„A pokolba és vissza” – egy koronavírus-fertőzött beszámolója a halálközeli élményről és a felépülésről
Tiger Yige visszatekintésében félelmetesnek nevezi a helyzetet, mert lakása és iskolája, ahol japánul tanul, alig 5 kilométerre helyezkedik el Vuhanban attól a piactól, ahonnét feltételezhetően kiindult a vírus.
Január 17-én kezdtek megjelenni nála a tünetek, az izmai fájni kezdtek, enyhe láza is lehetett, de akkor még ezt figyelmen kívül hagyta.
Az izomfájdalmát is csak gyógyszerekkel enyhítette, abban a hitben, hogy egy gyenge kis megfázásról lehet szó.
„Ötletem sincs, hogy kaphattam el a vírust” – írja a The Guardian-ben megjelenő beszámolójában. Mindig ugyan abban, az iskolájához tartozó étteremben evett. Nem nagyon sétált az utcákon a nagy hideg miatt, és a hosszú tanítási órák utáni fáradtság miatt egyenesen haza ment az iskolából.
A tanítási szünet után visszament a kollégiumba, és mivel mindenki maszkot kezdett viselni a környezetében, ő is így tett. Január 21-én még mindig fájdalmat érzett az izmaiban, ezért felhívta az apját, aki gondolta, hogy valami nincs rendben. A szülei azt mondták neki, ha nem megy le a láza estére, akkor menjen be a kórházba. Így mivel aznap éjjel még mindig magas hőmérsékletet mutatott a lázmérő, bement a Tongji Kórházba, ami tele volt emberekkel.
A kórház folyosóit a SARS-ról szóló dokumentumfilmekhez tudta csak hasonlítani, ahogy az emberek összetömörültek a váróban, és az orvosok teljes védőfelszerelésben közlekedtek. Annyira mégsem rettentette meg a látvány, mert a Tongi az egyik legjobb és legnépszerűbb kórház Vuhanban, ami mindig tömve van emberekkel. Mivel sokára került volna sorra, ezért inkább elment a vuhani tüdőkórházba, ahol egyetlen egy páciens se volt este 11-kor.
Ott megvizsgálták a májfunkcióit, CT-t csináltak róla. Az utóbbi vizsgálat mindkét tüdőjén árnyékos részeket mutatott, úgyhogy felírtak neki pár vényköteles gyógyszert, amit el is kezdett szedni.
A szülei az egészségügyben dolgoznak, így ők könnyen tudták követni az állapotát a fiúnak. Január 22-én elbarikádozta magát a szobájában, mint egy saját karanténban. Ez bármilyen furcsa is, egészen kényelmes volt számára, mert saját WC-vel és fürdőkáddal is rendelkezett. A nagymamája főzött rá, aki szájmaszkban hozta neki az ételt, és mindent, amivel evett, utána kidobtak.
A legrosszabb időszak
Január 25-én rosszabbodott a helyzet. Köhögni kezdett. Száraz köhögése volt némi sárgás váladékkal. A helyzete egyre kilátástalanabb lett, az egész tüdejét kezdte megfertőzni a vírus.
