Aki teheneket tart, de közben a Lidlben vásárol, az tükörbe merjen-e nézni?
Kiszorítani – Lázár János szerint ez a célja a kormánynak a Magyarországon jelen lévő külföldi kiskereskedelmi láncokkal.
Vészjósló kifejezés, azt jelentheti, úgy változnak a jogszabályi körülmények, hogy a Lidl, a Spar és társaik nehezebben boldoguljanak Magyarországon.
A különadót és a plázaépítési stopot is ezzel a céllal vezették be korábban.
A vásárhelyi országgyűlési képviselő és kormánybiztos egy konferencián arról beszélt, hogy a magyar mezőgazdaság nem nyert a rendszerváltással, sem az uniós csatlakozással. Alapanyag-exportáló és késztermék-importáló ország vagyunk, a nemzeti jövedelem fele az autógyártásból származik. A járműiparnak környezetbaráttá kell válnia, ezzel együtt újjá kell építeni a magyar élelmiszeripart, hogy ennivalóból önellátóak legyünk. Ehhez több ezer milliárd forintot kell fordítani a mezőgazdaság fejlesztésére, és offenzív protekcionista, tehát a külső hatásokkal szemben védekező gazdaságpolitikát kell folytatni. Ennek egyik eleme az, ami a külföldi kiskereskedelmi láncokat érinti, majd kiderül, hogyan.
Egyértelmű, milyen mezőgazdaságot, ipart, milyen általános iskolai tananyagot, színházat, filmet, irodalmat, könnyűzenét, futballt, birkapörköltet lát jónak a kormány. Arról viszont nem sokat lehet hallani, milyen a protekcionista magyar.
A föntiek alapján, gondolom, lehetőleg hazai tulajdonú boltba jár, talán fontos az is, hogy a legközelebbibe. Hazai disznó- és baromfihúst eszik, halat is, már nem csak karácsonykor. Amit lehet, azt a piacon veszi meg, saját lakóhelyén, azoktól, akiket ismer. Tudja, melyik zöldségnek mikor van a szezonja, lehetőleg akkor visz belőle. Ha nem talál magyar holmit, azt a külföldit választja, amelyiket közelebbről hozták.
Előfordul, hogy a hazai áru olcsóbb, mint a külföldi, de nem ez a jellemző. Azért, hogy összességében mégse járjon rosszabbul, nyilván lemond olyasmiről, amit korábban megvett. Tényleg nem muszáj mindennap túrórudi a gyerekeknek, sört, bort is elég hétvégére vinni, vagy csak ünnepekre.
Valamilyen szempontból tudatos vásárlóvá válni gyakran életmódváltással jár együtt, általában a takarékosabb, egészségesebb életért. A kettő nem feltétlenül zárja ki egymást, de ez vajon elég jó a magyar gazdaságnak, vagy más kell?
Aki például teheneket tart, de közben a Lidlben vásárol, az tükörbe merjen-e nézni?
Félreértés ne essék, nem gondolom komolyan, hogy a kormány dolga ebben utat mutatni. Csak feltűnő, hogy erről a szlogenek szintjénél mélyebben nem szól a kormányzati kommunikáció – már arról sem, hogy a külföldi kiskereskedelmi láncok elleni fellépés hogyan fogja érinteni a magyar vásárlók mozgásterét. Például azokét, akik mindig rászánják az időt a bedobott reklámújságok átlapozására, kigyűjtik, mi hol a legolcsóbb, és odaállnak az ajtóba nyitás előtt.
Most a koronavírus-járvány miatt áruháznyitó rendezvényt sem lehetne tartani. Amikor Hódmezővásárhelyen a lebontott Ifjúsági Park helyén 2007-ben megnyílt a Family Center, rádiós sztárműsorvezetők léptek fel, volt cigányzenekar, énekegyüttes, tűzijáték, alpolgármesteri köszöntő. A megyei napilap több vásárlót is megszólaltatott, köztük egy 39 éves algyői őstermelőt, aki három órakor kelt, negyed ötkor már az áruház parkolójában volt. Ahogy megtudta, hogy csak hatkor nyitnak, került egyet a városban.
Az Intersparba elsőként beengedett tizenöt vásárló beszorult a forgóajtóba.
A kívülállóknak ez ugyanolyan látványosság volt, mint a műsor, lehetett rajta mosolyogni is. Pedig az a tülekedés csak következetes protekcionizmus volt, legalábbis, ami az ember saját egzisztenciájának védelmét illeti. Mivel a tömeg miatt hátrálni nem lehetett, ki kellett nyitni az oldalsó kisajtót, úgyhogy végül nem azok jutottak be először, akik elöl álltak a sorban.