SZEMPONT
A Rovatból

„A túloldalra születni kell” - útnak indultunk percekkel az évszázad vihara után, ami a fél országot megbénította

Szubjektív beszámoló a Napról Amit Mindenki Kihagyott Volna. Rövid túra sok képpel, kidőlt fával, kimaradó vonattal, leszakadt vezetékkel és egy hosszú áramszünettel, ami miatt majdnem ez a riport sem született meg.
Fischer Gábor - szmo.hu
2025. július 08.



Apró dolgom akadt egy pilisvörösvári intézménynél, az autómmal parkolóhelyet kerestem. Lett volna egy, de úgy éreztem, macerás lenne onnan kitolatni, megálltam inkább kicsit odébb, kis gyaloglás belefér. Ügyem intézése közben ért a vihar, természetesen kényszerű várakozás lett a dologból.

Kiérve szembesültem azzal, hogy a kiszemelt parkolóhelyre rádőlt egy fa.

No nem nagy, de arra pont elég lett volna, hogy összezúzza az autót. Nem hiszek az égi jelekben, ez tehát véletlen volt, de micsoda véletlen. Közben az otthonomban el is ment az áram. Illetve hát: hol visszajött, másodpercekre, aztán megint el. Majd végleg elszállt. Mivel ezek a lökésszerű vissza-visszakapcsolások nem tesznek jót az eszközöknek, lekapcsoltam a biztosítékot, mentsem, ami menthető. De hát mit tehet az ember, ha otthon úgysincsen áram? Persze nekivág a környéknek, mert kezdtek érkezni a hírek, hogy a hirtelen jött vihar amilyen rövid volt, olyan pusztító is. Az első úticél Solymár, vasútállomás, ahol egy fa dőlt az egyik vágányra, a felsővezetéket is leszakítva. Már útközben is találkozni itt-ott kidőlt fákkal.

Az állomásnál már el van kordonozva a baleset helyszíne, rendőr vigyázza, érthető is, hiszen a felsővezetéket teljesen a földig húzta le a hatalmas fa. Vitt mindent.

Szétzúzott egy elektromos szekrényt is a peronon. Rönkdarabok, melyeket egy ember megemelni egyedül nem is tud.

Látszik, hogy a fa nemcsak kidőlt, de a zuhanás energiájától darabokra is tört. Ami feltűnt, hogy a másik, szabad vágánynál viszont sokan várakoznak a vonatra. Pár szót sikerült váltanom az állomáson dolgozó vasutassal, aki magát az eseményt nem látta, a felhőszakadás miatt senki sem volt kint akkor, ami nagy szerencse is egyben.

Óbuda és Pilisvörösvár között egy vágányon megy a forgalom, ami miatt ritkábban tudnak járni a szerelvények. „Nyilván ritkábban” – mondja, de menetrendet mondani nem tud, jön a vonat, amikor tud. Nem értem, hogyan lehet átjutni a túloldalra, mert a fa az átjárót is elbarikádozta. Oda születni kell, vetem fel. Kiderül, hogy szerencsére van másik átjáró, igaz, jó messze, a szemközti peron végénél, oda terelik az embereket.

Mindez jól hangzik, de amott tanácstalan utazni vágyók ácsorognak, értetlenkednek, nem tudják, mitévők legyenek, amikor meglátják a kordont. Egy férfi kérdezősködik a rendőrtől, ő mondja el, hol lehet átjutni. Mellé szegődöm. Budapestre menne, most már késni fog, így hát tartom vele a tempót. Több mint tíz éve lakik itt, ilyen esettel még nem találkozott. Idegesen telefonál egy nő, ő sem érti, hol kell átmenni, de aztán a többiek után indul.

Elég nagy kerülő, amit így le kell gyalogolni, rossz esetben az ember közben megnézheti, ahogy elmegy a vonata.

Mivel menetrendről szó sincsen, ilyenkor legalább fél órát kell várni a következőre.

Budapest, come, come!

Mindeközben kollégám az alábbi történetet osztotta meg velem: „Hat körül indultam Rákospalota-újpestről, Szob volt a célállomás. Azt nem tudom, mikor kellett volna indulnom, mert sem az app, sem a mavcsoport.hu nem jelezte a valós helyzetet. Kiderült, hogy Gödtől Vácig vonatpótló busz jár. Kb 10 percet várt a tömött emeletes vonat közönsége, mire szólt egy alkalmazott, hogy ki kell sétálniuk a főútig, majd oda érkezik a busz. És valóban, pár perc múlva jött egyetlen pótlóbusz, még jó, hogy Volán menetrendszerinti járata is akkor érkezett a megállóba. Persze ez a két jármű még mindig csak a töredékét tudta elvinni az egész szerelvény utasmennyiségének. Félóra után küldtek még kettőt, kijött az állomásfőnök szólni, hogy bocsi, az egész országban ez van. 19.10-re Vácra érkeztünk. A 19.33-mas vonatot (bent állt, zárt ajtókkal) egyszerűen törölték a kijelzőről, majd a 22.33-mast merték kiírni.

Közben beérkezett a prágai vonat is (az sem tudott továbbjutni Váctól), és az onnan lekecmergő turistákat egy síppal felszerelt vasutas terelte a buszok felé „Budapest come come” kiáltásokkal.”

Közben hír érkezik, hogy a HÉV Rómaifürdő megállójánál is egy fa vetett véget a forgalomnak. Indulok hát tovább. Az utat végestelen végig, mintha szőnyeg lenne, leszakadt gallyak borítják. Minden fát megtépett a vihar. Van, ahol az út szélére zuhant nagyobb ágak miatt egy sávra szűkül a forgalom. Aggódva vezetek, elképzelhető, hogy akad olyan fa, amit kigyengíthetett annyira a szél, hogy bármikor kidőlhet. Szerencsére ilyen nem történik. Bár rövidebb úton is jöhettem volna, de Aquincum felől közelítek a Szentendrei úton.

Az aquincumi HÉV-megállóval szemben, a buszmegállóban rengetegen várakoznak. A beérkező szerelvényről minden utas leszáll. Valóban baj lehet a Rómainál.

Megérkezve a strandfürdőhöz vezető utcában parkolok le, óvatosságból ott, ahol nem a százados jegenyék állnak, hanem egy kis facsemete mellett. Persze tudom én is, hogy azok a nagy fák még onnan is rádőlhetnek az autóra, de most ezzel nem foglalkozom.

Az állomáshoz egy nem túl kellemes illatú aluljárón át vezet az út: Magyarország fővárosának e festői kerületében nyilván nincs pénz a rendszeres fertőtlenítő takarításra, marad a húgyszag. Felszíni zebra nincs a közelben, képzelem, milyen érzés lehet nap mint nap átsétálni itt. Fent, az állomáson tanácstalankodók. HÉV sehol, tájékoztatás szintén sehol. Egy nő nézegeti a telefonján az információkat, ahonnan láthatóan információt próbál kinyerni. Egy fiatalabb férfi próbál segíteni neki, amikor megszólítom őket.

„Azt, hogy felszállni hol kell, nem lehet megtudni innen csak azt, hogy buszos pótlás Szentendre és Aquincum között, annyit ír.”

– mondja a nő éppen. Azon tanakodnak, mi éri meg jobban. A vélhetően fél kilométerrel feljebb lévő buszhoz kisétálni, vagy akkor már elsétálni Aquincumig. Tőlem kérdi a nő, milyen messze van az aquincumi megálló. Megmutatom a távoli gyalogoshidat, az van innen félúton, nem vészes. Azért az elég messze van, szerinte. A férfi szerint a Papírgyár utca mellett van egy lámpás átkelő a síneken, és annak a túloldalán van a buszmegálló. A nő onnan jött. Visszafelé menni nincs kedve, egyszerűbb akkor már lesétálni, legalább előre megy. Közben elhúz a Szentendrei úton egy zsúfolt HÉV-pótló busz, sóvárogva nézik a peronon rekedtek. Én jó utat kívánok nekik, és tovább sétálok, mert arrafelé lesz a fa, ami rádőlt a felsővezetékre. Meg is találom.

A solymárival ellentétben ez a fa, bár kifordult a földből, de nem szakította le a vezetéket, csak rádőlt. Közlekedni így sem lehet. Az az autó sem tud moccanni, amit ezzel sorompóként zárt el a külvilágtól a fa törzse. Egy férfi és egy nő áll az autónál, idegesen telefonálnak. A férfié az autó, menne már, de egy centit sem engedi a fa. Tűzoltókat hívnak (szakszerűen: katasztrófavédelmet), hogy segítsenek szabadulni. Tudják ők is, hogy rengeteg helyre kell menniük most, nem valószínű, hogy egyhamar pont egy úrvezető kiszabadítására lesz idejük.

„Gondoltam, hogy megfogjuk azt a fekete autót, és arrébb visszük. Ha nincs behúzva a kézifék”

– mutat rá a nő a foglyul esett autó mellett parkoló kocsira. „Vagy felgyújtjuk a fát, leég, és akkor kész, utána el tudunk menni.” – ereszt meg egy sötét poént a férfi. Nyilván marad a várakozás. Ki tudja, meddig. Próbálom vigasztalni őket, nézzék a félig teli poharat: dőlhetett volna az autóra is a fa, ami azonban sértetlen maradt, ami nagy szerencse. „Nyilván” – mosolyog kényszeredetten a férfi, és a telefonjába temetkezik.

Ennyi lenne, gondoltam naivan, és az autóm felé vettem az irányt. Még egyszer át a sajátosan illatosított aluljárón, majd indulás haza. Ez egyirányú utca, a part felé kell kerülni, úgy lehet lejjebb visszajutni a Szentendrei útra. Pár száz méter után kordon:

itt nemcsak egy nagy fa, de vele együtt egy oszlop is az útra dőlt, teljes szélességében.

Szemben is áll egy autó. Megfordul, ahogy én is, és teljesen szabálytalan módon, a kijáraton keresztül hajtok rá az útra, nyilván mindenki azt gondolja rólam, hogy eszetlen vagyok, büntetnek is rendesen, alig akarnak beengedni. Közben két autó is csúnyán összeütközött a szemközti sávban. Megúszták a ledőlő fákat, ők egymást intézték el.

Hazaérve várt a fekete leves. Már lassan sötétedett, és még mindig áramszünet volt. Majd megjött az áram, és akkor derült ki, hogy bár a ledőlő fát megúsztam, de az áramlökéseket az eszközeim nem:

tönkrement a wifi, amiből egy egységet helyre tudtam állítani nagy nehezen, de a kommunikációt a napelemek inverterével nem, ahogy a biztonsági kamera is offline maradt.

Néhány óra gépészkedés után a légkondi kommunikációját helyre tudtam állítani, de maga a készülék szintén károsodott: hol lekapcsol, hol visszakapcsol, valami nem stimmel nála sem. Kedden tehát már csak azt kell kitalálnom, milyen sorrendben hívom fel a szerelőket.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Szél Bernadett: A szakma tudta, és figyelmeztette a kormányt, hogy nem fogja bírni a Duna, de a Fidesz egy ponton túl masszívan a klímacélok ellen harcolt
Szél Bernadett volt országgyűlési képviselő a Fidesz-kormányok felelősségét firtatja a jelenlegi energiaválságban. Szerinte a Duna rekordalacsony vízállása és a paksi atomerőmű leterhelése előre látható volt, de a figyelmeztetéseket lesöpörték.
M.M. / Fotó: - szmo.hu
2026. augusztus 06.



Szél Bernadett volt országgyűlési képviselő szerint a mostani hőség, aszály és a Duna rekordalacsony vízállása miatti energia- és vízellátási válság nem az elmúlt hetek, hanem az elmúlt tizenhat év kormányzati mulasztásainak az eredménye.

Posztjában úgy fogalmaz, a Fidesznek „tizenhat éve volt” felkészíteni az országot, méghozzá „kétharmaddal, rendeleti kormányzással, ezermilliárdnyi uniós forrással és gyakorlatilag korlátlan politikai hatalommal”.

Írását azzal kezdi, hogy miközben „az ellenzéki Fidesz épp négy hetet kér számon Magyar Péteren”, ő „tizenhat évet” kér számon a Fideszen. Hangsúlyozza, hogy nem utólag okoskodik, hiszen parlamenti dokumentumok és bírósági ítéletek sora bizonyítja, hogy időben jelezte a veszélyeket.

Úgy látja, a Fidesz-kormányok mindenben válságot láttak – a migrációtól a genderkérdésig –, „csak az egyetlen valós problémával nem voltak hajlandók foglalkozni: az elkerülhetetlenül begyűrűző klímaválsággal és a szükséges alkalmazkodással!”.

A jelenlegi helyzetet úgy írja le, hogy „a hőség, az aszály, a Duna katasztrofálisan alacsony vízállása és túlmelegedése, valamint az energia- és vízellátási gondok egyszerre omlanak rá Magyarországra”. Felidézi a fideszes politikusok nyilatkozatait: Bóka János szerint „erre fel kellett volna készülni”, amire Szél azt javasolja, „írja fel szépen magának a tükörre”. Németh Balázs megjegyzésére, miszerint már nyár elején lehetett látni hogy baj lesz, azt írja: „Nem 2010 lehetett látni, hogy baj lesz.”

Rétvári Bence felvetésére pedig, miszerint a kormánynak négy hete volt cselekedni, úgy reagál: „Nem, az előző kormánynak 16 éve és RENGETEG PÉNZE lett volna cselekedni.”

A volt képviselő felidézi, hogy már 2014-ben felhívta a figyelmet a paksi bővítés hűtővízigényével és a Duna alacsony vízállásával járó kockázatokra. Szerinte

„A SZAKMA TUDTA, és FIGYELMEZTETTE A KORMÁNYT, hogy nem fogja bírni a Duna; ők is tudták.”

A kormány válasza erre szerinte nem egy nyílt vita volt, hanem a szerződések titkosítása és az adatok elzárása. Emlékeztetett, hogy Orbán Viktor „az évszázad üzletének”, Lázár János pedig „az elmúlt negyven év legjobb bizniszének” nevezte Paks II-t.

Szél kitér arra is, hogy a szakma egy diverzifikált energiamixet javasolt. 2015-ben törvényjavaslatot nyújtott be a napelemekre és szélerőművekre kivetett környezetvédelmi termékdíj eltörléséért, mivel abszurdnak tartotta, hogy a kormány „környezetszennyező termékként” adóztatja a tiszta energiát. A Fidesz ezt lesöpörte.

Később képviselőtársaival együtt tízmilliárdokat javasoltak a környezetvédelmi és vízügyi rendszer megerősítésére, de ezeket a módosításokat is elutasították, sőt, „hangosan falkában röhögték ki” a javaslattevőket.

Írt a lakossági energetikai korszerűsítések elmaradásáról is: egy 150 milliárd forintos uniós programból hárommillió háztartás újulhatott volna meg, de Lázár János közölte, a forrásokat inkább állami épületekre fordítják.

Ezzel a Fidesz szerinte „nemcsak támogatást vett el a családoktól. Elvette annak lehetőségét is, hogy Magyarország kevesebb energiát fogyasztó, válságállóbb ország legyen.”

A szélerőműveket szerinte „gyakorlatilag betiltották”, és megemlíti, hogy 2019-ben hiába kérdezett rá a Nemzeti Energia- és Klímatervvel kapcsolatban a hálózatfejlesztés szükségességére, amiről a kormány is tudta, hogy elengedhetetlen lenne. „Vagyis pontosan tudták, mit kellene megcsinálni. Mégsem csinálták meg.”

Szóba hozta a Mátrai Erőmű 2020-as állami megvásárlását is, ami miatt feljelentést tett. Úgy látja, „egy pénzügyileg kivéreztetett, veszteséges, jelentős környezetvédelmi kötelezettségekkel terhelt erőművet vettünk vissza az adófizetők pénzéből”.

A volt képviselő szerint a Fidesz nemcsak nem foglalkozott a problémával, de egy ponton túl „masszívan a klímacélok ellen harcolt”.

Felidézi, amikor Orbán Viktor 2019-ben megvétózta az EU 2050-es klímasemlegességi célját, Gulyás Gergely válasza az volt: „Nincs ok a sietségre”, egy fideszes bizottsági elnök pedig úgy reagált: „Nem kerget bennünket a tatár.”

Szél bírósághoz fordult a vétó előkészítő anyagainak kiadásáért, és első fokon nyert is. Amikor pedig azt kérte, Orbán Viktor számoljon be a vétóról a parlamentben, „Kövér László segítségével inkább átírták a törvényt”, és megszüntették a miniszterelnök beszámolási kötelezettségét. A Fidesz–KDNP képviselői a klímaválságról kezdeményezett rendkívüli parlamenti ülést is bojkottálták.

Szél szerint a Fidesz „leépítette azt az intézményrendszert is, amelynek az országot fel kellett volna készítenie”, például megszüntették az önálló környezetvédelmi minisztériumot. A 2010-ben még 400 fős tárca kapacitása egy 70 fős államtitkárságra olvadt.

Még Áder Jánost is kérte, hogy lépjen közbe, de szerinte „elnök úr inkább Kék Bolygózott a Kossuth rádióban; a pénzt köszöni, ennyike.”

Posztját azzal zárja, hogy az autokrácia „elveszi az állam tanulási képességét is”.

Szerinte a Fidesz tizenhat év alatt „nem felkészítette, hanem kiszolgáltatottabbá tette Magyarországot”. Úgy véli, most úgy tesznek, mintha az ország története négy hete kezdődött volna. „Nem, nem és nem” – írja, majd hozzáteszi: „Itt vagyok, ott voltam, emlékszem és esélyük sincs arra, hogy elfelejtsük.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Vona Gábor: Magyar Pétert csak egyvalaki tudja megállítani
A politikus szerint sem az ellenzék, sem a sajtó nem képes megállítani a kétharmados többséggel kormányzó Magyar Pétert. Úgy véli, egyedül a Tisza Párt saját szavazóbázisa tudná korlátok közé szorítani a miniszterelnököt, ha jeleznék elégedetlenségüket.
F. O. - szmo.hu
2026. augusztus 05.



A Médiapiac című műsorban fejtette ki véleményét Vona Gábor, a Második Reformkor Párt elnöke, aki eredetileg a halál témájáról beszélt volna, de a közelmúlt eseményei miatt inkább az aktuálpolitikára terelődött a szó. A politikus a beszélgetés elején azonnal reagált arra a hírre, hogy visszavonták az M1 Híradó újonnan kinevezett főszerkesztőjének és műsorvezetőjének megbízatását, miután Magyar Péter miniszterelnök egy kommentben fejezte ki nemtetszését.

Vona szerint már a két név, Hajdú Gábor és Borsa Miklós felmerülése is hiba volt a közmédia megújítása kapcsán. Úgy véli, a másik, talán még súlyosabb hiba, hogy a miniszterelnök kommentje kellett a döntés visszavonásához.

„A miniszterelnök ezek szerint lényegében kézi vezérléssel, bemondásra tud beavatkozni a kommentben, még csak nem is egy hivatalos levélben vagy egy magántelefonhívásban, hanem kommentben, nyilvánosan teszi helyre, »a közszolgálati tévét«” – fogalmazott.

Szerinte ez a lépés nem a demokratikus érzésünket erősíti. „ Magyar Péter miniszterelnökként mindent kézben akar tartani, és mindent ő akar irányítani és korrigálni, ha szükséges” – mondta.

Mélyebb, rendszerszintű gondot lát az ügyben.

„Itt az igazi, súlyos probléma most nemcsak az, hogy kommunikációsan ez egy rosszul kezelt konfliktus, hanem egy működési elv, egy antidemokratikus működési elv jelenik meg így a szőnyeg alól”

– jelentette ki. Szerinte ha ez a fajta „kommentben kormányzás” lesz a norma, az hosszabb távon komoly problémákat vet fel.

A Tisza Párt fejlődési ívét is kritikával illette, mondván, a párt nem kormányzásra, hanem egy rendszer leváltására kapott kétharmados felhatalmazást. Szerinte egy semmiből jött, tapasztalatlan politikusokból álló pártnak két év alatt nem lehet felkészülni egy kétharmados kormányzásra.

„Nincs meg az a szamárlétra sem, hogy elindulsz, kialakítod a saját értékrendedet, programodat, bejutsz az Országgyűlésbe, növekedsz, kudarcokkal szembesülsz, hanem lényegében egyből, szinte a semmiből. És szerintem ez a fajta unorthodox szervezetfejlődés, vagy közösségfejlődés, előbb-utóbb benyújtja a számlát” – magyarázta.

A kialakult vízválság kapcsán a politikai egység hiányát emelte ki. Felvetette, hogy a pártok frakcióvezetői közös sajtótájékoztatót is tarthattak volna, hogy a nemzeti egység képét mutassák. „Mi lett volna, hogyha ebben a helyzetben a parlamenti pártok frakcióvezetői azt mondják, hogy ez most egy olyan helyzet, hogy tudjuk, mindannyiunk »hardcore« szavazóinak nem fog tetszeni, hogy itt áll mellettem a másik, de most egy olyan helyzet van, hogy ezt be kell nyelnie a saját szavazóbázisunknak, és mi itt most közösen vagyunk” – vázolta fel a lehetőséget. Véleménye szerint ezek az „out of the box” kilépések hiányoznak a magyar politikából.

Élesen bírálta a jelenlegi politikai kultúrát, amelyet „keresleti politikának” nevezett, ahol a pártok azt nézik, mit akarnak hallani az emberek, ahelyett, hogy „kínálati politikát” folytatnának, azaz valódi programokkal és értékrenddel állnának elő. Szerinte a miniszterelnököt egyedül a saját szavazóbázisa állíthatná meg, ha jeleznék, hogy bizonyos lépések már nem elfogadhatók számukra.

„Most Magyar Pétert én nem tudom megállítani, te se, a sajtó se, senki nem tudja, kétharmada van. Egyvalaki tudja megállítani: a Tisza szavazóbázisa. Nekik kellene ilyenkor jelezni, hogy ez nem oké” – mondta.
A teljes beszélgetés:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Annyit értenek a nukleáris energiához, mint ló a mozijegyhez” – a Paksi Atomerőmű fideszes vezetését bírálta a volt MVM-főnök
Mártha Imre, a Magyar Villamos Művek egykori vezérigazgatója élesen bírálta a paksi atomerőmű jelenlegi vezetését. Szerinte a menedzsment szakmai felkészültsége nem megfelelő, a létesítményt valójában a kétezer fős szakmai stáb működteti.


Mártha Imre, a Magyar Villamos Művek korábbi vezérigazgatója az ATV Egyenes Beszéd című műsorában beszélt arról a 2018-as leveléről, amelyben már akkor a paksi atomerőmű hűtési problémáira és a Paks II projekt aggályaira hívta fel a figyelmet. A volt MVM-vezér szerint a 2018-as figyelmeztetései bejöttek. Azt mondta, nem örül ennek. A Süli János akkori miniszternek írt levelében két kulcsmondat szerepel, az egyik, hogy „jelenleg üzemelő Paks I végletekig kihasználja a Duna folyóvíz adta hűtési lehetőségeket”, a másik pedig, hogy „egyszerűen nincs és nem is lesz megfelelő mennyiségű víz a Dunában.”

Mártha szerint „az a baj, hogy szerintem most sokkal nagyobb a gond, mint amit a levélben leírtam.”

Kifejtette, hogy a Paks I atomerőmű jelenleg a nyolc turbinából eggyel, a négy reaktorból pedig egy csökkentett teljesítményűvel üzemel, ami egyáltalán nem felel meg a tervezett működési állapotnak. Bár az orosz gépkönyvek említik ezt a lehetőséget, de nem heteken vagy hónapokon át tartó üzemre tervezték. A helyzetet egy hasonlattal írta le:

„Ez olyan, mintha egy Forma 1-es autóval a budapesti belvárosban döcögnénk, megállással indulva, 5 km/órás sebességgel.”

A paksi szakemberek munkáját zseniálisnak nevezte, akik ebben a helyzetben is képesek működtetni az erőművet. Ugyanakkor élesen bírálta az atomerőmű jelenlegi vezetését.

Úgy fogalmazott, az erőmű egy félkatonai szervezet, amelynek élén jelenleg „egy bukott fideszes energiahivatali elnök [Horváth Péter Jánosra gondol - a szerk.] ül, és a felügyelő bizottság élén pedig egy Fidesz által indított országgyűlési képviselő, aki úgy tudom, hogy nem nyerte meg a körzetét [itt pedig Steiner Attilára].”

„Ők ketten szerintem annyit értenek a nukleáris energetikához, mint ló a mozijegyhez. Nem ők viszik a művet. Az a kétezer ember viszi, aki ott éjjel-nappal azon dolgozik, hogy ez az egy turbina és az a fél reaktor terhelés működjön.”

Mártha szerint a kormányzati kommunikáció is ezt tükrözi, mivel a miniszterelnök helyszíni látogatásai során nem a felsővezetőkkel, hanem a műszaki vezérhelyettessel mutatkozik. Úgy véli, egy atomerőmű esetében nem szerencsés, ha törések vannak a menedzsment és a szakszemélyzet között.

A jelenlegi, csökkentett teljesítményű üzemmód fenntarthatóságával kapcsolatban bizonytalanságát fejezte ki. Azt mondta, a blokkvezérlő mérnökök bravúrja, hogy a rendszer így is működik, de abban nem biztos, hogy ez hetekig vagy hónapokig tartható.

A legnagyobb veszélynek azt tartja, ha az utolsó blokk is leállna. „Ha ne adj isten Paks leáll, mert elfogy a víz, akkor egy 2000 megawattos termelőberendezés átfordul az ország egyik legnagyobb fogyasztójává.”

Míg egy működő blokk képes „megfűteni” a másikat az újraindításhoz, a teljes leállás és kihűlés utáni újraindítás rendkívül nehézkes lenne. Egy régi példát említett: „Ez utoljára több mint 40 éve ezelőtt indult el hideg állapotból, ahhoz külön kazánparkot építettek a szovjetek, és arról a kazánparkról fűtötték meg az első reaktort.” Hozzátette, hogy ezt a kazánparkot már évtizedekkel ezelőtt lebontották.

A jelenlegi helyzetet, amikor a Duna vízszintje centikre van a leállástól, „hajmeresztő pillanatnak” nevezte.

A reaktorok élettartamára is káros a gyakori leállítás és újraindítás. Az orosz tervek szerint ezeket a blokkokat folyamatos, teljes terhelésű üzemre tervezték, a le- és felterhelés fogyasztja az élettartamukat. Emlékeztetett, hogy a románok a cernavodai atomerőműnél hasonló problémákkal küzdenek, és négy uszályt süllyesztettek el a Dunában, hogy egy mesterséges küszöbbel megemeljék a vízszintet.

Mártha Imre beszélt egy lehetséges megoldási javaslatról is, amelyen a budapesti közüzemek a Műszaki Egyetemmel közösen dolgoznak.

A projekt célja egy 120 kilométeres távvezeték kiépítése Paks és Budapest között, a Duna nyomvonalán, amellyel az atomerőmű hulladékhőjét lehetne eljuttatni Budapestre és az útba eső városokba távfűtési célra.

Ez szerinte Pakson is segítene, mert a jelenleg a Dunába engedett hőt hasznosítani lehetne. Konkrét becslést is mondott: „A mi számításaink szerint, ami még nagyon előzetes, egy ilyen 150-200 megawatt hőt, teljesítményt ilyenkor is el lehetne hozni, ami most egyébként az élethalál közötti különbség.” Hangsúlyozta, hogy ez egy többéves projekt.

A Paks II beruházás kapcsán megismételte korábbi aggályait. Szerinte a jelenlegi helyzetben a Dunába már egyetlen megawattnyi plusz hőteljesítményt sem lehetne beengedni, ezért Paks II esetében elkerülhetetlen lesz hűtőtornyok építése. Ez a Heller-Forgó-féle technológia ismert és működő, de megépítése az egész projekt újratervezését, újraengedélyeztetését és jelentős költségnövekedést vonna maga után.

A nagyméretű atomerőművek építését mára elavult koncepciónak tartja, a Paks II projektet egy kihalásra ítélt mamuthoz hasonlította.

Felidézte, hogy már évekkel ezelőtt megjósolta, hogy az Európai Unió a tiltott állami támogatás és a szabványok miatt sem fogja engedélyezni a projektet az eredeti formájában.

„Most olyan érdekes, hogy én ezt megmondtam, csak senki nem hitte el.”

Ehelyett a Paks I blokkok üzemidejének meghosszabbítását tartaná a legfontosabbnak, akár 80 éves korig, ahogy arra amerikai példák is vannak. Kritizálta a kormány korábbi „szélerőmű frászát”, mondván, ha az elmúlt 16 évben épültek volna szélerőművek, azok most jelentősen kiegészíthetnék a napelemparkokat, és könnyebb helyzetben lenne az ország.

Teljes interjú:

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Takács Péter: Majka áldozatpózba vágta magát, miután tengerparti képpel hergelte azokat, akiknek nem tetszett a hétvégi energiazabáló nagykoncertje
A fideszes politikus odaszúrt a rappernek, aki egy fenyegető üzenet miatt lemondta egy erdélyi koncertjét. Takács arra is kitért, hogy szerinte „Magyar Péter napi szintű hergeléséből, uszításából milyen indulatok fakadnak.”
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. augusztus 05.



„Bele kéne lőni a fideszeseket a Dunába” – ezzel a kommenttel illusztrálta Takács Péter fideszes országgyűlési képviselő egy Facebook-posztban, hogy szerinte milyen indulatokat kelt Magyar Péter kommunikációja.

A képviselő a bejegyzés végén feltette a kérdést: „Ez már Szeretetország, tessék mondani?”

A poszt elején Majka életveszélyes megfenyegetéséről ír, ami miatt a rapper lemondta egy erdélyi koncertjét.

Takács szerint szerint Majka „áldozatpózba vágta magát, miután tengerparti képpel hergelte azokat, akiknek nem tetszett a hétvégi energiazabáló nagykoncertje.”

Úgy látja, ilyenkor „gyorsan el kell játszani az áldozatot és be kell mutatni, hogy bizony az őt joggal kritizálók képesek lennének akár gyilkolni is, hát ki hallgatná meg a véleményüket.”

Leszögezte, hogy „persze, fenyegetni bárkit is, az nem elfogadható dolog”, majd áttért a saját oldalán tapasztaltakra. Állítása szerint egy kommentelő „remek ötlettel” állt elő az egyik posztja alatt a Duna vízszintjének megemelésére.

A képviselő idézte is a szerinte „briliáns” megoldást: „Bele kéne lőni a fideszeseket a Dunába, hogy a belőlük képződött medergát emelje a vízszintet.”

Takács szerint „ez csak egyetlen példa arra, hogy Magyar Péter napi szintű hergeléséből, uszításából milyen indulatok fakadnak.”

Hozzátette, mások ennél tovább is mennének: „Egyesek csak sárga csillaggal jelölnék a fideszesek lakását, más nem állna meg itt.”

Majka lemondott koncertjéről itt írtunk részletesebben:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk