„Ági minden egyes velem történő lépésről SMS-t kapott” – rendhagyó élménybeszámoló az izraeli egészségügy működéséről
Kilenc éve költöztek ki Izraelbe. Silló Sándor televíziós- és színházi rendező volt Magyarországon, Silló Ági ingatlanokkal foglalkozott. Most egyikük sem tud a szakmájában dolgozni, az új életüket mégis jobban szeretik, mint a régit. És nem csak azért, mert sokkal barátságosabbak az emberek, jobb a hangulat az országban. Az egészségügyi ellátásnak is nagyon sok köze van ehhez.
- Mi a legfőbb különbség a két ország egészségügyi rendszere között, ha a pénzt nem vesszük figyelembe?
- Sándor: Itt úgy állnak az egészségügyhöz, hogy meg kell óvni az embereket, még mielőtt baj lenne, emiatt például a betegbiztosító kártyád csak akkor érvényes, ha minden vizsgálatra, amire küldenek, elmész. Itt egyszerűen nem úszhatod meg, hogy ne derüljön ki valami. Nekem több bajom is volt, és mind úgy derült ki, hogy azt mondta az orvos, hogy ezzel a tünettel szaladj el egy rutinvizsgálatra, mert lehet, hogy baj van, és volt baj.
- Ági: Ezt úgy képzeld el, hogy ha azt mondja az orvos, hogy szaladj, akkor ha 2-3 napon belül nem kérsz időpontot, valaki felhív. Engem is felhívtak, hogy már van időpontod, tessék jönni. Nem lehet megúszni, mert az embert szekálják ezekkel a vizsgálatokkal.
- Sándor: És amikor ott vagy, azt érzed, hogy
A megelőzésre, és erre a szemléletre fektetik a hangsúlyt. Az más kérdés, hogy mi nagyon jó helyen lakunk, itt Tel Avivban és a központi részén Izraelnek nagyon jó az egészségügyi ellátás. De ugyanezt meséli az eilati barátunk is. Úgyhogy olyan nagyon sok különbség nem lehet.
- Ági: Infrastrukturálisan Izrael hihetetlenül ki van építve. Nincs olyan, hogy felépítenek egy lakótelepet, és ne legyen iskola, minden egyes biztosítónak saját orvosi rendelője, minden ott van 5-10 percnyire.
- A biztosítót már többször említettétek. Mit jelent az, hogy több egészségbiztosító van?
- Ági: Vannak magán egészségbiztosító társaságok, akikhez csatlakozni kell. Van az állami biztosító, de ha oda bejelentkezik valaki, utána egy magánbiztosítóhoz is csatlakozni kell, és az államin kívül oda is kell fizetni egy díjat. Ezeket a fizetésből levonják. Ezek nevetséges összegek. A minimális fizetés, amit bármilyen munkával haza tudsz vinni, mondjuk 6000 sékel (kb. 607.000 Ft), és fizetsz a magánbiztosító társaságnak 120 sékelt (Kb. 12.000 Ft), amiért tényleg maximális ellátást kapsz. Az állami biztosító társaságról tudni kell, hogy amikor a Covid miatt mindenki otthon maradt, akkor az állami biztosító fizette a fizetésünk 70%-át.
- Hová mentek, ha betegek vagytok?
- Ági: A biztosítótársaság rendelőjébe. Nem mehetek bármelyik családorvosi rendelőbe, csak abba, amit a mi biztosítótársaságunk működtet. A társaságnak szerződése van kórházakkal is, és ha kórházba kell menni, akárcsak valami vizsgálat miatt is, a biztosítótársaság kifizeti a kórházi költségeket. Van, amikor kérni kell előzetes engedélyt bizonyos vizsgálatokra, de ez automatizmus, inkább csak bejelentés, hogy most olyan vizsgálatra van szükség, amit ki kell majd fizetnie a biztosítónak.
- Sándor: Ez most így elmondva rohadt bonyolult. Mindez applikáción keresztül történik, bejelölöd és két gombnyomás.
- Tehát nem te kérvényezed…
- Ági: Nem. Minden olyan dolog, ami azonnali beavatkozást igényel, azt automatikusan intézi a biztosító, ami tervezett, ott néhány nap alatt fut át az engedélyezés.
- Van olyan dolog, amit nem engedélyeznek, amire nemet mondanak?
- Sándor: Legfeljebb olyan fordulhat elő, hogy azt mondják, ezt a vizsgálatot 5 évente kell elvégezni, most mit akarsz itt másfél évvel később… Még meg is sértődtünk, amikor velünk történt, hogy miért nem csinálják meg. Az különösen jó, hogy nem kell a leleteket és az orvosi papírokat őrizgetni.
az egész beteg-utadat ott tárolják, és akárhová mész, csak beütik a számodat és tudják.
- A magyar rendszerből jól ismert háziorvos nincs is nálatok?
- Ági: De, van családorvosunk.
- Vagyis van saját orvosotok, aki ismer benneteket, nem az vizsgál, aki éppen bent van a biztosító rendelőjében…
- Sándor: Mi sokat költöztünk az első időben, aki most van, az a harmadik háziorvos, és mind a három tündérpofa. Mind a hármat imádtuk. kicsit mázlink is volt, mert az első időben, amikor még nem beszéltünk héberül semennyire, mind a három jól beszélt angolul (általában az orvosok jól beszélnek angolul). Volt, aki még magyarul és románul is tudott.
- Ági: Tudod, mi furcsa itt? Hogy az orvos nem viselkedik orvosként. Se a fogorvos, de még a specialisták, a szívsebész, vagy az agysebész sem. Sosem azt érzed, hogy összeugrik a gyomrod, mert egy tekintéllyel van dolgod,
Belépek egy kellemes szalonba, ahol az orvos és a nővér is poénkodik, velem, nem rajtam, beszélgetünk, és amikor beülök a székbe, mindent megbeszélnek velem a kezelés közben. Az izraeli egészségügyben nem azt érzed, hogy egy darab hús vagy. Itt mindig azt érzed, hogy te egy ember vagy, akinek bemutatkoznak, még a betegszállító is, elmondja, hogy mi az ő dolga, hová fog vinni, mi fog most történni veled, ha ezt vagy azt érzed, mit mondj, hogy szólj.
- Sándor: Amikor kórházban voltam, a betegszállító úgy kezdte, miután feltettek a hordágyra és elkezdtek tolni befelé, hogy bemutatkozott, elmondta, hogy hova valósi, hány éve dolgozik a kórházban, és hogy most megyünk a műtőbe. Félre fog engem egy picit tolni, de ne izguljak, ha valami van, akkor szóljak.
„Sándor most az altatóorvossal beszélget” , „Sándor kilépett az altatóorvos szobájából”, „Sándort most betolták a műtőbe”. „A műtét kezdetét vette, várhatóan másfél órás lesz” - majd másfél óra múlva kapta Ági az SMS-t, hogy „Sikeresen megműtötték, Sándor lábadozik a szobában, de még nem látogatható”.
- Ági: Ez annyira így volt, hogy amikor vége volt a műtétnek, kaptam egy SMS-t, hogy „az orvos hamarosan tájékoztatni fogja…”, de még nem tudtam az üzenetet elolvasni, amikor már hallom, hogy az orvos kiabálja a nevem. Ezt nem hittem el.
Itt meg az orvos, ahogy kijön a műtétről (nem is értem, hogy mosakodott ki), már szól nekem, hogy milyen a hozzátartozóm állapota, hogy a műtét jól sikerült, mit kell csinálni, mire kell figyeljek a jövőben, hogy főzzek, mit adjak neki, mit ne adjak neki.
- Sándor: És utána megkaptuk ugyanezt írásban.
- Ági: Aztán felhív a nővér és ő is elmondja.
- Sándor: Egyébként meg maga a műtét, lehet, hogy hülyén hangzik, de az életem egyik legnagyobb élménye volt. Betettek stentet a koszorúérbe. Betoltak a műtőbe, odatoltak mellém egy két méteres hatalmas képernyőt, és azon élőben közvetítették belülről, hogy hol jár ez a vacak. A hátam mögött álltak félkaréjban az orvostanhallgatók, két professzor vezette a műtétet, az egyik egy szívspecialista, a másik, aki a számítógépet kezelte. A műtétet úgy képzeld el, hogy van egy drótszál, a drótszál végén egy kis kamion, és a kis kamion bemegy az érhálózaton keresztül, odaér a koszorúérhez, lerakja ezt a cuccot oda, ahova kell, és aztán visszamegy.
- Különösen otthon érezhetted magad ebben a szerepben, hiszen Magyarországon televíziós rendező voltál...
- Sándor: De tök jó volt az egész. Teljesen szórakoztató volt. Hátam mögött kérdeztek az egyetemisták, akkor azoknak is válaszolt a professzor, angolul zajlott minden, nem volt ilyen orvosi vészhelyzetre kihegyezve.
Bent voltam másfél órát, és az végig ilyen stílusban zajlott, olyan volt, mintha egy valóságshowban egyszerre lettem volna szereplő meg néző, szórakoztató volt. A második stent műtétemmel már volt egy kis zűr, egy pici krízishelyzet. Azt is hihetetlen módon jól kezelték. Elkezdett zuhanni a vérnyomásom, nem vettem észre, csak hallom, hogy mondják, hogy Sándor, mindjárt visszahozunk. Mi van? - döbbentem meg. A fejemnél állt egy német orvostanhallgató, és kérdeztem tőle, hogy te, mennyi idő volt ez? „Miért, szerinted mennyi volt?” Olyan 10-12 percre saccoltam. Azt felelte: 40 másodperc. És erről így, sztorizgatva tudok beszélni, mert tényleg csak kellemes élményeim voltak. Pedig az utóbbi időben volt egy sérvműtétem, ez a két stent beültetés, kolonoszkópia - annak emlékszem a magyarországi verziójára, az nem volt ilyen méznyalás… Itt mindig azt érzem, hogy ezek az emberek gondoskodnak rólam.
„A Szívkórház aulája úgy van kialakítva, hogy látod az emeleteket, és köztük úgy futnak a lebegő folyosók, mint az erek a szívben.”- Hány ágyasak a kórházi szobák?
- Sándor: Általában kétágyasak, voltam négyágyasban is, de abban is ketten voltunk csak.
- Ági: Függönnyel el vannak választva az ágyak, így van valamennyi intimitás. Mindenkinek saját tévé jár az ágyhoz, fülhallgatóval, hogy ne zavard a másikat, ha tévézel.
- Sándor: Az ágy távirányítóval állítható, felültetheted magad, hátradöntheted, visszaállíthatod fekvő helyzetbe, felemelheted a lábadat vele, ha gyerek volnék, biztos órákon át ezzel játszottam volna, mert nagyon szórakoztató formákat lehet belőle csinálni.
- Ági: A magyar egészségügy ellenpontját akkor tapasztaltam meg, amikor gondozó voltam egy 96 éves bácsi mellett.
Volt prosztata műtéte, volt egy szemhályog műtéte és volt egy pacemaker beültetése. Otthon ezekre egyenként azt mondják már a 70 évesnek is, hogy minek? Itt a 96 évesnek is megcsinálják.
- Izraelben tehát nagy tisztelettel bánnak az idősekkel?
- Ági: Nem, mindenkivel tisztelettel bánnak.
- Sándor: Inkább fogalmazzunk úgy, hogy az időseknek itt ugyanaz jár, mint a fiatalabb betegeknek. Nem is értenék, miért bánnának velük másként?
- Ha gyógyszert kell felíratni, azt telefonon intézitek?
- Sándor: Ez nagyon vicces. Az orvos látja, hogy mit szedek állandóan, ha elfogy valamelyik gyógyszer, akkor az applikáción keresztül küldök egy üzenetet, hogy kellene új adag. Öt perccel később lesétálok a patikába, és már fel van írva és vihetem.
- Arról tudtok valamit, hogy mennyit keresnek az orvosok?
- Ági: Az orvosokról nem, de azt igen, hogy
- Évente?
- Ági: Dehogyis. Havonta. Ami nagyon jó fizetés, ugyanis egy parlamenti képviselő 50.000 sékelt keres (kb. 5 millió Ft). A hightech iparban 30.000 sékeltől (3 millió Ft) indulnak a fizetések. Egy átlag orvos remélem szintén keres ennyit.
- Tapasztalható Izraelben egészségügyi szakemberhiány?
- Sándor: Nincs nővérhiány, az biztos. Egyik nap jöttünk a buszon, és megszólított bennünket egy lány, mert hallotta, hogy magyarul beszélünk, kiderült, hogy Magyarországon végzett diplomás nővérként, most jött haza. Nagyon élvezte, hogy magyarul beszélgethet. Ő mondta, hogy a szakmájában szeretne elhelyezkedni, de vár a munkahelyre, mert nincs szabad állás, csak ígéretet kapott, de munkát nem. Szóval itt nincs nővérhiány.
- Amikor magánbiztosítót választottatok, mi döntött? Árban vagy szolgáltatásban nagy a különbség köztük?
- Ági: Mondtak három nevet és az egyik ismerősen csengett. Azt választottuk. Itt ugyanis senki nem ad tanácsot, szigorúan tilos befolyásolni az embereket, hogy melyik biztosítót válasszák. Árban is csekély a különbség, 5-10 sékel legfeljebb.
- Sándor: Mi most már tudjuk, hogy amit választottunk, annak nagyobb a taglétszáma, ami miatt kicsit dinamikusabban fejlődik. De ez csak annyit jelent, hogy az applikációban kettő gombot kell megnyomnod és nem hármat. Örülünk, hogy őket választottuk, mert nagyon jó a lefedettségük, úgy képzeld el, hogy felszállsz a buszra, mész két megállót és ott a következő rendelőjük.
- Ha például fáj a fületek, vagy más sürgős dolog van, akkor a családorvoshoz mentek, vagy van olyan szakorvosi ellátás, mint otthon, ahová bemehetsz magad is?
- Ági: A családorvoshoz, de ha valami nagyon sürgős, és pont nem rendel az orvos, akkor beeshetsz a saját biztosítód legközelebbi orvosi rendelőjébe, elmondod a nővérnek, hogy milyen sürgős problémád van, az azonnal keres egy orvost, aki szabad, és tud fogadni, és ugyanúgy ellát. Ha szakorvos kell, akkor megírja a beutalót, és mehetsz is tovább.
- Sándor: Így voltam én a szívemmel. Rosszul lettem a munkahelyemen, felhívtam a családorvosi rendelőt, kértem telefonos tanácsadásra időpontot. Már az időpont kérésekor mondták, hogy azonnal menjek a szívspecialistához, aki egyből továbbküldött a kórházba. Ez az egész egy óra alatt lezajlott, másfél óra múlva már bent feküdtem és hajnal háromkor toltak is be a műtőbe.
- Mi volt a panaszod?
- Sándor: Szívtájéki szorítás. Itt nem várják meg, míg az infarktussal a földön fekszel.
- Az, hogy nekem szorít a szívem és csöndben várok, amíg elmúlik, az Izraelben elképzelhetetlen?
- Ági: Ha szólsz az orvosnak, akkor elképzelhetetlen.
- És szólsz, mert nem félsz attól, hogy kineveti a panaszodat, vagy nem vesz komolyan és kínosan fogod érezni magad miatta…
- Sándor: Itt kivizsgálnak, hogy nincs-e komoly baj és ezeket a vizsgálatokat azonnal megcsinálják. Engem megdicsértek hogy jó beteg vagyok mert panaszkodom. Másik mentalitás.
Ági: Kétévente van mammográfia, és arra behívnak. Nagyon komolyan veszik, ha látnak valamit, még nem érsz haza, már kapod a telefont, hogy másnap reggel 8-ra menj vissza. Évente van kötelező teljeskörű vér- vizelet- és székletvizsgálat. Ha egyszer találnak valamit, akkor azt már nem vizsgálják a szűrésben, hanem automatikusan küldenek a vizsgálatra meghatározott időközönként.
