SZEMPONT
A Rovatból

„Ági minden egyes velem történő lépésről SMS-t kapott” – rendhagyó élménybeszámoló az izraeli egészségügy működéséről

Silló Sándor komoly műtéten esett át odakint, amiről mégis élete egyik legnagyobb élményeként mesél. De a rutinvizsgálatokhoz is egész másképp állnak. Új sorozatunkban külföldön élő magyarokat kérdezünk egészségügyi tapasztalataikról.


Kilenc éve költöztek ki Izraelbe. Silló Sándor televíziós- és színházi rendező volt Magyarországon, Silló Ági ingatlanokkal foglalkozott. Most egyikük sem tud a szakmájában dolgozni, az új életüket mégis jobban szeretik, mint a régit. És nem csak azért, mert sokkal barátságosabbak az emberek, jobb a hangulat az országban. Az egészségügyi ellátásnak is nagyon sok köze van ehhez.

- Mi a legfőbb különbség a két ország egészségügyi rendszere között, ha a pénzt nem vesszük figyelembe?

- Sándor: Itt úgy állnak az egészségügyhöz, hogy meg kell óvni az embereket, még mielőtt baj lenne, emiatt például a betegbiztosító kártyád csak akkor érvényes, ha minden vizsgálatra, amire küldenek, elmész. Itt egyszerűen nem úszhatod meg, hogy ne derüljön ki valami. Nekem több bajom is volt, és mind úgy derült ki, hogy azt mondta az orvos, hogy ezzel a tünettel szaladj el egy rutinvizsgálatra, mert lehet, hogy baj van, és volt baj.

- Ági: Ezt úgy képzeld el, hogy ha azt mondja az orvos, hogy szaladj, akkor ha 2-3 napon belül nem kérsz időpontot, valaki felhív. Engem is felhívtak, hogy már van időpontod, tessék jönni. Nem lehet megúszni, mert az embert szekálják ezekkel a vizsgálatokkal.

- Sándor: És amikor ott vagy, azt érzed, hogy

nem teher nekik, hogy veled kell foglalkozniuk, hanem te veszed le róluk a terhet ezzel, így amikor sokkal súlyosabb baj lenne, már nem kell sok pénzt költeni rád.

A megelőzésre, és erre a szemléletre fektetik a hangsúlyt. Az más kérdés, hogy mi nagyon jó helyen lakunk, itt Tel Avivban és a központi részén Izraelnek nagyon jó az egészségügyi ellátás. De ugyanezt meséli az eilati barátunk is. Úgyhogy olyan nagyon sok különbség nem lehet.

- Ági: Infrastrukturálisan Izrael hihetetlenül ki van építve. Nincs olyan, hogy felépítenek egy lakótelepet, és ne legyen iskola, minden egyes biztosítónak saját orvosi rendelője, minden ott van 5-10 percnyire.

- A biztosítót már többször említettétek. Mit jelent az, hogy több egészségbiztosító van?

- Ági: Vannak magán egészségbiztosító társaságok, akikhez csatlakozni kell. Van az állami biztosító, de ha oda bejelentkezik valaki, utána egy magánbiztosítóhoz is csatlakozni kell, és az államin kívül oda is kell fizetni egy díjat. Ezeket a fizetésből levonják. Ezek nevetséges összegek. A minimális fizetés, amit bármilyen munkával haza tudsz vinni, mondjuk 6000 sékel (kb. 607.000 Ft), és fizetsz a magánbiztosító társaságnak 120 sékelt (Kb. 12.000 Ft), amiért tényleg maximális ellátást kapsz. Az állami biztosító társaságról tudni kell, hogy amikor a Covid miatt mindenki otthon maradt, akkor az állami biztosító fizette a fizetésünk 70%-át.

- Hová mentek, ha betegek vagytok?

- Ági: A biztosítótársaság rendelőjébe. Nem mehetek bármelyik családorvosi rendelőbe, csak abba, amit a mi biztosítótársaságunk működtet. A társaságnak szerződése van kórházakkal is, és ha kórházba kell menni, akárcsak valami vizsgálat miatt is, a biztosítótársaság kifizeti a kórházi költségeket. Van, amikor kérni kell előzetes engedélyt bizonyos vizsgálatokra, de ez automatizmus, inkább csak bejelentés, hogy most olyan vizsgálatra van szükség, amit ki kell majd fizetnie a biztosítónak.

- Sándor: Ez most így elmondva rohadt bonyolult. Mindez applikáción keresztül történik, bejelölöd és két gombnyomás.

- Tehát nem te kérvényezed…

- Ági: Nem. Minden olyan dolog, ami azonnali beavatkozást igényel, azt automatikusan intézi a biztosító, ami tervezett, ott néhány nap alatt fut át az engedélyezés.

- Van olyan dolog, amit nem engedélyeznek, amire nemet mondanak?

- Sándor: Legfeljebb olyan fordulhat elő, hogy azt mondják, ezt a vizsgálatot 5 évente kell elvégezni, most mit akarsz itt másfél évvel később… Még meg is sértődtünk, amikor velünk történt, hogy miért nem csinálják meg. Az különösen jó, hogy nem kell a leleteket és az orvosi papírokat őrizgetni.

Bármilyen egészségügyi intézménybe mész, bediktálod a személyi számodat (ezt az egy számot kell egyébként megjegyezned), ő beüti a számítógépbe és látja, milyen gyógyszert kaptál, mikor kezdted el szedni, melyik orvos mit írt hozzá,

az egész beteg-utadat ott tárolják, és akárhová mész, csak beütik a számodat és tudják.

- A magyar rendszerből jól ismert háziorvos nincs is nálatok?

- Ági: De, van családorvosunk.

- Vagyis van saját orvosotok, aki ismer benneteket, nem az vizsgál, aki éppen bent van a biztosító rendelőjében…

- Sándor: Mi sokat költöztünk az első időben, aki most van, az a harmadik háziorvos, és mind a három tündérpofa. Mind a hármat imádtuk. kicsit mázlink is volt, mert az első időben, amikor még nem beszéltünk héberül semennyire, mind a három jól beszélt angolul (általában az orvosok jól beszélnek angolul). Volt, aki még magyarul és románul is tudott.

Máshogy kezelnek, mint otthon. Az orvos megismer a buszon: á, hogy vagy! - rám köszön, a klasszikus értelemben vett családorvos, ennek a szónak itt tényleg van értelme.

- Ági: Tudod, mi furcsa itt? Hogy az orvos nem viselkedik orvosként. Se a fogorvos, de még a specialisták, a szívsebész, vagy az agysebész sem. Sosem azt érzed, hogy összeugrik a gyomrod, mert egy tekintéllyel van dolgod,

itt mindenki mosolyog, laza, kedves, mindenki úgy viselkedik, mintha egy kozmetikai kezelésre mennél, és most egy finom masszázs várna rád. Még a fogorvosnál is így érzem magam.

Belépek egy kellemes szalonba, ahol az orvos és a nővér is poénkodik, velem, nem rajtam, beszélgetünk, és amikor beülök a székbe, mindent megbeszélnek velem a kezelés közben. Az izraeli egészségügyben nem azt érzed, hogy egy darab hús vagy. Itt mindig azt érzed, hogy te egy ember vagy, akinek bemutatkoznak, még a betegszállító is, elmondja, hogy mi az ő dolga, hová fog vinni, mi fog most történni veled, ha ezt vagy azt érzed, mit mondj, hogy szólj.

- Sándor: Amikor kórházban voltam, a betegszállító úgy kezdte, miután feltettek a hordágyra és elkezdtek tolni befelé, hogy bemutatkozott, elmondta, hogy hova valósi, hány éve dolgozik a kórházban, és hogy most megyünk a műtőbe. Félre fog engem egy picit tolni, de ne izguljak, ha valami van, akkor szóljak.

Egy komolyabb műtétem volt, stenteket tettek be a koszorúerembe, de csak kísérővel mehettem be a kórházba, akinek a telefonszámát felírják, és a kísérőm, Ági minden egyes velem történő lépésről SMS-t kapott.

„Sándor most az altatóorvossal beszélget” , „Sándor kilépett az altatóorvos szobájából”, „Sándort most betolták a műtőbe”. „A műtét kezdetét vette, várhatóan másfél órás lesz” - majd másfél óra múlva kapta Ági az SMS-t, hogy „Sikeresen megműtötték, Sándor lábadozik a szobában, de még nem látogatható”.

- Ági: Ez annyira így volt, hogy amikor vége volt a műtétnek, kaptam egy SMS-t, hogy „az orvos hamarosan tájékoztatni fogja…”, de még nem tudtam az üzenetet elolvasni, amikor már hallom, hogy az orvos kiabálja a nevem. Ezt nem hittem el.

Magyarországon napkig nem tudod megtalálni az orvost, hogy megtudd, hogy mi van a hozzátartozóddal, felháborodnak a nővérek, ha meg mered kérdezni, hogy melyik orvostól tudhatnál meg bármit is, mert mi közöm hozzá, hogy a beteggel mi van, az az orvos dolga.

Itt meg az orvos, ahogy kijön a műtétről (nem is értem, hogy mosakodott ki), már szól nekem, hogy milyen a hozzátartozóm állapota, hogy a műtét jól sikerült, mit kell csinálni, mire kell figyeljek a jövőben, hogy főzzek, mit adjak neki, mit ne adjak neki.

- Sándor: És utána megkaptuk ugyanezt írásban.

- Ági: Aztán felhív a nővér és ő is elmondja.

- Sándor: Egyébként meg maga a műtét, lehet, hogy hülyén hangzik, de az életem egyik legnagyobb élménye volt. Betettek stentet a koszorúérbe. Betoltak a műtőbe, odatoltak mellém egy két méteres hatalmas képernyőt, és azon élőben közvetítették belülről, hogy hol jár ez a vacak. A hátam mögött álltak félkaréjban az orvostanhallgatók, két professzor vezette a műtétet, az egyik egy szívspecialista, a másik, aki a számítógépet kezelte. A műtétet úgy képzeld el, hogy van egy drótszál, a drótszál végén egy kis kamion, és a kis kamion bemegy az érhálózaton keresztül, odaér a koszorúérhez, lerakja ezt a cuccot oda, ahova kell, és aztán visszamegy.

Én közben kicsit félálomban voltam, és kérdezhettem. ‘Az ott micsoda? Nem tudunk egy kicsit közelebb menni?’ - ‘De, már csinálom is.’- mondta az orvos. Mint hogyha egy élő show műsort rendeztem volna, amiben én voltam az alany is.

- Különösen otthon érezhetted magad ebben a szerepben, hiszen Magyarországon televíziós rendező voltál...

- Sándor: De tök jó volt az egész. Teljesen szórakoztató volt. Hátam mögött kérdeztek az egyetemisták, akkor azoknak is válaszolt a professzor, angolul zajlott minden, nem volt ilyen orvosi vészhelyzetre kihegyezve.

Volt, hogy kérdeztem valamit, mire azt mondta, hogy ne most, Sándor, mert most el vagyunk foglalva, de mindjárt elmesélem. És aztán elmesélte.

Bent voltam másfél órát, és az végig ilyen stílusban zajlott, olyan volt, mintha egy valóságshowban egyszerre lettem volna szereplő meg néző, szórakoztató volt. A második stent műtétemmel már volt egy kis zűr, egy pici krízishelyzet. Azt is hihetetlen módon jól kezelték. Elkezdett zuhanni a vérnyomásom, nem vettem észre, csak hallom, hogy mondják, hogy Sándor, mindjárt visszahozunk. Mi van? - döbbentem meg. A fejemnél állt egy német orvostanhallgató, és kérdeztem tőle, hogy te, mennyi idő volt ez? „Miért, szerinted mennyi volt?” Olyan 10-12 percre saccoltam. Azt felelte: 40 másodperc. És erről így, sztorizgatva tudok beszélni, mert tényleg csak kellemes élményeim voltak. Pedig az utóbbi időben volt egy sérvműtétem, ez a két stent beültetés, kolonoszkópia - annak emlékszem a magyarországi verziójára, az nem volt ilyen méznyalás… Itt mindig azt érzem, hogy ezek az emberek gondoskodnak rólam.

„A Szívkórház aulája úgy van kialakítva, hogy látod az emeleteket, és köztük úgy futnak a lebegő folyosók, mint az erek a szívben.”

- Hány ágyasak a kórházi szobák?

- Sándor: Általában kétágyasak, voltam négyágyasban is, de abban is ketten voltunk csak.

- Ági: Függönnyel el vannak választva az ágyak, így van valamennyi intimitás. Mindenkinek saját tévé jár az ágyhoz, fülhallgatóval, hogy ne zavard a másikat, ha tévézel.

- Sándor: Az ágy távirányítóval állítható, felültetheted magad, hátradöntheted, visszaállíthatod fekvő helyzetbe, felemelheted a lábadat vele, ha gyerek volnék, biztos órákon át ezzel játszottam volna, mert nagyon szórakoztató formákat lehet belőle csinálni.

- Ági: A magyar egészségügy ellenpontját akkor tapasztaltam meg, amikor gondozó voltam egy 96 éves bácsi mellett.

A bácsit 96 évesen háromszor vitték kórházba, olyan dolgok miatt, amik miatt Magyarországon már 70 évesen sem vinnék be az embert.

Volt prosztata műtéte, volt egy szemhályog műtéte és volt egy pacemaker beültetése. Otthon ezekre egyenként azt mondják már a 70 évesnek is, hogy minek? Itt a 96 évesnek is megcsinálják.

- Izraelben tehát nagy tisztelettel bánnak az idősekkel?

- Ági: Nem, mindenkivel tisztelettel bánnak.

- Sándor: Inkább fogalmazzunk úgy, hogy az időseknek itt ugyanaz jár, mint a fiatalabb betegeknek. Nem is értenék, miért bánnának velük másként?

- Ha gyógyszert kell felíratni, azt telefonon intézitek?

- Sándor: Ez nagyon vicces. Az orvos látja, hogy mit szedek állandóan, ha elfogy valamelyik gyógyszer, akkor az applikáción keresztül küldök egy üzenetet, hogy kellene új adag. Öt perccel később lesétálok a patikába, és már fel van írva és vihetem.

- Arról tudtok valamit, hogy mennyit keresnek az orvosok?

- Ági: Az orvosokról nem, de azt igen, hogy

egy kórház igazgatónak 120.000 sékel (kb. 12 millió Ft) a fizetése.

- Évente?

- Ági: Dehogyis. Havonta. Ami nagyon jó fizetés, ugyanis egy parlamenti képviselő 50.000 sékelt keres (kb. 5 millió Ft). A hightech iparban 30.000 sékeltől (3 millió Ft) indulnak a fizetések. Egy átlag orvos remélem szintén keres ennyit.

- Tapasztalható Izraelben egészségügyi szakemberhiány?

- Sándor: Nincs nővérhiány, az biztos. Egyik nap jöttünk a buszon, és megszólított bennünket egy lány, mert hallotta, hogy magyarul beszélünk, kiderült, hogy Magyarországon végzett diplomás nővérként, most jött haza. Nagyon élvezte, hogy magyarul beszélgethet. Ő mondta, hogy a szakmájában szeretne elhelyezkedni, de vár a munkahelyre, mert nincs szabad állás, csak ígéretet kapott, de munkát nem. Szóval itt nincs nővérhiány.

- Amikor magánbiztosítót választottatok, mi döntött? Árban vagy szolgáltatásban nagy a különbség köztük?

- Ági: Mondtak három nevet és az egyik ismerősen csengett. Azt választottuk. Itt ugyanis senki nem ad tanácsot, szigorúan tilos befolyásolni az embereket, hogy melyik biztosítót válasszák. Árban is csekély a különbség, 5-10 sékel legfeljebb.

- Sándor: Mi most már tudjuk, hogy amit választottunk, annak nagyobb a taglétszáma, ami miatt kicsit dinamikusabban fejlődik. De ez csak annyit jelent, hogy az applikációban kettő gombot kell megnyomnod és nem hármat. Örülünk, hogy őket választottuk, mert nagyon jó a lefedettségük, úgy képzeld el, hogy felszállsz a buszra, mész két megállót és ott a következő rendelőjük.

- Ha például fáj a fületek, vagy más sürgős dolog van, akkor a családorvoshoz mentek, vagy van olyan szakorvosi ellátás, mint otthon, ahová bemehetsz magad is?

- Ági: A családorvoshoz, de ha valami nagyon sürgős, és pont nem rendel az orvos, akkor beeshetsz a saját biztosítód legközelebbi orvosi rendelőjébe, elmondod a nővérnek, hogy milyen sürgős problémád van, az azonnal keres egy orvost, aki szabad, és tud fogadni, és ugyanúgy ellát. Ha szakorvos kell, akkor megírja a beutalót, és mehetsz is tovább.

Ha csak az utcáról mész be egy szakorvoshoz és indokolt, akkor ingyen ellátnak. De ha indokolatlan, akkor ki fogják számlázni a 900 sékelt (kb. 91.000 Ft). Nem nagyon érdemes beutaló nélkül menni, ha nem vagy benne biztos, hogy azonnali ellátásra szorulsz-e.

- Sándor: Így voltam én a szívemmel. Rosszul lettem a munkahelyemen, felhívtam a családorvosi rendelőt, kértem telefonos tanácsadásra időpontot. Már az időpont kérésekor mondták, hogy azonnal menjek a szívspecialistához, aki egyből továbbküldött a kórházba. Ez az egész egy óra alatt lezajlott, másfél óra múlva már bent feküdtem és hajnal háromkor toltak is be a műtőbe.

- Mi volt a panaszod?

- Sándor: Szívtájéki szorítás. Itt nem várják meg, míg az infarktussal a földön fekszel.

- Az, hogy nekem szorít a szívem és csöndben várok, amíg elmúlik, az Izraelben elképzelhetetlen?

- Ági: Ha szólsz az orvosnak, akkor elképzelhetetlen.

- És szólsz, mert nem félsz attól, hogy kineveti a panaszodat, vagy nem vesz komolyan és kínosan fogod érezni magad miatta…

- Sándor: Itt kivizsgálnak, hogy nincs-e komoly baj és ezeket a vizsgálatokat azonnal megcsinálják. Engem megdicsértek hogy jó beteg vagyok mert panaszkodom. Másik mentalitás.

Mik a kötelező szűrővizsgálatok?

Ági: Kétévente van mammográfia, és arra behívnak. Nagyon komolyan veszik, ha látnak valamit, még nem érsz haza, már kapod a telefont, hogy másnap reggel 8-ra menj vissza. Évente van kötelező teljeskörű vér- vizelet- és székletvizsgálat. Ha egyszer találnak valamit, akkor azt már nem vizsgálják a szűrésben, hanem automatikusan küldenek a vizsgálatra meghatározott időközönként.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Somogyi Zoltán: Ennél nagyobb politikai bukás kevés volt Orbán Viktor pályafutásában, mintha már nem lenne ura az államnak
A miniszterelnök szándékosan akart egy olyan szituációt előidézni, amelyben a népakarat ellenében az ő akarata érvényesül, erre válaszoltak a tömegek - mondja a politikai elemző. Óriási a bizalomvesztés a hatalommal szemben.


A szervezők szerint 200 ezer ember is lehetett a betiltott Pride-on. Bár nehéz megbecsülni, igazuk van-e, de az biztos, hogy nemcsak minden idők legnagyobb Pride-ja volt szombaton Budapesten, de az utóbbi évek egyik legnagyobb politikai demonstrációja is. Karácsony Gergely szerint a résztvevők „egy jó nagy fityiszt mutattok a pöffeszkedő és gyűlölködő hatalomnak.”

A hatalom által betiltott, de a budapesti önkormányzat által mégis megszervezett vonuláson ott voltak európai polgármesterek, képviselők, sőt, a spanyol miniszterelnök-helyettes is. A tiltó határozatot meghozó rendőrség pedig biztosította a rendezvényt, és megakadályozta, hogy bármi bajt okozzon a maroknyi szélsőjobboldali ellentüntető. Ezután a Mi Hazánk feljelentette a rendőrséget, mert szerintük nem tartották be a törvényeket. Somogyi Zoltán szociológussal beszélgettünk a nap tanulságairól.

– Orbán Viktor az évértékelőjének egyik leghangsúlyosabb üzenete volt, hogy szerinte idén nem kell bajlódni a Pride megszervezésével, majd az alaptörvényt és a kétharmados gyülekezési törvényt megváltoztatva el is érték, hogy a rendőrség betiltsa a demonstrációt. Idézek egy klasszikust: „de sikerült?”

– Nem sikerült. Nagyon nehéz szavakat találni arra, ami történt, mert ennél nyilvánvalóbb kudarc kevés volt Orbán Viktor számára. Az elmúlt hónapokban voltak más olyan ígéretei, amelyeket nem tudott betartani, de ez, hogy miniszterelnökként kijelenti, kétharmados többség birtokában, rendeleti kormányzás mellett, hogy senki ne készüljön a Pride-ra, mert az be lesz tiltva, és ehhez meg is teszik a megfelelő lépéseket, betiltják, majd mégis létrejön Magyarország történetének talán legnagyobb tüntetése, vagy vonulása, ahol emberek azért mennek el, hogy világossá tegyék: a miniszterelnök nem mondhatja meg nekik, mit tehetnek és mit nem. Ez a tömeg azt bizonyította, hogy a miniszterelnök szava már nem bír akkora súllyal, hogy amit kijelent, azt valóban végre is tudja hajtani.

Ennél nagyobb politikai bukás kevés volt Orbán Viktor pályafutásában.

– Mi történik akkor, amikor egy rezsim eljut oda, hogy az akaratát semmibe veszik a polgárok?

– Felmerül a kérdés: milyen hatalmi viszonyok között élünk, ha a rendőrség egy betiltott tüntetést professzionálisan, dicséretre méltó módon, felelősségteljesen úgy vezényel le, hogy közben hivatalosan azt kommunikálja: a tüntetés illegális, be lett tiltva. A rend fenntartói tudatában vannak annak, hogy hiába a politikai akarat, mely szerint a tüntetésnek nem lenne szabad létrejönnie, százezer feletti embertömeg biztonságát szavatolniuk kell, ez a feladatuk, ezért tartjuk fenn az adóinkból. És

a rendőrség kiváló munkát is végzett, miközben Orbán Viktor rákényszerítette őket, hogy hivatalos közleményeikben hazudozzanak, az állam békés polgáraival szemben fenyegetőleg lépjenek fel.

Ez a kettősség a politikai akarat és az államigazgatási gyakorlat között nagyon beszédes, rámutat az állami irányítás viszonylagos szétesésére. Ma már nem csak az állami szolgáltatás minősége okoz problémát az embereknek, hanem az a látvány is, hogy

mintha a megválasztott vezetőjük, a kormányfő nem lenne ura annak az államnak,

amelyet elméletileg nap mint nap kezelnie kellene.

– Mennyi szerepe lehetett ebben annak, hogy sok európai polgármester, EP-képviselő, sőt még egy miniszterelnök-helyettes is ott volt? Így azért nagyobb tétje lett volna a rendőri fellépésnek...

– Nyilván volt szerepe. Bár felvetem: Orbán Viktort ez mikor érdekelte? De azt is gondolom, hogy a jelen lévő diplomaták nélkül is egy ország rendőrségének így kellene működnie. Nem tudom a pontos számot, hányan voltak a tüntetésen. De sokan. Ha százezer ember együtt mozog a fővárosban, egységes akarattal, teljes nyugalomban, és kiáll valamiért, akkor a diplomaták jelenléte nélkül is csak egy megoldás marad a rend fenntartására: az, amit a rendőrség most is tett. Nem volt igazoltatás, végigvitték a rendezvényt,

felismerték, hogy létezik a népszuverenitás, tehát hogy a nép dönteni akar a saját sorsáról, ezt pedig ki is fejezik.

És ha a nép így döntött, akkor a rendőrség dolga, hogy biztosítsa a rendet. Ez is történt. Csakhogy a rend biztosítása most szembement a politikai akarattal és a politikusok által megteremtett törvényi, jogszabályi háttérrel. Ez a feszültség eddig nem volt része a demokráciánknak. Ez szerintem független volt a diplomaták jelenlététől. Ki kell mondani: Orbán Viktor felelőssége, hogy előállt ez a helyzet.Mert nem lehe t mást feltételezni, mint hogy

a miniszterelnök szándékosan akart egy olyan szituációt előidézni, amelyben a népakarat ellenében az ő akarata érvényesül,

vagyis hogy betiltja a Pride-ot, mert neki ez politikailag így tetszik. Erre válaszoltak a tömegek: vállalták a fenyegetéseket, az esetleges bírságokat, amelyek nem lesznek.

– Nekem végig volt egy „light-os 56-os" érzésem: október 23-án délelőtt is ment a huzavona, hogy be van-e tiltva a délutáni felvonulás vagy sem. Aztán szerencsére az analógia itt véget is ért, mert nyugodtan zajlott le minden.

– Nekem inkább az 1988-as Bős–Nagymaros párhuzam jutott eszembe. Ott is volt egy ügy, amiről azt gondolta a hatalom, hogy senkit nem fog érdekelni, mégis egyre nagyobb tüntetések lettek belőle, amelyek elindították a rendszerváltást. Most is valami hasonló történik:

óriási a bizalomvesztés a hatalommal szemben. Az emberek nem hisznek a miniszterelnöknek és a kormányának. Azt mondják: ha te, Orbán Viktor azt mondod, hogy nem tehetek meg valamit, akkor én csakis ezért már meg fogom tenni.

A kérdés az, hogy ez az attitűd milyen más területekre fog még kihatni. Ez a tegnapi esemény ugyanis nem pusztán csak egy Pride volt. A kormány részéről a következő hetekben nyilván megpróbálják elérni, hogy mindez csak egy Pride-ként maradjon meg az emlékezetben. De ez nem csak az volt. Ott volt természetesen a hagyományos Pride-közönség is, de mellettük megjelent a magyar polgárság tízszeres erővel, sokan közülük életükben először. Nem azért jöttek, mert Pride-on akartak részt venni, hanem mert úgy gondolták: ha valaki Pride-ot akar szervezni, akkor azt nyugodtan megtehesse az Európai Unió egyik fővárosában.

Megvédeni jöttek a Pride-osokat, és ezt igen felemelő volt látni.

Miközben ez a jelenség messze nem független attól, hogy ők Orbán Viktort hibáztatják ezen helyzet fennállásáért, és persze számos más dologért is, amelyet ezzel a tüntetéssel, mert ez az volt, ki tudtak békésen és vidáman fejezni.

– Állított-e ez elő olyan kollektív társadalmi tapasztalatot, ami meggyorsíthat bizonyos folyamatokat? Az emberek e Pride után felvérteződtek a tapasztalással, hogy igenis meg tudjuk csinálni azt, amit akarunk, és ez talán a még apátiában lévőket is felrázhatja?

– Ami biztosan kijelenthető, hogy Budapest hosszú távra elveszett a Fidesz számára. Az viszont továbbra sem látható, hogy mi történik Budapesten kívül. Egyelőre nem lehet ebből a nagy Pride-eseményből országos következtetéseket levonni. Az látszik, hogy országos szinten a Fidesz már elveszítette a többségét. A Medián és az Závecz kutatásai számomra többet jelentenek, mint a Nézőpont Intézeté, amely túlságosan sok kormányzati megrendelést kap, nem is létezne ezek nélkül. Korábban is voltak jelek arra, hogy Budapesten elindult Hankiss Elemér szavaival, egy második polgárosodás, vagy második társadalom kialakulása.

A NER alatt is épül egy tudatos polgárság, amely képes ilyen tettekre, mint amit tegnap láttunk. Azt azonban ettől még nem tudjuk pontosan, mi van a vidéki Magyarországon.

A kutatások azt mutatják, mintha a városok szintjén is elindult volna az átbillenés, a Fidesz elvesztette a bizalmat ezeken a helyeken is. Ha ez igaz, akkor nagyon nehéz lesz megnyernie a következő választást.

– Sokan mondják, hogy a Fidesznek még van egy nagy eszköz a tarsolyában: a választási törvény módosítása. Nem nőtt meg ennek a kockázata Orbán Viktor számára a mai tömeget látva?

– A választási törvényt még lehet módosítani, és én is számítok rá, hogy lesz ilyen próbálkozás. Az a változtatás meg fogja mutatni, hogy Orbán Viktor hogyan is gondolkodik, a 2026-os választásokról, illetve hogy milyen politikai berendezkedésre készül. De ezzel még várnunk kell. Ne felejtsük el azonban azt, hogy

ma újra megerősödött egy politikus: Karácsony Gergely. Ráadásul érdekes módon Karácsony és Magyar Péter most egymást akaratlanul is erősítették.

Magyar Péternek jó volt, hogy nem neki kellett felvállalni ezt a tematikát, hanem megtette helyette egy másik politikus, Karácsony Gergely, ő áll ugyanis Pride-ügyben vitában a kormánnyal. A kormány pedig így nem tudott közvetlenül Magyar Péterrel konfrontálódni Pride-ügyben, pedig ez lett volna az eredeti szándéka. Karácsony nagyon jó pozícióba került azzal, hogy kockáztatott és élére állt ennek az eseménynek. Karácsony győzött. Ez nagy politikai siker neki. Így most az ellenzéki oldalon Magyar Péter mögött már van minimum egy olyan szereplő, aki adott esetben a helyébe tud lépni, ha valami miatt Magyar meggyengülne. Ha az ellenzéki tábor egyben tud maradni, mert felismeri, hogy Orbán Viktort csak egységben lehet legyőzni, akkor mindig lesz olyan politikai vezető, aki képes lesz vezetni ezt a tábort a Fidesszel szemben.

– Még mindig elképzelhető, hogy megpróbálják levenni a tábláról Magyar Pétert?

– Ebben az országban, ismerve a történelmét akár több száz évre visszamenőleg is, sok mindent elképzelhetőnek tartok. Jelenleg csak abból tudunk kiindulni, amit látunk:

Magyar Péter jól csinálja, Karácsony Gergely jól csinálta, és Orbán Viktor pedig egy újabb politikai kudarcot könyvelhet el. 2025 nem az ő éve eddig. ahogy 2024 sem volt az. Az a fajta tévedhetetlenség, ami eddig körüllengte őt, megszűnt.

Szerintem már a saját táborán belül is érzik, hogy a főnök mintha stratégiai homályba került volna.

– Kíváncsiak lehetünk, mit mutatnak majd a következő mérések a Pride után?

– Persze, nagyon is kíváncsiak vagyunk rá, mit fogunk látni. És nem csak arra, hogy a számok mit mutatnak, hanem hogy ez az esemény a lelkekben milyen folyamatokat indít el. Ha csak a közösségi médiát nézzük: már a tüntetés előtt is az emberek az arcukkal vállalták, hogy részt vesznek rajta. A tüntetés alatt is, és utána is kommunikálták, hogy ott voltak. Minimum százezer ember, nyilván családtagjaik, barátaik is vannak, közöttük a politika beszédtéma. Ez óriási erő, főleg úgy, hogy közben

ott volt a fenyegetettség, hogy akár több százezer forintra is megbüntethetik a résztvevőket. És ez sem érdekelte őket.

Orbán Viktornak keresnie kellene, hogyan tudná megfordítani ezeket a rá nézve negatív folyamatokat. Ő ugyanis súlyos stratégiai hibát követett el: kivezényelte magát a politikai centrumból. Végigsétáltam a tüntetésen, és azt láttam, hogy kulturált, középosztálybeli emberek vonulnak, miközben a másik oldalon, elkülönítve, ott állt 15 ember fekete ruhában, akik a Pride ellen tüntettek, olyan üzenetekkel például, hogy „mi vagyunk Spárta, nem Athén”, meg hasonlók. Szomorú volt látni, hogy Orbán Viktor most ezeknek az embereknek az oldalán áll. Velük szemben, vele szemben pedig ott álltak a tömegek.

– Az korábbi Pride-okon alig volt kevesebb ellentüntető, mint most, miközben most erős bátorítást kaptak a kormányzattól.

– Ráadásul hatalmas kampány előzte meg az egészet. Én is azt gondoltam, hogy erős ellentüntető mag lesz. De nem volt. Semmi nem volt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Kuncze Gábor a Pride-ról: A rendőrség meg sem próbál büntetni, akik ezt kitalálták, vereséget szenvedtek
A volt belügyminiszter szerint súlyos tévedés volt Orbán Viktor részéről, hogy egy egyébként problémamentes demonstrációt betiltatott, a rendőrség pedig a jogszabályoknak és feladatkörének megfelelően járt el.


A rendőrség már napok óta hallgat arról, számíthatnak-e büntetésre azok, akik részt vettek a Pride-on, pedig korábban a kormány még a gyülekezési törvényt is megváltoztatta, hogy lehetővé tegye arcfelismerő kamerák bevetését a betiltott rendezvényeken, Tuzson Bence igazságügyi miniszter kijelentette, szabálysértésnek minősül, ha valaki részt vesz a felvonuláson.

Kuncze Gábor 1994 és 1998 között volt Magyarország belügyminisztere. Őt kérdeztük arról, szerinte kell-e bárkinek is büntetéstől tartania, és hogyan értékeli a rendőrség szombati fellépését.

– Miközben a rendőrség folyamatosan azt kommunikálta, hogy a szombati rendezvényt betiltotta, meg sem próbálta feloszlatni a tömeget, ehelyett biztosította az útvonalat. Mi történhetett?

– Ennek a hátterét természetesen nem ismerjük pontosan, de a rendőrség a törvényben foglalt feladatainak megfelelően járt el. Ha elolvassuk a vitában megszólaló jogászokat (nem politikusokat), nekik egyöntetűen az a véleményük, hogy a főváros, vagy bármely önkormányzat a saját területén nem köteles engedélyt kérni rendezvény megtartására. Természetesen, ha közterületet vesznek igénybe, akkor a rendőrségnek jelen kell lennie a rend fenntartása érdekében. Ezen túlmenően a rendőrségnek jelen esetben nem voltak további feladatai.

A rend fenntartását viszont kiválóan ellátták: elterelték a tömeget, és így megelőztek egy spontán összetűzést a szélsőjobboldali tüntetők és a demonstrálók között.

Ez a döntés a rendőrség részéről dicséretes és szakszerű volt.

– Számomra úgy tűnik, mintha a rendőrségnek lenne egy politikai „énje”, amelyik azt kommunikálta, hogy ez egy betiltott rendezvény, miközben engedélyt adott a szélsőjobboldalnak szinte ugyanarra a területre, és van egy szakmai énje, amelyik közben rendben végzi a dolgát.

– Inkább az ön szavaival élve, a rendőrségnek van egy „énje”, és van egy „felettes énje”. Az „énje” az, amelyik ismeri a jogszabályokat és azok szerint cselekszik. Felettesei pedig törvényes felügyeletet gyakorolnak felette, és a dolgok így mennek a maguk útján. Természetesen előfordulnak túlkapások is, láttunk ilyeneket az elmúlt 30 évben bőven, de jelen esetben a rendőrség a jogszabályoknak és feladatkörének megfelelően járt el.

Hogy a korábbi napokban és hetekben milyen politikai handabandák kísérték ezt az egészet, az egy más kérdés.

Valószínűleg a rendőrség az utasításoknak megfelelően kommunikált, de a rendezvény során a törvények szerint végezte a dolgát.

– Akkor nézzük ezt a „felettes ént”, amely most akár ismét előtérbe kerülhet, és azt mondhatja: nosza, kezdjünk el büntetni. Az arcfelismerő rendszer használata kapcsán ez egyáltalán lehetséges? Van rá jogszabály, ezt tudjuk, de technikailag kivitelezhető-e, hogy több tízezer emberrel szemben indítsanak eljárást? Van erre elegendő emberi erőforrás, papír, infrastruktúra?

– A rendőrség jelenleg nem akar büntetni. Természetesen lehet büntetni felvételek alapján, például ha valaki közterületen súlyosan megszegi a közlekedési szabályokat, a rendőrség büntethet, és az meg is áll jogilag. De jelen esetben nincs olyan felvétel. Felhívnám a figyelmet arra is, hogy ha valakinek az volt az ötlete, hogy Budapestet Peking mintájára kamerákkal figyelje meg, az is problémás lenne. Ráadásul maga a rendőrség terelte más útvonalra az embereket. Ha például az Erzsébet hídra terelés ott helyben született döntés volt, akkor utólag nehezen lehetett volna oda kamerákat felszerelni. De ezt nem tudom biztosan.

Viszont, ha a rendőrség mégis ezzel próbálkozna, akkor újra életbe lép a jogállam.

Az ügyek eljutnak a bíróságra, és ott azt vizsgálják majd, hogy a demonstráció törvényes volt-e. Véleményem szerint a bíróság azt fogja megállapítani, hogy az volt, így nincs alapja bírság kiszabásának. Egyébként is, engedély nélküli demonstráción való részvétel miatt büntetni a fővárosi rendezvény résztvevőit, ez teljesen kizárt. Ha a rendőrség önállóan jár el, ebbe bele sem kezd.

– A feljelentéseiről elhíresült Tényi István ezúttal azt javasolta, hogy gyakoroljanak közkegyelmet a Pride-on résztvevőkkel szemben.

– Ez a javaslat körülbelül olyan, mint amikor azt mondták, hogy „Orbán Viktor mesterterve valósult meg”, miszerint ő szándékosan idézte elő ezt a helyzetet, hogy az ellenzéket egy ernyő alá sodorja, ami egyszerűen nevetséges. A közkegyelemre való hivatkozás is hasonló. Ha közkegyelem alapján mindenkit mentesítenének, azzal úgy tüntetnék fel magukat, mint nagyvonalú, megértő szereplők, miközben

valójában elkerülnék azt a vitát, hogy egyáltalán joguk volt-e szankcionálni.

Egyébként közkegyelmet már gyakoroltak korábban. A taxisblokád idején is, majd a 2006-os zavargások résztvevőit részesítette a Fidesz 2010 után, közkegyelemben. De mekkora különbség van a két korábbi eset és a mostani között! A szombati rendezvényen semmilyen atrocitás nem történt, rendben lezajlott, míg 2006-ban súlyos összecsapások voltak. A közkegyelem mostani emlegetése egyszerű kimenekülési kísérlet. A Fidesz így próbálja menteni a menthetőt.

– Van-e annak jogi lehetősége, hogy valaki azt mondja: „én nem kérek közkegyelmet”, és jogi útra tereli az ügyet?

– Ahhoz, hogy jogi útra lehessen terelni az ügyet, előbb valakit konkrétan fel kell jelenteni a részvételéért, névvel, címmel. A trükk éppen az, hogy a közkegyelemre hivatkozva nem indítanak eljárást senki ellen.

– Orbán Viktor eleinte kijelentette, hogy nem lesz Pride, kár is készülni rá. Aztán, ahogy haladtak az események, előálltak azzal, hogy nem fognak beavatkozni, mert „nem szokás Magyarországon bántani egymást”. Majd szombaton minden eddiginél nagyobb Pride-ot rendeztek. Hogyan lehet definiálni egy olyan államhatalmat, amely képtelen érvényt szerezni a saját akaratának?

– Én ezt kissé másként látom. Az állam képes cselekedni, és képes nagyokat hibázni is. Ha hibázik, a legszerencsésebb, ha ezt belátja, és visszavonul. Most ez történt. Súlyos tévedés volt a miniszterelnök részéről, hogy egy egyébként problémamentes demonstrációt betiltatott.

Ez egyértelműen politikai haszonszerzési kísérlet volt, semmilyen más célja nem volt.

Amikor kiderült, hogy ez nem fog működni, nem visszavonultak, hanem fenyegetőzéssel és törvénykezéssel próbálták érvényt szerezni az akaratuknak. Mikor ez sem vált be, kommunikációs trükkökkel próbálják visszavonulásukat győzelemként beállítani. De a valóság az, hogy egy nagyon rossz elképzelés megbukott. Akik ezt kitalálták, vereséget szenvedtek. Ami ennél is fontosabb: a civil társadalom és a jogállam viszont győzött.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Lengyel Tamás a Pride-ról: Zászló, zászló, szív - Ezt még Kapu Tibor is látja
A színész posztja alapján szintén ott sétált a 200 ezresre becsült tömegben. A rövid bejegyzésben kétszer is odaszúrt Orbán Viktornak.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. június 28.



Szombat délutáni bejegyzése alapján Lengyel Tamás is a 200 ezresre becsült tömegben sétált a Pride-on. A színész fotója alapján akkor járhatott a Ferenciek tere magasságában, amikor az emberek már teljesen megtöltötték az Erzsébet hidat.

Lengyel két szivárványos zászló mellé egy piros szívet tett a poszt elején, utalva az Orbán Viktor által életre hívott Harcosok Klubja elhíresült sorvezetőjére.

Ezután ugyancsak a miniszterelnök egyik korábbi, választási győzelem után elmondott győzelmi beszédéhez hasonlóan írta le a tömeg méretét:

„Ezt még Kapu Tibor is látja”

- olvasható a színész bejegyzésében, aki a héten a Nemzetközi Űrállomásra első magyarként eljutó árhajósra célzott.

Lengyel Tamás ezzel Orbán 2022 áprilisában mondott beszédére utalt. Akkor a miniszterelnök a negyedik kétharmados választási győzelem után úgy fogalmazott: „Akkora győzelmet arattunk, hogy még a Holdról is látszik, de Brüsszelből egészen biztosan”.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Havas Henrik: Orbán Viktornál tetten érhető a zavart gondolkodás, a hallucinációk és téveszmék gyors térnyerése
Az újságíró szerint vannak olyan emberek, akik a képzelet és a valóság határán állnak, és nem mindig tudják megkülönböztetni, hogy amit látnak, esetleg hallanak, az valós vagy sem.
F. O. - szmo.hu
2025. június 28.



Havas Henrik Orbán Viktor szerda reggeli, brüsszeli rögtönzött sajtótájékoztatójáról fejtette ki véleményét a közösségi oldalán. A miniszterelnök az Ukrajna uniós csatlakozása ellen indított kormányzati szavazás eredményéről azt mondta: a leadott szavazatok 95 százaléka, vagyis 2 168 431 szavazat nem támogatta Ukrajna európai uniós csatlakozását.

„Vastagabb lett, férfiasabb lett a hangom, végül is több mint kétmillió magyar ember hangján fogom ma azt mondani a tárgyaláskor, hogy Magyarország nem támogatja Ukrajna európai uniós csatlakozását. Ezek a szikár tények” – mondta Orbán Brüsszelben.

„Engem egyetlen egy dolog érdekel ebben a pillanatban: ki volt az az idióta, aki azt mondta a magyar miniszterelnöknek, hogy vastagabb, férfiasabb lett a hangja?

Nem tudok másra gondolni, mint hogy Orbán hormonkezelésen esett át, és már arra készül, hogy egy újabb Voks25-tel megalapozza a halálbüntetés visszaállítását,

és akkor még vastagabb lesz a hangja” – fogalmazott az újságíró a Facebookon, ezután pedig arról írt, hogy megpróbált utánajárni, „mivel magyarázható, hogy Orbán Viktor valóban azt gondolja, hogy nem 26 EU-s tagországnak van igaza, hanem egyedül neki”.

„A szakirodalom szerint vannak olyan emberek, akik a képzelet és a valóság határán állnak, és nem mindig tudják megkülönböztetni, hogy amit látnak, esetleg hallanak, az valós vagy sem.

Miután annak idején 8 hónapig a Lipóton dolgoztam, pontosan tudom, hogy ezek a tünetek hatalmas megterhelést jelentenek a betegek számára, ezért Orbán Viktornál tetten érhető a zavart gondolkodás, a hallucinációk és téveszmék gyors térnyerése.

Ha valaki a fentiek alapján bipoláris zavarra tippel, az téved. Én annak idején a pszichiátrián elég sok skizofréniában szenvedő emberrel találkoztam… Egyáltalán nem tartom lehetetlennek, hogy lesz még nemzeti konzultáció a halálbüntetés visszaállításáról. Ez olyan biztos, mint Orbán Viktornak az az álláspontja, hogy ha nem is értünk mindig egyet egymással, nem szoktuk bántani egymást. 2006-ban sem ostromolta senki a tévészékházat, az csak egy közönségtalálkozó volt” – írta Havas.

(via 24.hu)


Link másolása
KÖVESS MINKET: