásnak a jövő szempontjából kiemelt szerepe van.
