TUDOMÁNY
A Rovatból

Akár hetekre megszűnhet az internet és az áram – a napkitörések nemcsak látványos sarki fényt okozhatnak a csillagász szerint

Szabó Olivér Norton csillagász azt mondja, a kisebb napviharokat átvészelik a rendszereink, de egy igazán nagy ellen védtelenek. Igaz, azok nagyon ritkák. Most viszont épp egy napciklus maximuma jön.


A minap gyönyörű sarki fény kápráztatta el a szerencséseket, akik a szabad ég alatt tartózkodtak, szerte Magyarországon, de az egész régiónkban is. A nálunk szokatlan látványosság az intenzívebb naptevékenységnek tudható be, ami azonban egyáltalán nem veszélytelen, adott esetben komoly üzemzavart okozhat az elektromos hálózatokban. A Nap tevékenysége, aktivitása 11 éves ciklusokat mutat, a mostani ciklus maximumát eredetileg 2025 nyarára várták, de előfordulhat, hogy ennél korábban érkezik el. Ráadásul a a napfoltok száma is szokatlanul nagy. 2019-ben a kutatók úgy gondolták, a 2025. júliusára várt maximumkor 115 napfolt körül lesz a havi adat. Azonban már idén júliusban 159, augusztusban 115 napfoltot regisztráltak.

Szabó Olivér Norton csillagásszal arról beszélgettünk, milyen következményekkel járna egy komolyabb napkitörés, és mekkora esély van rá.

– Féljünk, vagy csak gyönyörködjünk a látványban?

– Lehet probléma belőle, komolyabb. Amikor felismertük, hogy a naptevékenység, az egyáltalán összefüggésben van a sarki fénnyel, az pontosan egy ilyen nagyobb esemény miatt volt. 1859-ben, egy Carrington nevű angol csillagász látott a Napon egy nagy felfénylést, ez néhány percig tartott.

Utána három nappal egyrészt földön látni lehetett sarki fényt, például Kubában is, másrészt pedig a távírók bekapcsoltak, elkezdtek villámokat szórni, felgyújtották a papírt, meg az épületeket.

Carrington rakta össze, hogy ennek a kettőnek valószínűleg köze van egymáshoz. A napkitörésnél a Napból a töltött részecskék elérik a Földet, és a Föld mágneses mezejét összenyomják egy picikét. Azt fizikaórán megtanultuk, hogy a változó mágneses tér elektromosságot indukál a vezetőkben. Tehát ha nekünk vannak vezetékeink, akkor azokban elkezd áram folyni, kiéghetnek áramkörök. Ha ma történik egy ilyen, akkor a távvezetékekben vagy bármilyen elektromos vezetőben ezek megtörténhetnek és túlfeszültség alakulhat ki, emiatt elszállhatnak transzformátorok, eléghetnek vezetékek, tehát ez igenis okozhat problémát. 1989 márciusában Québecben volt is egy ilyen galiba. Itt a földfelszínen ez ellen megoldás lehet, hogy szigetelünk mindent, amennyire csak lehet, de

fel kell készülni arra, hogy esetleg tényleg megtörténhetnek akár hetes kimaradások az internet-, illetve az áramszolgáltatásban emiatt, és akkor igenis analóg módon kell folytatni egy kis ideig.

– Az, hogy szigetelünk, nem úgy értendő, hogy szigetelőszalaggal betekerünk mindent, hanem Faraday-kalitkákra gondol? Azaz inkább árnyékolásra?

– Mind a kettőre gondolok, mert maga az, hogy szigetelőket rakunk a vezetékekre, az is segíthet, de igen, pont a Faraday-kalitkák azok hasznosabb dolgok. A nélkülözhetetlen infrastruktúrákat érdemes úgy megtervezni, hogy azok Faraday-kalitkában legyenek, aminek nyilván megvannak a hátrányai, például nem lehet odabent telefonálni, viszont ilyenkor ez hatalmas előnyt tud jelenteni.

– Most már az internet létfontosságú infrastruktúra, például ha én fizetni akarok, akkor is az internetet használom, ha nem készpénzzel fizetek. Ha leáll az internet akár egyetlen hétre, akkor nem jutok hozzá a pénzemhez sem. Nemcsak én nem, az egész gazdaság megáll. Ezek a létfontosságú infrastruktúrák fel vannak készítve egy napviharra?

– Egy részük igen, viszont azért mindenre nem vagyunk felkészülve. A kisebb napviharokat átvészelik. De még mindig lehet egy olyan nagyobb, amire már nincsen biztosítva a rendszer. Ez benne van a pakliban.

A műholdas rendszereink a legkitettebbek, melyek kint keringenek akár a Földnek mágneses mezején kívül is, ezeket közvetlenül elérik a töltött részecskék, amik egy napvihar során érkezhetnek. Ilyen például a helymeghatározás, a műholdas adatforgalom.

Nyilván fel vannak valamennyire készítve most is a műholdjaink, de megint csak a mérték a kérdés. Az átlagos napviharokat kibírják, de egy olyat, mint a Carrington-esemény, ami egyébként a feljegyzett történelem eddigi legnagyobbika volt, valószínűleg nem bírná ki egyetlenegy rendszerünk sem.

– Hogy mennyi az esélye az ilyesminek, az gyakorlatilag ez prognosztizálhatatlan?

– Igen is, meg nem is. Azt tudjuk, hogy a Napunknak van a 11 éves ciklusa, a maximum idején nagyobb az esély. Amikor már elkezdődik a napciklus, akkor lehet sejteni, hogy a maximum erősebb lesz, vagy csak a szokásos, esetleg gyengébb. Egy ilyen előrejelzéssel, 4-5 évre előre annyit lehet mondani, hogy talán most nagyobb az esély. Tehát ugyanúgy, mint ahogyan a földrengéseknél is, nem azt mondjuk, hogy lesz, hanem azt, hogy nagyobb az esély.

– Hogyan érhetjük el, hogy pontosabbak legyenek az előrejelzések?

– Az első számú törekvésünk jelenleg a Nap megfigyelése. Hogy minél pontosabban értsük meg magát a Napot. Nagyjából értjük azért, hogy miért van egyáltalán maga a napciklus, hogyan változik a Nap mágneses tere, de a pontos működését nem tudjuk még. Minél pontosabban megismerjük, annál használhatóbb jóslatokat tudunk adni. Nem véletlen az például, hogy idén most már nemcsak az amerikaiaknak és az európaiaknak, hanem az indiaiaknak is van napmegfigyelő szondája, aminek kifejezetten az a feladata, hogy folyamatosan vizsgálja a Nap felszínén, a koronában kialakuló jelenségeket.

– Milyen mélyen tudjuk megfigyelni a Napban zajló eseményeket, mert az, ami a Nap felszínén megjelenik, minden bizonnyal sokkal korábban és sokkal mélyebbről indul el. Van erre rálátásunk?

– Erre van a szoláris szeizmológia, tehát a csillagszeizmológiának ez a fontos része. Ugyanúgy, mint ahogyan vannak földrengések, vannak csillagrengések is, a Napunkban is. Meg is lehet figyelni, hogy ezek az apró rengések pontosan hogyan terjednek a csillagunk belsejében. Ez alapján már tudunk arra következtetni, hogy például a konvektív zónában, ahol áramlik a nagy mennyiségű plazma, ami magát a mágneses mezőt alkotja, milyen folyamatok történhetnek. Ez egy viszonylag friss, úgy értem, 30 éves tudományterület, de egyre pontosabbak vagyunk benne, annyira, hogy most már használjuk nemcsak a Napra, hanem más csillagokra is. Ezek a csillagrengések lehetnek azok, amik pontosabb belátást nyújtanak nekünk abban, hogy mi is történik odalent.

– Azt tudhatjuk, hogy hol van ennek a maximuma? A Carrington-eseménynél történhet rosszabb is?

– Azt látjuk, hogy nemcsak a napciklusok vannak, hanem annál nagyobb periódusok is, maximumok és minimumok. Például sokan azt gondolják, hogy a kis jégkorszak a középkorban, egy nagy minimum volt.

Most éppen lezártunk egy maximumot, tehát a következő időben inkább kisebb naptevékenységre számítunk, azzal együtt, hogy a mostani napfoltciklus az valamiért mégiscsak aktívabbnak mutatkozik.

Az elméleti számítások egyébként mondják azt, hogy lehet nagyobb, mint a Carrington-esemény, tehát az elméleti maximum lehet ennél rosszabb, de azért az már nagyon a teteje volt. Nagy történelmi feljegyzésekből olyanokra tudunk támaszkodni, hogy mikor voltak alacsonyabb szélességi körökön nagyobb sarki fények. Ez alapján tudjuk azt, hogy a Carringtonhoz hasonló méretűek, mondjuk az írott történelem során négyszer-ötször ha voltak. Azaz nagyon-nagyon ritkák.

– Az elkövetkezendő hetekben gyönyörködhetünk még sarki fényekben? Mikorra várható most a maximum?

– Eredetileg azt vártuk, hogy 2025-ben lesz, azonban valószínűbb 2024. december környéke. Ez nem egy pontszerű maximum, hanem egy-két hét vagy egy-két hónap, ameddig elnyúlhat, de ‘24 vége, ‘25 eleje lehet a mostani maximum tetőzése. Nem várjuk azt, hogy ez nagyon veszélyes lesz, viszont valószínű, hogy lesz még addig egyszer-kétszer sarki fény Magyarországon is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


TUDOMÁNY
A Rovatból
Vasárnap éjjel érdemes a Holdat kémlelni, különös égi jelenség lesz látható
Mire besötétedik, már lehet is az égi kísérőnkre figyelni. Sőt, még a tisztuló időjárás is kedvező lesz hozzá.


Vasárnap este a Hold mellett egy különös égi jelenséget figyelhetünk meg. A Szaturnusz ugyanis látszólag közel kerül égi kísérőnkhöz.

Október 5-én már sötétedés után érdemes lesz kémlelni az eget nyugaton, északnyugaton, a későbbi órákban pedig egyre többfelé az országban, ugyanis a Hold és a Szaturnusz együttállását láthatjuk az égen.

A Szaturnusz a Holdhoz képest balra, alacsonyabban lesz megfigyelhető este a keleti, délkeleti horizont fölött. Látszólagos távolságuk az alkonyat után 4,5 fok lesz, majd az éjszaka folyamán távolságuk csökken, pirkadat előtt pedig már csak 3 fokra lesznek egymástól a láthatók nyugati égbolton. A Hold 97 százalékos megvilágítottságú lesz, emiatt a holdfény már zavaró hatással lehet a Szaturnusz megfigyelésében - írja az Időkép.

Vasárnap mire besötétedik, nyugaton, északnyugaton már láthatjuk a csillagos eget, miközben még időnként felhők is megjelennek majd az égen. Az esti, éjszakai órákban pedig még nagyobb területen szakadozhat fel a felhőzet, így jó eséllyel láthatjuk majd a különös égi jelenséget.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

TUDOMÁNY
A Rovatból
Újabb tűzhányó ébredhetett fel a gigászi földrengés után – a tudósok sem értik teljesen, hogy mi zajlik Kamcsatkán
A nyári földmozgás óta furcsa vulkanikus jelenségek történnek Kamcsatkán. A kutatók szerint már a második tűzhányó kelhetett életre az utórengések következtében.


Életre kelhetett a Kamcsatka-félszigetén magasodó Kronotszkij tűzhányó, ami száz éve semmiféle aktivitást nem mutatott, így a tudósok szunnyadó vulkánnak tekintették. Szombaton mindez megváltozott, hiszen a KVERT kamcsatkai vulkánobszervatórium közölte, hogy a levegőbe emelkedett egy 10 kilométer magas hamufelhő, amit a szél 100 kilométerre sodort.

Ha sikerül igazolni, hogy valóban a Kronotszkij ébredt fel, akkor az már a második, hosszú ideje szunnyadó vulkán ébredése lehet a július 30-ai 8,8-as erősségű földrengés óta - írja a Telexen Dr. Harangi Szabolcs geológus-vulkanológus, az ELTE tanszékvezető tanára.

A professzor felidézi, mi minden történt a nyári kamcsatkai földmozgás óta. Mint írja, az eseményt több ezer utórengés követte, és volt köztük 7-es magnitúdójúnál erősebb is. Néhány nappal később, augusztus 3-án kitört a több mint 450 éve alvó Krasenyinnyikov vulkán, néhány nappal ezelőtt pedig - vélhetően - a fentebb írt Kronotszkij.

A kutatók a szombati észlelés óta vizsgálják, hogy a kitörés valóban megtörtént-e. Ez azért bonyolult kérdés még napjainkban is, mert a vulkán 180 kilométerre van a Petropavlovszk-Kamcsatszkij településen lévő vulkánobszervatóriumtól.

„Itt nincsenek autópályák, hogy néhány óra alatt el lehessen érni a területet, ehhez igazi expedíció kell, helikopterrel vagy terepjáróval földutakon keresztül, folyókon átkelve” - magyarázza a tudós.

Dr. Harangi hozzáteszi, hogy a kutatók műholdas felvételeket is használnak a vizsgálathoz, és a Himawari–9 műhold képei bizony azt mutatják, hogy október 4-én vulkánkitörésre utaló felhő jelent meg a Kronotszkij fölött. A jelenség miatt vörös riasztást adtak ki a repülésre, mert a vulkáni hamu bejuthat a repülőgépek turbináiba és leállíthatja a hajtóműveket, ezáltal légikatasztrófákat okozhat.

A szakértők szerint Kamcsatka a Föld egyik legaktívabb vulkanikus területe, ahol több mint háromszáz vulkán található, és közülük 29 jelenleg is működik. A kitörések gyakran megzavarják a légiközlekedést. Az obszervatórium munkatársai éppen ezért éjjel-nappal figyelik a térséget, de a korlátozott anyagi lehetőségek miatt nem tudják mindegyik tűzhányót folyamatosan ellenőrizni.

A műholdképek alapján mindenesetre a kitörés rövid volt, ami arra utal, hogy csak egy rövid robbanás történt - hasonlóan az 1923-as eseményhez, amikor a Kronotszkij utoljára aktivitást mutatott. Horváth Ákos, Hamburgban dolgozó szakértő szerint azonban a bizonytalanság nagy, mivel a közelben van a nemrég felébredt Krasenyinnyikov vulkán is. Nem zárható ki, hogy a hamu onnan származik, de az is lehet, hogy a két vulkán közötti Krokur-maar tört ki.

A vizsgálat még tart, és néhány napig is eltarthat, mire pontos válasz születik. Az viszont biztos, hogy a Kronotszkij nem produkált jelentős kitörést, és nem jutott magma a földfelszínre.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

TUDOMÁNY
A Rovatból
Tudtad, hogy van magyar dínónk? A Hungarosaurus ráadásul Európa-szerte híres leletnek számít
A bakonyi Iharkútról származnak az első magyar dinoszauruszleletek, ahol bő két évtizede tárják fel az egyedülálló paleontológiai kincseket. Mindez két elszánt barát kitartó keresésével kezdődött. Dinoszaurusz-fanatikusok, íme a napi olvasmányotok!


Nemrég az egerszalóki skanzen 3D barlangmozijából (igen, van ilyen, és nagyon ajánlom!) kellett megtudnom, hogy létezett olyan, hogy Hungarosaurus. Mondjuk mi magyarok olyan sok mindenre büszkék vagyunk, úgyhogy miért pont saját dínónk ne lenne?

Az első magyarországi dinoszauruszt, teljes nevén a Hungarosaurus tormai nevű őshüllőt hazánk és a lelőhely egyik megtalálója, dr. Torma András, az Alkalmazott Fenntarthatóság Tanszék vezetője után nevezték el. Ez a példány az úgynevezett iharkúti fauna legjobban ismert tagja, amelyet kilenc részleges csontváz és több ezer csont alapján azonosítottak.

Annak idején tekintélyes nagysággal rendelkezett a maga négy és fél méteres hosszával. Ez a monstrum úgy hatszázötven kilót nyomhatott, és állkapcsaiban összesen több mint nyolcvan fog ült, úgyhogy a vele egy időben élő állatok örülhettek, hogy csak növényeket evett. Az egész testét páncélelemek borították, illetve az orra és koponyája tele volt csontdudorokkal – maguk a koponyacsontok vastagodtak meg ilyen látványosan, néhol akár ötcentis taréjok, dudorok formájában –, és két szeme fölött szarvak nőhettek a leletekből készült „fantomrajz” szerint. Azonban a páncélos dinoszaurusztól eltérően a Hungarosaurusnak nem volt olyan rövid mellső végtagja, mint mondjuk csóri T-Rexnek, sőt, szokatlanul filigrán és gyors mozgású volt.

Visszatérve az iharkúti faunához:

egy egykoron virágzó, bakonyi bányászfaluról van szó, amely nem igazán a bauxitkitermeléséről lett Európa-szerte híres, hanem az őslénytani lelőhelye miatt, ugyanis az itteni üledékréteg fosszíliákban rendkívül gazdagnak bizonyult. Ezen a helyen egy 85 millió évvel ezelőtti folyórendszer üledéke található, amely a bányászatnak köszönhetően feltárta a 7-8 méter mélyen fekvő történelmi emlékeket, úgyhogy érdemes minden Jurassic Park-rajongónak elzarándokolni egyszer Iharkútra, ahonnan származnak az első magyar dinoszauruszleletek.

Amilyen kicsi a falu, olyan nagy benne az őslénylelőhely-potenciál: több mint két évtizede zajlanak itt az ásatások az ELTE Őslénytani Tanszékének vezetője, Ősi Attila irányításával, aki egyébként magát a fosszília-lelőhelyet is megtalálta dr. Torma Andrással karöltve. Kettejük barátsága egyébként az iskolás évekig nyúlik vissza, és dínókereső hobbiból vált komoly hivatássá az életükben az őslénykutatás. A feltárást végző, egyre kiterjedtebb csapat megalapította a Magyar Dinoszaurusz Alapítványt, és a beérkező adományokból meg tudták venni a területet.

Az Iharkút területén megtalált Hungarosaurus-koponyák közül a legkisebb alig 15-17 centi, amely 1-1,5 méteres testhosszt, azaz fiatal állatot feltételez, míg a legnagyobb 35-40 centiméter, azaz ekkora a kifejlett méret. A paleontológus szakember azt nyilatkozta pár éve a Greendexnek, hogy „Európában nincs még egy hely, ahol ebből az időszakból (felső krétakor – a szerk.) ennyire teljes leletanyag maradt volna ránk.” Eddig kevesebb mint ezer négyzetmétert tártak fel, és még többezer négyzetméter vár felfedezésre. A munkát nehezíti, hogy minden évben az ásatási időszak végeztével betemetik egy markolóval az egész területet, védve a leleteket és a helyet is az önjelölt kincsvadászoktól.

Ha a cikkünk végére már kellően Hungarosaurus-lázban égsz, akkor jó hírünk van: 2011 óta bárki megnézheti a leleteket és a magyar dínókat a Magyar Természettudományi Múzeum állandó, ’Eltűnt világok – A dinoszauruszok kora Magyarországon’ című állandó tárlatán. És ha nem csupán néznéd, de bele is vetnéd magadat a 85 millió éves titokba egy ásatáson, akkor a Magyar Dinoszaurusz Alapítvány folyamatosan várja a pályakezdőket és lelkes amatőröket szeretettel.

Források: 1, 2, 3, 4, 5


Link másolása
KÖVESS MINKET:


TUDOMÁNY
A Rovatból
Okosabbak lehetnek a kutyák, mint eddig sejtettük: a tárgy neve mellett azt is felismerik, hogy azt mire használjuk
A vizsgálatban hat border collie és egy ausztrál pásztorkutya bizonyította, hogy a játékok neve mögötti használatot is felismeri, nem pusztán a formát.


Az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) etológusai kimutatták, hogy a kutyák nemcsak tárgynevek megtanulására képesek, hanem felismerik a név által jelölt mögöttes funkciót is - írja az MTI az intézmény közleménye alapján.

A közleményben kiemelték, hogy a „tehetséges szótanuló” kutyák (gifted word learners) nemcsak megjegyzik a játékok neveit, hanem képesek új, teljesen más kinézetű tárgyakra is kiterjeszteni a szavak jelentését, ha azok ugyanarra a funkcióra használhatók. Ez a készség eddig kizárólag kisgyermekeknél és egy-egy hosszú éveken át tanított papagáj vagy bonobó esetében volt ismert. Az egyetem tanulmánya a Current Biology folyóiratban jelent meg.

Mint írták, az embereknél a jelentéskiterjesztés a nyelvtanulás egyik alapköve, a funkció alapján történő kiterjesztés azonban még ennél is összetettebb készség. Egy kisgyermek fokozatosan megtanulja, hogy a „csésze” szó a bögrére, a pohárra és a kulacsra is vonatkozhat, hiszen mindegyiket ivásra használjuk. Ez a felismerés annak ellenére jön létre, hogy ezek a tárgyak formájukban anyagukban nagyon eltérőek egymástól, leginkább a használatuk módja, funkciója köti őket össze.

Míg számos állatfaj képes küllem alapján csoportosítani tárgyakat, a funkcióra vonatkozó, tanult szó kiterjesztése igen különleges elmebeli képességeket feltételez. Egyes egyedek megtanítása bizonyos tárgyakhoz kötődő szavakra rendkívül idő- és munkaigényes, és nagyon kevés egyed képes valóban elsajátítani ezt.

„Ezek a tehetséges szótanuló kutyák egyedülálló lehetőséget kínálnak e jelenség vizsgálatára, mivel ők a gazdával való játék során, természetes interakciókban gyorsan tanulják meg a szavakat - a játékok neveit” - idézték a közleményben Claudia Fugazzát.

A tanulmány vezető szerzője hangsúlyozta:

eredményeik azt mutatják, hogy ezek a kutyák nem egyszerűen megtanulják a tárgyak neveit, olyan szinten értik a szavak mögötti jelentést, hogy képesek azt teljesen új, nagyon eltérő kinézetű játékokra is alkalmazni, felismerve, mire valók ezek a tárgyak.

A kutatók hét tehetséges szótanuló kutyát - hat border collie-t és egy ausztrál pásztorkutyát - teszteltek természetes környezetben, a gazdáik otthonában, játékos interakciók közben.

A tanulási szakaszban a kutyák két új szót tanultak, például „húz” és „hozz”, amelyek nem egy-egy tárgyat, hanem több, küllemében teljesen eltérő, de azonos módon használt játékot jelöltek (húzogatós vagy behozós). Ezt követték a tesztek, amelyek során a kutyák bizonyították, hogy megtanulták az új szavakat, és helyesen választották ki a megfelelő játékot, ha a gazda a „húz”-t vagy a „hozz”-t kérte.

A kísérlet következő szakaszában a kutyák új, küllemében nagyon különböző játékokkal játszhattak „húzogatósat” vagy „behozósat” a gazdával, ahogy korábban is, de most a játék neve nem hangzott el egyszer sem.

A végső tesztben, a kutyáknak ezen új tárgyak közül kellett kiválasztani, amikor a gazda a „húz” vagy „hozz” játékot kérte. A kutyák nagy biztonsággal választották ki a megfelelő, addig névtelen tárgyat - vagyis általánosították a szavakat funkcionális kategóriákra.

Ez az első bizonyíték arra, hogy a kutyák képesek a szavakat funkcionális kategóriákra általánosítani, mégpedig természetes, játékos interakciók során - hangsúlyozták a közleményben.

„Ezek az eredmények azt mutatják, hogy a szavakhoz kapcsolódó kategorizációra nemcsak az ember képes, hanem megjelenhet nem emberi, nem nyelvhasználó fajoknál is, természetes módon” - idézték Miklósi Ádámot, a tanulmány társszerzőjét, aki szerint ez izgalmas új irányokat nyit annak megértésében, hogyan fejlődhettek ki a nyelvhez kapcsolódó készségek, és hogyan működhetnek fajunkon túl.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk