A sportsikerekhez ma már szinte nélkülözhetetlen a tudomány
Bőven várhatunk még csúcsdöntéseket a nagy sportversenyeken, így az olimpián is, a magyaroktól is, pedig ők még messze nem kapják meg mindazt a támogatást, amit napjainkban a sporttudomány a teljesítőképesség növelésében a versenyzők számára nyújtani tud. Radák Zsolt, a Testnevelési Egyetem edzésélettan professzora, a Molekuláris Edzésélettani Kutatóközpont igazgatója szerint
Bár a változás mértéke versenyszámfüggő, ha csak azokat a sportágakat vesszük – atlétika, úszás, kerékpár –, ahol mérhetőek az eredmények, egyértelműen kijelenthető, hogy az emberi teljesítőképesség óriási fejlődésen ment keresztül az újkori olimpiák történetének kezdete óta.
A férfi és a női csúcseredmények között egyre kisebb a különbség, az élsportoló hölgyek fejlődése tehát dinamikusabb, mint a férfiaké, ha összehasonlítjuk az utóbbi 100 év olimpia eredményeit vagy világcsúcsait. Elég csak az úszószámokra, vagy az atlétikában a futószámokra gondolni.
Egészen elképesztő eredmények születnek ma már az állóképességi sportágakban, emberek 300 kilométert képesek lefutni 24 óra alatt, erre a legtöbb állat képtelen. Hamarosan eljutunk oda, hogy 2 óra körül lesz a maratonfutás világcsúcsa (már futottak ilyet, csak nem volt hivatalos a mérés), ami 20 km/h-nál is nagyobb sebességet jelent 2 órán keresztül, amit korábban elképzelni sem lehetett. Azt az időt, amivel egy maratonfutó aranyat nyert az 1896-os játékokon, napjainkban 70 évesnél idősebb versenyző is teljesítette már.
De a fejlődés az erősportágakban is nyomon követhető, még akkor is, ha – főként a múltban – ebben jelentős szerepet játszottak az illegális teljesítményfokozó szerek. Azt is mondhatjuk, fogalmazott a professzor, hogy
A Testnevelési Egyetem professzorának magyarázata szerint a sportteljesítmények fejlődésében sok minden szerepet játszik. Számítanak a modern felszerelések, az olyan cipő például, amely képes a talajra ható erőt jobban visszaadni, ezzel kicsit mentesíteni a sportolót az erőkifejtéstől. De ennél is többet nyom a latba, hogy az utóbbi 30 évben a sportolók felkészítése a fejlett országokban abszolút személyre szabott lett:
Ezért sem megy sokra Hosszú Katinka ellopott edzéstervével az, aki megszerezte, hiszen azt személyesen rá, az ő biológiai paramétereire, tudására, tapasztalatára, felkészültségére, stb. szabták. Attól még senki nem lesz Hosszú Katinka, hogy ugyanazt az edzéstervet végzi – fogalmazott Radák Zsolt.
Az azonban, hogy 18 millió forintért kínálták háromszoros olimpiai bajnok úszónk személyes edzéstervét, jól mutatja, milyen rendkívüli ma már a sporttudomány jelentősége a teljesítmény növelésében – mondja Radák Zsolt. Főleg azokban a népszerű sportágakban, amelyekben sok a pénz, ezért nagyobb a nyomás a még jobb eredményekért, és persze, ahol azokkal sok pénzt is lehet keresni. Amerikában ilyen a kosárlabda vagy a baseball, Európában pedig a foci.
A Premier League-ben például 2-3 meccset is játszik egy csapat egy héten, közben edzések vannak, így a játékosoknak alig marad idejük regenerálódni, miközben állandóan a legjobb formájukat kell(ene) hozniuk. És itt lép be a sporttudomány, amelynek segítségével egyénre szabottan meg lehet mondani, kinek, mire van szükség ahhoz, hogy a mérkőzések és az edzések után a lehető legrövidebb idő alatt visszanyerje a formáját.
A professzor idéz egy tanulmányt, amely szerint például a meccs vagy az edzés utáni első egy órában, amikor a focisták még az öltözőben vannak, 2 táplálkozás-intervenciót is beiktatnak, pontosan meghatározva, hogy hány perc elteltével kinek, mit kell ennie. Mert egészen másra van szükség a terhelést követően az első 10 perc után, mint 10 órával később, és nagyon másmilyen a regenerációs kapacitása egy 18 éves játékosnak, mint egy 35 esztendősnek.
S ha már szóba kerültek a korosabb versenyzők: Roger Federer 35 évesen nyert Grand Slamat, ami korábban elképzelhetetlen lett volna, idén augusztus 8-án már 40 éves lesz, és még mindig hihetetlen formában van. De Rafael Nadal is betöltötte a 35-öt, hamarosan Novak Dokovic is annyi lesz, fantasztikus mértékben kitolható tehát a csúcs-teljesítőképesség életkora, annak köszönhetően, hogy a tudomány nagyon keményen beáll a sportolók mögé – mutat rá Radák Zsolt.
Maga a sporttudomány is robbanásszerű fejlődésen megy át napjainkban, számos eredményt vesz át és alkalmaz az élettanból, a biológiából, a táplálkozástudományból, a genetikából.
Ennek meg is van az alapja, mondja a professzor, hiszen nincs kelet-afrikai futó 100, 200 és 400 méteren, ahogyan nincs nyugat-afrikai a 800 méter fölötti futószámokban. Az utóbbiak szinte mind a dinamikus és erősportágakban lettek eredményesek, míg a kenyaiak, az etiópok az állóképességiekben.
A genetikai meghatározottságnak tehát van szerepe a sportban, viszont Radák Zsolt szerint a mai módszerek még alkalmatlanok arra, hogy genetikai markerek alapján meghatározzuk, ki milyen sportágban lesz eredményes. Jó példa erre Lionel Messi, a világ egyik legjobb focistája, aki annak ellenére, hogy még növekedési hormont is szedettek vele, mindössze 168 centi magasra nőtt, vagyis a genetikai mutatói alapján senki sem választotta volna ki labdarúgónak. Minél komplexebb egy sportág – ilyenek a labdajátékok, a küzdősportok vagy az öttusa –, annál bonyolultabb lesz kimutatni, ki mire alkalmas – véli a szakember, aki szerint még egy atlétikai versenyszámban vagy akár a tornában is nehéz lenne ilyen döntést hozni.
A genetikai információk ugyanakkor már most sokat segíthetnek például az edzés, a rehabilitáció, a táplálkozás megtervezésében, ami újabb lökést adhat a teljesítményeknek, ezért a Testnevelési Egyetem sportélettan professzora szerint egy ideig még biztosan élvezhetjük az egyre jobb eredményeket, vagy a csapatsportokban a gyorsabb, dinamikusabb játékot.
Radák Zsolt azt mondja, a magyar sport azonban ebben a tekintetben igencsak lemaradásban van, emiatt a magyar sportolók bizonyos szempontból hátránnyal indulnak a versenyeken számos ország sportolóival szemben. Ennek pedig az az oka, hogy idehaza még mindig nem kapnak kellő figyelmet és támogatást a sporttudományi kutatások, nincs célzott forrás erre a területre. A futball és a kézilabda akadémiákon ugyan léteznek kutatólaboratóriumok, ám ezek döntően biomechanikai játékelemzéssel kapcsolatos kutatásokat végeznek, élettani, teljesítőképességgel kapcsolatos kutatásokat kevésbé.
A sporttudomány általában azokban az országokban fejlődött rengeteget, amelyek olimpiát rendeztek – Ausztráliában, Angliában, vagy korábban Spanyolországban –, hiszen számukra a többieknél is fontosabb volt a sikeres szereplés. Ezért óriási támogatást is kaptak az ezzel kapcsolatos kutatások. Még Németországban is, ahonnan a kölni egyetem 50 fős stábot küldött ki a brazíliai futball világbajnokságra, hogy segítsék a nemzeti csapatot – meg is nyerték a vb-t a németek.
Adódik a kérdés, hogy a mostani Eb-n vajon mi hiányzott a német győzelemhez? Radák Zsolt szerint a sport komplexitását jól mutatja, hogy a sportteljesítmény nagyon sok tényező közös eredménye. Ez bőven lehetővé teszi azt, hogy szerényebb képességű csapatok is eredményesek legyenek egy-egy világversenyen.
Ettől még nagyon fontos napjainkban a sporttudomány fejlesztése, ami a magyar sport, a magyar sportolók számára is komoly előrelépési lehetőség lenne – állítja Radák Zsolt. Mert vannak ugyan kimagasló versenyzőink, akik szerényebb feltételek között is kiváló eredményeket érnek el, de nekik mindig nehezebb dolguk lesz felvenni a harcot azokkal, akiket sporttudományi stábok segítenek.
A professzor úgy véli, ez
